Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-09 / 33. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1974. február 9. Egy évet fiatalodtak Falusi utca régen és ma Az érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezet többször ért el kiváló helyezést az országos tér. melési versenyben. Az elmúlt esztendőt is jó eredményekkel zárta a közös gazdaság. Ezt bizonyította a tavalyi gazdálkodást elemző zárszámadási közgyűlés, ahol a vezetőség beszámolóját Szebellédi Nándor elnök ismer, tette. A 2700 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem, amely, nek mintegy félezer munkaképes tagja van, sikerrel küzdötte le az időjárás okozta gondokat. Mielőtt a gazdálkodásról szólt volna a beszámoló, utalt a taglétszám alakulására is. Év közben tizenheten léptek ki a termelőszövetkezetből, a belépők száma pedig harminc volt. A taglétszám még. is csökkent, mert huszonegyen eltávoztak az élők sorából, és ugyanennyien nyugdíjba' mentek. Azt azonban szükséges megjegyezni, hogy az új belépők egy évvel megfiatalították a szövetkezetét. 1972-ben 40 év volt a munkában részt vevő tagok átlagos életkora, jelenleg 39 esztendő. A termelési eredményekről szólva említést érdemel, hogy a búzából jóval magasabb hozamokat értek el, mint amennyit terveztek. Ennek köszönhetően árbevételi tervüket 2 millió forinttal túlteljesítették. A másik fő növényük a kukorica. A beszámoló megállapította: Hektáronként 42 mázsa termést ütemeztünk be májusi mor- zsoltban számítva. Ezzel szemben 48,50 mázsát takarítottunk be. Ennek köszönhetően egymillió forinttal több jövedelemre tettünk szert. Számottevő a kertészet. Különféle paprikából, dinnyéből 143 hektáron vetettek. A kertészet adja a tartósítóüzemünk nyersanyagát. Tavaly 35 vagon savanyúságot készítettek. A szarvasmarha-állomány fejlesztéséhez még a kormányprogram meghirdetése előtt hozzáláttak. Az elmúlt esztendőben százzal növelték a létszámot. A beszámoló bírálta a tehenészetet. Magas a tej önköltsége. Az itt jelentkező veszteséget, ami nem., indokoltba hízómarTVa'Jágazatban1 elért nyereséggel' ellensúlyozták. í A vezetőség véleménye szerint gondosabb takarmányozással, • Utazik a jérce Csehszlovákiába. szakszerűbb gondozással, nagyobb ellenőrzéssel változtatni lehet a jelenlegi helyzeten. Évek óta jó eredményeket érnek el a baromfitenyésztésben. Tojóhibrideket nevelnek 18—20 hetes korig. Az elmúlt esztendőben több mint 200 ezer darabot értékesítettek. Az árbevétel megközelíti a 17 millió forintot. Ez csaknem 4 millió forinttal magasabb a tervezettnél. szövetkezet tiszta vagyona az elmúlt esztendőben több mint 5 millió forinttal nőtt. A szövetkezeti bruttó jövedelem meghaladta a 21 millió forintot. A szarvasmarha-hizlalásban és a baromfitenyésztésben elért jövedelemnek köszönhetően az állattenyésztés mintegy 5 és fél millió forint túlteljesítéssel zárta az évet. A termelőszövetkezet segítette a tagság pihenését, szórakozását is. Tavaly ötvenhármán voltak a közös gazdaság költségén külföldön, 343-an pedig belföldi üdülésben vettek részt. A KISZ- szervezet tánccsoportjának támogatására, valamint sportcélokra csaknem 40 ezer forintot fordítottak. A tavalyi szorgalmas munkának megvan az eredménye a jövedelemben is. A termelőszövet- kézéiTegy'tagjára jutó évi átlagos kereset 33 ezer 500 forint. Ez egy 10 órás munkanapra vetítve 145 forintnak felel meg. A termelőA zárszámadási közgyűlésen részt vett Molnár Imre, a csehszlovákiai testvérszövetkezet elnöke is. A Vinicai Egységes Földművesszövetkezettel csaknem öt év óta tartják a kapcsolatot. Az elnök azért is jött el a Búzakalász zárszámadására, hogy újabb öt évre meghosszabbítsák az együttműködési megállapodást. Eszerint kölcsönösen meglátogatják egymást a két szövetkezet párt- és gazdasági vezetői. Átadják a termelésben alkalmazott módszereiket, az új eljárásokat. A Búzakalászban tenyésztett baromfit ebben a termelőszövetkezetben tartják tovább. Az innen szállított tojóállománnyal meg vannak elégedve a csehszlovák szakemberek. A Búzakalász Termelőszövetkezet egyébként rendszeresen szállít a jércékből a szomszédos baráti országba. Pauló Mihály, a nagyszombati járási baromfitenyésztő közös .vállalkozás i gazga- tója szintén részt' vett a zár- számadási "közgyűlésen és elismeréssel nyilatkozott a gazdasági kapcsolatokról. ' 9 MEZÖTERMÉR (MÉK) VÁLLALAT kecskeméti kirendeltsége értesíti A KISTERMELŐKET, hogy az 1974. évi CÍM, ZÖLDSÉCCVÜMÖLCS FÉLÉK SZERZŐDÉSKÖTÉSÉT MEGKEZDTE. KECSKEMÉT, RAKOCZIVAROS 15. ÜGYINTÉZŐ: LENDVAI ERNŐ. 415 Nemes olaszrizling Dr. Bakonyi Károly, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tudományos főmunkatársa 1949- ben kezdte meg az olaszrizling nemesítését és szelektálását. Munkájának eredményeként most sikerült olyan olaszrizling kiont előállítania, amely erősebben növekszik, bővebben terem, valamint jobb zamatú gyümölcsöt, illetve bort ad, mint a köztermesztésben levő olaszrizlingfaj- ták. A nemes olaszrizling néven elfogadott fajtából megkezdték a kísérleti és üzemi törzsültetvények kiaalakítását, többek között Nemesvámoson, Balatonfüreden és Somlón. (MTI) A magán- és a közterület — A „kellene A „falusi utca” fogalom, elvonatkoztatás, mint a „falusi ember” vagy akár a „falu”. Mert egészen más K. J., mint Cs. P. falusi ember, ahogyan hasonló vonásaik ellenére sem téveszthető össze mondjuk Sz. homokhátsági falu B. sárközi községgel. Ami á faluba tévedő városi ember számára lencsevégre való idill, az a helybelieknek természetes vagy restellni való jelenség. Lakóhely és munkahely A múlt század végén még sok faluban elkülönült egymástól az emberi lakás és az emberi munka célját szolgáló településrész. Az állatokat, a trágyát, s a földművelés szerszámait Patajon például a falusizéli akiokban, Bátyán a belterülettől néhány kilométerre zárt csoportokban elhelyezkedő szállásokon tartották. A régi faluban még a mosást sem a háznál, hanem a közeli folyóban végezték, a tűzveszély miatt pedig a disznót a falu szélén pörkölték. A Mária Terézia-féle urbárium egyik rejtett célja a szalag telkes falutípus kialakítása volt a rendezetlen halmazfalu helyett. Hatósági parancsra be kellett keríteni a telket. Így nem lehetett már keresztül-kasul közlekedni a házak között, az utcákhoz kellett igazodni. Közben a lakosság szaporodásával a település műm kahelynek szolgáló része lakóhellyé is, a lakóhely pedig munkahellyé is vált. A tsz megalakulása után azt várhattuk volna, hogy a lakótelepülés újra elkülönül a munkahelytől. Valami mozdult is ebbe az irányba. A kocsik, vetőgépek, lovak, marhák a tsz-ma- jorba kerültek, a falun kívülre. Ügy látszott, ezekbe a központokba sürűiiijdik mindem- mezőgazdaság] munka a lakóházak udvarairól. A háztáji gazdálkodás nagyarányú fellendülése azonban ellentétes irányú mozgást indított el. S egy-egy faluban emiatt kerültek egymással szembe az urbanizáció hívei és ellenzői. Persze nem kibékíthetetlen ellentétről van szó, tudjuk, hogy ilyesmi a fejlődéssel együtt jár, de megoldását nehezen várjuk, sürgetjük. Baromfinevelés az utcán A baromfinevelésnek óriási jelentősége van. Nemcsak a családot látja el tojással, hússal (hentesüzlet nincs), hanem a városi piacra is jut belőle. Sok helyen fontos jövedelem-kiegészítő forrásnak számít. A baromfitartás módja azonban évszázadok .folyamán alig változott, illetve visszafejlődött. A nagyüzemi módszereket utánzó belterjes baromfitartás, a háztáji „hús- és tojásgyár” erre nem „divat”. A tyúkok az udvarban kapirgálnak, a fészerben tojnak, s az eperfán vagy a tyúkólban alszanak. (Szakértők szerint húsuk, tojásuk ezért jobb, mint a „tápos” baromfiaké.) A ludakat még harminc éve is az iskolás kislány vagy a másra nem jó öregasz- szony hajtotta ki a legelőre, s őrizte egész nap. Ma viszont nincs, aki őrizze a baromfit. Míg a szállásokon nemigen mehet ki a jószág a telekről, mert kárt tenne a vetésben, a faluban szabadon kószálnak az apróállatok. Van ugyan rá rendelet, hogy ez tilos, de ki tartja be. Ki jelentené fel a szomszédját? S a tanács falun nem személytelen szerv, hanem X tanácselnököt vagy Y kézbesítőt jelenti. Népszerűtlen feladat i tanácsnak is ebbe beleavatkozni Meg nem is lényeges: tyúkpör Télen—nyáron libaveszély Egy hatvan házból álló utcában 5—6 helyen nevelnek libát az utcán. S még ha csak tavasztól őszig volnának kinn a fal- kák (hisz akkor alig tartózkodnak a faluban, minden ép, egészséges ember a határban dolgozik), de kint vannak télen is, amikor igazán nincs mit legelniük, s az emberek is otthon vannak! Estére libatrágya borítja a járdát télen-nyáron, s nemcsak a libatartók háza előtt, hanem mindenütt. A modern művelődési ' ház földig üveg ajtaja előtt libák nézegetik magukat, meg-megkoc- cantják tükörképüket és otthagyják névjegyüket. Mosolyt fakasztó anakronizmus — a városinak, de természetes vagy dühítő a helybelinek. Ám más bajokat is okoznak a falusi utcák szent állatai. Amikor félelmetes suhogással szárnyra kelnek néha-néha, hogy véPapp Zoltán a: JJUUL/DU az Lagsorba Ifi Frank makacskodni pró- bált, habár már érezte, hogy ebben a vitában végül alul fog maradni alárendeltjével szemben. ö tulajdonképpen az esetleges következményektől félve akart megszabadulni ettől a zsákmánytól. Olyan nagynak tűnt ugyanis az ellopott drágaságok értéke, ráadásul annyira egyedi darabokról volt szó, hogy elképzelhetetlennek tartotta sikert. Az volt a meggyőződése, hogy nagyon rövid időn belül a nyomukra fognak bukkanni. S ha nincs náluk a láda, még lehet némi esélyük a tagadásra, sőt esetleg talán a megmenekülésre is. Am ha náluk találnak az aranyholmikból akár csak egyet is, akkor semmi, még a jó isten sem mentheti meg őket a fel- koncolástól. Bódi viszont a maga sunyin furfangos módján azt bizonygatta, hogy nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. És, hogy a lebukáson kívül elképzelhető jobb, sőt sokkal jobb végkifejlet is. Például az, hogy elrejtik valahol a kincset. Aztán majd ha vége lesz a háborúnak, esetleg valamivel később visszajönnek érte, megosztoznak szépen rajta, és ki-ki megalapozhatja a kapott résszel egyszer s mindenkorra a jövőjét. Bódi minden okossága ellenére sem volt tisztában a lopott kincs tényleges értékével. Ügy gondolta, hogy a feléből talán futja néhány hold földre, egy pár lóra, tehénre, esetleg még egy kis tanyára is. Tehát any- nyira, amennyi neki a szíve vágya volt. Frank viszont tudta, hogy ezek az ékszerek ennél többszörös értéket képviselnek. Hatalmas érték önmagában az, amiből készítették és amivel feldíszítették őket. Tehát maga az arany, a drágakő és az igazgyöngy. Hatalmas érték a remek mívű ötvösmunka, amely végül valamennyi- darabban testet öltött. Különleges értéket kölcsönöz e kincseknek a régiségük, valamint az, hogy egyedi darabokról van szó. Így aztán Frank, minden féléimmé és túlóvatossága ellenére is — hatása alá kerülve a kincsnek — egyre kevésbé tudta védeni álláspontját Bódi hihetetlen bőbeszédűséggel előadott érveivel, eme érvek valóságos záporával szemben. — Maga ezeket soha nem tudja sehol eladni, Bódi honvéd. Akármelyik ékszerészhez megy ebben az országban, az rögtön értesíti a rendőrséget, és ma;gát íülön fogják, még mielőtt egy százas is ütötte volna a markát. ' Bódi vigyorgott. ÓM Ne tessék már ilyet mondani, szakaszvezető úr. Hiszen épp olyan jól tetszik tudni, mint én, hogy az égvilágon mindent el lehet adni. Csak jól kell kiválasztani a vevőt. Ha valaki itthon nem akarja megvenni ezeket a holmikat, majd akad rájuk vevő máshol. Elvégre elég nagy a világ. És ha egyszer vége lesz a háborúnak... Ebben a pillanatban következett be a detonáció, amilyenhez foghatót soha nem tapasztaltak még életükben, pedig néhány bombázást megéltek már. Sőt, egyszer még légiaknákkal is megszórták a Liberátorok azt a várost, ahol éppen átvonulóban voltak. Óriási volt a robbanás zaja is. De még félelmetesebb a felvillanó fény, majd a lökéshullám, mely közvetlenül a nyomában érkezett. Fehér izzás villant fel, úgy áthatolva az összehúzott függönyök szövetakadályán, mintha semmi nem állna útjában. Ók meg úgy érezték, mintha hirtelen egy kohóban állva tűz- tengerbe kerültek volna, és mindössze pillanatok kérdése, hogy semmivé tegye őket a tűz. Aztán megingott alattuk a talaj. Mintha ingoványon állnának, vagy mintha hirtelen vízbe dobták volna be őket, és egymást követnék ott a magasba csapó hullámok. Frank még el is esett. De szerencsére nem történt komolyabb baja. Amikor Bódi mellélépett, hogy fölsegítse, üvegszilánk kezdett ropogni bakancsának talpa alatt. — Na, úgy látom, az ablakoknak befellegzett. Még szerencse, hogy ilyenkor nem túl hidegek az éjszakák, mert akkor jól néznénk ki... Nincs semmi baja a szakaszvezető úrnak? Frank feltápászkodott. — Tudja, mi volt ez, Bódi honvéd ? — Csak sejtem, szakaszvezető úr. Alázatosan jelentem, úgy gondolom, hogy a hidat, amelyen az előbb átjöttünk, fontos hadászati okokból felrobbantották, és ezzel egyelőre el vagyunk vágva az alezredes úrtól, valamint a zászlóaljtól. Frank leült a rekamiéra. Két kezébe temette arcát: — Már csak ez hiányzott. Még csak éppen ez hiányzott... — Azért nem kell mindjárt kétségbeesni, szakaszvezető úr. Sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna ... (Folytatjuk.) ” és a „van” viszonya gigrepüljék az utcát a Gödröktől a_ Legelőig, szinte biztosra vehető, hogy legalább egyikük hozzácsapódik a villanydróthoz. Nagy szikrázás. Mindennapos eset. Idegesítő fékcsikorgás. Dühös káromkodás. A teherautó a kanyarban volt kénytelen hirtelen megállni, mert épp abban a pillanatban bukkant fel a műúton a KRESZ-t semmibe véve egy falka méltóságteljesen vonuló liba. | Ha fölkel a ház népe, kieresztik a libákat. Néha még vizes vödröt is tesznek ki nekik, legyen miből inniuk. Aztán becsukják a kaput, nehogy visszaszökjenek. Miért tartják kinn őket? Mert falun vagyunk, s ez itt mindig így volt. Akinek nem tetszik, menjen városba lakni, vagy neveljen szintén ludat. (De el kell-e fogadnia a többségnek azokat az érveket, amelyeket a kisebbség a haszon és a kényelem helyett a hagyományra hivatkozva mond?) Ami még van, s ami még lehetne A falusi ember az utcát, legalábbis az utcának a háza előtti szakaszát magáénak tekinti. Tessék megnézni, hogyan takarítják ünnepek előtt, havazás után! Galgóczy‘Károly, a megye mo- nográfusa a múlt század végén így ír községünkről: „Utczái közép szélesek... szabályzati szoros felügyelet nincs... A házak eleje a rendezett részeken fákkal kiültetett.” Ezek a fák máig nemcsak díszei a falunak, hanem gyümölcs- termésük révén hasznot is hajtanak tulajdonosaiknak. ' Meg is •érdemlik, hiszen ők ültették. A gyalogjárón ugyan sokszor csak lehajtott fejjel, libasorban lehet haladni a fák lombjai miatt. De hát száraz időben ott az út. Ennek magasabb részét az elbontott házak törmelékével folyton magasítják annyira, hogy a víz könnyen leszalad árok nélkül is az utca végén mélyebb szinten álló házak elé. A KRESZ-t nem az ilyen utcákra gondolva fo- gajpiazták meg. Itt máig a ká- tyumentesebb. egyenletesebb* talajt követi a kocsi menetiránya, s íratlan szabály, hogy az tér ki, akinek kisebb a terhe, illetve a fiatalabb. i Irigykedve hallgatjuk a virágos X városért, Y faluért hirdetett mozgalmakat a rádióban, televízióban. Megértjük a kecskemétiek morgását a város szélén álló juhakol; a félegyháziakat a libafarmok ellen. Tudjuk, nem mérhető egy kis falu még egy kis városhoz sem, de itt akarnak élni emberek még az ezredforduló táján is. Mégpedig minél városiasabb körülmények között. S ezt itt kell megteremtenünk. Nem szabad a hagyományt a természeti törvény erejével azonosnak tekinteni. „Minek ültetsz virágot a ház elé? A libáknak?” Üj hagyományokat kell teremtenünk ezen a téren is! Fehér Zoltán BETON- ÉS VASBETON- IPARI MÜVEK nuNAüjvÁROsi Gyára pályázatot hirdet két Itt építészmérnöki, két fö általános mérnöki beosztások betöltésére MŰSZAKI FŐISKOLÁT VÉGZETTEK IS PÁLYÁZHATNAK. HÁZASPÁROK ELŐNYBEN. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN. VAGY ÍRÁSBAN A GYÁR SZEMÉLYZETI NÉZETŰJÉNÉL
