Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

1974. február 26. • PETŐFI NÉPE • 3 3700 ÓVODÁBAN 270 EZER GYERMEK — KEVÉS A JÓ JÁTÉKSZER Meggyorsul az óvodai helyek számának növekedése Az oktatási intézmények közül jelenleg kétségtelenül az óvoda­hálózat fejlődik legdinamikusab­ban. Az óvodai intézmények és a helyek száma — a területi és az üzemi óvodák együtt — az el­múlt húsz év folvamán mintegy kétszeresére emelkedett. 1950-ben például még mindössze 1773 óvo­da működött az országban, szá- - műk jelenleg maidnem eléri a 3700-at. Két évtizeddel ezelőtt az óvodások létszáma alig haladta meg a százezret, ielénleg már 270 000-nél is több. A fejlesztési tervek szerint a következő Ötéves terv során az óvodáskorú gyer­mekek 80—82 százalékának elhe­lyezéséről kell gondoskodni, ami körülbelül háromszázezer óvodai helyet igényel. A szakemberek egyértelműen - megállapították: az oktatási in­tézmények közül az óvodák élve­zik a legnagyobb mértékű és ará­nyú társadalmi segítséget. A di­namikusan jelentkező elhelyezési igények azonban gyakran a minő­ségi mutatókat rontiák. s ha ez átmenetileg érthető is. végleges­nek semmikéDDen sam minősíthe­tő. Így például az ide vonatkozó szabványok szerint a bölcsődék­ben egy-egy kisgyermekre négy négyzetméternyi terület jut. az óvodákban már csuDán kettő, az általános iskolákban pedig mind­össze 1.3. A legutóbbi adatok igen magas gyermekcsoport-létszámokról, zsú­foltságról vallanak a különböző óvodákban. A felmérések szerint egy-egy óvodás csoportban 20—40 gyermeket foglalkoztatnak, csu­pán 542 olyan csoportot tartanak számon, ahol húsznál kevesebb a gyermeklétszám. 348-at. ahol 40- nél több, és 11-et. ahol öt vennél is magasabb a létszám. Az is igaz, hogy a zsúfoltság nehezíti. a ne­velőmunkát. . 3642 óvoda közül 1237-ben 120—150 százalékos a helyek kihasználása. további 1500-ban is meghaladja a 100 százalékot de nem éri el a 120 százalékot. Négy esztendeje jelent meg az óvodai nevelési program, a Mű­velődésügyi Minisztérium ehhez elkészítette a szükséges anyag- és eszköznormákat is: vagyis megha­tározta a legszükségesebb anya­gok és eszközök minőségét, meny- nyiségét annak érdekében, hogy az óvodák ellátottságát megfelelő színvonalra emeljék. Az óvodai életben természetesen áz egyik legalapvetőbb eszköz maga a já­ték. A szakemberek egyértelműen állapították meg: sokféle játék­szer kapható, de nagyon kevés az olyan, amelyet kifejezetten az óvodák számára terveztek és gyártanak. Az óvodák olyan já­tékféleségeket igényelnek, ame­lyek a közösségi játékok kialakí­tását teszik lehetővé. Az óvodák beszerzési költség- vetési lehetőségei az elmúlt évek során általában örvendetesen emelkedtek. Ezt a növekvő be­szerzési lehetőséget bizonyítja a TANÉRT-től vásárolt óvodai bú­torok emelkedő évi forintösszege is. A TANÉRT 1971-ben 18 mil­lió 32 ezer forint. 1972-ben 26 millió 511 ezer forint. 1973-ban pedig már 28 millió 750 000 forint összegben bocsátott bútorokat az óvodák rendelkezésére. Az óvodás korúak száma az idén — az 1969—71. évek alacso­nyabb élveszületései alapján — a korábbi évekkel ellentétben át­menetileg kismértékben csökkent ugyan, de továbbra is számolni kell az óvodai elhelyezés iránt megnyilvánuló társadalmi igényű fokozódásával. Meggyorsul tehát az óvodai helvek számának emel­kedése Ebben az esztendőben beruházás­ból körülbelül úiabb tízezer óvo­dai helv énül. A tanácsok ezen­kívül épületátalakítással és más megoldással mintegy további két­ezer helyet létesítenek. A költség- vetés lehetőséget nyújt további, körülbelül nyolcezer olyan hely üzemeltetéséhez is. amelyet a vál­lalatok. szövetkezetek saját erő­forrásból hoztak létre. Mindezzel együtt az óvodákban elhelyezett gyermekek aráava az idei eszten­dő végére már várhatóan 68—70 százalékos lesz. Az óvodák idei költségvetési előirányzata 202 millió forinttal — 14.4 százalék­kal — haladja meg az elmúlt évi ráfordításokat. (MTI) ;;Most jó fiatalnak lenni...” Látogatóban a 100 éves Cs. Kovács néninél Amikor született, Petőfi Sándorról még legendák kering­tek ..hogy visszajön, mert csak fogságba esett. Az eszten­dő is nevezetes lett: Tisza Kálmán pártja ekkor szavazta meg azt a törvényt, amelynek alapján az ország lakosságának csak 6,5 százaléka kaphatott választójogot. A Családi Krónika szerint pedig nagyon tartós, kémény hi­deg volt 1874. február 26-án, amikor Kiskunmajsán, Pauer késesmester családjában az ötödik gyermek, Rozália meg­született. Napjait ágyban töltő, reszkető­öreg nénit indulok meglátogat­ni. Bizony meglepődöm, mikor kopogtatásomra fürgén elémsiet, úgy üdvözöl. — Száz esztendő... — moso­lyog — bizony hosszú idő, volt jó is, rossz is, meg mindig sok­sok munka, a hét gyermek és a korai özvegység után. — Gyermekkorára hogyan em­lékezik? — kérdezem. — Apánk nagyon szigorú em­ber volt... nem is emlékszem olyan esetre, hpgy feleseltünk neki. Hamar .munkára fogott bennünket. Petróleumlámpa mel­lett a nővéremmel késő éjsza­káig varrnunk, foltoznunk kel­lett. De azért jártunk bálba is, meg majálisra. Milyen szép má­jusfát kaptam egyszer... csu­pa szalag, kendő volt. De a le­gény másik lánynak is vitt má­jusfát, ezért nem álltam vele többé szóba, kiadtam az útját — mondja és szeme vidáman csil­log. — Volt-e sok udvarlója? — Volt bizony! Azt mondták, én voltam abban az időben a legszebb majsai lány... Még nem töltöttem be a 20. évemet, mikor férjhez mentem. Hét gyer­mekem volt. Hármat még kicsi korában elvitt a diftéria. Ak­kor már tanyán laktunk, vagy inkább a falu szélén, úgy mond­hatom. Soha nem ültem ölbeej- tett kézzel. A hajnal már a sző­lőben talált. Mikor az uram el­halt, még többet kapáltam, kö­töztem. Látástól, vakulásig. Ez a sok munka tartott életben... — Mi volt a legnagyobb örö­me? — A gyermekeim. A három unokám, a négy dédunokám. Mind szép, egészséges. Tavaly ősszel voltam Pesten, hogy az egyik unokám új lakását meg­nézzem. Mondták, felvisznek öl­be az emeletre. De nem enged­tem meg, bírom én még a lép­csőjárást ... — Érte-e nagy bánat? — Az egyik fiam odamaradt a háborúban. Sose legyen többé háború! — Hogyan telnek a napjai? — Reggel 7 órakor kelek fel. Megcsinálom a reggelit. Tavaly még gyújtóst is vágtam, de az idén a lányom már nem enge­di ... Segítek főzni, takarítani. Ebéd után varrogatok, vagy va­salok. Sose lustálkodom. A rá­dióban a szép nótákat hallgatom és este 7-kor lefekszem aludni. — Milyen ételt szeret? — Nagyon kicsit eszem min­denből. Szeretem a húslevest, • A kecskeméti Petőfi Sándor Iskola úttörőcsapatából Kanyó Márta és Gábor köszönti a 100 éves Cs. Kovács Jánosnét. félni a betegségektől. Meg az a sok jó gép... a mosógép, meg a hűtő... az a legjobb. Lehet szépen járatni a gyerekeket, nem kell egy asszonynak se megsza­kadni, hogy még egy kis földet ragasszanak a többihez... Meg az orvosok... hozzám is hívás nélkül eljön a Hulej doktor min­den héten... olyan jó ez! Száz esztendő és töretlen szel­lem. Búcsúzásnál a kapuig kí­sér, hiába óvja szeretettel a lá­nya a hűvös széltől. És meghív jövőre, a 101. születésnapjára... mert „akit így szeretnek a gye­rekei, az biztosan megéri” — te­szi hozzá. ­Selmeci Katalin pörköltet. Az édességet sose ked­veltem. Nyáron a dinnyét, hide­gén. Vagy tíz éve mindennap egy kicsi bort is iszom — egy hónap alatt egy litert. Kicsit tűnődik, azután így folytatja. — Mondtam a gyerekeimnek, ne csináljatok valami nagy cé- cót ebből a születésnapból. De azért nagyon jólesik, hogy mind itt lesznek. Felveszem az ünnep­lő fekete ruhámat, és majd né­zem, hogyan fújják el a kicsi­nyek a tortán a 100 gyertya lángját. — Tudja kedveském — fordul felém — most jó fiatalnak lenni! — Miért Rózsi néni? — Azért mert dolgozhatnak az asszonyok, pénzt kereshetnek. Van sok jó orvosság, nem kell 9 Rozi néni kedvenc kiskutyájá­val. (Tóth Sándor felvételei.) Apró örömök Közös érdek Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a zöldség-gyümölcs félék tervszerűbb, kiegyensúlyozottabb forgalmazása érdeké­ben szükség van hosszú távú termeltetési és értékesítési szer­ződésekre. Az évek során kialakított jó partneri kapcsolato­kat általában nem sok választja el a hosszabb időre szóló együttműködéstől, mégis ez utóbbi feltétlenül többet kell, hogy nyújtson a résztvevőknek. Elemezve a Bács-Kiskun megyei MEZÖTERMÉK Vállalat ez irányú tevékenységét, megállapítható, hogy a hosszú távú szerződéses kapcsolat a termelőknek és a forgalmazóknak egyaránt előnyös. Ismerősöm ma reggel ezt mondta: — Nézd ezt az új haj­tást; a növény szára mint az anyaméh, belőle buggyant ki az újszülött levél. Naponta elné­zem, amint szebb és nagyobb és életrevalóbb lesz. Látod, ez a fi- lodendron több csodát rejt ma­gában, mint amit a legmerészebb képzelet is kitalálhatna. Más valaki azt mondja mel­lettem a gépkocsiban: Látod az ég alját, milyen gyönyörű? — Ejnye! — gondolom magamban —, ilyet se hallottam senkitől mostanában! Égalja, felhők, nap­lemente, csillagok: mintha vég­telen messze távolodtunk volna tőlük, nagy-nagy rohanásunk közben. Egyik barátom kezdettől el­rakta két gyermekének rajzát az első ceruzavonástól kezdve a ké­sőbbi tizenéves szakköri tag li­nómetszetéig. És felírta gyerme­kei mondásait, kifejezéseit. Mos­tanában esténként vagy nyu­galmas vasárnap délutánokon előszedi az emlékeket, s közösen örülnek, a papírok fölé hajolva. Valaki mesélte a napokban: nem szereti az autóbuszt; regge­lenként gyalog jár a munkahe­lyére. Jólesik a séta a friss reg­geli levegőben. Szeret elgondol­kozni ilyenkor. Gyakran eszébe jut a gyerekkora, a régi emlé­kek. Mindennap újabb és újabb „emlékeső esik” rá, s neki na­gyon jó ez. Sokáig sorolhatnánk még, mi minden okozhat örömet; apró örömet. Néha csak egy tűnő kép, máskor egy csendes, meghitt pil­lanat, egy kedves szó, hang, mozdulat. Olykor egy tekintet. Az apró örömök nélkül nem lehet teljes az élet. Kellenek. Kosztolányi Dezső írta egy­szer valamikor a húszas évek végén: „Ha a csöpp örömökről le kellene mondanom, inkább el­vetném magamtól az életet.” Szép, igaz mondat: a benne rej­lő túlzással együtt azt fejezi ki gyönyörűen, amiről fentebb szól­tunk. Apró örömök... Sokszor egy szó, egy mozdulat, mely jókedv­re hangol. Máskor egy szép bo­kor, levél látása ablakunk előtt. Olvastam, hogy a japánok szem­lélődő természetűek. Olykor egy faágat, egy foltot a távoli házte­tőn hosszan, hosszan elnéznek elmerült-önfeledten. Hódolnak az apró örömöknek. Ezek nélkül nem lehet teljes az élet. Varga Mihály 1974-től kezdődően 25 szövet­kezet vállalt kötelezettséget, hogy 1980—85-ig — a termelés­ben tartás évétől függően — a MEZÖTERMÉK-en keresztül ér­tékesíti az általa eltelepített kaj­szi-, őszibarack-, meggy-, sza­móca-, feketeribizli- és spárgaül­tetvények termését. A vállalat segítségével 300 hektáron 'tele­pítik a szövetkezetek a már em­lített gyümölcsféléket, legna­gyobb területen kajszit és megy- gyet. A hosszú távú együttműkö­dés alapján, korszerű módsze­rekkel előállított termékek mind mennyiségben, mind minőségben, sőt, előre meghatározott fajtá­ban megfelelő árualapot jelen­tenek a forgalmazó vállalatnak A gazdaságok telepítési költsé­geihez az állami támogatás mel­lett az értékesítő partner is hoz­zájárul. Az értékesítés biztonsá­ga, továbbá a nagy mennyiségű árufogadás ténye a termelők számára feltétlenül előnyös, ga­ranciát jelent. A Bács-Kiskun megyei MEZÖ- TERMÉK Vállalat az új ültetvé­nyek kialakítását már 1973-ban több mint 2 millió forinttal tá­mogatta. A hozzájárulás hektá­ronkénti összege változó, legma­gasabb a szamócánál, a spárgá­nál és a meggynél, de nem kis összeget jelent a többi zöldség­gyümölcs félénél sem. A telepí­tés segítése mellett a vállalat — exportáru esetében — termő­helyi átvétellel védőárakat álla­pított meg. A hosszú távú szer­ződéses rendszer bevezetésével nemcsak a termelés válik biz­tonságosabbá, hanem emelkedik > a kereskedelmi tevékenység színvonala is. Teljesen rendezetlennek tar­tom azonban azoknak a cikkek­nek a termeltetését; amelyeknek nincs export-hagyománya, vagy­is elsősorban lakossági szükség­leteket elégítenek ki. Sajnos, ez- esetben a gazdaságokat elfogad­ható, garantált árak nem védik. A védőáras cikkek körét felül kell vizsgálni és az árakat a mai gazdasági és társadalmi hely­zetnek megfelelően meghatároz­ni. A szövetkezeti közös vállala­tok — a MÉK-ek — országos egyesülete már az elmúlt évben javaslatot tett a MÉM-nek 12 fontosabb árucikk minimálárai­nak garantálására. Javaslatu­kat elfogadták, és hivatalosan is közölték a Mezőgazdasági Ér­tesítő novemberi számában. A már említett 12 cikk: vöröshagy­ma, paradicsom, kései fejeská­poszta, zöldpaprika, paradicsom- paprika, uborka, sárgarépa, pet­rezselyemgyökér. görögdinnye, szamóca, málna, meggy. Ezekből országos mennyiségi kereteket állapítottak meg és fajtamegha­tározás mellett garantálják az árakat. A termelő gazdaságok jelen­tős hányada ezt a megoldást sem tartja elfogadhatónak. Vé­leményük szerint nincs szükség az országos mennyiségi keret meghatározására. A lakosság je­lenlegi zöldségellátása ezt nem indokolja, és nem célszerű a ter­més esetleges fellendülését sem keretek közé szorítani. Az illeté­kes külkereskedelmi szervezet­nek, a HUNGAROFRUCT-nak kellene gondoskodni a felesle­gek elszállításáról. Alacsonynak tartom a vörös­hagyma garantált árát, a kilo­grammonkénti 3 forint vélemé­nyem szerint indokolt lenne. Az őszi érésű burgonyánál ugyan­csak helyesebb volna az előre meghatározott fajtacsoporton­kénti árak garantálása. Dr. Laczkó Tibor, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa lÄliiiii Hogyan ír az író? Busónap Mohácson Fejes Endre pénteken este köz­vetített drámájában Horváth úr, a tinóm, okos értelmiségi kiiga­zítja Cserepes Margitot. „Ez a színdarab nem magáról szól, Margitka... Róla. Irt novellát, regényt... Hajnalban kel, eről­ködik. Színház Csehov...” A róla: Fejes Endre, aki szen­vedélyesen vallja Gorkijjal, hogy „embernek lenni a földön a leg- csudálatosabb kötelesség.” A szo­cializmus számára minden te­kintetben emellkedettebb létfor­mát jelent. Azt sugallja, sürgeti, hogy — József Attila szép sza­vaival szólván — a munkások a mindenséggel mérjék magukat. Az író hosszú ideig olajos csar­nokokban, fémek között dolgo­zott; „belülről” ismeri a kétke­ziek világát, a felemelkedés zá­tonyait. A nyomorító szokások, a lakásmizéria, a minden logi­kát cáfoló vad ösztönök tönk­re tehetik a legszentebb szándé­kot, vállalást, érzést. Szinte el- képztelhetetlen reagálásokra kész­tethetnek kitűnő, jellemes embe­reket. Vitok Pál Fejes korábbi mű­vében, a Kéktiszta szerelemben felháborodottan elítéli barátját, mert engedett vonzalmának és feleségül vette munkatársa asz- szonyát. Most is megfontoltan kötötte össze életét Cserepes Margittal. Sírig tartó szövetséget ígért és várt. A színműben — sajnos — csak jelzett meglepő fordulat, (a válás) felesel az előzményekkel. Vitok Pál más­ként „lépett”, mint az alkatából, egyéniségéből, elveiből követke­zett. Van így az életben is. Bo­nyolultabb az emberi természet, mint a sematikus írók, felszínesen gondolkodók vélik: ez a tanul­ság kiabál a Cserepes Margit házassága mondataiból. Miért nem fogadta ezt a tévé­filmet a közönség és a művésze­ti közvélemény olyan elismerés­sel, mint a Kéktiszta szereinket, vagy a Jó estét nyár, jó estét szerelem címűt? Az okok bogo­zására nincs elég helyünk, csak néhány megjegyzésre szorítkoz­hatunk. Fejes Endre kiválóan ért ahhoz, hogy lényeges igazságokat tár­jon föl izgalmas történetek áb­rázolásának az ürügyén. Egyszer­re szólt az értelemhez és az ér­zelemhez. Most a kiváló színé­szi teljesítmények ellenére (tán csak Harsányi volt egy haj­szálnyival lágyabb a szükséges­nél) sok tévénéző közönyösen szemlélte, a különböző magatar­tásformák, nézetek szikrázó ösz- szecsapásait. Kevesen azonosul­tak a szereplőkkel, mert sem az író, sem a rendező nem találta meg a gondolatok ütköztetésének a képernyőn is maradéktalanul ér­vényesülő formáját. A sztori — ha úgy tetszik — és a mondandó nem vegyült olyan -szervesen, mint a korábbi Fejes-művekben. Az író, aki so­hasem kapkodott a bírói talár után, azelőtt „megelégedett” az események ábrázolásával, a tör­ténet szűkszavú megjelenítésé­vel. Ezúttal a szereplők az író kavargó egymásnak ellentmon­dó, fortyogó gondolatainak a szócsövei voltak. A sodró mon­datokban mélyről bányászott ne­mes ércek olykor felszínes útszéli kavicsokkal, napi közhelyekkel keveredtek. A máskor oly kitű­nően szerkesztő, az arányokat jól értő író túlságosan bőven hal­mozta a valóságos — olykor gyártott — problémákat; ezzel is nehezítve mondandójának ér­vényesülését. „Hogyan ír az író?” — kérdez­tük Fejes Endrével a cikkünk elején. Elkötelezetten, hittel; a mondandó művészi megjeleníté­sének legalkalmasabb formáit több-kevesebb sikerrel kutatva. Most, divatos kísérletektől meg- zavartan így sikerült. Heltai Nándor Moháós városának minden év­ben a télbúcsúztató busójárás a legjelentősebb farsangi eseménye. Az ide érkezett turistákat már szombaton gazdag program várta, többek között néndaléneklési ver­seny volt. s a meghívott hazai és külföldi délszláv együttesek ad­tak zenés műsort, s busómaszk, baranyai szőttes, valamint törté­nelmi kiállítás is nyílt. Vasárnap térzenével ébresztették a város la­kóit. délelőtt mutatták be a mű­sorukat a néptáncosok, s megkez­dődött a gyermekkarnevál, vala­mint a rémisztő álarcokat öltő, állatbőrbe búit busók felvonulása. Mohácson azokban a családok­ban, ahol őrzik, ápolják és to­vábbadják a hosszúszőrű subákat, ijesztő faálarcokat, kereplőket, buzogányokat, a busókellékeket, farsang utolsó vasárnapján min­dig megújuló élménnyel öltik ma­gukra fiatalok és idősebbek, hogy az utcára vonulva, vidámságot árasszanak az ilyenkor zsúfolásig benépesülő városban. Mohácson ez a nap egyúttal a nemzetiségek barátságát is jelké­pezi. Különböző néni. nemzetiségi műkedvelő csoportok mutatják be viseletűket, táncaikat, dalaikat, farsangi szokásaikat. Most is tu­catnál több együttes érkezett a városba Jugoszláviából a tur- csistyei busók, a Horvátországi Magyarok Szövetségének Közpon­ti Táncegyüttese és a Dubose Vi­cái Folkloma Grupa. a „Mladi Sokci” eljöttek Baranya, Bács- Kiskun és a szomszéd megyék legismertebb délszláv, német és magyar művészeti csoportjai, több száz szereplővel. A hagyományokhoz híven, éj­szakába nyúló sokácbállal ért vé­get a busójárás Mohácson. (MTI) Egy hét múlva sorsolják utoljára a II. Békekölcsönt Az Országos Takarékpénztár egy hét múlva, március 5-én ren­dezi a II. Békekölcsön utolsó sor­solását Budapesten. A nyere­ménnyel kisorsolásra kerülő köt­vények értéke 23.4 millió forint, míg névértékben további 50,6 millió forintot fizetnek vissza a II. Békekölcsön-kötvényekre. A nyeremények kifizetését, s a ki nem húzott kötvények beváltá­sát április 9-én kezdik meg, ettől az időponttól tehát valamennyi II. Békekölcsön-kötvény bevált­ható. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents