Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-27 / 48. szám
1974. február 27. • PETŐFI NÉPE • 5 A kaskantyúi titok • Kiss Pál 0 Csengődi Dezsőné 0 Kiss Tibor. ÖSSZEFOGTAK ÖT ÜZEM FIATALJAI Pinceklub Baján Tiszta udvarok felett száll a fürge szél. Februári délelőtt. A csendes, kihalt utcán, a Krisztus-kereszt tövében tyúkok kapirgálnak. Az artézi kút meglapul a járda mellett. — Ilyen néma ez a falu? Tán árva, elhagyott? Sietek megismerkedni vele közelebbről. A parányi tanácsháza szinte elvész az épüiő, nagyobbodó, szépülő házak között. A titkári szobában beszélgetünk. A kecskeméti származású Kovács Irén — tanácstitkár — húsz éve itt él. Egy-két . ói- leforgása alatt kötetre való dolgot tudok meg ennek a nagyon fiatal községnek a múltjáról és jelenéről. Terjedelmes térkép a falon; rajta a házakat, tanyákat jelentő kis kö- röcskék. Piros színnel áthúzva az elhagyott és lebontott tanyák. Nyolcvanig számolom, azután abbahagyom. * Hány új ház épül évente Kaskan tyún? — Átlagosan tíz-tizenöt. — Mennyi ebből a fürdőszobás? — Legtöbb új lakásban az is van. Jól mutatja a változást, hogy míg 1970-ben a községben tizenhét fürdőszobás lakás volt, addig mostanra ez a szám hatvankettőre emelkedett. Valamennyi utcánkban van víz, villany. Üj orvosi lakás, rendelővel; félig társadalmi munkával épített szép művelődési otthon; az igényeknek megfelelő bolt; a szak- szövetkezet borkombinátja; jól felszerelt óvoda; új belterületi és bekötő utak; járda; hidroglo- busz: íme néhány jele-bizonyíté- ka a község életrevalóságának. Ez a fiatal falu — mindössze negyedszázados — bebizonyította, hogy meg tud állni a saját lábán. Valamikor Páhihoz, meg Csengődhöz tartozott. Ám azt is elmondhatja magáról némi büszkeséggel, hogy sokáig közigazgatásilag a Csengőd—Tabdi—Páhi —Kaskantyú terület központja volt. Apró „zsörtölődésekről”, kisebb óhajokról is szó esett. Több pénz kellene a község fejlesztésére. Szeretnének új iskolát; jelenleg niég négy épületben tanítanak, nem éppen szerencsés körülmények között. A tanácsháza szűk, sötét, egészségtelen. Lakóháznak épült egykor; túllépte régen az idő. A régebben szép eredményeket felmutató társadalmi munka mostanában lanyhul. Húzódoznak az emberek. „Azért fizetjük a községfejlesztési hozzájárulást” — így dünnyög- nek egyesek: A tanyai emberek a vezetőknek szemrehányást tesznek: Ök semmit nem kapnak a községi fejlesztésből. De mit tegyenek? A háromszáz valahány ezer forintból nem jut arra is. Akadozik a közlekedés is Kiskőrösre. Gyakorta nem fér fel mindenki a buszra. A tíz kilométerre levő járási székhelyre gyakrabban indíthatnának autóbuszt. * Űjra az utcán. A piros cserepes tetőkről visszaverődik a fényözön. Már a szél se bánt; elfelejtem, hogy ingerli az arcom. Irány az iskola. Kiss Pál igazgató igazi lokál- patrióta. Kevés embert láttam eddig, aki ennyire szereti szű- kebb hazáját. S nemcsak szavakban, nem szónoklatokban. Cselekvéssel. Tenniakarással. Tíz évvel ezelőtt még két és fél száz tanulójuk volt; ma százhuszonhárom. „Sok az egyke.” Aztán ezt mondja az igazgató: „Az iskola a község fekete pontja.” A hat tanterem négy épületben: könnyű elgondolni, milyen nehéz így dolgozni. Hamar felvidulok. Tizenkét pedagógus neveli itt a jövő felnőttjeit. Mindnyájan idekötődnek. Lakásuk van, letelepedtek. Közösen végzik a kulturális munkát. Egyetlen képesítés nélküli sitícs közöttük. * Ritka a kis községek között — ezerötszáz lakosa van —, hogy az eredményes kulturális munkáért hárman kapták meg a „Szocialista kultúráért”- kitüntetést. Kiss Pál igazgató. Kiss Tibor, a szakszövetkezet elnöke, és Csengődi Dezsőné tanár, szakkörvezető. * A művelődési otthon — hiva- talósan klubkönyvtár — patikatiszta. (Benkó Györgyné takarítónő nevét emlegetik szeretettel. „Szívét-lelkét beleadja” a munkájába — ezt mondják. Még Is látszik cT:,.gondolom, >.amint a helyiségeket végigjárjuk.) . Az előtérben szőnyegek(I), szép fotelek, képek a falakon.—Újak a fotelek? — kérdezem. — Hatévesek — mondják mosolyogva. És hozzáteszik: sosincs panaszunk a viselkedésre. — Meg is kellett tanítani arra az embereket — mondom. Csak hallgatnak. Nem kenyerük a dicsekvés. * Könyvtár — benne négyezer kötet — mozi- és színházterem, előadói és játékszoba, klubtermek, külön táncterem, öltözők, szakköri szobák, úttörőszoba. Végre ismét egy hely, ahol a tervezéskor a korszerű követelményeket figyelembe vették. Mindenfelé növények, szép függönyök, otthonias kényelem, meghittség, barátságos légkör. Ügy érzem magam már az első percekben, mintha otthon lennék. * A „megmételyezett” család. Kiss Pál iskolaigazgató családja. Az apa legfőbb „hobbyja” — ő mondta így — a kultúra, a köz- művelődés. Szemléltető képeket fest a falra, kirándulásokat szervez, előadást tart, részt vesz az ifjúsági klub foglalkozásain, felszólal a kultúra érdekében a gyűléseken, csalogatja az embereket a rendezvényekre. S 6 a címszereplő a Luxemburg grófc ja című operettben. Ugyanakkor a felesége a súgó az előadásokon. ö a művelődési otthon igazgatója, s egyben könyvtáros is. * Tanulmányt érdemelne, mi lehet a „kaskantyúi titok”? Mivel magyarázható az, hogy ebben a hagyományok nélküli kis községben példát mutatnak a korszerű közművelődési munka végzésére? Pedig csak egy kis hányadát írtam le az elért eredményeiknek. Az ifjúsági klub lelkes fiatal tagjairól, az ügyes gazdálkodásról (a bevételük meghaladja a költségvetésük dupláját), a bábcsoport sikereiről, a tartalmas tanfolyamokról, a fiatalok öntevékenységéről, a könyvtár biztató forgalmáról, és egyebekről nem beszéltem. Nincs semmiféle titok. Mindössze arról van szó. hogy keresték és' megtalálták az utat egymáshoz az emberek. A szákszövetkezet kultúrát szerető elnöke, Kiss Tibor — vezetőtársaival együtt — szereti, s támogatja a kultúrál. (Többek között évi húszezer forinttal is.) A nevelők egy emberként vesznek részt a közművelődésben. Színvonalas programokkal sok-sok hívet szereztek a művelődésnek, a tartalmas szórakozásnak. A kultúra háza — mindenki háza Kaskantyún. Ez a „titok”. Varga Mihály A Rákóczi-induló története Ifjúsági műsorok a rádióban Több érdekesnek ígérkező műsort tervez márciusra a Magyar Rádió ifjúsági osztálya. Fehér Klára rádiójátéka, A csónak, a II. világháborúban, a nácik által megszállt Görögországban játszódik, egy koncentrációs táborban. A mű „negatív” hőse a tábor parancsnoka, megszemélyesítője Avar István. Márciusban kezdődik a „Nekem. szülőhazám” című kílenc- részes gyermekvetélkedő, amelynek első elődöntőjében Bács-Kis- kun megyei gyerekek is szerepelnek a versenyzők között. A hónap közepén sugározza a rádió Tamási Áron: Hazai tükör című regényének rádióváltozatát. A főszerepet Sztankay István játssza. Fél évezred magyar muzsikájából ad ízelítőt a zenei rovat új sorozata. Ősi dallamok, s a nyomukban születő tudatos dallamköltészet remekei tárulnak elénk a műsorokban. Mit ismert a magyar zenéből a XVI—XIX. század külföldi muzsikusa?— erre keres választ a sorozat egyik műsora. Egy másik a Rákóczi-nóta és a Rákóczi- induló történetének tükrében szól több évszázad magyar zenetörténetéről. Március elsejétől a kéthetenként jelentkező pedagógiai sorozatban, a Katedrában az iskolai élet, a tanári munka, a diákhétköznapok legfontosabb belső konfliktusairól rendeznek vitát. Március 1-én és 15-én „Tanárok- diákok” címmel arról lesz szó, hogy munkatársak vagy ellenfelek-e a tanárok és a diákok, s milyen veszélyei vannak az ellenszenvnek és a rajongásnak. Öröm a szomszédoknak Japánban új.,típusú szterTOiá- dióf gyártanak, amely rövid- és középhullámsávban működik. Ennek a sztereorádiónak nagy előnye, hogy tulajdonosa akkor sem zavar senkit, ha igen nagy hangerőre állítja be készülékét. A rádió súlya mindössze 700 gramm. Minden szabályozó részét a fülhallgatók külső oldalán helyezték el — tulaj donkép- pen a fülhallgatók alkotják a vevőkészülék kazettáit. . Egy helytörténeti előadásra hívtak meg, a bajai Háziipari Szövetkezet Engels utcai (központjának' pincéjében működő ifjúsági klubba. Az udvarra nyíló ajtóból meredek vaslépcső vezet három, boltíves helyiségbe. A belépő figyelmét először a félhomálynál alig erősebb hangulatvilágítás ragadja meg, mely a téglavörös színűre meszelt falak és mennyezet színével olvad egybe. Alkalomhoz illő összeállításban, tisztán, ízlésesen öltözött lányok és zakós, fehérgarbós fiúk gyülekeznek a mai előadáshoz. A kezdésig beszélgetnek évődnek, zsi- bonganak. Van időm, körülnézek. A keskeny előtér egyik felét rexasztal foglalja el, a másik felében, kármentőszerű elkerített rész mögött a büfé, lécfalára rajzszögezve a havi műsor plakátja. A szőnyeg és műanyag borítású padlózat mindenütt; sima, gondosan ápolt, tiszta. Az előadóteremben a falak mellett apró asztalok sorakoznak, mindegyik mellett három alacsony ülőke. A terem közepén asztali- foci-meccset vív két fiatal, az egyik sarokban magnó szól halkan. A szemközti falsíkot könyv- állvány tölti be, alsó polcain újságokkal, folyóiratokkal. A másik szobában helyezték el a tévét. * Míg körülsétálunk, az ügyeletes elmondja, hogy a fiatalok nemcsak a régi szenes-fás pince rendbehozatalát, meszelését, dekorálását és a világítás szerelését végezték társadalmi munkában, de a bútorzatot és az egyéb felszerelési tárgyakat is maguk készítették. — Hány munkaóra ment rá? — A megnyitás napjáig, 1973. április 25-ig háromezer, de azóta is folyamatosan javítunk, csinosítunk, új ötleteket valósítunk meg Egyik kisasztalhoz ülünk, páran körülvesznek bennünket. — Hogy történt az alakulás? — Mikor az olajfűtés beveze- ' tésével félsZahaduftak ezek a helyiségek, a szövetkezet fiataljaiban vetődött fel a gondolat a klub létrehozására. Mivel ilyen nagyobb vállalkozás egy kisebb üzem anyagi lehetőségeit meghaladta volna, azért öt helyi üzem: a Háziipari Szövetkezet, a Csökkent Munkaképességűek Szövetkezete, a Lakberendezési KTSZ, a Folyamszabályozó és Cementipari Vállalat fiataljai, vállalatunk vezetőségéhez fordultak. Az üzemek örömmel fogadták az ötletet és megadták a szükséges támogatást, anyagi erejüktől ' függően két-három- ezer forintot. Ezt az összeget az évi költségvetésben továbbra is folyósítják. — Megalakulásuk után mi volt az első teendőjük? — Áz éves munkaterv összeállítása. Ebben a főhelyet, a fiatalok igényeihez igazodva, a szórakozás foglalja el. A klubnak politikai és más ismeretterjesztő feladatai is vannak természetesen, azért minden hónap egyik foglalkozási napján ilyeneket is szervezünk. A fenntartó üzemek fiataljai folyamatosan jönnek. 1973-ban kilencven fő volt a tagok száma, az idén eddig ötve- nen felül fizettek tagdíjat. Havi 10 forint. A fizetőket az országosan egységes igazolvánnyal látjuk el. Általában csütörtökön 18—22 óráig. Szeszfogyasztás van-e? — Nincs. A büfé megbízott vezetője csak colát és üdítő italokat árul. Meg szendvicset éssós- rudat. — Mit terveznek? — Magnós klubot és fotólabort szeretnénk létrehozni, meg egy népművészeti szakkört is. Egy arra haladó fiút szólítqk meg í— Ági Mátyás hajógéplakatos vagyok. — Miért jár a klubba? — Alapító tag vagyok. Azért járok ide szívesen, mert itt csak fiatalok vannak. A hangulat nem feszélyezett, otthonos, szinte családias a légkör. — Használja a könyvtárat? — Igen. Csak sajnos, kevés még a könyv, alig 75 kötetnyi. Jó lenne, ha az ilyen alakuló klubok könyvvásárlásnál kedvezményt kapnának. Újság és folyóirat is több lehetne. A szemközti asztalnál magányos leány ül, hozzálépek. Hideg Erzsébet a Cementipari Vállalatnál dolgozik. — Üpy látom, egyedül van. — Most igen. — Ha egyedül jön talál itt magának társaságot? — Itt nih’csének klikkek! Mindenki közösen szórakozik. Most a helytörténeti előadásra Várok, azért ülök éppen egyedül. — Az előadás után mit csinál? — Addig már későre jár, hazamegyek. Reggel korán kezdődik a műszakom. Az órámra nézek, rövidesen kezdeni kell. A fiatalok elfoglalják helyeiket, befejezzük a beszélgetést. Bárdos Ferenc Filmfelvevőgéppel a Krím-félszigeten VI. Évszázados és újkori építkezési anyagok A kő az ember legősibb, s mindmáig leghűségesebb társa, eszköze az emberré válás első pillanataitól kezdve. Tízezer év óta véd bennünket a mostoha időjárástól. A sziklabarlang, a gótikus templom, s a felhőkarcolók újra szilárdult anyaga a természet felett úrrá váló ember történelmi előrehaladásának égy-egy jelképe. Egyik utunk alkalmával felvevőgépünkkel megörökíthettünk egynéhányat első — és utolsó állomása közül — A kecskeméti napsütést kellett volna magatokkal hozni — mondta Pjotr reggel, amikor útra keltünk ismét a bahesiszeráji hegyek irányába.—- Most már be kell vallanunk hiába a magyarázat. hiba csúszott számításainkba. öt év alatt nem esik le ennyi eső, mint ami az utóbbi napokban hullott tiszteletetekre. A felhők lába a sziklás dombokig ért. sűrű sötétszürke go- molygás födte az eget, bármerre néztünk. De nem volt más választásunk. mindenképpen fel akartuk keresni a híres Usz- penszkij kolostort, mely arról nevezetes, hogy a szerzetesek sziszifuszi munkával a sziklafalba vésték helyiségeit. Szűk hegyi utakon kanyargott kocsink, az erózió által lekopta- tot hegyoldalak, vízmosások szegélyezték a völgyet. Azután egyszer csak véget ért a kiépített út, s öszvérek, szamarak hiányában, a felszerelést szétosztva egymás között, magunkat pakolva fel, úgy indultunk tovább a merédek gyalogösvényen. A séta nem volt hosszú, s hamarosan megláttuk a sziklafalba ékelődő lépcsősort, felette a kolostor sötét, rendszertelenül szétszórt ablaküregeit, s a bejáratot díszítő gyönyörű freskót, melyet a görögkeleti templomokkal ellentétben itt a külső falra festettek a jámbor, s a jelek szerint művészetkedvelő pópák. A hegyoldal — mintha pengével metszették volna le — függőleges. fehér, kőfalban ért véget. Ezt a kőzetet munkálták meg vé- sővel-kalanáccsal a Bizáncból az ötödik századból érkezett szerzetesek, hogy maguknak otthont, a környező barbár települések számára pedig vallási központot létesítsenek. Felvevőgépünk zümmögése sorra felkereste a kolostor termeit és szobáit. A hatalmas imatermet „bolthajtásos” ablakokon beáradó — a filmezéshez alig-alig elégséges — fénv világította meg. Innen az ajtónyílások újabb és újabb helyiségbe vezettek. Ellentétben a „barbár”, nem keresztény vallású bárlangvárosok hagyományaival. hol a sötét uralja a termek java részét, a szerzetesek fényt kedvelő emberek voltak. A folyosók, csarnokok kialakítása során mindvégig a sziklafal külső rétegét vájták ki szerszámaikkal, s így mindenütt természetes megvilágítás deríti a hidegen csillogó kőfalak homályát. A kolostor fehér, simára csi- szolt-koptatott lépcsői, falai, ajtói, az ablakokon beáramló levegő és fény. s az enyhén emelkedő lépcsősorok hangulatában nem volt nehéz képzeletünkben benépesíteni a kihalt helyiségeket szakállas, szigorú tekintetű, magukba zárkózott szerzetesekkel — akik nem e földi világ építésén munkálkodtak — de emlékeiket óhatatlanul a jövő számára formálták a kőfalakon A szemközti hegy legtetejére épült halott város, a hatodik században alapított Fula. más néven Csufut-Kale. a kolostorral ellentétben sötét és zárkózott volt. A romokat és a szürkéssárga, sziklába vésett barlangokat ott különös vad titokzatosság lengte be, ismeretlen volt a nép. aki megszállta az alig-alig járható hegyormot. s ott bevehetetlen erődítményt épített. De. mint a szerzetesek. azok is „kőbe” építkeztek — és amikor a délután folyamán feltűnt előttünk másik úti célunk, a hatalmas cementmű. már a huszadik század „építőkövével”, találkozhattunk; a beton alapanyagát gyártó óriást vehettük szemügyre. A cementmű oárttitkára kísért végig az üzem területén, és hatalmas berendezések, gépek sorát kaptuk lencsevégre. E kolosszus bármennyire is különbözött a délelőtt látottaktól, egyben mégis hasonlított a kihalt településekhez. E gyáróriásban nemigen láttunk több embert, mint az esősre fordult idő következtében a turistákat nélkülöző Uszpenszkij kolostor termeiben. Az alapanyagot a vagonsorokban érkező kőtörmeléket csikorgó markolók pakolták ki hatalmas, fedett csarnokokban. Az udvaron úszómedence nagyságú katlanban óriási keverőlaoátok elegyítették a masszát lassú, egyenletes forgással — embert itt sem láttunk. Ugyancsak nem találkoztunk lélekkel sem miközben a zúzótornyot másztuk. innen a száz méter hosszú forgó égetőkemence-dob- sort vettük filmszalagra. Később a kamera optikáin át megpróbáltunk betekinteni a vörösen izzó kemencetorokba — s az automatizált gyár vezénvlőtermében pislogó kontroli-lámpák, remegő műszermutatók között végre emberekre leltünk, ök —. néhány technikus — irányították a több ezer tonnás naoi termelésű hatalmas üzemet. Így keveredtünk képzeletbeli időgépünkkel a hatodik századból vissza a jelenkorba. 0 Pillanatkép egy felhőszakadást kővetően. 9 Fehérre csiszolt lépcsősorok és bolthajtások.
