Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-16 / 39. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1974. február 16. HA NEM MEGY A RAJZOLVASÁS... Nyílt válasz egy levélre „Fiam a géplakatos szakma másodéves tanulója, mozdonyvezető szeretne lenni, de nem boldogul a rajzzal, majdnem bukásra áll belőle. Mit tegyen a fiú? Hagyja ott ezt a szakmát? Keressen olyan pályát, ahol nincs szükség rajzra? Kérem a szerkesztőséget, adjanak tanácsot." □ □ □ A leiéi elgondolkoztatott. Felhívtam egy szakoktató ismerősömet. Türelmesen végighallgatott, npm szólt közbe, csak miután befejeztem a levél ismertetését, kezdett hozzá a magyarázathoz a maga higgadt modorában. — Nézd, olyan ember nincs, aki a rajzolvasást nem tudja megtanulni. Ha valaki tud olvasni, számolni, írni, elvégezte a nyolc általánost, annak számára nem lehet probléma az ipari rajz. Nekem elhiheted, ismerem a tárgyat, volt már néhány száz gyerek a kezem alatt. Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy a srác „be akarja dobni a törülközőt". Nem ismerem, nem hozzánk jár, de gyanítom, hogy a türelme fogyott csak el. Keressen más szakmát? Ha elmegy péknek, ott valóban nem kell rajzot olvasni, de a gépiparban mindenütt kell. Ez az igazság ... □ □ □ Beláttam, hogy ismerősömnek igaza van. Valami olyasféle fordult meg a fejemben, írok a gyereknek, kedves barátom, ha te valóban mozdonyvezető akarsz lenni, mert ez a vágyad ének óta, akkor meg kell birkóznod ezzel a nehézséggel, gyakorolj többet, figyelj jobban az órákon, ezzel tartozol magadnak is, szüleidnek is, meghátrálni nem szabad stb., stb. . nvs □ Persze, mindezt elmondhatná a fiúnak az osztály- főnöke is. Vagy a szakoktató, aki az ipari rajz fogásaira tanítja a másodéveseket. És el tudnám képzelni azt a megoldást is, hogy a gyermeke sorsáért aggódó édesanya a pedagógusokhoz fordul, mielőtt a megyei lap segítségét kéri. De valószínű, hogy nem így tett, a levél tanúsága szerint. Lehetséges, hogy a fiú nem szorgalmas, az is lehetséges, hogy egy kudarc láttán a könnyebbik utat akarja választani: itthagyni a választott szakmát, más pályát keresni. □ □ □ Talán mindössze csak arra lesz szükség, hogy az édesanya felkeresse a szakmunkásképző intézetet, őszintén megbeszélje a fiú problémáit az osztályfőnökkel, megkeressék — közösen — a segítés módját. Enélkül csekély remény lehet az igazi megoldásra. Kontra György TIZEDMILLIMÉTERES PONTOSSÁGÜ OSZTÁLYOZÁS Napraforgómag kalibrálás Bácsalmáson Túlságosan sóik állati alapanyagú zsiradékot fogyasztunk a növényeink rovására, és ez nem egészséges — így tartják a táplálkozási szakemberek. A növényi étolajok, margarinok hazai vásárlása megkétszereződött ugyan az utóbbi években, de az arány még mindig kedvezőtlen. A növényi zsiradékok alapanyaga a napraforgómag. Növekvő keresletét elsősorban az ipar támasztja, mosószereket gyártanak belőle, de számolni kell, hogy egyre inkább igénylik a háztartások is a belőle készült, „nem hizlaló” különféle zsírféleségeket. ♦ A Bácsalmási Állami Gazdaság már évek óta eredményesen foglalkozik a napraforgó-termesztéssel. Gondos, jól megszervezett munkájuk eredményeképpen a múlt évben már huszonegy mázsás hektáronkénti átlagtermést értek el, ez az országosnak csaknem kétszerese. A gazdaság rendszergazdája a napraforgó-termesztésnek, s a fontos élelmiszeripari alapanyagot már kilenc társgazdaságban, mintegy 1500 hektár földterületen termelik. • A termelés növelését nem a vetésterület bővítésével akarják elérni — egyéb termények rovására. A termelékenységet, a hozamot kívánják emelni. Ezt a célt szolgálja többek között a múlt év őszén vásárolt és üzembe helyezett napraforgó kalibráló gépsor, melynek segítségével kitűnő minőségű vetőmagot állítanak elő. A válogatást eddig még a hibridkukorica előállítására alkalmazták. S mivel a napraforgó esetében a módszer azonosnak mutatkozott; alak, méret, súly szerint kell elkülöníténi egymástól a szemeket, csupán át kellett venni az „ötletet” — s meg kellett vásárolni a szelektáló gépsort. * A gazdaság a Növényolaj ipari és Mosószérgyártó Vállalattal.közösen határozta el magát erre a nem kis méretű beruházásra. Átalakítottak egy régi majorsági épületet, s a gépek megérkezését követő néhány hétre már működni is kezdett a kalibráló sor. Óránként négy-öt mázsa tizedmil- liméteres és tizedgrammos pontosságú, méé a magyar szabványok által előírt követelményeknél is jelentősen tisztább, csávázott vetőmagot állítanak elő és csomagolnak papírzsákokba. * A kalibrálás eredményeként kapott azonos méretű, súlyú, minőségű vetőmag egyenletesen magas terméshozamot eredményez. Ügymond azonos a magvak „starthelyzete” a földben, csírázáskor, s egyformán Ifejlődik, érik a növényzet. A napraforgó- Üáblák gépi megművelése, növény- védelme, betakarítása is gyorsabb, korszerűbb — s így a Bácsalmási Állami Gazdaság az ország valamennyi termelési rendszerben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemét is elláthatja korszerű vetőmaggal. —s —s 9 Felső képűnkön: az osztályozó óránként négy-öt mázsa teljesítményű. 9 Lenn: a magvak automatikusan a zsákokba kerülnek. HOGYAN KÖZLEKEDÜNK 2000-BEN? Az ország távlati közlekedési prognózisa Vidékre költöző városlakók, elővárosi gyorsvasutak, mozgójárdák, többszintes alul- és felüljárók, magas vezetésű autópályák, és töméntelen mennyiségű gépkocsi — nagyjából ilyennek látják a jövőt annak a két vaskos kötetből álló tanulmánynak a szerzői, akik az ezredfordulóig készítettek prognózist közlekedésünk várható fejlődéséről. A legdöntőbb változást az elkövetkező 25—30 évben a gépkocsik számának' fantasztikus ütemű növekedésétől várják a szakemberek: 2000-ben — a tanulmány szerint — a jelenlegi 400 000 személyautóval szemben csaknem 3 millió hazai gépkocsi közlekedik majd útjainkon. S minél több autónk lesz, annál ritkábban, és annál kevesebbet utazunk velük. A személygépkocsik számának ilyen elképesztő növekedése minden bizonnyal nagy fejtörést okoz majd a városfejlesztési szakembereknek. Háztömbödet, utcákat kell lebontani, hogy parkoló autóink a városokban elférjenek. 2000-ben ugyanis nem az lesz a legnagyobb gond, hogy járműveinkkel hol közlekedjünk hanem az, hogy hol hagyjuk a parkoló kocsikat. A legpraktikusabb megoldásnak a többszintes garázstömbök, és föld alatti parkológarázsok építése ígérkeznék. Ezek létesítése azonban jelenleg a legköltségesebb beruházások közé tartozik. Ezért valószínűleg nem marad más hátra: a gépkocsiforgalmat előbb-utóbb ki kell tiltani a belvárosokból. Mindez azonban elképzelhetetlen a városi tömegközlekedés korszerűsítése nélkül, amelyben a gyons- vasutak építésének jut a legdöntőbb szerep. Nemzetközi tapasztalatok alapján a városi forgalom viszonylag zökkenőmentes lebonyolításának már á 600 000-es .lélekszámú városokban is nélkülözhetetlen feltétele a gyons- vasút. A városi utak zsúfoltságát azonban jó ideig nemcsak a gépkocsik számának növekedése fokozza. Magyarországon a becslések szerint még legalább 10—15 éven át számolni kell a városiasodás következményeivel is. A városok, közöttük elsősorban Budapest vonzó hatása előreláthatólag csak a 80-as évek vége, 90-es évek eleje körül csökken. A tanulmány készítői nagyjából ekkorra teszik azt az időszakot, amikor a lakosság városokba áramlása megfordul, és az urbánus életmód egyre kellemetlenebb kísérő jelenségei — a zaj, a füst és a zsúfoltság- — miatt mind többen költöznek vidékre. Lazább szerkezetű elő- és kertvárosok épülnek majd ki a nagyobb városok több tízkilométeres körzetében. Az ezredforduló táján — az eddiginél gyorsabb és automatizáltabb változatban — továbbra is a vasút lesz az ország közlekedési rendszerének legfontosabb része. A vasútnál azonban sokkal figyelemre méltóbb változások várhatók a közúthálózatunk fejlődésében. Közúti járműparkunk rohamos növekedése egyre sürgősebben veti fel az ország nagyforgalmú autópálya-hálózatának kiépítését. Ezek a gyors- forgalmi autóutak elkerülik majd a lakott településeket. Csak így biztosítható a városok közötti forgalom zavartalansága. Az autópályákat és a városokat külön bevezető autóutakkal kötik majd össze. Ezeken a helyenként' magas-vezetésű pályákon lehet majd elérni a városi utak gerincvonalait, s -a többszintes alul-, illetve felüljárókkal ellátott városi közlekedési csomópontokat. A korszerű városi úthálózat kialakításának azonban határt szab a népgazdaság anyagi helyzete. Budapesten például még napjainkban is több mint száz helyen szintben keresztezi a vasút a közutakat. Ezekben a kereszteződésekben egytől egyig meg kell építeni az alul- és felüljárókat. A belvárosi csomópontokat az elkövetkező 25—30 évben sorra többszintes kereszteződésekké kell átalakítani. Az aluljárók ezeken a helyeken mozgólépcsőket kapnak, és a metró-átszállók környékén — ahol a legnagyobb tömegű gyalogos- és járműforgalom találkozik — valószínűleg már az ezredforduló éveiben szükségessé válik az első mozgójárdák építése is. Á belvárosi bevásárlónegyed nagy üzletházainak, áruellátása — a tanulmány szerint — 2000 táján már szükségessé teszi a többszintes utak építését is. Ezek egyik szintjét a jármű-, másik szintjét a gyalogosforgalom számára alakítják ki, az áruellátáshoz pedig felszín alatti áruszállító alag- utakat kell majd tervezni. (MTI) Homokmégyi változások Tanítás után a koradélutáni órákban a kalocsai Mackó büfében üldögélő fiataloktól ha megkérdezed mire várakoznak, tíz közül kilencen bizonyára azt válaszolják, hogy a 3 órás autóbusszal indulnak haza Homokmégyre. Gyerünk Homokmégyre!... Ha gumicsizma lenne rajtunk, talán megszánnánk a Zsigulit, s inkább dagasztanánk a tengernyi sarat, amely ebben az esős időben a dömpereknek, tehergépkocsiknak, autóbuszoknak is komoly próbatételt jelent. A 10 kilométeres úttalan' úttal évszázadok alatt többször is megbirkóztak a városbeliék, akik Kalocsa ezeréves történetének dokumentumai szerint a tatárjárás idején úgy menekültek a környékbeli lerombolt szállásokra, mint a sártengerben biztos védelmet nyújtó telepekre. S ha már Györki Istvánnal, a homokmégyi pártszervezet csúcstitkárával egy röpke gondolat erejéig ilyen messzire kalandoztunk Homokmégy és környéke történetében, az is ide kívánkozik, hogy éppen 75 évvel ezelőtt lett közigazgatásilag önálló homokmégy, s a hozzá tartozó öt szálláshely: Alsómégy, Illye, Halom, Kiskecskemégy és Mácsa. Jelenleg a közeljövőben megrendelésre kerülő jubileumi ünnepségre, illetve egy nagyszabású kultúrműsorra készülődnek. Erre az ünnepségre azonban nemcsak a háromnegyed évszázaddal ezelőtti közigazgatási önállósulás ad alkalmat, hanem minden bizonnyal az a tény is, hogy egyéves a község „feltámadása”, vagyis a helyi termelőszövetkezet ugrásszerű fejlődése. — A 60-as évek elején először hét, majd egyesülésekkel négy termelőszövetkezet alakult Ho- mokmégyen, illetve a szállásokon — mondta Györki István. — További egyesülésekkel 1969-ben alakult meg az Aranykalász Ter- melőszOTetkezet,_ melynek jelenleg 670 tagja van. Kezdetben nagyon gyenge volt a közös gazdaságunk. Gyenge adottságú, vizes a terület. Több, mint 3 ezer hold a rét és legelő. 1970-ben például a kalászosok 28 százalékát „elvitte”. a víz. Az egyesülések miatt a szövetkezet vezetése sem volt megfelelő. Ezerkilencszázhetvenhárom a közös gazdaság fejlődésének első dátuma. A munka- és üzemszervezéssel kapcsolatos párthatározat alapján átalakították a termelés szerkezetét. Növénytermesztés területén fő profiljuk a kenyérgabona, kukorica és napraforgó. Tavaly először 400 hektárnyi kukoricát úgynevezett bajai zárt rendszerben termesztettek, s tervük szerint az idén már a napraforgót is ugyanilyen módon termesztik majd. Megváltoztatták az állattenyésztés struktúráját is. Felszámolták a sertés- és a baromfinevelést, s áttértek a húshasznú szarvas- marha- és juhtenyésztésre. Még ebben az évben megkezdik a 300 férőhelyes korszerű szarvasmarhatelep építését a legelőn. Tervük szerint a 2300-as anya juhállományukat 1980-ig 5 ezerre növelik. A tavalyi év nemcsak a termelőszövetkezet életében hozott jelentős változást. Fejlődött, gazdagodott, | nagy értékű létesítményekkel gyarapodott, szépült a község. A három kilométer hosz- szú "főútról betoncsík vezet Homokmégyre. Három év alatt készült el a KPM, az Aranykalász Termelőszövetkezet és a helyi tanács több mint 5 millió forint értékű beruházása. Ugyancsak tavaly adták át rendeltetésének a 100 ezer forintos beruházással épült buszvárót, s az ugyaneny- nyibe kerülő tűzoltószertárat. Több, mint 200 ezer forintot költöttek a sportpálya felújítására, illetve egy épület és a kerítés létrehozására. A kerítést azonban már nem tudták befejezni, ehhez mintegy 30 ezer forintra lenne szükség... — Ennél sokkal jelentősebb feladatunk a vízellátás — magyarázta a csúcstitkár. — A terveket már megrendeltük Kiskunhalasról. Olyan megoldást szeretnénk, amellyel homokmégy, Illye és Alsómégy vízproblémája is megoldódna. Ez a tervektől függ. Ily- lyén a termelőszövetkezet, a tanács és a helyi általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet együttműködésével egy kultúr- központot létesítünk. A 600 ezer forintos beruházással készülő létesítményben üzlet, presszó, klub és tanácsterem lesz majd. Idei programunkban szerepel még a szarvasmarhatelephez vezető 4 kilométeres út építése is. A helyi tanács, a tsz, az ÁFÉSZ sokat törődik a szállásokon lakókkal. Alsómégyen 230 ezer forintos felújítással KISZ-klubot alakítottak ki az ottani fi^talokr nak. De másutt is gondoskodtak az ifjúságról, s a megfelelő szolgáltatásokról. A homokmégyi orvos és a fogorvos hetente egy- egy alkalpmmal a szállásokon rendel. — Még bőven van tennivaló — jegyezte meg Györki István. — Egyelőre megoldatlan a szállások tüzelőolaj- és gázellátása. Az alsó- mégyiek például 5 kilométerre járnak cserélni a palackokat. A helybeliek vállalták, hogy anyagilag is hozzájárulnak és társadalmi munkában felépítik a gázcseretelepet. Állítólag erre nincs ' lehetőség. Miért? Febíuár közepén ünnepi díszbe öltözik Homokmégy. A száztagú énekkar, s a 16 tagú tánccsoport már javában készülődik az ünnepi műsorra. — Kerek egy éve felkeresett bennünket egy újságíró — mondta végül a csúcstitkár. — Akkor még csak az elképzeléseinkről, terveinkről beszélgettünk. Most a feladataink mellett már komoly eredményekről is számot adhattam. A változások a homokmé- gyieknek köszönhetők, akik mindent elkövetnek azért, hogy gazdagabb, szebb legyen a községük. Tárnái László Papp Zoltán a; az Lagsorba Franknak felcsillant a sze- * me az örömtől. . — Megmenekültünk! Micsoda szerencse. Bódi honvéd. Ezek szerint megmenekültünk. Bódi nem látszott ennyire vidámnak.- Mi az, tán magának nem is tetszik, hogy így- alakultak a dolgok? — förmedt rá Frank. — Dehogynem tetszik, szakaszvezető úr — pillantott rá gondterhelten.— Csakhogy én most erősen töprengek valamin... — Valami marhaságon, ugye? — vágott közbe kissé epésen Frank. — Nem egészen, szakaszvezető úr. Alázatosan jelentem, éppen azon tűnőködöm, hogy ebben a pillanatban minek is számítunk mi tulajdonképpen? — Hogyhogy minek? — Hát katonáknak, vagy katonaszökevényeknek? Mert nem mindegy ám az, tetszik-e tudni? Frankot kissé mellbevágta, amit Bódi mondott. Hiszen az okfejtésben — mint már annyiszor — most is volt némi ráció. — Hát szerintem föltétlenül katonáknak — mondta, bár nem teljesen meggyőzően csengett a hangja. — Ha annak, akkor alázatosan javasolnám — mondta Bódi —, hogy mielőbb húzzuk föl a katonaruhánkat. Mert ha esetleg egy tábori csendőr ezekben a rongyokban lát meg bennünket, akkor aztán lemagyarázhatjuk az égről a csillagot, az sem fog rajtunk Segíteni. Néhány perc múlva újra uniformisban feszítettek. — Most pedig — mondta Bódi, miután magához vette az alezredes házrekvirálásra fölszólító nyílt parancsát — elindulok, és földerítem a terepet... Ha véletlenül nem jönnék vissza, akkor az azt jelenti, hogy nem hittek nekem... Éppen ezért tisztelettel azt javaslom a szakaszvezető úrnak, hogy addig, amíg én odaleszek, tessék törni a fejét egy olyan magyarázaton, amely majd elfogadhatóbb lesz az enyémnél. Frank próbálta tartóztatni. Majd azt javasolta, inkább menjenek együtt. De Bódi hajthatlat1- lan maradt. A szakaszvezető gondterhelten nézett utána, míg el nem tűnt a szeme elől. Bódi honvéd jól kilépett, és a hídfő felé kanyarodott el a kibetonozott közlekedőúton. Ügy vélekedett, hogy akörül biztos kell állomásoznia valami nagyobb egységnek. Jól tippelt. 1A sétány szélének árnyas fái alatt táboroztak le a legények. Három szakasz. Tisztesek, sőt tisztek is voltak köztük. Bódi kiválasztotta a (legmagasabb rangút, egy barna képű, mokány főhadnagyot. Előlépett, összevágta a bokáját: — Főhadnagy úr. Bódi János honvéd, a kilencedik határvadász zászlóaljból alázatosan jelentkezik, egyben engedélyt kér a jelentéstételre. — Pihenj, fiam — mondta a főhadnagy, akinek rokonszenvét már első pillanatban elnyerte az igen katonás föllépés. — Hát téged mi szél fújt ide? "Bódi erre szépen elmesélt mindent. Kivéve a ládát, meg a nőket. Elmesélte, hogyan akarták biztonságba helyezni az alezredes úr holmiját, miként jöttek át a hídon, hogy robbantották azt fel nem sokkal később... Mi történt, amikor másnap reggel megjelentek az első orosz egységek, — Aztán meg is tudnád mutatni azt a helyet, ahol elrejtőztetek?1 — kérdezte a főhadnagy. — Meg én, alázatosan jelentem, hiszen itt van a közelben. — És a társad is ott van? Meg a szekér és a két ló is? — Ott, alázatosan jelentem. — No, akkor én most adok melléd Rét embert, és elsétáltok oda, ha .már olyan közel van. Aztán, ha igaz. amit mondtál, akkor útnak indítalak benneteket. mehettek Wenkheim alezredes úr után... Ha meg hazudtál, fiam, akkor meg itt maradsz ennél a hídfőnél. De örökre. Néhány óra múlva már ott állt a szekér felpakolva, a rakomány letakarva a sok vihart látott ponyvával a ház előtt. Befogva a két Ip. Bódi ott ült a bakon. Most éppen Frank kapaszkodott fel azon igyekezve, hogy jó kényelmes ülést találjon magának. — Olyan' jót úgyse talál, mint amilyen az a ládika volt — mondta Bódi. Maid amikor a szakaszvezető nem felelt, így folytatta: — Most pedig arra kérem a szakaszvezető urat. hogy jól nyissa ki a szemét. Majd én is úgy teszek. Mert mi ide egyszer visszajövünk ha fene fenét eszik akkor is. Ügy meg kell jegyeznünk itt mindent, még a legutolsó fűszálat is. hogy akár vakon is visszataláljunk majd. ha annak is elérkezik az órája. Azzal közé csapott a lovaknak, és a szekér lassan kigördült a hat villa utcájából. Északnak fordultak. Mentek a még ép híd felé, hogy aztán Wenkheim alezredes úr nvofnába szegődhessenek a mielőbbi viszontlátás reményében. (Folytatjuk.)
