Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-08 / 5. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. január 8. \ Eredmények Dunavecsén Számvetés és előretekintés a nagyközség tanácselnökével Sikerült-e teljesíteniük az elmúlt évi célkitűzéseket, mi lesz a legfontosabb teendő az új esztendőben? Ezek a leggyakrabban elhangzó kérdések ilyenkor az év első napjaiban. Mi is ezekkel a kérdésekkel látogattunk Dunavecsé- re, a nagyközségi tanácshoz. A hivatali szoba falán térképvázlat, az asztalon a település általános rendezési tervének egy gondosan bekötött példánya. .Akivel pedig az elmúlt év eredményeiről, s az 1974. évi feladatokról.beszélgetünk: Majer Imre tanácselnök. PANORÁMA Az örök fagy hazájának kutatói — Tavaly két nagyobb program megvalósítására irányítottuk a figyelmet: a lakásépítésre és az oktatási intézmények fejlesztésére. Közbeil egy harmadik dolgot is sikerült megoldani: új tüdőgondozó intézet működik a nagyközségben, augusztus óta. Talán kezdjük az egészségüggyel. Az új objektummal milyen szintre került e fontos terület? — A tüdőgondozót 2 millió 200 ezer forintból építettük. A jelentős összeg felét a megyei tanácstól kaptuk. Köszönet, érte mindazok nevében, akiknek jobb egészségét szolgálja. A korábban épült szakorvosi rendelőintézettel és a mentőállomással együtt tulajdonképpen a környéken élő mintegy ötvénezer ember egészségügyi ellátását sikerült a kívánatos szintre emelnünk. Csak a teljesség kedvéért: félév' óta két fogszakorvos dolgozik Dunavecsén. — Következzen a lakásépítés. Hányán költözhettek új otthonba a nagyközségben? — Többszintes telepszerű építkezést folytatunk az OTP közreműködésével. Tavaly 12 lakást vehettek birtokba az építtetők, további 20 lakás 1974 első felében talál gazdára. Ami a mi feladatunk volt, azt teljesítettük — hiszen a lakótelep teljes közművesítése elkészült. Figyelemre méltó a magánerős, családiházépítés üteme. Amíg évekkel korábban csak 10—15 család szánta rá magát, hogy építkezzen, addig tavaly összesen 42 család költözött korszerűbb, tágasabb otthonokba. A mérlegünk tehát: egy év alatt félszáz lakás. — Milyen eredmények születtek az oktatási intézmények korszerűsítése terén?- — A két épületben működő ^áWaláh’ós iskola valamennyi tan- lf<fe'fmét -"és kisegítő'1 Helységét, valamint a 120 személyes napközi otthont ellátták műanyagpadlóval. Gondolom a szülők örömére is, mert a régi olajos padló nyomait ezentúl aligha láthatják gyerekeik ruházatán. Jelentős eredménynek tartom, hogy végre sikerült beszereltetnünk mindkét épületbe a központi fűtést és elkezdtük a bútorzat kicserélését is. Ez utóbbi folyamatosan zajlik — anyagi lehetőségeinktől függően. Az elmondottak egyenes következménye, hogy az oktatómunkát is korszerűbbé sikerült tenni: bevezethették a szaik- tantermes oktatást és a tornateremtartozékai is gyarapodtak néhány új sporteszközzel. Beszélgetés közben arra is fény derült, miként tudták előteremteni a mintegy két és félmillió forintot? Ennyibe került ugyanis az iskola és napközi „nagykorú- sítása”. Majer Imre felkészült erre a kérdésre is. Egy kimutatás tanúsága szerint másfél milliónyit a felújítási és fejlesztési alapból, egymilliót pedig társadalmi összefogásból, teremtettek elő. Gondolom azt felesleges részletezni, milyen úton módon lehet egymilliónyi „aprópénzre” váltani a társadalmi összefogás erejét. Mégis ide kívánkozik: a nagyközség valamennyi üzeme, termelőszövetkezete, és a társadalmi szervezetek megtették a magukét ki pénzzel, kd anyaggal vagy éppen sportszerek vásárlásával segítette az ügyet. Egyetlen dolog maradt csupán homályban az, hogy melyik szerv milyen mértékben. A tanácselnök úgyanis így. érvelt: fura dolog lenne rangsorolni — hiszen mindenki ereje szerint segített. — Idén mi a legsürgetőbb tennivaló? Az óvodák ügye. A jelenlegi helyzetről csak' annyit, hogy a két óvodában a lehetséges 125 helyett 160 csöppségnek szorítottunk helyet. Az igényjogosultak közül senkit sem utasítottunk várakozásra — de ilyen áron. A zsúfoltság mellé párosuló gond sem csekély: rendkívül korszerűtlenek az épületek. A II. számú óvodát nem is érdemes felújítani. Hogy mi a tennivalónk? A felújítási alapunkból mintegy másfél év aíatt átépítjük a központi óvodát és közben előkészítjük a Vöröshadsereg útján felépítendő ,új óvoda terveit és anyagi fedezetét. Majer Imre óvatos fogalmazása mögött egy nagyonis reális tény húzódik meg. Az, hogy csak akkor kezdik az építkezést, amikor együtt , van a szükséges pénz. Mert ugye légvárakat könnyű építeni. De óvodát csak akkor, ha van miből. A beszélgetés végén szóba került a negyedévenkénti vezetői megbeszélések gyakorlata. Hogy ez miként kapcsolódik a szociális kommunális fejlesztéshez? Nagyon is gyakorlatias módon. Ezeken a kötetlen tanácskozásokon a községi pártbizottság, a tanács, a társadalmi szervek és valamennyi gazdasági egység vezetői részt .vesznek. Sokoldalúan megvitatják az adott időszak legfontosabb településfejlesztési tennivalóit. Kialakítják előzetesen a rövidebb és hosszabb távra Vonatkozó koncepciókat, minősítik azokat és csak azután kerülnek a döntésre illetékes testületek elé. És még valamiről említést kell tenni: nem csak arról esik szó, mit érdémes megvalósítani. A tanácskozás résztvevői arról is nyilatkoznak, hogy az általuk képviselt szervezet vagy gazdasági egység közössége mit tesz le a falu asztalára. Hogy tavaly nem voltak „szűkmarkúak” azt már tudjuk, és miért lenne másként 1974-ben. — óa — A Minisztertanács rendelete a főtanácsosi és a tanácsosi cím adományozásáról A Magyar Közlöny legutóbbi száma közli a Minisztertanács rendeletét az állam- igazgatási és az igazságszolgáltatási szerveknél a vezetői és az ügyintéző munkakörben dolgozóknak adományozható főtanácsosi és tanácsosi cím feltételeiről. A cím annak a kiemelkedő, tartósan jó munkát végzői és példás magaviseletű dolgozónak adható, akinek megfelelő képesítése/ szakmai gyakorlata van és egyéb feltételeknek is megfelel. A főtanácsosi és tanácsosi címek a minisztériumoknál, az országos hatáskörű, szerveknél, a fővárosi, a megyei, a megyei városi, a városi és a fővárosi kerületi - tanácsok szakigazgatási szerveinél, valamint a népi ellenőrzés fővárosi, megyei, megyei városi szerveinél adományozhatok. E címmel a minisztériumokban ' „minisztériumi” az országos hatáskörű államigazgatási és igazságszolgáltatási szerveknél az ágazatra utaló jelzőt kell használni, amit az országos hatáskörű szerv vezetője határoz meg. A íj tanácsi szerveknél és a népi ellenőrzés területén e megtisztelő címek előtt csak az illető szerv szintjét meghatározó jelző használható. ‘ A főtanácsosi cím az állam- igazgatási és az igazságszolgáltatási szervnél a főosztályvezetői, vagy, szakigazgatási szerv vezetői, a tanácsosi cím pedig az osztályvezetői, vagy szakigazgatási szerv helyettes vezetői munkakörhöz a munka törvénykönyvében és végrehajtási rendeletéiben meghatározott kedvezményeket biztosítja. A dolgozó a cím viselésére munkaviszonyának fennállása alatt és azt követően, nyugdíjasként is jogosult. A főtanácsosi és tanácsosi cím a dolgozótól csak munkaköri kötelezettségének súlyos megszegése, vagy bűncselekmény elkövetése miatt indított fegyelmi eljárás során kiszabott büntetésként vonható vissza. A fegyelmi elbocsátás önmagában a cím elvesztésével jár. A dolgozót a címmel járó kedvezmények bármely munkaviszonyában megilletik, kivéve, ha munkaviszonyát saját elhatározásából szünteti meg és az államigazgatás vagy igazságszolgáltatás körén kívül helyezkedik el. Pótlékra csak abban az esetben jogosult, ha munkaviszonya államigazgatási vágy igazságszolgáltatási szervvel áll fenn. (MTI) A Szovjet Tudományos Akadémia alacsony hőmérsékleti viszonyokat kutató tudományos intézete évente több mint 100 tervet és elképzelést nyúj be azoknak a vállalatoknak, melyek az örök fagy hazájában dolgozó gépeket és berendezéseket készítik. Ehhez hasonló-kutatóintézet sehol .sincs a világon. Mélyen a föld alatt levő laboratóriumaiban különleges műszerek és számítógépek segítségével tanulmányozzák azokat a fizikai-vegyi folyamatokat, melyek a teljesen átfagyott talajban végbemennék. A Szovjetunió területének csaknem fele' az örök fagy birodalmában van. Ugyanakkor ezen a területen találhatók az ország legnagyobb nyersanyag- és energetikai tartalékai, itt kell tehát felépíteni számos fontos iparvállalatot, elektromos erőművet, utakat, vasutakat, városokat. Az építők gyakorlata azt bizonyítja, hogy figyelembe kell venni azokat a folyamatokat, melyek a talajban az időleges felmelegedés hatására végbemennek. Az intézet .munkatársai számos' módszert dolgoztak ki a fagyott talajon történő építkezéshez, bányák ■ műveléséhez, új források felkutatásához. A kutatásoknak rendkívül nagy tudományos és gyakorlati jelentősége .van. Nemrég, itt tartották 14 európai, ázsiai és amerikai ország kutatóinak találkozását, akik valamennyien azzal foglalkoznak, hogyan lehet kutakat, gázvezetékeket és gyárakat építeni földünk alacsony hőmérsékletű vidékein. # Az intézet laboratóriumában modellezik a fagyott talajban végbemenő fizikai-vegyi folyamatokat. • Ennek a Jakutföldén épülő erőműnek az intézet dolgozói segítettek kiválasztani az építéshez legmegfelelőbb helyet. APN Ne maradjanak ki! A meghívó szövegét a klasz- szikus szépségű Bodoni antiqua betűcsalád tagjaiból szedték. Fényes papírra nyomtatták, és a kis ipartelep avatására szolgál belépőül. , . -jf-... Íme a program: Fogadás — ünnepélyes üzembe helyezés — nagygyűlés az üzem dolgozóinak részvételével. Ezt követően ebéd. Pálinka, konyak, cola, dupla, szendvics — lehet, még nem teljes a lista — a mintegy másfél tucat ünneplőnek, tehát a házigazdáknak és vendégeknek. Már a fogadáson. „Ezt követően ebéd” — olvasom újra. — A munkásoknak is? — mutatom az egyik házigazdának. ■ — Aá, neem... — Furcsán néz rám. ingatja a fejét. Pedig már egy-két líete ők termelnek a kis telepen. Két műszakban. Akik most bent vannak, kétszerannyian ha lennének, mint az ünneplők. Hiszi a piszi, hogy tönkrement volna bele az anya- vállalat, ha a munkásoknak is „fizet egy ebédet”. Vagy nagyobb üzem avatásakor a munkáskollektíva képviselőinek. A legderekabbaknak — mondjuk —, hogy mégse kerüljön any- nyiba. De legalább lennének a munkásokból is. mint a meghívottakból. Ha már holmi kis ihajláré nélkül nem tudunk se tv-t átadni, se üzemecskét felavatni. Persze; nézőpont kérdése, hogy egy szolid ebéd „dinom-dánommá” dagaszt-e egy ünnepélyes átadást. Ami — legyünk optimisták — egy létesítménynél egyszer következik el. S olyankor mégiscsak örül minden érdekelt. Csupán akkor van/ szépséghiba, ha a munkásokat — képviselőiket — kifelejtetik a meg- vendégelésből. Gondolkoztam már, miből „táplálkozik” ez a memóriazavar? Ha már költséget fordítanak az avatásra, pár személy többleten nem múlhat. Nem is itt a feledékeny- ség nyitja. Részben talán azon a nem egészen gilt beidegzettségen, hogy mikor üzembe helyezünk, avatunk, átadunk, megnyitunk, szónoklatainkban. újságcikkeinkben így hangsúlyozzuk: „Kapott a község ... Kaptunk...” Miért mindig ez a kaptunk? Kiféle—miféle rajtunk kívülálló volt olyan kegyes, hogy adott nekünk egy óvodát, ebédlőt, utat stb? Mikor a rávalóért mi dolgoztunk meg. Nekünk kellett ahhoz emelni a termelékenységet, okosabban dolgozni, mint tegnap, hogy összegyűljön például egy zöldségboltra való. Ha csak azt sulykoljuk magunkba, hogy mi mindig k a- p u n k, s azt időnként sem hangoztatjuk, hogy mindéi), amivel gyarapítani tudjuk közös vagyonúnkat, a mi erőfeszítéseinkből, kezünk, értelmünk munkájából, ügyességéből fakad, a szocialista tulajdonosi tudatot is bizonytalanná teszi. Ha el nem nyomja. S bizonyos rétegeknél, egyedek- nél, csoportoknál, akik megszokják, hogy ők hivatottak avatásra, megnyitásra, kicsírázik ilyesféle érzés — ha tudat alatt is —: „M i adtuk nekik... Tőlünk kapták.” Köszönjék meg. Hogy még nekik is ebédet? Még mit nem! Tóth István Meg kell hagyni, a rend- • őrség meglehetősen hirtelen érkezett ki a helyszínre. Két kék-fehér úerhás kocsi, sebesen száguldva. Az egyik tán még szirénázott is közülük. A környékbeliek különben is meglehetősen kíváncsi természetűek, de a kialakulóban levő fejleményeket ismerve talán nem teljesen indokolatlanul gyűlt ösz- sze akkora tömeg a négyes számú ház előtt, mint amekkora percek alatt összeverődött. Igaz, Gedeonná már önmagában is érdeklődés felajzó látványt nyújtott. Ott állt az ajtóban és hangosan jajveszékelt: — Jaj istenem! Édes jó istenem! Hát mit tettem én. hogy ,ilyen borzasztó büntetést róttál rám?! Egy halott... Egy hulla, az én becsületes otthonomban!... Jaj istenem, jaj, istenem! Ezt a szégyent!... Az egyik nyomozó végül már nem bírta tovább idegekkel, és betessékelte a lakásba. Miközben a kint posztot foglalt fiatal rendőr tizedes halk, szinte kérlelő hangon szólogatni kezdte az egybegyűlteket: — Ne csoportosuljanak, kérem, Legyenek szívesek szépen tovább menni. Ez nem tartozik önökre.,.. Kérem, legyenek szívesek... Az emberek persze egy tapodtat sem tágítottak. Bent \ a' lakásban viszont megkezdődött a nyomozás nagy és igen szövevényes munkája. A specialisták a holttestet és a színhelyet kezdték alaposan megvizsgálni, a nyomozófőhadnagy pedig hozzáfogott Gedeonék kikérdezéséhez. Munkája — ez már az első pillanatokban kiderült — távolról sem ígérkezett könnyűnek. Lévén, hogy Gedeonék még annak ellenére is zavaros válaszokat adtak, hogy az égvilágon semmiről nem tudtak. Úgyhogy bizonyos időbe telt, amíg a nyomozónak sikerült összevissza-beszédükből kihámozni az egyszerű, áttekinthető, ám igen negatív tényt: nem láttak, nem hallottak, nem tapasztaltak semmit. Azt már könnyebben megállapították, hogy nem hiányzik semmi a lakásból. A halottat — igaz, eléggé rossz állapotban volt már a bomlani kezdett test — nem ismerték föl. Mindketten határozottan állították, hogy soha életükben nem látták, s el sem tudják képzelni, hogyan-miként kerülhetett ide. Míg Gedeonéknál Gedeonékkal bajlódtak, addig két másik nyomozó a szomszédos villákat járta sorra valami nyom után kutatva. Határozottan állítható, hogy ebben az esetben különös balszerencsében volt részük. A két testvér közül, akik azon az éjszakán fölriadtak a földszintről felszűrődő zajokra, egyiket sem találták otthon. Laczkó viszont nyugodtan nézett a rendőrök szemébe: ő tényleg nem tudott semmiről.. hiszen aludt, mint a bunda. Horváth viszont ekkor éppen kórházban feküdt. Felesége meg úgy gondolta, miközben tagadó válaszokat adott a detektívek kérdéseire. felesleges lenne előhozakodni azzal a cigarettafüstszaggal. meg a két, állítólag néhány centiméternvire elmozdított ládával. Végül is szinte egészen biztos, hogy nem volt cígarettafüstszag, és hogy azokat a ládákat a. kutya sé mozdította el a helyükről. Ha viszont ő most élőhozakodik a képzelődésre különben is erősen hajlamos férje ködös feltételezéseivel, akkor jegyzőkönyvbe veszik az-egészet. Még tán házkutatást is tartanak. Föltúrják a lakást. Vagy esetleg tanúskodni is el kell menni. Már pedig az ilyesmitől Hor- váthné jobban irtózott, mint az a bizonyos Ördög attól a bizonyos tömjénfüsttől. Még egy ember adhatott volna felvilágosítást a nyomozóknak. Azonban ő is mélységesen hallgatott. Az egyes számú villa emeletén lakó Benkő János nevezetű férfi. Ö volt az egyetlen, aki többször is látott az utcában, a házak körül, napközben,. de főleg délelőtt ólálkodni egy eléggé idős férfit. Benkő rokkant ■ nyugdíjasként otthon dolgozgatott. Suszter volt, cipőket javított v naphosszat. De ráérősen forgatta a dikicset, meg a suszterkalapácsot. Nem volt sietős a dolga. Ezért aztán gyakran kibámult az utcára hátha akad valami érdekesebb látnivló. Ő viszont abból kiindulva hallgatott, mert félt, hogy túlontúl magára vonrja a rendőrség figyelmét. Volt ugyanis Benkőnek egy titka: orgazdától vásárolt anyaggal dolgozott. íme, így nehezülhet meg egy nyomozás még akkor is, amikor van elegendő tény valamilyen észszerű hipotézis felállításához. De azok ismerete nélkül a rendőrség kénytelen volt sötétben tapogatózni. Legfontosabbnak látszott a halott kilétének mielőbbi megállapítása. (Folytatjuk) i
