Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-17 / 113. szám

1974. május 17. • PETŐFI NÉPE • * 25 EZER PÁR CIPŐ, NYÁRI INGEK, FÜRDŐRUHÁK Felkészült az idényre a ruházati kereskedelem Szarvasmarha­tenyésztési tájkiállítás A szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésére hozott kormányprog­ram eddigi eredményeinek bemu­tatására, a kedvező tapasztala­tok kicserélésére és a további feladatok meghatározására táj- kiállítást rendeznek a nyár folya­mán az ország három nagy te­nyésztési körzetében: Baranya, Vas és Heves megyében. Az első kiállító Baranya lesz: június 4. és 6. között öt megyéből fogad vendégeket. Az eseménysorozat megnyitó tanácskozására Pécsett kerül sor, a bemutatókat viszont a megye legjobb szarvasmarha­tenyésztő üzemeiben tartják majd. Állategészségügyi,, valamint szer­vezési és takarékossági okokból egyaránt előnyösebb ugyanis, hogy a szakemberek látogatnak el a gazdaságokba, mintsem a nagy értékű állatokat szállítsák különbőzé helyekről egy központi kiállításra. Ily módon arra is le­hetőség nyílik, hogy a vendégek működés közben tanulmányoz­hassák a szakosított szarvasmar- hatelepéket. (MTI) Már az év második hónapjá­ban megkezdte felkészülését a nyári idényre a Bács-Kiskun me­gyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat. Az azóta éltéit időszak­ban a szerződéses tárgyalásokon lekötött áruk, s a divatbemutató­kon is megismert ruházati cik­kek szállítása jó ütemben halad. A nyár ruházati újdonságainak jó része a szaküzletek kirakatai­ban is megjelent. Részletezve a szakma ágazatait, kezdjük a méterárukkal. A ke­reslettel arányos mennyiség áll rendelkezésre a közkedvelt Réka, Trlprint és 'Nylprint anyagokból. Hasonlóképp hiánytalan ellátást ígér a kiskereskedelem a hagyo­mányos, valamint a modem min­tázatú karton és delén termékek­ből. Egyébként a kereskedelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vásárlók érdeklődése az áraknak a közelmúltban történt mérséklése óta jelentősen meg­növekedett. Folyamatos szállításra 25 ezer pár férfi-, női és gyermekcipőt rendelt a BRK a nagykereske­delmi vállalatoktól. „Színesítik” a választékot az NDK-ból, Cseh­szlovákiából, Jugoszláviából és Lengyelországból érkező divatci­pők. A, gyárakkal is igyekeznek közvetlen kapcsolatot kialakíta­ni. így a bonyhádi, illetve a Tisza Cipőgyártól 6 ezer, a Sárvári Ci­pő Ktsz-től 10 ezer pár szandált várnak, amelyeket a vevők olcsó­ságuk miatt különösen kedvelnek. Ami a konfekcióárukat illeti, egyebek közt másfél ezer béle­letlen blézer gyártására adott a vállalat közvetlen megbízást. Női ruhákból a két legnagyobb szállí­tó cégnél mintegy 15 ezret kötöt­tek le. A hagyományos pamut alapanyagú ruhák mellett nagy mennyiséget szereznek be hur­kolt alapanyagú Triprlntből, Nyl- printből és Rékából is. Különö­sen ez utóbbi termék ígérkezik az 1974-es nyár új színfoltjának, nem utolsósorban a jutányos fogyasztói árra való tekintettel. Bővült a választék a modern vo­nalú női jerseypantallókból, va­lamint a pamut—szintetikus ke­verékekből. A gyermekkonfekció körén belül a több fazonban ké­szült lánykaruhákon kívül mint­egy 7 ezer, modem vonalú nagy- kamaszpantalló közül válogat­hatnak az ifjú vásárlók. Korszerű alapanyagból 12 ezer nyári férfiing, sok női és lányka nylon és habselyem fehérnemű szerepel a divatáruszakma me­gyénkben forgalomba hozott új­donságai közt. Fürdőruhákból és strandcikkekből a kínálat mint­egy 10 százalékkal magasabb az előző év hasonló időszakáéhoz képest. —a —r KENDŐZETLENÜL A közöny iskolapéldája Egy elfogás története Ha ez így megy tovább, teljes bizonysággal mondhat juík, a kecskeméti kisaluljáró visszásá­gait örökzöld témává avattuk. És határozottan kifejezhetjük véle­ményünket: vannak illetékesek, akik kevésbé törődnek azzal, hogy ugyanazon okokból több­ször is bírálóan foglalkozik ve­lük a megyei sajtó. Érthetetlen és sajnálatos közönyük pedig melegágya lehet a jelenlegi hi­bák súlyosbodásának is... A figyelmes újságolvasók bi­zonyára még emlékeznek az el­múlt hónap elején nyilvánosság­ra hozott A kisaluljáró csak a gyalogosoké! című glosszánkra. Ebben — mint a tavaly augusz­tus 12—i lapszámunk hasonló tar­talmú és hivatalos részről máig reagálás nélkül hagyott cikké­ben — világosan leszögeztük: a megyeszékhely Kandó Kálmán utcája végén lévő,, a forgalmas Budapest—Szeged vasútvonal alatti betonépítmény egyre ke­vésbé felel még eredeti rendel-, tetésének. Megírtuk, hogy a biciklisek zöme a nyerget megülve, szinte rutinosan közelíti meg e terü­letet, s kerekezik át a túlsó ol­dalra. De a motorkerékpárosok Is ezt teszik gyakorta. A felelőt­len merésúkedők — soraikban fiatalok és idősebbek egyaránt megtalálhatók — komolyan ve­szélyeztetik mind a gyalogosak, mind a maguk testi épségét. (Még most is borzongva gondo­lok az esetre, melynek során a létesítmény kanyarjához érkező jármű elől csak a lélekjelenlé­tének 'köszönhetően tudott idejé­ben félreugrani a kisgyermekét karján cipelő édesanya.) Közöltük, szemtanúi voltunk annak, hogy a hosszabb ideje le­zárt vasúti sorompó miatt vára­kozó egyik Volkswagen utasai hangosan meditáltak: ha keve­sebben látnák őket, bíz’ isten átfurikáznának alul... Es nem hallgattuk el, az efféle kísértés lehetősége mostanság valószí­nűbb, mint bármikor, hiszen a Hunyadivárosban végzendő út­korszerűsítési munkálatok követ­keztében használhatatlan nagy aluljáró helyett errefelé közle­kedik számos gépjármű. A KRESZ előírásait semmibe vevő gyakorlatot azzal a szán­dékkal tettük szóvá, hogy a közlekedésrendészeti szervek az eddigieknél fokozatosabban el­lenőrizzék a kisaluljáró forgal­mát és szigorúan büntessék meg a szabályok durva megsértőit. Nos, ez idő szerint már hetek tapasztalatai — s az olvasók be­jelentései — állnak rendelkezé­sünkre, hogy megvonjuk az ügy mérlegét. Ez pedig roppant el­keserítő, ugyanis a régóta tart­hatatlan állapotok még semmit sem változtak. A helyszínen egyébként jó néhányszor tettünk látogatást — így csúcsforgalom idején is —, de az aluljárón át kerékpározók és motorozók kö­zelében csak bosszankodó gyalo­gosokat találtunk, közlekedés- rendészeket egyszer sem. A talá­lomra- megszólított kecskeméti lakostól megtudtuk: a május el­sejére virradó éjszakán két tor­zon borz külsejű fiatalember fo­gadásból áthajtott az aluljárón a Velorex típusú kocsival. Ha ez utóbbi információ meg­felel a valóságnak, akkor lénye­gében bekövetkezett a jóslatunk, miszerint a gyalogosokat mód­szeresen szorítják ki a gyalogjá­róról a járművekkel közleke­dők. Persze nemcsak ők! Azok is, akik nem gondoskodnak a léte­sítmény eldugult, esetleg telített — s már- a korábbi írásunkban is kifogásolt — szennyvízaknájá­nak kitisztításáról. Emiatt az­tán április 29-én, hétfőn csak­nem egész nap borította kb. fél­lábszárig érő víz az aluljáró je­lentős szakaszát. Mivel az arra járóknál gumicsizma, mentőöv, vagy ladik véletlenül nem volt éppen kéznél, így csak az úttes­ten, a vágányokon át közleked­hettek a városközpont, illetve a Hunyadiváros irányában. Megje­gyezzük : ez a helyzet követke­zik itt be minden nagyobb eső­zés után. Ám nemcsak a vízvezetéksze­relőknek van itt dolguk. Ideje már kicserélni a fénycsöves vi­lágítótestek piszkos, törött, üveg- búráit is, meg az utolsó dara­big összetakarítani a szerteszét heverő papírgalacsinokat, ron­gyokat és különféle hulladéko­kat. Egyik felháborodott kecskeméti olvasónk — mellesleg gyalogos —, aki naponta veszi igénybe a kisaluljárót, ekképpen jellemez­te az említett problémákat: a közöny iskolapéldája. E kijelen­tését nincs módunkban megcá­folni. Mi csak egyet tehetünk, a riasztó dolgokra ismételten fel­hívjuk az illetékesek figyelmét, mégpedig abban a reményben, hogy végre intézkednek a nor­mális közlekedési rend visszaál­lítására, valamint a-hatéves épít­mény zavartalan használatát biz­tosító technikai feltételek meg­teremtése érdekében! Velkei Árpád Harsánvi Pál rendőr törzsőr­mester mindössze hat éve teljesít szolgálatot. Ez alatt nemcsak elv. társai előtt szerzett tekintélyt, de megszerezte parancsnokai bizal­mát. elismerését is. A nagykőrösi Arany János Gimnáziumban érettségizett, amelyet kétéves ka­tonai szolgálat követett. Leszere­lése után azonnal jelentkezett rendőrnek, és az volt a kívánsága, hogy a közlekedésrendészetnél balesetvizsgáló lehessen. A dolog nem ment egyszerűen, hiszen a féléves próbaidő letöltése és a másfél éves járőrszolgálat telje­sítése még hátra volt Miért éppen a rendőri hivatást választotta — tudakoltam tőle, és a válasz nem késlekedett sokáig. — Családi hagyomány ez már nálunk, hiszen édesapám még ma is szolgál főtörzsőrmesteri rend­fokozatban. körzeti megbízott. Miért választottam éppen ezt a ne­héz hiunkát? Mert rejtvényeket kell megoldani, min.t azt a leg­utóbbi esetben is tettem. Kétségtelen, hogy jó „rejtvény. fejtőnek’’ bizonyult, mert 1971- ben egv év alatt öt cserbenha- gyásos baleset tettesét leplezte le, fogta el. juttatta megérdemelt he­lyére. Az ezt követő években is akadt egy-két hasonló esete, s ha ezt valahol feljegyeznék, a leg­utóbbival együtt tíz segítségnyúj­tás elmulasztóját fogta eL Hogyan is történt ez a legutób­bi? A leghivatottabb. a tettes fel- derítője^ Harsánvi Pál rendőr törzsőrmester így beszél erről: — Május 12-én délelőtt fél 11-kor jelentették, hogy szomba­ton este Nvárlőrinc határában az egyik dűlőúton cserbenhagyásos baleset történt, amelynek van egy szemtanúja is. A 'szakértővel együtt közösen kimentünk a hely­színre. ahol a következő nyomo­kat találtuk: Fékezéstől származó, illetve ' személygépkocsi gumiab­roncsának nyomai. Nehezítette munkánkat, hogy reggel és dél­előtt esett az eső Annyit már tudtunk, hogy kerékpárost ütöt­tek el, ezért megvizsgáltuk a jár­művet. A kerékpár első kerekén olajfoltokat, a dinamón fémhor­zsolásokat találtunk a lábpedált az ütközés ereje pedig leszakítot­ta. Nem sokáig kellett gondol­kozni, hogy megállapítsuk: a tét-' tes környékbeli lehetett, mert ez a dűlőúti távol van ’ a műúttól. Körülnéztünk a tanyákban, s ta­láltunk egy személygépkocsit, amely gyanússá vált. ugyanis itt lakott a szemtanú is. Németh Im­re Pál tökéletesen elmondta a baleset lefolyását, azaz egy piros személygépkocsi elütötte Fehér Andrást, aki az úton feküdt, s megállás nélkül továbbhajtott. Mint mondta, ők gyalog voltak, felállították Fehért és útjára bo­csátották .. Mi volt az. ami gyanút keltett Harsánvi Pálban? Talán az, ami­ről a tanú elfelejtkezett. A sérült nemcsak szomszédja de jó ba­rátja is. s mindkét ■ lakáshoz egy úton lehet eljutni. Vajon miért nem kísérték haza. vitték orvos­hoz? Milyen barát az ilyen? A gyanú azonban nem bizonyíték, s ezért ismét, de most már alapo­sabban átvizsgálták a személy- gépkocsit. — A személygépkocsi első lök­hárítóján két fémtárgytól eredő karcolási nyomot találtunk, amely pontosan ugyanolyan széles volt, mint a kerékpár dinamóján a ru­gótartó lemez. A kerék mintázata is egyezett, sőt, a gépkocsi olajos, sáros fenéklemezén a bal oldalon súrlódási nyomok látszottak. Ez­után már nem volt nehéz bizo­nyítani. s mikor előállítottuk Né­meth Imre Pált. megtört, s beval­lotta. ő ütötte el szomszédját. Harsánvi Pál rendőr törzsőr- mestes csak kötelességét teljesí­tette. elvégezte a rábízott mun­kát. felderítette az áldozatát cser­benhagyó gépkocsi vezetőjét. Kö­szönetét. elismerést nem vár ezért, annál szerényebb, de mi megtudtuk, parancsnoka jutalom­ra terjesztette fel Mit tehetünk mi ehhez még hozzá? Talán csak annyit, megérdemelte. Gémes Gábor Kinek jó a túlórázás? Másfél—két éve történt, hogy az egyik gépipari üzemben — el­vileg — „megszüntették” a túl­órákat, s ezt az elhatározást a kollektív szerződésben is rögzí­tették: „Túlórát — szólt a kollek­tív szerződés határozata — a gaz­dasági vezetők a károk megszün­tetése és megelőzése érdekében kötelesek elrendelni, amelyet a dolgozó köteles végrehajtani. A továbbiakban csak rendkívüli esetekben lehet túlórát' elrendel­ni ...” Természetesen a szakszer­vezet engedélyével és a gyár dol­gozóinak beleegyezésével. Miután a szóban forgó üzemben hatvan százalék — egyik vidéki gyáregy­ségben még ennél is magasabb — a lányok, asszonyok aráAya, ért­hető öröm fogadta a rendelke­zést. ám az öröm korai volt. Hogy, hogy sem a gyárban elsza­porodtak a „rendkívüli esetek”, s az üzemvezetők, gyáregységve­zetők egymás után rendelték el a túlórázást, mondván: nincs biztosítva az árbevétel, tehát fennáll az anyagi kár veszélye. Végül is parázs vita kerekedett az ügyből, s a dolog vége egy új és egyértelműbb túlóraszabályzat lett. A példa egy a sok közül, s jól illusztrálja, hogy túlóraügyben a szakszervezet milyen könnyen sakk-matt helyzetbe hozható. A statisztikusok időről időre, újra és újra megállapítják, is­mét növekedett a túlórák száma, még azokon a munkahelyeken is, ahol pedig egyértelműen tilos a túlórázás. Időszakonként tapasz­talható ugyan némi javulás — érdekes módon általában akkor amikor különösen nagy a mér­téktelen túlórázás elleni publi­cisztikai, szakszervezeti és ható­sági „össztűz” — de még ezekben az időszakokban is furcsa jelen­ségek figyelhetők meg: a válla­latok ugyanis formálisan csök­kentik a túlórák számát, ugyan­akkor rendre megtalálják a ke­rülő utakat. Például: a túlórákért járó munkabér kifizetése helyett jutalmat, célprémiumot tűznek ki, úgynevezett „mozgóbérrel” díjazzák az olyan határidős mun­kákat, amelyek a napi nyolcórás munkaidőben nem végezhetők el. Ez a „fekete” túlórázás egyik ki­finomult formája. A munkások egy része lassan hozzászokik ahhoz, hogy az általa szükségesnek, vagy méltányos­nak vélt keresetet csak túlórával, vagy céljutalmak mögé bújtatott fekete túlórával tudja elérni. Nincs értelme tagadni: sokan vannak akik ezt a körülményt kihasználják: teljesítményüket tu­datosan úgy szabályozzák, hogy kikényszerítsék a legális, vagy a fekete túlórát. Mindezek alapján könnyűszer­rel juthatunk el a felületes kö­vetkeztetésig: a túlóra jó üzlet a vállalatnak (ellenkező esetben vajon miért hajszolná minden lehető módon a túlórák szaporí­tását?), s jó üzlet — mert többet kereshetnek ezáltal — a munká­soknak is. A dolog azonban egé­szen másként fest: a vállalat kényszerből — sokszor az utolsó szalmaszálként — kapaszkodik a túlórákba. A rossz munkaszerve­zés. a kooperáció megannyi buk­tatója, a tökéletlen gyártáselő­készítés és sok egyéb — a gaz­dálkodás módszereiben rejlő — ok miatt. Ami a munkásokat illeti: a boríték vastagságát nézve tehát kifizetődő a dolog. Ne feledjük azonban, hogy még így sem min­denkinek! Sőt: a többség a vas? tagabb boríték reményében sem vállalja a túlórát, vagy ha erre kötelezik, nem szívesen vállalja. Többnyire ők azok, akik joggal kérdezik: miért csak különleges — és rendszerint többé-keyésbé szabálytalan — eszközök igény; be vételével lehet megoldani a hatásos anyagi ösztönzést? Miért honorálják túlóradíjakkal, külön céljutalmakkal, extra prémiu­mokkal azokat a teljesítménye­ket. amelyek a normális mun­kaidőben és a megállapított mun­kabérért az esetek többségében — jobb munkaszervezés mellett — elvárhatók és megkövetelhetők? Egyszóval: a munkások számá­ra is „jobb üzlet” lenne, ha napi rendes munkaidőben kereshetné­nek annyit, amennyit a túlórák­kal. Ez persze sok helyen nem rajtuk múlik, hanem azokon, akik a megfelelő munkakörülmény de megteremtéséért felelősek, akik olyan állapotokat hoznak létre, vagy tűrnek el, hogy az üzemek dolgozói egy-egy naptári időszak vegén csak rohammunkával tel­jesíthetik vállalt kötelezettségei­ket. * V. Cs. Kedves vendégek Kiskőrösön Három lengyel ifjúkommunista látogatott a hét elején Kiskőrös­re. Olawából jöftek, hogy az otta­ni középiskola tanulói megbízásá­ból kapcsolatot teremtsenek a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimná­zium KISZ-eseivel. Andrzej Ju­ciéi járási ifjúsági titkár, Stanis­law Gorzplak gyári kooperátor és Krysztof Klapko pedagógus elis­merően nyilatkozott magyaror­szági tapasztalataikról. a kedves kiskőrösi fogadtatásról. Képün­kön Varga Attiláné, a kiskőrösi KISZ-bizottság munkatársának társaságában városnézés közben látható a küldöttség, Petőfi Sán­dor szülőháza előtt, Bem József szobra mellett. Ez a véletlen is jól szimbolizálja a két nép test­véri kapcsolatait. (Tóth Sándor felvétele) Pótló foglalkozások bukásra álló tanulók számára Átadták a Budapesti Nemzetközi Vásár díjait Régi, gond: az általános iskolá­sok egy részét a tanév végén osz­tályismétlésre utasítják, illetve egy vagy két tantárgyból javító- vizsgát kell tenniök. Mindezek figyelembevételével szervezték meg néhány évvel ezelőtt — kez­detben kísérleti jelleggel V“ az úgynevezett pótló foglalkozásokat. Az ezen részt vevő tanulók nagy többségének — csaknem 80 szá­zalékuknak — sikerült pótolniok tudásbeli hiányaikat. Ahol a szakemberek szüksé­gesnek ítélik' ebben az évben is megszervezik ezeket a foglalko­zásokat. Különös gondot fordíta­nak az elsősökre. A kijelölt ta­nulók számára a részvétel köte­lező. A pótló foglalkozások a ta­nítás befejezésétől számított ti­zenegy munkanapon keresztül tartanak. Az utolsó foglalkozást, közvet­lenül követően a végleges érdem­jegyet osztályozóértekezleten ál­lapítják meg, és megfelelő hatá­rozatot hoznak. Amennyiben a diák az egyik, vagy mindkét tan­tárgyból továbbra\ is elégtelen: augusztus végén javítóvizsgát kell tennie. A foglalkozások utolsó szakasza tehát a nyári szüneti felkészülést jelentheti a javító- vizsgára. Erre azokat utalják, akik a júniusi 11 napoá pótló fog­lalkozások után sem felelnek meg a követélményeknek. Csütörtökön a Gellért Szálló Gobelin-termében adták át az ez évi tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár díjait. Az ünnepségen meg­jelent .dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter, dr. Lőrincz Imre nehézipari minisztériumi ál­lamtitkár. Kiss Ernő kohó- és gépipari miniszterhelyettes és Ke- lenhegyi Emil. az OKISZ dpök- hdyettese. A vendégeket Földes László, a HUNGEXPO vezér- igazgatója üdvözölte. Hat termék kapta a Budapesti Nemzetközi vásár nagydíját és 41 BNV-díjat adtak ki. A díjakat Kelemen Lajos, a fő­városi tanács elnökhelyettese ad­ta át. Beszédében hangsúlyozta, hogy az ez évi vásár új fejezetet nyit a BNV-k történetében, mi­vel új, modernebb környezetbe, kőbányai otthonába költözött, ma­ga a kiállítás pedig a beruházási javak szakkiállítása lett. Ezzel biztosítható, hogy a magyar ipar reprezentatív termékei a nagy vi­lágcégek gyártmányai mellett je­lenjenek - meg, és mellettük bi­zonyítsák be versenyképességü­ket. A nagydíjas termékek: 1. Videoton—1005 typ. kis számí­tógép, gyártó: Videoton Rádió-, és Televíziógyár. 2. Nigua ipari robbanózagy-csa­lád. Gyártó: Nitrokémia Ipar­telepek, Fűzfő. 3. DHCH—0.25 típusú húzógép Gyártó: Diósgyőri Gépgyár. 4. BK 60/300/960 csatornás átvi­teltechnikai gyártmánycsalád. Gyártó: Telefongyár. 5. KR—2 típusú kérgezögép. Gyár­tó: Mátrai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság. 6. LD 8000/24—IC típusú mikro­hullámú berendezés. Fejlesztő: Távközlési Kutatóintézet. Nagy teherbírású » pótkocsi a mezőgazdaságnak A Hódmezővásárhelyi Mező- gazdasági Gépgyártó Vállalatnál elkészült az ország legnagyobb teherbírású mezőgazdasági pót­kocsija, a „Toldi”, teherbírása 14 tonna. Nagy' előny ez, hiszen szántóföldeken, dűlőutakon trak­torral vontatva csaknem másfél vagon termény szállítható vele. A különleges kocsi úgy amakkor középen, keresztben „kettéosztha­tó”. Billenő felépítménye ugyan­is két szekrényből áll. amelyek ürítéskor külön-külön és együt­tesen is két oldalra dönthetők, s oldalfalúk automatikusan nyit­ható és zárható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents