Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-19 / 65. szám

1974. március 19. • PETŐFI NÉPE • 5 A Fémmunkás az iskolákért A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárához sűrűn érkeznek köszö­nőlevelek azoktól az iskoláktól, amelyeknél az üzem dolgozói társa­dalmi munkával segítették az intézmény fejlesztését, szépítését. Ilyen köszönet érkezett a többi között a 623-as Ipari Szakmunkásképző In­tézettől, a leninyárosi napköziotthonos óvodától, a Béke téri általános iskolától. Á leninvárosi óvodában például a zsírfogó aknát és a hozzá tartozó csőrendszert javították ki, mintegy 80 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával. A Béke téri iskola belső díszítésére kovácsoltvas virágtartókat, fali könyvespolctartókat készítetlek. (Tóth Sándor felvétele) A Petőfi-szótár Jelentős művel gazdagodik a Petőfi-irodalom. Nagy költőnk „örök emlékének hódolva”, a Magyar Tudományom Akadémia és Nyelvtudományi Intézet el­készíti a Petőfi-szótárt, alcíme szerint összegyűjti Petőfi Sán­dor életművének szókészletét. A nagy mű első* kötetét az Akadé­miai Kiadó 71973-as évszámmal jelentette meg Petőfi születésé­nek 150. évfordulójára. A szótárt Gálái László irá­nyításával J, Soltész Katalin,. Szabó Dénes és Wacha Imre szerkeszti sokak közreműködé­sével. Ezt az első kötetet még két másik fogja követni. A há­romkötetes mű több mint 20 ezer szócikkben dolgozza fel Pe­tőfi műveinek teljes szókészletét költeményei, prózai müvei, le­velei és egyéb feljegyzései alap­ján. Ebben a most kiadott első kötetben' A-tól F-ig 6918 önálló szócikk van. A kötet fedőlapjának „fülén” olvasgató ' ismertetés azt' hang­súlyozza, hogy az olvasó... „nyomon követheti azt a fejlő­dést, amelynek során Petőfi el­jutott a romantikától a lírai rea­lizmusig. .Láthatja, mit őrzött meg költőnk a magyar irodalmi nyelv nagy hagyományaiból, mit vett át kora nyelvújításából, s miként jelentek meg nála a né­pies nyelvhasználatnak olyan elemei, amelyek a korábbi iro­dalmi nyelvben szinte teljesen ismeretlenek voltak.”, A szótár bevezetése is kieme­li, hogy Petőfi... „nyelve köz­ismerté nemcsak kora beszélt nyelvéhez, hanem mai irodalmi és köznyelvünkhöz is igen kö­zel áll, s így az ő nyelvhaszná­latának beható szótári feldolgo­zásából mai nyelvünkre vonat­kozólag is bőséges tanulságokat nyerhetünk.” Az egyes szócikkek a szavak jelentéséit, nyelvtani és stiláris minősítését is megadják. Az egyes szavakat szövegkörnyeze­tükben is bemutatják, vagyis a szavak használatára jellemző mondatokat idéznek. A lelőhely szerint fel nem sorolt adatok számát zárójelben közlik. Az idézetek mellett kulcsszámot ta­lálunk, a szótárhoz csatolt For­rásjegyzék ugyanis közli az egyes (verses" és prózai) művek címét, Wéleíjtézé^pk pontos idejét és a müvek kulcsszámát is. A szócikkek tehát a későbbi nyelvi feldolgozásokhoz bőséges, jól áttekinthető anyagot nyújta­nak. E feldolgozások feltárják majd Petőfi nyelvművészeiét, életművének alaposabb megér­tését is elősegítik. A szótár jelentőségére csak a teljes anyag megjelentetése után lehet majd rámutatni. De már ennek az első kötetnek a lapoz­gatása is jelentős lehet. Meglep bennünket Petőfi nyelnének üde- sége és modernsége, szókincsé­nek gazdagsága. Sokszor használt szavai közül ebben a kötetben rátalálhatunk pl. a bilincs, az apostol és a forradalom szóra. Azt is észrevehetjük, hogy a stí­lus egyhangúságának az elke­rülésére az e—ö változatok kö­zül többször használja az ö-s. mint az e-s változatot (föl, fö­lösleges, fölséges, fölségsértés stb.). Pl. a fölöti-felett válto­zatból az elsőt 107-szer, a máso­dikat 65-ször írta le. A fölösle­ges 16-szor, a felesleges pedig csak egyszer szerepel. Igaz, a csepp gyakoribb, mint a csöpp, de ebben a kialakult használt­nak is szerepe volt. A Petőfi-rajongók- ugyanolyan élvezettel olvashatják ezt a szó­tárt, mint verseit. Kiss István A Macskajáték Leningrádban • A leningrádi Akadémia Színház társulata bemutatta Örkény István Macskajáték című darabját. A képen: a szerző (jobbról a harmadik) a darab szereplői között az előadás után. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS.) A VEZETŐ OSZTÁLY PRESZTÍZS ÜGYE Szakmatanulás - váróteremben Reggel háromnegyed 6 előtt ér­kezik személyvonat Ceglédre — Abonv felől. A leszállók túlnyo­mó része munkás. Köztük leg­alább kéttucatnyi ipari tanuló. Ok már a vonatban kamaszos eleven­séggel próbálják kiverni szemük­ből az álmot. A váróteremben ilyenkor már zajlik az élet. Mérik a röviditalt, fröccsöt. sört. duplát, és villásreg­gelizni is lehet. A tágas helyiség egyik vége az Utasellátóé. Az utasok többségé átsiet a ter­men, hogy gyalogosan, vagy a vál­lalati járműveken iparkodjék munkahelyére. Mások átszállásra várnak. Egy nagy várakozócsuir- nok van még. s azon túl ismét két váróterem. Egyik a nemdohányzó, ahol főleg diákok várják az idő múlását, míg majd az iskolák fo­gadják őket. Most már ideális vá- róhely ez. Az igazán esztétikusán átalakított állomásépületben min­denütt kellemes a klíma. Míg a korszerűsítés tartott, bizony a ta­nulók is a nagy „közös” váróte­remben ..tanulmányozhatták” az élet furcsaságait. No persze, ma is ide települ be egy részük, mert vonatérkezéskor még nincs nyitva a másik két helyiség. Nem érnek rá ácsorogni a meleg folyosón, mert még meg kell csinálni a há­zi feladatot. Uvenkor minden perc drága. Megszállnak két-három padot. A már kész leckéket igazságosan szétosztják. A kihajtott füzeteket erről is. arról is közrekapják, s elkezdenek dolgozni. Aki nem az írka mellett ül. társa fölött les át. Igazítja annak fejét. — Hajtsd lej­jebb. Pixi! — s ha túl gyakran kell belekukkantani a „mintapél­dányba”. praktikusan „simára” döngeti — amolyan haveri gyön­gédséggel — a barátja hátát. Ez­után vígan lehet azt „asztalnak” használni. Ne legyünk azonban nagyképű erkölcsbírák. Nem lélektelen, me­chanikus puskázás ez a másolásos munkamegosztás, vagy csak egy­két gyereknél az. Mert azért mun­ka közben összpontosítanak, ma­gyarázatot kérnek egymástól, bí­rálják a másolt szakrajzot, vitat­koznak a számtanpélda megoldá­sán. Nem akadémikus komoly­sággal, az igaz. hiszen egy kis bí­rok. könyöklés, barátságos fejen- csapás lezajlik ezalatt. Csörögnek a vonalzók, a leejtett szögmérők. A házi dolgozat mégiscsak elké­szül közben. Valamit-foglalkoztak a feladattal, ami még mindig jobb. mint a semmi. Gyakorlati­ból lehetnek olyan ügyesek, ér­deklődők. hogy az elméletiből ennyi munka után is „fakítsanak” valamit. Amivel ki így. ki úgy — szerencsétől és tehetségtől függően is — átmegy. De nem üt .majd ez vissza a szakmában? Alapoí tudás az ilven? Ébresztő — haj húzással Mondom, tízévi utazgatásom alatt bőven volt alkalmam elné­zelődni a bejáró ipari tanulók munkakezdésén — a ceglédi állo­máson. Is. Ezt hozzáteszem, mert más városok várótermeiben is megfordultam kora reggel, és & kép hasonló volt S ha most már van is külön tanuló-váróterem Cegléden — vagy mondjuk Kecs­keméten —. szinte óhatatlan, hogy a gyerekek ki ne ruccanjanak on­nét egv kis körsétára, a reggeli nyüzsgésbe belekíváncsiskodni. Van különleges látnivaló Nemegy­szer például a nívós kultúrkör- nyezetté alakított ceglédi — büfés — váróteremben is. Nemcsak ko­rán kelt utasok, várakozók fala­toznak. poharazgatnak az állópul- toknál. Vannak, akik az előző es­te elkezdett ivóműszakot folytat­ják. Mert bírják. JKörbe-körbejár a vasútőr. á rendőr, a takaritónö, de ritka az olyan reggel, hogy va­lamelyik kőrútjuk alkalmával ne találkoznának — mondhartni meg­szokott — figurákkal. Egyik ki­dőlt már a nyitás előtt, és most valamelyik pádon gajdol magá­ban. A másik édesdeden és „illa­tosán” horkol — hosszan elnyúlva, kezét, lábát szétvetve. Egyszer- másszor különböző összetételű nedvességek, tócsák fénye jelzi a szép márványos kőpadlón, hogy a kedves utas nemigen tudta rifár, hol van. amikor azokat produkál­ta. Láttam bohém lelkületű záká- nyost. aki nem fárasztotta magát azzal, hogy elfészkelődjön a pá­don, hanem lefeküdt előtte, a kö­vön. Párnául a sityakja szolgált elnehezült kobakja alatt. Láthat, hallhat a tanulóifjúság. Míg a rendőr, mivel már szólint- gatásra rázásra sem ébredt a kliens, némi kis hajfogással kelti életre a beszittyózott pasast. Et­től csodálatos gyorsan felpattan a szemük. Aztán szemlélheti az iskolásnép. hogy néha valóságos nehéz fizikai munkával sikerül a vasúti őrnek jobb tájakra hurcol­ni. támogatni a totál részeget. Ki lehet fogni olvan látványt,- ami­kor mentőkocsin folytatja útját az elázott polgár — a kijózanítóba. Felér egv tv-kabaréjelenettel, amikor szegény takarítóasszony folytat ádáz vitát a magáról meg­feledkezett kedves vendéggel. Deliriumos Jóska áriája Tíz év során eleget láttam ebből a ceglédi állomáson, kora regge­leken. Nem mindennap fordul elő minden eset. de azért megvan a „heti átlag”. S ja. még majd kife­lejtettem az örökké deliriumos ..Jóska” rpagánszámát. Amikor agyrepesztően éles fejhangján vá­ratlanul rávonvit — a szó szoros értelmében — és orrát üres poha­ra fölött egyensúlyozva, mekegi: „ __ Pacsirta szólt a fán ...” Döbbe nt csend fogadja az egy­soros áriát, aztán az emberek — látva az elkövetőt — megköny- nyebbülve legyintenek: „Hogy a fene vitte volna! A szívbajt hozta ránk.” „Jóska” is azon váróterem-meg­szállók közé tartozik, akiket — ha százszor kitessékelnek, százégyed- szer is visszasompolyognak, ö is felkeresi padok közt csetlésében- botlásában az ipari tanulókat, hogy megvágja őket egy spangli erejéig. Elkomázik velük, míg kunyerál. aztán odébbáll, hogy máshol három deciért tarháljon. Míg a rendőrrel, vasúti őrrel nem találkozik. A tanulók pedig folytatják a házi feladat írását, rajzolását. A kecskeméti állomáson mások a viszonyok, más a vonatjárás. A büfés váróteremben nem lehetnek, fel is tűnnének. Az élet „tal­ponálló” oldalából így is „szép” tapasztalatokat gyűjtögethetnek, míg az állomáson kell tartózkod- niok. Nem ok nélkül hangzott el a kívánság az SZMT elnöksége február 8-i ülésén az egyik fel­szólaló részéről, hogy reggelen­ként tegyék lehetővé az iskolák a ' bejáró tanulók számára a korábbi kapunyitást. A bejárók aránya: 42,3 százalék Ez csak a vasúton bejáró szak­munkástanulók mindennapjából kiszűrt néhány tapasztalat. A be­járók aránya a megyében: 42,3 százalék. A kereskedelmi tanulók körében ez az arány á 89—90 szá­zalékot is eléri. Csak a cikkben ábrázolt viszonyok szempontjából tekintve is nagy-nagy gondunk a kollégiumi hálózat szűkössége. A- szakmunkástanulóknak mindösz- sze 7.4 százalékát tudjuk kollé­giumba elhelyezni. Hány ipari ta­nuló kel kora hajnalban, és — az utazási tortúrák után — jut haza késő este a megyében? Még ilyen kedvező közlekedési adottságok mellett is. mint a megyeszékhe­lyé. Országos célkitűzés a lányok arányának növelése a szakmun­kásképzésben. A kollégiumi he­lyek hiánya különösen a lányok beiskolázását, szakmunkásképzé­sét gátolja. Ugyanakkor gondol­junk például a kereskedelem utánpótlásgondjaira. De nemcsak itt van egyre fokozódó feszültség. A termelő üzemek munkaerő­szükséglete már „jelenleg sincs összhangban az ifjúsági létszám­mal. még akkor sem ha a válla­lati igények esetenkénti „rátartá­sával” számolunk ”— olvashattuk az SZMT elnöksége elé terjesztett jelentésben A szakmunkásképzés súlyának, presztízsének növeléséről jó ideje nap mint nap írunk, beszélünk. Mint tárgyi előfeltétel, egyik kulcskérdése ennek a kollégiumi helyzet eddiginél gyorsabb javí­tása. A bejárás sok kedvezőtlen kísérő körülménye közül csupán a várótermiekből adtunk „ízelí­tőt”. Mondjuk meg őszintén, a szakmunkásképzés presztízsét emeli-e, míg annyi fiatalnak ilyen viszonyok között lehet csak meg­tanulnia a szakmát? Míg a vezető társadalmi osztály utánpótlása je­lentős részének ennvi külön töre- delemmel, nehézséggel kell meg­birkóznia naponta nem riaszt el inkább sokakat, mint vonzana a szakmunkásképzés? Mikor úgy is eléggé tartják magukat az előíté­letek. Hogy például a tovább­tanulást. sokan . feltétlenül csak gimnáziumokban tudják el­képzelni. Nem értették még meg — egyesekben nem is volt meg erre a hajlandóság —. hogy a szakmunkásképzés ugyancsak kö­zépfokú oktatási forma. Minő­ségi. gyakorlati követelményekkel. Váljék igazán közüggyé! Valahogy nincs még a szak­munkástanuló-kollégiumok ügyé­nek olvan társadalmi akusztikája, mint amennyire — írd és mondd — létkérdése az ipari termelés jö­vőjének az utánpótlás nevelése. Nem akarok demagógiába esni, de többszörösen hangos „dobve­rés” kísér országosan olyan „moz­galmakat”. mint a „Megmérettünk és nehéznek találtattunk!^'"*(Pedig ez a résztvevőknek igazán szemé­lyes hasügye.) — mint a szakmun- kástanuló-kolléeiumok szaporítá­sának sürgetését. Mintha — tudat alatt — ezt afféle „gverekügy”- kénl kezelnénk. A közvetlenül ér­dekelt oktatási szervek, iskoláin- tézménvek. szakszervezetek jó ideje rázzák a csengőt: Szélesebb körű figyelmet kérünk! Amikor arról szól a jelentés, hogy — még nem jóváhagyott tervek szerint — a megyében 1200 hellyel bővülnek a kollégiumok az ötödik ötéves tervben, de számolni kell azzal, hogy ez sem tudia kielégíteni a jogos igényeket (akkor pedig a ta­nulók 26 százaléka lakhatna kol­légiumban) sokkal-sokkal na­gyobb- mozgolódás volna kívána­tos. Például nagyon indokoltnak látszik, hogy a nagyobb létszámú szakmunkástanulót foglalkoztató vállalatok, gazdaságok vállaljanak részt e gondok megoldásából. Kezdeményezés van: a Fém- ■ munkás Vállalat kecskeméti gyá­ra saját erejéből hozott létre kol. légiumot 18 tanuló számára. Miért ne lehetne máshol is követni a példát? Vagy az oLvan átmeneti megoldást, hogy. mint a Kiskun- halasi Állami Gazdaság építőtábo­rait célszerű volna máshol is a szakmunkásképző intézet rendel­kezésére bocsátani ezeket, kollé­gium céljára. Kiskunhalason nagymérvű beiskolázást von maga után az odateleoített kötöttáru- gyár szakmunkásgárdájának ki­alakítása. s ez a kezdeményezés jelentősen megkönnyíti ezt. A szakmunkás-kollégiumok ügye: a munkásosztály presztí­zse is. Tóth István Tanyai gyerekek az „usziban” Történelem előtti lelet Kecskemét, uszoda, délelőtt 9 óra. Az előcsarnokban kisiskolá­sok várakoznak csöndben, 'kissé elfogódottan. Fülöpházáról érkez­tek, most vannak itt először. — Ki tud úszni, gyerekek? Egyetlen kéz lendül a magas­ba, a hozzá tartozó fiúarc dia­daltól sugárzik. A többi gyerek­fej lassan Tefelé konyul. — Ki szeretne megtanulni? Mint vezényszóra, úgy' mozdul-* nak á karok, s. felvidulnak a szo- nyrkás ábrázatok. Bodócs Flórián úszómester vet­te át a tanító bácsitól a parancs­nokságot, kezdődik a tisztasági- és sportfoglalkozás. Először is el­igazítást tart, tájékoztatja a gye­rekeket az itteni rendről. Min­denki szépen levetkőzik az öltö­zőben, azután zuhanyozás követ­kezik. Elmondja azt is, mért nem lehet enélkül a közös me­dencébe lépni. A fiúk, lányok fi­gyelnek, mindegyik csupa vára­kozás. i Flórián bácsi jelenleg összesen 180 tanyai gyerekkel ismerteti a testet-lelket gyönyörködtető spor­tot. A szarkásiak már tavaly feb­ruár óta rendszeres vendégei az uszodának. A gyerkőcök 50 szá­zaléka általában jól megtanul úszni ezeken a rendhagyó testne­velési órákon — mondja az úszó­mester. Megszeretik a vizet, és sokan önállóan is idelátogatnak az iskolai szünetnapokon. — Nagy öröm számunkra, hogy a megyei egészségügyi nevelési csoport és a vízmű vállalat jó­voltából itt tarthatjuk meg a testnevelési órákat — mondja Sö- rés József, a két tanerős fülöp- házi 4-es számú Általános Iskola nevelője. Feleségével — akivel összevont osztályoknak oktatják a betűvetést — és néhány anyu­kával kísérte el a nebulókat. Tor­natermük nincs, sportszerük úgy­szólván ' semmi. Következésképp igazi testnevelésről odahaza be­szélni sem lehet. A vízmű vállalat saját autó­buszával ingyen hozza és viszi kis vendégeit. Fürdőjegyet ked­vezményes áron juttat az iskolá­soknak. A megyei egészségügyi csoport pedig 4 ezer forinttal tá­mogatja a fülöpházi iskolát ab­ban a törekvésben, hogy tanulói egészséges, edzett testű fiatalok­ká serdüljenek. Magának az is­kolának jóformán semmibe sem kerül az egész. Míg beszélgetünk, a zuhanyozó gyerekcsiviteléstől hangos. Tet­szik az' új játék, alig lehet őket kicsalogatni. A medence előtt újabb intelmekben részesülnek. Azután bele a gyermek meden­ce kellemes vizébe. Az ittlevő pajkos, hancúrozó gyerekeket látva arra gondolok, milyen kár, hogy a patrónusok, lehetőségei. is korlátozottak. Jó lenne ha. minél több tanyai és falusi; kispajtás eljárhatna ide, a kecskeméti usziba. A. T. S. Az Ukrán Tudományos Aka­démia Zoológiái Intézetének pa­leontológiái múzeuma új kiáúlí- tási „tárggyal”, egy dinoszaurusz csontvázzal gazdagodott. Az értékes lelet helyreállítá­sával és a csontváz összeillesz­tésével kapcsolatos munkálato­kat Vlagyimir Szvisztun, a biológiai tudományok kandidá­tusa irányításával végzik, ö ta­lálta meg e történelmi idők előt­ti állat maradványait, az ukraj­nai Guszjatyin falu melleit foly­tatott egyije ásatásnál. Száz évvel ezelőtt Bajoror­szágban találtak hasonló leletet, amely most a British Múzeum­ban látható. Azv Ukrajnában talált di­noszaurusz,' különösen a kopo­nya sértetlenebb volt, mint a ba­jorországi példányé. A több mil­lió évvel ezelőtt kihalt óriás­állat csontváza a mammutéra és az elefántéra hasonlít, de sok­kal nagyobb azoknál. Hossza körülbelül 5 méter, magassága 3,75 méter. Agyarai — az ele­fántétól eltérően — nem a fel­ső, hanem az alsó állkapcsán helyezkednek el. Lefelé görbült agyara a talajból történő táplá­lékszerzésben segítette az álla­tot. A dinoszauruszokkal kapcso­latos kérdésekre a tudomány még nem tudott határozott vá­laszt adni. Egyes tudósok felté­telezik, hogy ezek az őslények a folyóparti területeken éltek, más tudósok szerint viszont a di­noszauruszok az erdőket népe­sítették be, levelekkel és galy.- lyakkal táplálkoztak. (APN—KS) • A dinoszaurusz koponyája. #A tudósok a dinoszaurusz­csontváz összeállításán mun­kálkodnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents