Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-15 / 38. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1974. február 15. OLVASÓINKÉ A SZŐ A járlatkezelés kiskátéja OLVASTUK A megpatkolt gumiabroncs FÉLELMETES UTCA Szűkebb lakóhelyünk a Jelky András utcában van, amely eléggé távol esik a kecskeméti belvárostól. E tény, sajnos, kedvezőtlenül befolyásolja az itteni állapotokat. Miről is van szó? Mindenekelőtt az alkalmi gyalogjáróról. Az ugyanis csapadék esetén valóságos sártengerré változik. Ebben gázolnak bokáig a környéki lakosok, köztük a gyerekek, akik a munkahelyükre, illetve az iskolákba, s onnan haza igyekeznek. Sötétedéskor csak fokozódik a kellemetlenség, ha az utcai közvilágítás nem működik — erre gyakran van precedens —, ilyenkor aztán botorkálásra kényszerül az arra közlekedő. Illetékeseknek az eddigieknél többet kellene foglalkozniuk a megyeszékhely külső kerületeinek településfejesztésével. Bizony nagyon időszerű lenne már mifelénk is kiépíteni a szilárd burkolatú járdát! Másik gondunkat a szüntelenül csaholó kutyák okozzák, amelyek nap mint nap odaszegődnek a járókelők nyomába. Feltehetően csak kevesen vannak, akiket kedvre derít a harsány ugatás, a többség irtózik az ilyen lármás kísérettől. Egyébként teljesen érthetetlen, hogy egyes tulajdonosok miért engedik ebeiket szabadon, póráz nélkül kóborolni az utcán. Véleményem szerint ezzel megsértenek valamiféle szabályzatot is... Papp Géza, Kecskemét, (Jelky András u. 11.) UDVARIASSÁGÉRT DICSÉRET Szinte naponta megfordulok az 1116-os számú —a kecskeméti Simon István utcában levő — önkiszolgáló élelmiszerboltban. Rendszeresen nagy a forgalom, hiszen vásárlóinak zöme a közeli szalagházban lakiig. A gyakori tumultus láttán könnyen arra következtethetne az ember, hogy időnként talán idegesek, sőt gorombák az itteni kereskedők. Pedig a valóság egészen más. Ok ugyanis roppant barátságosak, megtisztelőén kedvesek. Munkastílusuk lényegéhez tartozik a türelem, a szolgálatkészség. Tapasztalatból állíthatom, soha nem mulasztják el megkérdezni: mit szabad még adnom, mit parancsol még? Es az újdonságokra is mindig felhívják a figyelmet Mondhatná bárki, nyitott kapukat döngetek, hiszen a kereskedő csupán a munkaköri kötelességét teljesíti, ha kulturáltan, szívélyesen viselkedik vásárlóival, Ez így igaz. Csakhogy azt sem kevesen bizonyíthatják: még nem csupán egy-két boltos magatartása hagy kívánnivalót maga után. Szóval nagyon is megérdemli a nyilvánosáig előtti dicséretet az olyan példásan tisztelettudó, udvarias kollektíva, mint amelyik a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi . vállalat szóban forgó üzetében dolgozik. Berta Sándor Kecskemét, (Botond u. 6.) ESZPERANTO-DOKUMENTUMOK UTÁN KUTATNAK Mint ismeretes, tavaly emlékeztek meg hazánkban a Magyar Eszperantista Munkások Egyesülete megalakulásának 60. évfordulójáról. Ennek során részletesen felidézték a mozgalom felszabadulás előtti eseményeit, a nemzetközi nyelv iránt érdeklődő marxista szemléletű munkásemberek harcait az elnyomás és kizsákmányolás ellen, valamint a Szovjetunió iránti bizalom, barátság kialakítása érdekében kifejtett tevékenységüket. Megyénkben szintén sor került hasonló rendezvényekre. Ezéken is méltatták az eszperantista elődök küzdelmeit, az ellenforradalommal szembeni bátor, harcos kiállásukat. Kecskeméten például Vörös Józsefre emlékeztek, aki pedagógus volt, és 'a 'két világháború közötti időben'már tanította az' észpe&tíitő nyelvet. Ezenkívül számos újságcikkben méltatta Zámenhof SZERKESZTŐI ÜZENETEK Halmavánszki Sándorné, Lajos, mizse: A nagyközség központjában levő — orrfacsaró bűzt árasztó — ÁFÉSZ-bőrraktár azonnali megszüntetése tárgyában a helyi tanács szakigazgatási szerve még a tavalyi évben hozott határozatot. Ez ellen felle- bezést nyújtott be a fogyasztási szövetkezet. Az üggyel másodfokon a megyei tanács kecskeméti járási hivatalának műszaki osztálya foglalkozott, amely szintén megállapította, hogy' a település centrumában történő nyersbőrtárolás közegészségügyileg megengedhetetlen, s következésképpen változatlanul hagyta a vonatkozó eredeti döntést. Ám mindezék ellenére hetekig nem kerül sor az — ön által is többször sürgetett — intézkedésre. Az ok: a lajos- mizsei ÁFÉSZ idén január elején azzal a kérelemmel fordult a járási hivatalhoz, hogy a szóban forgó raktározás felszámolásának határidejét április 1-re módosítnyelvének jelentőségét és a nemzetek közötti békés kapcsolat megteremtésében játszott szerepét. Az évforduló alkalmából a megyeszékhelyen rendezett találkozó résztvevői elhatározták, hogy összegyűjtik azon dokumentumokat, amelyek a kecskeméti eszperantista munkások mozgalmára vonatkoznak. A munka megkönnyítésére gzúton fordulunk kérésünkkel a lakossághoz: ha az eszperantista munkások helyi egyesületével kapcsolatos bármilyen adattal, írásos anyaggal, vagy egyéb információval rendelkeznek, arról tájékoztassák a Magyar Eszperantó Szövetség 5-ös számú területi bizottságát! Levélcíme: 6001 Kecskemét, I. Pf. Í59. Bálint István ■» az -eszperantó ‘területi bizottság titkára, Kecskemét sa. E beadványban foglaltakkal kapcsolatban az illetékesek elutasítóan határoztak. Minderről a nagyközségi tanács vb szak- igazgatási szervének vezetője, Brunczvik László a napokban tájékoztatott bennünket. Leveléből megtudtuk, hogy a probléma már megoldódott, ugyanis a szövetkezet végleg bezárta a Deák Ferenc u. 1. szám alatti — hosz- szabb időn át szabálytalanul működő — bőrraktárát. „Óvónő” jelige, Ágasegyháza: Sajnáljuk,, hogy pontos név és cím feltüntetése nélkül küldte el szerkesztőségünkhöz a kecskeméti játéküzletben tapasztalt visz- szásságokat taglaló levelét, emiatt, sajnos, nem áll módunkban foglalkozni bejelentésével. Annak lényegéről csupán észrevételként tájékoztattuk a Bács- Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kecskeméti kirendeltségének vezetőjét. Összeállította: Velkei Árpád Lajosmizse nagyközség sok-sok nevezetességével megismerkedtek már az olvasók a Petőfi Népe cikkeiből. Minek ismételjük ezer két. Egyvalamiről azonban aligha tudnak. Amiben pedig alighanem egyedülálló az ország nagyközségei között. Véli így dr. Havasi László tanácselnök. Komoróczy Péterné igazgatási előadó szerényebb. — Legalább is a Duna—Tisza közén csak nálunk van ilyen. Megmondjuk. Lajosmizsén van olyan tanácsi alkalmazott — éppen Komoróczyné az —, aki egyesegyedül csak járlatlevelek- kel foglalkozik. Mert másra egyszerűen nincs ideje. Tökéletesen leköti ez egész munkaidejét nap mint nap. — Nálunk valóra vált a jelszó: ahány tanya, annyi tehén — jegyzi meg különösebb kommentár nélkül a tanácselnök. — Ezerötszáz tanyában mintegy ezernyolcszáz tehenet tartanak... — S hozzáfűzi még. — A sertések száma huszonöt—harmipcezerre tehető. Nem véletlen hát, hogy az évi 7—8 országos állat- és kirakodó- vásár Lajosmizsén mit sem vesztett régi hírnevéből, „fényéből” ma sem. — Csak úgy, mint a hetipiacé, amelyről sokan azt gondolták, fokozatosan veszít jelentőségéből a tsz-szervezéseket követően. Egy-egy országos vásáron 3—5 ezer ember fordul meg, és a lajosmizsei piacok látogatottsága is ennek fele hetenként. A passzus: közokirat A marhalevél, választékosabb nevén járlatlevél, vagy még egy változatában — passzus, a vásárok, piacok egyik klucs-„sze- replője”. Funkciójáról ki lenne illetékesebb beszámolni Komoróczy Péternénél, aki 1940 óta — kis időt leszámítva — járlatleve- lek kiállításával, átírásával, irányításával foglalkozik. Mint látjuk háromféle mozgást jeleznek e műveletek. Kisborjú látott napvilágot: 8 napon belül marhalevelet kell róla kiállítani. Továbbá. A kerületi állatorvos fülszámmal látja el. Ez amolyan „felékszerezési” aktus. 10X10 cm-es fémlemezkét csíptetnek a jószág fülében, s ennek 6 számjegye az az azonos- sági szárny íameiy-őt minden- más: állattól megkülönbözteti. Marha korában is -Ott fityeg - a fülébén*2 hivatalos fülbevalóként. Amiből az is kitetszik, hogy a gazdája nevére kitöltött passzus a tulajdonjogot igazolja. Az igazgatási előadó szavai szerint szögezzük itt le: — Járatlevelet tehénre, borjúra, sertésre, hízóra, szamárra, öszvérre, lóra, csikóra kell kiál* lítani. Ha piacra vásárra viszik, vagy az Állatforgalminak, ÁFÉSZ-nek adják át. Tehát adásvételkor, szállításkor. Történik még több más, elmu- laszthatatlan tennivaló, mint hogy például a szarvasmarha 1 éves korától TBC-igazolást kap, nyilván ebbeli egészségi állapotáról. — Meg a községi kézbesítőnek, mint aki „mindenkit ismer”, aláírását kell adnia arról, saját nevelésű-e a jószág, vagy vétel útján szerezte a gazda. Ha saját nevelésű, akkor tanúsítania kell, hogy anyaállattal rendelkezik a tulajdonos. Es így tovább. Ha tehát jószágot akar valaki eladni, a kézbesítőtől, mint hiteles személytől kér igazolást effélékről, de még olyasmiről is, hogy mondjuk hány sertés van a gazda portáján, milyen a színük, ivarok. Már most csak az kétséges — hívta fel dr. Havasi László a figyelmet erre a furcsaságra —| hogy egy tizenvala- hányezer lakosú nagyközségben, melynek fele lakossága tanyán él, az egyszem hivatalsegéd feje olyan káptalan-e, amelyben tisztán megvannak ezek az adatok. Nem lenne-e hitelesebb, ha például a saját szövetkezete adhatna ilyen írást, hiszen csak jobban ismerik ott a tsz-gazda háztáji állatállományát. Szóval, ezek után kaphat marhalevelet az eladó. Amit aztán már személyi igazolvány alapján írnak át a vevőnek. Irányítás akkor történik, amikor a boltot nem a jószág „illetékességi helyén” kötik majd meg, hanem az állatot máshová szállítják el értékesítésre. „Lombhullástól — gyöngyvirágig” Néhány számadatot kérek a lajosmizsei állat-, illetve járlatle- , vél-forgalom szemléltetésére. — Kapásból is tudnék átlagszámokat mondani, de jobban érzem magam, ha pontos lehetek — szedi elő roppant fürgén a jókora nyilvántartási könyveket Komoróczyné. Nem is láttam, hogy került a kezébe toll és papír, olyan gyorsan csinálta, s kedvesen kéri közreműködésemet. Diktáljam csak ezeket és ezeket az adatokat. Örülök, hogy segíthetek. Nehézkes a terjedelmes formájú kötetek mozgatása, s így percek alatt elkészülünk. Tehát például. 1973-ban — szarvasmarhára, borjúra, lóra — 3031 új járlat- levelet állított ki; sértésről 36 983 darabot. Piaci átírás 32 605 állatról történt. Vegyesen, de legnagyobb részt sertésre. 7 országos vásáron mintegy 8000 jószág passzusát írta át. 3016 esetben irányított marhalevelet. — Milyen volt a mozgás ez év első hónapjában? Ez már egy kötetből kikereshető. Villámsebesen ír az előadónő tolla. Praktikus elosztással csoportosítja a számokat, í így egykettőre megkapjuk a kívánt adatokat. Január 25-ig' 3950 új marhale- ?-Svel&t-'“állított ki — sertésről. A pgico?i 1720,,a vásárban 1200 ve- ■s,*<fyeS“ Já t rie t Iritézett, túlnyomórészt hízóról, malacról. Közbeveti, hogy a téli hónapokban az Állatforgalmi Vállalat hetente 250—300 hízót szállít el. Viszi őket Budapestre, Ceglédre, Újpestre, Kispestre. — Ha már a télnél tartunk ... Vannak-e „csúcsidőszakok” a passzus-, tehát az állatforgalomban? — Ez van szeptembertől májusig. A parasztember ekkor „ér rá”. Az állam haszna Mármár azt hiszem, nagyjából kimerítettük a marhalevél-témát, mikor a barátságos természetű asszonyka mosolyogva tartja fel mutatóujját. — Arra nem kiváncsi, mit hoz ez a forgalom illetékben? Már forgatja is a következő naplókat, száguld a tolla és már is megvan a tavaly decemberi eredmény: 87 500 forint illetéket róttak le járlatkezelésért a gazdák. Ez év januárjában már 100 000 forinton felüli ez a szám — 25-én. 1973-ban összesen 77 625 marhalevelet kezelt Komoróczyné. Előző esztendőben 63 000 volt ez a szám. line a kormányintézkedések hatása a tenyésztői, állattartói kedvre. — Mindjárt kimutatom, menynyi állami támogatásos kérelmet csináltam 1973-ban — szorgoskodik most már egy aktacsomó kibontásával. Már mondja is. — I-létszázhetvennyolc tulajdonos vette fel az egy évi tartás után járó 1500—1500 forint támogatást ... Óriási becsben tartják ma már a borjút. El nem adnák semmi pénzért. Örömmel csinálja Személyes kérdésnek is helye lehet ezek után. — Passzus, marhalevél, járlatlevél ... Több mint három évtizeden át ezt csinálni. Lehet ezt örömmel végezni, fásultság nélkül? A sötét kötényruhás, ■ fehér- szürkemintás blúzú, pirospozsgás asszony őszinte csodálkozással kerekíti rám kék szemét. Kétkedésemet gyanítva, elnéző derűvel csóválja picit a fejét. — Örömmel csinálom... Szeretem a tanyai embereket. Ezt így tessék írni, ahogy mondom: tiszta lelkűek, becsületesek, ra- gaszkodóak. Akik idejárnak, jórészük kislány korom óta ismer, hiszen tizenhat éves voltam, mikor idekerültem. Hatvan-hetven emberrel találkozom naponta, de volt már rá eset nem egyezer, hogy száznegyven sorszámot adtam ki. Ügy, mint az SZTK-ban szokták. Nem nyugtalankodnak, kiki tudja, mikor kerül rá a sor. Addig vásárolni megy, rokont látogat, vagy kinéz akár a temetőbe ... Biztosak lehetnek, hogy addig én itt vagyok, míg mindenki ügyét el nem intéztem... — Ja, és okvetlenül tessék megemlíteni, hogy a lajosmi- zseiek pontos adófizetők. Inkább előre vannak, mintsem tartozzanak. £s még egy jellemző vonás. Komoróczyné 170 helyre küld hirdetményt, ha vásár lesz Lajosmizsén. Ezért is jön minden vásárba legalább 70 tsz-ből vásárló — Soprontól számítva az egész Dunántúlról iis. Számos szövetkezeti elnök bemegy a tanácsra. hogy megköszönje a jár- latkezelőnő szívességét. — Tudom, nem mindegy a vásár forgalma szempontjából, hogy előre is értesüljenek az időpontjáról ... Milyen rossz az, mikor itt a megyében is úgy kell telefonon érdeklődni némelyik várostól: „Mondjátok már, mikor lesz nálatok vásár?” Tóth István^ A jegesedéi a téli időszakban bekövetkező autóbalesetek egyik fő oka. Hogy a kerékabroncs ne csússzon a jégen, vagy lánccal tekerik körül, vagy csiszoló- anyaggal szórják be futófelületét, vagy pedig fémből készült hegyes szegekkel kiverve készítik a futófelületet. A lánc azonban nemcsak a jeget morzsolja fel, hanem az útburkolatot is; az autóabroncs futófelületére szórt csiszolóanyag nagyon gyorsan lehull. Mindmáig a szögekkel kivert futófelület a leghatékonyabb eszköz; a gumiabroncs nem csúszik és az útburkolat sem sérül meg. A moszkvai autószerviz-kiállításon Finnország ötletes pneumatikus pisztolyt mutatott be, amellyel a szervizállomáson gyorsan „meg lehet patkolni" az autóabroncsot. A pisztolyt kemény acélból készült kúpalakú szegekkel. töltik meg és a szegeket a futófelület barázdáiba lövik be. A sűrített levegő erős nyomása kis nyílásokat üt az abroncs futófelületének barázdáiba, benyomja oda a szeg szélesebbik végét és a gumi összeugorva, magába szorítja a szeget, ami onnan már nem tud kiesni. Egy autóabroncs „megpatkolá- sa” — 100—120 szög belövése — körülbelül két percig tart. ÚJ OLAJKUTAK Zalában, Nagylengyel határában mélyfúrással új olajkutakat fúrnak. 0 Olajbányászok. (MTI foto: Koppány György felvételei — KS.) Papp Zoltán Lépcső JUür* a] az Lagsorba 41 Mikor a gödörásás árul- kodó nyomait eltüntették, mi mást is tehettek volna, hozzákezdtek a várakozás türelmet bizony igen-igen próbára tevő nagy tehertételéhez. Hiszen nyakig ültek a bizonytalanságban. Sorsuk ilyen, de amolyan fordulatot is könnyen vehetett. Lévén, hogy a háborúban kiszámíthatatlanok és különben is szinte percenként szeszélyesen változók szoktak lenni a dolgok. Időnként lövöldözést is hallottak. Még azt is meg tudták állapítani — Bódi hallását meglehetősen kifinomította már a frontszolgálat —, hogy a lövészaj nem mindig azonos irányból érkezik. Amiből nem volt nehéz kikövetkeztetni a tényt, hogy valamerre, ráadásul nem is egy helyen harcok folyhatnak a visszavonulók és az előrenyomulók között. Ennél többet azonban nem tudhattak meg. Fogalmuk sem volt arról, hogy a támadó ék csak nagyon keskenyen hatolt el idáig, alig néhány kilométeres sávban érintve a nagy folyót. S a támadók már éppen a folyón való gyors átkeléshez készülődtek, hiszen délutánra megérkeztek az első utászegységek, és menten hozzá is fogtak a pontonhíd leveréséhez... Szóval: folytatni akarták a menekülők üldözését, amikor a felderítők jelentették, hogy csapda készül ellenük. Kiderült ugyanis, hogy a nagy városból valóban kivonultak és a mögöttes állásokba húzódtak vissza a katonai egységek. S tény az is, hogy a hidat fölrobbantották. Viszont tíz kilométernyire északra és ugyanennyire délre még állt egy-egy személyforgalmi híd a folyón. Amelyeken át nagyobb német és magyar egységek — köztük gépesített alakulatok is — özönlöttek visszafelé. i A stratégiai cél nyilvánvaló volt. Harapóba akarták fogni az éket. amely elérte a folyót. Körülzárni, aztán megsemmisíteni. Esetleg súlyos ellencsapást mérni a visszavonulásra kényszerített oroszokra. Akik azonban még idejében észrevették — kitűnően megszervezett és működő felderítő szolgálatuk jóvoltából —, hogy mi készül ellenük. S bár már huszonnégy órája a folyónál tartózkodtak egységeik. A folyónál, ahonan látták a túlparton elterülő nagy város házait, tornyait, az utcák lámpaoszlopait, fáit... Elhatározták, hogy nem várják be az egyesített német és magyar erők támadását. Az éjszaka leple alatt visszavonullak. Gyorsított menetben haladt a gyalogság. Őket néhány lassan gördülő páncélos fedezte. Rendben, zavartalanul lebonyolódott minden. Mire [virradni kezdett, a tíz kilométerrel hátrébb kiépített . állásokba húzódtak vissza. — Na, most már aztán jöhettek — gondolták az oroszok. — Innen majd jól elkapunk benneteket. Mindebből a két ember az alagsorban csak annyit észlelt, hogy hajnalra a lövöldözés el- csöndesült. Frank még aludt volna, hiszen este sokat ettek-ittak, meg aztán izgalom is érte őket éppen elég. Úgyhogy jól jött volna még egy kis további elhagy adás. De hát emellett az örökmozgó, tevő-vevő, fecserésző Bódi mellett nem lehetett hajnaltól egy másodpercet sem tovább aludni. Most is azt csinálta, mint előző nap. Fölóvatoskodott, megnézni, mi van a lovakkal. — Nincs velük semmi baj — jött vissza néhány perc múlva igen elégedetten. — Úgy látszik, a kitűnő álcázás megtette a hatását. Nem akadtak a nyomukra. És remek az étvágyuk is. Ahogy elnéztem őket, el tudnánk velük menni' egy trappban legalább ... meddig is? Hát vagy harminc kilométernyit.. — Na, Bódi honvéd, azt hiszem, erre aligha kerülhet sor a közeljövőben... En már látom magunkat, amint csücsülünk a fogolytáborban ... Aztán visznek bennünket Szibériába... Az én apám is letöltötte ott az első világháború után azt a három esztendőt, ami, gondolom, nekünk is kijár majd ... Ott aztán kapkodhatja magát, és szeretettel gondolhat vissza erre az áldott jó alföldi melegre... Bódi közbe akart vágni, de Frank zavartalanul folytatta: — És mielőtt erre sor kerülne, ami szerintem órák kérdése csupán, azt javaslom, Bódi honvéd, töltse még egyszer tele rummal a poharakat, aztán meg reggelizzünk be alaposan. Ki tudja, lá- tunk-e még az, életben valaha is ilyen szép füstölt, jó csípős ízű gyulai kolbászt... Nekiláttak falatozni, miközben szépen fogyott a rum is. Amitől azért kissé jobb kedvre hangolódtak. — Amondó vagyok én, szakaszvezető úr kérem, hogy azért majd csak lesz valahogy — mélázott el Bódi. — Nem lehet nekünk olyan balszerencsénk, hogy éppen most, amikor ekkora kincsre bukkantunk, bekasztliz- zanak bennünket egy marhava- gc.nba. O hallotta meg először a nó- tázást is. Még az evést is abbahagyta, a bicskát kiejtette a kezéből, hegyezve a fülét, mint a farkaskutya. — Akármi legyek — mondta aztán —, ha ez nem magyar nóta ... Figyeljen csak, szakgszve- zető úr... Azt mondja, nogy: Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet... Hát mit tetszik ehhez szólni?... (Folytatjuk)
