Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-19 / 90. szám

1974. április 19. 0 PETŐFI NÉPE 0 Z Tájékoztató a szőlő- és gyfimölcstelepítésről A lakosság gyümölcsellátásá- nak további javítására hozott el­múlt évi kormányhatározat nyo­mán megnőtt a termelők érdeklő­dése az ültetvénytelepítés, kor­szerűsítés iránt. A MÉM-ben er­ről az MTI munkatársának el­mondták: számítás szerint az idei 3—4000 hektáron telepítenek gyümölcsöst, ez csaknem három­szorosa az 1973. évi terület fej­lesztésnek. Az új telepítések mel­lett — a korszerű nagyüzemi ül­tetvények kialakítása során — 5000 hektáron korszerűsítik a gyümölcsös kerteket, s új műve­lési módszerekre térnek át és nagy teljesítményű gépeket al­kalmaznak. A hazai gyümölcs- termelő terület azonban a telepí­tések után sem lesz nagyobb az el­múlt évinél, lényegében 166 ezer hektár körül alakul, mert a gaz­daságok időközben kivágják az öreg, rosszul termő gyümölcsö­söket. A terv nemcsak a nagyüzemi gyümölcsösök fejlesztésével szá­mol: a szövetkezeti tagok háztá­ji, illetve saját gazdaságukban végzett gyümölcstelepítésekre is beruházási támogatást vehetnek Igénybe, ha a tsz-ek, illetve a szakszövetkezetek közreműködé­sével megfelelő nagyságú terüle­tet telepítenék be. A háztáji gaz­daságok és az egyéni földterüle­tek összekapcsolásával csakis a nagyüzemi gazdálkodásnak meg­felelő, korszerű ültetvényeket le­het kialakítani. Az állami támo­gatás elnyeréséért a termelőknek pályázatot kell benyújtaniok. 1974-ben a szőlőtermelésben is hasonló folyamatra számítanak a szakemberek; „kiselejtezik" az elöregedett szőlőskertek egy ré­szét és helyettük újakat telepíte­nek. A MÉM illetékesei 2000 hek­tár szőlő telepítésével és 5000 hektár felújításával számolnak ebben az évben. A gazdaságok a termelési színvonal emeléséhez szintén állami támogatást vehet­nek igénybe, egyebek között nö­vényvédő helikoptert szerezhet­nek be 47 százalékos ártámoga­tással. ■ Az egy főre jutó gyümölcsfo­gyasztás a terv szerint idén négy kilóval lesz több a tavalyinál, a borfogyasztás pedig várhatóan mérsékelt ütemben növekedik. (MTI) Gyorsabban forog a Föld A Föld az idén gyorsabban fo­rog, mint eddig. Erre a megálla­pításra jutottak a párizsi nem­zetközi időezámítási központban dolgozó francia csillagászok. Szá­mításaik szerint az idei év első hetében egy földi nap egyezred másodperccel rövidült. A tudósok egyelőre nem tud­nak megfelelő magyarázatot ad­ni a Föld forgásának meggyor­sulására, de feltételeik, hogy valószínűleg a levegőben levő cirkulációs áramlatok változásai idézik elő ezt a jelenséget. Kéményseprő - pirosban Útkeresztező­désben a kecs­keméti Cent­rum Áruház sarkánál. A lámpa pirosat jelez, a fotoni- porter megál­lítja gépkocsi­ját. Csupán sze­mesarkából észlelte, hogy a járda felől mo­toros húzott melléje. Vala­mi, — lehet, hogy a vezető formájának szokatlan „be- karikázottsága”, vagy öltözéké­nek sötétje — azért arra kész­tette: nézzen oda jobban. Fejfordításá­val egyidőben már keze is nyúlt a fényképező­gépért. Lecsavarta az elülső ab­lakot, s kiszólt. — Szabad egy pillanatra!? A motoros kéményseprő bele- egyezően bólintott, somolygását máris elrakta magának egy filmkocka. — Kecskeméti? — Igen, Helvéciától Űrrétig legalább háromezer kéményt söp­rők. — Szabad a nevét? A három pontot azért raktuk ki a név helyett, mert igaz ugyan, hogy a szaktárs megmondta, de a lámpa zöldre váltott, és a fotóri­porter (elsősorban szemére bízta -már magát ebben a pillanatban. Hallotta a kéményseprő hang­ját, de már is elfelejtette, hogy hívják. — Ez az én szerencsém... — sóhajtott kétértelműen, örült a helybe jött képsztorinak, hiszen dupla szerencse kéményseprőt lát­ni és ugyanakkor lencsevégre kapni.. Másrészt a névtelenség alaposan csökkentette volna a két-két kurta mondatos epizód erejét. Elkészült a kép. 1 van, hogy lehetne legegyszerűbben -kinyo­mozni”, ki is ez a fiatalember? Megvan! Világosan kivehető a motor rendszáma: LP 54-85. Telefonálás a kéményseprő vál­lalathoz. Hiába adnánk személy­leírást a fotó alapján, abból alig­ha igazodnának el, kivel is ta­lálkozott a riporter piros jelzés közben. A rendszám is csak ki­indulási pont, hogy majd a mű­vezető annak alapján kiderítse. De hogy ez az első beszélgetés se legyen ezzel befejezve, tanul­junk mi is vala1'14:. — Hogy hívják azt a karikába csavart, szőrös végű szerszámot, amelyet a vállára kanyarintva hordanak? — Az a kéménykefe, vagy ide­gen szóval: stószkefe. — A derekán, a szíjjhoz akasztva is szoktunk látni vala­mit ... — Az a kézikefe. — Hát a vállon, az a vaspánt- szerű? — Az a kaparóvas,.. Aztán használnak még csőkefét is. En­nek „előkelőbb” neve: himper- ling... — Akár egy körcsolya-világ- bajnokságot ‘ is hívhatnának így, olyan lendületes hangzású ... Kö­szönjük, hogy kézbevették a nyo­mozást”. Ha gondolják, hogy bent járt már a művezető, felhív­juk önöket. Ez volt ünnep előtt. Ünnep után már szerencsénk volt. Vígh András művezető pontosan tud­ta, kiről van szó. Képünkön Bócz Lajos kéményseprőt látjuk. Körzetéről művezetője is hason­lóan tájékoztatott. Megtoldva az­zal, hogy az van vagy 30 kilo­méter átmérőjű terület. Évenként hatszor tisztít egy-egy kéményt, azaz kéthavonként ismételten ta­lálkozik mindegyikkel.. Így hát, ha körülményesén is, kikerekedett a fotoriporter .sze­rencséje. A telefonbeszélgetések díját, melyeket jobb „fülállás” mellett megtakaríthatott volna, azért nem vonják le munkabéré­ből, mert egyrészt ügyesen’ hasz­nosította a pirosjelzés alatti vá­rakozást, másrészt... Másrészt meg... Hogy jönne az ki, hogy valaki kéményseprőt fotografál, s még ennyi szeren­cséje se legyen?! (Tóth István—-Tóth Sándor) Belépés: egy kérdéssel! • Síkos László bri­gádvezető tanyaköz­pontban lakik, nem a legjobb körülmé­nyek között és sok­nak tartja ezért a 343 forintos lakbért. El­mondta, hogy nagyon elkelne náluk egy óvoda Is. 0 Kiss János a má- téházi kertészetből arról beszélt, hogy az újítások befolyá­solják a gazdaság nyereségét, még sines kedve a dolgozóknak újítani, mert a kiér­tékelés elhúzódik, a honorárium esehéiy. 0 A küldöttek figyelmesen hallgatták Németh Imre igazgató be­számolóját. „Hogy megnőtt ez a gyerek!” — mondjuk őszinte ámulattal, ami­kor a nemrég még tipegő apró­ságot, izmos, nagyra nőtt kamasz­ként látjuk viszont. Bevallom, ha­sonló érzés fog el akkor is, ami­kor azt látom, hogy meglódult, kamaszos hirtelenséggel mekko­rát nőtt a magyar mezőgazdaság. És ahogy a növekedés a büszke örömön túl új, meg új gondok elé állítja a szülőket, ugyanúgy kell nyesegetni a nagyüzemi gaz­dálkodás vadhajtásait, ha nem akarják, hogy veszendőbe menjen az is, ami idáig beért. A közös célok összehangolásának fontos fórumai lehetnek az ifjúsági par­lamentek. ahol lecsapódnak a ve­zetőket és a fiatalokat foglalkoz­tató gondolatok és kikristályo­sodnak a tennivalók. Mint pél­dául a Bajai Állami Gazdaság if­júsági parlamentjén. Kevés a szakember A tanácskozás résztvevői 700 fiatalt képviseltek. Csak az kapott jogot a belépésre, aki legalább egy kérdést hozott magával. Mi­előtt azonban tolmácsolhatták Volna megbízóik üzenetét, kérel­meit. Németh Imre igazgató szá­molt be a gazdasági vezetés és a fiatalok közötti kapcsolatról, az ifjúsági törvényben meghatáro­zott feladatok végrehajtásáról. Amit elmondott az igyekvő, jó képességű fiatalok megbecsülésé­ről, azt maguk az érdekeltek is megerősítették: „Nálunk igazán nem kell attól tartani, hogy valat- kit gyakornoki munkakörben fe­lejtenék!’’ Tavaly 30-an léptek „eggyel feljebb”, magasabb be­osztásba^ természetesen azok, akik valóban megérdemelték. Zömmel fiatalok kaptak lakás­kiutalást, vagy kamatmentes épí­tési hitelt is a gazdaságtól. A vezetésbe a KISZ-titkárt is be­választották és szinte nincs olyan jutalom, amiből kimaradnának, a fiatalok, egy feladat, amiben ne számítanának rájuk. Az igazgató ígérte, hogy a jö­vőben még nagyobb figyelmet szentelnek a fiatal szakemberek munkahelyi előmenetelére, a szo­ciális juttatások fokozására, de a segítségüket is kérik. A tavalyi 531 millió helyett az idén 730 mil­lió forintos termelési értéket ter­veztek, s ehhez igénylik a fiatal­ság szervezettebb odaadóbb mun­káját. Üjabb nagy beruházásuk nem lesz, viszont az idén számos technikai újdonság lép be a ter­melésbe ezeknek a kezelésé­hez. karbantartásához nélkülöz­hetetlenek a fiatal szakemberek. Saíjnos. kevés van belőlük. Egyetlen kiút a jelenlegi nehéz helyzetből a fiatal dolgozók ál­talános és szakmai műveltségé­nek növelése. Az adatok bizony meglehetősen lehangolók: a 700 közül 171 fiatalnak hiányzik a nyolc általános végzettsége, 83-an pedig még az általánosos iskola alsó tagozatának négy osztályát sem járták ki. Elsősorban itt kell változást elérniük. ha azt akarják, hogy mielőbb hasznukra dolgoz­zanak a gépek, a korszerű tech­nikai berendezések és valóban ki tudják használni a költséges új beruházásokban rejlő értékeket. — Nagyon sok a tennivalónk — szögezte le Németh Imre igaz­gató —. és minden elveszett nap, pótolhatatlan a gazdaság számá­ra. Ha ezt megértik a fiatalok, és azt sem hagyják számításon kívül, hogy nemcsak jelene van ennek a gazdaságnak, hanem inkább jövő­je akkor nagy dolgokra lehetünk képesek. Nem akarnak lemaradni Ügy láttam, megértették a fiata­lok. Lényegében ahhoz kérték a vezetők segítségét, ami a tőlük várt feladatok megoldására készí­tené fel őket. Szaklapokat kértek — egyre-egyre még csak előfizet­nek. de éz ma már kevés —, szakkönyvtárat sürgettek, szak­mai klub létesítését javasolták. A klub magja lehetne egy pezsgő közösségi életnek, közelebb hozná egymáshoz a 12 szakosított kerü­let fiataljait, kicserélhetnék ta­pasztalataikat. értékes előadásokat hallgathatnának, lépést tarthatná­nak saját szakterületük, de álta­lában az egész mezőgazdaság folyton változó, új ismereteivel, szélesedhetne a látókörük. A gazdaság fiataljainak jelentős része igenis változni, fejlődni, ta­nulni akar. Ennek oka elsősorban azzal is magyarázható, hogy a munka jellege egyre több rokon- vonást mutat a gyárakéval, a vá­rosi iparral. Még az óriásgyü­mölcsös is nagyüzem, ahol gépek permeteznek és szüretelik a ter­• Dr. Fekete Imre a sertéshústermelő kombinátból szak­könyvtár és szakmai klub létesítését java­solta. (Foto: Kovács János) 0 Kiokker Istvánná, gyümölcstermelő szakmunkás, szemé­lyes panasszal for­dult a vezetőséghez: ki akarják lakoltatni a munkásszállásról, azzal az indokkal, hogy az édesapja há­zat épített. Ki érti est? 0 Dr. Paráz László vállalati jogász szó­vá tette: a gépkocsi­kat okosabb beosz­tással arra is fel le­hetne használni, hogy egy-egy rendezvény­re, tapasztalatcseré­re behozzák a nehe­zen megközelíthető helyek dolgozóit. mést. és ahol a fizikai dolgozók tevékenysége is szakmunkás ké­pesítéshez kötött. A nemrég át­adott „serfiésgyárról” nem is be­szélve. ahol 80—100 ezer hízóser­tést „termelnek”, pontosan olyan üzemi módszerekkel, ahogyan má­sutt vasas öntenek, vagy autókat szerelnek futószalagon.,. Mindezeket, túlzás ríéötűi fórra- '1 dalmi változásoknak Is nevezhet­jük. Csakhogy az új termelési módszerek rohamlépteitől ma még sok minden elmaradozik. Ezeket is szóvá tették a fiatalok. Leg­többen azt kifogásolták, hogy nincs megoldva a dolgozók szál­lítása; hazulról, a sokszor 50—60 kilométernyire eső munkahelyek­re. és onnét vissza. Teherautókon hozzák-viszik az embereket és a hepehupás rossz utakon hol fülig sárosak lesznek, hol ujjnyi vasta­gon lepi őket a por. Nincs min­denütt fürdő, de ahol van, ott sem veszik hasznát, hiszen kár volna megfürödve. tiszta ruhába öltözve nekivágni a sáros, vagy poros utaknak. Szeretnének kulturált munkakö­rülmények között dolgozni, ebben sem akarnak lemaradni a városi fiataloktól. Maguknak ennél töb­bet nem is nagyon kértek. De az­zal már tüzetesebben foglalkoz­tak, hogy mi akadályozza legsű­rűbben az eredményes, folyama­tos munkát. Megépült az új, kor­szerű takarmánykeverő üzem és sokszor azért áll napokig, mert nincs hozzáértő szerelő, aki az al­katrészcserét elvégezné. A gép­szerelők pedig az állandó, króni­kus alkatrészhiányra panaszkod­tak. Szétszednek egy erőgépet és nem tudják összerakni 1—2 hétig, mert nincs hozzá alkatrész, köz­ben nemcsak ők állnak, hanem a brigádok is, kint a földeken. Elő­relátó beszerzésssel temérdek ál­lásidőt -lehetne ^megtakarítani! A , munkagépek ís megöregedtek már. sűrűn törnek, de hiába he- gesztik ahogy tudják, ezekkel az idős. kiszolgált masinákkal már nem lehet rendesen dolgozni! — Mindenütt ott vannak... Fehéren habzó gyümölcsösök. Mintha lakodalmat ülne a táj, és sohasem akarna végeszakadni a koszorúslányok ünnepi meneté­nek. Öriáskertek. Végtelennek tű­nő búza. és kukoricatáblák. Ser­tésgyár. Téglalapok, háromszö­gek, hengerek, józan, mértani rendje, gépesített .hústermelő nagyüzem, aihol a vezetők átlag- életkora 30—35 esztendő. Bárho­va menjünk, mindenütt gjt van­nak a fiatalok. Gyakornokok és telepvezetők, szakmunkások és agrármérnökök, állattenyésztők, növénytermesztők, adminisztráto­rok. Üzemi dolgozók. Félúton a falu és a város, a mezőgazdaság és az ipar között. Ha most meg­állnak — lemaradnak. Ezt értet­ték meg és a továbbjutás vágya, a jövőépítők felelőssége érződött minden mondatukból-. Érzékelőkkel ellenőrzött növények Kényeleműző Szovjet kutatók új fajta auto­mata műszert készítettek, amely a növények élettevékeny ség-jel­lemzőinek grafikus ábrázolására szolgál. A tölcsér alakú üveg­edénybe állított növény levelei­re, ágaira és szárára miniatűr érzékelőket helyeznek. Ezek az érzékelők elektromos impulzusok útján jelzik például a kísérlethez használt növény vízzel való telí­tettségét és „közük” azt az író­szerkezettel. Ha a vízmennyiség egy meghatározott minimális szint alá süllyed, a szerkezet automa­tikusan bekapcsolja a tápoldat- adagolót. A telítettség elérése után a növény „parancsára” a felesleges tápoldatot az automa­tika visszaszivattyúzza a tar­tályba. A vizsgálatok során kiderült, hogy a növények élettevékeny­sége bizonyos ritmus szerint zajlik. Nappal 15—60, éjjel 9b— 300 percenként került sor táp­anyagfelvételre. A műszer auto- matikája egyébként az egyes nö­vények speciáüs igénye szerint szabályozható be. Ily módon ar­ra is mód nyűik, hogy a zárt helyiségben termesztett növé­nyek igényeinek megfelelően sza­bályozhassák a mesterséges fény­források intenzitását és működé­si idejét, illetve a levegő hőmér­sékletét. Csabai Antal kecskeméti nyugdíjas kissé bosszús tianguüatbamr kereste lel szerkesztőségünket: — Kémem, írják meg, hogy a vámos parkjaiban elhelyezett új, szokatlan formájú padok egyáltalán nem felél­nek meg a rendeltetésüknek. A pihe­nés, a kikapcsolódás reményében csü­csüli rájuk az ember, de nyomban úgy érzi, a következő pillanatban hanyatt­esik. Biz’ isten nem sejtettem, hogy ennyire elhibáz ottan is megkonstruál­hatnak égy, ülőalkalmatosságot. Feljegyeztem a panaszt, s már in­dultam is a Szabadság téri parkban, hogy a helyszínen győződjem meg az olvasód bejelentés valódiságáról. £s ott meg Is taMűitam a kékre, pirosra és sárgám festett padokat, mélyek szerkezeti leírása roppant egyszerű: a gondosan egymás mellé passzított lécek egy meglhajtározhatatlian alakza- tú vas vázhoz vannak rögzítve. Terve­zőjük, illetve kivitelezői ük maximá­lisan törekedhetett kényeleműző tu­lajdonságuk kihangsúlyozására. Az egyik pádon mindössze néhány szemvillanásai yi időt töltöttem eH, de ez elég volt ahhoz, hogy unásig „él­vezhessem” a természetellenes test­helyzet kellemetlenségeit. Hiszen a térdeimet magasra, a derekamat pe­padok... díiig mélyre kényszerítő póz - minden mást kiváltott befflőlem, csak a tulaj­donképpeni kényelem érzését nem. Talpraugrásom után gyors köz véle­ménykutatást végeztem a környékbeli padokon ülő fiatalok és idősebbek körtében, akik olyan, őszintén számol­tak be hasonflió tapasztalatukról, hogy e hasábokon nem idézhetem szavai­kat. Ezek után bizonyára nem lesz meg­lepő a véleményünk: illetékesek ke­vésbé szerencsésen cselekedtek, ami­kor beszereztek e padokat. Es félő, hogy „szotygáteufba átütésük.” esetleg megtizedelni a virágos, füves, fás te­rületek, a parkok látogatóinak szá­mát, akik most nosztalgiával) gondol­nak a kopott és nemritkán törött támlás szabadtéri ülőbútorokra!, me­lyék 'kényelmet nyújtottak a reá tele- pedőknek. Végül annyit: feltétben dicséretet érdemel az a szándék, hogy az ét- avult parkfelszereléseket fokozatosan kicserélik. De a lakosság joggal el­várja, hogy a régiek helyére «erüiő korszerű tárgyak, történetesen a pa­dok vonzzák és ne elriasszák azokat, akik a pihenőidejük egy részét a diszkebbekben, a' parkokban óhajtják eltölteni. — veikéi —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents