Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

V *iVnPÖön NÉPE • 1974. január 9. Túlóráznak a könyvelők S' Árhullám a határokon TV/T őst is, ezekben a napok­■»■VJ. ban, akárcsak az óeszten­dő ünnepekkel kurtította utolsó heteiben. Ez az ő idejük; anyag- és forgalmi könyvelőké, számlá- zóké, számlaellenőröké, a pénz­ügyieké, s mellettük jónéhány más, a számvitelhez kapcsolódó dolgozóé. Leltár és leltárértéke­lés, évzárás, a mérlegbeszámoló összegező adatainak kimunkálá­sa, követelések és adósságok, hi­teltörlesztések, kamat-' és vám­tartozások egybevetése, gyárak­ban, vállalatoknál, ipari és me­zőgazdasági szövetkezetekben. Az egész évben korholt-szidott „iro­disták” most egycsapásra nép­szerűek lettek. Mert tőlük lehet tudakolni, kérdezgetni, vajon sej­tik-e már, mennyi lesz? S mi egyéb lehetne ez a mennyi, mint a nyereség... Kemény munka áz egy eszten­dei gazdálkodás produktumának számviteli rendbetétele, elemzése, értékelése, de ezt főként csak azok tudják, akik csinálják. Ilyenkor ugyanis sok minden ki­derül. ' A lazaságok a bizonylati fegyelem betartásában, az anya­gokkal, , eszközökkel való pazar­lás, az állóalapok kihasználtsága, a termelő apparátus működésé­nek rejtett zavarai. Találó meg^ fogalmazás: a számviteli ember ilyenkor „csontig” lát. Igaz. Csak az a nagy kérdés, elég-e, ha esz­tendőnként egyszer adatik meg erre a lehetőség? Ne kerülgessük a forró kását. Jó lenne, ,ha egész évben, több becsülete, nagyobb súlya, hitele lenne a számviteli munkának, a számviteli dolgozók észrevételei­nek, ha őket — meg az üzem­gazdasággal, a költségelemzéssel foglalkozókat — annak tartanák, amik: nélkülözhetetlen jelzőrend­szer alkotóelemei. Jó úton, szilárd alapokon a „termelők” csak akkor haladhat­nak, . ha figyelnek arra, amit az „improduktívok” mondanak. Mert mennyi fölös, érzékenykedő, mundért védő vita lobban fel csupán amiatt, hogy sokan nem értik a termelői szervezeten be­lüli munkamegosztást, a terme­lés műszaki és számviteli elem­zésének azonosságát, folytonos­ságát, elengedhetetlenségét. Vajon változtat az' valamit az igazságon, hogy belső ellenőrök, könyvelők, pénzügyi előadók mondják? S va­jon a műszaki merészség, alkotni vágyás, a termelőszövetkezetek­ben az ágazatok önállósága nem fér össze a pénzügyi fegyelem­mel, a szigorúan szabályozott gaz- *°flÖ?koflással? Mát5'^iíiVért 'ne1 ?ér- ■ ítéltek ösSze? Hiszeri" edéstéstvé- "Téftt Jó, hogy ilyenkor, évzárás, mérlegkészítés idején megnő a számviteli dolgozók respektje. Az sem baj, ha félig tréfásan, félig komolyan azzal ugratják őket a feldolgozandó papírhalmokat ke­rülgető kollégák, hogy végre, ti is csináltok valamit; egy évben egyszer kibírjátok, A tréfa, s A kiskert ma már hozzátarto­zik, elválaszthatatlan része a szabad idő hasznos eltöltésének. Különösen a városlakók igyekez­nek széppé, kellemessé varázsol­ni hétvégi telküket. De hogyan legyen a telekből virágoskert és pihenőkert, ahol felüdülést okoz minden perc? Hová mit telepít­senek, milyen fákat ültessenek, hová kerüljön cserje, bokor, fe­nyőféle, hová virág, pázsit, ho­mokozó és hinta a gyermekek­méginkább az ilyenkor összesű­rűsödő munka azonban ne födje el a lényeget. Azt, hogy a gaz­dálkodás — a szó szűk és tág értelmében egyaránt — nem esz­tendőnként egyszer igényli, kö­veteti meg az összegező elemzést, a ráfordítás és az eredmény ösz- szehasonlítását, az anyagfölhasz­nálás és a kész termékkibocsátás egybevetését. Közhelynek számít a mondás: minden termékből végülis szám­la tesz a pénzügyi osztályon. S nemcsak termékből, hanem anyagból, energiából, bérből úgy­szintén számoszlopok kerekednek. A számoszlopok összeadása, szor­zása, kivonása, osztása a pénz­ügyiek kötelezettsége. Az adatok mutatta, sugallta tanulságok le­vonása, sikerek és kudarcok ér­tékelése azonban az egész közös­ségé! A most lezártat megelőző esz­tendőben, azaz 1972-ben a szocia­lista iparban a bérköltség 10,7 százalékára alakult részesedési alap, de néhány iparcsoportban ennél jóval nagyobb arányú volt. A termelőszövetkezetekben a ta­gok havi átlagos munkadíja meg­haladta kétezer forintot. Az ipar­ban a száz forint lekötött esz­közre jutó nyereség 10,99 forintot tett ki, 48 fillérrel többet, mint 1971-ben... E summázó, átfogó tények ugyan jó iránytűk, de az ipari, a mezőgazdasági üzemnek azt kell felmérnie, hogy honrtét indult 365 napja, s annak eltel­tével hová érkezett? Oda-e, aho­vá akart, vagy itt-ott vakcsapás­ra tévedt, ingoványon egyensú­lyozott, lassan vagy gyorsan ha­ladt, nemcsak szándékaihoz, ha­nem — ami még fontosabb — tehetőségeihez mérten? ÍZ iderül majd, itt meg amott mennyi tesz a nyereség, hogyan gazdálkodott a gyár, vál­lalat, szövetkezet. Ott cseleked­nek helyesen, ahol nem ragad­nak meg a bűvös számnál, ajinál, hogy mennyi... mármint a ré­szesedési alap a termelőszövet­kezetekben az egy munkanapra jutó, s még ki nem fizetett ki­egészítő részesedés. Tekintsenek távolabbra is, keressék, kutas­sák az összefüggéseket, lássák a termelés, az értékesítés, a jöve­delmek alakulásának egész folya­matát. Mert nem a főhatóság­nak benyújtandó mérlegért, a be­vételi főigazgatóság revizorainak elégedettségéért túlóráznak most a könyvelők. Hanem elsősorban azért, hogy vezetők és beosztot- t tak, műhelyek és irodák dolgozói oiiúíjának abból, ami jobb le­tétéit ‘volhaí'^égyütt1 örüljenek a sikernek, a népgazdaság, a válla­lat és az egyes dolgozók pénztár­cájába kerülő összegnek, s együtt alakítsák a terveket, amelyekből majd megint, esztendő múltán, számoszlopok állnak össze. S e számoszlopok végeredménye nem a könyvelőkön, legalábbis jó­részt nem rajtuk múlik. Mészáros Ottó nek, rostsütő vagy bográcshely, vagy hová tehet behúzódni egy kis kártyapartira, ha nagy a meleg? Ennek a temérdek tennivaló­nak szakszerű közlésére vállal­kozott kilenc szerző, egy fényké­pész és egy rajzoló. Az ő mun­kájukat, tanácsukat szerkesztet­te eggyé Lelkes Lajos. A könyv címe: Virágoskert, pihenőkert. A Mezőgazdasági- Kiadó gondo­zásában jelent meg. A tőkés világ egyik-másik gaz­dasági jelenségét illetően mi sem ülünk ^páholyban”, ahonnan kívülállóként szemlélődhetünk. Érvényes" ez a megállapítás a valutaválságokra, s még inkább a tőkés gazdaságokban végbe­menő és a tőkés világpiacon tük­röződő inflációra. A főbb tőkés országokban mind az ipari ter­melői árak, mind pedig á kis­kereskedelmi árak az utóbbi 5—6 esztendőben folyamatosan és nö­vekvő mértékben emelkedtek; az alapvető • fontosságú, nyers­anyagok világpiaci áralakulását kifejező úgynevezett „Reuter”- index pedig 1968 átlagához ké­pest az idei év közepéig csak­nem 200-ra emelkedett, ezeknek a nyersanyagoknak az árszintje — nem egészen hat esztendő alatt — megkétszereződött. A tőkés infláció gyorsuló ira- jna szükségszerűen veti fel a kérdést, mennyiben belolyásol- ja ez a jelenség a belföldi ár­színvonalat, s ha befolyásolja — ez már válasz a kérdés első ré­szére —, milyen pénzügyi-gaz­dasági eszközeink vannak arra, hogy a tőkés világpiaci árak „begyűrűzését” a hazai árakba mérsékeljük, jelképesen szólva az áremelő hatást a határon megállítsuk, vagy legalábbis tompítsuk. Az inflációs nyomás ellen Magyarország árucsereforgal­mának több mint kétharmadát a szocialista, mindenekelőtt a KGST-országokkal bonyolítja te, s ennek következtében a külke- resedelem által közvetített inflá­ciós nyomással szemben védet­tebbek vagyunk — természete­sen szocialista partnereink is —, mint más országok. A KGST- piacon az árak viszonylagos sta­bilitása érvényesül, ám öt éven­ként — általában egy-egy új középtávú tervidőszakra — felül­vizsgáljuk és kiigazítjuk az ára­kat, mégpedig a világpiaci ár­helyzet figyelembevételével. Mivel a világpiaci árak az inflá­ció következtében felfelé halad­nak, ez a hatásuk, késleltetve és szakaszosan a KGST-piac árai­ban, árszintjében is kifejezésre jut; Az már részletkérdés — és a tendencián mit sem változtat —, hogy a konjukturális árha­tásokat 1 igyekezünk semlegesíte­ni.'A jelenlegi KGST-árak 1975 végéig érvényesek és rögzítettek, 1976-ban azonban már a módo­sított és kölcsönös megegyezés­sel kialakítandó árak lépnek ér­vénybe. Más a helyzet a nem szocia­lista országokkal 'folytatott ke­Rába—Man motorok a vasútnak • 200 Rába-Man HM—6 típusú Diesel-motort épített be a felújítás so­rán a MÁV Szombathe­lyi Járműjavító üzeme a mellékvonalú motorko­csikba. A Rába-Man motorok lehetővé teszik a nagyobb sebességet. (MTI foto: Matusz Ká­roly felvétele — KS) reskedelemben, ahol általában a mindenkori piaci árakon kötjük az import- és exportüzleteket. Ezek a piaci árak az infláció következtében gyorsan emelked­nek, s -ha korlátlanul érvényesí­tenénk a külső és belső piaci árak szoros kapcsolatának az el­vét, akkor az importtermékek — anyagok, fogyasztási iparcikkek, gépi beruházási javak — hazai árai ugyanazon az úton halad­nának, mint a tőkés országok­ban, azaz szüntelenül és gyor­suló ütemben emelkednének. A tartalékalap Árrendszerünk megalkotása­kor azonban nemcsak a világ­piaci és a belföldi árak szoro­sabb kapcsolatának megteremté­sét tűztük ki célul, hanem egy­szersmind a belföldi termelői és fogyasztói árak viszonylagos stabilitását is. Épp ez utóbbival kapcsolatban — a konjukturális ármozgások kiszűrésére — létre­hoztuk az import árkülönbözeti tartalékalapokat, egyebek között a déligyümölcs, a kávé, a gyapjú és a különböző műanyagok bel­földi árszintjének stabilizálásá­ra. A tartalékalapok elvben a következőképpen működnek: arnikor az említett termékek vi­lágpiaci árai csökkennek, az eb­ből származó árnyereséget a tar­talékalapba, a kasszába kell he­lyezni, konjukturális áremelke­dés esetében viszont az alapból kell fedezni a tényleges beszer­zési és a belföldi ár közötti kü­lönbséget. Konjukturális áremelkedések kel és. ármozgásokkal ugyan szá­moltunk, nagy mértékű tőkés inflációval viszont nem. Emiatt a tartalékalapok sem bizonyul­tak elégséges eszköznek: ugyan­is a konjuktúra lanyhulásának időszakában is a korábbinál — a konjuktúra előttinél — ma­gasabb a világpiaci árszínvonal, tehát az. eredeti elképzelésekkel ellentétben ebben a szakaszban is támogatni kell a belföldi árat, amire a tartalékalapban rend­szerint nincs fedezet. Mivel a belföldi termelői és fogyasztói árszint, ‘viszonylagos stabilitását fontosabbnak tartjuk, mint_ a világpiaci és' a belföldi árak kö­zelítését, a költségvetés 1968 óta' csaknem 15 milliárd forinttal dotálta 'ázv Importot, aZ árkülön- bözeti , tartalékalapokat. Ily mó­don biztosította az árak stabili­tását egyebek között a cukornál, a cementnél, a kőolajnál és még számos terméknél. (Nemcsak a Szovjetunióból importálunk kő­olajat.) Miközben a „Reuter”- index megduplázódott, nálunk csak néhány hatósági áras ter­méknél — kohókoksz, színesfé­mek, alumínium, műanyagok, fenyőfűrészáru, tégla, cserép, betonáru — került sor áremelés­re, amely általában 10—15 szá­zalékos volt. A tőkés piacokról importált termékek — elsősorban a leg­fontosabb alapanyagok és ener­giahordozók — árkülönbözeti alapokból és a költségvetésből való támogatása, árainknak vál­tozatlan szinten való tartása nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon az ipari termelői 'árak színvonala 1969—1972. között viszonylag kis mértékben, négy év alatt 6 szá­zalékkal emelkedett. (Francia- országban ez év tavaszán 12, az NSZK-ban 6,2 százalékkal volt magasabb az ipari árak szintje az. egy évvel korábbinál.) Aminek „ára” van Elmondható tehát, hogy rövid távon hatásosan védekezünk a tőkés infláció árfelhajtó hatásá­val szemben, az „árhullám”-ot a határokon feltartjuk, s a hazai árakba begyűrűző hatását az ed­digiek során erőteljesen mérsé­keltük. Mindennek azonban „ára” van, a viszonylagos ár- stabilitás előnyéért a hátrányo­kat is vállalnunk kell. A kül­piaci árváltozások semlegesítése következtében az árak nem in­formálnak pontosan a valóságos költségekről, a központi támoga­tással fenntartott alacsony ár többletimportra ösztönöz, mert a feldolgozott termékek exportjá­nál a vállalatok a többletámye- reséghez juthatnak. Ehhez a problémakörhöz tar­tozik, hogy azoknak a termékek­nek az árai is emelkedtek — pél­dául a vágómarháé, a vágóser­tésé, a hengerelt acéloké, az alu­míniumé —, amelyekben expor­tőrök vagyunk. Általánosságban jellemzi a helyzetet, hogy a vi­lágpiaci árak változásának szá­munkra előnyös hatásait a vál­lalatok szó nélkül tudomásul veszik, negatív hatások kivédé­sét pedig egyoldalúan a költség- vetésre hárítják. Mindez arra utal, hogy a tőkés inflációval, áremelkedéssel kapcsolatos gaz- dááá'éir '■ pénzügyi. és' árszabályo­zási gyakorlatunk ■ jócskán tar­talmaz ellentmondásokat ame­lyeknek kiküszöbölése azt igény­li, hogy • a viszonylagos árstabili­tás terheiből a vállalatok is töb­bet vállaljanak. Garamvöigyi István Tanítanak a brigádtagok A jó termelési eredmények egyéb feltételei mellett a mun­kaerők állandó és színvonalas utánpótlásáról is gondoskodnia kell minden üzemnek, vállalat­nak. A korszerű gépekben rejlő tehetőségek kihasználása, a ha­tékonyabb munkaszervezés mag­valósítása csak képzett munkás­gárdára .alapozható. A Férfi Fehémeműgyár bajai gyárában szalagrendszerben fo­lyik a termelés. Ahhoz, hogy egy kezdő dolgozót a végzendő rfiun- kára betanítsanak, mindössze öt-hat napra van szükség. A gyakorlóteremben töltött idő alatt a képességek alapján vá­lasztják ki hogy ki kerül majd a szabászatra, a varrodába, ki­ből tesz ügyes gombozó vagy va­saló. Az első' héten csupán egyet­len művelet alapos elsajátítá­sára van tehetőség, ám a tanuló­műhely a továbbiakban is nyit­va áll mindenki előtt. A tanulni vágyókat szakképzett szocialista- brigád-tagok segítik az újabb és újabb munkamozzanatok begya­korlásában. Aki betanítottból szakmunkássá akar fejlődni, er­re is talál tehetőséget a felnőt­tek számára évente megrende­zett rövidebb tanfolyamokon. A műhelyekben serénykedő 43- is­kolás korú fiatal pedig három­éves oktatás során ismerkedik meg a fehérneműkészítés tudo­mányával, hogy a szakmunkás­bizonyítvány megszerzése után hozzáértését a termelésben ka­matoztassa. A Férfi Fehémeműgyár bajai gyárának vezetői a megbecsülés ösztönző erejével igyekeznek odahatni, hogy a munkáslétszám döntő többségét alkotó nődolgo­zók közül minél többen vállal­kozzanak a szakmunkásvizsgára. Tudják, hogy a központi irány­elvek szem előtt tartásával saját termelő kollektívájuk érdekeit szolgálják. A. T. S. Vegyi anyagok és a rák Az amerikai rákkutató intézet kutatói új, viszonylag gyors és egyszerű módszert dolgoztak ki annak eldöntésére, hogy vala­mely kémiai vegyületnek van-e rákkeltő hatása. A vizsgálandó anyagot vemhes hörcsögnősté­nyekbe fecskendezik, majd né­hány nap múlva kipreparálják az embriót és sejtjeit mikroszkóp alatt megvizsgálják, hogy rossz­indulatú elfajulás jelei mutat­koznak-e. A gyanús sejteket má­sodik állatba ültetik be, ahol azok. ha a gyanú beigazolódik, 3—16 héten belül tumort okoz­nak. Nem volna értelme, hogy a vizsgálandó vegyületet egysze­rűen az embrió sejttenyészetébe ültessék át, mert akkor nem de­rülne ki, hogy maga az anyag, vagy annak valamilyen anyag- csereterméke a veszedelmes. A módszer előnye, hogy ked­vező esetben alig három hét alatt bebizonyítható egy anyag rákkeltő hatása. A hagyományos vizsgálati módszerekkel ez több >évig tart, amelyhez több száz kísérteti állat szükséges. HOVA KERÜLJÖN A CSERJE? Virágoskert, pihenőkert Papp Zoltán Léncső a! az Lagsorba A személyazonosság meg- | állapítása könnyebb volt, mintsem első pillanatban gondol­ták. Noha a halottnál semmi féle igazoló vagy kilétére utaló ira­tot nem találjak, ruházatáról, használati tárgyairól gyorsan ki­derítették, hogy valamennyit kül­földi üzletben vásárolhatták. Kérdés: vajon maga a személy külföldi-e? S ha igen, legálisan avagy illegálisan lépte-e át a határt? A nyomozásnak ebben az eset­ben kivételesen szerencséje volt. Az egyik fővárosi szállodából je­lentették a központi ügyeletnek, hogy a 335. szobában lakó ven­dégük egy hét óta nem jelent­kezett, noha azzal távozott el tőlük, hogy egy nép múlva visz- szatér. Szobájában, halmijai között megtalálták útlevelét, - minden egyéb iratát. A fénykép alapján aztán könnyű volt az azonosítás. Sőt, mind a nappali, mind az éjsza­kai portás, valamint a szobaasz- szony, és még az éttermi fő­pincér is felismerte a halottban a náluk lakó urat, aki néhány héttel ezelőtt Svájcból érkezett'. Géczi Lászlónak hívják. 1944- ben hagyta el az országot. S azóta most járt először újra itt­hon, szülőhazájában. Iratai, holmijai közt semmi, olyat nem találtak, ami ötletet, támpontot adott volna a további nyomozáshoz. Időközben sikerül megállapíta­ni a halál beálltának időpontját, valamint az esemény körülmé­nyeit is., Ezek szerint az idegen azon a hét végén hatolt be a négyes számú villa földszinti lakásába, amikor Gedeonék éppen dunán­túli rokonaiknál vendégeskedtek. Mindannyiójukat körülménye­sen lenyomozták: tökéletes, meg- támadhatatlan alibival rendelkez­tek. Különben sem jöhettek számba gyanúsítottként. Tehát: Gedeonék oda voltak Dunántúlon. Az idegen' behatolt a lakásba, és le akart menni az alagsorba. Félretolta • a szőnye­get, fölemelte a csapóajlót és rá­lépett az, első lépcsőfokra. Pontosán oda, ahová Gedeon néhány nappal előbb egy Vado­natúj pocokfogót helyezett el. A drótváz nagy erővel rá­csapódott az idegen lábfejére. A férfi megijedt, elvesztette egyen­súlyát és fejjel előre lezuhant a lépcsőn. A csapóajtó lecsukódott utána. Hétfő reggel pedig Ge­deonná visszatette helyére a sző­nyeget, miközben 'szidott egy sort férjén,, hogy már megint ren­detlenséget csinált. A halál oka: koponyaalapi tö­rés. Ez eddig már rendben is lett volna. Hátra maradt azonban a nagy kérdés: miért jött Géczi pont ebbe a városba, és mit keresett a négyes számú villa alagsorában ? Mert az egyik fiatal nyomo­zónak változatlanul az volt a véleménye, hogy keresett vala­mit. A többiek nem hittek neki. De persze ezzel nem volt lezárva a dolog. Utána' kellett nézni a tényeknek. Amit megtudtak, az, bizony nem túlságosan támasztotta alá a fiatal dekelív hipotézisét. Géczi máshol született. A fel­tárt adatok szerint se rokoni, se egyéb kapcsolat nem fűzte eh­hez a városhoz. De még ennél is tovább akar­tak menni a bizonyításban. Tü­zetesen átvizsgálták a villa alag­sorát. Kezdve a lépcsőlejárótól, egészen a rabitzfallal elválasz­tott tüzelőtárolókig. Végigkopogtatták a falakat. Különleges, a röntgenkészülékhez hasonló szerkezetet hoztak, .amely kimutatja a falban található idegen tárgyak jelenlétét. Felásták a pincék földjét. (Jó alapos munka volt, mirt mind Gedeonék, mind a fölöttük lakók igen lelkiismeretes, előrelátó em­berekként ekkorra már beszerez­ték régen a téli tüzelőt. Jó né­hány mázsa fát, szenet keltett megmozgatni a nyomozás érde­kében.) Dehát hiába. Itt sem találtak az égvilágon semmi olyat, ami a legkisebb gyanúokra is engedett volna következtetni. Ezek után a fiatal rendőrtiszt­nek is fel keltett adnia hipoté­zisét. Az ügy utóélete persze azért a hivatalos előírásoknak megfele­lően zajlott te. Több hónapon át figyeltették a környéket, és magukat a házakat. Sok mindent megtudtak — csak éppen egészen más irányú dol­gokat, ám semmi Olyat, ami a napirenden tevő üggyel lett vol­na kapcsolatos. Ezért aztán egy napon a nyo­mozást vezető tiszt dosszébe rak­ta az összes aktákat. A dossziét pedig elhelyezte az irattárnak abban a részlegében, ahol az ideiglenesen lezárt ügyek iratait gyűjtötték össze. Ezután már ez tesz a helyük. Egészen addig, ameddig valami új nyom, adat nem merül föl, ami szükségessé teheti a nyomo­zás újrakezdését. Vagy ameddig az ügy végleg el nem évül. Akik foglalkoztak vele, az utóbbi bekövetkezésé­ről voltak mélységesen meggyő­ződve. (Folytatjuk.) E

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents