Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-08 / 105. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1974. május 8. Fejlesztik a juhászatot Hercegszántón A Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó gazdaságokban kevés juhot tartanak. A termelési körzet adottságait figyelembe véve ez helyénvaló, hiszen a kitűnő földeken jól terem a kenyér- és takarmánygabona, s igen kicsi az a terület, amely juhlegelőnek használható. Az elegendő abraktakarmány birtokában a gazdaságok a szarvasmarha- és sertéstenyésztést fejlesztették. Ennek kö­vetkezménye lett, hogy az 1966-ban számláit 48 ezer juh fele található ma már a szövetkezetekben. Az egyik legna­gyobb juhállomány a körzetben a hercegszántói Kossuth Tsz-ben (amely nemrég egyesült az Űj Élettel) van. Ezen a vidéken hagyományai vannak a juhtenyésztésnek, s a jöve­delmező ágazatot a következő években is fejleszteni akarják. Kevés az olyan gazdaság az országban, ahol korszerű körül­mények között tartanák a juho­kat. A hercegiszántói szövetke­zetben is 100 éves juhhodályok- ban vannak az állatok. Koráb­ban baromfi- és sertésólnak is szolgált szerfás épületek .beren­dezése” szegényes; szénarácsok, vályúk, itatók találhatók. Az épületeik átalakítását, felújítását tervezik a közös gazdaságban, azonban csak két-három év múl­va tudják megvalósítani. A szövetkezet 5300 hektáros területének nem egészen 10 szá­zaléka a gyep. Az idén elvégez­ték az itt jellemző perje-típusú gyepek ápolását. Hektáronként 350 kiló vegyeshatóanyag-tartal- mú műtrágyát is kiszórtak. Évente az első fűhozamot ka­szálják, utána legeltetnek. Álta­lában — szénaértékben számol­va — 30 mázsa a gyepterület hektáronkénti fűhozama. Az egyesülés előtt is mindkét tsz-ben jövedelmező volt a ju­hászat. Az egyesülés után a gaz­daságban összesen 1044 anyajuh van, de az év végére a saját ál­latainak szaporulatából 1230-ra növelik az anyák számát. A meglevő anyaállatok 35 százalé­kát máris selejtezni kellene. Az' idén azonban csak 25 százalékát tudják, hogy az anyák szaporu­latából eladásra is jusson. Az év végéig 1000—1200 expressz pecse­nyebárányt és 4—500 tejesbá­rányt szállítanak exportra. Több mint 2 millió forint árbevételre számítanak a juhértékesítésből. Tavaly átlagosan négy kiló gyap­jút nyírtak egy-egy birkáról, s ebben az évben is hasonló meny- _ nyiséget terveztek. A hercegszántói Kossuth Tsz- ben a számítások szerint a juh­tenyésztés jövedelmezősége 30 százalékos lesz. A gazdaságban ez annyit jelent, hogy vetekszik a juhtenyésztési ágazat a ser­téstartás jövedelmezőségével. A téeszben tartott magyar fé­sűs merinói állományba vételét fél éve kezdte meg a megyei ál- ' lattenyésztési felügyelőség. Az anyaállatok utánpótlására gyap­jú- és küllémi bírálat alapján döntik el, hogy melyik jerke ke­rüljön tenyésztésre. Szeretnének felkészülni arra. hogy a szövet­kezet bázisgazdasággá alakuljon. Elképzelhető, hogy társulást szerveznek, ha ennek feltételei és gazdaságossága kedvező lesz a szövetkezeteknek. A háztáji gazdaságok segítsé­gével a hercegszántói Kossuth­ban gyarapítani akarják a juhok számát. A tagoknak, valamint a környék lakóinak tenyészálla­tokat adnak el, s a gazdaság a szaporulatot felvásárolja és ér­tékesíti. A nagyüzemi felár felét az állattartók kapják. A téesz tavasztól őszig gondoskodik a juhok legeltetéséről, takarmányo­zásáról. A szövetkezetben alkal­maznak egy juhászt, aki a háztá­ji juhok háromnegyedéves legel­tetését, ápolását végzi. A téli ta­karmányozás és elletés az állat­tartók feladata. Az idén a ház­tájiból mintegy 200 bárányt sze­retnének felvásárolni. Az elkö­vetkezendő években a gazdaság által értékesített bárányok 20— 25 százalékát tenné ki — terveik szerint — a háztájiból felvásárolt állatok száma. A bácskai termelési körzetben 1972-ben összesen 23 800 juh volt. A jövő év végére 24 ezerre, 1980- ra pedig 27 ezerre tervezik gya­rapítani a juhállományt. A her­cegszántói gazdaság jól szolgál­ja a megyei törekvéseket, nem­csak az anyaállomány felfrissí­tésére vonatkozókat, hanem a juhászaiban levő gazdaságosság, jövedelmezőség megvalósítását, s az exportlehetőségek kihasználá­sát is. Cs. I. Milliárdos beruházás öntözésre A Kiskörei Vízlépcső- és öntözőrendszer II. építési üteme, az Alföld vízszegény területein lehetővé teszi az öntözést. A munkálatok több milliárd forintba kerülnek. Az idén 100 millió forint ér­tékű munkát végeznek el. Képünkön: Csőfektetés a ti- szaföldvári Lenin Tsz föld­jén. (MTI foto — Bojkor József felv. — KS.) KENDŐZETLENÜL Nincs busz? A közlekedési vállalatok — ezt így tanultuk — az utazóközönségért vannak. És nem fordítva. Ha pedig így .áll a helyzet, akkor az igényektől függően vállalt, s a menetrendben meghir­detett szolgáltatásaikat kö­telesek teljesíteni. Még ak­kor is. ha rendkívüli forga­lom esetén szükségmegoldá­sokkal kell „operálni”. A Volán ' szakemberei minden bizonnyal rendsze­resen ellenőrzik az egyes járatok — különösen a tá­volságiak — leterhelését. Cs nem veszik észre...? Nem veszik észre, hogy a megyét hosszában átszelő, Bácsalmás—Kiskunhalas— Kiskunfélegyháza—Kecske­mét vonalon közlekedő autóbusz zsúfoltsága hóna­pok óta — kiváltképp hét­fői napokon — szinte elvi­selhetetlen. Nem tűnt még fel, hogy reggelenként rendszerint egymásba pré­selt álló utasokkal fut be Kecskemétre, hogy gyakran Kiskunhalason Kiskunmaj- sán már csak a megyeszék­helyre igyekvőket. Kiskun­félegyházán viszont senkit sem képes befogadni a ko­csi. Az ottrekedők magukra vessenek. . A Volán mossa kezeit. mondván: nincs több busz és egyébként is Bácsalmásról tíz személy­ivel indultak... Arról is , csak nehezen vesznek tudojnást, hogy délután Kecskeméten — noha a jármű oldalán Kis­kunfélegyháza mint főál­lomás szerepel —, csak „tá­volsági utasok’’ foglalhat­nak helyet. Igaz. néha in­dítanak egy mentesítő buszt — 16 óra helyett húsz-har­minc perccel később! Hadd jegyezzük meg — hátha ez sem ismeretes Volánék előtt — a túltö­mött autóbusz szabályta­lan. sőt balesetveszélyes, a sűrűn előforduló tetemes késések pedig — gyorsjá­ratról lévén szó — kifogá­solhatók. És még valami: nem ép­pen helyén váló dolog visz- szaélni a buszra váró uta­sok kiszolgáltatottságával, mert az előbb-utóbb bizal­matlanságot szül, s köny- nyen a tröszt jó hírébe, te­kintélyébe kerülhet. Kutas! Ferenc Szabad időben is a szakmáért 0 Az újítók közt már törzsgárdatagnak számít Balazsits István. (Tóth Sándor felvétele.) Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságon sosem panaszkodhattak amiatt, hogy kevés az újítás. Ez a tény több dolgot bizonyít: az alko­tó kollektíva meglétén kívül azt is. hogy a vál­lalat engedi kibontakoz­ni. megvalósítani az öt­leteket. Tavaly 79 újítást nyújtottak be az igazga­tóság dolgozói, negyed részét a novemberi újí­tási hónapban. Az alko­tókészséget mutatja, hogy nagy részük be­vált. a mozgalom társa­dalmi. vállalati hasznos­ságát pedig az alkalma­zásukból származó csak­nem egymillió forintos megtakarítás igazolja. Baián nemcsak engedik, .hanem segítik is a moz­galmat. nem feledkez­vén meg sem az anyagi, sem az erkölcsi elisme­résről. Köztudomásúan mindkettő fontos, önbi­zalmat. lendületet ad. Jó érzés volt beszél­getni az újítók közt már törzsgárdatagnak számító Balazsits Istvánnal. Meg­kapó szerénységgel szólt munkájá­ról. szakmájáról. Az igazgatóság URH-műszerészeinek csoportveze­tője. szakképzettsége szerint is rá­dió-. tv-műszerész. öt éve dolgozik Baján, s azóta szinte folyamato­san újít. „Mindig is azt szeret­tem. arra törekedtem, hogy a munkát minél gyorsabban, ész­szerűbben tudjuk elvégezni. A feladatok megoldása világos, jó legyen.” így fogalmazta meg az alkotás igényét, s ennek szelle­mében dolgozik. gondolkodik munka közben, és szabad idejé­ben. Segít mindazoknak, akik ké­résükkel hozzá fordulnak. Leg­utóbbi újítása elég hosszú ne­vet kapott: ..Táskában elhelye­zett. 0.5 W-os automata URH- állomás. hordozható kivitelben.” Ügy született, hogy a hírköz­lési brigád feladatul kapta, szer­kesszen a város egészségügyi szol­gálatának olyan URH-állomást, ami megkönnyíti az éjszakai ügyeletesek munkáját. Az ötlet az üzemegység vezető Várhalmi, Miklósé volt. de a problémát vé- gülis Balazsits István oldotta meg. A készülék segítségével a beteg­hez hívott orvos kapcsolatot te­remthet a rendelőben levő asz- szisztensnővel. így nem kell visz- szatérnie azért, hogy megtudja — ismét szükség van rá valahol a városban. A kis automata URH-állomást már alkalmazzák Baján az egészségügyi munkában. Rövidesen bevezetik a vízügynél is. A hasznos szerkezettel gyor­sabbá tehetik az információcse­rét és ilv módon hatékonyabbá a munkát. A tavaly októberben Szentend­rén megrendezett országos víz­ügyi műszaki-fejlesztési és újítási kiállításra elküldték a Balazsits István szerkesztette adóállomást is. Egy hónappal ezelőtt kapta meg a vállalat az értesítést a KISZ Központi Bizottságától hogy az újítást kivittél Moszkvába, ahol a Komszomol szervezett bemutatót. Nemrégibe pedig ismét érkezett egy levf amelyben meghívták Balázsi Istvánt is a Moszkvában májv . 12-én tartandó magyar napra. A jutalomutazásról ugyanolyan szerényen csendes örömmel be­szélt. mint az újításáról. Nem hi­szem, hogy gondolnak arra a be­tegek — akikhez a készülék se­gítségével ideiében- érkezik az ór- vos, vagy a vízügy dolgozói, akik a veszélyről gyorsabban értesít­hetik a központot —. hogy életü­ket. a segítséget, egy ember szak­maszeretetének. újításának kö­szönhetik. De az érdem, s a tisz­telet Balazsits Istváné. D. É. TUDOMÁNY + TECHNIKA „Hadüzenet” a zajnak A világon először Anglia törvényhozása foglalko­zott a jármüvek közforgalmi utakon előidézett zajának megfékezésével, ellenőrzésével. A sziget- országban 1970. április 1-től sem gyártó cég, sem kereskedő nem hozhat forgalomba olyan motoros járművet, amely a rendelkezésben előírt zajszintet túllépi. Az engedélyezett zajszint a képen látható készü­lékkel ellenőrizhető, amely 50—100 dB mérésére alkalmas. Tartozékai a mikrofon, a szélellenörző, egy háromlábú állvány, összekötő kábel, a felvevő mágnesszalag és a hordozható műszerdoboz. Időközben több más ország is rátért a zajokozók megzabolázására, ha nem is olyan szigorral, mint Anglia, ahol a gyorshajtásért járó büntetéssel közel azonos nagyságrendű bírságot rónak ki a csend­háborítókra. A rakoncátlan Duna C zegény pestiek... ^ Aggódó együttérzéssel emlegettük a fő­városiakat. Láttuk, hallottuk előző este a televí­zióban. milyen kritikus állapotot okozott a főváros­ban a vízhiány. Hogy a felsőbb emeletekre már nem... Hogy átmenetileg be kell szüntetni az utak, parkok, kertek locsolását... Hogy komoly mér­tékben korlátozták az üzemek vízfogyasztását. Mert hát éppen csak csurrant-cseppent a Duna. Ezen a napon került kezünkbe postabontáskor a kézírással címzett levél. A boríték kissé túlbélelt, laza halmazállapotú volt. Olyan, mint mikor egyes cikkeinket küldi be a a, olvasó. Kivágva az újság­oldalból, s aláhúzgálva bizonyos sorokat, melyekkel nem egészen, vagy egyáltalán nem, esetleg hatvá­nyozottan ért egyet. Felvágjuk a kópertát. Kék tintával írott kísérő­levélkéből olyan sápadt színű újságdarab hull ki, mint amilyen a középkori pergament okleveleké. A különbség csupán annyi, hogy a régi oklevelek sárgultsága néha félezer éves lét következménye, korunk újságpapírja pedig tíz esztendő alatt vígan túlszárnyalja a több százados diplomák romlás­fokát. Ez a fakó, szinte már mállékony újságpapír valami jelentősebb célt szolgál. Szemünk az alig tíz — rövid — soros levélen. Azonnal kihámoz­zuk a lényeget: „Látom, hogy szeretnek foglalkozni régebbi dol­gokkal is. Ezt a kis elavult lapot úgy találtam egy régi. könyvben. Sok érdekes feljegyzés van benne a Dunáról, a nagy árvizekről. Most nagy a száraz­ság, az igaz, de soha nem tudja az ember, miért lesz jó írni róla... Tisztelettel küldi egy idős nénike.” í\ nkéntelenül a boríték bélyegzőjére pillantunk. Szabadszálláson adták fel. Kedves gesztus. De lássuk az újságdarabot. Egy régi Magyar Nemzet fél oldallapja. Ezt a cikk hátoldalán' levő hirdetések .,tükréből” nyomban megállapíthatjuk. A tárca alakban tördelt írás címe: „A Duna ré­gebbi jeges árvizei”. írója Lászlóffy Woldemár, a műszaki tudományok doktora. A dolgozat legeleje rég leszakadt. Nem vigyázott eléggé, aki kitépte az újságból, hogy eltegye. Annál az ép mondatnál indul, hogy: „De amíg a többi folyóknál csak a rendkívüli esőzések okozhatnak árvizeket, a mi Dunánkon kettős a veszély: a nagy csapadékok mellett a jégelvonulás is súlyos árvízveszéllyel jár.” No hát napjainkban ilyen veszéllyel nem fe­nyeget a Duna. Ellenkezőleg. Mintha szeszélyes hangulatában éppen mást határozott volna: „Igen? Nem tetszik, ha sok vizet szállítok? Rendben van, tudok én másmilyen is lenni.” Be is bizonyítja jó párszor, amikor emlékezteti a budapestieket: a harc még nem dőlt el, lássuk, a természet erői a hatalmasabbak, vagy a tieteké? Ami azt illeti, nem éppen ma kezdte végletes ma­nővereit a Duna. Nem hiába titulálják „vén”-nek. Már a Pray-féle Szent Margit legendában 1268-ról jegyezte fel a Nyulak-szigetén (a mai Margit­szigeten) levő kolostor ismeretlen nevű dömés apácája: „Karácsony után lön nagy árvíz, úgy hogy bejüve az klastromba... az nagy udvarra” — majd vízkereszt után — „a Duna nagy hirtelen­séggel megárada és kezde nagy zúgással bejönni az udvarra”. így idéz a cikkíró, s hozzáfűzi, hogy az első áradást a jég megállása okozhatta, a má­sodik meg alighanem a jég felszakadásával kap­csolatos torlaszképződéssel függhet össze. A XVIII. századtól gyors tempóban szaporodó részletesebb, szakszerű feljegyzésekből is kitűnik, hogy „a jeges árvizek gyakran ismétlődő jelenségei a magyar Dunának, amiért a folyam beállása mindenkor aggodalommal töltötte el a parti községek lakóit”. A hatalmas adatgyűjteményből különösen az 1768., 1774., 1775., 1799., 1830.. 1838., 1850., 1858., 1876., 1880. és 1883. évi dunai jeges árvízre vonat­kozó feljegyzések tűnnek ki. Nézzünk pár adatot a legnagyobbakból, csak ami közvetlenül a mi me­gyénkkel kapcsolatos. Az 1768. évi- rendkívüli jeges árvíz egyedül Pest megyében 21 községben pusztított a Duna- vécsétől Bajáig terjedő Duna bal parti síkságon... 1775 februárjában a megyében 27 községben — Dömsödtől Báttáig — 1184 lakóépület omlott ösz- sze... 1799 márciusában a rácalmásj szigetnél megtorlódott jég felduzzasztottá a vizet, mely Tassnál átcsapott a töltésen és Kalocsa felé vonult le, -ahol több mint 130 ház dőlt romba és 3 ember­élet veszett el... Töltések építéséről már a XVI. századi adatok is szólnak, s a múlt század elején már a meder szabályozása érdekében is történtek lépések. Ezzel azonban korántsem zárták ki a jeges árvizek ve­szedelmét ... 1838-ban például több mint egymillió hold volt víz alatt emiatt és a katasztrófa 153 emberáldozatot követelt. A főváros alatt, a Duna bal partján. Kunszentmiklós—Szabadszállás—Fü- löpszállás vonaláig volt kint a víz.-.. 1876 február­jában csaknem félmillió hold került víz alá, s 117 volt a kárvallott községek száma. Az óriási pusztítás nagyobb lendületet adott a rendszeres mederszabályozásnak — a fővárosi Duna-szakaszon. Ezzel azonban csak a jeges árvizek fészke tolódott át még szabályozatlan szakaszok­ra. Veszedelmes torlódások voltak, különösen a Dunaföldvár alatti szakaszon, 1891-, 1900-, 1901- és 1903-ban, majd az újabb időkben 1929-, 1940-, 1941- és 1942-ben... 1941-ben a Dunaföldvárnál keletkezett torlódás olyan mértékben felduzzasz­tottá a vízszintet, hogy Dömsöd és Dunavecse közt a víz több helyen átlépte a természetes parti ma­gaslatokat, majd az Apostagnál támadt nagy szaka dáson át Dunavecse—Szabadszállás—Fülöpszáliás— Kiskőrös—Baja határáig 205 ezer holdat árasztott el. A cikkíró kifejti, annak, hogy hét évszázad feljegyzései szerint mindig ugyanannak a területnek a lakosságát tartja rettegésben a Duna, földrajzi okai vannak. Komáromtól, a Vág beöm- lésétől síksági jellegű a Duna-szakasz. Sokkal erősebb a jégképződés, hamarabb áll be és gyor­sabban hízik a jég, tehát sokkal vastagabb, acé­losabb, mint a nagy esésű felsőbb szakaszokon. Hegy­vidéken, olvadáskor a Dunába torkolló patakok, mellékfolyók sora hamar felemeli, összetöri, lejjebb úsztatja a jeget. Nálunk — „a Vág torkolatától a Dráváig — 400 kilométeren nincs számottevő mel­lékvízfolyás, amely meg tudná bontani a jégtakarót. Ez a felülről érkező árhullámra vár. amely mint hatalmas seprű tolja maga előtt a mindjobban ösz- szegyülemlő jeget. Ez pedig minden kanyarulatban, szigetcsúcsnál megakad. S ha hirtelen az olvadás, heves az árhullám, a nálunk kialakult, hosszan összefüggő, vastag jégpáncél miatt és ezzel a jég­takaróval együtt különösen nagy jégtömegek gyűl­nek fel. Elképzelhető, mily nehezen gyúródnak ezek át az akadályok jn. S ha az időjárási körülmények szerencsétlenül találkoznak össze, a torlaszok át­szakítják a töltéseket, bekövetkezik a rendkívüli jeges ár... “P vszázadok óta tart a küzdelem. Töltésekkel, szabályozó művekkel azonban mindjobban megzabolázzuk a Dunát. Ha időnként, egyes sza­kaszokon még alul is maradunk a gigászi erővel szemben, az árvizek arányai, s az elöntött területek nagysága mégiscsak eltörpülnek az egykori pusz­títások mértéke mellett. Az öreg Duna ki-kitör még, de egykori gáttalan szabadságát már vissza nem nyeri. A partjai mentén élt nemzedékek ösztönében szinte öröklődött az ősi félelem. Talán a szabad- szállási „idős néni” családjában is ez hatott, ami­kor ezt az 1956-os — a cikkben s az újságdarab más részén sincs egyetlen dátum.-csak az utalások­ból derül ki, melyik évben írták — tanulmány tárcát eltették az öreg könyvbe. Mint az utóbbi évek fővárosi vízgondjai mutat­ják, ma már inkább attól kell félni, hogy egyre fukarabban ad vizet a Duna. ; Tóth István ■. 8 <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents