Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-16 / 12. szám

1974. Január 16. 0 PETŐFI NSPE • S Kommunista felelősséggel Hasznosítsuk a beszámoló taggyűlések tapasztalatait A megye kommunistíi a X. kongresszust követően Immár harmadszor készítettek mérleget a pártszervezetek egész év­ben végzett munkájáról. Ez alkalommal közel 900 alapszerve­zetben mintegy 15 ezer kommunista nagy felelősséggel vett részt a taggyűlések munkájában. Az irányító pártszervek felismerve az évi beszámoló tag­gyűlések szerepét a pártszervezetek munkájának javításában, a pártdemokrácia érvényesítésében, nagy gonddal segítették az alapszervezeti vezetőségeket a taggyűlések előkészítésében és megtartásában. A választott testületek tagjai, aktívái, munka­társai ott voltak számos pártcsoport-értekezleten, vezetőségi ülésen és valamennyi taggyűlésen. Véleményükkel, javaslata­ikkal hozzájárultak a taggyűlések sikeréhez, s maguk is jól hasznosítható tapasztalatokkal gazdagodtak. Figyelemre mél­tó, hogy az alapszervezetek ezt a segítséget jól fogadták, ismét megfogalmazták a város, a járás, a megye vezetőivel való gya­koribb találkozás igényét, mondván, hogy ezek a találkozások jól segítik informálódásukat, a véleménycserékben nézetek tisztázódnak, új gondolatok fogalmazódnak meg, amelyek elő­re viszik az alapszervezétek vezetőinek munkáját, formálják munkamódszerüket. Értékelés a pártcsoportokban A taggyűlések előkészítését jól szolgálták a pártcsoport-órtekez- letek. Azokon a párttagság 85 százaléka részt vett. A jelenle­vők háromnegyed része véle­ményt mondott, dicsért, bírált, vagy a munka javítását segíten­dő javaslatokkal hozzájárult a kommunista kollektívák e hasznos tanácskozásaihoz. A több mint másfél ezer pártcsoportülés több­ségét az őszinte, vitázó légkör jellemezte. Kritikusan, segítő szándékkal mondtak véleményt az egyes párttagok munkájáról, magatartásáról, a pártmegbízatá­sok teljesítéséről. Követendő példa hogy számos pártcsoportgyűlésen a vezetőség jelenlevő tagja ismertette a veze­tőség véleményét, a pártcsoport munkájáról. Ezt jól fogadták, s egyben jó alapot Is adott a vitá­hoz, bátorítást ahhoz, hogy a pártcsoport tagjai is őszintén vé­leményt mondjanak a vezetőség és a titkár munkájáról. Sok hasz­nosítandó észrevétel hangzott el a munkahelyi kollektívákat fog­lalkoztató gondokról is. E felelőségteljes tanácskozások sokoldalú értékelést és informá­ciót adtak arról, miként jut ér­vényre a megyében a X. kong­resszus határozata, hol tartanak pártszervezeteink a Központi Bizottság 1972 novemberi állás- foglalásának érvényesítésében, és ^zzel hathatósan segítették, hogy a taggyűlésekre tartalmas beszá­molók készüljenek. Képviselni a párt politikáját A vezetőségek beszámolói és a taggyűléseken elhangzott több mint 7000 felszólalás arról tett tanúbizonyságot, hogy a megye pártszervezetei 1973-ban ered­ményesen dolgoztak a Központi Bizottság 1972. novemberi és a megyei pártbizottság 1973. febru­ár 20-i határozatának végrehajtá­sáért a társadalmi, gazdasági és kulturális élet valamennyi terü­letén. E munkában az alapszpr- vezetek többsége jól betöltötte szerepét, felelőséggel munkálko­dott a helyi feladattervek végre­hajtásáért. Ma már az álapszervezeti mun­ka szerves része a kommunisták feladatokkal való megbízása, a számonkérés, a jól végzett mun­ka elismerése A taggyűléseken > kettőszázhetvenen „Kiváló párt- munkáért” oklevelet és számosán könyvjutalmat kaptak sok éves példás fáradhatatlan munkájuk elismeréseként. Ugyanakkor szá­mosán bírálták a kötelességüket nem vagy csak hiányosan telje­sítő párttagokat. Követelték, hogy a vezetőség tegyen intézkedése­ket felelőségre vonásukra. Ezt megszívlelve, most a vezetőségek feladata, tovább folytatni a múlt évben már megkezdett, és jól bevált gyakorlati intézkedésket, a szervezeti szabályzatban elő­írt, és á pártba lépéskor önként vállalt kötelezettségüket nem tel­jesítő párttagok esetében. Kiderült, hogy sok helyen fél­reértés van a pártmunka végzé­sének értékelésében. Csak a konkrét, könnyen mérhető, szer­vezeti jellegű pártmunkát érté­kelték. Ugyanakkor nagyon ke­vés helyen szóltak arról, hogy a kommunisták környezetükben, ahol élnek, dolgoznak, hogyan képviselik, terjesztik és miként tudják elfogadtatni a párt politi­káját. Márpedig ez minden kom­munistának legfőbb és legszebb pártmegbízatása. Igaz, ezt nem könnyű mérni, de lehet és szük­séges vizsgálni. Hogyan? Leg­megbízhatóbb mérce, ha a párt­vezetőségek a pártmegbízatások értékelésekor azt vizsgálják, hogy egyes kommunisták környezeté­ben milyen a légkör, hogyan ala­kul a dolgozóik véleménye, han­gulata, munkához való viszonya. Ebből következteni lehet arra, hogy a kommunisták eleget tesz­nek-e legfontosabb pártmegbíza­tásuknak. Politizálni a munkahelyeken A pártcsoportüléseken és tag­gyűléseken elhangzott észrevéte­lek többsége a közösség érdéit szolgálja, jó alapot adnak a párt. és gazdasági vezetésnek az 1974. évi politikai, gazdasági feladatok meghatározásához. Kecskeméten például szinte minden tanácsko­záson megfogalmazták az óvo­dák, bölcsődék, bővítésének a kereskedelmi ellátottság javításá­nak szükségességét. Élesen bírá- ták a városi közlekedést, mert nincs összhangban a műszakkez- désíel és Befejezéssel, a buszok késnek, a csatlakozó járatok nem várják meg egymást. A termelésben működő kom­munista közösségekben számos kritikai észrevétel hangzott el a munkahelyi demokráciával kap­csolatban. Javasolták, hogy a párt- és gazdaságvezetés nagyobb fontosságot tulajdonítson a mun­kahelyeken, brigádokban, szala­gon, műszakban műhelyekben dolgozó munkások tájékoztatásá­ra, kérdéseikre, problémáikra, javaslataikra a helyszínen adja­nak választ. Figyelemre méltó mindaz ami a szocialistabrigád mozgalomról Elhangzott. E vélemények lénye­ge: fin kell jutni a számszerű- séggken, nem elég csak létre­hozni a brigádokat, segíteni kell, hagy jól működjenek, tagjaik a munkaeredmények mellett álta­lános műveltségben, politikai tá­jékozottságban, közösségi életben egyaránt fejlődjenek. Kommunistához méltóan A párttagság egyértelműen el­ítéli a kommunista magatartás­sal ellentétes életszemléletet, a jogtalan anyagi előnyök meg­szerzésének hajszolását, a hará- csolást, a botrányos életmódot, az iszákosságot. Kérték, hogy a pártvezetőség legyen az eddiginél következete­sebb a felelősségrevonásban. Szükséges, hogy a vezetőségek a jövőben maguk mögött érezve a párttagság támogatását, határo­zottabban lépjenek fél, és ha kell, intézkedjenek az erkölcsi normákat sértő esetekben. , És tegyük hozzá: igazuk van azoknak, akik a taggyűlésen úgy fogalmaztak, hogy a bírálat és felelősségrevonás jogával ne csak az év végi beszámoló taggyűlése­ken éljenek, hanem nap mint nap az adott helyzetnek megfele­lően. Sok-sok példa tanúsítja, hogy az időben elhangzott fi­gyelmeztető szó, bíráló segítség, vagy éppen fegyelmezés egyben a nevelés ügyét is szolgálja, és ez legalább annyira fontos, mint a hibát vétők elmarasztalása. Az irányító pártszervek hasz­nosítsák a pártvezetőségek mun­kamegosztásával kapcsolatos kri­tikai megjegyzéseket. Több he­lyen szóvá tették ugyanis, hogy gyakran a titkár egyedül végzi a vezetőség munkáját. A reszorto- sok nem vagy csak hiányosan látják el feladataikat. Ahhoz, hogy a vezetőség minden tagja jól dolgozzon, szükséges, hogy a közvetlen irányítást végző párt­szervek időnként tanácskozzanak velük munkájukról, feladataikról. Jó példája ennek a kecskeméti járás, Baja város, ahol kezd rendszeressé válni a reszortfele­lősökkel való tanácskozás. Helye­sen cselekedett a kiskunhalasi városi pártbizottság is. Felismer­te a reszortosok segítésének fontosságát, és a párt-végrehajtó­bizottság munkatervében megter­vezte a velük való rendszeres megbeszéléseket. Megállapítható, hogy az alap­szervezetekben a pártmunka évenkénti értékelése jó lehetőség ahhoz, hogy az egész párttagság­gal tartalmas, a párthatározatok végrehajtására, a pártmunka ja­vítására koncentrálódó széles körű eszmecsere jöjjön létre. Ez jól érvényesült a mostani tag­gyűléseken. Tovább szilárdult a párton belüli demokrácia, erő­södött az alapszervezetek politi­kai, cselekvési egysége. A mun­kát értékelő beszámolók megál­lapításai, a kommunisták felszó­lalásaiban elhangzott észrevéte­lek, javaslatok jó alapot adnák az 1974. évi feladatok meghatá­rozásához. Az irányító pártszervek fontos feladata, hogy hasznosítsák eze­ket a nélkülözhetetlen tapaszta­latokat saját munkájukban és segítsék az alapszervezeteket a taggyűléseken feltárt fogyatékos­ságok felszámolásában, hogy 1974-ben még eredményesebben dolgozzanak a X. kongresszus határozatainak teljes megvalósí­tásán. Iván Istvánná a megyei pártbizottság osztSly vezetője Tervek, remények, feladatok öi.) Nagybaracska, Kalocsa, Madaras Kőhegyi Mihály, a bajai Tíirr István múzeum régésze: A Múzeumi Füzetek 21. számi­nak a mutatójával szenvedek. Pesty Frigyes kéziratos hely­névtárának a bajái járásra vo­natkozó részét adjuk ki. Nap­jaink nemes és hasznos divatja a. földrajzi nevek gyűjtése, elem­zése. Most egy-egy megye város kezdeményezi, támogatja a terü­letével kapcsolatos adatok rög­zítését, feldolgozását. A Zala megye földrajzi neveiről kiadott kötet — például — országos elismerést keltett. Nálunk még nincs különösebb mozgás ez ügyben. Az érdemekben gazdag Pesty Frigyes egy évszázada az egész országban öszegyűjtötte, ősze íratta és magyarázó jegyze­tekkel ellátta a helyneveket. Jk hamarosan az olvasókhoz kMfw Baja környéki rész még a szak­embereknek is sok újat mondott. A néhai tudós olyan embereket is megszólaltatott, akiknek szülei, nagyszülei -gyermekkorukban ma­guk is telepesként érkeztek a tö­rök alatt elnéptelenedett fal­vakba. Nyár elejére ígéri a nyomda a Gergely Ferenc tanárral közösen írt, kétszáz oldalas, „Pécs—Bara­nya—Baja történelmi problémái 1919—1921 között” című, kiter­jedt anyaggyűjtésen alapuló munkának elkészültét. Bízom ab­ban, hogy még ebben az évben leadhatom a „Nagybaracska tör­ténete az őskortól 1848-ig” című húszíves kötet. Talán, talán... Kozák Károllyal, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség munkatársával feldolgoztuk Henszlmann Imre múlt századi tudománytörténeti jelentőségű ka­locsai, ásatásának a dokumentum­anyagát Megállapítható, hogy a kalocsai székesegyház legelső, István király korabeli épülete kisebb volt, mint általában vél­ték. Dolgozatunkat elküldtük a Magyar Építőművészek Szövetsé­ge által hirdetett pályázatra. Ép­pen most kaptam értesítést: ve­gyek részt a díjkiosztó ünnep­ségen. Idén vagy jövőre befejezem a madaras! ásatást. Tisztáztuk a temető keleti, északi határait, a déli, délnyugati rész feltárása még hátra van. 30 ezer négyzet- méter kutatását kell még. elvé­gezni. Kevés sírra számítunk. Azt reméljük viszont, hogy itt talál­juk a leggazdagabb „aranyos” leletanyagot, mert erre a részre temetkeztek a gazdagabbak, az előkelők. Eddig 658 sírt tártunk fel. Az ásatás monografikus fel­dolgozása éveket vesz igénybe, remélem, hogy nem húzódik át a következő évtizedre. Több ta­nulmányon is dolgozom de egye­lőre elég ennyi is. Csak erő le­gyen, meg idő. Hála a helyi és főként a megyei tanács támoga­tásának, kedvező körülmények között dolgozhatunk. Tanulmányok folyóiratokban; évkönyvekben Dr. Szodfridt István, az Erdé­szeti Tudományos Intézet kecs­keméti állomásának az igazgató­ja, a TIT Bács-Kiskun megyei szervezetének az elnöke. Tudományos, szakmai folyóira­tok részére x készítek több dolgo­zatot. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osz­tályának a Közleményeiben ha­marosan megjelenik egy környe­zetvédelemmel kapcsolatos. írá­som, Intézeti tájékoztatóinkban a nyárfatermesztés termőhelyi problémáival foglalkozom. Jmf lengyel kiadvány részére áttéjjfS- tem az erdészeti trágyázással kapcsolatos kutatások eredmé­nyeit. A Veszprém mégyei mú­zeumok évkönyvében „A felső- nyirádi erdő vegetációja” címmel adják ki egy régebbi tanulmá­nyomat Megtisztelő feladatokat kaptam a FAO (az ENSZ keretében mű­ködő nemzetközi mezőgazdasági tudományos szervezet) által kez­deményezett magyarországi be­mutatón melyet a fejlett orszá­gok szakemberei számára rendez­nek. Részt veszek a KGST-orszá- gok erdészeti kutatóinak a ta­nácskozásán. Van munka bőven a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat­ban is. Ebben az esztendőben a munkásság körében végzett is­meretterjesztő tevékenységet sze­retnénk erősíteni, hatékonyságát jobb tematikával, módszerekkel növelni. Arra törekszem, hogy minél több területi TlT-szerve- zetről szerezzek közvetlen infor­mációkat, tapasztalatokat és a megyei elnökség minél nagyobb gyakorlati és elvi segítséggel könnyítse, segítse munkájukat Heltai Nándor Már-már mozgalom jelleget ölt a törekvés: új, célraveze­tőbb és hasznosabb formákat találni a tömegek művelésére Mozgalmon nem kampányt értünk, amely bizonyos eredmé­nyek elérése, — esetleg csak megközelítése — után lezárul, hogy aztán, talán csak sokára, ismét életre keljen vagy elfe­lejtődjék. Az évekkel korábbi felismerés, hogy a felszabadu­lás után kialakult, majd az ötvenes években meghonosodott — akkor még népművelésinek nevezett — formákat kinőtte az élet, gondolkodásra késztetett mindenkit, akinek e rendkí­vül fontos társadalmi tevékenységben szerepe és szava van. ÚJ FORMÁK A KÖZMŰVELŐDÉSBEN 0 ■ Nem sorolható itt fel, hogy az oktatásban, a levelező- és esti iskolák szerkezetének és tartal­mának megváltoztatásában, a mű­vészeti nevelő és ízlésformáló munkában milyen új módszere­ket és eszközöket alkalmaztunk az utóbbi időben; aki nem vett vagy nem vesz részt is benne, a televízióból, rádióból, sajtóból tudhatja. Milyen kezdeti eredményeket mutathatnak fel a közművelődés munkásai, — erről szólnánk most. .„Mérleg” készítésére, természe­tesen még nincs lehetőség. A művelődési munkában ez nem is veszélytelen dolog: az adatok le­hetnek imponálóak, s mégsem fedik mindig a valóságot. (Ko­rábban, egy-két évtizeddel ez­előtt, nem egyszer áldozatul is «Étűnk tátványos' statisztikáknak, például a könyvforgalom tekin­tetében. ’ Hogy mást ne említ­sünk: ívtfh vettük észre, hogy egyes fai«0kb«m ugyanazok a könyvek találhatóivá könyvtárak polcain, amelyeket húsz évvel azelőtt szereztek be, mert az ösz- saesítősek nem részleteztek és így nem volt' mód különbséget tenni, mennyit vásárolt — mond­juk —' egy főiskola, vagy egye­tem és mennyit- egy községi könyvtár.) Mérleg tehát nincs de. vannak tapasztalatok és in­formációk, amelyeknek értékük van. A frissen meglelt „kis formák­ról” mindenekelőtt. 0 A nyári programok szerve­zésénél dolgozták ki, vezették be, s alkalmazzák mind több megyé­ben sikeresen a — jobb szó híján — rétegműsornak nevezett köz- művelődési módszert. Annyit je­lent ez, hogy egy-egy, a körzetét, faluját nagyközségét jól ismerő pedagógus vagy hivatásos nép­művelő javaslatára — nemritkán saját szervezésében — olyan mű­sorokat, ismeretterjesztési formá­kat kísérleteznek ki, amelyek a közönségnek egy-egy kisebb cso­portját érintik és érdeklik első­sorban. Két-háromtagú előadói gárda hirdet meg estét, amelyen — például — a régi magyar köl­tészetből mutatnak be "metszetet Rövid előadás, jellemző részletek, esetleg zenés kísérettel. Klubok­ban rendezik s nem várnak ti­zenöt-húsz főnél népesebb kö­zönséget. Veszprém és Békés me­gyében kezdték; az országos ren­dező szervek habozás nélkül ugyan, de bizonyos kétséget fenn­tartva segítették a vállalkozást; attól tartottak, nem lesz átütő sikere, túlságosan kicsi a kör, amelyet érint. Kellemes csalódás volt tapasztalni, hogy a gyakor­lat mást mutat; ezek a „kis kör­re” méretezett műsorok elérik céljukat. Elsősorban ott ahol a művelő­dési ház igazgatóját — s már mind több helyen így van — nem „szorongatják” a gyors be­vételért. Mert ezek a műsorok nem hoznak nyomban kimutat­ható anyagi fellendülést. Az el­számolásokban talán később sem lesz nagy súlyuk. De annál több az emberek tudatában. 0 Vagy itt vannak az ismeret- terjesztés „speciálkollégiumai”. Helybeli — rendszerint a megye- székhelyek múzeumaiban dolgo­zó — etnográfusok előadássoro­zata a tájegység néprajzáról. Az előadások kompozíciója olyan, hogy nemcsak azokat ér­dekli, akik a szűkebb értelemben vett néprajzról akarnak hallani, érinti az irodalmi, történelmi, helytörténeti témákat és össze­függéseket. Megemlíthetjük azt a nagysze­rűen bevált népfront-kezdemé­nyezést is, hogy felkérnek távoli országokban — vagy közeli, eu­rópai országok turistái által nem igen látogatott városaiban, tájain — megfordult embereket, szá­moljanak be élményeikről. Nem előadások ezek, a szó megszokott értelmében. Beszélgetések a hely­beli népfront-klubban, esetleg az illető munkahelyén (konkrét pél­da; Tapolcán például egy kórhá­zi ebédlőben) mesélés, felvételek közreadása. 0 Olykor csak egy tucat em­ber a hallgató. De ennek a tu­cat embernek valami iránt meg­nyílik -az érdeklődése, — utána könyveket vásárol, könyvtárban válogat, esetleg maga is hasonló utazást határoz el, beszél róla ismeretségi körében, családjában. S máris szétliullámzik, szertegyű­rűzik egy értékes élmény. Ugyancsak kezdeti lépés, de nagyon fontos, amit a Baranya és Zala megyei tanács próbált ki, sikerrel. Szakembereket — művészettörténészeket — alkal­maztak a képzőművészeti ügyek intézésére. Felismerték, hogy bár a tanácsoknál találkozó munka­társak tárgyismerete, képzettsége alaposabb és elmélyültebb lett, a hatósági teendők oly mérték­ben lefoglalják őket, hogy nem minden esetben tudnak hatáso­san és eredményesen végezni ízlésnevelő munkát, közvetlen módon. A tanácsadók támogatják és tehermentesítik őket; kiállítá­sokat készítenek elő, előadáso­kat tartanak, képzőművészeti is­meretterjesztő programokat dol­goznak ki kiadványokat tervez­nek. Igen nagy sikere volt pél­dául az egyik járásban annak az előadássorozatnak, amelyet — éppen a képzőművészeti szak­munkatárs kezdeményezésére — az építkezések korszerű formái­ról rendeztek. Ennek az ízlésfor­máló tevékenységnek egyébként nagy jövője van: falvaink gyara­podnak, kiépülnek, mind jobban látszanak rajtuk a jó életszínvo­nalra mutató jelek. De ezek formája gyakran nem örvendetes, szakképzettség híján, fájdalom, egész tájegységeket hintenek tele oda nem illő — néha kiáltóan ízléstelen — épületekkel. A ha­tósági tiltásnál eredményesebb és hatásosabb a megelőzés — az ízlés formálása. 0 Egyes helyeken — hogy is­mét más példát említsünk — be­kapcsolták a közművelődési mun­kába a környék főiskolai egye­temi hallgatóit is. Vitákat ve­zetnek, előadásokat tartanak, tár­latlátogatóknak szolgálnak ma­gyarázattal. Veszprém, Csongrádi, Somogy és Borsod megyében — a megyeszékhelyeken megnyílt őszi képzőművészeti kiállítások alkal­mából — több tucat egyetemi hallgató vezet tárlatlátogatást. Nem valamennyien szakértők. Nem művészeti szakelőadásokat tartanak; egyszerűen csak be­szélgetnek a látogatókkal arról, hogy a bemutatott alkotások nyo­mán milyen — esetleg kritikai — gondolatok keltek életre ben­nük, hogyan nézik a képeket, mi a benyomásuk a kiállító művé­szek tevékenységéről, művészi előrehaladásáról, előadásmód­járól, stílusáról. Alig múlik el nap hogy ne kapnánk hírt valahonnan egy-egy új közművelődési forma meg­valósításáról, esetleg csak pró­bálkozásról, kísérletről. 0 Nagyon jó dolog ez. Azt jelenti: nemcsak a felis­merésig jutottunk el. Tovább léptünk. Az elavult módszereket és eszközöket habozás nélkül el­vetik ott ahol jobbat képesek ki­alakítani. S mind több példa akad a jobbra, a célravezetőbb­re. Nyilván lesz ezek között is olyan, amelyet levet magáról az élet, a gyakorlat. Többségük azonban már most, a kezdetben is életrevalónak, hosszabb időre érvényesnek látszik, mert alkal­masabban illeszkedik az életrit­mushoz, a mai követelmények­hez, hajlékonyabban követi az emelkedettebb igényeket ék' dif­ferenciálódó érdeklődést. T. L

Next

/
Thumbnails
Contents