Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-16 / 63. szám

* 4 • PETŐFI NfiPE « 1974. március 16. GYEPGAZDÁLKODÁS ÉS SZARVASMARHATART AS Négy fal között, vagy a szabadban? Jó ütemben vatósul meg a szarvasmarhaprogram hazánk­ban. Nőtt a tej mennyisége és több hús kerül a fogyasztók asztalára. A program megvalósításának feltételét abban látták országszerte, hogy komplex telepeket építettek. Csodás épületek készültek. Arra törekedtek, hogy ember­nek való összkomfortot teremtsenek az állatoknak. Ha rá le­hetett vobia venni őket, talán még az egészségügyi papír használatára is „kötelezték” volna a jámbor jószágokat. Nem akarol tréfálni, hiszen jelentősebb tényezőkről van szó: a pénzről. Ugyanis a komplex telepeken egy állatférőhely költ­sége 70—90 ezer forint. Ezt az összeget az állatoknak ter­melésükkel — hús és tej — kell „megtéríteni”, kiegyenlíteni. A számítások azt mutatják, hogy ehhez több tíz év szükséges, vagyis a leglassúbban megtérülő beruházást végezték a gazdasá­gok. Ugyanakkor drágábban tud­nak termelni ezeken a telepeken. A végtermék minden kilóját ter­heli az épület, a gépek és be­rendezések, a munkaerő, vala­mint a takarmány költségei. A takarmányt nemcsak meg kell termelni, hanem beszállítani a telepekre ott keverni koncentrá- tumokkal, vitaminokkal és az ál- látóik elé „tálalni”. Egyértelműen meg kell mon­dani, hogy a 8—10 évvel ezelőtti szarvasmarhatartás és -tenyész­tési módszerek, körülmények al­kalmatlanok voltak a szarvasmar­haprogram megvalósítására. Te­hát változtatásra szükség - volt. Ugyanakkor — ma már tanul­ságként levonható — az „állat­palota” építése sem hasznos és helyeselhető, illetve nem kizáró­lagosan ilyen módon valósítható meg csupán a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztése. Kinek jó az efféle építkezés? A gazdaságok többnyire . eladósod­tak, pénzüket hosszú időre lekö­tötték. A szarvasmarhát állandó jelleggel négy fal köze kénysze­rítették, holott ennek az állatnak az élettere, biológiai szükséglete a szabadban, a legelőn van. A telepeken nem sikerült az időjá­rás változásaiból eredő stressz­hatásokat megszüntetni. Az álla­tok a változásokra — hőmérséklet, páratartalom, villámlás-dörgés — ugyancsak reagáltak étvágy- és tejtermelés-csökkenéssel. Sőt, gyarapodtak az idegrendszerre ható tényezők a gépesítéssel, bár a gépek zaját az állatok lassan megszokják. Sokszor mondjuk el az igaz- ságot: minden éledek, forrása a Nap.*’ A 'tárva tartott' atlátokat kirekeszti ük a napenergia köz­vetlen hasznosításából, ezért van szükség például D-vitamin ada­golására és többfajta gyógyszer­re. A leírtakból arra az álláspont­ra lehetne jutni, hogy a szarvasmarhatelepek használha­tatlanok,', rosszak, le kell rombol­ni őket. Szélsőséges eljárás len­ne,. s az írás célja korántsem az, hogy ilyen lépésre ösztönözzön. Hiszen nagy munkát végzett a szarvasmarha-tenyésztés fellendí­tése érdekében minden szakem­ber, még akkor is ha nem a leg­szerencsésebb megoldást válasz­tották, és van gazdaságosabb módszer is. A fejlesztés egyedüli útjának hitt „komplex szarvas- marhatelep-szemlélet” az. amely ellen hadakozni kell a gazdasá­gosság érdekében. A komplex te­lep csupán egyik lehetőség az ágazat fejlesztésére. Mi tehát a járhatóbb út? Ál­talánosan mondható: ha az álla­tok tartását biológiai szükségle­tükhöz idomulva valósítják meg. A szarvasmarha a legeltetést, a szabadban tartózkodást igényli, a zord hidegben pedig az istállót. A szabadban tartás sok-sok haszna közül a takarmányozást szükséges boncolgatni a gyep­gazdálkodás 'tükrében. Hazánkban 1938-ban 1,6 mil­lió hektár gyep (rét és legelő) volt, 1968-ban 1,3 millió, s a ter­mésátlag 42,6 százalékkal csök­kent. Szénaértékben kifejezve 12 millió mázsás takarmányapadás történt. 30 év alatt. Ma 1 millió 281 ezer hektár gyepterület van az országban. Ebből 1 millió hek­tár a valóban értékes gyep, ahol lehet gazdálkodni és mintegy 11 mázsa nyersfehérjét adhatna évente — öntözés nélkül — ez a terület. A korábbi esztendőkben a gyep terméghraarpának csökkenése ar­ra ösztönözte* a gazdákat,* hogy feltörjék és szántóföldi kultúrák termesztésével pótolják a takar­mányt. Mindezt pedig ahelyett tették, hogy a gyepet, inkább művelték vagy felújították vol­na. A gyep művelésével, műtrá­gyázásával elérhető, hogy évente a hektáronkénti terméshozam — a talaj- és időjárástól függetlenül — 30 mázsa szénaérték alatt ne legyen. A gyep termését — vagy annak nagyobb részét — nem érdemes kaszálni, betakarítani, hanem gazdaságosabb legeltetéssel hasz­nosítani. Kiszámították, hogy a szarvasmarha legeltetésével a Nap energiájának 4—5 százaléka hasznosítható. A szarvasmarhát egész évben lehet legelőn tarta­ni. De vajon melyik fajtát? A Kiskunhalasi Állami Gazdaság­ban és a Hortobágyi Állami Gaz­daságban a hereford húsmarhá­kat tavaly egész évben szabadon tartották — télen is. A karám­ban való tartás és a teleltetés jól sikerült. A súlygyarapodás havonta 40 kiló volt. És a ma­gyartarka? A Hortobágyi Állami Gazdaságban kontrollként ma­gyartarkát is ilyen módon tartot­tak, s -az eredmény meglepő: 4—5 kilóval nagyobb súlygyara­podást ért el, mint a hereford. Ez bizonyítja, hogy a magyar fajta is alkalmas a szabadtartásra. A legeltetés, a szabadban tar­tás gzdaságossága vitathatatlan: minimális épületberuházás, olcsó takarmány. Nemcsak a húshasz­nosítású szarvasmarha-állomány­ra vonatkozik ez, hanem a tejelő egyedekre. is. Ugyanis a naponta 12 liter tejed adó szarvasmarha takarmányszükséglete 40 kiló fű és 4 kiló széna. Az állatok fejése vár megoldásra. Két út látszik járhatónak: a szabadban fejés gépekkel, vagy a gyepterületek centrumában fejőház építése. Természetesen csak ott, ahol jó minőségű gyep van, vagy ilyen kialakítható! i Az állatok legeltetése is szak­értelmet kíván, a tapasztalatok szerint a sávos és szakaszos le­geltetés helyett az úgynevezett egynapos adagolt legeltetés — villanykarám segítségével — a legjobban bevált, s alkalmazható. A leírtakból nyilvánvaló, /hogy a szakszerűtlen gyepgazdálkodás és a legeltetéses szarvasmarha­tartás szorosan összefügg. Ez ugyanis a másik lehetőség, amely a drága szarvasmarhatelepek mellett sok gazdaságban fellen­dítheti a szarvasmarhatartást, megoldhatja a gazdaságosolr csó hús- és tejtermelést. Csabai István • Villanypásztor vigyáz a legelésző tehenekre. OLTVÁNYOK SZEREMLEROL * A kéthasznú szőlőfajták a keresettek Az újabb homoki szőlőtelepíté­sek bizonytalansága miatt hiány­cikk a gyökeres szaporítóanyag Bács-Kiskun megyében. Az évek óta tartó stagnálás után — az anyagi feltételek megteremtésé­vel — megkezdődött a szőlőter­melés felújítása a vidéken. Az újabb ültetvények kialakításához 1974—1975-ben látnak hozzá a gazdaságok, de a kisgazdaságok is beléptek az igénylők közé. Így kevésnek bizonyult a Bács- Kiskun megyei Ültetvénytervező Vállalat őszi-tavaszi gyökeres­vessző kínálata: gyorsan elfogyott a kétmilliós készlet. A kereslet fajtabővítést is kíván, legna­gyobb az érdeklődés a kettős hasznosításúato— mint például a Kocsis Irma, Irsai Olivér — iránt. Az Ültetvénytervező Vál­lalat ennek ■ megfelelően rendez­kedik be szaporítóanyag-ellátás­ra, s a hegyaljai törzstelepekről szerzi be a gyökereztetéshez a sima vesszőt. Tizenhat féle mi­nőségi borszőlőfajta szaporítá­sát kezdik meg. A sima vessző gyökereztetésén kívül, a hazai és külföldi keres­letnek megfelelően, fejlesztik az oltványpevelést is. Egyik leg­nagyobb bázisgazdaságukban, a szeremlei Dunagyöngye Tsz-ben megkezdték az oltványok dug­ványozását. Telepükről, a gyor­san felmelegedő dunai öntésta­lajról, évente egymillió oltványt értékesítenek. FILMJEGYZET A Diktátor Chaplinnel 'élmény volt megis­merkedni és nagy élmény ’újra felfedezni. A diktátorral — Chaplin pályájának talán leg- szuggesztívebb, kétszólamú alakí­tásával — gyerekfejjel találkoz­tam először, a felszabadulás után. Mi, a háború halálos veszedel­méből éppen csak megmenekült gyerekek, könnyen sírtunk és hálásan nevettünk akkoriban. És Chaplin egyszerre ajándékozott meg a gyógyító nevetéssel és az együttérzés könnyeivel. A diktátorról sokat írtak, sok­féleképpen elemezték, maga Chaplin így ír róla „Életem” c. könyvében: „Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg, nem fogom tréfára a nácik gyil­kos őrületét...” Pedig éppen ez­zel érzett rá, zseniálisan a lé­nyegre. Ma, amikor a fasizmus­nak kiterjedt és megbízható szakirodalma van, s jobbnál jobb alkotások világítanak be a hit­leri őrület homályos zugaiba, ez a film azzal lep meg, ,hogy már akkor felfedte a sötét titkot, amikor még nem is voltak ki­terítve a leleplező dokumentu­mok. Szinte anatómiái pontos­sággal tüntette fel egy gyilkos hatalom és szörnyeteg vezérének kóros elváltozásait. Azzal pedig, hogy nevetségessé tette Hitlert, s mindazt, amit képviselt, meg­fosztotta az alakot a maga korá­ban különösen félelmetes nimbu­szától. De hogyan lehet lekicsinyíte­ni ,egy diktátort és felnagyítani egy egyszerű kis borbélyt úgy, hogy az igazság se szenvedjen csorbát és a néző érzelmei is rá­hangolódjanak a helyes hangra? Itt jön a nagy ötlet, a személyek összecserélésének döbbenetes, mulattató és megrendítő variá­ciója. Chaplin nem egy szuper­hőst állított szembe a rettegett zsarnokkal, hanem egy típusból — önmagából — bontotta ki a látszólagos külső azonosság kiáltó ellentpontjait. Megmaradt em­bernek, sőt vállalta, kijátszotta a kacsázó kisemberség szívszo­rítóan mulatságos tragikomiku- mát, s a gyengeségből, ajz elesett- ségből éppen azt emelte ki, ami már nem az embert teszi ne­vetségessé, hanem azokat, akik megnyomorítják. Kimeríthetetlen leleménnyel keveri a kicsiség árnyalatait, nagyságát, illetve veszedelmét. Azzal sem elnéző, akit szeret — ,a filmbeli borbélyt például egy pillanatig sein mutatja rettent- hetetenül bátornak, oroszlánszí­vűnek — akit viszont gyűlöl, ahhoz kegyetlen. Kíméletlenül őszinte. A „Pfujherrt” pontosan olyannak mutatja, amilyen póz­ban megjelent a történelem nyil­vánossága előtt. Aztán egy kicsit elmozdította ezt a fenséges be­állítást, a vonalak ettől megtör­tek, a hang rikácsolássá torzult, a félelmetes diktátor mindunta­lan kiesett a szerepéből és egy giccses kertitörpe áll előttünk, akit pojácaként rángat a' mások, valamint saját hatalomvágya. A film leginkább vitatott ré­sze, a befejező jelenet, amely az amerikai kritikusoknak főleg a mondanivalója miatt nem tet­szett. Itt a jámbor, félénk kis borbély többé nem a véletlenek játékszere, alkalmi hős, vagy ál­dozat. ahogy a körülményei hoz­zák, hanem ember, aki önként vállalja sorsát. Chaplin, a nagy művész, és az érzőszívü ember saját, aggódó gondolatait közli velünk: „Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az- emberek lelkét — gyűlöletbe rekeszti a világot —-, nyomorú­ságba és vérontásba masíroztat bennünket. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűköl­ködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmük rideg, szívtelen. Túl so­kat gondolkozunk és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé em­berség kellene. A bölcsesség mel­lé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.” Olyan fi­gyelmeztetés ez, amit ma is ér­demes megszívlelni. V. Zs. Tiszthelyettesek és szakmunkástanulók találkozója A szakmunkásvizsga előtt álló tanulókat már most foglalkoz­tatja a kérdés, miként alakul majd életük, milyen lehetőségeik vannak a munkavállalásra, eset­leg továbbtanulásra. A dön'tés megkönnyítésére fo­gott össze a honvédségi párt- szervezet, a megyei kiegészítő parancsnokság - kecskeméti 607-es számú szakmunkásképző intézet, valamint a pályaválasz­tási tanácsadó, hogy informálják a harmadéves szakmunkástanuló fiúkat a hivatásos tiszthelyette­si pályáról. Ezeken az összejöveteleken a rövid ismertető után a résztve­vők számos kérdést tettek fel a tiszthelyettesi iskolával, a tanu­lással kapcsolatban. Az érdeklő­désekből kitűnt, hogy melyek azok a területek, ahol általában téves információik vannak a fia­taloknak. Most azonban megbe­szélték; hogy mit is jelent a tiszthelyettesi munka, , s milyen felelősség hárul a tiszthelyette­sekre a katonai pályán. A.katonai élethivatást választó fiatalok felelősségteljes feladata a haza.védelme. Ezen belül a kü­lönböző szakbeosztású tisztek és tiszthelyettesek a polgári munka­körökhöz - hasonlóan látnak el egy-egy részfeladatot. A hivatásos tiszthelyettesek munkájára jellemző a sorkato­nákkal való foglalkozás, oktatás. A fiatal tiszthelyettesek elmond­ták, hogy az iskola elvégzése után kezdő fizetésük 2800 forint volt és évente. 5700 forint ruha­pénzt t kapnak.. A tiszthelyettesi iskolára a je­lentkezés határideje március 31. Jelentkezési lapot a szaljmunkás- képző intézetben, vagy a kiegé­szítő parancsnokságon kaphat­nak. A 17. életévüket szeptem­berig betöltő fiatalok jelentkez­hetnek. Kúti István a pályaválasztási tanácsadó munkatársa Döntött a Legfelsőbb Bíróság Egy nagyvállalat tisztviselőjét fegyelmivel elbocsátották, mert egy kisiparostól nagyobb összeget fogadott el azért, hogy munkát juttasson neki. A vizsgálatkor a tisztviselő beismerte tettét, de a döntés ellen a munkaügyi bíró­sághoz fordult és büntetése mér­séklését kérte. A bíróság helyt adott a keresetnek, és a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyez­te. ítéletét arra alapította, hogy a fegyelmi eliárásröl nem vettek fel jegyzőkönyvet és a tisztviselőt személyesen nem hallgatták meg, tehát nem adták meg a védeke­zési lehetőséget, holott a szemé­lyes meghallgatás a fegyelmi el­járás olyan lényeges követelmé­nye. aminek elmulasztása a hatá­rozat hatályon kívül helyezését vonja maga után. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság el­lenkező álláspontra helyezkedett. A határozat indoklása szerint a Munka Törvénykönyve a fegyelmi jogkör gyakorlójának kötelességé­vé teszi, hogy a dolgozót a fe­gyelmi eljárás során személyesen is meghallgassa. Amennyiben azonban ilyen eljárási szabálysér­tés történt, mint ebben az esetben is, ez mégsem ad módot arra, hogy a bíróság emiatt a fegyelmi határozatot hatályon kívül he­lyezze. Ugyanis, ha a bíróság az ügyet nem látja tisztázottnak, bi­zonyítást rendelhet el. Tehát mód­ja és lehetősége van, hogy a tény­állást a dolgozó személyes meg­hallgatása. valamint a bizonyíté­kok alapján érdemi határozatot hozzon. Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság a munkaügyi bíróságot új el­járásra és új határozat hozatalára utasította.- Egy mérnök a találmányára a szabadalmi oltalom megadását kérte, de az Országos Találmányi Hivatal azzal utasította cl, hogy egv külföldi szabadalom ezt a kér­dést lényegében megoldotta, s ez­zel szemben a mérnök találmá­nya határozót találmányi jelleget nem mutat: Az illető bírósághoz fordult, s végső fokon a Legfel­sőbb Bíróság, szintén elutasító végzéál; hozott. A döntés indokolása szerint egy korábbinál korszerűbb szerkezet még nem jelent műszaki újdonsá­got. Ugyanis ismert és alkalma­zott, de a jelenlegi technikai szin­tet újdonságával túl nem haladó szerkezetek beépítése, találmányá­nak, illetve úi műszaki megoldás­nak nem tekinthető. A sióban for­gó külföldi szabadalom, továbbá a szakemberek által ismert szer­kezetek elegendő -útmutatást ad­tak a szabadalmaztatni kért vál­toztatások elvégzéséhez, de nem haladják .meg' egy mérnöktől el­várható fejlesztési feladatok meg­oldását. Amit szabadalmaztatni kért. az a technika mai szintjén nem jelent találmánynak minő­sülő konstrukciót. Á teljes szerke­zet korszerűbb lett. de szabadalmi oltalomban nem részesíthető, mert úi műszaki alkotást nem hozott létre. Egy vállalat munkása rakodás közben igen súlyos balesetet szen­vedett. Munkadóia ellen indított perében a járásbíróság azt álla­pította meg, hogy a munkás is hibás volt, ezért a vállalatot csak 50 százalékos kártérítés fizetésére kötelezte. A legfőbb ügyész törvé­nyességi óvására a Legfelsőbb Bí­róság a következőképpen döntött:-— Ha az üzemi baleset előidé­zésében a dolgozó is hibás, a vál­lalat felelősségének mérve nem aszerint alakul, hogy őt is terhe-. li-e vétkesség, és ez milyen arány­ban áll a dolgozóéval, hanem, hogy a sérült vétkes magatartása milyert mérvű volt. A kárviselés arányának meghatározásánál az eset összes körülményeit tekintet­be kell venni. Nem hagyható fi­gyelmen kívül, ha a kár bekövet­kezésében a vállalat vétkes ma­gatartásával (az óvórendszabályok elhanyagolásával, az ellenőrzés el­mulasztásával. a munka szerve­zetlenségével alkalmasabb védő- berendezések hiányával stb.) ma­ga is közrejátszott. Ez a tény a sérült vétkességét csökkenti. Eb­ben az esetben a munkás társai­val együtt, valóban szabályellene­sen járt el. De a Szakszervezetek Megyei Tanácsának szakvélemé- ből arra lehet következtetni, hogy a sérült és munkatársai a telep­helyen kialakult, a munkáltató ál­tal ismert és eltűrt helytelen gya­korlattal összhangban dolgoztak, amikor a, baleset történt. Ez pe­dig a munkás hibás magatartását már önmagában mérsékli. A já­rásbíróság nem tisztázta, hogy a vállalat részéről ki irányította a rakodást és ki ügyelt fel arra. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a vállalat nem gondoskodott olyan felelős személy kijelöléséről, aki; nek ügyelme kellett volna a ra­kodás biztonságára, és aki szükség esetén megfelelő intézkedéseket is tehetett 'volna.- ez a mulasztás ugyancsak a munkáltató terhére írandó! Mindezek tisztázására a Legfelsőbb Bíróság az első fokon ítélkező járásbíróságot új eljárás­ra és új határozat hozatalára uta­sította. Hajdú Endre VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK, MEZŐGAZDASÁG! ÜZEMEK, KISIPAROSOK Március 20-án délelőtt 10 órakor Szegeden megnyitjuk villamosipari szaküzletünket Bakay Nándor u. 24. (Kábelgyár épületében) Szaküzletünkben nagy választékban hozunk forgalomba: KERESKEDELMI VÁLLALAT szerelési anyagokat, világítótesteket, szigetelőanyagokat,, kisfeszültségű készülékeket, transzformátorokat, villamos forgógépeket, hegesztőkészülékeket, klímaberendezéseket, Szellőzőket, akkumulátorokat és töltőket, diódákat és tirisztorokat, egyenirányítókat, NAGY ÁRUKÉSZLET, BŐ VÁLASZTÉK! huzalokat, kábeleket, tekercselő anyagokat, cső és csőtartozékokat, ellenállásanyagokát. yiiMRi 556-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents