Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-26 / 96. szám
1974. április 26. • PETŐFI NÉPE • 5 O’NEILL-BEMUTATÓ KECSKEMÉTEN Valóság és álomvilág • Néha egy kicsit klilBnc vagyok.” (Gurpik Ilona, Szakács Eszter.) Szégyent, megaláztatást, kínos felismeréseket hozott Cornelius Melody, az angol királyi hadsereg hajdani őrnagya számára 1828. július 27-e, a dicsőséges talaverai csata évfordulója. A győzelmes csaták után a hadseregből kiebrudalt párbajhős, az Egy igazi úr Amerikában próbált szerencsét és Boston közelében vásárolt egy kocsmát. Kitartás, munkakedv, Üzleti szellem híján alulmaradt a gyilkos konkurrenciaharcban, ahol kard helyett váltóval hadakoznak. A bevándorló csillogó álmokba menekült a mind sivárabb valóság elől. Gyakorta maga sem tudta, hogy mi az Illúzió és mi a realitás. Főiként a nevezetes csata napján, amikor évről évré felöltötte díszes uniformisát és az ifjúkori szép napokra emlékeztető, csak ezért tartott fehér kancáján parádézott a kopár jenki város utcáin. A számon tartott nap reggelén 9 órakor a váratlanul előkerült Cregan káplár, a rettenthetetlen tiszt, valamikori beosztottja szesztől kábultan a vendégfogadó csaposa előtt kikotyogja, hogy miféle úr is volt a tulajdonos, a „fenn az ernyő, nincsen kas” gentleman. Ezzel a jelenettel indítja O’Neill az Egy igazi úr cselekményét. A boros pletykálás közben ki gondol arra, hogy a következő órákban hajszál híján széthull a család, tragédiák fenyegetnek. Izzó szenvedélyek, érdekek ütköznek a vendégfogadóban. A kisszerű körülmények szorításában azonban elpilled a számadást sürgető indulat. Szívfacsaró tragikomédiává züllesztik a bajnok vállalkozását. Nevetségesek ebben az országban az Égy igaz úr elvei. Az elmagá- nyosodó egzisztenciák sivár életébe csak a szerelem juttat fényt, emberi reményt. Szép, elgondolkoztató, dekoratív előadást rendezett Hitszt József. Dicséretnek szánjuk: ragaszkodott a szerző aprólékos gonddal megfogalmazott utasításaihoz. A záróképen és a nagyszerűen megválasztott gépzenén kívül nem adott a darabhoz semmit, ami nincs benne. Az olcsó aktualizálás megkérdőjelezte volna a mű mondanivalójának állandó időszerűségét. Talentumát a színháztól roppant sokat követelő O’Neill igényeinek maximális kielégítésére használta. Az amerikai író keveset törődött a közönség befogadóképességének határaival. Részben ezzel is magyarázható, hogy a ritkábban játszott szerzők közé tartozik. Kecskeméten két részben mutatták be a négy fel vonásos művet. Használt volna az előadásnak, ha Ruszt József a második részhez hasonlóan az elsőit is kissé megrövidíti. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy egyik-másik színész a halk beszédet összetéveszti a tizedik sorban már érthetetlen suttogással. Nehéz a teljes azonosulást és szellemi készenlétet igénylő drámát követni, ha fontos mondatok nem jutnak el a tudatunkig! A rendező előzetes nyilatkozatában felhívta a figyelmet a kiváló szerepekre. Arra törekedett, hogy minél kedvezőbb körülményeket teremtsen a kitűnő színészek számára. Végre illő feladathoz jutott Koós Olga (Nóra Melody). Meggyőzte a nézőket arról, hogy ki kellett tartania a fiatalon választott férj mellett. Boldog, elégedett, bármennyire is pofozza az élet. mert szüntelenül a csodált csillag közelében lehet. Félénk elesett, riadt, ostobácska, mégis ő a legerősebb. Enged az apró dolgokban, de a lényegben rendíthetetlen. Ha némi fénytr kapna a figura, még igazabbnak éreznénk a büszkeség poklában vergődő őrnagy-kocsmáros feleségét alakító színész kitűnő teljesítményét. Szakács Eszternek köszönhető, hogy érezzük Sára Melody bonyolult jellemét, az arisztokratikus és paraszti vonások kettősségét, célratörő konokságát és szerelmes ellágyulását. Vele dobog a szívünk, amikor többre vágyik a rabszolga-szere tétnél. Hegyeket mozdító erővel küzd meg környezetével, a hagyományok szorításával. Visszaadta — hasonlóan Koós Olgához — a szöveg finom rezdüléseit, a szív és ész tusáját. Érzékelhető Guruik Ilona (Debora, Henry Harfordné) szerepformálásában az O’Neilltől kívánt tartózkodás, az elkülönülés furcsa, sejtelmes légköre, a gondosan betanult zárkózottság; csipetnyi keménységet hiányoltunk olykor. Most is bizonyította Baranyi László, hogy jó színész. Jellegzetes ír káplár volt. Aligha tévedünk, ha szép jövőt jósolunk Farády Istvánnak, aki most Mickey Maiont alakította, jól megválogatott eszközökkel, rokonszenvesen. Felfogásunk szerint azonban a csapos valamivel ravaszabb, mint amilyennek ő láttatja. Helyén volt Hetényi Pál, Mezei Lajos, Kölgyesi György és Varsa Mátyás. Bessenyei Ferenc szavaira hivatkozhatunk, mielőtt a kecskeméti Melodyról szólnánk Alka- ' tűktől eltérő szerepek vállalására kényszerülnek a színészek — panaszolta. Ennek az a következménye, hogy a „figurák gyakran elvesztik cselekedeteik hitelét, mert a néző érzi, hogy ezekkel a színpadon látott emberekkel mindez nem történhetett meg, vagy ha megtörtént, másként”. O’Neill így írja le a fcocsmárost: „magis, széles váliú, hosszú karja izmos, lába nagy ... valami zátonyra futott előkelőség töprengő, megalázott hős”. Fekete Tibor mindent elkövetett, hogy — olykor erőszakolt — gesztusokkal pótolja a szerephez hiányzó fizikai adottságokat Az ilyen kísérlet csak a legnagyobbaknak sikerül, nekik is ritkán. Jászai- díjas művészünk így csak egyes jelenetekben — például Deborá- nak udvarolva, az illúziók jelképes temetésekor, a záróképben — bizonyíthatta kvalitásait Csányi Árpád díszletei, Poós Éi'a jelmezei összhangban voltak az előadás stílusával; tehetséges művészek emlékezetesen szép alkotásai. A sikerhez hozzájárult az értően tervezett, gondosan kivitelezett világítás is. Funkciója volt a puhán elomló fénycsóváknak, a lobogó gyertyáknak. Heltai Nándor FELICE GHILANTl HÁROM ZÁtZLÓT SALVATORE , i G1ULIANONAK (19. Giuliano most a völgyet figyeli, ahol már áll az emelvény, és ég a tűz a nyársak alatt. Aztán körbetekint az egész területen, és a hegy oldalában a másik lejtőn észrevesz három vadászt, akiik kutyáikkal vadnyúlra lesnek. A három ismeretlent a többi bandita és fiú is észreveszi. Giuliano az őrjáratnak kiadja a parancsot: fogják el a három vadászt. Portellába érkezik Carmelo, az öreg piahai fényképész. Nála van régimódi kazettás gépe. A hosszú bajszú öreg hagyományos görög népviseletben van. Boldog ember, szép baritonjáról ismerik a környező városkáikban. Most is teli torokból énekel, bele á friss reggeli levegőbe; az emelvényen a szél meglengeti a zászlókat meg a transzparenseket. Egy bandita, kezében géppisztollyal, hátulról meglepi a vadászokat, és egy sziklabarlangba tessékeli őket. Odaér Giuliano is, hosszan, szótlanul nézi őket, aztán személyi igazolványukat akarja látni. — Most már tudom, kik vagytok. Hát ti tudjátok, én ki vagyok? Nem — feleli a három vadász. Ez valószínű is, mert az újságokban megjelent néhány fényképen Giuliano még egészen fiatal. — Jobb is, ha nem ismertek — mondja a bandita, és megparancsolja, hogy vigyázzanak rájuk, ne engedjék ki őket a barlangból. — És ha hazudtak? Ha rád ismertek? — Tudják, hogy hallgatniok kell. A városkában jönnek már a miséről az öregasszonyok, alakul már a menet a portellai úton. San Giuseppében az öreg pap kinéz áz ablakon, köszönti az elhaladó- kflt — Jöjjön vélünk, jöjjön el a portellai ünnepségre — hívja valaki — Nagyon szívesen mennék, gyermekeim! Csakhogy én már öregecske vagyok. Egy fiatalember tréfásan odaszól egy kifestett nőnek, aki félreállva figyeli a készülődőket: M. R. az, a város kurvája. — Te is jössz? — Én a mezőre megyek sétálni, egyedül. — Egyedül? — A forráshoz megyek, a hegyen túlra. Három fiatalember, aki meghallotta szavait, cinkosan rákacsint. Közben az úton. ahol már elindultak az öreg parasztasszonyok, gyerekek, vagy tíz lovas fiatal vágtat előre-hátra; a lányokkal tréfálkoznak. A pianai lányok ősi görög népviseletbe öltöztek. A menyasszonyok az út mentén várják jegyesüket, akik lovuk magasából ragadják derékon és emelik őket a nyeregbe. A többi lány a lovasok mellett, jövendő jegyesük oldalán halad. A San Giuseppe-i muzsikusbanda népdalokkal járul az ünnepi reggel kavargásához. A Portella völgye még kihalt. Egy tölcséres gramofon harsog- visszhangzik a két hegy közt A banditák szótlanul nézelődnek. A fiúk Salvatore Giulianót figyelik. Pisciotta köhög. 25. Van, aki még késlekedik. A tizenhárom éves Prowidenzával porol az anyja, mert még mindig a tükör előtt bíbelődik, ügyes kis kendőt, köt hosszú fekete hajába. Prowidenza gyönyörű szép lányka, de annyira nagyra van magával, hogy rajta mulat a fél város Amikor végre szépen megfésülve kilép a házból a ragyogó napfénybe néhány fiatalember versengve ajánlgatja neki lova nyergét. Prowidenza azonban gőgösen visszautasítja őket: — Nem vagyok én egyikőtök menyasszonya se — mondja, és a fiúk nevetnek. — Gyerek vagy te még, nem való neked a szerelem! — A gyerekek mehetnek lovon, kérdezd csak meg a mamádat — egészíti ki- egy másik. Prowidenza azonban egyedül indul útnak, nyomában a fiúkkal, akik egyre csak hívogatják, incselkednek vele. Eleonora is késlekedik. Tizenhét éves fiatalasszony, férje sincs még húszéves. Az asszonyká a kilencedik hónapban van. bármelyik pillanatban jöhet a gyerek. Az ifjú férj kantárszáron tartja a hatalmas vörhenvesbarna lovat, mely sürgetően toporzékol, várja, hogy Eleonórát elvihesse az ünnepségre. Végül az asszonyka enged, barátnői annyira hívják. A fiatal férj fölemeli óvatosan a ló nyergébe helyezi, aztán elővigyázatosan. a lovat kantárszáron vezetve elindul. (Folytatjuk.) A nemzetiségi nyelvoktatásról f A régebbi évtizedekben a nemzetiségi nyelvek jövöjérSl azt vallották sokan, akik nem értették meg a mindenkori történelmi szükségleteket és törvényszerűségeket, hogy y,minek erőltetni ezt a kérdést, amikor az asszimiláció már megtette a magáét?** Arra hivatkoztak, akik képtelenek voltak megérteni e társadalmilag fontos kérdés lényegét, hogy „beolvadták már a nemzetiségek**, hagyjuk hát ezt a dolgot, ne erőltessük, „ami nem megy**. Az elmúlt esztendők fejlődési eredményei, tényei bizonyítják, hogy mennyire nem volt igazuk azoknak, akik a nemzetiségek nyelvének másodlagossá válásáról papolták. A kérdés lényege Egyes becslések szerint Bács- Kiskun megyében negyvenezer, más vélemények szerint ötvenezer nemzetiségi ember él. Nagyjából tehát a lakosság hét-nyolc százaléka német, szlovák vagy szerb-horvát anyanyelvű. Ez — akárhogy is nézzük — nem csekély létszám. Mindenképpen arra kell ösztönözzön bennünket, hogy komolyan vegyük ezt a kérdést. Két városban (Baján, Kiskőrösön) és húsz községben élnek nemzetiségiek Bács-Kiskunban. Sietünk leszögezni hogy Miske kivételével valamennyi helyen folyik jelenleg nyelvoktatás. A kérdés fontosságát mutatja, hogy az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága megvizsgálta az elmúlt időszakban a nemzetiségi nyelvoktatás helyzetét. Megállapították a tények alapján, hogy jobb a helyzet az országosnál. Megállapították azt is, hogy a nemzetiségi nyelvoktatás szerves része az egységes állami oktatásnak. Jellemző, hogy a megyénkben élő nem magvar anyanyelvűek jelentős része ragaszkodik sajátos nemzetiségi hagyományaj- hoz, kultúrájához. Kedvező feltétel. hogy a gyermekek, a fiatalok sok segítséget kapnak a szülői háztól a nyelvtanulásban. Nyelvtanulás az óvodában Bács-Kiskun megyében jelenleg tizenegy óvodában ötszáznál több gyermek részesül szervezett nyelvoktatásban. Horvát-szerbül1 - négy, szlovákul egy, németül hat intézményben tanulják a nyelvet a legfiatalabbak. Az utóbbi időben fellendülés tapasztalható: 1970-től a mai napig hárommal szaporodott a nemzetiségi óvodák száma. S az óvodások létszáma keltőszáznyolcvanháromról ötszáztizenhétre emelkedett. Ennek ellenére — a megyei tanács legutóbbi értékelése szerint — nem lehetünk elégedettek sem a számszerű, sem a tartalmi eredményekkel. Feltűnő — és elfogadhatóan nem magyarázható —. hogy egyes olyan községekben, ahol folyik az iskolai nemzetiségi nyelvoktatás, miért nem szervezik meg a nemzetiségi óvodát? Ez vonatkozik többek között Dusnokra, Hajósra, Bácsbokodra és Hartára. Nehezíti,- akadályozza az óvodákban a tartalmat érintő munkát, hogy nincs országos nemzetiségi óvodai szakfelügyelő, aki egységesebbé, rendszeresebbé tehetné munkájával a nyelvoktatást. s aki irányítaná a nemzetiségi óvónők tervszerű továbbképzését. Erre pedig egyre nagyobb szükség lenne. A tannyelvű iskolai nyelvoktatás Megyénk huszonkét iskolájában tanítanak nemzetiségi nyelvet. Ezek közül három olyan van — Hercegszántó, Katymár, Gara — ahol a tanítási nyelv német illetve szerb-horvát. A nemzetiségi nyelvoktatásban részesülő tanulók száma megközelíti a háromezret. A létszám az utóbbi három esztendő alatt csaknem kilenc- százzal növekedett. A bajai járásban az iskolás korúak huszonkét százaléka tanulja a nemzetiségi nyelvet, tantervi keretek között. írtunk már róla, hogy Katy- máron és Garán országosan is figyelmet keltő kísérlet folyik a nyelvoktatásban. Mindkét községben örvendetesen emelkedik a szerb-horvát, illetve német nyelvet tanulók létszáma. Ez nagyrészt az ott tanító pedagógusok lelkes, szíwel végzett munkájának köszönhető. Említést érdeméi a császártöltési kísérlet is. Ez átmenetet jelent a tannyelvű és a nemzetiségi nyelvet oktató iskolák között. Közelebbről: a nemzetiségi —itt: német — nyelvet az alsó tagozatban négy, a felsősöknél öt órában tanítják hetenként. A felemelt óraszám lehetővé teszi, hogy a hétnek szinte valamennyi napján aktívan foglalkozzanak a nyelwel. Jó bizonyíték a kísérlet életképességére, hogy jelenleg a bajai Frankéi Leó Német Nyelvű Gimnáziumban tíz császártöltési tanuló végzi tanulmányait. Baján két helyen, a Dózsa György és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában folyik szerb- horvát, illetve német nyelvtanítás. Bácsbokodon a tanulók hatvankét százaléka, Csátalján az iskolások egyharmada. Mátétel- kén a tanulók huszonhárom százaléka tanulja intézményesen a nemzetiségi nyelvet. Nemesnádudvaron és Dunaegyházán kiemelkedő az arány (hetven százalék); s figyelmet érdemlő eredményt értek el ilyen vonatkozásban Vaskúton, Bátyán, Dusno- kon. Felsőszentivánon, Csávolyon, Bácsalmáson, Hajóson, Kiskőrösön, Csikérián és Hartán. Dunaegyházán több célravezető módszerrel is igyekeznek elősegíteni a fiatalok nyelvtanulását. Kirándulásokat szerveznek a távolabbi, szlovák lakta vidékekre, nemzetiségi nyelvű filmeket vetítenek, szlovák nyelvű folyóiratokat járatnak, s közös felolvasásokat szerveznek. A német nyelvű gimnázium Az óvodában, majd az általános iskolában nemzetiségi nyelvet tanuló fiatalok akkor ismerkedhetnek eredményesen a nyelvvel, ha a nyolcadik általános elvégzése utón is szoros kapcsolatban maradnak azzal. Ennek egyik legcélravezetőbb módja, ha a gimnáziumban folytathatják a nyelvismeret tökéletesítését. Ezt célozza többek között a bajai Frankel Leó Német Nyelvű Gimnázium. Az iskola létszáma száztíz. A tanulók kétharmada jelenleg Bács-Kiskun megyei, a többiek az ország minden részé- bőlr-jöttek. A megyénkbeliek zöme Bajáról, Császártöltésről, Har- táról, Katymárról és Garáról érkezett a gimnáziumba. Az iskola sokáig a III. Béla Gimnázium szerves részeként működött, míg végre, az idei tanévtől kezdődően önállóvá vált. Eddigi eredményeit ezáltal is képes lesz majd fokozni. A pedagógusok A nemzetiségi nyelvet oktató tanárok, tanítók száma az utóbbi három év alatt ötvenkettőről hatvannégyre emelkedett. Közülük tizennyolcán tanári diplomával rendelkeznek, nyolcán tovább tanulnak főiskolán, egyetemen. huszonhármán tanítóképzőt végeztek s tizenöten képesítés nélküliek. A képesítés nélküliek száma évről évre csökken. Ez egyik biztosítéka az eredményes munkának. A német és szerb-horvát nyelvet oktató pedagógusok évi négy alkalommal vehetnek részt továbbképzésen. A pécsi főiskola is segítségükre van ebben. Külföldi tanulrhánvutakat, továbbképzéseket is szerveznek részükre, ami a nyelvtudásban nagy- biztonságot eredményezhet. A nemzetiségi nyelveket oktató iskolák egyik gondja az, hogy a nyelvoktatást közvetlenül segítő eszközök, berendezések még nem állnak kellő mértékben rendelkezésre. A megyei továbbképzési kabinet igyekszik ezen a helyzeten javítani. összegezés helyett A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya nemrégiben konferenciát rendezett Baján. Napirenden szerepelt a nemzetiségi iskolai nyelvoktatás helyzete, s szólták a feladatokról. Ezen a tanácskozáson dr. Kővágó László, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője elmondotta: Országosan is sikerült az utóbbi időben szemléletmód-változást elérni a nemzetiségi politikában. Ennek szerves része az is, hogy a szomszédos országok nyelvét az eddiginél jóval többen tanulják az iskolák padjaiban. Hangsúlyozta, hogy e nyelvek tanulása napjainkban már nem csupán nemzetiségi szükségletnek tekinthető, hanem a közvetlen, élő kapcsolatok, a barátság és gyümölcsöző együttműködés, egymás tökéletesebb megismerésének fontos eszköze, ezért kell minden erővel támogatni. Varga Mihály 9 „Eresszen le egy kortyot, káplár...” Fekete Tibor és Bárány! László. 9 „Jobb felesége leszek Simonnak.” (Szakács Eszter, Koós Olga.) (Tóth Sándor felvételei.)
