Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-16 / 12. szám
1974. Január 16. 0 PETŐFI NSPE • S Kommunista felelősséggel Hasznosítsuk a beszámoló taggyűlések tapasztalatait A megye kommunistíi a X. kongresszust követően Immár harmadszor készítettek mérleget a pártszervezetek egész évben végzett munkájáról. Ez alkalommal közel 900 alapszervezetben mintegy 15 ezer kommunista nagy felelősséggel vett részt a taggyűlések munkájában. Az irányító pártszervek felismerve az évi beszámoló taggyűlések szerepét a pártszervezetek munkájának javításában, a pártdemokrácia érvényesítésében, nagy gonddal segítették az alapszervezeti vezetőségeket a taggyűlések előkészítésében és megtartásában. A választott testületek tagjai, aktívái, munkatársai ott voltak számos pártcsoport-értekezleten, vezetőségi ülésen és valamennyi taggyűlésen. Véleményükkel, javaslataikkal hozzájárultak a taggyűlések sikeréhez, s maguk is jól hasznosítható tapasztalatokkal gazdagodtak. Figyelemre méltó, hogy az alapszervezetek ezt a segítséget jól fogadták, ismét megfogalmazták a város, a járás, a megye vezetőivel való gyakoribb találkozás igényét, mondván, hogy ezek a találkozások jól segítik informálódásukat, a véleménycserékben nézetek tisztázódnak, új gondolatok fogalmazódnak meg, amelyek előre viszik az alapszervezétek vezetőinek munkáját, formálják munkamódszerüket. Értékelés a pártcsoportokban A taggyűlések előkészítését jól szolgálták a pártcsoport-órtekez- letek. Azokon a párttagság 85 százaléka részt vett. A jelenlevők háromnegyed része véleményt mondott, dicsért, bírált, vagy a munka javítását segítendő javaslatokkal hozzájárult a kommunista kollektívák e hasznos tanácskozásaihoz. A több mint másfél ezer pártcsoportülés többségét az őszinte, vitázó légkör jellemezte. Kritikusan, segítő szándékkal mondtak véleményt az egyes párttagok munkájáról, magatartásáról, a pártmegbízatások teljesítéséről. Követendő példa hogy számos pártcsoportgyűlésen a vezetőség jelenlevő tagja ismertette a vezetőség véleményét, a pártcsoport munkájáról. Ezt jól fogadták, s egyben jó alapot Is adott a vitához, bátorítást ahhoz, hogy a pártcsoport tagjai is őszintén véleményt mondjanak a vezetőség és a titkár munkájáról. Sok hasznosítandó észrevétel hangzott el a munkahelyi kollektívákat foglalkoztató gondokról is. E felelőségteljes tanácskozások sokoldalú értékelést és információt adtak arról, miként jut érvényre a megyében a X. kongresszus határozata, hol tartanak pártszervezeteink a Központi Bizottság 1972 novemberi állás- foglalásának érvényesítésében, és ^zzel hathatósan segítették, hogy a taggyűlésekre tartalmas beszámolók készüljenek. Képviselni a párt politikáját A vezetőségek beszámolói és a taggyűléseken elhangzott több mint 7000 felszólalás arról tett tanúbizonyságot, hogy a megye pártszervezetei 1973-ban eredményesen dolgoztak a Központi Bizottság 1972. novemberi és a megyei pártbizottság 1973. február 20-i határozatának végrehajtásáért a társadalmi, gazdasági és kulturális élet valamennyi területén. E munkában az alapszpr- vezetek többsége jól betöltötte szerepét, felelőséggel munkálkodott a helyi feladattervek végrehajtásáért. Ma már az álapszervezeti munka szerves része a kommunisták feladatokkal való megbízása, a számonkérés, a jól végzett munka elismerése A taggyűléseken > kettőszázhetvenen „Kiváló párt- munkáért” oklevelet és számosán könyvjutalmat kaptak sok éves példás fáradhatatlan munkájuk elismeréseként. Ugyanakkor számosán bírálták a kötelességüket nem vagy csak hiányosan teljesítő párttagokat. Követelték, hogy a vezetőség tegyen intézkedéseket felelőségre vonásukra. Ezt megszívlelve, most a vezetőségek feladata, tovább folytatni a múlt évben már megkezdett, és jól bevált gyakorlati intézkedésket, a szervezeti szabályzatban előírt, és á pártba lépéskor önként vállalt kötelezettségüket nem teljesítő párttagok esetében. Kiderült, hogy sok helyen félreértés van a pártmunka végzésének értékelésében. Csak a konkrét, könnyen mérhető, szervezeti jellegű pártmunkát értékelték. Ugyanakkor nagyon kevés helyen szóltak arról, hogy a kommunisták környezetükben, ahol élnek, dolgoznak, hogyan képviselik, terjesztik és miként tudják elfogadtatni a párt politikáját. Márpedig ez minden kommunistának legfőbb és legszebb pártmegbízatása. Igaz, ezt nem könnyű mérni, de lehet és szükséges vizsgálni. Hogyan? Legmegbízhatóbb mérce, ha a pártvezetőségek a pártmegbízatások értékelésekor azt vizsgálják, hogy egyes kommunisták környezetében milyen a légkör, hogyan alakul a dolgozóik véleménye, hangulata, munkához való viszonya. Ebből következteni lehet arra, hogy a kommunisták eleget tesznek-e legfontosabb pártmegbízatásuknak. Politizálni a munkahelyeken A pártcsoportüléseken és taggyűléseken elhangzott észrevételek többsége a közösség érdéit szolgálja, jó alapot adnak a párt. és gazdasági vezetésnek az 1974. évi politikai, gazdasági feladatok meghatározásához. Kecskeméten például szinte minden tanácskozáson megfogalmazták az óvodák, bölcsődék, bővítésének a kereskedelmi ellátottság javításának szükségességét. Élesen bírá- ták a városi közlekedést, mert nincs összhangban a műszakkez- désíel és Befejezéssel, a buszok késnek, a csatlakozó járatok nem várják meg egymást. A termelésben működő kommunista közösségekben számos kritikai észrevétel hangzott el a munkahelyi demokráciával kapcsolatban. Javasolták, hogy a párt- és gazdaságvezetés nagyobb fontosságot tulajdonítson a munkahelyeken, brigádokban, szalagon, műszakban műhelyekben dolgozó munkások tájékoztatására, kérdéseikre, problémáikra, javaslataikra a helyszínen adjanak választ. Figyelemre méltó mindaz ami a szocialistabrigád mozgalomról Elhangzott. E vélemények lényege: fin kell jutni a számszerű- séggken, nem elég csak létrehozni a brigádokat, segíteni kell, hagy jól működjenek, tagjaik a munkaeredmények mellett általános műveltségben, politikai tájékozottságban, közösségi életben egyaránt fejlődjenek. Kommunistához méltóan A párttagság egyértelműen elítéli a kommunista magatartással ellentétes életszemléletet, a jogtalan anyagi előnyök megszerzésének hajszolását, a hará- csolást, a botrányos életmódot, az iszákosságot. Kérték, hogy a pártvezetőség legyen az eddiginél következetesebb a felelősségrevonásban. Szükséges, hogy a vezetőségek a jövőben maguk mögött érezve a párttagság támogatását, határozottabban lépjenek fél, és ha kell, intézkedjenek az erkölcsi normákat sértő esetekben. , És tegyük hozzá: igazuk van azoknak, akik a taggyűlésen úgy fogalmaztak, hogy a bírálat és felelősségrevonás jogával ne csak az év végi beszámoló taggyűléseken éljenek, hanem nap mint nap az adott helyzetnek megfelelően. Sok-sok példa tanúsítja, hogy az időben elhangzott figyelmeztető szó, bíráló segítség, vagy éppen fegyelmezés egyben a nevelés ügyét is szolgálja, és ez legalább annyira fontos, mint a hibát vétők elmarasztalása. Az irányító pártszervek hasznosítsák a pártvezetőségek munkamegosztásával kapcsolatos kritikai megjegyzéseket. Több helyen szóvá tették ugyanis, hogy gyakran a titkár egyedül végzi a vezetőség munkáját. A reszorto- sok nem vagy csak hiányosan látják el feladataikat. Ahhoz, hogy a vezetőség minden tagja jól dolgozzon, szükséges, hogy a közvetlen irányítást végző pártszervek időnként tanácskozzanak velük munkájukról, feladataikról. Jó példája ennek a kecskeméti járás, Baja város, ahol kezd rendszeressé válni a reszortfelelősökkel való tanácskozás. Helyesen cselekedett a kiskunhalasi városi pártbizottság is. Felismerte a reszortosok segítésének fontosságát, és a párt-végrehajtóbizottság munkatervében megtervezte a velük való rendszeres megbeszéléseket. Megállapítható, hogy az alapszervezetekben a pártmunka évenkénti értékelése jó lehetőség ahhoz, hogy az egész párttagsággal tartalmas, a párthatározatok végrehajtására, a pártmunka javítására koncentrálódó széles körű eszmecsere jöjjön létre. Ez jól érvényesült a mostani taggyűléseken. Tovább szilárdult a párton belüli demokrácia, erősödött az alapszervezetek politikai, cselekvési egysége. A munkát értékelő beszámolók megállapításai, a kommunisták felszólalásaiban elhangzott észrevételek, javaslatok jó alapot adnák az 1974. évi feladatok meghatározásához. Az irányító pártszervek fontos feladata, hogy hasznosítsák ezeket a nélkülözhetetlen tapasztalatokat saját munkájukban és segítsék az alapszervezeteket a taggyűléseken feltárt fogyatékosságok felszámolásában, hogy 1974-ben még eredményesebben dolgozzanak a X. kongresszus határozatainak teljes megvalósításán. Iván Istvánná a megyei pártbizottság osztSly vezetője Tervek, remények, feladatok öi.) Nagybaracska, Kalocsa, Madaras Kőhegyi Mihály, a bajai Tíirr István múzeum régésze: A Múzeumi Füzetek 21. száminak a mutatójával szenvedek. Pesty Frigyes kéziratos helynévtárának a bajái járásra vonatkozó részét adjuk ki. Napjaink nemes és hasznos divatja a. földrajzi nevek gyűjtése, elemzése. Most egy-egy megye város kezdeményezi, támogatja a területével kapcsolatos adatok rögzítését, feldolgozását. A Zala megye földrajzi neveiről kiadott kötet — például — országos elismerést keltett. Nálunk még nincs különösebb mozgás ez ügyben. Az érdemekben gazdag Pesty Frigyes egy évszázada az egész országban öszegyűjtötte, ősze íratta és magyarázó jegyzetekkel ellátta a helyneveket. Jk hamarosan az olvasókhoz kMfw Baja környéki rész még a szakembereknek is sok újat mondott. A néhai tudós olyan embereket is megszólaltatott, akiknek szülei, nagyszülei -gyermekkorukban maguk is telepesként érkeztek a török alatt elnéptelenedett falvakba. Nyár elejére ígéri a nyomda a Gergely Ferenc tanárral közösen írt, kétszáz oldalas, „Pécs—Baranya—Baja történelmi problémái 1919—1921 között” című, kiterjedt anyaggyűjtésen alapuló munkának elkészültét. Bízom abban, hogy még ebben az évben leadhatom a „Nagybaracska története az őskortól 1848-ig” című húszíves kötet. Talán, talán... Kozák Károllyal, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség munkatársával feldolgoztuk Henszlmann Imre múlt századi tudománytörténeti jelentőségű kalocsai, ásatásának a dokumentumanyagát Megállapítható, hogy a kalocsai székesegyház legelső, István király korabeli épülete kisebb volt, mint általában vélték. Dolgozatunkat elküldtük a Magyar Építőművészek Szövetsége által hirdetett pályázatra. Éppen most kaptam értesítést: vegyek részt a díjkiosztó ünnepségen. Idén vagy jövőre befejezem a madaras! ásatást. Tisztáztuk a temető keleti, északi határait, a déli, délnyugati rész feltárása még hátra van. 30 ezer négyzet- méter kutatását kell még. elvégezni. Kevés sírra számítunk. Azt reméljük viszont, hogy itt találjuk a leggazdagabb „aranyos” leletanyagot, mert erre a részre temetkeztek a gazdagabbak, az előkelők. Eddig 658 sírt tártunk fel. Az ásatás monografikus feldolgozása éveket vesz igénybe, remélem, hogy nem húzódik át a következő évtizedre. Több tanulmányon is dolgozom de egyelőre elég ennyi is. Csak erő legyen, meg idő. Hála a helyi és főként a megyei tanács támogatásának, kedvező körülmények között dolgozhatunk. Tanulmányok folyóiratokban; évkönyvekben Dr. Szodfridt István, az Erdészeti Tudományos Intézet kecskeméti állomásának az igazgatója, a TIT Bács-Kiskun megyei szervezetének az elnöke. Tudományos, szakmai folyóiratok részére x készítek több dolgozatot. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának a Közleményeiben hamarosan megjelenik egy környezetvédelemmel kapcsolatos. írásom, Intézeti tájékoztatóinkban a nyárfatermesztés termőhelyi problémáival foglalkozom. Jmf lengyel kiadvány részére áttéjjfS- tem az erdészeti trágyázással kapcsolatos kutatások eredményeit. A Veszprém mégyei múzeumok évkönyvében „A felső- nyirádi erdő vegetációja” címmel adják ki egy régebbi tanulmányomat Megtisztelő feladatokat kaptam a FAO (az ENSZ keretében működő nemzetközi mezőgazdasági tudományos szervezet) által kezdeményezett magyarországi bemutatón melyet a fejlett országok szakemberei számára rendeznek. Részt veszek a KGST-orszá- gok erdészeti kutatóinak a tanácskozásán. Van munka bőven a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban is. Ebben az esztendőben a munkásság körében végzett ismeretterjesztő tevékenységet szeretnénk erősíteni, hatékonyságát jobb tematikával, módszerekkel növelni. Arra törekszem, hogy minél több területi TlT-szerve- zetről szerezzek közvetlen információkat, tapasztalatokat és a megyei elnökség minél nagyobb gyakorlati és elvi segítséggel könnyítse, segítse munkájukat Heltai Nándor Már-már mozgalom jelleget ölt a törekvés: új, célravezetőbb és hasznosabb formákat találni a tömegek művelésére Mozgalmon nem kampányt értünk, amely bizonyos eredmények elérése, — esetleg csak megközelítése — után lezárul, hogy aztán, talán csak sokára, ismét életre keljen vagy elfelejtődjék. Az évekkel korábbi felismerés, hogy a felszabadulás után kialakult, majd az ötvenes években meghonosodott — akkor még népművelésinek nevezett — formákat kinőtte az élet, gondolkodásra késztetett mindenkit, akinek e rendkívül fontos társadalmi tevékenységben szerepe és szava van. ÚJ FORMÁK A KÖZMŰVELŐDÉSBEN 0 ■ Nem sorolható itt fel, hogy az oktatásban, a levelező- és esti iskolák szerkezetének és tartalmának megváltoztatásában, a művészeti nevelő és ízlésformáló munkában milyen új módszereket és eszközöket alkalmaztunk az utóbbi időben; aki nem vett vagy nem vesz részt is benne, a televízióból, rádióból, sajtóból tudhatja. Milyen kezdeti eredményeket mutathatnak fel a közművelődés munkásai, — erről szólnánk most. .„Mérleg” készítésére, természetesen még nincs lehetőség. A művelődési munkában ez nem is veszélytelen dolog: az adatok lehetnek imponálóak, s mégsem fedik mindig a valóságot. (Korábban, egy-két évtizeddel ezelőtt, nem egyszer áldozatul is «Étűnk tátványos' statisztikáknak, például a könyvforgalom tekintetében. ’ Hogy mást ne említsünk: ívtfh vettük észre, hogy egyes fai«0kb«m ugyanazok a könyvek találhatóivá könyvtárak polcain, amelyeket húsz évvel azelőtt szereztek be, mert az ösz- saesítősek nem részleteztek és így nem volt' mód különbséget tenni, mennyit vásárolt — mondjuk —' egy főiskola, vagy egyetem és mennyit- egy községi könyvtár.) Mérleg tehát nincs de. vannak tapasztalatok és információk, amelyeknek értékük van. A frissen meglelt „kis formákról” mindenekelőtt. 0 A nyári programok szervezésénél dolgozták ki, vezették be, s alkalmazzák mind több megyében sikeresen a — jobb szó híján — rétegműsornak nevezett köz- művelődési módszert. Annyit jelent ez, hogy egy-egy, a körzetét, faluját nagyközségét jól ismerő pedagógus vagy hivatásos népművelő javaslatára — nemritkán saját szervezésében — olyan műsorokat, ismeretterjesztési formákat kísérleteznek ki, amelyek a közönségnek egy-egy kisebb csoportját érintik és érdeklik elsősorban. Két-háromtagú előadói gárda hirdet meg estét, amelyen — például — a régi magyar költészetből mutatnak be "metszetet Rövid előadás, jellemző részletek, esetleg zenés kísérettel. Klubokban rendezik s nem várnak tizenöt-húsz főnél népesebb közönséget. Veszprém és Békés megyében kezdték; az országos rendező szervek habozás nélkül ugyan, de bizonyos kétséget fenntartva segítették a vállalkozást; attól tartottak, nem lesz átütő sikere, túlságosan kicsi a kör, amelyet érint. Kellemes csalódás volt tapasztalni, hogy a gyakorlat mást mutat; ezek a „kis körre” méretezett műsorok elérik céljukat. Elsősorban ott ahol a művelődési ház igazgatóját — s már mind több helyen így van — nem „szorongatják” a gyors bevételért. Mert ezek a műsorok nem hoznak nyomban kimutatható anyagi fellendülést. Az elszámolásokban talán később sem lesz nagy súlyuk. De annál több az emberek tudatában. 0 Vagy itt vannak az ismeret- terjesztés „speciálkollégiumai”. Helybeli — rendszerint a megye- székhelyek múzeumaiban dolgozó — etnográfusok előadássorozata a tájegység néprajzáról. Az előadások kompozíciója olyan, hogy nemcsak azokat érdekli, akik a szűkebb értelemben vett néprajzról akarnak hallani, érinti az irodalmi, történelmi, helytörténeti témákat és összefüggéseket. Megemlíthetjük azt a nagyszerűen bevált népfront-kezdeményezést is, hogy felkérnek távoli országokban — vagy közeli, európai országok turistái által nem igen látogatott városaiban, tájain — megfordult embereket, számoljanak be élményeikről. Nem előadások ezek, a szó megszokott értelmében. Beszélgetések a helybeli népfront-klubban, esetleg az illető munkahelyén (konkrét példa; Tapolcán például egy kórházi ebédlőben) mesélés, felvételek közreadása. 0 Olykor csak egy tucat ember a hallgató. De ennek a tucat embernek valami iránt megnyílik -az érdeklődése, — utána könyveket vásárol, könyvtárban válogat, esetleg maga is hasonló utazást határoz el, beszél róla ismeretségi körében, családjában. S máris szétliullámzik, szertegyűrűzik egy értékes élmény. Ugyancsak kezdeti lépés, de nagyon fontos, amit a Baranya és Zala megyei tanács próbált ki, sikerrel. Szakembereket — művészettörténészeket — alkalmaztak a képzőművészeti ügyek intézésére. Felismerték, hogy bár a tanácsoknál találkozó munkatársak tárgyismerete, képzettsége alaposabb és elmélyültebb lett, a hatósági teendők oly mértékben lefoglalják őket, hogy nem minden esetben tudnak hatásosan és eredményesen végezni ízlésnevelő munkát, közvetlen módon. A tanácsadók támogatják és tehermentesítik őket; kiállításokat készítenek elő, előadásokat tartanak, képzőművészeti ismeretterjesztő programokat dolgoznak ki kiadványokat terveznek. Igen nagy sikere volt például az egyik járásban annak az előadássorozatnak, amelyet — éppen a képzőművészeti szakmunkatárs kezdeményezésére — az építkezések korszerű formáiról rendeztek. Ennek az ízlésformáló tevékenységnek egyébként nagy jövője van: falvaink gyarapodnak, kiépülnek, mind jobban látszanak rajtuk a jó életszínvonalra mutató jelek. De ezek formája gyakran nem örvendetes, szakképzettség híján, fájdalom, egész tájegységeket hintenek tele oda nem illő — néha kiáltóan ízléstelen — épületekkel. A hatósági tiltásnál eredményesebb és hatásosabb a megelőzés — az ízlés formálása. 0 Egyes helyeken — hogy ismét más példát említsünk — bekapcsolták a közművelődési munkába a környék főiskolai egyetemi hallgatóit is. Vitákat vezetnek, előadásokat tartanak, tárlatlátogatóknak szolgálnak magyarázattal. Veszprém, Csongrádi, Somogy és Borsod megyében — a megyeszékhelyeken megnyílt őszi képzőművészeti kiállítások alkalmából — több tucat egyetemi hallgató vezet tárlatlátogatást. Nem valamennyien szakértők. Nem művészeti szakelőadásokat tartanak; egyszerűen csak beszélgetnek a látogatókkal arról, hogy a bemutatott alkotások nyomán milyen — esetleg kritikai — gondolatok keltek életre bennük, hogyan nézik a képeket, mi a benyomásuk a kiállító művészek tevékenységéről, művészi előrehaladásáról, előadásmódjáról, stílusáról. Alig múlik el nap hogy ne kapnánk hírt valahonnan egy-egy új közművelődési forma megvalósításáról, esetleg csak próbálkozásról, kísérletről. 0 Nagyon jó dolog ez. Azt jelenti: nemcsak a felismerésig jutottunk el. Tovább léptünk. Az elavult módszereket és eszközöket habozás nélkül elvetik ott ahol jobbat képesek kialakítani. S mind több példa akad a jobbra, a célravezetőbbre. Nyilván lesz ezek között is olyan, amelyet levet magáról az élet, a gyakorlat. Többségük azonban már most, a kezdetben is életrevalónak, hosszabb időre érvényesnek látszik, mert alkalmasabban illeszkedik az életritmushoz, a mai követelményekhez, hajlékonyabban követi az emelkedettebb igényeket ék' differenciálódó érdeklődést. T. L