Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

1974. március 28. • PETŐFI NÉPE 9 5 Filmsorozatok a televízióban Néhány érdekesség az idei programból Az ifjúság ügye . Dunaveesén Az ifjúsági törvény végrehajtásának helyi tapasztalatai­ról eredményeiről érdeklődtünk nemrég Dunaveesén. Ezút­tal nemcsak az állami és gazdasági szerveknél, hanem a KISZ-esek házatáján is. Hogyan értékelik a törvény érvé- nyesüléisét, s méginkább: mit tesznek a lehetőségek jobb kihasználásáért. Ketten a tizennyolc közül Tizennyolcán ülnek érdeklődő, várakozó tekintettel a szé­pen díszített teremben. Látszik rajtuk, hogy izgatottak. Fér­fiak és nők, vegyesen. Tizennyolcán vannak, fiatal pedagó­gusok. Néhány nappal ezelőtt örömmel vették kézbe a meg­hívót: jöjjenek el a megyei tanácshoz, kitüntette őket a mi­niszter. Természetes, hogy boldogan jöttek. Az öröm oka nemcsak a díszes oklevél, s a kétezer forintos jutalom, nem. Hanem az hogy elismerik a munkájukat. És ez jó érzés. Három, öt, nyolc évvel ezelőtt hagyták el az egyetem, a fő­iskola padját, azóta hivatásuknak élnek, nevelik a rájuk bízott gyerekeket és részt vállalnak a társadalmi, a közös­ségi munkából is. Kettőjüket most közelebbről is bemutatjuk. A következő hónapokban jó néhány érdekes sorozat, folyta­tásos film, dráma és komédia kerül a televízió képernyőjére. Mint az illetékesek elmondták, 1974-ben láthatják a nézők a Nobel-díjas lengyel író Reymont: Parasztok című regényének adap­tációját. A 13 részes, magyarul beszélő, színes filmsorozatot Jan Rybkowszki kétszeres Állami­díjas rendezte. Ugyancsak a len­gyel stúdiókban készült a hatré­szes „Balzac nagy szerelmei” című sorozat. Valószínűleg nyá­ron vetítik majd azt a szovjet filmtörténeti sorozatot, amelyben az elmúlt évtizedek kimagasló értékű szovjet produkciói pereg­nek a nézők előtt. Ebben töb­bek között láthatjuk majd a Jégmezők lovagját, a Dzsingisz kán utódját, a Földet, a Cir­kuszt. a Szentpéter végnapjait.­A második világháború legfon­tosabb eseményeiről 11 részes francia filmsorozat számol be a nézőknek „A nagy csaták” cím­mel. George Eliot magyarul is meg­jelent regényének angol filmvál­tozata, a Middle march, amely a viktoriánus idők angol kisváro­sának erkölcsi kérdéseit tárgyal­ja hét fejezetben. NSZK-filmsorozat az Omer pasa. A 13 részes történet a tö­rök világuralom idején játszó­dik, hősét élő személyről min­tázták. Az Osztrák—Magyar Mo­narchia hadnagya sorozatos ka­landok után az ozmán birodalom hadügyminisztere lesz. A nagy­szerű amerikai filmsztár, Shirley McLaine-t láthatjuk a több ré­szes Shirley című amerikai já­tékfilmben. Hatrészes francia kalandfilm A császár kémje. Ti­zenhárom részes sorozat is kép­ernyőre kerül A nagy aranyrab­lás címmel, amely krimi jelleg­gel dolgoz fel megtörtént ese­ményt. Egyenként egyórás epi­zóddal jelentkezik majd A fel­ügyelő című NSZK-pródukció, amely gyakorlatilag Maigret fel­ügyelő nyomdokaiba lép a tele­vízióban. Az idei év egyik tévéfilm- szenzációja lesz bizonyára a har­madik negyedévben bemutatás­ra kerülő Greta Garbo-sorozat, amelyben a, harmincas évek nagy -Stíáriáttfk, i ^láthatják majd a nézők. Á',,fCedfüVí együtt- lakók” címmel ötrészes NDK- filmet is vetítenek. Négyrészes NSZK rövidfilm- sorozat az Európai városok. Eb­ben a kamerák segítségével Lon­donban, Párizsban, Granadában és Lisszabonban járhatunk. A colobus majmok életéről szól a Fogjál nekem colobusl” című angol ismeretterjesztő rövidfilm­sorozat. Kilencrészes produkció ismerteti meg a közönséggel a művészettörténet nagy alkotásait. Ezt „Múzeumi falak nélkül” cím­mel vetítik majd. (MTI) Pintér Erzsébet Huszonnégy éves. vezető óvónő Kiskőrösön. Csuha vidám az arca. tekintete: még a mozdulataiból is jókedv árad. pedig korát megha- zudtolóan komoly a beszélgetés­kor. Amikor arra kérem, mesél­jen az életéről, munkájáról, így kezdi el: — A képző után mély vízbe dobtak: mindjárt vezető óvónő lettem. Honnan is tudhattam vol­na én. mit jelent ez. hisz az isko­lában nem tanítják, meg a' hall­gatót aiíra,>, hogyan ,kell vezetni. Az élet. a tapasztalat lett hát a tanítóm, segítőm. — Mikor határozta el. hogy Óvónő lesz? — Kecelen. kisgyermekkorom­ban lakott, az utcánkban egy óvó­nő. Nagyon megszerettem, soha nem akartam hazamenni az óvo­dából. alig tudtak elcsalogatni on­nan. Azt mondtam később: vagy óvónő leszek vagy tanár! Volt egy másik, sokáig tartó élményem is: az utcákon sok-sok gyerek nyüzsgött. Magam köré gyűjtöt­tem őket. játszottam velük. A pi­ciket különösen szerettem: olyan gyámoltalanok és tündének! — Mit gondol, miért kapott ki­tüntetést? — Talán azért, mert rendkívül nehéz körülmények között dolgo­zunk az intézményben, s ennek ellenére eredményt tudtunk el­érni. — Mit tart a legszebbnek a munkájában? — Hogy szeretnek a gyerekek, hogy szót értek velük, hogy hall­gatnak rám. S azt, hogy a szülők­kel jól együttműködünk. — Szabad ideiében fnit csinál? — Segítők a nyugdíjas édes­anyámnak és nagymamámnak, játszom a húgom kisfiával, Zsol­tival. S olvasok, tv-t nézek, néha elmegyek a presszóba. Fekete Zoltán Kecskeméten tanít, matematika- műszakja szakos. A Katona József Gimnáziumban érettségizett, utá­na Szegedre ment a főiskolára, ott szerzett tanári oklevelet. Huszon­hat éves. nős, felesége is peda­gógus; együtt végeztek a főisko­lán. Zoltán nevű kisfiúk nyolchó­napos. Ezt mondja beszélgetésünk kez­detén : — Műszaki érdeklődésű voltam mindig, önkritikával megemlítem, hogy engem a szépirodalom pél­dául kevésbé érdekel. Ha olvasok, mindig csak a szakirodalmat, műszaki-technikai könyveket. Ta­lán azért is van ez fgy. mert nem mondtam, le még arról, hogy to­vább tanuljak. Nézegetem a szak­mai folyóiratokat is. meg a főis­kolai jegyzeteket. — Hallottam hogy sokirányú a szakmai érdeklődése. — Igen. Most például a vízve­zeték-szerelés érdekel, az izgat. Azelőtt tanulmányoztam a hegesz­tést, s az esztergályos szakmát. Mind nagyon érdekes. S valaho­gyan egyik hozza magával a má­sikat. a többit. — A tanítványai nevelésében mit tart a legfontosabbnak? — Szeretném bennük igazán fel­ébreszteni a műszaki-technikai dolgok iránti érdeklődést. Igyek­szem rádöbbenteni őket. hogy az emberiség boldogulásához, a jobb életkörülmények megteremtésé­hez ez mennyire hozzájárul. Nagyon szeret a műhelyben lenni? — Mondják néha a kollégáim, hogy már megint nem láttak. Ez azért van. mert sokszor odahúzó­dom vissza: dolgozom, például szemléltető eszközöket csinálok.- Megtudom, hogy Fekete Zol­tánnak többféle társadalmi mun­kája is van. Honvédelmi szakkört vezet: tagja a városi úttörőelnök­ségnek; legutóbb egy megyei ver­senyen zsürielnök volt. — Fárasztó? —Nem. mert szeretek dolgozni. Varga Mihály (Botla Dénes felvétele — KS.) Jenéi Magdolna, a községi KISZ-bizoltság titkára szerint, a pillanatnyi helyzet kedvező. Ta­lán vegyük sorra, mit is takar e megállapítás? Amiért dolgozni kell A tanács költségvetési rovata mintegy 60_ ezer forintot tartal­maz idén az ifjúság közvetlen támogatására. Ebből tízezer fo­rintot csak akkor kaphatnak meg a KISZ-alapszervezetek, ha tevékenyen bekapcsolódnak a településfejlesztési munkába. Hogy miként? A KlSZ-bizott- ság szerződést kötött a tanács­csal, s ennek értelmében vala­mennyi tagja legalább 10 társa­dalmi munkaórái teljesít a gyer­mekintézmények, játszóterek környékének gondozásánál, ren­dezésénél. Az első értékelés jú­liusban lesz, de arról, hogy me­lyik alapszervezet nyeri el az öt-, három-, illetve kétezer forintos díjakat — csak az év végén döntenek. Igazi verseny, mely­nek a faluközösség veszi hasz­nát. Akik leegyszerűsítve, csak az ifjúsági törvény egy-egy passzu­sát nézik — valószínűleg tévesen ítélkeznek a fenti akcióról is, mondván — miféle támogatás az, ha dolgozni kell érte? Nos, a vecsei KISZ-esek erről másként vélekednek, hiszen saját maguk kezdeményezték a szerződés meg­kötését. Valójában tehát, olyan anyagi természetű intézkedésről van szó, mely egyúttal fontos ne­velési célt is szolgál. Klubok születőben ÉvekkfeL ezelőtt jól működő pin­ceklub adott otthont a fiatalok­nak. Másfél év után becsukták, mert megcsappant az érdeklődés, de más okok miatt is: rossz volt a szellőzés, nyirkosak a falak — egyszóval egészségtelen. Most fel­újítják, és májusban szeretnék át-1 adni rendeltetésének. Jenei Mag­dolna nem kis hangsúllyal mond­ja, hogy mindezt természetesen saját erőből végzik. A gazda nem más, mint a Pamutnyomóipari Vállalat helyi üzemének Hámán Kató KISZ-alapszervezete. Ök vállalták a munka nehezét, de segit az erdőgazdaság és a többi üzem is. Az új klubnak különleges „stá­tusza” lesz: a lakókörzeti és a varrodai KISZ-alapszervezetek otthonaként is használják majd. Főként az utóbbiak öröme nagy, hiszen megalakulásuk óta, most lesz első ízben saját helyiségük. A klub kihasználása körül aligha lesz gond, a programokat, időbe­osztást pedig a KISZ-bizottság koordinálja, közösen a művelődé­si otthonnal. Az együttműködés példás mert Takács Béla igazgató ugyancsak aktív KISZ-es. Nem maradnak le a klubépítés­ben a Virágzó Tsz fiataljai sem. A szövetkezet párt- és gazdasági vezetői döntöttek az ügyben. így a közös gazdaság Duna-parti iro­daházában is lesz egy helyisége a KISZ-eseknek és a szervezeten kívüli fiataloknak A Gép- és Fel­vonógyár helyi üzemében szintén elhatározták egy klub létesítését. Kara Mihálytól, a Vegyesipari Vállalat igazgatójától pedig azt hallottuk, hogy ők nem kezdemé­nyezik külön fijúsági klub létre­hozását, hanem inkább segítséget nyújtanak a faluközpontban épü­lő létesítményhez. A KISZ, a tanács, az ÁFÉSZ közös ötlete és elhatározása: ze­nés, táncos idényjellegű szórako­zóhelyet létesítenek az új stran­don, a hajóállomás közelében. Ha minden a tervek szerint halad, akkor május elsején ünnepélyes nyitás. Addig persze, még sok tár­sadalmi munka vár a fiatalokra: padok festése, tereprendezés, han­gulatvilágítás, dekoráció. A KISZ-bizottság titkára ennél az akciónál említette a beat-zene- kar ügyét. Mert zene is kell a nyári táncdélutánokhoz. A dolog úgy áll, hogy könnyen megvaló­sulhat a vecsei fiatalok óhaja. Kovács Endre a tanács fiatal gazdálkodási csoportvezetője meg­erősíti t az ifjúsági rovatról bár­mikor „leemelik” a zenekari fel­szerelések beszerzéséhez szüksé­ges összeget. A felső határ — harmincezer forint. Az új zene­kar bemutatkozó koncertjének is május 1. a határideje — tehát iparkodni kell: Rovat vagy alap ? Ha már pénzről esik szó, néz­zük tovább a tanács ifjúsági „bukszáját”. A hatvanezres ke­retből 40 ezerrel már elszámol­tunk. Mintegy II ezer forintért öt darab kétszemélyes sátrat vá­sárolnak a KISZ-eseknek, az if­júsági turizmus fellendítése cél­jából. Hatezerért kajakot vesznek a klubnak, de természetesen va­lamennyi KISZ-alapszervezet használhatja majd. A fennmara­dó összegből új magnó kerül a KISZ leltárába, hogy a szórako­záson kívül színvonalasabbak le­gyenek a KISZ-es esküvők, név­adók. Érdekes vita kerekedik abból, hogy a tanácsnál ifjúsági alap, vagy ifjúsági költségvetési, rovat1, ván-é? 'Nos a törvény kimondja: a tanácsoknál ifjúsági alapot kell létesíteni. Mivel rovatok szerinti pénzgazdálkodásról van szó — innen a kétféle elnevezés. Ám arra is érdemes kitérni, hogy az értelmezés körüli probléma mögött mi áll még? Egy további félreér­tés. Pontosabban az, hogy he­lyenként még a közvetlen ifjúsági célokra tartalékolt pénzt is, köz­vetett úton hasznosítják. Kultu­rális, kommunális létesítmények­re például. Dunaveesén már nincs ilyen gond a tanácsnál és a KISZ-nél is helyesen ítélik meg a tennivalókat. Ugyanakkor azt is tudják, hogy nemcsak 208 if­júkommunistáról van szó, hanem a nagyközség valamennyi fiatal­járól, így a legkisebbekről is. Jenei Magdolnának kétségtele­nül igaza van: Dunaveesén való­ban kedveznek a körülmények az ifjúsági törvény végrehajtásának. De azt is láttuk, hogy nem csu­pán a feltételek adottak hanem a végrehajtás is eredményes. Hogy még nem mindenki egyformán teszi azt amit tiszte és hivatása szerint tehetne az ifjúságért — ugyancsak igaz. De hát folyamat­ról van szó, egy olyan törvény végrehajtásáról, amelyért nem­csak ma, hanem holnap is sokat kell még dolgozni. ­Szabó Attila 9 Tavaszi rügyek. Balról: burgonyacsíra; középen: gcsztenyebimbó; jobbra: mályvabitnbó metszet. LEVÉL EGY VÁROSI ÉRTELMISÉGIHEZ Van „olyan” rendezvény! Nincs veszélyesebb a fél igazságnál — ez ju­tott eszembe kedves városi értelmiségi, amikor ol­vastam kollégámnak napokban előadott panaszát. Rokonszenves, dicséretes tényeket közölt a beszél­getés elején az újságíróval. 2500 kötetes könyvtára van, doktori disszertációját készíti, időnként szín­házba, operába megy. Kesernyésen, némi iróniá­val tudatta a továbbiakban, hogy lám, hiába a buzgalom, mégsem sorolják a műveltségét gyarapító emberek közé. Elmarasztalják, mert nem látogatja a helyi művelődési házat. így fejezte be első pilla­natra tetszetősnek látszó gondolatmenetét: igaz, hogy kevés az ideje, de mégis menne, ha volna olyan rendezvény, ami megfelelne ízlésének, igé­nyeinek. Jó színház, könyvtár kedvéért Pestre is elmegy. Valóban: mindenkinek magánügye, hogy miként gyarapítja ismereteit. Senkitől sem kívánható, hogy a művészetek valamennyi ága után érdek­lődjön. Magam is ismerek olyan embereket, akik sohase vagy ritkán járnak könyvtárba. Attól még nagy tudományú lehet valaki, ha elkerüli a mű­velődési házat. A nyilatkozat mégis elgondolkozta­tott, elkedvetlenített. Érthetetlen számomra, hogy miért nézi le a helyi kulturális intézményeket. Miért és mitől sznob? A Bács-Kiskun megyében levő városi könyvtárak 430 ezres állományában egyetlen olyan kötetet sem talál, ami az ő tudását növelhetné. Alig valószínű. Az elmondottakból úgy gondolom, hogy a városi értelmiségi lenéi mindent, ami vidéken történik, éppen ezáltal bizonyítja kulturálptlanságát, provin­ciális szemléletét. Nem érdekli, ami körülötte tör­ténik és közönyösségéért másokat tesz felelőssé: nincs olyan rendezvény, ami méltó lenne arra, hogy megtisztelje jelenlétével. Nincs? A kecske­méti színház előadásainak a megtekintésére mind több fővárosi szakember utazik Bács-Kiskun me­gyébe. Egyik-másik bemutatóról a városi értelmi­ségi által nyilván becsült fővárosi kritikusok is nagy elismeréssel írtak. Barátunk számára az elő­adást annak helye minősíti. Mégha azt mondaná, hogy el^-elmegy Szegedre. Debrecenbe vagy Kapos­várra egy-egy kiemelkedő kulturális teljesítmény kedvéért... Bács-Kiskun megye hat városában van mit ja­vítani a művelődési intézmények munkájában. Kiskőrös kivételével szegényes körülmények kö­zött tevékenykednek a művelődési házak, helyi­séggondokkal küszködnek a könyvtárak. Még így is hosszan sorolhatnám azokat a kulturális esemé­nyeket, amelyek minden résztvevő számára él­ményt, gazdagodást jelentettek, ha úgy tetszik, fővárosi színvonalúak voltak. Kiskunfélegyházán koncertezett a Tátrai vonósnégyes, itt tartották egy bolgár író kitűnő művének magyarországi ősbe­mutatóját, Kecskeméten nagyszerű előadóesteket szervezett a művelődési központ. Kiskőrösön igazán irigylésre méltó a színházi program. A Kalocsai Népi Együttes nyilvános próbája vagy a képzőmű­vészeti szabadegyetem is „olyan”, vagyis érdekes, hasznos rendezvénynek minősíthető. A bajai mű­sorból a Pécsi Balett fellépését és a Major Máté­val rendezett író—olvasó találkozót emelném ki. Halason az öntevékeny csoportok tartottak érde­kes bemutatókat. Bizony, még az is megfordult a fejemben, hogy valóban értelmiséginek tekinthető-e a megszólal­tatott diplomás. Végzettsége, munkaköre szerint az Szemlélete azonban eltér attól, amit korszerűen gondolkodó, szocialista világnézetű közösségi em­bertől várunk. Hiszen az értelmiségi létforma lé­nyege a művelődési forradalomban való tevékeny részvétel. Főhivatásúk mellett be kell kapcsolód­niok a helyi kulturális életbe, mint alkotók, mint szervezők, mint folytonos meggyőzők. Ki támogassa érdeklődésével a színházat, a művelődési intéz­ményt. ha nem a diplomások? Tőlük várható első­sorban kulturális aktivitás. Hogyan tudják, hogy rossz a helyi program, ha el se mennek, a nagy erőfeszítéssel, buzgalommal és a legtöbbször hozzá­értéssel szervezett programokra. Szerencsére viszonylag kevés értelmiségi véle­kedik így, mint akinek a nézeteivel most vitá­zunk. Példájuk, érveik azért veszélyesek, mert igaznak láttatják a hamisat, alkalmasak arra, hogy megzavarjanak helyesen gondolkodó embereket. Helyenként olyan légkört alakíthatnak ki — ha nem vigyázunk —, amely csirájában elfojt minden helyi kezdeményezést, és visszatarthat más értelmi­ségieket is a közművelődésben, való tevékeny rész­vételtől. Feltételes módot használtam, mert általá­ban — mint ezt a megyei pártbizottság kulturális és népművelési irányelvei is megállapították — „egyre nagyobb azoknak a száma, kik... szakmai területükön túl kezdeményeznek politikai és kul­turális téren is. Ezt az egészséges folyamatot to­vábbfejlesztve kell növelnünk a megye értelmiségé­nek szerepét a népművelésben”. Mindenekelőtt az a városi értelmiségi tehet sokat, aki olyan megalapozott műveltséggel rendelkezik, mint az, akinek lapunkban megjelent mondatai szükségessé tették e cikk megírását. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents