Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-07 / 104. szám
197«. május 7. • PETŐFI NfiFS • • NY Et-VÖR Az értelmi hangsúlyozásról MŰVÉSZMOZIK A MEGYÉBEN Van-e közönsége a jó filmeknek? Ha már elkezdtük a hangsúlyozás elleni hibák tárgyalását (szó volt a névelő hibák hangsúlyáról), ne álljunk meg a félúton, hiszen van bőven másfajta hiba is. Nem is csodálkozhatunk rajta, a nagyfokú nyelvromlás — úgy látszik — a hang- súlyozásra is átterjedt. A hangsúlyozásról meg kell jegyeznünk, hogy a magyar szavak első szótagján van a hangsúly, tehát a magyar beszéd ereszkedő lejtésű. Más nyelvek szavaira más-más szabályok érvényesek. A franciában pl. a szavak végén van a hangsúly, az olaszban általában az utolsó előtti szótagon. A magyarban azonban a szóhangsúly nem elengedhetetlen része a szónak, mint pl. az olasznak. Az olasz szavak ugyanis szóhangsúlyukat a mondatban is megtartják. A magyar szavak a mondatban elvesztik saját hangsúlyukat, de mivel első tagjuk a főhangsúlyos szótag, ha a mondatban a szavak hangsúlyosak lesznek, általában erre az első szótagra esik a hangsúly. A magyar értelmi hangsú’ zás szerint a mondat egy-egy szava a beszédben elfoglalt fontos helyzete szerint kaphat hangsúlyt. Tehát azt hangsúlyozzuk, ami a közlésben új. vagy amit fontosnak tartunk. Pl. ennek a mondatnak: „Ez á kérdés” — minden szava hangsúlyos lehet Ha az ez a hangsúlyos, akkor erre a kérdésre várjuk a választ. Ha a kérdés a hangsúlyos, akkor a kérdést magát állítjuk valamivel szembe. Pl.: ez a kérdés, de mi a megoldás. A névelő hangsúlyozásával azt fejezzük ki, hogy csak ez a kérdés, nem pedig más. Vegyünk egy másik példát: „Csak egy darab kenyeret kérek.” Ha az egy a hangsúlyos, nem több darabot, csak egyet kérek. A darabot hangsúlyozva, nem egész, csak annak egy darabja kell. Ha pe • dig a kenyeret a hangsúlyos, akkor csak kenyeret kérek, de pl. húst már nem. Az értelmi hangsúly a szó bármelyik szótag^ra kerülhet, különösen ha eles ellentétről van szó. Ezt a mondatot helytelenül hangsúlyozzák így: „Nem értéktöbbletről, hanem értékhatárról van szó.” Ha ugyanis az értéktöbbletet és az értékhatárt hangsúlyozzuk, akkor éppen az ellentétes állítás kiemelése sikkad el. Megtartva az érték első tagjának hangsúlyát is, ez a helyes hangsúlyozás: Nem értéktöbbletről, hanem értékhatárról van szó. Ugyanígy érthető ennek a mondatnak a hangsúlyozása is: „Nem kiment, kidobták.” Az, hogy az illető kikerült valahonnan, az világos, a kikerülés módját azonban hangsúly- lyal kell kiemelnünk: a menés helyett a dobást (vagyis a kimenés helyett a kidobást). A szófajhoz kapcsolható hangsúlyról azt jegyezzük meg, hogy a kérdő és a mutató névmás, a tagauó és a tiltó szó hangsúlyos, a névelő, a névutó és a kötőszó pedig hangsúlytalan: „Miért nem válaszoltál? Engem most ez a könyv érdekel. Nem voltam otthon. Ne menj még el!” De ha valami mást kiemelünk, nem hangsúlyosak. Hasonlítsuk össze ezt a két mondatot! „Miért kérdezed tőlem? Miért tőlem kérdezed?” A névelő hangsúlytalanságáról már volt., szó. Néhány példa a névutóra és a kötőszóra: „He tek óta nem láttam. Hazajöttem. mert nem éreztem jól magam.” (Az óta, névutó és a mert kötőszó hangsúlytalan.) De adott esetben hangsúlyosak is lehetnek: „Ne 8 óra után, hanem 8 óra előtt találkozzunk!” A páros kötőszók általában hangsúlyosak: „Ha esik, ha fúj, elmegyek.” Kiss István TAVASZI DERŰ • Tavasz beköszöntőre, ifjú lány mosolyára a szomorúfüzek is felvidulnak. (Tóth Sándor felvétele.) Az élvonalbeli filmrendezők munkássága és az átlagember moziízlése közötti szakadékról beszélni manapság már közhelyszámba megy. A művészi igénnyel készült alkotásokat kongó nézőterek előtt vetítik, míg a legsilányabb kaland- film is a látogatók ezreit vonzza — ezt tartja a közfelfogás. De valóban így van ez? ... A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat művészfilm-sorozata immár hároméves. Ez az időszak elengendő tapasztalatot kínál a felületes általánosítások ellenérveinek összegzésére. A kísérlet Három- évvel ezelőtt kísérleti jelleggel a kecskeméti Városi moziban indult el az első mű- vészfilm-sorozat. Programjának összeállítói a már forgalmazott filmek listáját böngészve válogatták össze azokat az alkotásokat, amelyek egy feltételezett „igényesebb közönség” ízlését voltak hivatva kielégíteni. A realista argentin filmművészetet reprezentáló Hurrikán, az angol új hullám kitűnő alkotása, A hosz- szútávfutó magányossága, az amerikai Bilincs és mosoly és a többi mű igényes szórakozást, a mozgókép valódi művészetét kínálták mindazoknak, akik jó előre megvették a bérleteket. A sorozat indulására ugyanis — és ez meglepő volt — minden jegy elővételben elkelt. Alkalmanként két előadás, telt ház, a hatszázötven személyt befogadó Városi moziban. A megyeszékhelyen a művészfilmek közönségtábora ezerháromszázat számlált már induláskor. És ennyi is maradt — vetítőterem-kapacitás hiányában. A mozi kihasználtsága a művészfilmek vetítésein mindvégig megközelítette a száz százalékot — míg az átlagfilmeknél csupán negyven körül mozog. Közönség városokban és nagyközségekben A rendszeres sorozatok vetítését időközben megszervezték az öt, illetve immár hat városban is. A mozik kihasználtsága a városokban sem kisebb; kilencven és száz százalék körüli — szemben az átlagos negyvennel. A művészfilmek tehát — ezt a csúnya közgazdasági kifejezést használva — rentábilisak, hasznot hozó vállalkozásnak; -bizonyultak. A moziüzemi vállalat statisztikai összesítései — az alkalmi látogatók és a bérletet váltók arányának mérlegelésével — a települések művészfilmet igénylő lakosainak megközelítő létszámát is megadják. Baján ezernégyszáz, Kalocsán, Félegyházán ennek fele. Kiskunhalason nyolcszáz, Kiskőrösön néwszáz ember vált a művészmozi rendszeres nézőjévé. A legutóbbi sorozat Polanski, Chaplin, Tarkovszkij egy-egy filmjét (Macbeth, Diktátor, Solá- ris), a Kabarét és az Audienciát (Wajda Mennyegzője helyett) mutatta be nagyobbrészt telt széksorok előtt. És elmondható, hogy kialakult az a törzsközönség, akinek számára századunk művészete éppen olyan vonzó, mint a szórakozás egyéb, kevésbé tartalmas formái. A vállalat a múlt évben a megye hat nagyközségében is elindította a művészmozit. A program némiképp különbözött is a városokétól. Az öt film (Macbeth, Soláris, Róma, A megalkuvó, Hogy szaladnak a fák) hozzávetőlegesen háromszáz látogatót vonzott. Ez kétharmadosán telt nézőtereket jelentett — az átlagos egyharmados látogatottsággal szemben. És ha -az eredmény nem is oly szembeötlő, mint a városokban, mégis jelentős. A vállalat ugyanis nem fizetett rá a kísérleti vetítésekre. Azaz —és ez a legfontosabb — egyetlen községben sem „buktak meg” az igényes alkotások. Hatásos filmpropaganda A három év városi és községi tapasztalatai azokat igazolják, akik egy kicsit a forgalmazókat okolták azért, ha egy Bergman- vagy egy Alain Resnais-film üres széksorok előtt pergett a mozikban. Vagy ha a nézők hangos megjegyzések kíséretében elhagyták a termet vetítés közben. Hiszen a film puszta címéből (a rendező feltüntetése nélkül), a jellegtelen jelmondatokból az átlagember alig-alig kapott információt arról az alkotásról, amelyre jegyet váltott. És ugyanez vonatkozott azl érdeklődőkre is, akik viszont azért mulasztották el egy-egy kedvenc rendező filmjének megtekintését, mert egyszerűen nem szereztek róla tudomást. Hogy több ilyen film is akadt, azt bizonyította a művészmozi-sorozatok első két éve is. mikor nagyobbrészt már egyszer forgalmazott, régebbi filmek vetítéseire keltek el a bérletek. Egyszóval a művészfilmek közönségszervezése felfogható úgy is. mint a filmpropaganda egy sajátságos formája. Az átlagosnál céltudatosabb, koncentráltabb í — 'és erécTméiiyesébb fo?- mája. A forgalmazóknak ugyanis meg kellett találniuk a népszerűsítés, a figyelemfelkeltés leghatásosabb eszközeit, és hogy tartalmi információt juttassanak el az emberekhez a tervezett műsorokról. A műsorfüzetek, az előre összeállított program, a filmbibliográfia, . műsorkártyák a külön plakátok kiemelték a művelődéspolitikailag értékes alkotásokat a nagy, egységesen kezelt filmáradatból, ahol a tucatáru és művészet csaknem azonos .besorolást kapott (módszerében). Az eredmény nem maradt el. Kultúra, áru, adottságok A kultúra nem áru — ez a tétel csak bizonyos keretek között igaz. A mozik esetében például nem mindegy, hogy egy-egy filmet hány néző előtt és hány alkalommal vetítenek le. Az előadások ugyanis pénzbe kerülnek, és ezek fedezetéül bevétel szükséges. Telt széksorok előtti egy vetítés — hatszáz nézővel más gazdasági mutatót eredményez, mint ugyanaz a hatszáz nézze négy-öt nap alatt. JSz a műsorpolitika gazdasági vetülete. De a művészfilmek esetében művelődéspolitikai irányultságú is. A differenciált, célirányos propaganda esetében ugyanis azok ülnek a nézőtéren, akik értik, szeretik a bonyolultabb, képi-jelentésbeli tartalomban összetettebb alkotásokat is. Akik nem „unatkoznak”, mérgelődnek Jancsó, Wajda vagy a fiatal Balázs Béla Stúdió rendezői műveinek láttán. És ez esetben máris kisebbnek tűnik a szakadék az alkotók és a közönség között. Tulajdonképpen egyszerű dolog a sorozat sikere. A művészmozik kiemelt propagandájának következménye, hogy „megjelent” ez az igényes látogatói réteg. A váUalat bizakodással fejlesztheti tovább ezt az immár országossá váló forgalmazási módszert. Az őszi sorozat filmjeinek számát azonos községi— városi programmal hatra emelik. Kecskeméten, ahol az érdeklődés a legnagyobb, keresik az előadások növelésének megoldását. Valóban igaz, hogy a városnak szüksége lenne egy áUandó stúdiómozira. Ahol négy-öt napig is játszhatnék a filmeket kt- |g| sebb nézőtér előtt, s melynek előcsarnokában, klubtermében arra is mód nyílna, hogy ankétok. viták alkalmával a nézők feldolgozhassák a látottakat. A készülő technika háza erre módot nyújthatna... A mozi feltámadt „betegségéből”, kilábolt a televízió térhódítását követő huUámvölgyből. Ezt bizonyítja a lassan emelkedő nézőszám. Ez azért lehetséges, mert versenyre keUett kelnie a képernyővel. E kényszerűségből pedig egyre inkább megtalálja azokat a módszereket, amelyekkel a különböző érdeklődésű rétegeket be tudja „csábítani” a filmszínházba, hogy mind többen részesei legyenek a mozgókép művészetének. Pavlovits Miklós (27.) A dokumentum megérkezett az Egyesült Államokba, Sciortino la odaért nagy titokban, és nyomban állást talált egy légitársaságnál. Mióta Giuliano egyedül van, nagyon lecsökkentette a banda központi magját: Fisciotta és Passatempo tudja csak, hogy merre található a vezér. Giuliano természetesen bizonyos dolgokban kénytelen rábízni magát a maffiára, például szállásügyben, vagy ha közvetítőre van szüksége az emberrablásoknál, meg más egyéb dolgainál, de két alvezérével — jó lövészek, tett- rekész, hűséges emberek — semmitől se kell tartania. Aki Giuliaríót elárulja, az még ma is halállal fizet. Most, hogy semmilyen zászló nem rejti i el élete és tettei valóságát, még kegyetlenebb, vadabb és ridegebb lett. Ereje önmagában rejlik. vagy még inkább abban, hogy mindig készséges bérgyilkosokra számíthat, ha egy „áruló” testvérét vagy fiát el akarja hallgattatni. Közben írja a leveleket az újságoknak, elhárítja magáról a felelősséget a vérfürdővel kapcsolatban : tiltakozik, hogy neki tulajdonítanak mindent Szicíliában elkövetett bűntényt. Az Egyesült Államok elnökének, Trumannak is küld egy levelet, amelyben a kommunizmus elleni harcban szerzett érdemeit hangoztatja, ugyanakkor a baloldali lapoknak is ír, hogy sose követett el semmi rosszat a szegény nép. a munkásság ellen. Az 1948-as év forró hangulatú választási kampánnyal kezdődik. A kommunistákat és a szocialistákat kirekesztették a római kormányból: a keresztény- demokrata párt van uralmon. A kommunizmus elleni harcot már maga a kormány vette kezébe, Crozza Black frontjára nincs szükség, közbelépése inkább zavarja a demokratizmus leplébe burkolózott mérsékelt és konzervatív erők választási sikerét. Amikor Giuliano tekintélyes maffiavezérekkel találkozott, emlékeztette őket ígéreteikre. A maffiások azonban csak vállu- kat vonogatták: az 1947 május— júniusi események nem szültek ,jó vért. Most új szelek fújdogál- nak. A maffiások már a kormány új urainak főkortesei. Esténként Giuliano néha fölemlegeti Passatempóval és Gas- parino Pisciottával régi életét. Életüket. Hová lettek azok a nagyhangú szeparatista vezérek? Hát az az ügyvéd, aki úgy adta a hőst? Meg a képviselő, a báró, a herceg? Hát a monarchists vezérek hová tűntek? Crozza Black szószólói, az amerikaias kiejtéssel beszélő gengszterek is eltűntek a színről. Azelőtt mindenütt ott lábatlankodtak, nyüzsögtek, mosolyogtak. ígérgettek. 33. És mi lenne, ha megkaparintanák a herceg húgát? Ötvenmilliót fizettetnének érte. Giuliano minden nevet, tervet följegyzett noteszába. Pár hónapi viszonylagos nyugalom után kezdődött a tragédia utolsó felvonása: gyors egymásutánban véres aljasságok, árulások sorozata, a legjobb barát, a leghűbb alvezér küldi a gyilkos lövést a vezér hátába. Az elfogatóparancsok egyre sűrűbben jöttek, ám a régi politikai cinkosságok hivatalos személyiségek. sőt egészen magas állami tisztviselők megvesztegetéséhez vezettek. Az az aggodalom, hogy Giuliano följelenti magas állású cinkosait — elsősorban azokat a tanácsadókat és felbújtókat. akiket a titokzatos Crozza Black küldött —, a bűnösökről átterjedt a maffiásokra is. Ezért még mindig fűt-fát ígérgettek Giulianónak, dédel- gették-pátyolgatták. Még az 1948-as választási hadjáratban is élhalmozták ígéretekkel. Már nem százmillió lírákat, mint 1947 elején, de más segítséget kapott: liszt- és tésztaszállítmányokat monteleprei gyárába, nyugtatgató leveleket az Egyesült Államokból, hivatali protekciót. Hát még a húgát meg az anyját milyen becsben tartották a választási kampány idején! Még mindig ők voltak a veszélyes bandita legdrágább hozzátartozói. És a nép nem hitt az újságoknak, amelyek Giulianót vádolták a portellai gyilkossággal. És aki el is hitte, azt tartotta, hogy tévedés volt, nem is az ő hibájából történt. A vérfürdő áldozatai tehát nem azok, akiket lemészároltak, hanem a mészárlók. A népkegyelem túlment az ésszerűség határain: szegény Turidduzzo, hányszor csapták be, hányszor árulták el! . O igazságot akar, mindenkinek jót akar. Ám a választások után az újabb ígérgetők is eltűntek a hatalom ködében, tekintélyükbe burkolóztak. Nem, senki se ígért semmit — válaszoltak Giulianónak, amikor Camporealéban Varrni bátyám birtokául találkozott a „félelmetesekkel”. Rómában meg nem akartak szóba fűlni vele. minden ajánlatát visszautasították. Rómában azt állították, hogy brigantikkal csak a rendőrségnek lehet dolga. És csakugyan, új rendőrkapitányt küldtek Szicíliába: az agyafúrt és határozott Ciro Ver- dianit. Nagy kaliberű rendőr, aki mindenkit eltávolított Giuliano és a banda központi magjának közeléből. Jogtalan fegyverviselésért vagy tiltott legeltetésért letartóztatott egy csomó maffiást, éppen Giuliano „barátait”. Razziákat, letartóztatásokat, házkutatásokat rendelt el. Erőskezű rendőr volt, ugyanakkor igyekezett személyes kapcsolatba kerülni a banditával, mert el kellett kerülnie a botrányt, mind a per előtt, mint utána és alatta. Ez a tehetséges ember tisztában volt azzal, hogy Giulianónak eszébe juthat még, hogy zsaroljon, szolgálhat még nagy leleplezésekkel. Tudta, hogy bizonyos szicíliai előkelőségek hallgatólagos beleegyezésével a külföldi ügynökökre is fröccsenhet abból a portellai vérből. Még Giuliano anyjának és húgának letartóztatását is elrendelte: a bandita dühödt leveleket írt a sajtónak, fenyegetőzött; szerettei mégis túszok maradtak. És Crozza Black kezében is volt egy túsz, Amerikában: imádott húga férje. Valamit tennie 'kellett: találnia kellett egy felelőst, egy „árulót”. Egy öreg maffiást választott, akinek már foefellegzfett, résziben mert, idős volt, részben mert elhaltak római Protektorat Az első maffiás volt ez, aki Giuliano életében megjelent, ' aki rossz útra vezette, igen: Santo bátyám Partihicóból- y, . Minden elfelejtett ígéretért, minden csalódásért és árulásért ő lett a felelős. És 1948. július 17-én Partindco főterén fényes nappal géppisztolysorozat érte az öreg % maffiavezért. Egy cédulát találtak a holttesten: „Giuliano így bünteti az árulókat!” Az a hír járta, ogy Santo bátyám meg akart szabadulni a bandita fenyegetőzéseit®, ezért nagy titokban átadta a rendőrségnek a titkos címeket és irányelveket. És a hír eljutott Giu- lianóhoz, annyira, hogy szeptember 3-án éjjel Partinicóban az Ezrek kőrútján géppisztollyal leterítettek egy csendőr tisztet, egy rendőr tisztviselőt meg egy altisa- tet, akik éppen Giulianót keresték. A lövések a Híd madonnája nevű nyomornegyedből, a körútra vezető sikátorból jöttek. Olyan városrészből, amelynek másik vége a városon kívül van. (Folytatjuk.) • Az utolsó sorozat kit legsikeresebb filmje a Diktátor és a Kabar# volt.
