Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
Mű VELŐ DES • IRODALOM • MŰVES Z E T • I RODALOM • MŰVÉSZ ET LÁTÓHATÁR Könyv a francia forradalomról „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” — írta annak idején izgatott lelkesedéssel a magyar felvilágosodás egyik legjelentősebb alakja, Batsányi János, a költő. A „franciaországi változásokra”, az egész világ előtt zajló forradalmi eseményekre abban az időben nálunk, Magyarországon is sokan felfigyeltek. A haladást sürgető nagy francia elődök: Voltaire, Rousseau, Montesquieu, és Diderot művei a forradalmat megelőző évtizedekben — országhatároktól függetlenül — az emberiség közkincsévé váltak. Nálunk Martinovics, Hajnóczi, Kazinczy és még sokan mások lelkesen alkalmazták a magyarországi állapotokra a Párizsból érkezett biztató jeleket; s igyekeztek egymást és másokat serkenteni a változásokra. Az 1789—99-es francia forradalom, a társadalmi változtatásokért folytatott egy évtizedes hatalmas küzdelem az írók, történészek, gondolkodók, valóságos hadát foglalkoztatta, kezdettől — és azóta is. Carlyle, Jaurés, Taine, V. Hugo sokad- magukkal együtt könyvet írtak az akkori évekről. A Kossuth Könyvkiadó jóvoltából a napokban ismét gazdagodott a témakörben a kiadványok sora. Albert Soboul francia történész hatszáz oldalas tanulmánykötete látott napvilágot. A címe: a francia forradalom története (1789—1799) A szerző mindvégig ébrentart- ja figyelmünket. A tudós felkészültségével, s a szépíró erényeivel mutatja be annak a tíz esztendőnek történetét, mely az emberi haladást szolgálta, kihatva az elkövetkező századokra. Soboul nem csupán a politika, a társadalmi mozgásviszonyok kitűnő rajzát adja szemléletesen, hanem különös gonddal ír a gazdasági életről, az életmód alakulásáról, a termelőerők változásairól, az emberi élet alapját képező munkáról. Természetesen — s ez egyik • vonzó ereje a műnek — a forradalom öfökké emlékezetes, nagy alakjait is elénk vetíti a szerző. Babeuf, Carnot, Saint- Just, Marat, Danton és Robespierre élő-elevenen lép elénk. A girondisták, a hegypártiak és jakobinusok párizsi s vidéki mozgalmait szinte napról napra szemmel kísérhetjük a könyv fejezeteiben. A forradalom előzményeitől kezdve egészen addig követhetjük az eseményeket, míg — bukást is, győzelmet is jelképezve egyszerre — a tíz esztendeig tartó küzdelem, sok véres, de egyben felemelő harc után egyesült az arisztokrácia a „tulajdonos burzsoáziával”. Varga Mihály ZELK ZOLTÁN Micsoda madár Jaj, a szelek drótsövénye szét ne szedje már, földet érjen, megpihenjen ez a zöld madár. Előbb ágra száll, aztán gyöpre száll, zöld erdőben, zöld mezőben sétál a madár. Micsoda madár! micsoda madár! kék a lába, zöld a szárnya, fühegyen megáll. Idegen a táj, tovább menne már, véres még a bóbitája, tolla csupa sár. Ne menj el madár, kilobban a nyár, sárga pernye hull a fákról, füstöl a határ. Nem megy a madár, marad a madár, sűrű eső lesz a rácsa, ketrece a táj. Holnap őszre vált. aztán télre jár, fehér fák közt, hómezöben sétál a madár. Micsoda madár! Micsoda madárl kék a lába, zöld a szárnya, dér .gyön^^én^megátjj^. | b LEZSÁK SÁNDOR Apróhirdetés Szerda délután 2 óra körül ellopták a hitemet A tolvajok különleges ismertető jele: nem tudják kívülről a Himnusz első szakaszát A becsületes megtaláló jutalma: 93 030 négyzet- kilométer és tízmillió ember CSOÓRI SÁNDOR A levegő kaszái Van egy megsüllyedt rét: fűzfákkal s fűvel kötött szövetségeim helye, egy kertalj, egy sóstó a földi kazlakon túl. Vadméhek szaglásznak ott körül, mint a kutyák s evez fölöttem fekete toll, veréb-sírásó koromból zsákos sötétség evez. Ha nem találtok kulcsra zárt kövekben, ott keressetek, örökzöld laposon fekszem hanyatt s a levegő kaszái aratnak nekem annyi fényt, annyi időt, annyi nyarat, hogy életveszélyes ragyogást gyűjtsék körmöm alá, szemem mögé. 9 Seres Sándor: Csendélet. Kalocsai szobrok A múlt század második felében végzett ásatások során előkerült „kalocsai királyfej’' és a „jobbágyok gyamköve” tanúi annak, hogy a város akkori templomát Árpád-kori szobrászatunk kiemelkedő művei díszítették. A királyfej nagyvonalú ábrázolás- módja, erőteljes stílusa magas színvonalú műhelyt feltételez. Köztéri szobrok nem kerültek elő. Kérdéses, hogy voltak-e a városnak a középkorban köztéri szobrai. Ha voltak is, nem ma- radhattak meg, mert a török bálványnak tekintette az ilyeneket és elpusztította. A Kálvária a legrégibb köztéri emléke Kalocsának. Figyelemre méltó barokk szobrairól az 1776-ban készített Batthyány- album — Fischer Antal által rajzolt távlati képe — „tudósít”. A mű az 1920-as években került a kórház elől a temetőbe. Szalm Leopold budai kőfaragómester műemlékké nyilvánított remek alkotása az 1786-os év- számot viselő Szentháromság. G. I. Schiel német szobrász munkája a temetőben, a fehér márvány Pieta. Közelében Kis- faludi Stróbl Zsigmond szobra, egy serdülő korban elhunyt fiú sírján. A főút mellett látható Pátzay Pál fehér márvány leányszobra. Figyelemre méltó Búza Barna által 1968-ban készített domborműves síremlék és a Tóth István tehetségét tanúsító mellszobor Petrovácz József nyughelyén. A történelmi városközpontot a gyászos mohácsi csatára emlékeztető Tomori-szobor díszíti. Alkotója Füredi Richárd. Itt áll az első világháború magyar hőseinek emlékműve. Sidló Ferenc munkája. A Fiúkollégium előkertjében található Gyenes Tamás Hunyadija (1961), a Városkertben Mi- kus Sándor Fésülködője (1986) már a felszabadulás után kibontakozott szépítő törekvéseket példázza. Nyolc esztendeje avatták fel Kovács Ferenc Petőfi-szobrát. A kórház előtt áll Kisfalud: Stróbl Zsigmond Bizalom című kompozíciója. Egy orvost ábrázol gyógyult betegével. Ezt is 1966-ban adták át a köznek. A világhírű Nap-kutató, csillagász, Fényi Gyula mellszobrát 1970- ben helyezték el a könyvtár mellett levő parkban. Szabó Gábor művész készítette. Szabó Iván remeke az autóbusz-pályaudvaron látható Integetők (1967). Az Építőgépgyár szerelőcsarno9 Martsa István: Névtelen kubikos. 9 Szabó Gábor: Fényi Gyula. 9 Szabó Iván: Intcgetók: kának előkertjében levő szökőkút kétalakos szobrát Kampfl József alkotta (1971). A Serdülők háttal állnak egymásnak és víz- revágyón néznek a medencére a kétnembelí ifjúságot egymáshoz vonzó érzéssel Martsa István Névtelen kubikos című kompozícióját a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának a közreműködésével kapta Kalocsa. A kubikos a pihenőben tartott ásójára tett kézzel elégedetten néz az elvégzett töltésépítő munkára, mellyel az évszázadokon át pusztító árvizektől mentette meg a várost A szobrok a városkép szerves tartozékai: gyönyörködtetnek, emlékeztetnek, tanítanak. Bozsó Ferenc PAPP ZOLTÁN Egy falusi reggelen Megfigyelte, útközben hány nővel és hány férfival találkozik. Mire a főutca végére ért, már ki is vonta a két számot egymásból. Tizenhét lett a végeredmény. Ennyivel több nő jött vele szembe a tisztára söpört, betonlapos járdán. összeráncolta a homlokát, tovább gondolkodott. Ezek szerint a férfiak kevesebben vannak a mi falunkban... Vajon mennyivel? Igaz, hozzá kell tenni, hogy ilyenkor azért csak több az otthon ülő asszony, mint a férfi. De mégis... Mégis: mennyivel lehetnek többen? Majd otthon — gondolta később. Otthon majd megpróbálom kiszámítani. Átballagott a túloldalra, visszafelé indult. Most meg azon kezdett el töprengeni: merre is lehet észak? És merre kelet, meg nyugat? Hol is fekszik ez a falu? Merről ágazik belé a főútvonal amely aztán, követve a régi házak irányát, jobbra kissé elfordul? Reggel mindig végigjárta ezt az utat. Sétált, szellőztette a fejét. — Na — jegyezték meg itt is, ott is az emberek, akik kint álltak ilyenkor a kiskapuban —, Széli Jani bácsi ismerkedik a világgal. És mosolyogtak hozzá. Jóindulatúan, elnézőn. 1. Amikor jelentkezett a dolgozók iskolájába, igencsak nagy volt a megrökönyödés. A téeszelnölc meg is kérdezte: — Hány éves kend, Jani bácsi? — Hetvenhárom múltam tavasszal. A főkönyvelő meg csak ezt, az 6 száraz, nagyon gyakorlatias hangján: — Minek már magának az iskola, Jani bácsi? ... Mire az öreg csak ennyit mondott: — Tanulni szeretnék. Ügy jobban múlik majd az idő. Meg aztán: négy elemit jártam. Rájöttem, hogy kevés. — Kevés? Már mért volna kevés? — értetlenkedtek az emberek. — Ha hetvenhárom évig elég volt, a hátralevő időre is megteszi ... Inkább ülne ki kend a kiskapuba, pipázgatna, oszt elnézegetné az utcai sürgésforgást... Az való már kendnek, nem a tudomány ... De Jani bácsi csak nem tágított. És ősszel beiratkozott az ötödikbe. 2. Amikor az agitátorok gyűrűjében ülve sápadtan, szinte reszketve aláírta hatvanban a belépési nyilatkozatot, utána sokáig a kezét nézte. Közben arra gondolt: csak adna ide az isten egy baltát, hogy lecsaphassam vele, amiért megfogta azt a tollat... Csak évek múlva békéit mpg. Amikor már volt foganatja a munkának, és látta, hogy előrébb kerül az, aki megfogja a dolog végét. A gyerekek hamar kirepültek a családi fészekből. Béla tanár lett Nyíregyházán. Kati Pestre ment férjhez. Misi meg rendőr a megyeszékhelyen. Mikor elment a legutolsó is, Jani bácsi akkor szokott rá az orvosra. Előbb a kórházba feküdt be. Megoperáltatni a sérvét, amivel már tíz éve kínlódott. Aztán a fogait csináltatta meg. Zsörtölődött is vele az asszony emiatt épp eleget. — Mit legénykedik kend?! Hisz már hetven is elmúlt! Vén csont! Még hogy a fogát! De hát nem sokáig szidhatta szegény. Egyik napról a másikra ágynak esett. Föl se kell onnan többet. Szíve már nem bírta ki a tüdőgyulladást. Hogy pltemették, Széli ■ János egyedül maradt a faluvégi házban. Napok múltán rátört a magány. Sehol nem találta a helyét. Téblábolt egy darabig, ide ment. oda ment, de az sem segített. Az estétől, meg az éjszakától félt a legjobban. A sötéttől, a csendtől. Akkor kezdett el olvasni. Az első héten három Jókai-regény-' nyel végzett. Több volt ez, mint amennyihez fél évszázad alatt hozzájutott. Egyik este. olvasás közben jutott eszébe: mi lenne, ha tanulni próbálna? Másnap bekopogtatott a boltajtón. Irkákat, könyveket vásárolt. Vett tollat, ceruzákat, radírt, még tolltartót is. És egy hét múlva beiratkozott az ötödikbe. 3. A tanárnőnek, aki ebben az osztályban a magyart tanította, először a szeme tűnt fel. Egy olvasmánnyal kezdték, az Egyszer volt Budán kutyavásárral. Míg felolvasta a könyvből a történetet, mindvégig magán érezte a fiatalasszony Széli Jani bácsi tekintetét. S amikor a bekezdések után fölnézett egy pillanatra, láthatta, figyelem és érdeklődés csillog ebben a szempárban, és hogy a tekintete milyen tiszta. Amikor közmondásokat kellett mondani, az öreg is jelentkezett. Megdicsérte érte. — Csak így tovább. Jani bácsi. A végén még majd lefőzi a fiatalokat. A következő órán arról beszélgettek, hogyan is születik a mese? — Én is tudnék... Nem is egyet. És mondani kezdte. — Hol tanulta ezeket, Jani bácsi? — kérdezte óra végén a fiatal tanárnő. — Hát... a nagyapámtól... Az meg az ö nagyapjától. Majd másolni kezdte a tábláról a házi feladatot. 4. De legjobban azért mégis a földrajzot szerette. A könyvekkel együtt vett egy atlaszt is. S amikor már kezdett éjszakába hajlani az idő, amikorra tehát elkészült minden holnapi leckével, magasabbra csavarta a petróleumlámpa lángját, kiterítette maga előtt a viaszkos- vászonnal letakart asztalon a nagy atlaszt — és elkezdett utazni. Először Európát vette sorra: Kezét ráengedte a színes lapra, és ujjávál követni kezdte a kacskaringós országhatárokat. Nagy és repedezett bőrű volt ez a kéz. Ujjai vastagok, bütykösek. Később a folyók csíkja mentén haladtak lassan végig, egészen odáig, amíg a kis ér a papíron el nem érte a sötét kékre festett nagy óceánt vagy tengert. Másnap éjjel Afrikában járt. Harmadnap Amerikában. Aztán kikereste Ausztráliát. Majd a szigetcsoportokat, végül a kisebb, magányos szigeteket vette sorra, amelyek szinte eltűnni látszottak parányi pöttyként az óceán hatalmas kékségében. Néha, amikor nagyon elmerült az utazásban, megesett, hogy ébren lelte a hajnal vagy a reggel. Ilyenkor sápadt, gyűrött arccal indult neki a szokásos sétának. Akadtak, akik nem is átallották megkérdezni: — Mit csinált kend, Jani bácsi, az éjjel? Tán csak nem a lányoknál járt? Műre ő azt felelte: — Ismerkedtem a világgal. Másnap már összesúgtak mögötte: — Na, megy már az.öreg Jani. Ismerkedni a világgal. És mosolyogtak. Elnézően persze. Sőt, jóindulatúan. 5. Azon a téli reggelen Lidi néni először a lelkészhez szaladt el. Mikor a nagytiszteletű úrral már sietősen visszafelé tartottak, akkor találkoztak össze az igazgató bácsival. — Egy talicskát akartam • sógortól kölcsönkérni. Csak egy napra. Még igyekeztem is. Tudtam, ha később megyek, már nem találom otthon. Megy sétálni. Tudják, ahogy ő mondogatta: ismerkedni a világgal... Betessékelte őket az udvarba. — Erre, erre. A konyha felé. Elöl ment a nagytiszteletű úr mögötte az igazgató bácsi. Lidi néni elhúzta a parányi ablakról a takarót, — Hát itt van ni, szegény — mondta, és most már elcsuklott a hangja. q Széli Jani bácsi ott ült az asztalnál. Kissé előrebukott fejjek Mintha aludna. Kezében még ott a ceruza, és a petróleumlámpa is égett. Oldalt akkurátusán toronyba rakva, balról az irkák, jobbról a könyvek. Középen a tolltartó. Bpnne felére rövidült ceruzák, elkerekedett sarkú, piros, nemzetiszín csikós radírok. Előtte kiterítve a nagy atlasz. Magyarország hegy- és vízrajzi térképe. Az Alföld zöldjével. A buckák, a lankák, a dombok és a hegyek barna felé eltolódó színképével. A folyók, patakok, csatornák kék érrendszerével. Lidi néni csöndesen sírdogált a sarokban, a tükör mellett, amelyet már ő takart le egy törülközővel. — Szegény sógor, szegény Jani sógor — ismételgette. A nagytiszteletű úr imára kulcsolta kezét. — Szép halála volt — mondta mestersége megrendültségével a hangjában. De az igazgató bácsi nem felelt rá semmit Egy darabig csöndben állt, majd az asztalhoz lépett, és lassú óvatos mozdulattal lecsavarta a petróleumlámpát
