Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-08 / 56. szám

1974. március 8. • PETŐFI NÉPE 9 9 ÚJ OTTHONT KAP A NÉPRAJZI MÚZEUM 9 A közeljövőben megüresedő Nemzeti Galéria épületében a Néprajzi Múzeum páratlan értékű anyagát helyezik el. Az állandó kiállítás anyagát gondosan készítik elő a tártaira. Képünkön: Borneói ha­lotti figurát restaurálnak. (MTI foto — Medgyasszay Béla felvétele — KS) Kuba múltja és jelene „A kubai forradalom nemcsak Fidel Castróval, Che Guarevá- val, a gerillával, az antiimperia- lizmussal azonos, de egyúttal a gazdasági és társadalmi elmara- ■ dottság leküzdésére tet,t hatal­mas erőfeszítéseket is jeleníti.” A fenti sorokkal kezdődik az a könyv, melyet a mostanában so­kat emlegetett távoli szigetor­szágról a Kossuth Könyvkiadó a napokban megjelentetett. A cí­me: Kuba gazdasága a szocializ­mus útján; szerzője Jean-Jacques Alphandery. A több mint háromszáz olda­las mű lapjait- olvasva, megis­merkedhetünk ennek a fiatal, rokonszenves, s gyorsan fejlődő országnak az életével, elsősorban az ott folyó termelőmunkával, a gazdasági élet problémáival, goridjajval és várható alakulá­sával. Az 1959-es, emlékezetes, győz­tes forradalom óta nagy utat fu­tott be Kyba. Fidel Castro -ve­zetésével egyre távolibbnak tű­nik az ott élők számára a négy­száz éves spanyol, s a későbbi amerikai elnyomás, kizsákmá­nyolás. A nagybirtok kialakulásától, a külföldi tőke beáramlásától, a régi gazdasági élet visszamara­Jean-Jacques Alphandery dottságától kezdve a mai fejlő­dési eredményekig, s a jövőbeni tervekig, sok-sok érdekes dolgot megtudunk a hozzánk célkitűzé­seit tekintve közeli, baráti or­szágról. Kihasználják a lehetőségeket — Sokat töprengtünk annak idején: milyen sajátos felada­taink lehetnek nekünk? Mit kezdhetünk ebben a szűk, kis termekből álló intézményben, s hogyan egyeztethetjük ösz- sze törekvéseinket a város más közművelődési intézményei­vel? Törtük a fejünket, hogy miként használjuk ki leg­jobban a lehetőségeinket, melyek, ha szűkek is, mégis csak egy olyan keretet jelentenek, amelybe azért sok minden be­lefér? Így jutottunk el a felismeréshez: sokat tehetünk a képzőművészet, s a népművészet, meg a felnőttoktatás segí­tése, sajátos eszközeinkkel való támogatása érdekében. Ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést ottiártunkkor Sajtos Géza városi népművelési felügye­lő. ö jelenleg a szakmaközi mű­velődési ház megbízott igazgatója is egyben. (Amíg az igazgató, Saj­tos Gézáné szülési szabadságon van.) Azután elmondja, hogy Kiskun­félegyháza az utóbbi időben ör­vendetes ütemben iparosodik. Sza­porodik a munkások, elsősorban a fiatal' szakmunkások száma. Műveltségük fejlesztéséről első­sorban ez a kis intézmény gon­doskodik. — Miért éppen az említett há­rom kulturális területre összpon­tosítják a figyelmüket? — Kézertfekvő ez. Annak ide­jén itt „nőtte ki magát” a Holló László Képzőművész Kör. A fa­faragók. népi hangszeresek bemu­tatkozását megszokta már a kö­zönségünk. Apró termeinkben szé­pen megfér egy-egy tanfolyam, előadássorozat; ezek a szorosan a dolgozók iskolájához, a szerve­zett felnőttoktatáshoz kapcsolód­nak A Holló László Kört tizenegy- néhány évvel ezelőtt Bodor Mik­lós grafikusművész szervezte meg. Most Terestyéni Endre tanár ve­zetésével működik. Évente kiállí­tásokat rendeznek; meglehetősen szép sikerrel. Valóságos kis tá­boruk van már a lakosság köré­ben. („Félegyházán sokan szere­tik a szépet.”) Ebből a körből került ki Mol­nár (Árpád iparművész. Markolt György szobrász.: Molnár Pét«, festőművész; nevüket már a vá­ros határán túl is ismerik. Töb­ben bejutottak a képzőművészeti közép- és főiskolára, ott tanulják tovább a művészetet. Állandó és rendszeres kapcso­latod tartanak a szentendrei és a gyulai képzőművészkörrel; ta­pasztalatcseréket. vitákat, találko­zókat szerveznek. Vendégük volt már az idős mester, a város szü­löttje, Holló László festőművész és Kovács Ferenc szobrász. Egy- egy ilyen alkalom ió lehetőség a köri tagok munkakedvének foko­zására. A népművészet tartósan ott­honra talált e falak között. Pó­lyák Ferenc matkói fafaragónak itt rendezték meg annak idején az első önálló kiállítását. Horvát Jó­zsef Bácsalmáson él: fából készült szobrait bemutatták a félegyházi közönségnek. Faragó József köz­kedvelt alkotó Kiskunfélegyhá­zán; újabb és úiabb munkáit ál­lítják ki időközönként. Fából fa­ragott faliképéi, tetszetős haszná­lati tárgyai iránt nagy az érdek­lődés. Mostani tárlatának vendég­könyve is erről tanúskodik. Szeretettel támogatják a me­gyében élő amatőr képzőművésze­ket. Évente csoportos kiállítást rendeznek nekik. A légutóbbi pá­lyázatra — ,amit a KISZ megyei bizottságával közösen hirdettek meg — hatvanan küldték el két­száznál több munkájukat. Fafara­gás, gipszszobor, olajkép. grafika, fémdomborítás, kerámia és szén­rajz egyaránt fellelhető a művek között Április eleiétől tárják a közönség elé a legjobbakat. Tízezer kötetes a könyvtáruk. Összefogják, irányítják és olvas­nivalóval látják jel a város kUenc letéti könyvtárát, az üzemekben. Sajnos, több helyen* csak az ebéd­lőben, vagy a folyosón kaphatnak helyet a könyvek. Nem becsülik meg kellően az üzemi könyvtáro­sokat. Sokszor hiábavaló küzdel­met kell vívniuk a könyvek, az olvasók érdekében. A nyugdíjasklubnak hatvan tagja van; láthatóan jól érzik itt magukat a pihenésre, nyugodt környezetre vágyódó idősebbek. Régóta tervezik, hogy szerveznek ifjúsági klubot is, de sajnos, nincs rá lehetőségük: kevés a helyük. Gyakran rendeznek irodalmi esteket, találkozókat. Volt náluk már Mocsár Gábor. Szakonyi Ká­roly. Buda Ferenc. Sikere van minden esetben az író—olvasó találkozónak. Jól sikerült a For­rás-est is, az érdeklődők köze­lebbről megismerkedhettek a fo­lyóirattal. A dolgozók iskolájával közösen szervezik a felnőttoktatást. Jelen­leg tizenketten részt vesznek a hetedik-nyolcadik osztályos előké­szítő tanfolyamon. Negyvenhat olyan szakmunkás iár hozzájuk előadásokra, akik rövidített idő alatt szereznek érettségi bizo­nyítványt. Akik műszaki jellegű főiskolára jelentkeztek, azok elő­készítő tanfolyamra járhatnak, ök harmincketten vannak. Az eszperantó tanfolyamon ti­zenöten tanulják a világnyelvet. Érdekes — és rendkívül hasznos — az általános iskolások részére szervezett beszédjavító tanfolyam; húsz beszédhibás tanúló látogatja az órákat szorgalmasan. A TIT-előadásaikra általában húszán, huszonötén mennek el. Az utóbbi időben Móra Ferencről, Félegyháza történetéről, képző- művészetről és a felszabadulás harmincadik évfordulójáról hall­hattak előadást. Az igazgatón, s a gondnokon kívül nincs más főállású dolgozó­juk. Ez nagyon kevés az elvég­zett munkához, s az igényekhez képest. Szerencsére, a foglalkoz­tatott tizenhat tiszteletdíjas nép­művelő kitesz magáért. Sokat se­gítenek a társadalmi aktivisták is. öreg az épület. Frissen festet­tek a falak, de máris vizesednek. A kétszózhatvanézíes ^Költségve­téshez képest nagyim l&vés a ki­lencvenezer forintos támogatás. Így állandóan a bevételt kell szem előtt tartaniuk: érthető, ha ez gyakran elveszi az időt, az erőt a tartalmi munkától. Ám ők nem panaszkodnak. Varga Mihály Kútykáék segítségre várnak Ha iskolába járna, Lajos most lenne negyedikes; az öccse, Csába másodikos. Ha iskolába járnának. Délelőttönként a padban figyelnének a tanító okos, szép szavára; s már meg­tanultak volna olvasni,^ s le tudnák írni a nevüket. Ha isko­lába járnának. De így* délelőttönként, kutyaólat csinálnak, rozsdás hulladékvasakat szedegetnek össze, a kis, fekete ku­tyával incselkednek. Ha iskolába járnának, most a szüleik nem lennének tele panasszal, s a szomszédok nem lennének tele irántuk féltő aggódással. Imrehegy, Szarkás, 136. számú ház. Már amennyire ez a rozoga, volt cselédfészek háznak nevez­hető. öt-hat hasonló épület, va­lamikor a papok birtoka volt: káptalani major. A volt cselédek, s azok ivadékai élnek itt, nem éppen irigylésre méltó körülmé­nyek között. • „Szeretnénk, ha segítenének.” A 136. számú ház egyik laká­sában él Kutyka Lajos és csa­ládja. A traktoros Kutyka és élet­társa: Molnár József né. Meg ti­zenhárom éves leányuk, s a két fiú; Lajos és Csaba. * — Hány éves vagy? — Nem tudóm... Hogy hívnak? — Kutyka. — S a másik neved? Hallgatás. — Pista? Sanyi? — Nem. — Hát mi? — Lajos. — És téged? — Engem Csabának. Nézem ezeket a kicsit megille- tődött, kissé zavart, s csak fél­ve elmosolyodó gyerekeket. Az anyjuk közben meséli, hogy egyik sem jár iskolába. Egy-két hónap után elküldték őket onnan azzal, hogy zavarják az órát. Az asz- szony előkeresi és mutatja az is­kola levelét, melyben ez olvas;- ható; Az „R. 42. § 2. bek. d. pont­ja értelmében felmentem, mert testi fogyatékosságból eredően a közösségi oktató-nevelő munkát zavarja.” Bevallom, első perctől kezdve éreztem, hogy valami nincs rend­ben a két gyerek körül. Tekinte­tük zavart volt, egyik pillanatról a másikra furcsán felkiáltottak vagy elrohantak, különös tekin­tettel néztek ránt stb. Tapintato­san prólbáltam faggatni az anyát, mi van velük tulajdoniképpen. Nem érti ő sem; csak azt tud­ja, hogy az iskolában szellemi fo­gyatékosnak mondták mindkettőt. * — Fordultak már valahová? — Több helyre is. Csak hite­getnek. Volt ahol a vállukat vo- nogatták. Ígértek ezt, azt. De semmit nem tesz senki. Voltunk Kecskeméten a megyei tanács­nál. Azt mondták, csinálnak va­lamit majd. De mikor? Telik ám az idő! — Hallottam a szomszédoktól, hogy írtak a minisztériumba is. Kaptak választ? — Kaptunk. Ideadja, beleolva­sok: „Levelét, melyben Kutyka La­jos és Csaba iskoláztatásával kapcsolatos panaszát közli, illeté­kes intézkedésre megküldtem a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályvezető­jének. Választ onnan fog kapni. Bp. 1974. január 23. Gémesy Ti­bor s. k. csoportvezető.” — Kapott azóta levelet? — Nem. Sehonnan nem kap­tam. Füstös fagerendák, petróleum- lámpák a falon. Vastűzhely. Mo­sásra váró ruhadarabok minden­felé a szobában. Próbálok kicsit beszélgetni a két gyerekkel. Kérdezgetem őket mindenféléről, «ismételgetek ve­lük egyes mondatokat. Mondom nekik, számolj írnak tízig stb. Sze­gényes pszichológiai és pedagó­giai ismereteimmel is képes va­gyok megállapítani: ' Tudnának fejlődni, megfelelő szakmai (be­vetési) irányítás rhellett. Ha így van, akkor különösen sürgős beavatkozásra van szük­ség! Hogy hibásak, okolhatók a szülők is? Nem a mi dolgunk el­dönteni. De valamit tenniük kell azoknak, akiknek ez munkakö­rükből adódóan feladatuk. Nem lehet várni. Éz vitathatatlan. A házak között ócskavasak, lim-lom, szeméthegyek többfelé. A szomszédban, a műút mellett villanydrót muzsikál. S fent, ír- tóztatóan magasan, ragyogó kék az ég. És elérhetetlen messzire szállnak a felhők. Szívfájdítóan szépek. Ott fent, nagyon maga­san, — és nagyon, nagyon mesz- sze... * Szegi Tivadar tanácstitkár pa- pírköteget tesz elém az asztalra: — Nézze!! Ezek mind kérvények, jegyzőkönyvek. A nagycsaládok gondjai, a nehézsorsúak problé­mái, meg ilyesmi. Csupán az el­múlt évben tizenhat gyereket kellett ebben a csöpp faluban állami gondozásba venni. Tizen­hatot! Hat csökkent szellemi ké­pességű- is van még, külön. Mi az oka ennek? — töpren­gek. Leginkább az alkohol. Sokan isznak, és nagyon. Ez itt beteg­ség. Ezt hallottam többektől is ottjártamkor. Hogy így van-e, nem tudom. — Mit tud a Kutyka-gyerekek- ről? — kérdezem a tanácstitkárt. — Nincs egészen igazuk a szü­lőknek. Ok is hibásak. Igaz, hogy kérték a gyerekek kollégiumi el­helyezését. de amikor felülvizs­gálatra kellett volna vinniük őket, nem tették meg. Azt akar­ták, hogy náluk maradjanak a gyerekek. Kérték, hogy vegyék fel őket a hét kilométerre levő Kecelre. Azt természetesen nem lehetett elintézni; ezután sem le­het. Mészáros Ferenc iskolaigazgató ugyanezt mondja el. ök próbál­tak segíteni, egy-két hónapra be­fogadták mindkét gyereket az is­kolába. De a nevelők panaszkod­tak: nagyon zavarják a többie­ket a tanulásban. Kénytelen vol­tak — a rendtartásnak megfele­lően — intézkedni. Mást nem te­hettek. — Mi lehet a megoldás? — A szülőknek be kell látni­uk: egy időre meg kell válniuk a két gyerektől, éppen az ő ér­dekükben; a gyógypedagógiai ok­tatás felemelheti .őket. Más út nincs. A magunk részéről to­vábbra is mindent elkövetünk, hogy ez sikerüljön. Imrehegy. Káptalani major, Bánegyházi és Túlahomoki ma­jor. Volt zsellérek volt cselédla­kásokban, a volt uraságok egy­kori földjén. Cipelik magukkal — szomorú, lehangoló örökség- képt — még mindig a minden­fajta nyomorúságot. Még' nem tudtak kilábolni a múltból egé­szen. Segítsük őket ebben. —a m— OLVASÓNAPLÓ Könyvek között Egy különös, megismétel­hetetlen televíziós találko­zás szemtanúja, résztvevője lehetett az ország lakossá­gának jelentős része: Szent- Györgyi Albertiéi, a Nobcl- díjas tudóssal találkozott, emberközelbe került hozzá. Közvetlensége, egyszerűsé­ge lepett meg legjobban. Az, bogy a legkomolyabb tudományos problémákról is mindenkihez szólóan tud beszélni. Meggyőzött arról, hogy mennyire hamis cs nagyképű néhány tudós alig érthető szaknyelve, stílusa. Lenyűgöző volt a televíziós interjú néhány pillanata: Szent-Györgyi olykor be- valotta, neki „nehéz” volt ez vagy az a tudományos probléma. S milyen izgal­masan vallott a fasizmus nehéz nerceiben tett vak­merő ellenállási tevékeny- , ségérőll S milyen egysze­rűen! Szent-GyÖrgyi professzor méltán került az érdeklő­dés középpontjába. A tele­vízióban látott interjút tar­talmazó Valóság februári számát pillanatok alatt el­kapkodták. Korábban az Egy biológus gondolatai cí­mű kötete jelent meg a Gondolat KönyvkiadónáL Most a bukaresti Kriterion adta ki Az élő állapot című Szent-Györgyi-könyvet. Ez | utóbbi kötet elé külön aján­lást írt a szerző. Arról vall, hogy a természettudomány kitágította az emberi meg­ismerés határait, de sajnos, pusztulásra, uralomvágyuk kielégítésére használják fel a tudomány eredményeit. Majd azt írja, hogy az em­beriség fejlődését, előreha­ladását nem a tudományos kutatásban látja, hanem egy új „etika, új ember és ember közti viszony kiala­kításában”. A szűkebb értelemben vett szakmai kérdések (pl. szövetlégzés, biológiai oxi­dáció. C-vitamin. az izom kémiai szerkezete, szubmo- lekuláris biológia) mellett Szent-Györgyi munkásságá­ban vissza-visszatérnek/ a — tudomány.' a társadalom és az oktatás kérdések Ezekkel a kérdésfelvetések- . kel még szélesebb közön­séghez szól. önmaga mun­kájáról így vall: „Ha kívül­ről tárgyilagosan szemlélem magámat, az első dolog, ami feltűnik, az, hogy látom magamat, amint minden­nap kora reggel, nagyon tü­relmetlenül sietek labora­tóriumomba. Munkám ak­kor sem ér véget, amikor délután elhagyom a munka­helyemet. A problémáimról való gondolkodást egész idő alatt folytatom...” Az alap- problémák foglalkoztatják legtöbbet. Többször ír Hiro­simáról. Teller könyve kap­csán méltán aggódik amiatt, hogy a neves tudós a szinte kimeríthetetlen anyagi esz­közökkel rendelkező kato­nai-ipari köröknek vált szó­csövévé. Érzi az igaz tudó­sok felelősségét. Szent- Györgyi nyugtalanul veszi észre, hogy az atombomba „olcsóbb” lett. De még így is nagyok a fegyverkezési költségek. Sokszor ír. a de­mokráciáról. a békéről. „Bé­ke és szabadság együtt él­nek vagy halnak.” Szent-Györgyi professzor, a szegedi egyetem volt ta­nára vérbeli tanár. Nem­csak a szaktárgya foglal­koztatta, hanem az oktatás valamennyi legalapvetőbb kérdése. Az 1949—41-es sze­gedi rektori székfoglalójá­ban fejtegette azt a prob­lémát, hogy melyek az egye­tem feladatat Egyrészt ál­talában az emberi tudás gyarapítása, másrészt kis számban kinevelni a jövő tudósait, harmadsorban pe­dig az, hogy olyan polgáro­kat neveljen a haza száma­ra, akik „el vannak látva a szellem fegyverével.” Több­ször felmerül Szent-Györgyi írásaiban az, hogy közokta­tásunk egyik alapvető hibá­ja az adatok fejbe préselé­se — ahelyett, hogy az ér­deklődést felkeltené, - vagy önálló gondolkodásra ösztö­nözne. Az oktatás során na­gyobb hangsúlyt kell he­lyezni az általánosításokra. „A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fe­jünket'valami jobbra hasz­náljuk.” Szent-Györgyi professzor nagy tudós. S egyben bölcs ember is. Minden gondola- > tára érdemes figyelnünk. Szekér Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents