Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! wTJSTt W j ) J ß \ AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxix. évf. io. szám Ára: 90 fillér 1974. Január 13. vasárnap Építők a városközpontban Sokat tesznek napjainkban Kis­kunfélegyháza ve. zetői a lakáshely­zet megjavításá­ért. Már a közeli jövőben kétszáz- egynéhány új ott­hon kulcsait ve­hetik kézbe a bol­dog tulajdonosok. Mindez azonban csak úgy válhat valóra, ha az épí­tőmunkások lelki- ismeretes igyeke­zettel, szakmailag felkészülten, s a lehetőségek sze­rint gyorsan is se­gítik a reménytel­jes fészekrakókat céljuk elérésében. A városközpont nagy lakásépítke­zéseit kerestük fel a napokban. Meg­győződhettünk ar­ról. hogy a mun­ka jó ütemben ha­lad, és ez nem csupán az enyhe jánuár javára ír­ható, hanem kö­szönhető legalább azzal egyenlő arányban az ácsok, kőművesek, szere­lők pontosságának, a munkaórák és napok tervszerű, jó kihaszná­lásának. A Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat kiskunfélegyházi építésvezetőségének dolgozói — akik e feladat elvégzésére vál­lalkoztak — öt szocialista brigá­dot is kineveltek már maguk közül. Hogy a tényékhez hívek legyünk, s az igazsághoz ragasz­kodjunk, mondjuk meg mind­járt: az ötödik brigád — a meg­tisztelő címnek még csak a vá­rományosa. De eddigi teljesít­ményük alapján számukra is nyugodtan előlegezhető a biza­lom. Hogy mégfelelnek majd a várakozásnak, ez még könnyeb­ben érthető, ha tudjuk: olyan példaképekre tekinthetnek fel, s olyanok nyomdokaiba szándékoz­nak lépni, mint a törzsgárda egyik legrégibb tagjának, Mo­gyoró Antalnak az aranykoszo­rús brigádja, vagy a két ezüst­koszorús kőművesbrigádra. Jóleső érzés tudni azt is, hogy ez a vetélkedés nem öncélú, nem­csak egy kitüntetés birtoklásáért, vagy egy szépen hangzó jelzőért folyik. Tudásbeli gyarapodásban, szakmai fejlődésben, a munka alaposabbá tételében, s a minő­ség javulásában mérhető előnyeit • Százaknak nyújtanak nemsokára otthont a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kiskun­félegyházi építésvezetőségének dolgozói által fel­húzott falak. 9 A brigádvezető, Bihal László és társa Mészáros László a vá­rosközpont C-jelű épületének el­ső emeletén a villanyszerelési munkákat végzik. (Tóth Sándor felvételei) végső soron azok a százak is él­vezik majd, akik otthont talál­nak az építők rakta falak között. J.T. 9 Egy jelentős mezőgazdasági beruházás, a tiszakécskei Ü j Elet Tsz fóliás kertészete. (Tóth Sándor felvételei) Sikeres esztendőt zárnak a termelőszövetkezetek 8 százalékkal nőtt a termelési érték A leltározó bizottságok többsége befejezte a munkáját Bács-Kiskun megye mezőgazdasági szövetkezeteiben. Pontos feljegyzést készítet­tek a magtárban felhalmozott terményről, a gépműhely és alkatrészraktár készleteiről. Összeírták a gépeket, munkaeszközöket, fel­becsülték, mennyi széna van tartalékolva a kazalban. Számviteli dolgozók százai fáradoz­nak most azon szinte éjt, napot eggyé tevő munkával, hogy a sok ezer adatot összesítsék, rendszerbe foglalják és elkészítsek a mérleget. cukorrépa-, a kukorica-, a szőlő- termesztés, valamint a szarvas- marha- és sertéstenyésztés, hiz­lalás gépesítésére költöttek jelen­tős összeget. A gépesítési beru­házás értéke megközelíti a 400 millió forintot, ami 40 százalék­kal magasabb az 1972-es eszten­deinél. Még nagyobb is lehetett volna a gépekre fordított költ­ség, ha a mezőgazdasági gépke­reskedelem megfelelő választék­kal és készlettel rendelkezik. Egyes erőgéptípusokból, munka­gépekből, a kisgazdaságokban oly annyira szükséges kisgépek­ből azonban az AGROKER ön­hibáján kívül nem tudta kiszol­gálni a mezőgazdasági üzemeket. A szükségesnél jóval kevesebbet kapott a vállalat a legkedveltebb erőgéptípusból, az MTZ-ből vagy az E—512-es gabonakombájnból. A fejlődő gazdálkodás, szak­szerű irányítás eredménye, hogy tovább csökkkent a mérleg- és alaphiányos gazdaságok száma. Nem végleges adatok szerint 30 millió forint körül lesz a veszte­ség, amely 8—10 szövetkezétet terhel. Ebből 13 millió egy fel­számolás alatt lévő közös válla­lat mérleghiánya, amelynek Bács-Kiskun megyében két szö­vetkezet a tagja. S a következ­mények ezt, az egyébként 1973- ban nyereséggel záró gazdaságot. is> terhelik. K. A. Január, február a mezőgazda- sági üzemek számvetésének a hó­napja. Százezernyi szövetkezeti gazda és alkalmazott kíséri fi­gyelemmel ezt az időszakot. E hónap második felében megye- szerte megkezdődik az évzáró közgyűlések, küldöttgyűlések so­rozata. Először a közös vállala­tok, tsz-közi vállalkozások, tár­sulások igazgatótanácsai vitatják meg a múlt esztendei ered­ményt, majd a szövetkezetek kö­vetkeznek. Kecskeméten a ba­romfitenyésztő társulás, János­halmán a tsz-közi vállalkozás, Solton a Dunatej társulás nyitja a sort. Hiszen ezeknek az üze­meknek a gazdálkodási eredmé­nyét esetleges veszteségét tartal­maznia kell az alapító tagszövet­kezetek zárszámadásainak is. Egy tény, hogy 1973-ban a ter­vezettnél nagyobb mértékben emelkedett a mezőgazdaság ter­melése. Egy esztendő alatt is so­kat javult az anyagi, műszaki ' ellátás, nagyobb volt a szolga­lom és a hozzáértés. Mindezek folytán jól fizetett a kukorica, a szőlő, s néhány kertészeti ter­mék. Bács-Kiskun megyében minden eddigit felülmúlt példá­ul a kalászos gabona, elsősorban a búza termésé. A megye mezőgazdasága tavaly összességében 4 százalékkal nö­velte termelését az 1972-es, köz­tudottan magas eredményű esz­tendőhöz képest. Bár ezek az adatok csekély mértékben még módosulhatnak, a növénytermesz­tés ezen belül 3,6, az állatte­nyésztés 4,3 százalékkal emelte termelésének értékét 1973-ban Még kedvezőbb a kép, ha a termelőszövetkezetek eredmé­nyét külön vizsgáljuk. Nem vég­leges adatok szerint, a megye mezőgazdasági szövetkezetei 1973-ban, változatlan áron szá­molva 8 százalékkal többet ter­meltek, mint az előző évben. Ez természetesen körzetenként vál­tozik. A Kiskunsági TESZOV gazdaságaiban 10 százalékos eredményjavulásra számítanak. Ugyancsak jelentős Dusnok, Fájsz, Miske, Dunaszentbenedek, Dunavecse, Szabadszállás és Har- ta termelőszövetkezeteinek ter­melési értéknövekedése. Mindebből következik, hogy 1973-ban tovább gyarapodott a gazdaságok termelésfejlesztési alapja. Köztudomású, hogy az óévben nem érte el a korábbi ütemet a beruházás. Különösen az építkezés volt lanyha, hiszen az volt a cél, hogy a szövetkeze­tek a szakosított telepek építé­sét fejezzék be elsősorban. Még­is 1973-ban 2300 tehén, 20 ezer sertés elhelyezésére épült fel korszerű istálló, gazdasági épü­let. 65 ezer hektoliter bor tárolá­sára alkalmas pincét is építettek a téeszek, szakszövetkezetek. Igen jelentős volt tavaly az a törek­vés, hogy az üzemanyag-ellátást tegyék biztonságosabbá a gazda­ságok. Saját erőből és állami tá­mogatással összesen 1700 köbmé­ter gázolaj, benzin és fűtőolaj-tá- rolót helyeztek üzembe 1973-ban. örvendetes, hogy a megye gaz­daságai a kormányhatározatok szellemében az úgynevezett ki­emelt ágazatok fejlesztésére, a 9 Geiger End­re főkönyvelő és, Gyarmati István - gép­könyveié a mérlegada­tait összesítik a jakabszállá- si Népfront Szakszövetke­zetben. A lakosság jövedelme T egutóbbi ülésén tárgyalta meg a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága az MNB me­gyei igazgatóságának gazdasági értékelése alapján a Bács-Kis- kunban élő lakosság jövedelmi viszonyainak alakulását a negye­dik ötéves tervidőszakban. Érde­mes azonban a felmért idősza­kot megelőző néhány évre is fi­gyelmet fordítani, és szemügyre venni azokat az adatokat, ame­lyek megyénkre ilyen szempont­ból jellemzőek voltak. Mindenek­előtt arra a nagy társadalmi át­alakulásra kell utalnunk, amely a mezőgazdaság szocialista át­szervezését jelentette. Az 1960- as népszámlálás adatai ma már történelmet takarnak. Akkor ugyanis a megye mező- gazdasággal foglalkozó lakossá­gának 42 százaléka még egyéni­leg gazdálkodott, nyolc százalé­ka volt tagja termelőszövetke­zetnek és további kilenc száza­lék az állami gazdaságokban dol­gozott. Nem volt gazdag ez a megye, s a jövedelmi viszonyok is jóval az országos szint alatt mozogtak. Például a parasztság egy főre jutó jövedelme 18—19 százalékkal maradt el a nem pa­raszti foglalkozású népesség jö­vedelmétől, a megye lakosságá­nak egy főre jutó jövedelme pe­dig 30 százalékkal volt alacso­nyabb az országos átlagnál. rpíz év alatt — 1960-tól 1970 -*• végéig — a mezőgazdaság szocialista átszervezése eredmé­nyeként, a nagyüzemi gazdálko­dás, nagyobb gépesítettség stb. révén a parasztság egy főre jutó készpénzbevétele csaknem a há­romszorosára emelkedett, ugyan­akkor a megye egy lakosára jutó jövedelem a már említett orszá­gos átlagtól való harmincszáza­lékos lemaradásról 13,5 százalék­ra mérséklődött. Ez az elmara­dás minden bizonnyal tovább csökken majd, hiszen megyénk­ben a pénzbevétel növekedési üteme csaknem egy százalékkal jobb, mint az országos átlag. En­nek köszönhető többek között az is, hogy az 1969. évi kilencedik helyről 1972-re már az országos ranglistán az ötödik helyre ke­rültünk. A jövedelmek alakulása — amint már említettük is — szo­ros összefüggésben van azzal a nagyméretű társadalmi változás­sal, amely az egész országot, 's ezen belül Bács-Kiskun megyét is jellemezte. Ennek az átalaku­lásnak igen érdekes és figyelem­re méltó adatait tartalmazza az értékelés. Ilyen adat többek kö­zött. hogy 1960—1970 között (a II. és a Hl. ötéves terv idején) a megyében mintegy 34 ezer ipa­ri munkahelyet létesítettünk, s ezzel a korábbiakhoz képest az iparban foglalkoztatottak száma több, mint kétszeresére nőtt és 1970-ben a megye lakóinak 22 százaléka ipari munkás^ volt. Ez­zel egyidőben a mezőgazdasagi népesség mintegy 72 ezer fővel, vagyis 22 százalékkal csökkent és amíg 1960-ban a megye lakos­ságának 60 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1970-ben már csak 49 százaléka. A szá­mok mögött kétségtelenül azáll, hogy az emberek „elmeitek” ipari üzemekbe dolgozni, s ez természetes folyamat. H asonlóan természetesnek ne­vezhetjük, hogy a __ terme­lőszövetkezetek megerősödtek: jobb gépi felszereléseket, korsze­rűbb termelési éljárásokat, ha­tékonyabb növényvédő és talaj­erőpótló szereket kaptak, s hasz­náltak fel. Mindez azt eredmé­nyezte, hogy emelkedett a meg­termelt javak mennyisége, töb­bet kerestek a termelőszövetke­zetek tagjai. Érvényes ez az ál­lami gazdaságokban, szakszövet­kezetekben, s általában a mező- gazdaságban dolgozókra együtte­sen. Ennek következtében az el­múlt esztendőben megyénkben az egy paraszti lakosra jutó összes (Folytatás a 2. oldalon) 9 Salgé Tamás és Koroknay Dezső kertészeti fő­iskolások Nagy. József tanárnak adnak számot ké­miai tudásukról. VIZSGÁK A FŐISKOLÁKON Kecskeméten három, Baján két főiskolán készülnek az élet­re a holnap szakemberei. Csaknem háromezren vesznek részt nappali és levelező oktatásban felsőfokú intézményeinkben. December második felében mindenütt elkezdődtek, s feb­ruár elsejéig befejeződnek a fél­évi vizsgák. Ezekben a hetekben mintegy kétszáz tanár kéri szá­mon mindazt, amit a főiskolá­sok az 1973/74-es tanév első fe­lében tanultak. Intézményenként átlagosan hat, tehát összesen har­minc tárgy vizsgakérdéseit ve­szik kézbe a fiatal diplomás­jelöltek. Megkérdeztük a főiskolák igaz­gatóit, hogy a hathetes vizsga- időszak közepén hol tartanak a beszámolókkal, kollokviumokkal és szigorlatokkal. Megtudtuk, hogy eddig a hallgatóknak mint­egy hatvan százaléka esett túl a vizsgákon. A 'bajai tanítóképző­ben egészségtanból és környezet- ismeretből már valamennyien számot adtak tudásukróL Kecs­keméten az óvónőjelöltek közül eddig senki sem bukott meg, új­ságolták örömmel. Itt a tanárok­ra különösen nehéz feladat há­rul, mivel az elmúlt éveknél jó­val többen — ötszázan — vesz­nek részt a levelező oktatásban. A kertészeti főiskolán a tava­lyinál jobb. a másik négy intéz­ményben a tavalyinak megfelelő eredményt várnak a vizsgaidő- szak végére. A műszaki főisko­lán a végzősök felkészültségét di­csérték elsősorban, s csaknem mindenütt elismerően szóltak az idei elsőévesek tanulmányi ered­ményeiről. Arról is faggattuk az intézmé­nyek vezetőit, hogy hol, melyik tárgy okozza a hallgatóknak a legtöbb nehézséget A vízügyi fő­iskolán a matematikai és a poli­tikai gazdaságtan, a tanítóképző­ben a pszichológia és didaktika, a műszaki főiskolán a műszaki rajz és a matematika, valamint a mechanikai szigorlat miatt fáj legjobban a leendő diplomások feje. Az igazgatók véleményét nagy­jából így lehetne összefoglalni: a hallgatók az elmúlt hónapok­ban jól kihasználták a tanulás­ra rendelkezésükre álló időt, s ezekben a számukra bizony ne­héz, izgalmas napokban igye­keznek helytállni. A tanárok vi­szont megfelelő türelemmel, s nagy gondossággal, körültekin­téssel kérik számon tőlük a tud­nivalókat. V.M. 9 Kovács Katalin elsőéves óvónőjelölt pszicholó­giából vizsgázik dr. Babody Béla tanár előtt. (Tóth Sándor felvételei) Hü

Next

/
Thumbnails
Contents