Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉS Z E T Georgij Holopov: Hárman találkoztak szerte az országban nagy töméPARTDEMOKRÁCIA ÉS A TÁRSADALOM A lenini típusú forradalmi marxista párt olyan szervezet, amely szakadatlanul tudatosítja a dolgozó osztályokban társadalmi helyzetüket és történelmi feladatukat, rendszerezi tapasztalataikat és levonja a szükséges következtetéseket a társadalmi cselekvés helyes irányaira vonatkozóan. Olyan szervezet tehát, amely a tömegeket elvezeti a szocializmushoz, megjelöli az oda vezető utakat és eléréséhez megszervezi a tömegek kollektív tevékenységét. A párt a munkás- osztály élcsapata, amely arra hivatott, hogy érvényesítse a munkásosztály vezető szerepét. Valahányszor Budapestre jövök, felmegyek a Gellérthegyre. Talán a háborús napok emlékei vonazanak oda? Onnan, a hegycsúcsról zúdítottak tüzet Pestre a németek, a Citadella vastag falai mögé húzódva, amikor Budán dúltak a harcok. Vagy talán, mint turista szeretek gyönyörködni a város panorámájában. amely a hegyről elém tárul? Igen. szeretem körüljárni a Citadellát, megkopogtatni a három méternyi vastag falakat, s ezredszer is elcsodálkozom azon, hogy katonáink milyen rövid csata után semmisítették meg itt a fasiszták helyőrségét. Szeretek itt üldögélni, s nézni fentről Pestet és Budát. De úgy érzem, mindennél jobban vonz a Gellérthegyre' a Fel- szabadulási Emlékmű — Kisfa- ludi Stróbl Zsigmond lenyűgöző alkotása. Magas talapzaton egy nőalak feie fölé emelt kezében a béke pálmaágát tartja. Alatta pedig egy szovjet katona áll, zászlóval a kezében. Budapest vendégeit most nem a hegyről dühöngő ágyúk torka fogadja, hanem a város fölé magasodó pálmaág — a béke jelképe. 1965. áprilisában egy háborús veterán küldöttség tagjaként érkeztem Budapestre. Magyarország felszabadulása 20. évfordulójának megünneplésére. A második vagy a harmadik napon kezdtem felfigyelni arra, hogy az egyik veterán — Vaszi- lij Mihajlovics Golovcov — néha el-eltűnik. Hol maga megy eí, hol gépkocsival jönnek érte. Előfordult, hogy kora reggel a szálloda halijában újságírók gyűrűjében lehetett látni — interjút kértek tőle a lapok, a rádió és a televízió számára. Máskor meg úttörők, vagy idősebb emberek vették körül. Kíváncsi lettem, mi ez a nagy érdeklődés Golovcov körül. Gyorsan megtudtam, hogy Magyarországon Golovcovot évek óta várták... Kisfaludi Stróbl róla mintázta a Felszabadulási Emlékmű szoviet katonáját! Azt mondják. Golovcov felkutatása' sem volt mindennapi. A szobrász emlékezett a keresztne- 'vére, de vezetéknevét elfelejtette. Valaki éhhez hozzátette, hogy Vaszilii vezetékneve katonai rangra emlékeztet. (Golovcov „fejest” jelent. — A fordító.). A szovjet, rádió felhívást tett közzé: „Jelentkezzen az a Vaszilij keresztnevű katona, aki Budapesten harcolt, s katonai rangra emlékeztető neve van”. A felhívásra 30 ember jelentkezett, de sajnos, nem volt köztük az. aki modellt állt a szobrásznak. A ..bronzkatona” Golovcov volt. Golovcovval egymás melletti szobákban laktunk. Az egyik szabad estén bementem hozzá. Fáradtnak tűnt. Kiderült, éppen akkor mentek el tőle az egyik ifjúsági lap munkatársai. Amikor előhúztam a jegyzettömbömet, szemrehányóan pillantott rám. De azért barátian elbeszélgettünk. Vaszilij Mihajlovics ma Tejko- vóban él. a pamutfeldolgozó kombinátban dolgozik. Sose hallottam még Tejkovóról. de pontosan magam elé tudtam képzelni Golovcov elbeszélése nyomán, Csendes kisváros, sok parkkal. Milyen volt Golovcov katonai múltja a háborúban? Harcolt a Volgánál és a Donnál, a Baltikumban és a Dunánál. Csapatteste a háború után egy ideig Budapesten állomásozott. Itt találkozott Kisfaludi Stróbl Zsig- monddal. Jól zsemügyre vettem Golovcovot: valóban fel kellett, hogy -keltse a szobrász érdeklődését. Arca nyílt, egyszerű, tekintete egyénes, és ami a legfőbb, a harcolni és dolgozni egyaránt jól tudó ember magabiztossága sugárzik róla. Azután pillantásom az ablakon Keresztül messze Budára, a Gellérthegyre tévedt, ahol fényűzőnkén lebegett a pálmaágat tartó nőalak. „Jó volna tudni, vajon őt kiről mintázta a szobrász? ... Ki. is lehet ez a nő?” — tűnődtem. Sajnos, másnap el kellett utaznunk Budapestről. Négy év múlva, 1969 márciusában újra Magyarországra látogathattam. ez alkalommal szakszervezeti küldöttséggel. . Bár a március hideg és esős volt, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját gek ünnepelték. Küldöttségünk tagjai különböző városokba látogattak. Én a Győrbe és. Sopronba tartó csoportba kerültem. Találkoztunk veterán forradalmárokkal. a volt nemzetközi brigádok katonáival. Közülük sokan harcoltak Oroszországban a polgárháború ideién a szovjethatalomért. majd hazájukban, Magyarországon. Győrből Sopronba utaztunk. Itt meglátogattunk egy szanatóriumot. Amint az egyik folyosón mentünk, a röntgenszobából egy szép. szobortermetű nő lépett ki fehér köpenyben. Valamennyien feligyeltünk rá. A nő felénk jött, és az orosz beszédet meghallva, sorra megölelte küldöttségünk nőtagjait. A főorvos sietve megjegyezte: — ö a röntgentechnikusunk, Turánszki Erzsébet. Róla mintázta Kisfaludi Stróbl a pálmaágat tartó nő alakját... Most meg a mi asszonyaink kezdték ölelgetni Turánszki Erzsébetet. Felismerték őt! . Így ismerkedtem meg, számomra is váratlanul Turánszki Erzsébettel! ... Aztán, amíg társaim megnézték a kezelőhelyiségeket, leültünk az ablak alatti oadra, s beszélgettünk. Turánszki Erzsébet sokgyermekes családból való. korán megismerte a szükséget és a bánatot. Sok rosszat átélt a fasiszta uralom és a német megszállás idején. Megpróbáltatások vártak rá az 1956-os ellenforradalom napjaiban is. Nem bocsátották meg neki, hogy modellt állt Kisfaludi Stróbl Zsigmondnak. Azzal fenyegették, hogy megölik. — Engem csak kővel dobáltak meg. többre nem szánták rá magukat. bronz hasonmásomra azonban inár kötelet vetettek, megkísérelték ledönteni talapzatáról. De ehhez nem volt elég erejük!... Én ott óriás vagyok, 30 méter magas. A bronz Erzsébet szilárdan áll a lábán! — mondta nevetve. — Akárcsak az élő Erzsébet, igaz? Igen, Turánszki Erzsébet nem hátrált meg szilárdan kitartott a népi hatalom mellett, amely lehetővé tette, hogy tanuljon és munkát adott számára. A régi Magyarországon mindezt nem kapta volna meg ilyen magától értetődően egy parasztlány!.,. Tudta, várta, hitte, hogy a segítséget 1956-ban. hazájának nehéz óráiban csak a szovjet emberek hozhatják. — Olyanok, mint Vaszilij Golovcov. a katona — mondta. — Aki az emlékmű talapzatánál zászlóval és géppisztollyal áll. Emlékszik? (Pólya Zoltán felvétele — KS.) — Igen. emlékszem. Sőt Golovcovot személyesen is ismerem. A sors véletlenül összehozott vele is. Turánszki Erzsébet elbeszélését hallva, újra Kisfaludi Stróbl Zsigmondra gondoltam. Arra, hogy szeretnék megismerkedni magával a művésszel is. Ezt a találkozást következő magyarországi látogatásom ideiére terveztem Másnap visszatértünk Budapestre. Egy késő estig tartó fogadás sűrűjében, a Parlamentben tolmácsom bemutatott a művelődésügyi miniszternek. Nagyon szívélyes volt, megkérdezte, miben lehetne a segítségemre, nem szeretnék-e még valahová utazni az országban. Beszélgetésünk közben odajött hozzánk egy középmagas, idősebb férfi, boros pohárral a kezében. Az ismeretlen pompás hangulatban, széles mosollyal köszöntötte a minisztert. Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt. Különös érdeklődéssel figyeltem. Nemcsak azért, mert a sors vele is véletlenül hozott össze. Tiszteletre méltó kora ellenére energikus, erős embernek tűnt. Boros poharakkal teli tálcával egy pincér lépett hozzánk. Kisfaludi Stróbl Leningrádra mondott pohárköszöntőt. Megköszöntem a szobrász szívből jövő szavait, kifejeztem elragadtatásomat a gellérthegyi emlékmű iránt, és sok sikert kívántam következő munkájához. Felhajtottuk borunkat. i— Az úi munkám — Petőfi Sándor. A költő! Megformálása régóta izgat, s nem először próbálkozom vele. Kisfaludi Stróbl hirtelen megfogta a könyökömet, és meghatva mondta: — Ó. Leningrád!... Tudja-e, hbgy egy régi, kedves szobrom, az íjász, az Ermitázsban látható... Ha arra jár. köszöntse maid. Kisfaludi Stróbl Zsigmond íjásza az Ermitázs udVarán áll, s az íj húrját megfeszítve, a palota áttört kapuján keresztül, a számunkra láthatatlan célra szegezi tekintetét. Fordította: Lovas Pálné Georgij Holofeov ismert szovjet író. Elbeszéléseinek és regényeinek tó témája • Honvédó Háború, • szovjet katonák hősiessége. Haditudósítóként megfordult a hadszíntereken, Magyar- országon is Járt. Itteni emlékeiről. élményeiről Magyar regény címmel önálló kótete Jelent meg. Az Idén éppen hatvanéves író a leningrád! Irodalmi-művészeti folyóirat, a Zvezóe fóezerkesztóje. • A pártra azért van szükség, mert sem a hatalomért folytatott harc idején, sem a hatalom kivívása utáni időkben az egész osztály nem képes a történelmi küldetés és az ezzel járó valamennyi . feladat színvonalára emelkedni. Szükséges egy, a tudatosság magas fokán álló szervezett erő, amely bonyolult harci helyzetekben is képes kidolgozni a stratégiát és a taktikát. A munkásosztály tehát csak a párt segítségével elemezheti a társadalom többi osztályának és rétegének helyzetét, a többi osztály és réteg számára a párt közvetíti azt a felismerést, hogy a munkásosztály távlati érdekeiben fejeződik ki az egész társadalom érdeke. A pártnak, mint a munkásosztály legfontosabb politikai szervezetének, egyik fő feladata, hogy beleilleszkedjék a helyes felismerések és a belőlük fakadó tennivalók rendszerébe. Feladata tudatosítani a tömegekben a körülmények megváltozását, elvégezni a túlhaladott kritikáját, biztosítani az elért eredmények és vívmányok védelmét, továbbfejlesztését. A párt feladata, hogy belső életének további demokratizálásával, a pártdemokrácia fejlesztésével is nyújtson példát és adjon modellt az egész társadalomnak a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. A demokratizálásnak azonban úgy kell végbemennie, hogy az egész társadalom megrázkódtatás nélküli, folyamatos fejlődését szolgálja, hogy egy pillanatra se ingassa meg a tömegek biztonságérzetét, de ne tűrje meg a stagnálás elemeit, azokat a visszahúzó erőket sem, amelyek a biztonság szempontjára hivatkozva minden indokolt előrelépéstől visszatartanák a társadalmat, és éppen ezzel ásnák alá annak biztonságát. • A pártélet demokratizmusa biztosítja a tömegekhez fűződő demokratikus viszonyt, a meggyőződésen alapuló irányítást,^ a párt politikája alapján fejlődő szocialista nemzeti egységet. A pártdemokrácia fejlesztése a párt vezető szerepének növelését, akcióképességének, befolyásának megerősödését szolgálja. Szolgálja nemcsak azért, mert a part egyre vonzóbbá váló demokratikus belső életével arányosan nő tömegbefolyása, hanem azért is, mert ezzel együtt növekszik a tömegek politikai befolyása is a pártra. Érdemes legalább néhány gondolatban felvázolni, hogy milyen előnyökkel járhat a pártdemokrácia fejlesztése a saját szervezeti életére, rajta keresztül a közéletre. A belső pártélet demokratizmusa megakadályozza, hogy a párton belül kialakuljon a passzív, a politikai kérdések önálló eldöntésére képtelen tagok tömege. Megakadályozza, hogy bizonyos csoportok vagy egyének a pártban viselt funkciójukat egyéni érdekeik szerint használják fel. A beleszólás és a döntés demokratikus formái lehetetlenné teszik, hogy egyes párttagok és pártszervek tevékenységében tartósan érvényesülhessenek a párt politikájáról, szervezeti elveitől, erkölcsi normáitól eltérő magatartások. A pártdemokrácia fejlesztésének egyik funkciója tehát, megvédeni a pártot a súlyos tévedésektől, a pártot céljaitól eltérítő, a tömegekre gyakorol befolyását csökkentő veszélyektől, magatartásoktól. • A pártdemokrácia túl azon, hogy védi a pártot bizonyos káros jelenségek eluralkodásától, szabályozó és nevelő szerepet is betölt a tagság egymáshoz való viszonyában. Lehetővé teszi, hogy a párttagok sokoldalúan tájékozódjanak a társadalom problémáiról, az e problémák megoldására hozott határozatokról. A pártélet demokratikus légkörében kifejlődnek azok az állami és a társadalmi élet ügyeihez értő, pozitív tulajdonságokkal rendelkező káderek, akik az elet legkülönbözőbb területein szívesen látott, a pártnak és társadalmi céljainknak megbecsülést szerző vezetők' Iészhefe. A pártdemokráciát következetesen érvényesítve, arra támaszkodva könnyebb a társadalom egész fejlődését befolyásoló helyes irányelveket kidolgozni, mert lehetővé válik a társadalom legkülönbözőbb posztjain álló kommunisták véleményének megismerése, és ez megkönnyíti az egész párttagság támogatásának megszerzését is a vezetés céljaihoz. • A pártdemokrácia fejlesztésének feltételei közé tartozik, hogy a döntések meghozatalánál a pártközvéleményt megismerjék és számításba vegyék. Figyelembe kell venni, hogy miként általában. úgy a párton belül sincs egyszersmindenkorra adott közvélemény, a párt tagságát egységbe foglalja az alapvető politikai, ideológiai és szervezeti elvekre vonatkozó nézetazonosság, de az elvi nézetazonosság talaján a részkérdések megközelítésének számos útja lehetséges. A pártközvéleményt számos külső tényező befolyásolja, de ez a befolyás csak akkor játszhat pozitív szerepet, ha a párttagság a párt politikájának és világnézetének elvei alapján építi be tevékenységébe a külső hatásokat, nem engedi meg, hogy azok eltérítsék a pártot alapvető céljaitól. ugyanis a társadalmi közvélemény is csak akkor támogatja a pártot, ha érzékeli, hogy hatással van a politika alakítására. de azt is érzi, hogy a legsikeresebb politikai irányvonal határozza meg a cselekvést. • A párt különböző szintű szerveiben előfordulhat és nem egyszer elő is fordult, hogy pozitív elgondolások negatív közvéleményt teremtettek. Ilyen esetekben nem a pozitív célokról kell lemondani, hanem alapos önvizsgálattal tisztázni, hogy mi okozza a jó elgondolás, kezdeményezés és a pártközvélemény közötti ellentétet. Némely párt- szerv, pártbizottság nem, vagy csak formálisan biztosítja tagjai részvételét a politika kidolgozásában. így a tagság nem mindig érti a legjobb elgondolások értelmét, sőt néha előfordul, hogy érdekeivel ellentétesnek tartja azokat, nem tekinti sajátjának. Hátráltatják a helyes törekvés sei való egyetértést korábbi be idegződések is, esetleg az úja homlokegyeneset ellentétesnél tartják azzal, amit eddig jónál tartottak. A pártközvéleményben mutatkozó eltéréseket nem szabad feltétlenül politikai hibának, rossznak tekinteni. Figyelembe kell venni, hogy a párttagság nem a társadalomtól elkülönülten él, hanem maga is a társadalmi munkamegosztásban kialakult különböző szociális csoportokban helyezkedik el. Az egyes párttagoktól nem azt kívánja a párt, hogy tagadják meg és utasítsák el a társadalmi helyzetükből adódó érdekekkel való c^oi^psulást, , hanem hogy Jegye- nek képesek rkitekinteni >a..gzűk helyi vagy csoportérdekek világából. segítsék elő a részérdekek és az egész társadalom érdekeinek összehangolását, egyesítését A pártdemokrácia következetes fejlesztése hozzájárulhat tehát az egész társadalomban a közélet fejlődéséhez, kiemeli a néma, szunnyadó közvéleményt, a névtelenségből, a gazdaság és a társadalom irányításának továbbfejlesztésével aktív részvételhez juttatja azokat a társadalmi csoportokat. amelyeket enélkül politikailag éretten vagy visszahúzó erők ébreszthetnek fel és foghatnak be saját törekvéseik szekerébe. • A párton belüli demokrácia az egész társadalomra pozitív hatást gyakorló erő. Pozsgay Imre Varga Mihály: Óda a szabadsághoz Fehér tollú és színes tollú, könnyedén messze-azáUó, fényes-tekintetű madár, ragadj magaddal a fájdalmak Térrögös koloncait feledtetve a felhők szédítő magasába, Tégy szárnyaid alá minket, és melengess, vigyél messze távoli tájakra éa dúdolgasa feledtető dalokkal és biztass: legyintünk a kínra, csalódásra, mert kertünk alá értek már, közelednek. Jönnek a szép napok nevetve, a harmatos-arcú, gyöngy-harmatot permetező, gyógyít«, melegen» tavaszok! játékos, önfeledten-szaladó, kipirult-arcú gyermek, babáját, öltöztető kislány, tetileken-pevetó óriás, bokrok, ágaa-bógas kertek, mély-caendü:parkok, Bogaras lugasok, holdfényes utak hú órzóje, a végtelent kapáló, távolságokat, roppant tereket tenyerén bordó, mindent-akaró, vágyakból-szótt asszonyt testben óletet őrzó eró, állványokát ácsoló, magás falakat emeló erő vigyél minket messze! Szép testvérünk, Jó édesanyánk, vicces-kedvű - barátunk, esténként, délben, reggel enni adj nekünk! Soba-nem-pihenó, örökké-mosgó repülő-szárnyán csalogató, csillagvilágok roppant taréin bélyongó, ulMu arcú, né hagyj el aMMt! Szárnyaiddal messzi-egeket beborító swMh — ne hagyj at minket!
