Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-11 / 8. szám

1914. január 11. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚTTÖRŐÉLET Nagyszerűen sikerült a rejtvény délután forrás forrás Kg*.® forrás fonás mm A Forrás öt éve Egy héttel ezelőtt, a téli szü­net utolsó előtti napján tartottuk meg a kecskeméti úttörőházban a rejtvénydélutánt. De nézzük csak sorban a tör­ténteket. Százharminc pajtás kapott meghívót erre az ese­ményre. Valamennyien1 helyes megfejtést küldtek be az Úttörő­élet rejtvénypályázatára. A meghívottak közül csaknem hetvenen vettek részt a pénteki eseményen, — nagy örömünkre szolgált, hogy tizenkét kisdobos is eljött. A versenyzők elöljáróban egy tíz kérdésből álló tesztlapot töl­töttek ki. Meglepő tájékozottsá­got árultak el a résztvevők! So­kan értek el 7—8 pontot vála­szaikkal. Ezután kezdődött az igazi fej­törés. Különböző kérdésekre adott válaszokból állt össze a kecskeméti drámaíró (Katona), egy bajai származású szobrász (Teles Ede) és az Európa-hírű bajai csillagász (111 Márton) ne­ve. Befejezésként rajzok, körök, négyzetek betűiből állították ösz- sze a pajtások Kecskemét cí­merének feliratát (Sem magas­ság, sem mélység nem rettent.) és a nagy magyar író (Jókai Mór) nevét, aki a megyeszék­helyen tanult. Az értékelés kapcsán Bács-Kis- kun megye különböző községei­ből érkezett úttörők elmondták, hogy szűkebb hazájuk miről ne­vezetes, az elmúlt esztendők so­rán milyen épületekkel gazda­godtak, gyarapodtak. A feleletek értékelésekor fur­csa helyzet alakult ki: két paj­tás azonos pontszámot ért el. Villámkérdésekre adott válaszok. döntötték el végül a sorrendet. Az első díjat, a toll-tenisz kész­letet Huszár Erika, a kecskeméti Petőfi Általános Iskola 7-es út­törője nyerte meg. Tíz pajtás könyvjutalmat kapott szereplésé­ért. Közülük kecskemétiék vol­tak: Bíró Mária, Varga Irén, és Kalán Teréz a Halasi úti isko­lából, Pálinkás Mária a Béke téri, Dóba László a Mátyás téri és Csömöz Ferenc a hunyadivá­rosi általános iskolából. A me­gyéből érkezett pajtások közül Ficsor Erika (kisdobos!) Kiskun­félegyházáról, Gincsai József Sza­badszállásról, Kutyifa Zsuzsa Kiskőrösről és Vízi Katalin Fülöp- szállásról jött a rejvénydélután- ra., Nyereményüket, a Képes.Tpr- ténelem jiímy{.^prózát l—1 jsote- tét valamennyien átvették, kivé­ve Vízi Katit, aki az induló autóbuszhoz sietett. Részére pos­Interjú állatokkal tán küldtük el a nyeremény­könyvet. * Dicséretet kapott Fritz László Kerekegyházáról, Angeli Gyula Császártöltésről és Mundweil Jó­zsef Madarasról érkezett úttörő. A kecskeméti városi úttörőel­nökség és a Petőfi Népe Úttörő­élet rovatának közös rendezésé­ben tartott fejtörőn — úgy érez­zük — valamennyi résztvevő jól szórakozott, sok érdekességet, megjegyeznivalót hallott szűkebb hazánkról, Bács-Kiskun megyé­ről. * * * Jövő héten a tudósítók leve­leiből közlünk majd összeállítást. A január 15-ig érkezett levelei­teket tesszük közzé. Rejtvény kisdobosoknak Pajtások! Nézzétek meg figyel­mesen a képet. Egy kis ügyes­séggel összeolvashatjátok mit néz annyira Jóska, hogy majdnem belelép a vizesárokba. Ha sikerül megfejteni, január 20-ig küldjétek be levelezőlapon a megfejtést szerkesztőségünk cí­mére (Petőfi Népe Szerkesztősége 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) A levelezőlapra írjátok rá: Kisdobosrejtvény. A megfejtők között könyvjutalmakat Sorsolunk ki. ddES Összeállította: Selmeci Katalin Az Elő múlt rovatból kiemel­kedik a Tanácsköztársaságot és Kecskemét felszabadulását idéző összeállítás. Az ..Adyra emléke­zünk” figyelemfelhívó szándéká­val. a Katona Józsefre és Kodály Zoltánra vonatkozó írások elmé- lyültségükkel és adatgazdaságuk­kal emelkednek ki és keltettek nem egyszer országos érdeklő­dést, elismerést néha termékeny vitát. A százötven esztendeje született költőre a színvonalas különszá- mon kívül több magvas írás is emlékeztetett. Talán nem ártott volna alaposabban megvizsgálni, hogy mit jelent a ma élőknek Petőfi, mit ad és mit adhatna. Az új dokumentumok feltárására, összefüggések érzékeltetésére tö­rekvő szándékot lelkesen helye­seljük. Erények, hibák A Hazai tükör a folyóirat erős­ségei közé tartozott bár hibás, téves adatokat és méginkább el­sietett. felszínes következtetéseket tartalmazó publikációkat is meg­jelentettek ebben a rovatban. So­kat és többnyire reálisan foglal­koztak az ifjúsággal és a népi ha­gyományokkal. Csak felsorolás­szerűen. a. szerzők sokirányú ér­deklődésének a szemléltetésére néhány témakör: környezetvéde­lem, női egyenjogúság, cigányügy, az agrárszakma jövője, a nagy­községek sajátos lehetőségei és gondjai, a televízió és a művelt­ség. a termelőszövetkezeti demok­rácia problémái, a szőlő és gyü­mölcs a homokhátságon, bácskai falu ma. Érdemes lett volna egyik-má­sik — véleményünk szerint — le­záratlan, vagy vitatható megálla­pításokat tartalmazó tanulmány — például'az Egy hét Madarason, Aggódásaim, az - Idevalósiak va­gyunk sorozat — publikálása után vitát kezdeményezni, a szerkesz­tőség állásfoglalását ismertetni. Sajnos. 1971-ben és 1972-ben né­hány hibásan általánosító, meg­alapozatlan, cikket is közölt a Forrás. A szerkesztési hibák sú­lyosan ártottak a folyóirat növek­vő jó hírének, népszerűségének és a társadalom elmélyült kutatá­sában szerzett érdemeknek. Kitekintés A Horizont rovatban 34 szer­ző 65 írása olvasható. A magyar kultúra angliai nyomait kutató Gál István, a szomszédos orszá­gok magyar nyelvű kiadványait elemző Pomogáts Béla és Major Máténak új művészeti törekvé­sekről tudósító közleményeit emeljük ki. *> Az öt esztendő alatt publikált további 155 tanulmány, jegyzet, glossza szerzői között találjuk Balogh Edgárt. Bata Imrét, Féja Gézát. Kőhegyi Mihályt. Németh Lászlót. Szabó Pált. A folyóirat több teret adhatott volna a vidéki, s különösen a megyei művészeti, kulturális eseményeknek. Kétszáznegyven könyvet ismer­tettek a Szemle rovatban. Tudato­san használtaim, az „ismertet­tek” kifejezést, mert a recenziók nagyobb részéből hiányzott a megalapozott állásfoglalás, az el­mélyült elemzés. Érthetetlen, hogy az igényes szerkesztőség milyen meggondolásokból közölte Simon Zoárd vagdalkozó. indulatos, szubjektív „kritikáit”. (A szerző olykor azt is bizonyította, hogy képes árnyalt elemzésre, gyenge alkotások hibáinak meggyőző fel­tárására is.) A Szemle rovat írásainak a fele az újabb hazai szépirodalmi ki­adványokkal foglalkozik. (86 pró­zai és 47 verseskötetet mutattak be.) ötven a szomszédos állar mokban megjelent magyar nyelvű könyvre is felhívták a figyelmet. Megkülönböztetett érdeklődés­sel követték a szociográfiai jelle­gű köteteket. Hatvankét alkotótól közöltek grafikát, reprodukciót.- fényképet, a legtöbbet Goór Imrétől. A Kiskunság első számai 200— 300 példányban keltek el, nagy nehezen. A Forrás esetenkénti példányszáma meghaladja a két­ezer-ötszázat. Nincs mit szégyen­kezni a vidéki folyóiratok között. A ‘ szerkesztőség és a kiadóhiva- ’ tál újabb előfizetők szerzését te­kinti egyik fontos feladatának. Joggal, mert a Forrás az eddigiek alapján is a mostaninál nagyobb nyilvánosságot érdemel. Indokol­tan bízhatunk a példányszám lé­nyeges növekedésében, ha tekin­tetbe vesszük a folyóirat országos jellegét és a megyében élő értel- miségiék. az itt működő kulturá­lis intézmények számát. Megújulás a folyamatosságban Az átalakult szerkesztőség könnyebb és nehezebb helyzetben van elődeinél. A kezdet, a bizo­nyítás nehézségei nem apasztják az energiát. A Forrás immár szá­mon tartott intézmény, amely sok szállal kötődik a hazai irodalmi, művészeti körökhöz. A kezdemé­nyezők. az eddigi évfolyamok megalapozták a folyóirat tekinté­lyét. A mércét még magasabbra kell tenni. Az évi tízszeri megjelenés, a gyorsabb tempó — tudják a szerkesztők, a munkatársak, a Forrás fenntartói — „minőségi javulásra kötelez. Érzékenyebb fi­gyelő és reagáló készséget, igényel a szellemi, a társadalmi, a tudo­mányos és a gazdasági élet leg­frissebb áramlatainak észlelése ... Megújulás a folyamatosságban — vállalt programunk ez” — írták a hatodik évfolyamot bevezető so­rokban. * Legyenek szövetségesei a köz- gondolkodás frissítését, a társa­dalmi aktivitást, a közösségi ér­dekek fokozottabb támogatását szorgalmazó törekvéseknek, adja­nak fórumot tehetségükkel felelő­sen sáfárkodó fiataloknak, tömö- rítsék még szorosabban maguk köré a Forrás céljait vállaló al­kotókat. Heltai Nándor Kétszáz éves az első nyilvános magyar könyvtár Ebben az évben ünnepeljük az első nyilvános magyar könyv­tár, a Klimo püspök által 1774- ben alapított pécsi egyetemi könyvtár fennállásának 200. év­fordulóját. Az európai hírű bib­liotéka számos értékes kiadványt őriz, köztük ritka középkori kéziratokat és nyomtatványokat. Ebben a könyvtárban található — egyebek között — a XV. szá­zadi kéziratos nagykállói kódex és a Velencében nyomtatott, úgynevezett pécsi missalé, vala­mint több más kiadvány a könyvnyomtatás kezdete utáni évekből, évtizedekből. A könyv­tár különös buzgalommal gyűj­tötte és gyűjti a régi magyar könyveket, s ma már mintegy 350 régi — 1711 előtt készült — művet őriznek az ódon falak kö­zött. A jubileumra kívül-belül meg­újul a messze földön híres pécsi bibliotéka. A Művelődésügyi Mi­nisztérium másfél millió forin­tot bocsátott a renoválás céljá­ra. Az évforduló tiszteletére — az év folyamán — országos jel­legű ünnepségeket tartanák Pé­csett. Az eseménysorozat kere­tében könyvtáros vándorgyűlés­re kerül sor. A Klimo-gyűjte- mény legszebb, legértékesebb darabjai - miniatűr kiadásban megjelennek az évfordulóra. Oceonográfiai kiállítás Japánban Japánban folynak már az elő­készületek az 1975-ben Okinaván megrendezésre kerülő nemzetkö­zi oceonográfiai kiállításra. Két japán óriáskonszern — a Mitsu­bishi- és a Sumitomo-csoport — egy-egy nagyszabású létesít­ménnyel járul hozzá a kiállítás Sikeréhez. A cél annak bemuta­tása, hogy a tengerek igazi ki­használása még csak most kez­dődik, s éppen ezért a tenge­rekre és az óceánokra is ki kell terjeszteni a környezetvédelem legszigorúbb rendelkezéseit. A Mitsubishi-csarnokban, amely­nek neve „Az ember és a ten­ger”, mozgó ülésen helyezked­nek el a nézők, e mozgás a ten­ger hullámzásának érzését kelti, de az ülések előre is halad­nak a 400 személyt befogadó akváriumban, ahol a tenger különböző mélységeinek életét mutatják be, s egyben a jövőt: a majdani nagy tengeri farmo­kat. Betanított delfinek szóra­koztatják is a nézőket. A Su- mitomo-csamok neve „Az anya­tenger”. A hajó alakú épületben színes filmek mutatják be a ten­ger élővilágának szépségeit. A könyv előszavában' ezt írja Anghi Csaba: „Az állatoktól sok mindent lehet tanulni, elsősor­ban talán — emberséget!” Eb­ben a könyvben’ az állatok kér­nek szót, ötvenöt állatfaj kap le­hetőséget arra, hogy vallomást tegyen önmagáról, elmondja tu­lajdonságait, életmódját, de azt is, hogy mi a véleménye rólunk: emberekről! Ezt Mátéffy Zoltán tolmácsolja. Közvetlen hangon, egyszerű szavakkal, nagyon ta­lálóan. A szöveget harmónikusan egé­szíti ki Kapocsy György állatok­ról készült fotója. A könyvet a Natura jelentette meg. KI TUDJA MIT ISZOM? Márka üdítő italt • • Kóstolja meg On is 76 KÖNYVESPOLC ítélet és feloldozás Király László Kék farkasok című regényéből Lazán összefüggő epizódok egymásra monitírozásra, balla- dás hangütés, elsőszemélyes előadásmód, szerves építkezés a riport- és a fantáziaelemekből — mindez nem újdonság ma már sem a hazai, sem a romániai magyar regényirodalomban. Mi az mégis, ami az erdélyi Király László Kék farkasok című könyvét a mesterségbeli tudás fölemeli? És ami a ikitűnó Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című riportregényével ro- koníitja? sorsok ábrázolásában tanúsított nemes humanizmus tájékán kell keresnünk. A szerző ítél és fel­dolgoz egyszerre, ám soha nem az embert, hsínem a hitványság­ba, a posványba taszító körülmé­nyeket marasztalja el. Példát er­re nem egyet idézhetnénk. A kis mezőségi falu. Hegyderék ta­nácselnöke. ama húsz év előtti korszakban — amely a hazaitól nem sokban eltérő állapotokkal jeleskedhetett —. bizony nem na­gyon állhatott hivatása magasla­tán, egyébként is primitív, vak­buzgó, lobbanékony természetű embernek ismerjük meg, legfőbb érve az unos-untalan előránga­tott pisztoly, s mégis, sorsának egy kritikus pontján nem marad más választása mint az, hogy a falu népe mellé álljon. Hetek óta tart a zuhogó őszi eső. amikor a felsőbbség telefonon kéri számon a betakarítás azonnali végrehajtá­sát, az időjárásra való hivatko­zásmit sem ér, elnökünk tesz egy tétova kísérletet az emberek rá­beszélésére. amely természetesen kudarccal végződik. Hangsúlyoz­nunk sem kell. hogy a rábeszélés ezúttal sem választékos, s ennek nyomán a falu vezetője és az egyik állatgondozó között tettle- gességre kerül sor. mindketten a kocsma előtti vizesárokba zuhan­nak. s itt, a pocsolya legmélyén, mintha egyszerre éreznének rá a közös sors, az egymásrautaltság parancsára, az elnököt ellenfele segíti a partra, s egyik is, másik is szabódás nélkül felhajtja a kocsmából kihozott pálinkát. Az ábrázolt szituáció mondandójá­nak hitele csak világirodalmi mértékkel mérhető. Egy képzeletbeli híd karfájához gyülekeznek a falubeliek, a szer­ző gyermekkori ismerősei, s mondják el végigélt sorsukat. Ez a feltétele annak, hogy a hídon — amely múltat és jövőt össze­kötő jelképpé lényegül, s ame­lyen nincs visszafelé irányuló forgalom — átmehessenek. De előbb vallaniuk kell, miként áll­tak helyt emberségükben, a kö­rülmények szorításai közepette. Az a mélységes elkötelezettség, amellyel a szerző közelit ahhoz a közösséghez, melyből maga is vé­tetett — hazai irodalmunk szá­mára ; is példaképül állítható. Valljuk meg, mai témájú magyar szépprózában ritkán olvashatunk ilyen sorokat: ..Az én népem el­vonult előttem nyugodtan, mint aki tisztában van azzal, hogy a puszta léte már maga csoda. A jelenlétük felemelt. Tudom en­gedték, hogy őket nézni nagy tisz­tesség, nagy kötelesség” E kötelesség jegyében fogant, tiszta hevületű írói vállalkozás eredménye a Kék farkasok című regény. Hatvani Dániel t Háztartási kerámiák. A Finomkerámiaipari Művek Csiszolókorong és Kőedény Gyárában fajansz háztartási edényeket; tányérokat és csészéket, tálakat és étkészleteket készítenek. Részlet a festőmű­helyből. (MTI foto: Fehér József felvétele — KS) Krónika a székelyekről Sebestyén Ádám kakasdi kró­nikás és néprajzgyűjtő csaknem kétszáz ősi népmesét veit hang­szalagra a Tolna megyében élő székelyek elbeszélése alapján. Az ősi székely népmesék — amelyek közül nem egy az euró­pai folklór páratlan ritkaságai közé tartozik — feldolgozásra és közzétételre várnak. Megérdemelt elismerést kel­tettek Sebestyén Ádám hiteles helytörténeti és néprajzi mun­kái is. „A bukovinai andrásfal- vi székelyek élete és története Mádéfalvától napjainkig” című, fényképekkel illusztrált könyvét nemrégiben háromezer példány­ban adta ki a Tolna megyei Ta­nács Művelődésügyi Osztálya.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents