Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-13 / 60. szám

1974, március 13. • PETŐFI NÉPE • 5 Bajá város kulturális karaktere Az utóbbi évek egyik legkevésbé megoldott kérdése az ország közművelődésének szervezeti, szakszervezeti és tár­sadalmi továbbfejlesztése. Ennek a megoldatlanságnak visz- szatükröződésé jól érzékelhető a megyék, városok — a köz- igazgatási területek — úgynevezett kulturális életet iráyító, összefogó tevékenységében. Egy-egy város, megye keresi azt a leginkább megfelelőnek tekinthető kulturális szerkezetet és gyakorlatot, ami a helyi sajátosságokat, az országos le­hetőségeket is figyelembe véve előremutat, ami a lakosság művelődéséhez megközelítően optimális kereteket ad. Ahhoz, hogy egy település élni tudjon például részleges felsőfokú központ adta lehetőségekkel, ahhoz olyan „start­helyzetet” kell teremtenie, ahonnét a tudatosság és a bizton­ságosság, a tervszerűség és a jó meghatározottság meghajtó energiájával indulhat a következő éveknek. KÖNYVESPOLC Sándor György: A televízió és a közönség A felsoroltak motiválják dön­tően azt a néhány észrevételt, meditációt és gondolatot, ami Ba­ja város kulturális életét, a mű­velődési szerkezet helyi fejlesz­tését kívánja — közel sem a tel­jesség igényével — körvonalazni, elősegíteni. A város művelődésének felelős vezetői által készített, alapos felmérő munkára épülő jelentést tárgyalta meg 1973 júliusában a?. MSZMP Bács-Kikun megyei Bi­zottság agitációs és propaganda bizottsága. A Duna menti, bácskai „fő­város” rendelkezik mindazokkal a feltételekkel, és tényezőkkel, amelyek egy várost azzá teszik, ami. A munkaképes lakosságnak több mint a fele dolgozik ipar­ban. Évtizedek óta a Duna—Ti­sza közé déli része, valamint a várossal szemben a Duna jobb partján települt lakosság keres­kedelmi központja. A vasúti— közúti—víziúti forgalma igen je­lentős. A felszabadulásig iskolarend­szerén belül a csúcsot a tanítónő- « és tanítóképző intézetek jelentet­ték. Más középfokú, illetve pol­gári iskola az úgynevezett közép- osztály, vagyis a kisebb létszám- ' mai a szegényebb sorsú gyerme­kek számára jelentett továbbta­nulási lehetőséget. A hagyományosan értelmezett kulturális örökség még szegé­nyebb. Nincs meghatározó folk­lór. A képzőművészet, a zene, az irodalom művelésé egy-egy kivé­teles képességű alkotó nevéhez fűződik (Nagy István festőmű­vész). A majdnem tízezer iskolába’já­ró gyermek és diák közege,'-de egyben művelője is a város kul­túrájának. E tekintetben a város kulturális körzete több megyét is 'érint. A hagyományos népművelés szerteágazó útján, hol mggrc.;;p. hol nekilóduló folyamatában és gyakorlatában nagy a város fele­lőssége. Egyrészt' kiterjedt a kul­turális vonzáskörzete S- szakmai ellenőrzés, segítés — másrészt helyt ad azoknak az igényeknek, amelyek a kulturális javak kon­centrálása során elégíthetők ki. Az előbbit, úgy, ahogy elvégzi — bár még egy művelődési autó sem áll a hivatásosok és társa­dalmi munkások rendelkezésére, hogy bejárják a környék 21 köz­ségét —, a kulturális javak kon­centrálása azonban hely hiányá­ban sikertelenek a törekvések. Szükséges a több ezres szín­házlátogató közönség számára egész évben előadásokat tartani. Azonban a művelődési központ színházterme jelenlegi adottsá­gaival sem a nézőknek, sem a színészeknek nem megfelelő. Mégis, vagy éppen émiatt nőtt tovább a könyvtárak, jelentősége, szerepe. A „kis országnyi” Bács megye déli részének fontos kul­turális centrum. Több mint száz­ezer lélekszámra gyakorolhat ha­tást. A kn,,i vtar jelenlegi szűkös helyiséggondjaival nem tud ren­delkezésere állni a viszonylag nagy létszámú értelmiségnek. A diákság, a diplomások, a kutatók, nélkülözik a képzésükhöz, to­vábbképzésükhöz szükséges ob­jektumokat. Jó lenne összefogni a város és környéke „írástudó” embereit. Volt’ egy Tóth Kálmán Irodalmi Társa­ság, most van égy ugyanilyen nevű ifjúsági kör. Enhök ellenére vágy ezzel együtt ma is vannak szép számmal akik szívesen írnak, de hiányzik az alkotóműhely segí­tése. A Sugovica-parti város adott otthont Nagy Istvánnak, Rudnáy Gyulának. A két klasszikus festő hatása ma is érzékelhető. Művé­szeink a város határán túl is je­leskednek. A pedagógus festők megyei tár­latán 6 bajai, illetve Baja kör­nyéki rajztanár szerepelt. Több azoknak a száma, akik munkás­festőként kedvtelésből fognak ecsetet. Az alkotók számára azon­ban nincs bemutató terem. A múzeum országosan is ismert gazdag anyaga — Teles-, Oltvá­nyi-, Nagy István-hagyaték — raktáron szorong, s várja a be­mutatás lehetőségét. Az ipar fejlődése, a műszaki ismeretek iránti érdeklődés, a- mobilizálódó lakosság számának növekedése egyaránt szükségessé, indokolttá teszi egy a város és környéke műszaki dolgozóit, ér­telmiségét összefogó intézmény kialakítását. A MTESZ megala­kult ugyan, azonban közel sem tud — szervezeti korlátái miatt sem — minden érdeklődőt meg­mozgatni. aktivizálni. Baján százával képeznek ki profi és amatőr autóvezetőket. Egyik kategóriának sem megol­dott a továbbképzése, az önkép­zés irányítása. Reális lehetősége van annak, hogy az ország déli részének Eaja legyen a képzési, továbbképzési központja. Megle­hetne szervezni az autósok nyári közlekedésrendészeti akadémiáját Baján. A Duna mentének ebben a tér­ségében is jól megfér egymás mellett a népzene, a népi hagyo­mányok a város zeneiskolájában folyó ének- és hangszeres okta­tással. Az utóbbi szépen terjesz­kedik a környező községekben is. Azonban nincs a városnak lehe­tősége összefogni, orientálni és továbbfejleszteni a környék népi kulturális értékeit. Az Állami Népi Együttes még egy-két év­vel ezelőtt is bácskai ihletésű és gyökerű táncokat gyűjtött, ta­nult. A szomszédos Kalocsa híres pingálóasszonyaival együtt büsz­kélkedik népi együttesére. Baja és környéke még várat magára, hogy közkinccsé tegye a táj népi kultúráját. A lehetőség erre adva van. Úgyis, hogy a nemzetközi rangú Duna menti folklórfesztivál egyik központja a város, s úgyis, hogy kétévenként megrendezésre kerü­lő Bajai napok egy-egy alkalom a bemutatkozásra, a szereplésre, a minösítéáfé. Molnár János művelődésügyi osztályvezető INNEN-ONNAN Ügyvitelszervezés a tsz-ekben A termelőszövetkezetekben na­pirendre került az ügyvitelszerve" zés korszerűsítése — a Mezőgaz­dasági Ügyvítelszervezési Iroda. 1973-ban az iroda száz üzem szá" mára vállalt el ilyen jellegű meg­bízatást. Az iroda a jövőben a téeszek üzem- és munkaszervezésének korszerűsítésére szervezési min­tákat dolgoz ki, s ezeket a gazda­ságok számára modellként ajánl" 'ják. Tervezik, hogy kiadják a té­makörök szerint elkülönített jog­szabálygyűjteményt. és több spe­ciális üzemszervezési szakiroda­lom-gyűjteményt. ezek iránt ugyanis igen nagy az érdeklődés. A molekula különleges névjegye A világrekordokat összefoglaló Guiness Book of World Records tartalmazza egy vegyi molekula nevét is. Mégpedig azért, mert az a molekula viseli a világ leg" hosszabb. nevét. A molekula egy enzim ez a protein 1285 szén-, 2501 hidrogén-. 343 nitrogén", 375 oxigén- és 8 kénatomot tartal­maz. 2000 betűből álló tudomá­nyos neve megtölt egy egész gé­pelt oldalt. Leírása — és elolva­sása — ugyancsak nehéz feladat­nak bizonyul. Methionygluta- minylarginvl... de ez még csak a kezdet. Művészetbarát parasztok Szovjet Kirgizia 700 ezer pa­rasztja közül minden harmadik volt 1973-ban színházban vagy a köztársasági filharmónia kon­certjein. A hivatásos előadómű­vészek. versmondók, táncosok, énekesek a falusi művelődési há­zakban lépnek a legtöbbször a közönség elé. A köztársaság hét állandó színházi társulata rend­szeresen segíti a falvak amatőr színjátszóinak munkáját. 1917 előtt Krigizia minden 100 lakosa közül mindössze 3 tudott írni-ol- vasni. (APN—KS) Régóta izgat a kérdés: vajon többet gondolkodtak-e az embe­rek. amíg figyelmüket nem kö­tötte le, szinte kizárólagosan a televízió? Egy ismerősöm nemrég Ameri­kában járt, s ottani vendéglátói előtt nem titkolta, hogy mennyi­re el van ragadtatva a gépesítés színvonalától! „Ez igen — ára­dozott —, itt aztán nem kell na­pokat eltölteni mellékszámítá­sokkal, adatok gyűjtögetésével a tervezőknek és a mérnököknek, a gépek minden aprólékos rész­munkát elvégeznek helyettük.” „Ez igaz — hangzott a felelet —, de el is kényelmesedéit a fe­jük. Nem is hiszi, hogy önöknél egy kezdő mérnök zseniálisabb ötletekkel hozakodik elő, mint nálunk az, akinek csak ez lenne a dolga.” A számítógépek uralmától — ezek szerint szerencsére — még messze vagyunk, de a tv uralma, a gépesített gondolkodtatás vagy nem gondolkodtatás térhódítása, már megvalósult. Napjainkban a sajtó, a rádió és a televízió a hazai lakosság kb. 90 százalékát éri el a közleményeivel. Ilyen értelemben a tömegkommuniká­ció csaknem olyan széles körben érezteti hatását, mint legátfo­góbb kulturális intézményünk, az általános iskola. Csakhogy az utóbbi kötelező, a többi viszont önkéntes. Végső soron az embe­rek szabad idejének legnagyobb hányadát a tv-nézés tölti ki. A művelődésre fordított átlagos heti 23 órából szinte alig jut idő másra, a tévén kívül. Hogy ez jó-e, vagy rossz-e, kü­lön vita témájául szolgálhat, de magát a tényt, nem zárhatjuk ki a figyelmes vizsgálódás köréből: foglalkoznunk kell vele, s ameny- nyire csak lehet, magunk javára fordítani. Ezért is lapozgattam örömmel Sándor György köny­vét. mert olyan témát jár kö­rül, világít meg sokoldalúan, amelyről már sok televíziónéző, rádióhallgató és újságot olvasó elgondolkodott. Áttekintést ad. a tömegkommunikáció — de ezen belül legnagyobb súllyal a tele­vízió — jelenlegi helyzetéről és gondjairól. Ismeretei, megfigye­lései rendkívül gazdagok és ere­detiek, ez feltehetően azzal is magyarázható, hogy mint a Ma­gyar Rádió és Televízió, műsor- igazgatója, nemcsak kívülről, a néző szemével, hanem belülről is járatos ebben a szenvedélyesen védett és támadott témában. Nem tagadja, hogy még nagyon sokat kell fáradozni azért, hogy tömegkommunikációnk gondol­kodtató, művelődésre és cselek­vésre mozgósító legyen. De mert a hazai gyakorlatban szinte di­vat a tömegkommunikációs esz­közök veszélyeinek, ártalmainak egyoldalú emlegetése, ezért vette a bátorságot, a bennük rejlő le­hetőségek, a csírájában mutat­kozó pozitív megoldások felvá­zolására. „Mind a sikerek, mind a ku­darcok ismeretére szükségünk van — hangoztatja —, különö­sen most, amikor újabb előrelé­pések várhatók.” Könyvéből ki­derül, hogy 22 európai ország között hazánk a televízióval való ellátottságban a 16. helyet fog­lalja el. A hetvenes években vi­szont általánossá válik a televí­ziózás országunkban. Csaknem annyi családnak lesz tévéje, ahánynak most rádiója. Nyilván­való, hogy ebben az évtizedben terjed el‘a színes televízió is, te­hát a hetvenes évek végére az adások legnagyobb része már szí­nes technikával kerül a nézők elé. Ez á közlésnek új területeit tárja fel, a világ visszatükrözé- sének új lehetőségeit jelenti. A szerző azonban —' miközben felvázolja a jövő szinte belátha­tatlan távlatokat sejtető képét — leszögezi: a rádió és a tv műso­rának aranyfedezete egyre in­kább azoknak az alkotó embe­reknek a köre, akik a műsort megtöltik gondolattal, mondani­valóval. Mindenképpen el kell tehát kerülni azt a szerencsétlen helyzetet, amelyet Brecht így írt le: „vannak eszközök, amelyek a gondolatok közlésére alkalmasak, de hiányoznak a megfelelő gon­dolatok”. Ennek a könyvnek éppen az volt a célja, hogy mindazoknak, akiket érint, vagy érdekel a té­ma — tájékoztatást adjanak ar­ról, hol tartunk, milyen tapasz­talataink, gondjaipk vannak és melyek a legfontosabb törekvé­sek. Érdemes elgondolkodni . - a könyvben foglaltakon. Ehhez per­sze, előbb el is kell olvasni. Bár a tv sok időt rabol el a köny­vektől, ez esgtben érdemes ki­vételt tenni. Egy este kapcsoljuk ki bátran a készüléket, hogy sok .értelmes dolgot tudjunk meg a .televízióról, valamint a szabad- idő-evö készülék és a magunk - kapcsolatáról. V. Zs. Állandó szellemi megújulásban — önről az hírlik, hogy nyug­talan szellemű ember, sok min­den iránt érdeklődik. Azt mond­A színész délelőtt próbál, délután szerepeit tanulja vagy készül az esti előadásra. Amikor felgördül a függöny, új, más alakban a deszkákra lép, hogy szavával, mozdulatával, arcának játékával magával ragadja a közönséget. Ha tájelő- dáson van, éjfél után vagy a hajnali órákban megjön fárad­tan; aztán kicsi pihenés után újra próba, szereptanulás, elő­adás — és így tovább. Letagadhatatlanul: a-színművész — ha teljes átéléssel játszik — kell újulnia testileg, lelkileg, lehetősége? Fél éve éppen, hogy Tolnai Miklós színművész a kecskeméti Katona József Színházhoz szer­ződött. Elég idő ez arra, hogy el­dönthesse önmagában: megsze- rette-e itt ezt a ’ várost, az új közösséget, amibe került. S hogy a közönség megszerette-e őt, az is lemérhető hat hónap után. Jön a találkozóra; hóna alatt kéziratköteg. Belelapozok: Rész­let Illyés Gyula Magyarok című művéből, s Táncsics Mihály Élet­pályám című munkájából. Űjabb önálló estjére készül. Arról faggatom, hogy mikor s hogyan lett színész? 0 Shakespeare: Sok hűhó semmi pében. Szekeres Ilonával. elfárad, gyakran kimerül. Meg szellemileg. Van-e erre éreje, — Már a középiskolában el­határoztam, Budapesten — ott születtem —, hogy erre a pályá­ra" megyek. Nem vettek fel. Mű­szaki főiskolára mentem. Ennek elvégzése után mint üzemmérnök dolgoztam, három évig. Nem tudtam nyugodni; munkált ben­nem a régi vágyam. Debrecenben elszerződtem segédszinésznek. Egy év után színészi státuszba kerültem. Közben persze ismer­kedtem a mesterséggel: díszle­teztem, foglalkoztam jelmezké­szítéssel és egyebekkel. Igazi serkentő-alakító szellemi műhely yolt a debreceni színház. Lengyel t című darabjában Claudio szerc­György főrendező irányítása mel­lett olyan kitűnő színészek vet­tek körül, mint Sinkó László, Béres Ilona. Ott volt akkor mos­tani főrendezőm, Ruszt József is,' akinek szintén sokat köszön­hetek. — Eddigi legemlékezetesebb sze­repei? — Sok ilyen van. Ibsen, Shaw, Dürrenmatt darabjaiban kaptam a leginkább szivem szerint való feladatokat. — Ügy tudjuk, később elke­rült Debrecenből. — Igen. Szolnokra, Békéscsa­bára, Szegedre szerződtem, min­denütt sokat tanultam. Az otta­ni színházakra szeretettel gondo­lok vissza, s a sok-sok kitűnő munkatársamra is. — Tudunk róla, hogy az évad első felét önmaga számára iga­zán gyümölcsözőnek ítéli meg. Miért? — Ez a hat hónap szépen ka­matozott, a mennyiségi változás minőségibe csapott át. Jó, hogy lehetőséget kaptam felszínre hozni magamból azt, mi legjobb hitem szerint bennem van. — A mostani évadban játszott szerepek közüt melyik a legked­vesebb önnek? — Tulajdonképpen mindegyik. Ám, ha mégis választanom kell, talán a Savonarolát említeném először; s utána rögtön aKlejgt- darabot. Szívemhez nőtt a Ka­tica. (Tolnai Miklós tehetségéről, művészetének sajátos színeiről, átélésének hőfokáról, arról, hogy atmoszférát tud teremteni a szín­padon, a most egymást követő estéken meggyőződhetnek a szín­házrajongók. Darvas József Sza­kadék című drámájában ő kelti életre a tanítót. Hitelesen. Meg- ■ győzőén.) ják, állandóan beszélgetésre, vi­tára kész. Így van? — Azt szoktam mondani tré­fásan, de halálosan komolyan gondolva, hogy „Ha nem tu­dod, mi van a világban, még jó Mária főhadnagy sem lehet be­lőled a színpadon.” Képtelenség, hogy a művész ne legyen benne a világ vérköreiben. Hogy akar valaki szuggesztív valóságot te­remteni a deszkákon, tja a való­ságot nem ismeri? Állandó vesz- szőparipám a szellemi megúju­lás; enélkül nem megy. Ha a művész elveszti a szenzibilitását: meghalt. A legteljesebb belegon- dolás mellett nagyon kell érezni, forrónak lenni. „Szív, szex, agy”, mpndja Latinovits. Hozzáteszem: Hevíteni a gondolatot, egészen a fehér izzásig. — Ez a felfokozott élettempó, ez az erőfeszítés az állandó szel­lemi ébrenlétért s megújulásért, nem fárasztó? — Ezért kell a rendszeres, terv­szerű élet. Lazítani, pihenni kell. Mozogni. szemlélődni, kikap­csolódni. Erőt gyűjteni. — Sajnos, kevés a helyünk ar­ra, hogy leírjuk e beszélgetést. Ezért arra kérem, válaszoljon néhány villámkérdésemre. — Örömmel. — Sokat ad a módszerre? — Nagyon sokat. Egyes na­gyobb feiadatok előtt még az étrendemet is magam válogatom össze, nagy gonddal. Kiszámítom a szükséges kalóriamennyiséget, zsírt, fehérjét, pontosan. — Nehezen tanulja szerepeit? — Nem. Shakespeare mondja: „Kösd a cselekményt a szóhoz.” Eszerint járok el. Nem tanulom — iskolásán — a szöveget In­kább kezdettől élni akarom az egészet A darabok igazságát ke­resem. . — Volt már kudarca? ■— Kinek nincs? Szerencsés al­kat vagyok: erőt ad a kudarc, a csalódás; a keserűség. Talán, ha nem üt-ver annyit a pálya, ha 0 „A színész. a lába ujjútól a kö-' nyökéig, szívéig, a legutolsó idegsejtjéig érezze, amit él, alakit a színpadon.” nem mondják annyiszor, hogy mit keresek a színházi világban, nem tartanék itt. A rosszakaróim is jót tettek velem; erősítettek. — Mit tart a rossz előadásról? — Azt, hogy attól a néző oko­sabb lehet, de több soha. — A felfokozott koncentrálás, az intenzív átélés következtében a színész kilép önmagából, s más­sá lesz? — Én ebben nem hiszek. Az úgy csak illusztrálás. Igazán ját­szani, az más. Az azt jelenti: él­ni. Úgy, hogy közben önmagun­kat valósítjuk meg. — Színészi mesterséget mon­dott. Hogy érti ezt? — Úgy, hogy szó szerint szép mesterségnek tartom. Mesterség­nek, amelynek ezer és ezer meg­tanulni való ága, oldala, vele­járója van. , —; Mondana példát is erre? — Aki a zenéhez, képzőművé­szethez nem ért, hogyan mozog­hat a színpadon? Reggelig sorol­hatnám a példákat. — Legvégül egy furcsának tet­sző kérdést teszek fel: fél vala­mitől néha? öregségtől, sikerte­lenségtől vagy más egyébtől? — Egyetlen, amitől félek: hogy az érzékenységem, fogékonysá­gom egyszer tompulni kezd. Éb­ren vigyázok, hogy ez ne követ­kezzen be. Varga Mihály Halálos versek? Karinthy Gábor nemrég meg­jelent Bánat című verseskötetét ismerteti az egyik országos napi­lap. A recenzió végén különös sorokat olvasni: ,JCötetének bo­rítójára ráírtam volna: csak húsz éven felülieknek. (Kiemelés az ismertető szerzőjé­től!) Túl kell élnünk a kamasz­kort. hogy igazán túlkcrülhes- sünk rajta, hogy e nagyon szug­gesztív versek szcuicid mágnes- ségét védhessük ki. Kétségtelen, hogy a Karinthy- versek „nagyon szuggesztívek”, némelyike tényleg mintha áram­ütésként érné az olvasót. De azért n,e gondoljunk voltokban kifejezhető feszültségre ... Ami­vel találkozunk, az nem más, mint valódi költészet által ger­jesztett villamosság. Kétlem azonban, hogy ez öngyilkosságba sodorhat bárkit is — akár felnőt­tet, akár serdülőt. Ha hinni lehet a szociológusoknak — s közöt­tük etekintetben meglepő egyet­értés mutatkozik — az önpusz­tításnak társadalmilag meghatá­rozott okai vannak. És voltak mindenkor a történelemben. Ak­kor is, amikor Goethe Weither keservei című művének olvastán romantikus hajlamú polgárifjak tucatjai vetettek véget életük­nek önkezükkel, s akkor is, ami­kor a 30-os évek Magyarorszá­gán a Szomorú vasárnap című sláger öngyilkossági hullámot in­dított el. Elemzés helyett itt csak annyit, hogy az okok a társadal­mi és. az emberi viszonyok el­lehetetlenülésében rejtőztek, s az említett művek ezeket szinte csak véletlenszerűen hozták fel­színre. Persze jó dolog az, ha a költészet hatással van az emberekre. De ne gyanúsítsuk meg olyasmivel, ami­hez alapjában véve nincs köze. Kétségtelen, hogy a költészet gyógyszer, s mennél töményebb, annál hatásosabb, de még a Ka­rinthy Gábor verseskötetére sem szükséges a halálfejet kiragasz­tani. H. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents