Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-24 / 119. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1914. május 24, Világmegváltó elképzelések helyett... Üzem- és munkaszervezők körében jól ismert a kifejezés: „gyalogszervezés”. Ellentéte a gigantomániába esett szerve­zők nagyratörö elképzeléseinek, akik csak egy-egy üzem, padlástól pincéig történő gyökeres átforgatásában tudnak gondolkodni, s természetesen e munka alapjának, kiinduló pontjának a lehetőleg minél nagyobb és minél drágább elektronikus számítógépet jelölik meg. (Mellesleg: lassan megérjük, hogy egy magát valamire tartó szervező, számí­tógép nélkül a hideg vízbe se dugja a kezét. Ahol nincs pénz a gépre, ott várnak: pénzre, gépre vagy csodára...) A Kohó- és Gépipari Minisztériumban — a jelek szerint — másként, okosabban, józanabbul gondolkodnak. Amikor hozzáláttak a minta­szervezésre kijelölt vállalatok munkaprogramjainak összeállítá­sához, alapelvként határozták meg: a már működő — vagy a kiépítés alatt álló — fejlettebb vállalati rendszerek továbbfej­lesztése a legegyszerűbb, a leg­célravezetőbb, a leggazdaságo­sabb, vagyis a mintaszervezésék során nem szükségesek a min­dent átforgató, világmegváltó el­képzelések, ehelyett a meglevő adottságokkal számoló, azokhoz igazodó ésszerű szervezési prog­ram és cselekvés kell — ha be­látható időn belül már valódi eredményt akarnak elérni. (Ezt a gondolkodásmódot, igazolja többek között, hogy a vállalatok egészére kiterjedő átszervezés legfontosabb feltételei ma még hiányzanak: nincs mindenütt kor­szerű technológia, a legtöbb he­lyen még egészen alacsony szín­vonalú a vállalat szervezettsége, nincsenek megfelelő eszközök és kevés az igazán jól felkészült szakember, no és nincs elegendő pénz...) A minisztériumban az egész iparágra kiterjedő vizsgálódás után állapították meg, hogy me­lyek a mintaszervezésre szóba- jöhető vállalatok és intézmények. A kijelölésnél végül is a követke­ző szempontok szerint döntöttek: milyen vállalatgazdasági tevé­kenységet (folyamatokat) célsze­rű az egyes üzemeknél, intézmé­nyeknél mintaszerűen megszer­vezni; hogyan hasznosíthatók az eredmények az iparág többi üze­meiben ; milyenek a meglevő mű­szaki, gazdasági, anyagi és sze­mélyi feltételek; hogyan lehet megoldani a mintaszervezések vállalati és ágazati irányítását; milyen erkölcsi és anyagi támo­gatással lehet és kell fokozni a mintaszervezések hatékonyságát? Mindezek számbavétele és ala­pos elemzése után nyolc válla­latot jelöltek ki: a Magyar Va­gon- és Gépgyárat a termelés- irányítás korszerű, számítógépes átszervezésére; a Dunai Vasmű­vet a kohászati nagyjavítások úgynevezett hálótervezéses mód­szerének kidolgozására és alkal­mazására: a Hűtőgépgyárat a vállalati rekontsrukciós tevékeny­ség — a korszerű szervezés esz­közeinek, módszereinek alkalma­zásával történő — megvalósítá­sára; a Mechanikai Mérőműsze­rek Gyárát a célgépekkel felsze­relt új típusú szerelőszalag meg­szervezésére, ahol a munkaszer­vezés egyik legismertebb eljárá­sát, az MTM-módszert alkalmaz­zák; a Szerszámgépipari Műveket az úgynevezett alkatrészcentrikus szervezési módszerek alkalmazá­sára. (Ennek nagyon leegyszerű­sített lényege, hogy a sorozat- gyártmányokhoz felhasználandó alkatrészeket a lehető legszéle­sebb körben tipizálják); az Ipari Műszergyárat a nagy termékso­rozatok megszervezésére, különös tekintettel az ergonómiai köve­telményekre; a Videotont az ügy­vitelgépesítésen alapuló komplex irányítási rendszer kialakítására; s végül a Mechanikai Műveket a kis számítógépekkel történő ter­melésirányítás kidolgozására. A tennivalók vázlatos felsoro­lásából is látszik, hogy a kohó- és gépipar voltaképpen egyetlen nagy rendszerszervezést valósít meg, de úgy, hogy annak egyes elemeit más és más' vállalatok kísérletezik ki és alkalmazzák a gyakorlatban. (A szakirodalom ezt modul rendszerű szervezés­nek nevezi.) A módszer kézen­fekvő előnye, hogy segíti a leg­fontosabb és ezek közül is a leg­fejlettebb vállalati tevékenysé­gek gyors és korszerű továbbfej­lesztését, másrészt lehetőséget nyújt a válfalati tevékenység egészének — egy későbbi időpont­ban, a meglevő eredmények ösz- szegezése után történő — tovább­fejlesztésére. A mintaszervezés céljainak megfelelően a vállalatok feladata, hogy eredményeiket, tapasztala­taikat szervezett formában äd- ják át más vállalatoknak: (Az ágazat szervezési intézeteivel va­ló együttműködés, a rendszeres publikálás, a különböző módszer­tani anyagok kidolgozásában va­ló közreműködés stb. révén.) A kijelölt vállalatok sikeres munkájának egyik lényeges fel­tétele a minisztérium erkölcsi és anyaig támogatása. A KGM ép­pen ezért jelentős összegeket for­dít a központi műszaki fejleszté­si alapból a mintaszervezések gyakorlati végrehajtására, az egész munkát pedig időről időre rendszeresen értékeli, a „fősze­replők”, vagyis a kísérletet gya­korlatban megvalósító vezetők teljesítményét minősíti. Az első — valamennyi kijelölt vállalatot érintő — értékelésre ez év má­sodik felében kerül sor. V. Cs. Harmadszor az élen a Dunamenti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat Ismeretes a hír. amely arról számolt be. hogy a hasonló ren­deltetésű társulatok országos mé­retű 'versenyében az elsőséget a Dunkmenti és Kiskunsági Vízgaz­dálkodási Társulat nyerte el. De értesültünk róla a dolgozók ré­vén is. továbbá máius elsején ün­nepi szónokunk is említette a di­cséretes eredményt. Ismerkedjünk meg a kitünte­tett társulattal! Néhány jellemző vonással igyekszem bemutatni-. Sikerek Lovrity József, aki a társulat­nak megalakulása óta vezetője, nyugodt, csendes hangon beszélt dolgaikról, de nem az ismétlődés unottsá'ga, hanem a teljesen tájé­kozott ember ' nyugalma áradt halk szavaiból. Jellemző módon, a tripla siker is csak úgy került elő a beszélgetés során, hogy a vezetői szobában (nem „iroda”, mert a dolgozók, akiknél érdek­lődtem. hogy merre találhatom Lovrity elvtársat, úgy igazítottak el, hogy: a szobájában) több- rendbeli kitüntetés oklevelét lát­tam a falon: 1971.. 1972.. 1973. év; három egymás után következő év, s minden évben „dupla” ok­levél! Egyik a „Kiváló üzem” | cím elnyeréséről, a másik az or­szágos első helyezésről. Megtud­tam azt is, hogy a „Kiváló üzem” címet is nagyra becsülik a dolga, zók. bár azt évenként több tár­sulat nyerheti el. mint ahány a rangsorolásba belekerül az orszá­gos verseny értékelésénél, s az elbírálás sem ugyanannál a szerv­nél történik; de az országos első­ségre büszkék igazán. Ez utóbbi­ról akkor is meggyőződhettem, amikor több dolgozót külön-kü- lön megkérdeztem. Közös a siker, együttes az öröm. A kapott dijat. 40 ezer forintot egyharmad részben a dolgozók kollektívája szociális-kulturális céljaira, használják fel. kéthar­madát pedig közvetlenül kioszt­ják a dolgozóknak. A kollektíva A társulat 100 főnyi gárdája szakmailag olyan megoszlású, hogy a munkákhoz mindenütt megfelelő szakembert tudnak ál­lítani ,és a munkát jól el tudják látni. A minőségről az eredmé­nyek beszélnek! A kilencven fizikai dolgozó fele szakmunkás, a többi segéd-, illet­ve betanított munkás. Utóbbiak (főleg kubikosok) a szakmai kép­zésnek. továbbképzésnek köszön­hetik kategóriájukat. A társulat­nál erre is gondot fordítanak. Fo­lyik a szakmunkásképzés is. Jelen­leg is van tanuló, de van saját­nevelésű szakmunkás is. A fizikai dolgozók havi átlag­bére 2655 forint és 8 százalék eredményességi jutalom. A társu­laton belüli munkaverseny élénk, komoly és eredményes. Értéke­lése rendszeresen történik, min­den évben a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulóján kerül sorra a legjobb eredmé­nyek díjazása. Jelenleg 10 szocialista brigád serénykedik, s közülük négy már a harmadik fokozattal rendelke­zik. A szocialista brigádok, első­sorban a műhelyiek, szép ered­ménnyel segítették a gyermekin­tézményeket. iskolát; a játszótér és a sportpálya építését. A dolgozók 31 százaléka. 5 év­nél. 10 százaléka pedig 10 évnél régebben dolgozik a társulatnál. Az állandósult kollektíva a sikerek legfőbb záloga, de egyben bizo­nyítéka annak is. hogy a dolgozók szakmai fejlődése mellett gondot fordítanak politikai nevelésükre is. Gépesítés A megfelelő képzettségű kollek­tíva mellett a szervezettség má­sik mutatója a kellő méretű és arányú gépesítés. Műhelyeikben csaknem minden karbantartási, javítási munkát el tudnak végez­ni. A géppark teljes mind a víz­ügyi szakmunkákat, mind a szál­lítást illetően. Csupán a legnehe­zebb gépek szállítására vesznek igénybe külső vállalati segítséget, mert a saját nehéz szállító gép gazdaságos kihasználása üzemen belül nem volna biztosítható. A műtárgyak (zsilipek, hidak, átereszek, szivattyútelepek, nyo­móközpontok. vízkivételi művek saját kivitelezésben készülnek a műhelyekben, vagy a helyszínen. A tapasztalt szervezettség, a cél­szerűség mondatja ezt velem, s alátámasztják a sorozatos jó ered­mények. Munka és terület A Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat 1961-ben alakult Duna- vecsén. Jelenlegi telepét 1969-ben építtette. A közelmúltban egye­sült a kalocsai székhellyel műkö­dő társulattal és akkor vette fel új, jelenlegi nevét. Működési területe az egész ka­locsai járás és a kecskeméti já­rásból 9 község, s ez 400 ezer holdat jelent. A Solti lapály, tu­lajdonképpen mélyen fekvő régi mederterületek, kiskunsági, vad­vizes szikesek, homokhátsági buc­kák együttese. Nehéz öntéstalaj, sovány ‘ szik. szélhordta sivó ho­mok egyaránt megtalálható itt. Egyik nevezetessége volt a tájnak a múltban az „átokcsatoma”, va­lódi nevére már kevesen emlé­keznek. A húszas években lecsapolás céljából készítették. Ma jobban megérdemli az „áldáscsatoma” nevet: éppen a társulat működé­se nyomán. A Kígyós, a Fűz­völgy és a többi csatorna, egy ter­jedelmes rendszer, hatalmas te­rület minden csepp vizéért ez a társulat felelős. Ad vizet, ha arra szükség van. csatornát épít, ve­zeti a szomjas föld. a növényzet éltetőjét. A tavaszi belvizek ide­jén elvezeti, tárolja a felesleget. Nem könnyű dolgok, nem kis dol­gok ezek. A vizek nem folynak a hegyre, de a társulatnak meg kell oldani, hogv a dombos he­lyekre is eljuttassa az éltető ele­met. Segít a technika, az emberi találékonyság, megvalósítja az ér­telmes munka, a szocialista mó­don dolgozó közösség Naszály Sándor „Alig várjuk, hogy jöhessünk dolgozni...” Elcsendesül a neonfényes munkaterem, a kiskunfélegy­házi Egyesült Lenin -Termelőszövetkezet húzózárüzemében lejárt a munkaidő. Felbúg az autóbusz motorja, s az üzem­ben dolgozó lányok, asszonyok hamarosan otthon láthatnak hozzá a „második műszakhoz”. A csöppnyi irodában Juhász Józsefné üzemvezető és Kosa Béláné, a helyettese még ad­minisztrációs feladatait végzi, amikor ismét a műhely elé gördül az autóbusz. Néhány perc múlva vidám gyerekzsivaj tölti be a munkatermet, a fiúk, lányok otthonosan foglal­ják el helyüket a munkaasztaloknál. — Megjöttek a gyerekeink — mosolyog Kósáné és siet hozzá-» juk. Húzózárhalmok magasodnak az asztalokon, & a gyerekek- ked­ves Manci nénije mindenkinek kiadja a feladatot. — Hogy kerülnek ide ezek a gyerekek? — kérdezem Juhászné- tóL — Hetenként háromszor ide járnak „iskolába”. Még az ősszel szocialista szerződést kötöttünk a helybeli kisegítő iskolával, s az­óta itt tartják a politechnikai ok­tatást a hetedikes és nyolcadikos gyerekeknek. Márton Lászlóné és Kormányos Mihályné pedagógus vezetésével jönnek ki a diákok, s itt ismerkednek a „felnőttélettel”. Munkájukért természetesen pénzt is kapnak az év végén. Átmegyünk a munkaterembe, hogy csendes tanúi legyünk a ta- nuló-„munkások” szorgoskodásá­nak. Manci néni ott jár-kel kö­zöttük, ellenőriz, segít; mindenki­hez van, egy-két jó szava. — Nagyon megszerettem ezeket a gyerekeket — mondja Kósáné. Azt hiszem, többségüknek külön szükségük van a szeretetre — te­szi hozzá. — Nagyon örülök an­nak, hogy szívesen járnak ide és szinte mindegyik nagyon szorgal­mas. Kellemesen csalódtam az ősszel, amikor azt tapasztaltam, hogy milyen gyorsan elsajátítják a Roli-Zoli játék és a húzózár szerelését. Anélkül, hogy lebecsül­ném felnőtt dolgozóinkat — akik­kel nagyon elégedett vagyok — bármelyik gyereket befogadnám közéjük. Természetesen nekik csakis kézzel végezhető munkát adunk, a gépek kezelését nem bízhatjuk rájuk. Örülök annak, hogy segítséget nyújthatunk ezek­nek a sok tekintetben hátrányos helyzetű gyerekeknek a munkára, életre neveléséhez, s az sem utol­só szempont, hogv tevékenységük­kel jelentős segítséget nyújtanak üzemünk teljesítményéhez. Manci néni észreveszi, hogy az egyik leányka bizonytalankodik, elnézést kér és a kislány segítsé­gére siet. Az asztal túloldalán Márton Lászlóné pedagógus meóz- za a kész munkát. — Korábban nagy gondunk volt az, hogy hogyan oldjuk meg a gyakorlati órákat — válaszolja kérdésemre. — Kapóra jött mind­nyájunknak az itteni munkalehe­• Manci néni ellenőrzi a húzózár hosszát. tőség. Alig fél év telt el azóta, de máris mérhető a gyerekek fejlő­dése. A mi iskolánkban különö­sen nagy jelentősége van az élet­re nevelésnek. Ebben az üzem­ben kiváló lehetőség nyílik a pon­tosság megszokására, a kitartás és a felelősségérzet kifejlesztésére.' A tanulók a munkát szalagon vég­zik, ezért különösen nagy gondot kell fordítaniok a minőségre, hogy a másik munkáját se akadályoz­zák. A húzózárakat mérni kell, tehát a mértani tudásukat is tud­ják öregbíteni, illetve a gyakor­latban tudjuk velük megértetni az egyes mértékegységeket. Igen nagy jelentősége van annak is,, hogy kézügyességük is fejlődik. Barna bőrű. hosszú hajú kisláhy dolgozik hozzánk legközelebb! Fel­felnéz. láthatóan érdekli, hogy va­jon miről beszélgethet a tanár néni az idegen bácsival. Rólatok beszélgetünk, arról, hogy hogyan dolgoztak. Szeretsz-e ide járni? — vonom be a társal­gásba. — Alig várjuk, hogy jöhessünk dolgozni — mondja mély meg­győződéssel. — Nagyon jó itt, Manci nénit nagyon szeretjük. — Ha befejezed az iskolát, ide­jössz dolgozni? — Nagyon szeretnék a cipő­gyárba menni. Azt , hiszem, ott nagyon jól lesz majd . — Sn női szabó akarok lenni — szól át az asztal túlsó oldaláról Botos Klára. — A húzózárral való foglalkozást nagyon szeretem, a ha majd szabó leszek, biztosan sokszor lesz ilyennel dolgom. Alig várom a nyarat, remélem, sikerül az itt keresett pénzből élmenni Szarvaskőre úttörőtáborba... Mielőtt elbúcsúzunk a szorgal­mas gyerekektől. Manci néni meg­kér arra. hogy jegyezzem fel a különösen szorgalmas és ügyes gyerekek nevét. íme: Juhász Mar­git. Farkas Pista. Való Rózsa, Varga Jóska. Szalonnás Pista és Sanyi és Radies Anna. Opauszky László '• Márton Lászlóné pedagógus meózás közben. (Opauszky László felvételei) Szerkesztői üzenetek Dr. Bánó György, Kecskemét: Leg­utóbbi soraira válaszolván csak a la­punk április 2-i S7ámának ugyaneb­ben a rovatában közéltek lényegét is­mételhetjük meg, miszerint a zsúrke- nyér meghatározott súlyú és értékű sütőipari termék, vagyis darabáru, kettévágására nem utasítja rendelet az eladót. Az illetékesek ezen túlme­nően. arról tájékoztattak, hogy a na­gyobb forgalmú élelmiszerüzletek, il­letve ABC-áruháZak esetenként — például csúcsforgalmi időben — érté-, kesítenek felébe vágott zsúrkenyeret,' ám a kereskedők Ilyenkor vállalják a kenyér másik fele végleges visszama­radásának a kockázatát is. Dunai Imréné, Kécskemét: A levelé­ben megjelölt egyik kecskeméti sza­bómester munkáját bíráló panaszt közbenjárásunkra a Kiosz körzeti csoportja vizsgálta ki, az érdemi in­tézkedésre azonban nem kerülhetett sór, mert ön elzárkózott a dolgok hi­vatalos tisztázása elől, s a kérdéses ruhadarab — a tulajdonképpeni bizo­nyíték — bemutatásával sem támász-i tóttá alá állítását. Sindrtyy/ Márkné, Kunbaja:1- Az in­gatlanokat. elválasztó kerítések létesí­tésének feltételeit az Országos Építés­ügyi Szabályzat tartalmazza. Ettől el­térően azonban — a helyileg kialakult beépítési gyakorlatra való tekintettel — hozhatnak módosító határozatot a tanácsok. Mint arról értesültünk, a Kunbajai Községi Tanács 1/1970. sz. rendelete foglalkozik az oldalkerítés építésével kapcsolatos tudnivalókkal, melyek értelmében a település Dózsa György utcájában leyő telkek közötti kerítések létesítésére az érintett tulaj­donosok fele-fele arányban kötelezet­tek. Tasjcó István, Szabadszállás: Sorai­ban foglaltakra arról informáljuk, hogy a nagyközségi tanács szakigaz­gatási szerve a 618/1974. sz. határoza­tával — a kedvezőtlen szociális hely­zetét méltányolva — elrendelte a ta­valyi évről niaradt adóhátraléka tör­lését. f A nyitott ablakon át fémek ze­nebonája száll a műhelyek felől a szobába. A kinti hangra papír­suhogás felel: öten hajolnak író­asztaluk fölé, s forgatják az előt­tük halomban álló aktákat. Az utókalkulációs irodában javában folyik a havi mérleg készítése. □ tt □ Az egyik íróasztalnál filigrán termetű lány, Dékány Erzsébet rendezgeti az iratokat. — Ilyenkor ki sem látszunk a sok munkából — mondja. — Bi­zonylatok ezreit kell átnéznünk, meglehetősen rövid idő alatt', hogy megtudjuk, gazdaságos volt-e az egyes termékek előállítása. Amíg a havi összegzéssel el nem készülünk, naponta reggel 6-tól este 10-ig ülünk az iratok mel­lett, s néha szabad szombaton, sőt, vasárnap is dolgozunk. En­nek ellenére elégedett vagyok a munkakörömmel. □ □ □ Erzsiké beosztása: utókalkulá­tor. Sok-sok ezer tonnányi acll- termék készült már el azóta a Fémmunkás kecskeméti gyárá­ban, hogy pár évvel ezelőtt erre a feladatra vállalkozott. A köz- gazdasági technikum befejezése után Itt kezdett dolgozni, s élete első munkanapjától fogva, egy­folytában csak „utókalkulál” — mondja mosolyogva. Az admi­nisztrációban az ő részlegük ten­nivalóját tartja a legérdekesebb­nek, mert eredményei a gyár gazdálkodása szempontjából igen fontosak. — Amikor a gyárkapun kilép, el- tudja felejteni a sok iratot, ami másnap reggel itt várja? — Ha jó ütemben haladunk, akkor igen. Otthon, Rendőrfalu­ban, házimunkát találok. helyet­tük. — Szabad idejét mivel tölti? — Amikor szabad vagyok, le­ülök egy kényelmes székre és kézimunkázom, ez az egyik leg­kedvesebb szórakozásom. A má­sik a televízió, a játékfilmeket és az operetteket nézem legszíve­sebben. Régebben pingpongoz­tam, akkor edzésre, meg verse­nyekre fordítottam a szabad órá­kat. □ □ □ KISZ-feladatának elvégzését nem időtöltésnek, hanem felelős munkának tartja Dékány Erzsé­bet. 1968 óta ő a gyári KISZ- szervezet gazdasági felelőse. Sok ezer forint elköltéséről vezet könyvelést, kifogástalan pontos­sággal. De ezenkívül is lehet számítani rá bármikor a közös feladatok végrehajtásában. Oda­adásáért 1972-ben aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott. Ez, évben Kiváló ifjúsági vezető kitüntetés­sel jutalmazta a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottsága. — Ha egy kívánsága teljesül­ne, mit kérné? — Legyen egy saját lakásom. Persze, nem várom a sült galam­bot, gyűjtögetem a pénzt, s ha az ígért vállalati segítséget meg­kapom, talán nem is olyan soká teljesül legfőbb kívánságom. A. T. S. r / Két évvel a kitüntetés után

Next

/
Thumbnails
Contents