Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-15 / 62. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. március 15. Letelepedő vándormadarak Csillapul a vándormadarak vonulása, a gyártól gyárig, munkahelytől munkahelyig vezető utak szövevénye már nem annyira kusza, mint korábban. Emlékezzünk csak, micsoda ribillió kísérte csapataikat! Csábítások és ígérgetések, kápráztató jövedelmek emlegetése, szövetkezeti kisegítő üzemek kárhoz- tatása. szigorú adminisztratív intézkedésék követelése... S kiderült, nem okvetlen a tiltás puskája a legjobb eszköz a számy- rakapás ellen, hanem az -intézkedéseket, ösztönzéseket egyaránt magába foglaló átgondoltság. Két esztendeje. / 1972-ben az ipar minden száz foglalkoztatottja közül átlagosan 34 fő lépett ki a munkahelyéről. Tavaly hárommal kevesebb. Persze, tegyük rögtön hozzá, e tekintélyesnek tűnő arány csalóka. Hiszen benne foglaltatik a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő mama éppúgy, mint a katonai szolgálatra bevonuló ifjú, vagy a nyugdíjazását kérő dolgozó. S azok szintén, akik népgazdasági szempontból helye- selhetően változtattak munkahelyet. azaz például egy dinamikusan fejlődő iparágba mentek át. Am mivel az említettek tábora .évről évre 'lényegében azonos létszámú, a csökkenés mindenekelőtt a nem szívesen látott vándormadarak körét érintette. Aminek örülni lehet. S tanulságait számon tartani még inkább szükséges. Hiba lenne ugyanis a szemrevételezést befejezni az ipar terepével. Ott megritkultak a vándormadarak seregei, de meghökkentően nagy csapatok ' kelnek szárnyra egyéb területeken. Például a kereskedelemben, ahol tavaly száz emberből átlagosan ötven kérte a munkakönyvét! Azaz min- f den második dolgozó, Idén már a kereskedelemben is csökkentik a munkaidőt, ez remélhetően enyhít a gondokon. Ám sem itt, sem a népgazdaság más ágazataiban egyetlen intézkedésre hagyatkozni nem szabad, nem lehet. A sokat emlegetett munkaerő-gazdálkodás tényleges, érdemi gyakorlása a nyitja a gondok megoldásának. Amihez szükségesek központi, kormányzati elöntések is, de a vállalati tevékenység erőteljes megjavítása legalább ennyire elengedhetetlen. Ideje például eloszlatni azt a mítoszt, mely a mun- kanelyváltoztatások többségét a bérrel, az új beoszt tás nagyobb keresetével indokolja. Amint azt egy közelmúltban végzett széles körű elemzés indokolta, pusztán a kilépők egyhar- mada jelölté meg elhatározása okaként a kevés pénzt. A többiek a nehéz munka- körülményekre, a kedvezőtlen munkahelyi légkörre, a goromba vagy közönyös bánásmódra hivatkoztak.. S olyasmikre is, mint a vállalati szociális létesítmények hiánya, a rossz közlekedés. S ami különösen figyelemre méltó: a korábbiaktól- eltérően egyre többen vannak azok, akik a szervezetlenségre, a folyamatos munka akadozására mutattak rá /érvként. Na- gyonis indokolt a kérdés: ezek a kilépők vándormadarak lennének? Vagy sokkal inkább olyan emberek, akik szeretnének tisztességgel dolgozni, ha kell, hajtani is a nagyobb pénzért, de ehhez az adott munkahelyen nem »látják biztosítottnak a feltételeket? Kedvező, hogy csökkent a munkaerő-vándorlás. Hasznát mind gazdasági, mind" erkölcsi tekintetben aligha szükséges részletezni. A vándormadarak- letelepedése a közgondolkodás és a közerkölcs javulását is tükrözi. E tükörben azon- . ban föl kell fedezni az egyéb teendőket is, elsősorban azt, mi történik s mi nem a gyárban, a vállalatnál levő dolgozók megtartása érdekében. Akik közül ma már egyre kevesebben érik be azzal, hogy /munkájukat pusztán a fizetési boríték tartalmával értékeljék, becsüljék. M. O. KECSKEMÉTI AGRÁRMÉRNÖKÖK SIKERE Nyertes: a mezőgazdaság Ha valaki zavartalanul boldog arcokat kíván látni, menjen el egy díjkiosztó, ünnepségre. Ott aztán senki sem panaszkodik, hogy őt elnyomják, vagy hogy nincs nyoma a munkájánák. A díjak és oklevelek záporesője semmi mást, csak mosolyt fakaszt. Látszólag mindenki mindennel nagyon elégedett. Holnap, ha jobban átgondolja a dolgot, esetleg rájön, hogy előkelőbb helyezést érdemelt volna és nem minden díj arany, ami fénylik, de legalább az a pillanat, amikor az ember átveszi a munkája elismerését, mégiscsak felemel, jelent valamit. Valószínűleg így gondolták aZbk is, akik nyertesként vettek részt a növényvédelmi pályázat díjkiosztásán. A Budapesti Vegyiművek — a Magyar Agrártudományi Egyesülettel közösen — az utóbbi öt évben rendszeresen hirdet pályázatot a mezőgazdasági szakembereknek, növényvédő^ szerek üzemi alkalmazására és egyes kutatási témákra. A tavalyi pályázatra 120-an neveztek be, háromszor annyian, mint 1969-ben. Két díjat kecskemétiek vittek el, mindketten a Bács-Kiskun megyei Állami Gazdaságok Társulásának szakszolgálati állomásán dolgoznak. Turbucz Antal növényvédelmi szaktanácsadó, a szőlő vegyszeres gyomirtására dolgozott ki kutatási témát és ezzel megszerezte, a harmadik helyet. Mi a jelentősége a vegyszeres gyomirtásnak? — érdeklődöm, mint igazi,, a pályán tájékozatlan „civil”. — Köztudott, hogy a mezőgazdaságban egyre kevesebb a munkaerő, a vegyszeres gyomirtás pedig éppen a kapálást helyettesíti. A fizikai energiát, kémiai energiával pótolja. Nevezhetjük nyugodtan kémiai kapálásnak Is. De az a szer, aminek a hatásával most foglalkozott, miben különbözik a hagyományostól? — Nem halmozódik fel a talajban, vagyis a homoki szőlőkben használatos BUVINOL-nál veszélytelenebb. mégis nagyobb a hatása. Ez azért fontos, mert az eddig használt vegyszerektől bizonyos, nehezen irtható gyomok annyira elszaporodtak, hogy kj kellett gondolni valamit az eltávolításukra. Erre kerestünk és találtunk megoldást. Gyakorlatban is vizsgázott az újítás? — Igen. A Kiskunhalasi Állami' Gazdaságban kaptunk 28—30 parcellát tavaly nyáron, azon végeztük el a kísérleteket díjnyertes társammal, Szűcs József növényvédelmi szakspecialistával közösen. Remélem, nem dolgoztunk hiába, hiszen csak az állami gazdaságoknak 9 ezer hektáros szőlőjük van a megyében, és a már említett gyomok burjánzása miatt szükségük van új, kevésbé ártalmas vegyszerekre. Mikor juthatnak hozzá? —i Ezt csak a Budapesti Vegyiművek tudná megmondani! Valószínű, hogy a kísérleti eredmények alapján hamarosan megkezdik a gyártását és a forgalmazását. Csányi Rózsa agrármérnök, üzemi témával — tápanyag-utánpótlással, levélanalízissel foglalkozott — .méghozzá nem eredménytelenül: második IliiI jKez^e^ep, $s$J$;(t „foí-mabontásra’^^é.r^^v^gMift • Két oklevél, két boldog nyertes: Csányi Rózsa és Turbucz Antal. (Foto: Váradi Ibolya.) arra, hogy először férfikollégáját nyilatkoztassam, de mire rákerült a sor, elszaladt az idő, sietni kellett a vonathoz. Így, csak annyit sikerült futtában feljegyeznem, hogy a Vegyiművek VUXÁL elnevezésű lombtrágyáját használták — igen eredményesen — a Bácsalmási Állami Gazdaság termőföldjein. A felhasználás eredményeit dolgozta ki pályamunkájában, de kért, hogy ne őt dicsérjem, hanem a gazdaság vezetőit és szakembereit, akik pénzt és energiát nem kímélve vállalták az úttörők áldozatos feladatát. Mivel ennek a módszernek a napraforgó-kultúrákban is nagy a jelentősége, a saját területükön láttak hozzá a tápanyag-gazdálkodás kérdéseinek megoldásához, biztosítva ezzel, hogy a partnergazdaságok, a későbbiekben, már a tökéletes technológiát kapják kézhez. Végső soron tehát sokkal többről van szó. mint néhány ember oklevéllel megfényesített öröméről. Arról is, hiszen megdolgoztak érte, de sikerük az őket, valamint a fejlődést támogató gazdaságok sikere is, együttes munkájuk pedig jóval túlnő a gazdaságok határain. Az egész mezőgazdaság növényvédelmének előrehaladását szolgálja. sjl&t fíáai I intaa —vadas— ■ Nemzetközi asztrofizikai központ A TÁRGYALÓTEREMBŐL Nem mind arany, ami fénylik A Szovjet Tudományos Akadémia javaslatára a Krímben nemzetközi Asztrofizikai Központ létesül. A fekete-tengeri üdülőhely, Jalta közelében, a hegyekben építik fel. Ezen a vidéken magas a napsütéses órák száma, ami kedvez a naptevékenység megfigyelés sének. A központ épülete — a tervezők elgondolása szerint — az első szputnyikra fog emlékeztetni. Az asztrofizikai berendezéseket az NDK-ban rendelték meg. Lézer- technika alkalmazásával szférikus tükrön rekonstruálják a Nap térhatású kénét Ez lehetővé teszi, hogy a naptevékenységet egyszerre háromszáz megfigyelő tanulmányozza. A különleges bemutatóteremből a turisták figyelemmel követhetik a Föld körül keringő szputnyikok útját. (APN — KS) Különös testgyakorlás Dr. Leon Shirlou amerikai orvos egy listát állított össze olyan válaszokból, amelyet pacienseitől kapott kérdésére: miért nem szoknak le a dohányzásról. A leggyakrabban a következő magyaré- zattal találkozott: „csak egyszer élünk”, „ha dohányzol. nem hízol meg” stb. Maga Shirlou. aki szintén dohányos, állítja: „Én csak azért dohányzom. mert a cigerat- tától köhögök, s ez az egyetlen testgyakorlat, amelyre a sok munkától időm van”. Annak idején, a televízió Kék fény című műsorában is láthatta Őket az egész 'ország. Alkalmunk volt csodálkozni azon, milyen hiszékenyek az emberék, s újólag meggyőződhettünk: még sokakat vonz a „külföldi” áru, függetle- • nül attól, hogy tulajdonképpen belföldi, s hogy az aranynak valamiféle tudatbénító hatása van, még akkor is, ha nem arany. Volt a becsapott hiszékenyek között olyan, aki néhány perccel a szerencsésnek és előnyösnek felfogott üzlet megkötése után már ráébredt, hogy alaposan becsapták és fejvesztve rohant az ugyancsak fejvesztve menekülő eladók után. E rövid bevezető után térjünk rá Zora Horvatova és Frantisek Sárközi üzelmeinek ismertetésére. . Mindketten csehszlovák állampolgárok, akik Lucenecen laknak. 1971-ben saját Wartburgjukkal Magyarországra készültek, de a határon a csehszlovák szervek nagy mennyiségű árut találtak náluk, s útlevelüket bevonták, ök ettől a csekélységtől nem riadtak vissza. Olyan útlevelet szereztek, amely más nevére volt kiállítva, de az ő fényképüket tették - bele. Abban is megállapodtak, hogy Sárközi vonattal jön, Zora Horvatova pedig Makula Vince nevű ismerősével gépkocsin érkezik Magyarországra, s itt találkoznak. Így is történt. Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál volt a randevú, 1973. augusztus 18-án. A kötelezően előírt ezer forintot beváltották, s a pénzből egy bizsuárusnál aranynak látszó, de valójában értéktelen gyűrűket vásároltak 50 forintért darabját. A készletet kiegészítették a Lehel téri piacon különféle ruhaanyagokkal, igaz, Zora Horvatova hat méter szövetet is hozott magával az autóban. Így felszerelve hódító körútra indultak. Első állomásuk Vértesboglár volt. Módszerük, hogy az asszony bemegy egy házba, a férfi pedig kint várakozik a kocsival, ha esetleg gyorsan kereket kell oldani. Nos, Vértesbog- láron Zora Horvatova bekopogott egy lakásba és a magyar nyelvet törve ruhaanyagot kínált eladásra, mondván, hogy a Balatonra igyekszik, de elfogyott a pénze. A ruhaanyagot természetesen külföldinek minősítette. A ruhaanyag azonban nem nyerte meg a háziasszony tetszését, s ékkor jött a nagy adú: á gyűrűk. Két karikagyűrűért ezer forintot kapott az-asszony, s gyorsan eltávozott. A kárvallott vevő pillanatok alatt rájött, hogy becsapták, de mire az utcára ért, már se híre, se hamva nem volt az autónak. Azonnal szaladt a rendőrségre. Közben az aranyárusok már máshol kínálgatták portékájukat, de mindenütt kiderült, hogy nem mind arany, ami fénylik. Hamarosan figyelni kezdték az idegen autósokat, sőt egy alkalommal csak gyors meneküléssel tudtak segíteni magukon. Ezután meg sem álltak Budapestig. A fővárosban összeakadtak Julius Ná- daival, aki hasonló ügyleteket kívánt lebonyolítani, s akit jól ismertek, hiszen ugyancsak Lucenecen lakott. Nádai szintén túl volt már az első üzleteken, s összesen hat gyűrűt, s több inéter „külföldi” ruhaanyagot adott el, különböző alkalmi 'vevőknek. Most megállapodtak, hogy közösen mennek vidéki körútra. Szegeden át Ke- lebiára érkeztek, ahol vásárlási szándékkal betértek egy vegyesboltba. De a vásárlókból eladók lettek, s hat méter szövetet, valamint két pecsét és egy karikagyűrűt adtak el a boltvezetőnek összesen 3300 forintért! Kelebia jó helynek bioznyult. Itt már nem a balatoni mesét adták le, hanem gépkocsihibára* hivatkozva sajnáltatták meg magukat, s így csaltak ki a szövetekért, az értéktelen gyűrűkért súlyos ezreket. Csupán azért nem soroljuk fel mindazoknak a nevét, akik vásároltak a magukat olasz állampolgároknak kiadó üzérektől, mert enélkül is bizonyára egy életre szóló tanulságot szerezhettek, s a> közmondás igazságát saját pénztárcájukon is tapasztalhatták, miszerint nem mind arany, ami fénylik, s nem minden szövet külföldi, amit annak mondanak. Hogy mennyire jól ment az üzlet, ékesen bizonyítja, hogy amikor elfogták őket a kelebiai határőrszervek, az asszony a melltartójában már 17 ezer forintot őrzött. A kocsi alvázába rejtve pedig további 26 ezer forintot találtak. De még nem adtak el mindent, mert további 7 darab bizsu karikagyűrűt, egy pecsétgyűrűt, egy köves pecsétgyűrűt és összesen kilenc méter szövetet koboztak el tőlük. Tehát nem rajtuk és nem is a hiszékeny, könnyen — mindössze néhány tört magyarsággal kiejtett szóval —, becsapható vásárlókon múlott, hogy a készletből maradt valami. A vádlottak egyébként meglehetősen egyszerű emberek. Tagadhatatlan viszont, hogy ember- ismerettel mégiscsak rendelkeztek, hiszen igen sokan bedőltek primitív meséiknek. Persze a Kiskunhalasi. Járás- bíróság nem méltányolta a vádlottaknak ezt a pszichológiai jártasságát, s mindhármójukat elítélte. Zora Horvatova halmazati büntetésként egyévi szabadság- vesztést kapott, s mellékbüntetésként pedig az egy év letöltése után kiutasítják az ország területéről. Frantisek Sárközi 10 hónapot kapott, s őt is kiutasították’ az országból. Julius Nádai hat hónappal és kiutasítással végezte üzleti körútját. Ugyanakkor elkobozta a bíróság a Wartburgot és a vádlottaknál talált pénzösz- szegeket — több, mint 43 ezer forintét — is. Az ítélet mindhárom vádlott esetében jogerős és 'végrehajtható. Gál Sándor MUNKÁSFIATAL A felszínes élet nem vonz Tavalv március 15-én a forradalmi ifjúsági napok országos megnyitó ünnepsége után a kertészeti főiskolai kar hallgatói a kecskeméti baromfieldolgozó üzemeibe mentek nagygyűlésre, a munkások közé. Antal József villanyszerelő ott énekelt mellettem a sbrban. Akkor ismerkedtünk meg. Sokszor találkoztunk azóta. Sok egyéni gondról, bajról beszélgettünk. Antal Józsefet személy szerint én azért szerettem meg, mert nagyszerű munkásember: „Tudom hány kiló vagyok” — szokta volt mondani ezekkel p. szavakkal, ha küzdelmeiről, terveiről beszélt. Néha túlbecsüli magát, de van ereje a melléfogást kijavítani, önmaga ismerete számára elsőrendű igény. Talán ezért is volt életében az önnevelésnek nagyon nagy szerepe. Persze ez a körülményeiből is adódik. — Húszéves vagyok. Édesanyám háztartásbeli, nem dolgozik sehol — otthon van. Édesapámmal nem tartom a kapcsolatot és van rá okom, hogy miért. A nevelőapám szakmája szerint hentes, de segédmunkásként dolgozik. A lakásunk szoba konyhás: a ház süly- lyed. A KIK-től béreljük, havi 17 forintért. A nővérem már férjhez ment, a konzervgyárban segédmunkás. A férje esztergályos csoportvezető a reszelőgyárban. Szakmunkás tehát nincs a családban, csak én. Hetvenegyben végeztem a 623-asban. A ZIM tanulója voltam. — Miért jöttél el? — Nézd, négyessel végeztem az ipari sulit. Azonnal mentem a főnökökhöz, hogy szeretnék tovább tanulni gimnáziumban. Azt mondták, olyan nincs, technikumba mehetek csak. Nem mentem, minek, én humán érdeklődésű vagyok. A másik: Szegedre kellett volna lejárnom. arra nem volt pénz. Innen elmentem a Vízműhöz, ahol négy napig dolgoztam. Onnan is azért jöttem el. mert nem javasoltak. Minek akarok én tanulni, amikor villanyszerelő vágyok? Átmentem a Pigmenthez, ahol az elején megígérték, hogy támogatnak. Amikor mondtam, hogy most támogathatnak, akkor visszavonták. A vasútnál ugyanígy jártam. Szóval nem értették, vagy nem akarták érteni, hogy tanulni akarok. Átmentem a Reszelőgyárba, ahol „oké” volt minden, csak éppen azt a kedvezményt nem adták meg, hogy délutáni műszakba ne kelljen járnom az iskola miatt. A szakszervezetishez mentem,' hogy nem tudok eljárni az órákra, ha tízig dolgozom. Tegyenek éjszakásnak, meg délelőttösnek. Nem ment. Nem engedte sehogy. Úgy tudtam néhány hónapig kihúzni, hogy mindig fölmentem a személyzetishez panaszra. Később már ő sem tudta elintézni. Így eljöttem. Itt az ÁFOR-nál nagyon jó helyem van. Délelőttös vagyok mindig. Mehetek iskolába. Támogatnak. Szóval, itt értik a törekvésemet. — Hányadikos vagy a gimnáziumban? — Harmadikos. Tavaly is négyes voltam, meg most is félév- , kor. — Haza adod a fizetésed? — Ötszáz forintot adok anyámnak. A többivel én rendelkezem. Beosztom ruhára, cipőre, élelemre. meg zsebpénzre. Szórakozásra talán ötszáz forintot költök. A fizetésem fix 2200 itt. de ebből a legtöbb kajára megy el. Kell, mert súlyemelek. Szeretem ezt a sportot. , — Mi a kedvenc ételed? — Megeszek mindent. Nem számít, de nagyon szeretem a rántotthúst sült krumplival. Hát ez. — Szereted a szakmád? Szeretem. — Akkor mi a célod a továbbtanulással? — Értelek. Nézd, több akarok lenni, mint villanyszerelő. Baj ez? Ügy érzem, többre vagyok képes. Nem volt módom tanulni, hát én most megkeresem magamnak erre a pénzt. A magam erejéből teszem, hát jogom van hozzá. — És mik a távolabbi terveid, ha leérettségiztél? — Kisgyerek koromtól jogász szerettem volna lenni. Megpróbálom. Szeretnék valaha embereket védeni a törvény előtt. Az- ügyé* szí pálya is nagyon érdekel, de ez még a jövő zengeménye. — Boldog vagy, Jóska? — Te. erre nem tudok válaszolni. Van amikor az vagyok, van amikor teljesen boldogtalan. — Mi az. ami a legjobban hiányzik mostani életedből? — Én nem szégyenlem megmondani. Egy lány,1 aki nagyon szerelne. Sajnos, nekem van egy hátrányom; ha egyáltalán annak lehet nevezni. Nekem nem megy a tinédzserkedés. A lezser, felszínes életre nem volt módom és kedvem soha. de még a „Lordok” háza előtti ácsorgásra, hülye' szövegelésekre se. Nem érdekelt. Tudod, az ilyen simulékony, semmilyen stílust, utálom. Egy munkásfiatal lehet példakép? — gondolkozom a beszélgetés után. A kérdés így rossz. A választ azért megkockáztattam, már csak azért is. mert módosítja a kérdés értelmét, a példakép értelmét: a lenyalt frizurás, lézengő belvárosi gyerekek, a „.mama kedvencei” azok lehetnek? Antal József húszéves villany- szerelő. munkásfiatal...! Csató Károly
