Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-15 / 111. szám
1974. május 15. • PETŐFI NÉPE • $ „Bizakodó vagyok” Kiskunhalasi beszélgetés Lunger Pállal Lunger Pál negyedszázada él Kiskunhalason. Két évtizeden keresztül'könyvtárosként dolgozott. Közben a legkülönfélébb közművelődési területeken — öntevékeny művészeti, s khibmozgalom, ismeretterjesztés — szerzett tapasztalatokat a jó munkához. A közművelődésben kifejtett sokoldalú tevékenységéért többször kapott jutalmat és dicséretet. Többek között a „Szocialista kultúráért” kitüntetés tulajdonosa. Tavaly óta Kiskunhalas népművelési felügyelője. Munkájáról, s a város kulturális életéről beszélgettünk vele a napokban. FELHÍVÁS Megkezdődött az előkészület II. Rákóczi. Ferenc születésének 300. évfordulójára. A vajai Vay Adám Múzeum az 1976. évi Rákóczi-jubileumra készülve össze szándékszik gyűjteni az 1945 utáni Rákóczi- és kuruc hagyomány ápolására vonatkozó adatokat és dokumentumokat. Ezért azzal a kéréssel fordul a működő pedagógusokhoz, .hogy az alábbi kérdések alapján adjanak tájékoztatást a múzeum számára. 1. Van-e területükön II. Rákóczi Ferencről vagy vezéreiről (Esze Tamás, Béri Balogh Adám, Bercsényi Miklós Vak Bottyán János, Vay Adám stb.) elnevezett termelőszövetkezet, iskola, úttörőcsapat, művelődési ház, klub, mozi, könyvtár stb. Miért választották névadóul ezt a kuruc vezért? Mikor vették fel a nevét? Van-e névadással kapcsolatos dokumentumuk? 2. A Rákóczi vagy vezéreinek nevét viselő intézmény és szervezet hogyan ápolja névadója emlékét? (Például emlékünnepség, ismeretterjesztő előadás, szellemi vetélkedő, kiállítás, emlékalbum készítése stb.). 3. Van-e működési területükön Rákócziról vagy a kuruc kor hőseiről elnevezett utca, út, park, tér? Mikor nevezték el? Hogyan történt a névadás? (A névadástól függetlenül, hogyan ápolják a fejedelem és a kuruc vezérek emlékét?) 4. Van-e a helység közterén, parkjában Rákócziról, vagy vezéreiről készített szobor? Van-e emléktábla? (Ha szöveg van rajta, írják le.1) Van-e Valamilyen intézmény, szervezet helyiségében Rákóczit vagy vezéreit ábrázoló . szobor, festmény, dombormű, plakett, reprodukció? Mikor helyezték oda, kinek az alkotása? Ezekről lehetőlég készítsenek fényképeket. 5. Ismernek-e olyan magángyűjtőt, iaki Rákóczi- és 'kuruckori emlékeket, hagyományokat gyűjt? (Írják meg a nevét, pontos címét). Kérjük, hogy válaszukat küldjék meg az alábbi címre: Vay Adám Múzeum, 4562 Vaja. OLVASTUK „BEFAGYASZTOTT” SZABADALMAK MOZEUMA Teljes joggal így lehet nevezni a nyugat-németországi Braunschwelg városban levő fényképészet-történeti múzeumot. A múzeum egyik osztályán olyan fényképezőgépeket állítottak ki, amelyeket rendkívüli műszaki tökéletesség és eredeti konstrukció jellemez. Az az érdekes, hogy e készülékek közül egy sem került sorozatgyártásra, mind csak egyetlen példányban van meg. Ennek az 'az oka, hogy annak idején’szabadalmat adtak ezekre a fényképezőgépekre, de a szabadalmakat megvásárló nagy cégek páncélszekrényeikben „befagyasztották” őket, hogy hozzájuk ne jusson a konkurrencia. A NEOLITTÓL LAKOTT TERÜLET A XI. és a XII. századból származó kupolás kemence maradványait, s a XIV. század végéről vagy a XV. század elejéről származó mezőgazdasági épületeket tártak fel a Csehszlovák Tudományos Akadémia brnói régészeti intézetének szakemberei a morvaországi Sakvicben (breclavl járás). Már a régebbi kutatások is igazolták, hogy ez a térség a neolittól egészen a középkorig lakott terület volt. A régészek folytatják a feltárást. TAN-ÖSVENY Az NSZK-ban levő teutonburgl erdőparkban egy ösvényt alákltottak ki. amelyen végigsétálva geológiai, botanikai, zoológiái ismereteket lehet szerezni. Az ösvény mentén érdekes triászkori, júrakori és krétakori geológiai leleteket állítottak ki, igen gazdag növényi társulásokat és mesterséges fészkekbe különféle madarakat telepítettek. A sétálóknak mindehhez rendelkezésükre állnak a szükséges magyarázatok és útmutatók is. TÚLSÁGOSÁN IDEGESÍTŐ FOGLALKOZÁS A sors ironiála: Granger Smith-et a hírhedt ausztráliai betörőt, a páncélszekrények és a bonyolult zárak rémét, az elektronikus jelzőberendezések felülmúlhatatrari’ szakértőjét közönséges zsebtolvajláson érték tetten. — Hogyan süllyedhetett idáig, Smith? — kérdezték részvevőén a rendőrségen régi ismerői, a felügyelők? — Az úgy történt — magyarázkodott Smith —, hogy a múlt hónapban rendetlenkedett a szívem. Orvoshoz mentem, aki azt. mondta: ,,A jelenből ítélve ön olyan munkát végezhet, amely nagyon komoly idegfeszültséggel jár. Ideje lenne, hogy valamilyen csendes, nyugodt foglalkozást válasz- szón. Ne feledje: minél kevesebbet Idegeskedjék . . .” hát így történt... — Az elmúlt huszonöt év alatt sok minden történt az életében; munkája végzése közben bizonyára számtalan érdekes élményben volt része. Mire emlékszik vissza legszívesebben? — Az általam vezetett ifjúsági klub többször megkapta a „kiváló” címet; a fegyveres erők klubjában jogosan voltunk büszkék fiataljainkra. Az 1963-as „Mit tudsz a máról” elnevezésű televíziós vetélkedő szintén emlékezetes marad számomra. Csapatunkkal megnyertük az országos döntőt, s jutalomból két hetet a Szovjetunióban tölthettünk. Természetesen a könyvtárosi munkám is sok olyan élményt nyújtott, amit nehéz lenne elfelejteni. — Hosszú. sok éves könyvtároskodás után nem okozott- gondot, az egészen más területre va^ ló átállás? — Valójában nem léptem „egészen más területre”. Eddigi, több irányú közművelődési munkálkodásomhoz még hozzá kell tenni, hogy évékig a TIT városi titkára voltam. Az, hogy Ismertem a várost, az itt élő embereket, a gondokat, problémákat — s a szép elgondolások nagy részét —, mindez segítségemre volt már az első napokban. — Volt egyéb segítsége is? Emberekre, támogató szervekre; gondolok elsősorban. — Szerencsére: igen. Sőt — s ezt mindenképpen szeretném hangsúlyozni —, minden előzetes elgondolásomat felülmúlta a kapott segítség. Sokáig sorolhatnám azokat, akikkel együtt dolgozunk a közös ügyért, Halas kulturális életének fellendítéséért. — Mégis: megnevezne néhányat közülük, akikre támaszkodhat. vagy akik leginkább segítenek beosztásukból eredően? — Jó, legyen, Gyors felsorolásban, természetesen njem a teljesség igényével. Ä városi tanács jelenlegi vezetősége; a pártbizottság, s elsősorban dr. Szabó Miklós titkár, akihez a kulturális ügyek tartoznak közvetlenül; Sze- merédy László tanár, a Szilády Galéria egyik életrehívója; Rábel Imre, a Kassák Irodalmi Klub lelkes szervezője; és sorolhatnám tovább. — Valamilyen elgondolása, terve volt-e, amikor átvette ezt a munkakört? Próbált-e kialakítani magában — természetesen a körülményeket figyelembe véve — sajátos koncepciót? — Szerintem minden valamirevaló emberben kell, hogy éljen valami elképzelés, ha egy nagy területre kiterjedő munkához fog. Erről csak annyit mondanék el, hogy ami tapasztalatot régebben a klubmozgalomban az ismeret- terjesztésben, a diákszínjátszásban, s a könyvtárosi munka végzése közben összegyűjtöttem, ezután — most már magasabb szinten is — gyümölcsöztetni szeretném. Figyelembe véve természetesen a város sajátos történeti, s jelenbeli arculatát, jellemző vonásait. — Milyen ennek a városnak az arculata? Mi jellemzi, mennyiben tér el más városokétól? — A századfordulón a lakosság negyven százaléka analfabéta volt. Ez az idő, szerencsére mesz- szire tűnt. A város ipara harminc évvel ezelőtt, a felszabaduláskor a ‘kézműves kisipar szintjén állott; ma a keresők negyven százaléka az iparban dolgozik. Sok a bejáró dolgozó, nagy a betanított és segédmunkások létszáma, s kiterjedt a tanyavilág: a lakosságnak több mint egynegyede ott él. Mindez együttvéve okozT za. hogy a tényleges fejlődés ellenére a műveltség, közízlés, kul- turálódás területén van mit pótolni. — Egy ■ város vagy község — de akár egy üzem, vagy valamely vállalat, intézmény — kulturális élete nem máról holnapra alakul ki, hanem legtöbbször hosz- szú, s folyamatos fejlődés eredménye; még akkor is, ha olykor ugrásszerű emelkedés tapasztalható. így van ez Halason is? — Feltétlenül. Itt sok év óta a legkülönfélébb törekvésekkel, egészséges kezdeményezésekkel találkozott az, aki a kulturális élet alakulására figyel. — Szívesen hallanánk néhány konkrét példát arra, hogy mi minden történt a közelmúltban a város kulturális életében. Közelebbről: mi az, amire a halasiak büszkék lehetnek, amiről az elégedettség hangján szólhatnak? — A város zenei élete — a hangversenyek bérleteseinek száma is mutatja — örvendetesen fejlődik. Irodalmi előadássorozatok, író—olvasó találkozók, ankétok jelzik, hogy növekszik az érdeklődés az irodalom iránt. A legutóbbi hónapokban találkozott halasi olvasóival Baranyi Ferenc, Fodor András, Földeák János, Zám Tibor, Kunszabó Ferenc, Kiss Dénes. A városunkban élő Zsigray Julianna szintén több alkalommal vendége volt egy-egy klubnak, intézménynek. Képző- művészeti életünk is színesedett, gazdagodott. A Szilády Galéria híre. nagy örömünkre, a városon kívülre is eljutott. A kiállítások látogatottsága ellen sem lehet kifogásunk. Figyelmet érdemel, hogy a legmodernebb művészi irányzatok, törekvések ugyancsak kedvező fogadtatásra lelnek. Talán első helyen kellett volna említenem, hogy a munkásművelődés szívügye e város valameny- nyi közművelődési szakemberének. A szakmaközi bizottság klubkönyvtára eredményesen fogja össze, szervezi ezt a munkát. Az üzemekben, s más munkahelyeken élénkül a kulturális élet. Fokozódik az érdeklődés a politikai kérdések iránt. Bizonyíték erre, hogy a fegyveres erők „Fórum” sorozatának sikere van. Ismert újságírók, kommentátorok látogatnak el hozzánk rendszeresen. — Szó esett a szakmaközi klubkönyvtár koordináló szerepéről. Ez a gyümölcsöző kapcsolat más intézményre is vonatkozik? S ha igen, milyen eredményekről számolhatnak be? — Intézményeink az objektív tényezőket figyelembe véve, ugyancsak különböznek egymástól. A kétszeres kiváló könyvtárunk például modern épületben fejtheti ki tevékenységét; a Gőzön István Művelődési Központ épülete viszont elavult, régi. Hogy mégis tudnak eredményt elérni ott. az annak az erőfeszítésnek tudható be elsősorban, ami jellemző rájuk. Szűk a szakmaközi klubkönyvtár is; a munkájuk sokrétűsége, eredményeik szükségessé — és teljesen indokolttá — tennék a bővítést. A MÁV- klub megfelelő; ennek ellenére ott még nem élnek eléggé a lehetőségekkel. Mindezt figyelembe kell venni, amikor a kapcsolatokról. a közművelődési munka koordinálásáról beszélünk. Ügy gondolom, pontosán fogalmazok ha azt mondom: valamennyi körülményt figyelembe véve az utóbbi időben igen gyümölcsözőnek mondható az együttműködés. Csupán két konkrét dolgot említek meg: a Szilády Galériát, s a szakmunkásjelöltek rendszeres kulturális ellátásához szüksége jó körülményeket. Mindkettő közös összefogás eredménye. Ha a Thorma János Múzeum, az úttörőház, a fegyveres erők klubja, és az iskolák kulturális jellegű tevékenységét felsorolnánk s megemlítenénk azt is, hogy melyik rendezvény, esemény jött létre közös összefogásból, mindenki igazat adna abban, hogy intézményeink megtalálták az egymáshoz vezető utat. Varga Mihály (Pásztor Zoltán felvétele) Televíziók Székesfehérvárról * A VIDEOTON az idén 250 ezer televíziót gyárt. Különösen a MINIVIZOR de Luxe típusú készülék népszerű, melyből az idén több ezer itthon is forgalomba kerül. (MTI foto: Jászai Csaba felvétele — KS) A SZEGEDI EGYETEM KÍSÉRLETE a tanárképzés korszerűsítéséért A következő tanévtől kezdve a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán bevezetik a közelmúltban elfogadott nevelési tervet, amely a hazai egyetemek tanárképző karainak első ilyen jellegű kísérlete. Mintegy másfél évvel ezelőtt az egyetem állami és pártvezetése; valamint oktatási és nevelési bizottsága a Művelődésügyi Minisztérium egyetemi főosztályának megbízásából megállapodott a terv kidolgozásában és ennek megfelelően széles körű munkálatok kezdődtek a vállalkozás sikeres teljesítésére. Ismeretes, hogy az oktatás tartalmi és szervezeti korszerűsítésének színvonalához képest az egyetemen elmaradt a nevelés, a személyiségformálás fejlődési üteme a szocialista társadalom követelményeitől. Erre az oktatás- politikai határozat is felhívja a figyelmet. A névelőmunka megtervezése, a nevelési tényezők ösz- szehangolásának elmaradottsága nemcsak szegedi, illetve bölcsészkari sajátosság, hanem a nevelési folyamat bonyolultságából és ellentmondó jellegéből adódóan, felsőoktatásunk egyik általános problémája. A bevezetésre kerülő nevelési terv hármas funkciója: meghatározza a szocialista középiskolai- tanár-képzés, a tanári személyiségformálás legfontosabb nevelési feladatainak és követelményeinek rendszerét, körvonalazza a bölcsészkaron a képzési időszak egészére érvényes és ajánlható tevékenységi formákat és eszközöket, megjelöli az irányításért és a gyakorlati' megvalósításért felelős tényezők szerepét és a tevékenységük összehangolásának lehetőségeit. A nevelési terv, mint alapdokumentum, nem törekszik a teljességre, hanem elsősorban azokat a kereteket foglalja össze, amelyek az egész kar viszonylatában támpontokat adhatnak a nevelőmunka egységes szemléleten alapuló, tervszerű végzéséhez. A József Attila Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Karának komplex nevelési programja felsőoktatásunk egyik jelentős dokumentuma, amely minden bizonnyal érezhető lesz a közép- iskolaitanár-képzésünk színvonalának emelésében. Dr. Zakar András egyetemi tanársegéd A Duna Fotóklub sikerei 9 A bajai Duna Fotóklub tagjai sikerrel szerepeltek több nemzetközi kiállításon. Ostravában Panyik István, a Southampton! tárlaton dr. Pump József, Berlinben Görbe Ferenc és Kovács Béla egy-egy fotóval mutatkozott be. A southport-i kiállításon tízen képviselték Baját, Panyik István és Sellei Sarolta közös képpel dijat is nyert. Képűnkön: Kovács Béla Puszta című alkotása. Neon a cégér Nem is olyan régen egy budapesti kapualjban a következőket tudatta a kis tábla a járókelőkkel: „X. Y. sepeciál nadrágszabó”. A jámbor gyalogos találgathatott ezután: a derék szabó speciál csak nadrágokat készít, zakót, nagykabátot, egyéb ruhadarabot nem. Vagy a táblát úgy keU értelmezni, hogy ez a szabómester speciális nadrágokat tud készíteni ? Ez utóbbi a valószínűbb, bár továbbra is nyitva marad a kérdés: milyenek is azok a speciális nadrágok? □ □ □ ... ... Bármilyenek is, a példa jól szemlélteti, mennyire fontos az, hogy mit és hogyan közlünk az utcai járókelőkkel. A régi, középkori mesterek minden esetre egyszerűbben oldották meg a kérdést: mesterségük jelképeit készítették el jól látható nagyságban, lehetőleg vasból, hogy az idő se tegyen kárt a cégtáblákban. Hatalmas ollók, vakolókanalak, kalapácsok és mindenféle szerszámok kerültek így a mester kapuja fölé: aki arra járt, megtudhatta, hogy Odabent ilyen, vagy amolyan szakember áll rendelkezésre. Ahogy az írás, olvasás tudománya terjedt, úgy kerültek a vasból való jelvények helyébe a nagy festett táblák, mindenekelőtt azért, hogy a mester neve is kikerüljön az utcára. Egy-egy város arcát azután nagymértékben meghatározták azok a cégtáblafestő mesterek, akik nagy műgonddal, de gyakran igen_ kevés ízléssel pingálták a betűket, s a tulajdonos kérésére a név mellé még felrajzolták a legfontosabb portékákat is a táblára. (Talán egyedül a borbélyműhelyek őrizték meg réztányérjel- vényüket, szinte a mai napig, igaz, azért a tábla sem maradt el, a szépen frizírozott fejekkel, kackiásan pödört bajszokkaL Szó, ami szó, elég szörnyűek voltak ezek a fejeik, amint hogy az egész cégtáblafestészet inkább a rossz ízlés terjesztéséhez járult hozzá, mintsem a kulturált környezet megteremtéséhez.) □ 1 □* Igaz, a cégtábla, az utcai reklám nem élhet olyan szelíd eszközökkel, mint mondjuk a festészet. Az a dolga, hogy felhívja a reklámozandó boltra, tárgyra, szolgáltatásra a figyelmet. Ehhez olyan színekre, formákra van szüksége, amelyek azonnal a járókelők szemébe ötlenek. Meg aztán, mondjuk, mit is keresne egy kicsit is Stilizált emberi fej a borbélyüzlet cégtábláján, olyan fej, amelyen még a haj, a frizura sem látszik? Igazán megdöbbentő reklám lenne, mondjuk egy kockára stilizált emberi fej, a haj mesterei számára. Azaz gondoljunk csak utána! Tényleg kizárólag magával v a tárggyal, ez esetben a szépen fésült emberi fejjel lehet a borbélyüzletnek ajánlania 'magát? A reklám szakemberei,— közöttük tudományosan képzett pszichológusok — már elég régen felfedezték, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. (Amerikában és Angliában például egy hosszú, színes csikozású rúd a borbélyműhelyek cégére, már igen hosz- szú ideje és éppen, mert a járókelők fejében ez a színes rúd egyet jelent a borbélyműhellyel, felesleges egyebet is kirakni, vagy kirajzolni az üzlet homlokzatára.) A hagyományos cégtábla haldoklását azonban végül a neon megjelenése hozta el. A neon csak erős, keveretlen színeket produkál: a pirosát, a zöldet, a kéket és persze a fehéret. A betűknek, formáknak bizonyos mérete és hajlítása lehetséges csak, az üvegtechnika és az elektromos megoldások miatt. Igaz, a neon nappal nem ég, de a neonbetűk nappal -is látszanak, nappal is eiol vashatóik Méreteiknél fogva is meghatározzák egy- egy üzlet portálját. Nem nagyon van hely — és nincs is sok értelme — a neon mellé bármit is festegetni. így szorítja ki a neon a cégtáblát. □ □ 1 És ami neon, az mind ízléses, mind a környezet kulturált összhatását szolgálja? Nem feltétlenül. Ám a neonnak mégis sok az előnye, azonkívül is, hogy este minden korábbinál feltűnőbben hívja fel magára a figyelmet. Bizonyos mértékig szűkszavúságra késztet. Nagy gonddal kell formálni a betűt, az írásformának tehát alapvetően fontos szerepe van. A betűtípusok megválasztása már önmagában hangulatot kelthet, megidézhet egy kort és jelezheti előre összhatásban is azt, amit hirdetni hivatott. A betűn kívüli ábrák eleve inkább jelképek, szimbólumok lehetnek csak, s nem naturalista tárgyutánzatok. A képi szimbólumok ugyanolyan jól közük a járókelőkkel, hogy miről van szó, mintha az eredeti, festett mását látnák. Nem lebecsülendő előnye a neonnak, hogy az esti utcák barátságosabbak, ha úgy tetszik vidámabb hangulatúak, mint valaha. (Bár ehhez a nagyvárosok erősebb közvilágítása és a kirakatok erős fénye is hozzájárul.) A nagyvárosokban most már ezért a fehér fényektől is egyre gyakrabban eltérnek, s például a szebb középületeket, műemlékeket sárga fénnyel világítják meg, mert ez a szín jobban érvényesíti a sötét háttér előtt az egyes épületek tömbszerűségét, plaszticitását. tagoltságát. □ □ □ A mozgó neonok egy része persze visszakanyarodik a rosszízű cégtábla-naturalizmushoz, de még ezek között is gyakran igen szellemes képi, sőt mozgóképi ötletekkel találkozunk. Az már külön tantárgy lehet a reklám-ábécé tanulásánál, hogy melyik épülettípushoz mi való. Nyilván egy középkori műemlékház sörözőjének ajtaja fölé jobban illik a vasból készült söröskrigli középkori cégérének művészi kivitelű változata, egy csupaüveg vasbeton épület pedig a vékony neonbetűk különböző variációit vonzza inkább. Az utca, autóval,' cégtáblával és neonjaival, így válik egyre inkább egy képzőművésáleg is meghatározott városképi harmónia külső megjelenési formájává. B. L.