Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-06 / 30. szám

1974. február 6. • PETŐFI NÉPE é 5 ŰJ TV SOROZAT: „HAZAI ESTÉK” A versenyen indul: Baja és Kecskemét Ha megkérdeznénk egy járókelőt az ország valamelyik városában; mondjon gyorsan egy kecskeméti nevezetességet; akár fogadhatnánk is, hogy ezt válaszolja: „Az öregtemplom nagy harangja!” De vajon mit tud megyénk lakossága Sop­ronról, Jászberényről, Sárospatakról, Zalaegerszegről? Vá­rosaink múltjáról és napról napra gyarapodó jelenkori érté­keiről? Lakások mélyén, az emberek szívében, fejében őriz­getett emlékekről, amelyekről sokszor még az odavalósiak- nak sincs tudomásuk. A honismereti mozgalom kibontakozása sok értékes anya­got mentett már meg eddig is a pusztulástól, fiatalok és idő­sebbek ezreinek adott célt, s a szabad idejüket hasznosan kitöltő munkát, de a nagy gonddal felkutatott dokumentu­mok ritkán kapnak széles körű nyilvánosságot. Ezt kívánja pótolni a Televízió nagyszabású új sorozata, amelyet a Ha­zafias Népfronttal és a Művelődésügyi Minisztériummal kö­zösen készít, Hazai esték címmel. Az egy esztendőt felölelő műsorban — amelynek záró adása jövő év április 4-én, ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulóján lesz — az egri, a nyíregyházi, a pécsi és a szegedi tanárképző főiskolások já­tékos formában, de nagyon alaposan mutatnak be 20 ma­gyar várost. Az első adás időpontja: 1974. április 19-e, ezen a napon Sop­ron és Nyírbátor lép az egész or­szág nyilváribssága elé. Május 17-én Baja és Gyöngyös mutatko­zik be, június 7-én pedig Kecs­kemét vetélkedik Szombathellyel. A két város versenyében az győz, amelyik több meglepetéssel szol­gál, vagyis gazdagabb, érdeke­sebb portrét fest önmagáról. Hogy ez sikerüljön, abban nagy szerep jut a versenyző városok lakosainak is, akik a birtokuk­ban levő, eddig ismeretlen tár­gyakkal, kéziratokkal, fényké­pekkel, adatokkal segíthetik a fő­iskolások munkáját. Minden em­lékanyag, ami a város történeté­vel, munkásmozgalmával, népraj ­— Mit csináltál szombat este? — kérdezem a negyedikes gimna­zista fiút — Klubban voltam, az iskolában. — Mit csináltatok? — Táncoltunk, meg hallgattuk a ze­nét. — Milyen a klubhelyiség? — Nincs külön szoba; a tornate­remben szoktunk lenni. — Há­nyán? — Kétszázan; vagy há­romszázan. Mikor, hogy. — Kik a klubtagok? — Olyan nincs. Aki akar, bemegy olyankor, ha van valami. — Volt más is már, vagy csak tánc? — Más nem volt. Csak az. □ □□ Mondják a gyárban, hogy jól működő klubjuk van. Indulunk, megnézzük. A pincében friss jjlésg szaga, fíűvös, sőt hideg. Néhány asztal, szék. Egy szek­rény, üresen. — Rádió, tévé, le­mezjátszó? — kérdezem. — Nincs. — Könyvek, sakk, társas­játék? — Jó lenne. De... — Hány tagja van a klubnak? — Senki nem tagja; csak úgy be­jön, akinek kedve van. — Há­nyán jönnek be így? — Nem so­kan. — Mégis. — Van úgy, hogy zával, kulturális életével, ipará­val, vagy mezőgazdaságával kap* csolatos, jó szolgálatot tehet a műsorban. Jelentkezni lehet a vá­rosi tanács művelődésügyi osztá­lyánál, vagy levélben a Magyar Televízió szórakoztató és zenei főszerkesztőségén, csak a borí­tékon tüntessék fel a címet: „Ha­zai esték.” A műsor készítői egyébként a múlt héten tájékoztatták a sajtót, az előkészületekről és elmond­ták: az a céljuk, hogy minél több anyagot sikerüljön felkutatni és bemutatni. Szeretnék, ha semmi sem veszne kárba abból, ami a várhatóan nagyszabású gyűjtő­akció során előkerül, és új voná­sokkal gazdagíthatja az adott vá­csak négyen-öten. — S azok mit csinálnak? — Beszélgetnek. □ □ □ — Azt mondták, hogy az ifjú­sági klubba megyünk — jegyzem meg a kísérőmnek. A falra az van kiírva, hogy KISZ-szervezet. — Hát, tulajdonképpen ez a KISZ-székház — mondják. — Sa klub? — Az nincs külön. — Tag­ság? — Az sincs külön. Aki KISZ-tag, egyben klubtag is. — Külön programjuk van? — Nincs. De jó lenne. — Miért nem csi­nálnak? — Nem is tudom... — Tehát úgy értsem, hogy az alap­szervezetet nevezik ifjúsági klub­nak? — Ügy valahogy ... □ □□ Olykor persze igazi klubba is betéved az ember. Ilyenkor egé­szen más a kép. Egy épület fa­lán, vagy a helyiség ajtaján ott a tábla: ilyen és ilyen ifjúsági klub. Bent fűtött szoba, szép kör­nyezet fogad. A szem egy pilla­nat alatt „felméri a helyzetet”, leltárt készít: kényelmes ülőhe­ros közeli és távoli múltját, A legértékesebb tárgyi emlékekből Budapesten kiállítást is rendez­nek, a sorozat befejezése után. Arra is lehetőség nyílik, hogy a városok történeti értékeinek megismertetésén túl, beépítsenek a műsorba olyan aktualitásokat, amelyek jelenleg foglalkoztatják az ott élőket. Egyelőre még nincs kialakult kép az adások formai megoldásáról, azt szeretnék, ha minden műsor más lenne, mint ahogy a szereplő városok sem egyformák. Minden városba két közvetítő kocsit küldenek, ami azt jelenti, hogy 8 helyszínről tudnak jelentkezni, tehát mód lesz a mozgékonyságra, sokszínű­ségre. A játékvezető tisztét Vitray Tamás tölti be. A leglényegesebb; hogy közre­működhet benne bárki. Aki tud valami új, érdekes adalékot kö­zölni városa múltjáról, vagy ma már történeti értékű dokumen­tumokat őriz otthon, a fiókjá­ban. A téma nincs megkötve, nincs „tiltott” terület, csak való­ban érdekes legyen a közlés, vagy a begyűjtött anyag, a jó értelembe vett szenzáció erejé­vel gazdagítsa a városképet. A műsor készítői már munká­hoz láttak, természetesen korai volna megjósolni, hogy végül is milyenné áll majd össze egy kép, amelynek most keresgélik az al­kotórészeit. Azt viszont máris megmondhatjuk, hogy minden műsor erőpróbája, tükre is lesz a szereplő városok közösségének És reméljük hogy elindítója egy még szélesebb alapokon nyugvó honismereti munkának, ami a so­rozat záró adása után nem ér véget, hanem tovább folytatódik V. Zs. lyek, tiszta asztalok, újságok, fo­lyóiratok rádió, televízió. Köny­vek Társasjátékok. Képek, fotók a falon. Függöny, szép térítők, növények. Az otthont idéző han­gulat. Pillanatokon belül előkerül a kész program. A titkár tájé­koztat a tagság összetételéről, igé­nyeiről. Mitől klub a klub? Mindattól, amit fentebb leírtunk. □ □□ Beszélgetek a jól működő ifjú­sági klub tagjaival. Arra kere­sem a választ, hogy mi az, ami idehozza őket esténként? íme, né­hány tömören találó válasz: — Olyanok vagyunk mint egy nagy család. Nagyon jó együtt. — Mintha harminc barátom lenne. Ismerjük és szeretjük egy­mást. El sem tudnám képzelni napjaimat nélkülük. — Foglalkozunk sokmindennel: irodalommal, zenével, képzőmű­vészettel. Képekről vitákat ren­dezünk. Meghívunk művészeket. Két éve járok ide, s néha már alig ismerek magamra. Kicseré­lődtem. — Mikor itt vagyok elfelejtek minden rosszat, bosszúságot. □ □□ Mi a ‘klub? Egy igazi otthont adó helyiség. Tagok, akiket a kö­zös érdeklődés kapcsol egybe. A kulturált szórakozás lehetősége. Közös művelődés. A szellemi és más örömök gyönyörű összhang­ja. Egy hely, ahová esténként hazamennek a tagok. Varga Mihály Gyógytorna kismamáknak A Megyei Egészségnevelési Cso­port és a Kecskeméti Városi Mű­velődési Központ együttműködé­séből az utóbbi hónapokban több hasznos kezdeményezés született. Nem egy közülük megvalósulás előtt áll. Az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) által létrehozott tavalyi egészségügyi világnap mottója ez volt: .-Az egészség ott­hon, a családban kezdődik”. A bevezetőben említett két intéz­mény törekvése már kezdettől fogva az Volt. hogy ez az akció ne kampányszerű legyen, hanem vál­jék folyamatossá. E cél jegyében szervezték meg a múlt évben a házasulandók egészségügyi felvilágosítását. Igen sokan éltek a lehetőséggel, s je­lentek meg a tanácsadásokon, ahol a beszélgetés során az orvos feltárta előttük a házasélet egész­ségügyi, szociális és egyéb vonat­kozásait. Az ülőfoglalkozásúak egészség- védelme érdekében szervezték meg az úgynevezett kondicionáló tornát, amelyen bárki részt vehet. Sajnos, meglehetősen mérsékelt érdeklődés mellett — mindösz- sze 8—10 állandó résztvevővel — kerül sor minden pénteken este 8-tól 9 óráig ezekre a foglalko­zásokra. Szakember vezetésével talajtornát, mozgás- és légzőgya­korlatokat végezhetnek a zömmel ülőfoglalkozásúak. s ez a testmoz­gás jótékony hatással van szer­vezetükre. hiszen szinte minden izomcsoportot megmozgat. Februárban terhes nők részére szerveznek gyógytornát. Ennek célja, hogy a terhesség könnyen kiviselhető a szülés sima lefolyá­sú. lehetőleg félelem- és fájda­lommentes legyen, a magzat fej­lődése és világra jövetele a leg­kedvezőbb körülmények közt tör­ténjék, végül pedig, hogy a szülő nő mihamarabb visszanyerje ere­jét, munkaképességét. A tornán testtartásjavító gyakorlatok, az iz­mok erősítése, nyújtása és lazí­tása. valamint a helyes légzés- technika elsajátítása szerepel. A szervezők egyelőre heti két alkalommal tervezik a leendő anyák gyógytornáját, kedden és pénteken délelőtt 10—12 óra kö­zött. A foglalkozások száma és időpontja azonban az igényeknek megfelelőén módosulhat. A rész­vétel előfeltétele: a terhesgondo­zóban előzetes elvégzett orvosi vizsgálat. J. T. Tettek és tervek Jó munkát végzett a HNF Kiskunhalasi Városi Bizottsága A napokban tartott ülésén számolt be a Hazafias Nép­front Kiskunhalasi Városi Bizottságának elnöksége az 1973- ban végzett munkáról. Az éves tevékenység összegezéséből kitűnik, hogy főként az ismeretterjesztő, tájékoztató, a kö­zösség ügyeit előbbre vivő rendezvények — legyen bár a nevük akadémia, fórum, vagy tanfolyam — jól sikerültek, elérték céljukat. „A nők védelmében” címmel például egészségvédelmi előadá­sokat szerveztek s a helyi szak­maközi bizottsággal összefogva megszervezték a kismamák aka­démiáját, amelynek tíz előadás­ból álló sorozatában a népese­déspolitikával kapcsolatos egész­ségügyi és jogi tudnivalók kap­tak helyet. Élénk kapcsolata van a HNF- nek a szülői munkaközösségek­kel is. Az ő segítségükkel igye­keznek egyebek közt a közéleti tevékenységbe, az újjászervezés előtt álló nőbizottság munkájá­ba bevonni mindazokat, akik a közügyek vitelétől eddig távol maradtak. A városi KlSZ-bizott- sággal egyetértésben megszer­vezte a népfront a fiatal tanács­tagok és KISZ-titkárok fórumát, amelynek keretében az előbbiek tapasztalataik átadásával, vala­mint társadalmi munkával is se­gítik az ifjúsági szervezetet. A női tanácstagok és a válla­lati nőfelelősök részvételével nők fórumát rendeztek, amelyen a szociális, kereskedelmi, illetve szolgáltatási hiányosságokat tár­gyalták meg. A gondok enyhíté­sére sok hasznos javaslatot tet­tek. (így pótmamaszolgálat meg­szervezését sürgetik a városban.) A fórumokat negyedévenként megismétlik. Példásan ünnepelték meg az ősz­szel az öregek napját. A szak­maközi bizottság, a Vöröskereszt, a városi tanács és a népfront dolgozói háromszáz idős embert köszöntöttek és vendégeltek meg. Hagyományossá válnak a mun­kás—paraszt találkozók is. Nap­jainkban négy üzem tart kap­csolatot a város három termelő- szövetkezetével, de rövidesen újabb ipari és mezőgazdasági „partnerek” egyezségre lépésére számíthatunk. A gyakorlatnak megfelelően évente, az alkot­mány ünnepén a tsz-ek látják vendégül a gyári munkásokat, míg ez utóbbiak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom év­fordulóján hívják meg a szövet­kezeti gazdákat, és számolnak be kölcsönösen munkájukról, éle­tükről, örömeikről, gondjaikról. A nemrégiben megalakított ta­nácstagi csoportok nemcsak _ a lakosságot érintő problémák rendszeres megvitatásában, azok­nak a testület elé vitelében, vagy a társadalmi munkák szervezé-- sében, a mozgósításban jelente­nek segítséget. Fontos szerepük lesz a 83 utca- és a 7 lakóbi­zottság tagjainak megválasztása során is. Egyre szebb eredményeket mutat fel a népfront, a tanács és a KISZ közös akciója, a „Vi­rágos városért”-mozgalom. Ta­valy 1650 négyzetméternyi park­területet létesítettek a városban. Az idén is már több üzem és intézmény vállalkozott a parkok gondozására, a virágos sávok rendbetételére, a fásításra. Mindkét szerv szempontjából előnyös a HNF és a városi mű­velődési központ között immár évek óta meg-megújított együtt­működési megállapodás, a ren­dezvények lebonyolítására, illet­ve az azokra való mozgósításra. A népfront rövidesen a szakma­közi bizottsággal is megállapo­dást köt, amelytől azt remélik, hogy újabb munkástömegeket sikerül majd az aktivista háló­zatba toborozni. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a népfront lakás- építési akciójának egy évtizede alatt a város mintegy félezer új lakással gyarapodott. Feladat, tennivaló bőven jut 1974-re is. Közülük — szinte csak „címszóként” — sorolunk fel vé­gezetül néhányat: együttműködés a KISZ-szel a mozgalomba még be nem vont, főként külterületen élő fiatalokkal való fokozott tö­rődés érdekében; a békemoz­galom negyedszázados forduló­jának méltó megünneplése; a honismereti munka szélesítése; hatékony tanyapolitikai tevé­kenység. J. T. Mitől klub a klub? Gyakran hallunk, olvasunk új klubok születéséről. Azt gondolhatnánk, hogy mindenütt megvan valamennyi szük­séges feltétel a tartalmas működéshez. Nem így van. Sok­szor az ötlet- és alkalomszerű összejövetelt is klubfoglalko­zásnak nevezik. Máskor viszont a művészeti csoportot vagy szakkört „kiáltják ki” annak. Nem egyszer ott is klubról be­szélnek, ahol állandó helyiség, szervezett tagság és program nincsen. Mert mostanában divat lett a klub. Kiskunhalas, Kiskunuiajsa, Kiskunfélegyháza munkahe­lyekre ács, állványozó, aszta­los, épületlakatos, festő-mázo. ló, központifűtés- és gázszere­lő, villanyszerelő szakmunká­sokat és betanított munkáso­kat, továbbá út- és csatorna- építési munkára segédmunká­sokat. Kiskunhalasi Építőipari Vállalat. Jelentkezés: Kiskun­halas, Kéve u. 39. Kiskun- majsa, áruházi építkezésen, Kiskunfélegyházán a II. sz. főépítés-vezetőségen, Izsáki út 16. a. iga Délután volt már, de még * messze az este. A kis ut­ca ennek ellenére szinte termé­szetellenesen csendesnek és üres­nek tűnt. — Szakaszvezető úr, alázato­san jelentem, van egy olyan ér­zésem — mondta Bódi —, hogy innen az égvilágon mindenki megpucolt. Behajtottak egészen a kis utca közepéig, csak ott szálltak le a kocsiról, hogy alaposan körül­nézzenek. — Tyűha — füttyentette el magát Bódi. — Szakaszvezető úr, kérem, itt aztán minden van! Úszómedence is meg tenisz­pálya. Frank távolról sem tért' még napirendre az előbb történtek fölött, ezért kissé epésen kér­dezte: — Mondja, Bódi honvéd, tud maga egyáltalán úszni? — Alázatosan jelentem, sza­kaszvezető úr, már hogy tudnék? Nem volt a mi falunkban a tek- nőnél nagyobb és mélyebb víz... — Hát teniszezni? — Alázatosan jelentem, azt tu­dok. , Olyan öntudattal jelentette ki ezt a képtelenséget, hogy Frank akaratlanul is elnevette magát. — Szóval tud teniszezni, Bódi honvéd?... Aztán mondja csak nekem, hogy kell tulajdonkép­pen teniszezni? — Majd megmutatom, aláza­tosan jelentem... De azt javai- solnám, szakaszvezető úr kérem, hogy válasszunk. És mielőbb vac- koljunk le... Mert addig néni tetszik nekem ez a nagy csön­desség, ameddig nincs bizton­ságban az alezredes úr holmija... — Nem beszélve, ugye, a ma­ga átkozott ládájáról. A kin­cseiről, hogy az a... De rendkívül nagy erőfeszí­téssel sikerült magába fojtani a nagyon kikívánkozó káromko­dást. — Aztán hogy gondolja ezt a honfoglalást, Bódi honvéd? Csak úgy ólomra hajtjuk a fejün­ket? ... És néhány óra múlva jön a tulajdonos, befekszik mel­lénk az ágyba?... — Nem, alázatosan jelentem. Bár ha valami csinos nőszemély az illető, akkor ez a terv is el­képzelhető volna. — Hanem? — Tessék csak maradni. Egy perc, és szemrevételezem a tere­pet. Azzal futólépésben elindult. Odafutott mindegyik villa bejá­rati ajtajához. Szemrevételezte a névtáblát, aztán ment a másik­hoz, harmadikhoz, negyedikhez. Csupán az egyiknél maradt valamivel hosszabb ideig. Ezt a házat szemmelláthatólag tüze­tesen megvizsgálta. Még körül is járta. Aztán futólépésben visszaüge­tett, majd vigyázzba yágva ma­gát, szokásos katonásságával je­lentette: — Szakaszvezető úrnak aláza­tosan jelentem, véleményem sze­rint megvan, amit keresünk. — Részletesebben, Bódi hon­véd. — Igenis. A kettes számú vil­la bizonyos doktor Blau Hen­riké volt. — Hogyhogy csak volt? — Ügy,, alázatosan jelentem, hogy most egy pecsétes írás van kitűzte az ajtajára azzal a föl- írással, hogy ez a ház zsidó va­gyon, amely ezennel zár alá vé­tetett ... Szóval, itt nem kell félnie a szakaszvezető úrnak, hogy hazajön a tulajdonos, ami­kor mi már az ágyban fek­szünk ... Ügyhogy javaslom, hogy a kettes számú villát fog­laljuk el egy gyors rohammal a zászlóalj számárai S miután szabályos hátraarcot csinált, el is indult előre, már elő is vet zubbonyzsebéből egy hatalmas kulcscsomót, amelyről nem hiányoztak a különböző méretű ólkulcsok sem. — Mondja, Bódi honvéd? Mi­előtt katonáskodni kezdett volnál, egyáltalán szabadlábon volt maga? — Alázatosam jelentem a sza­kaszvezető úrnak, hogy büntet­len előéletű vagyok. De vaui egy elvem, hogy ha vadahol talál az ember egy kulcsot, akkor azt ne dobja el. Őrizze meg szépen magánajt, ki tudja, .nem lesz-e egyszer esetleg rá szüksége az életben?... — De itt álkulcsok is varnak. Egy egész csomó, maga gazem­ber! Ezeket is találta? — Szakaszvezető úrnak aláza­tosan jelentem, néha álkulcsokat is el szoktak veszíteni egyes em­berek. És előfordul, hogy más emberek aztán esetleg álkulcso­kat is találnak az utcán — mond­tat, miközben a zárral bajlódott. — Ez például egy ratfinériás zár. Úgyhogy^ nagyon nagy sze­rencse kellene aihhoz, hogy egy titkát tudó kulcsot találjon hoz­zá az utcán az ember... így az­tán némi ügyesség is kell a do­loghoz ... — Magának pedig van, ugye, maga hétpróbás kasszafúró!?... — Van, alázatosan jelentem. Nekem elvem, szakaszvezető úr kérem, hogy ilyenkor a finom kéz é$ hozzá egy kis türelem, az aranyat ér... Mint például most is, 'tetszik látni? ... Azzal lenyomta a kilincset, és a barnára festett ajtó kitárult előttük. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents