Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-07 / 55. szám

4 % PETŐFI NÉPE • 1974. március 7.

KENDŐZETLENÜL

Cseretelep

Egyre több olyan olvasónk keres meg bennünket panaszával — levélben, vagy személyesen —, aki Kecskeméten, a város szélén lakik. A panasz lényege, hogy miért csak egy gázcseretelep van a nyolcvanezer lakosú megyeszékhelyen? Ebből a tényből ugyanis igen sok kellemetlenség, s ami ennél több, fáradtság származik. Nem először írunk a problémáról mi sem, hiszen az igény nagyon is jogos, érthető.

Idézhetnénk itt számokat, hogy hány kecskeméti család használja a propánbutángázzal töltött palackokat a háztartásban, s még hányán vannak, akiknél ez egyelőre megoldhatatlan. Elmondhatnánk azt is, hogy mi a véleménye a DÉGAZ-nak a cseretelep létesítéséről, s hogy miért csupán egyet működtetnek ekkora városban. Célunk azonban nem az, hogy megmagyarázzuk a bizonyítványt, hanem az, hogy sttr- , gessük a megvalósítást, feltárjuk a gyors intézkedés indokoltságát. Mert, hogy igen nagy szüksége van a cseretelepre egy-egy olyan családnak, amely mondjuk a Hunyadivárosban, a Rendőrfaluban, vagy a Szeleifaluban él. az éppen olvasóink panaszai alapján nem lehet kétséges. Kilométereket kell kerékpározni, hogy elérjék a jelenlegi telepet, s olt esetleg órákig várni

Igen könnyű és kellően^ át nem gondolt érvelés, hogy a VOLÁN házhoz szállítja a palackot a megrendelőnek. Csakhogy ez nem mindenkinek felel meg. Egyrészt azért, mert a VOLÁN-irodához vagy személyesen kell bemenni, vagy telefonon feladni a rendelést. Márpedig, ha valaki a Rákóczi út közepéig begyalogol a Rendőrfalu széléről, akkor elér á cseretelepig is. Telefon pedig éppen ezekben a városrészekben számít fehér hollónak, nemcsak a laká- T ‘“Hwffiiban de m\ttl0^tyiiVáííbs^i. i. 'fi.' készülék az-’útéákön iSPOÍPi ’ 'másik ellenérv, hogy nem minden család hajlandó és képes a szállítási díjat megfizetni, inkább szívesebben megy el valaki a palackért. De úgy gondolom, szükségtelen itt magyarázkodni, hiszen a lakosság jogos igényt emleget, amikor a telepek szaporítását kéri.

A DÉGÁZ-nak tehát ilyen irányban kellene gondolkoznia, de ennél hamarabb cselekednie. Ne bemutatótermet létesítsenek a város közepén (ahová hetenként egy-két ember téved be), hanem a közösségi érdekeket szolgálva, nyissanak újabb és újabb cseretelepeket a város peremének különböző pontjain. Mi meglehetősen sokat foglalkozunk Kecskemét és a többi megyei város munkáslakta kerületeinek ellátási gondjaival. Eddig főleg és elsősorban az alapvető élelmezési cikkeket szorgalmaztuk, s nem hiába.

Kis túlzással azonban azt is állíthatjuk, hogy a palackos gáz ma szintén alapvető szükségletet elégít ki a dolgozó emberek háztartásában: könnyen

kezelhető, gyors, tiszta és olcsó. Kezeljük így — a DÉGÁZ-zal együtt — ezt a cseretelep ügyet is. és kétségtelen, hogy lehet megoldást találni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy igy-egy ilyen telep nem fillérekbe kerül, de bizonyára kapna támogatást a vállalat a helyi tanácstól, ha ' nem másként, hát úgy, hogy helyet ad a telepnek,

1 azt bekeríti, a talajt esetleg elegyengeti. Nem feltétlenül szükséges, hogy a mostanihoz hasonló nagy telepet nyissanak mindenhol, hiszen, ha több lenne az ilyen cserelehetőség, akkor kisebb telep is megfelelően működhetne Körülbelül az a helyzet ezzel a mostani teleppel, mint a kecskeméti piaccal: égy nagy van, de inkább több kisebb kellene.

A nyitvatartási időt is ahhoz igazodva lenne észszerű megállapítani, hogy oda elérjenek azok is, akik délelőtt dolgoznak, s azok is, akik délutáni műszakba vannak beosztva.

—dorgál—

Távoli ígéret-e az automatizálás?

Ne öncélúan!

Akadnak bizonyára, akik a cím olvastán azt kérdik: miért lenne ígéret? Hiszen működnek automaták az iparban, a mezőgazdaságban, a szállításokban, sőt, legújabban a kereskedelemben is.

Az automata még nem automatizálás.

Egy1 nagy termelékenységű automata prés nem oldja meg a gyár kapacitás- vagy munkaerőgondjait, Nem elegendő önmagában az állatnevelő telep automatizálása, ha erősen változik a tápok minősége, mert a keverőüzemben Pista bácsi lapátja „adagolja” a koncenlrátumokat... Mit ér, a kávé-, az üdítőital-árusító automata, ha üres? Az automatizálás folyamatlánc. Nem elég egyes szemeit kikovácsolni, az egészet kompletté kell tenni.

Ami reális cél

A párt X. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója megállapította: „Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk.” Ennek egyik tényezője a műszaki fejlesztés. Aminek része az automatizálás. De csak az ésszerű sorrend betartásával: gépesítés — automatizálás — számitógépes irányítás. Hazánkban sok területen a gépesítés alacsony színvonalú, másutt viszont — például a villamosenergia-termelésben, a vegyiparban — viszonylag kiterjedt az automatizálás.

Ellentmondás? Rejlik benne az is. de elsősorban annak bizonyítéka, hogy a gazdaság, az ipar nem minden területén érnek, be egyszerre az automatizálás — sőt, az ennél korábbi lépés, a gépesítés feltételei. Amilyen hiba a késés. ■ olyan károkat okozhat az elsietés!

Mozdulatlan „bábuk”

Lorenzo Medici- herceg a XV. században automata bábut készíttetett. A lányalak citerázott. a. zene ütemére táncolt, majd végül meghajolt; ezzel ' a mutatvány véget ért. Napjainkban a „bábuk” a nap jó részében mozdulatlanok; a forgácsoló automaták átlagos műszakszáma alig több, mint a normál szerszámgépeké. Medici herceg és a társasága játszott az automata bábuval. Napjaink automatáinak túlnyomó többsége túl drága ahhoz, hogy a szervezetlenség játékszere legyn.

Vannak tisztes eredmények. Az automatizálás például döntő szerepet játszott abban, hogy egy évtized alatt az üvegiparban 60 százalékkal csök- <kentiüábí*gy UtönAd'"üveganyag olvasztásához fel- ahalsznált e tüzelőj; svagy babban, hos^lp^^í# jfaljifflff 'liter sör folyt palackokba minden hektónyi termelésből, most már 75 liter az arány. Az sem lebecsülendő, hógy az automata szövőgépek'száma 1963 óta megháromszorozódott, s ma már aiányuk 45 százaléknyit tesz ki.

Vannak nehéz gondok. Az automatizálás megköveteli a dolgozók szakmai összetételének változását, egyebek között a műszerészek táborának ugrásszerű növekedését. Az automaták beállítása, vezérlése, karbantartása lényegében szellemi munka, de miféle „státusznak” tekintsék, azaz mennyi bért fizessenek érte? A legutóbb« években az automata esztergagépek állománya a korábbiaknál gyorsabban, átlagosan esztendőnként három százalékkal gyarapodott. Kihasználásuk viszont megkövetelné a további munkaműveletek átszervezését, korszerűsítését, de erre a termelők nehezen vállalkoznak, mivel csak a közvetlen hasznot nézik, s az nem mindig kimutatható...

Tárgyilagos térkép

Távlati műszaki fejlesztésünk főbb irányai címmel 1970 decemberében fogadott el egy dokumen• Munkában a tejüzem automata töltőgépe. (MTI foto — Balassa Ferenc felvétele — KS)

tumot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely egyebek között kimondja; „A társadalmigazdasági fejlődés és a vele kapcsolatos technológiai és szervezési folyamatváltozások az automatizálást. a műszerezést és a számítástechnika széles körű alkalmazását objektíve igénylik. Az az igény azonban nem egyszerre teremtődik meg minden területen. A tennivalókról tárgyilagos térképet készíteni, a sorrendet, a beveendő hadállások egymásutánját megállapítani éppúgy dolga az ipar- irányításnak, mbit az egyes vállalatoknak.

Tervezés és szervezés

A kezdetnél tartunk, hiszen a helyzetet jellemzi, hogy első ízben csupán 1972-ben került sor — akkor is kísérleti jelleggel — átfogó, a népgazdaság egészet felölelő vizsgálatra, elemzésre az automa- .íizálisagéal kapé’s'őratfeWh. ‘S3,ífőv időig tartott, míg azt tisztázták, ki mit ért automatizálás alatt... E vizsgálat állapította meg, hogy az állami iparban — érték alapján számolva — 33,6 százalékra rúg a teljesen vagy részben automatizált gépek, berendezések aránya. Ám az egész korszerű, teljesen automatizált, ún. segédenergiával működő eszközöké, mindössze 1.3 százalékot tett ki. Hosszú tehát az út? Hosszú.

Mégis, neki kell vágni. A termékek bonyolultsága, a minőségükkel szembeni követelmények növekedése éppúgy megkívánja ezt. mint a munkaerő- hiány enyhítése. Am ne egy-egy „csodagép” tanúsítsa a törekvéseket hanem már az új üzemrész tervezésekor figyelembe vett jövőbeni automatizálás, a mindenre kiterjedő szervezési terv. mely szilárd alapokra helyezi a „maguktól dolgozó” berendezéseket, s nemcsak szó szerint, hanem képletesen szintén. Az ötödik ötéves terv előmunkálatait megkezdték mindenütt. Némi töprengést, meditál^st, reális erőfelmérést az autpmatizálásnak is szenteljenek. Nem a látványos tettekért. Sokkal inkább a lehetőségek okos kihasználásáért. M. O.

„A takarékosság a termelés és fogyasztás szerves része”. (A megyei pártbizottság beszámolójából.)

Felütöm a noteszomat:1 apróbetűs bejegyzések kéklenek a kockás lapokon — máskor talán benne maradnának, most mégis ide kívánkoznak. Pedig apró ügyek. Említést csak ezért — mert nem a leglényegesebbek — nem érdemelnének: de mégis.

Egy lap a többi közül: mi lehet az oka — írtam fel —, hogy majdnem mindegyik autóbusz járatja a motorját. Tévedés ne essék, nem melegítik, egyszerűen, mikor beállnák a megállóba, és van még tíz-tizenöt- percük az indulásig, nem állítják le a gépet. Morog a motor, nyeli a gázolajat Az autóbuszok — különösen az Ikarutszok — nem illethetők azzal a váddal, hogy túl sokat fogyasztanak. De a gázolaj ha cseppenként is: fogy. Van a megyeszékhelyen — és szerte a megyében — rengeteg belőlük. Ha egyik; se állítja le á motorját, sok liter pöfög el a levegőbe. (Arról most ne is essék szó, hogy í a környezetvédelem sem ujjong örömében a szürkésen gomolygó füst láttán ...)

Más. < Ifjú titánok — kétnapos jogosítvánnyal a zsebükben — belelülnek a családi autóba és elindulnak. Hajts! Ami belefér. Három méter lefutása alatt elérik a harminc kilométeres sebességet. Üjabb tíz méter és már hatvannal robognak. Újabb 5 méter — fékezniük kell, keresz- tfeződés következik. Aztán kezdődik az egész elölről. Visítanak a motorok, csikorognak a gumik, sikoltanak a fékek. Nem új dolog: a városi forgalomban többet fogyaszt a gépjármű, akármilyen tíausú legyen is. Esetenként a többlet a normálisnak duplája is lehet. A benzin pedig — naponta olvashatjuk — manapság kincs. Ami azt illeti, a fentebb leírtak sem kifejezetten az ifjú titánokra vonatkoznak — szép számmal találkoztam már olyan vén rókával is, aki szintén a „mindent bele1” elvét tartja követendőnek. A dolog másik része

sem éppen megvetendő, lebecsülendő; nem kell a motorral bánó embernek magyarázni, hogy a hirtelen gyorsítások, merész kanyarvételek, vad fékezések az autónak sem tesznek jót. Egyszóval: mindenképpen a ml érdekünk: hogy vigyázzunk rá. Ez szintén a takarékosság egyik formája. Mert hiába fizeti valaki mellényzsebből a benzint, a gumit, az esetleges javításokat, arra is gondolni kell, hogy megelőzhető lett volna. És akkor a ráfordított munkát — itt már nem egyéni, de társadalmi kérdésekről van szó — más, hasznosabb, fontosabb célokra lehetett. volna felhasználni.

Újabb lap a jegyzettömbből. A nyomdászat egyre inkább ofszet technikával dolgozik. Ennek most csak egyik előnyét említem: a kinyomtatandó képekhez nem kell klisét készíteni, nem az ólom nyomóformáról készítik a könyvet, újságot, hanem lefényképezik, és lemezről nyomnak. A fényképezéshez különleges filmet használnak, belga anyagot. Egy film ára ötven forint. Számtalanszor előfordul, hogy jóval nagyobb darabot használnak fel, mint amennyi kellene. Kis dolgok — az anyagból van bőven — mit számít az a pár négyzetcenti, mondhatná akárki. De a film anyaga kőolajszármazék. Ami most szintén drágul. Pár négyzetcentik négyzetméterekké pocsékolódnak. Kidobott pénz. Sajnos. Itt is előjön egy másik kérdés, ami nem takarékossági, hanem munkaszervezési problémát vet fel.

Már nem a jegyzetfüzetet nézegetem, hanem közmondásokon jár az eszem. Olyanokon, amit mindenki ismer, hallott, meg is unt talán. Az örökös ismételgetésektől közhelyekké váltak. Nem tudom megállni mégse, hogy le ne írjam azt a kettőt, ami itt motoszkál a fejemben: sok kicsi sokra megy. Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.

. Közmondások — igazságok. Még akkor is, ha kopottak.

B. J.

Pingvin - az elektromos ruha

'»«ííAk'íÚ kwWKWudamap-'1: nyos '«Akadémia- kutatói új elektromos fűtésű ruhamodellt dolgoztak ki. Az öltözet a „Pingvin” elnevezést kapta. Elsősorban az erős fagyban, nyitott helyen dolgozó munkások — darukezelők, elektromos hegesztőit, olajfúrók, szerelők, kőművesek, favágók — számára hasznos.

Az új ruha fűtőeleme olyan különleges, hosszú élettartamú szövet, amely egyen- vagy váltóáramhoz kapcsolva hőt fejleszt. A mellényszerű ruhához elektromosan fűthető talpbetét is tartozik. Együttes súlya mindössze egy kilogramm. 34 fokos hőt fejleszt és egyenletes hőelosztása jól melegíti viselőjét.

A fűtőelem teljesítménye 60 watt. A ruha bármilyen, 12 voltos áramforráshoz kapcsolva nagyszerűen működik.

MUNKÁSFIATAL

Esztergályos vagyok

(A szerző( felvétele)

Metamid — betűzi ennek a műanyagfajtának a nevét Szlá- vik Zoltán. Az anyágból kötél- kereket esztergál. Az edzettebb fémekhez viszonyítva ez sokkal puhább, de a munka mégsem könnyebb vele. Ott kell állni a gép mellett. Figyelni hogyan hasítja a kés a fehér forgácsokat. Milliméterek, tizedmilliméterek — pászolni kell: valamilyen berendezésben alkatrész lesz, és azzal is ember dolgozik; szakmunkás, vagy betanított munkás, kolléga. ,

LAMPART Zománcipari Művek kecskeméti gyára: gépműhely. Esztergályosok, marósok, gyalusok dolgoznak itt. A meny- nyezeten neoncsövek világítanak és némi fény az olajporos ablakon is beszűrődik. Szlávik Zoltán kicsit meglepődik, hogy „mi az istent” akarok én róla írni?

A szakma kiVáló tanulójaként szabadult 1967-ben. Tizedik éve a gyár dolgozója; j most huszonnégy éves, nős, egy kisfiú édesapja.

— Mit tudok én mondani? Sok mindent. Esztergályos vágok, de teljesen humán beállítottságú.

Nagyon szerettem az iskolában a történelmet és az irodalmat. Ha úgy vesszük, mint melós. rengeteget olvasok. Életrajzokat, meg mindent. Hunyadinak nem szeretem a történelmi regényeit. Nem az én világom, engem nem tud lekötni. De Moldova szerintem nagyon jó író, ismeri az életet. Engem nagyon érdekel, hogy az ötvenes évek történelmét most kezdjük megemészteni. Erről az időszakról nem is tanultunk semmit az iskolában, hát a könyvek, az irodalom elmondja, ahogy tudja. Olvastam Pintérnek egy sorozatát a Népszabadságban. Nem! Az Ország-Világban ezekről az évekről. Tetszett. Na, mit mondjak még, mi érdekel?

— Munkás témájú könyveket nem olvasol?

— Nem nagyon.

— Miért?

— Én élem, én tudom milyen a munkásélet. Kiszínezik vagy mi a csudát csinálnak vele. Inkább Gárdonyit olvasok, ő a kedvenc íróm.

— Szüléid?

— Munkásértelmiséginek lehet őket nevezni. Az édesapám itt

munkaügyi osztályvezető. Ez nem jelent semmit. Inkább hátrány mint előny, mert ezért' mondják a kollégák, hogy „előtted kiegyenesített út van”. Pedig a fenét. Dolgozom úgy, mint más. Ugyanazok a problémáim mint a többieknek. Takarékoskodunk mi is, gyűjtünk a lakásra, mert a szüleimnél élünk. Háromszobás a lakásunk, abból választottunk le magunknak egy kis szobát. Nálunk lakik a húgom.is a férjével. Majd most lesz gyerekük, májusra. így, heten vagyunk. A bátyám most építkezett. Én nem fogók bele. Rengeteg pénz kellene. Talán a vállalat tud segíteni.

— Barátaid?- — Itt nincsenek a műhelyben. Haver, szaki mindenki. A barátaim nem itt dolgoznak. Az egyik a piaristáknál érettségizett, a másik meg a Bányaiban. Velük mindedről el lehet beszélgetni.

— Szerinted milyen a művelt m'unkás?

r— Aki rendszeresen jár színházba, moziba, különféle kulturális eseményekre. Tájékozott a világ dolgaiban. Nem? Igazi munkásnak azt tartom, aki nemcsak

• Az üzem nevelt emberré.

járatja a száját, egymás között szidja a vezetőket, hanem tenni is tud valamit. Tudja, ha nem ért egyes bizonyos dolgokkal, kihez kell fordulni. Szóval, tud harcolni a jó ügyekért.

— Itt vannak ilyenek?

— Vannak, de engedd meg, hogy ne mondjak neveket. így is tudják, hogy kikről van sző.

— Mint ‘fiatal munkásnak mi hiányzik az életedből?

— Nekem is, mint a többségnek: itt a család, elég szépen keresek, hát lakás kellene. Az nagyon megváltoztatná az életünket.

— Szereted az üzemet?

— Szeretem. Végső sopon ez nevelt emberré, itt. lettem olyan, amilyen vagyok. Csató Károly