Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-09 / 82. szám

1974. április 9. • PETŐFI NÉPE • 9 • Falvédőparádé a kiskunfélegyházi piacon. Új otthonokba - régi ábrándokat?!... Ugye, de szép? — csillan fel az elárusító asszony szeme, amikor látja, hogy érdeklő­döm sátrának dúsgazdag kínálata iránt. Te­kintetem valósággal belefájdul a látványba. Van itt minden, amivel hajdanában bolon­dították a szegénysorsú lányszíveket: kacsa­lábon forgó kastély, holdfénnyel és rettene­tes színekkel megöntözve, kerti törpék és szökőkutak, kicsavarodott testű királyfiak és porcukorral befújt vásári hercegnők, hoz­záférhető áron, piaci életközelségben. Mert nincs piac nélkülük. * Ott kelletik magukat, többnyi­re a művészi árukat kínáló há­ziipari boltok, vagy az ízléses, célszerű és olcsó termékektől roskadó áruházak szomszédságá­ban. El is kelnek. Aztán haza­viszik őket, hadd „színesítsék”, díszítsék a modem környezetet. Hányszor láttam már szépvo­nalú kerámiavázában, siralmas művirágot! A büszke tulajdonos még meg is szagoltatta velem, mert a divatos művirág illatos is. „Jobb, mint az igazi — fog­ja pártját a háziasszony —, nem hervad el soha, és a vizet sem kell folyton cserélgetni.” Olyan mint az igazi, és még sem az. De aki a virágot szereti az tud­ja, hogy egyetlen szál rózsa lá­tása több gyönyörűséggel aján­dékoz meg, jnint egy malomke­réknyi mm irág csokor. A falon is jobban mutatnak a népi szőt­tesek, mint a simavonalú, új bú­torokkal, gáztűzhelyekkel és a jóízléssel perlekedő „piaci-ba­rokk” fal védők és egyéb más giccsek, melyekből — sajnos —, még mindig túl nagy a kínálat •falvainkban, városainkban. A mostanában annyira divatos „maszek” butikok árukészletét is érdemes volna alaposabban szemügyre venni. Az ócska, íz­lésferdítő kacatok, az eltorzított • Még a külföldiek is „megcsodálják” ezt a művirágos idegenforgalVni látványosságot. (Foto: Tóth Sándor.) formák versenyében első díjra esélyes emléktárgyak árusítása nemcsak a állami szaküzleteknek jelent konkurrenciát, hanem erősen keresztezi népművelésünk, ízlésnevelő propagandánk szándé­kait is. Mégiscsak furcsa, hogy miközben az ország leglelkesebb erői azért fognak össze,, hogy szép, jó és hasznos dolgokkal vegyék körül az embereket, ne­mes törekvéseikben minduntalan szembetalálják magukat rémme­sébe illő piaci giccsekkel, rég be­porosodott ideálok újralakkozott változatával. Hiba volna egyedül a vásárló­kat kárhoztatni azért, hogy még nem mindenben tudnak különb­séget tenni szép és rút, jó és rossz, ízléses és ízléstelen között. Azt már megnézik, hogy mit vesznek magukra, .mivel bútoroz­zák be új lákásukat, szemük hoz­zászokott a háztartási gépek cél­szerű formáihoz, a mai bútorok nyugodt egyszerűségéhez, a jár- rqűvek_ áramvonalaihoz, a más­fajta " szöüásak,, űj-jjidő- és élet­beosztásához. De a régi beideg­ződések, emlékek is hatnak még, s a tiri-tárka mindig csábítóbb az egyszínűnél, a túlhabzó ro­mantika, a valóságnál, az élet- reszóló művirág' a rövidéletű és sokszor méregdrága igazinál. Az asszonyok díszíteni akarják ott­honaikat, kedveskedni akarnak szeretteiknek valami kedves, mu­latságos aprósággal, s nem .csak az ő bűnük, hogy becsapják őket; a vásári portékák helyenként túlharsogják az egyébként gaz­dag és igényes ipari, szövetkeze­ti árukínálatot. Azoknak kellene jobban odafigyellni a giccspiacra, akik az árusítási engedélyeket adják. Lehet, hogy nekik tetszik? —vadas— végeken Iskolák a A rozsdás vaskapu már régóta nem nyílik ki. De mint másutt, itt is van kiskapu, illetve csak a helye. Végigmegyek az udvaron. A sárban csak az én cipőm nyo­ma. Szemem keresi a bicikliket. A kút beomlott, a kisha- rang nyelvét is siétmarta a rozsda. Talán mégis... De az ajtók zárva Ha akarnám, vállammal benyomhat­nám bármelyiket. Talán egy irkalap a* padlón, tálán egy mondat a táblán, talán egy megsárgult félnykép az utolsó tanítóról. Itt már vége a tanításnak. Nincsenek kerékpárok az udva­ron, víz sem kell senkinek, csengőszóra sincs szükség. Az ir­kákat betüzelték, a táblákból kutyáház lett a szomszédban. Az öreg tanító reggelente kiles az ablakon, elment-e mar az iskolások autóbusza. Alsómégy. Nem tanya, nem fa­lu. Szállásoknak hívják ezeket a településeket, múltjuk is van, je­lenük is. és a jövő is számít rá­juk. ' Pedig itt nem lehet jó az élet — gondolom, s talán jobb is, hogy csak gondolom, magamban tartom. Mert az utcák két olda­lán néhány új ház,, olyanformán áll az öregebbek, kopottabbak között, mint a jól öltözött nő a zálogházban. Az iskola is kinőtte szegénysé­gét. kívülről olyan, mintha teg­nap építették volna. Az udvaron egy Wartburg A tanító. Romsics Jánosné ide­való születésű, ebben az iskolá­ban tanít 1955 óta. — összevont alsó tagozatos ta­nulócsoport ez. harmincegy gye­rek jár ide. a felsősök’ Homok- mégyre utaznak a központi isko­lába. ahol a férjem is tanít. — Mivel foglalkoznak ezeknek a gyerekeknek a szülei? — Az édesapák tsz-tagok, az anyukák á háziipari szövetkezet bedolgozói. A tanteremben olajkályha brummog nagy a hőség mint a régi szeneskályhák korában. A kályhával szemben, a terem túl­só oldalán két falábú, öreg tábla. A szekrényben rádió, televízió, diavetítő. A filmkészlet szegé­nyes. mindössze néhány mese­film van és a Műalkotás-elemzés című TANÉRT-sorozat. A kalocsai könyvtár száznegyven kötetes le­téti állományából hetente egyszer kölcsönözhet könyvet, aki olvasni akar. Mielőtt felújították az iskola- épületet, a falakban' vadméhek vertek tanyát, %zt az időt ma csak a falábú táblák és a szigo­rúan tanügyi rendeltetésű búto­rok kopottsága őrzi. A tanító kosarat akaszt a ke­rékpár kormányára, felcsatolja a hátizsákot, és indul Félegyházá­ra vásárolni. Amíg a műútig ér, tizenegyszer vakarja le a csizmá­ról a sarat, hogy ne érezte má­zsás súlynak a lábafejét. A mű- útnál lehúzza a gumicsizmát, és eldugja a híd alatt. Ha nincs sár, a két utóbbi műveletre nincs szükség. Kerékpározik négy kilo­métert a boltig. Két hétre vásá­rol be. cukrot, lisztet, mosóport, cigarettát. Petróleumot már nem vesz mióta bevezették a villanyt az iskolába. Kenyeret naponta hozat hol az egyik, hol a másik szomszéddal. Kosár, hátizsák, in­dulás hazafelé. A keresztútnál előszedi a gumicsizmát a híd alól. Autót ide nem érdemes venni, minek. A tanítónak és feleségé­nek havi jövedelme hétezer fo­rint körül van. A vendégnek csir­két vágnak, és ebéd közben el­mesélik, hogy csak addig marad­nak itt. amíg fel nem nőnek a gyerekek, aztán keresnek valami városi állást. Jönni könnyű volt, menni nehéz lesz. mondják. De legalább elmondhatjuk, hogy mi éltünk a világvégén is. teszik hozzá nevetve Nem mindegyik külterületi is­kola van a világ végén. Mitől jó vagy rossz egy isko­la? Ha van pénze a tanácsnak, és van szívük a pedagógusoknak, szép és jó lehet az iskola, akár a buszmegálló szomszédságában van. akár a* dűlőutak végén. De ha ezek a feltételek hiányoznak, a városi iskola is a világ végére kerül. A pénz. A faluban, a központi iskolá­ban minden tanteremben olaj­kályha van. Ragyogó a sportud­var. néhány éve vettek kézilab­dakapukat. A napközis terem­ben zongora, a szertárban film­felvevő és mozgófilmvetítő. Mag- netofonszalag-sorozatok. diafilm- készletek. A tagiskola innen négy és fél káométec... Elyg^gnypdott drótke­rítése mindert^ SzelílnfeflfeítÁ^%m- bolyog. A fekete táblákról már pattogzik a festék, de maradnak olyanoknak amilyenek, nem ér­demes pénzt költeni rájuk, mond­ja az igazgató, majd kicseréljük újakra. Igaz. ez a csere évekig tart.. A termekben repedezett vas­kályhák lehelik a füstöt, a dia­vetítő izzója folytan kiég, mag­nószalag mindössze egy van, az újabb diafilmekből egy sincs. Iskola, a létezés alsó szintjén. Iskola, amely öreg tanügyi ró­kák szerint még egy-két évtize­dig iskola marad ... A szív. Van, aki évekig képes nézni a dísztelen tantermet. Van, aki nem törődik azzal, hogy az ud­vart mindinkább felveri a gaz. Van. aki a világért sem indulna haza az iskolából a későbbi busz- szaL Van. aki lejjebb teszi a pe­dagógiai mércét: tanyára ennyi is elég. mondván. A nevelésügy végvárainak jó katonái életüket teszik a harcra- Ok azok. akik a tsz-elnökből ki­gyúrják a forintokat a felszere­lés bővítésére, ök azok, akik messziről ráköszönnek a dűlőúton igyekvő apukákra és anyukákra, ök azok. akik petróleumlámpa fé­nyénél is színes papírvirágokat ragasztgattak kartonlapokra, ök azok. akik makacsul azt hirdetik a világról, hogy megváltható, s hogy ennek a világnak a tanyák nem a végei. Három monológ — egy napról. — Fél hétkor keltem. Nekem nem kell otthon semmit sem csi­nálnom, segíteni segít a bátyám, ő már kijárta az iskolát. Szalon­nát reggeliztem, kolbászt, meg savanyú uborkát aztán felpum­páltam a biciklit és elindultam. Az első óra számtan volt, nem fe­leltem. oroszból kaptam egy piros pontot. A tornaórát nem szere­tem. mert le kell vetkőzni és én fázom. A szünetben focizunk, órák után is. ameddig a tanár bácsi haza nem zavar bennünket. Délután kellene tanulni, átmen­tem V. Lacihoz, de nem tanultunk semmit, megzsíroztuk a kukorica- daráló csapágyait. Este tv-t néz­tem. Szeretek iskolába járni, csak tanulni nem szeretek... — Én mondom neki. fiam, ta­nuld meg a leckét, azután menj játszani. Leül. belenéz a könyv­be. de a szeme sem ott jár, nem­hogy az esze. Elmegy a szom­szédba. ott meg eljátsszák az időt. Az egyestől fél. mert olyankor az apja nagyon elveri. Itt járt az osztályfőnök, kérdezte, hová megy a gyerek a nyolcadik után. Ha így halad, sehová mondom, de nem is bánom. jobb. ha itt ma­rad a tsz-ben. mint a Pityunk... — Fél hétkor indul a busz, fél . hatkor szoktamfelkelni. Tegnap ■< í délután készültem 'fel a mát öt 1 * órára. öt bérolzünét van nálűnk, ! ennyi idő jut az óraközi kikap­csolódásra ... A fejem is fáj a rossz levegőtől, ha kinyitom az ablakot, fáznak a gyerekek. Nem akarom megsérteni őket, a szü­leiket sem. de évek óta készülök megmondani, hogy ne csak he­tente egyszer mosdjanak, örsi foglalkozások, délután dolgozat­javítás. mire kigyalogolok a busz­hoz, úgy érzem, mintha nyolc­vanéves lennék... Iskolák a végeken. Ha fogynak is, van még belőlük elég. De sor­suk szerencsére nem hasonlít az egykori végvárakéhoz. Számon tartjuk őket, figyelünk rájuk, se­gítünk nekik. Kontra György (6.) Giuliano, hogy ezt a sokféle szükségletet kielégíthesse, sac- tot vetett ki, valamiféle adó­rendszer formájában. Megbízot­tait elküldte a gazdag földbirto­kosokhoz, közölte az összeget és a, fizetés határidejét, aztán meg­jelentek az adószedők. Bizonyos esetekben nyugtát adott. A rek- virált állatokért például elismer­vényt. Ahogyan teltek a .hónapok, és az 1944-es év 1945-be fordult, Nyugat-Szicíliának ezen a nagy területen Giuliano valamiféle hatalom létét jelentette, kis al­világi -államot, melyet egy min­denre elszánt zsarnok király ve­zet, aíkit a nép-egy része szeret, egy része fél, egy kisebbség pe­dig valóban gyűlöl. Volt egy-két emlékezetes ak­ciója ennek az időszaknak: pél­dául amikor Giuliano legvakme- rőbb embereivel kirabolta egy alcamói nemesasszony palotáját, épp egy ünnepség alkalmával. Ügy tört a házra, mint a legen­dás szegénylegények, géppisz­tollyal felfegyverzett emeberei- vel elzáratta az összes kijára­tot, és a szalonokba toppanva, erre kiképzett embereinek áta­datta az ékszereket, órákat, pénztárcákat. Giuliano ilyen körülmények közt is elért valami rendkívülit: áldozatai nem gyűlölték meg. Egyik csapatát sokszor éppen a kirabolt hölgy .látta vendégül” birtokán, számos bűntény után találtak nála biztos menedékre. A maffiavezérek versenyeztek a barátságáért meg azért, hogy szolgáltatásokat tehessenek ne­ki. És mivel a rendőrségen min­dig sündörgött néhány fizetett kémjük, igyekeztek' Giulianónál valamit elérni értesüléseik fejé­ben. Egy monrealei maffiás volt megbízva a$zal, hogy sürgősen értesítse Giulianot, ha a rend­őrség valamire készül ellene. Ám ahányszor ez a maffiás megjelent Giuliano búvóhelyén, hogy közölje vele: a csendőrök hamarosan épp arrafelé fognak cirkálni, amerre a banda zöme tartózkodik — elképedve hallot­ta, hogy Giuliano már tud az eseményről, ráadásul többet, mint ők. A bandita mégis szívesen fo­gadta a maffia híreit, sőt azt mondta, hogy viszonozni fogja a tiszteletre méltó társaság szíves­ségét. Hírforrását azonban tit­kolta. Érzékeltette viszont, hogy vannak összeköttetései a rendőr- , séghez. Emberei különben már elvonulóban vannak a razziázás- ra kijelölt területről, és ő is ké­szül máshová települni. Sose mondta, hová. A maffia hiába igyekezett szemmel tartani a lépéseit, kipu­hatolni új hadiszállását. Kap­csolatukban sose tudták átvenni a vezető szerepet. Mindig Giulia­no küldött el hozzájuk a híre­kért, vagy ha valami közlendő­je, megtudakolni való ja volt. És amikor nehéz pillanatokban elfogadta valamelyik maffiavezér vendégszeretetét, ott-tartózkodása mindig csak egy éjszakára, vagy pár órai alvásra szólt, s a házat akkor is mindig őriztette embe- reively Giuliano elfoghatatlansága ter­mészetesen legenda lett. Szállások, búvóhelyek, kapcso­latok bonyolult, széles hálózatát építette ki a maga és emberei számára. Állandóan meghatáro­zott pontokra vándorolt. Zseniális furfanggal tervelte ki és rendezte el ezeket a hadmoz- dulatokat: emberei megkapták a parancsot, munkához láttak, és ott, ahol Giuliano kívánta, ven­dégszeretetre találtak: egy bérlő házában, egy falusi villában, né­ha kolostorban, várkastélyban a hegyek közt, és csak nehéz hely­zetben barlangban vagy erdőben. Giuliano majd mindig egyedül volt. Részt vett a legkomolyabb; legveszélyesebb vállalkozásokban is, aztán eltűnt. Csak egyik csa­patkapitánya tudta, hol van. I)e ő se mindig. Giuliano gyakran elvezérében, Pisciottában se bí­zott meg, és maga vette fel a kapcsolatot bandájával a legvá­ratlanabb helyen és időben., Ha pedig levelet kellett kül­denie valamelyik elrabolt és fog­va tartott személy családjának, akkor éjjel a „doktorkáért” kül­dött, egy monteleprei egyetemi hallgatóért, és neki diktálta le, hogy milyen feltételek mellett bocsátja szabadon foglyát. Eze­ket a leveleket általában kül­dönccel juttatta el, hogy biztos , legyen benne — mielőtt valami helyrehozhatatlant tenne —, hogy a levél eljutott rendeltetési he­lyére. Csak évekkel később tudta meg a maffia a titkot: hogyan lehet az, hogy Giuliano füléhez előbb jutottak el a hírek a rendőrség és a csendőrség hadmozdulatai­ról, mint az ő fizetett kémeik­hez? A bandita lehallgatóberen­dezést épített a Palermo—Trapa­ni telefonvonalba, most használta fel telefonszerelő tanoncként szerzett tapasztalatait. Így tudta kihallgatni a palermói hivatalok és a kisvárosi csendőrparancs­nokságok közt folyó beszélgeté­seket. Később, amikor a rendőr­ség rejtjeles kódokat használt, Giuliano azoknak is birtokába ju­tott. AZ ELSŐ ZÁSZLÓ: A SZEPARATIZMUS 9. * De hát mit akartak, milyen célt kergettek ezek a fiatal mon­teleprei banditák? Gonosztevők voltak, ez kétségtelen: a legkü­lönbözőbb bűnöket követték el, loptak, raboltak, öltek. De csak pénzt akartak gyűjteni? És Giuliano? O milyen célt ' tűzött maga elé? Pontos elkép­zelései biztosan nem voltak. KöT rülötte a nagyvilágban óriási ese­mények zajlottak. A szövetsége­sek már Észak-Olaszország fel­szabadításáért harcoltak. A há­ború tovább tartott, mint eleinte gondolták, de azért a Szovjet­unióból és Észak-Európából is a —náci Németország vereségeiről jöttek hírek. A sajtó a partizánháborúról beszélt. A Róma felszabadításá­ról szóló napi hírek részletesen leírták a kiéhezett, véresre kín- zott-gyötört főváros népének megkönyebbiilését; szóltak arról is; hogy milyen szenvedéseken mentek át; írtak az areai ho­mokbányában történtekről, ahol a németek háromszázharmincöt olasz ellenállót végeztek ki. Köz­ben Szicíliában újra megalakul­tak a parasztszövetségek és a politikai pártok, meghirdették harci programjukat. És a kényszerszünet után a tár­sadalmi élet is ott folytatódott, ahol annak idején a rendőri el­nyomással, erőszakkal megsza­kadt. És aztán Caccamóban nagy parasztlázadás tört ki a kötele­ző gabonabeszolgáltatás miatt, és megkezdődtek az első földfoglalá­sok is. 1944. május elsején a San Ci- pirelló-i, a San Giuseppe Jató-i és a Piana dei Greci-beli parasz­tok — még nem túl nagy szám­ban, de már összegyűltek Por- tella della Ginestránál, a Re- kettyéskapunál, a híres Bart>ato- kőnél. A Portella della Ginestra-i ün­nepség hagyománya húszévi szü­net után éledt újjá; a hagyo­mány az első világháború előtti időkből ered, amikor egy paraszt­megmozdulás Szicília egész tár­sadalmát megrázta. A szervez­kedés néhány vezetőjét és irá­nyítóját, mint például a corleonei Bernardino Verro képviselőt, a Santo Stefano Quisquina-beli Pa- nepinto képviselőt, és Barbatót, a nyugat-szíciliai parasztszövetsé­gek vezetőjét, a mozgalom lelkét, a maffia és a nagybirtokoscár bérgyilkosai megölték. Éppen Barbato, a szakszerve­zeti vezető kezdeményezte május elseje megünneplését Portállá della Ginestránál. A három kör­nyező városka népe a munka ün­nepén összegyűlt a rekettyével, galagonyával benőtt derűs völgy- teknőben, a két kopasz lávahegy, a Cumeta és a Pizzuta, hegy közt Brabato egy szikláról szokta ünnepi beszédeit tartani; ez a kő a völgy közepén emelkedett és róla nevezték eL Tehát itt gyűltek össze 1944-ben a parasz­tok. Gyanútlanul jöttek — a Por­tella della Ginestra egyébként Giuliano birodalmához tartozott (Folytatjuk.) I i,- ■ ■ , > msm , .■■■ ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents