Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-31 / 25. szám

1974. január 31. 0 PETŐFI NÉPE • 9 Ria Kom: A kakukkos óra Sorok a halasi csipkéről Paul és Paulina újdonsült há­zasok. A kettő egy test, egy lélek, csupán Paulinának volt egy Hi- fogásolnivalója Paulon. Paul ugyanis hetente egyszer kuglizni járt, s ez gyakran az éjszakába is belenyúlott. A sok magányos éjszaka után Paulina kijelentette: „Legkésőbb éjfélkor itthon legyél”. Ismét eljött a kuglizás napja. És ezen a napon ünnepelte az egyik „sporttárs” a születésnap­ját is. A hütött sörnek persze Paul se tudott ellenállni, s mire észbekapott, rég elmúlt éjfél. 3 óra előtt aztán hazaindult. Óvatosan nyitotta az ajtót, a cipőit a kezében vitte, s pont a hálószobába akart belépni, mikor a kakukkos ' óra háromszor ka­kukkal kiáltott. Paul összerez­zent, morgott valamit, de aztán kapcsolt. Alig hangzott el a harmadik kakukk, mély levegőt vett és ki­lencszer utána kakukkolt. Sike­rült. Ha Paulina felébred — ak­kor ugye pont 12 van, s 6 pon­tosan megérkezett. De Paulina mélyen aludt to­vább. Csupán másnap reggel je­gyezte meg: — Drágám! Meg kell nézetnünk a kakukkos óránkat. — Miért? — kérdezte Paul ár­tatlanul. — Mert elromlott mofbly- gott sokat sejtetöen Paulina. V Ma éjszaka háromszor egész normálisan kakukkolt, aztán azt mondta: Te jó Isteni Végül pedig kilencszer Így csinált: „Miau!” (Fordította: Steiner Katalin) Zebrán 9 „Én ám már a zebrán Is tu­dok Járni.. (Tóth Sándor (elvétele) A leheletfinom, súlyát tekintve az arany­nál is drágább halasi csipkére anyagi gon­dok vetnek árnyékot. Kérdéses, hogy mi ala­kul ki a kéziszövés tiszta művészete és a pénzügyi megkötések találkozásából? Sokszor és sokféleképpen írtak már erről a termékről. Megesett például, hogy csipke- Verésről szóltak a varrás helyett. Népművé­szeti csodáról beszéltek a fárasztó munka, a türelem próbatétele és a nehezen kiküzdött elismerés helyett. £s az sem úgy van — mint néhol olvasni lehetett —, hogy ez a te­vékenység családon belül öröklődik tovább. A hajlam elengedhetetlen a megtanuláshoz, de évek kitartó gyakorlására és munkájára van szükség. Most másféle, kevésbé roman­tikus szempontból emelünk nagyítóüveget a híres kiskunhalasi műremek fölé. A halasi csipkevarrás iparművészet, amely egyidős a századfordulón született nagyma­mákkal. A csipke pihekönnyű, csupán cér­nából áll, minden alapanyagot nélkülöz, el­lentétben a brüsszeli és veléncei csipkével. A finomságát a pókhálóhoz, vagy akár a tű­nő árnyékhoz lehetne hasonlítani. Az országban 12 hivatásos var­róasszonyt foglalkoztat a Kis­kunhalasi Háziipari Szövetkezet. Közülük hárman a központi mű­helyben hajolnak a rámák, hár- tyapapírok fölé, illetve töltik ki a népies, magyaros motívumok kon­túrvonalait huroköltésekkel, kéz­zel beszövik a függőleges szála­kat. A többiek a városbeli, a kö­zeli kunfehértói, mélykúti, illet­ve budapesti otthonaikban for­gatják a különleges cérnát veze­tő, vékonyka, úgynevezett gyöngyfűző tűt. Fiatalabbak már alig akadnak közöttük, az átlag­életkor'40 év körül mozog. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy minél többet produkál a szövetkezet, az állam annál in­kább ráfizetne erre a tevékeny­ségre. A halasi csipke egy idő óta csaknem 100 százalékos dotációt élvez. Ez azt jelenti, hogy míg például egy táncosfiút vagy lányt ábrázoló, tenyérnyi munkadarab bére 793 forint, a fogyasztói ára alacsonyabb, 742 forint. Vagyis kevesebbért árulják, mint amennyibe csupán az elkészítése kerül. A rezsi- és egyéb költsé­gek, közterhek mellett még az anyag értékét sem hárítják át a vevőre. A Pénzügyminisztérium újab­ban kikötötte, hogy a támogatást nem a- forgalommal arányos mértékben juttatja, hanem egy meghatározott összeget, 140 ezer forintot ad évente, amivel a szö­vetkezet gazdálkodhat. Ez vi­szont kevésnek bizonyul ahhoz, hogy növeljék a termelést, tan­folyamot indítsanak az utánpót­lás fölnevelésére. A több száz­ezer forint értékű darabok kü­lönb környezetet érdemelnének a kiállítási múzeumban, és a mű­hely bővítése is indokolt lenne». A kisüzemnek számitó házi­ipari szövetkezet egyedül nem birja el a veszteség tehertételét, még úgy sem, hogy a csipkeké­• Íme, egy halasi csipkeremek. (Pásztor Zoltán felvétele.) mutatkozás, további két nemzet­közi nagydij és Diploma D’onore. Elsőrendű minősítések jelzik a sikeres pályafutást. 1 a kiskun városban csipketarsolyt varrtak királyi koronázásokra, térítőt ké­szítettek a holland trónörökösnő esküvőjére. Megannyi reklám, amelyeket — némileg felfrissítve — sokáig ki lehetne aknázni. Nem is olyan régen, az ötve­nes években, még 4 forint 17 fil­léres órabérért dolgoztak a csip­kekészítők. Érthetően csökkent azoknak 'a száma, akik próbára tették a tudásukat, türelmüket. 1965-ben tanfolyam indult 30 je­lentkezővel. Ma mindössze né­gyen dolgoznak az akkori részt­vevők közül. A munkabér az utóbbi időben emelkedett fel az óránkénti 13 forintra, ami — iparművészeti produktumról lé­vén szó — lehetne magasabb is. Ha a jelenlegi állapotot nem követi fejlesztés, elkerülhetetlen a visszaesés. Bár a külföldi ki­állításokon való részvétel olyan ritka mostanában, mint a fehér holló, az igény megvan, a halasi csipke exportképes. Egy tenge­ren túli üzletember, a szokásos, amerikai nagyvonalúsággal akár két mázsára adott volna meg­rendelést, ha vállalják. A csip­két természetesen nem,.yagonr. számra mérik, hiszen egy kézi­táskában elfér az egész évi ter­més. A jövedelmező értékesítési al­kalmakról, a kifizetődő piacokról mégsem szabad lemondani — épp a pazar szépségű termék jö­vője és a csipkekészítő nők ér­dekében. Átfogó intézkedésekre lenne szükség, ha nem akarunk olyan helyzetet, hogy léteznek a régi nagydíjak, de hiányzik az új csipke. A védjelen szereplő há­rom. keresztbe fektetett hal élte­tő levegő után kapkod. Halász Ferenc szítés a termelésnek alig 5 szá­zalékát teszi ki. Az eddigi meny- nyiséget meghaladó minden újabb munkadarab ráfizetéssel járna, csökkentené az egyéb cik­kekből származó nyereséget, amit 500, mással foglalkozó dolgozó hoz létre. A gyártás visszaesé­se, vagy megszűnése viszont a város hírnevének érdekét és a hagyományok ápolását sértené. A termelékenységet fokozni, gépesí­teni eleve nem lehet, a technoló­gia évszázadok múlva is ilyen marad, ha lesz még akkor halasi csipke. Tényleg, nincs kiút? A halasi csipke történetét, sorsát végigkísérte a pénz, a fi­nanszírozás kérdése. Sokszor a két tehetséges iparművész, az alapokat megteremtő Dékáni Ár­pád rajztanár és Markovits Má­ria kézimunka-tanítónő nagy akaratán múlott a termék élet- képessége. Már a születés előtt, a XIX. század végi kezdeteknél jövedelmező, exportképes cikk létrehozása volt az egyik cél. Az üzleti forgalom szempontja később sem halványodott el. Mostanában viszont mintha szemérmesebbekké váltunk vol­na. A jelek azt mutatfák, hogy lemondtunk a művészi halasi csipke külíötöj. forgalmazásáról, az érték megfizettetéséről. Hiány­zik az exporttevékenység. A ha­zánkba látogató külföldiek így hihetetlenül olcsón szerzik meg a cikket, hiszen a fogyasztói ár­ban a ráfordított költségeknek alig a fele térül vissza. Pedig mekkora lehetőség! Az első, 72 évvel ezelőtt lezajlott itthoni bemutatkozáson rögtön feltűnést keltett a szerényen meghúzódó kollekció. Aztán a St. LouLs-i világkiállítás Grapd Prix-díja, elragadtatott vélemé­nyek a milánói nemzetközi kiál­lításon. méltató szakcikkek soro­zata, bécsi, párizsi és berlini be­Ha ti csináljátok, akkor nem kell... Ki lenne képes megállapítani, hányán és mily sok alkalommal mondták el. írták le — s hallgat­ták meg, olvasták el — a követ­kező mondatokat. Csak éppen a megfogalmazás stílusa, a szavak rendje volt más és más. „A szocialista társadalom ma­gasabb szintű építése — a politi­kai, gazdasági alapok mellett és azok követelményeként — szük­ségszerűvé tette az emberek szak- j mai. általános és világnézeti mű­veltségének mind fokozottabb emelését. Ennek útja növelni az egész dolgozó nép műveltsé­gét; s ez nemcsak azokon az anyagi és szellemi feltételeken múlik, amelyeket a szocialista gazdálkodás és politika megte­remt, hanem a művelődési, ön­művelési igények felkeltésén és kialakításán is... Ehhez pedig nagy erőfeszítést igénylő társa­dalmi szervező munka szüksé­ges ...” Ugye lehetetlen kitalálni, hány­szor ismétlődik ezerszeres vissz­hangként a fenti, kissé jelentés- és vezércikk-..ízű” tétel. Melynek igazságát — ki is vonná kétség­be? Mármint elvben. Mert pél­dául a gyakorlatban már egyálta­lán nem olyan magátólértetődő „a művelődési, önművelési igé­nyek felkeltése, kialakítása”, s az ennek megvalósulását segítő „tár­sadalmi szervező munka” sem. Mert, hogy többet ne említsünk, ehhez esetleg az érdektelenségből kell kíváncsiságot ébreszteni, vagy éppen olyan emberi gyarló­ságot szükséges eloszlatni, mint mondjuk a hiúság, kivagyiság, presztízsféltés, féltékenység. 21 népfrontklub A művelődési munka mind kedveltebb, népszerűbb keretéül szolgálnak megyénk városaiban, községeiben a népfrontklubok. 21 működik már belőlük Bács-Kis- kunban, de megteremtésükre egy­re növekszik az igény. Ezek zö­mét a népfront több más szervvel közösen irányítja, és mondhatjuk — szervezi is. Az életre hívás azonban még nem minden. A meglévő klubokba életet is kell vinni. A klubélet kialakítása nem könnyű feladat Szerepüket akkor töltik be méltóan, ha mind a működés tartalmában mint kül­sőségeiben a színvonal az érde­kességgel, sokszínűséggel párosul. Eredményességükre. hasznossá­gukra igen jó példákat találunk már a megyében, mint amilyen a baja-alsóvárosi. vagy a lajosmi- zsei népfroníklub élete. A modern, mozgalmas, eleven klubtevékenység formálásában si­keresen működhetnek közre a népfront művelődési munkaközös­ségei. Az olvan emberek társu­lásai, akik önmaguk állandó mű­velésén túl városuk, községük kulturálódásáért is tenni akar­nak. Dacból — zsákutcába Azt állítottuk, terjed az óhaj népfrontklubok alakítására. Arra is céloztunk, hogv a szervezés már a kezdet kezdetén zsákutcá­ba juthat — talán néhány ember dacossága'miatt. A legutóbbi me­gyei népfrontelnökségi ülésen er­re is hoztak fel példát. Adva van egyik nagyközségünk, ahol még nincs, de nemsokára lesz műve­lődési ház. A néofrontelnök a két gazdag termelőszövetkezet egyiké­nek agronómusa. Már népfrontos szemléleténél fogva is lelkes pro­pagandistája az agrárszakemberek klubjának, hiszen számukat, mun­kásságuk értékét illetően szeren­csés helyzetben van velük mind­két szövetkezet. „Alakítsunk tehát agrárklubot!” — határozott a néofrontelnök tsz-ének szakembergárdája, és nyújtotta a kezét a „szomszéd- vári” kollégáknak is. „Hogy? — vonta fel önérzete­sen a szemöldökét a másik gaz­daság szakkollektívája. — Ha t i szervezitek a klubot, mi oda nem járunk.” Miért? Kívülállóként aligha tu­dunk többet felelni, mint: csak. Nem hisszük, hogy olyan mérvű személyi ellentétek lennének a két kis tábor között amely ugyan­annak a községnek vezető értel­miségeként munkálkodik a közös gyarapodásért, közvetlenül anya­gi oldalról. Lehet, hogy — mert a másik ötlete az agárklub, ez „derogál”, s befullasztják a kez­deményezést? Ebben a nagyközségben még itt tartanak. Klub — agrárszakembe­rek klubja sincs. önművelésen túl a közművelődésért is Hol van már ilyen gondoktól például a kisszállási népfront mű­velődési munkaközössége?! Ott is régi „bánat” volt a művelődési otthon hiánya. A népfront köz­vetlen közreműködésével, társa­dalmi összefogással megoldották. Függetlenített igazgató beállítását azonban ezután sem bírta el a falu pénztárcája. Az új intéz­mény irányítását a művelődési munkaközösség vállalta magára. A község igényeihez igazodó, dif­ferenciált közművelődési progra­mot dolgozott ki. szervez, rendez, s ellátja az otthon ügyeletét is. Szakmailag segíti az öntevékeny művészeti csoportokat Irányítá­sával jól funkcionál a nőklub, s az agrárszakemberek klubja. Hasonlóképpen tartja kézben szinte az egész közművelődési programot Lakitelek nagyközség művelődési munkaközössége. No persze ezeken a helyeken a köz művelődésének érdeke meg­előzi az egyéni rivalizálásból — csoportvetélkedésből — is táplál­kozó — ne haragudjanak meg a szóért — irigységet. Tóth István Nyelv és nemzetiség • Nagy számú szlovák, német és délszláv ember él ma is Bács- Kiskun megyében. Pedig az utób­bi száz-százötven év alatt a tör­ténészek sokszor emlegették a beolvasztási kísérletek eredmé­nyeit. Az' egyébként kitűnő Fé­nyes Elek statisztikus is azt irta 1843-ban egyik megyénkben nem­zetiségi községéről, hogy az ott élők „egészen elmagyarosodtak”. Még most, százharminc esztendő elmúltával is a falu lakosságá­nak nyolcvan százaléka nemzeti­ségi. Jól tudták mindig a hazánkban élő nem magyarok, hogy a nem­zetiségi érzés és tudat megőrzésé­nek egyik legfőbb eszköze az anyanyelv. Ezért ragaszkodtak hozzá, s igyekeztek védeni azt sokszor foggal, körömmel. Segít­séget kaptak ehhez a mindenkori legjobb magyar kortársaiktól. A haladó szellemű Mocsáry Lajos például így írt a múlt század második felében: „Hogy szabadon tanulhassa s művelhesse nyelvét mindenki, ez minden nemzeti kö­veteléseknek alfája.” 0 Ám legtöbbször hiába volt a biztatás; hiába a megfeszített igyekezet. A nemzetiségek jogait nyirbálták, nyelvüket sorvasz­tották. Ma már az Alkotmány védi jogaikat. A legfőbb törvény tömören fogalmazott szövege sze­rint „A Magyar Népköztársaság területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogú­ságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, sa­ját kultúrája megőrzését és ápo­lását.” A családi légkör, az otthoni nevelés az a közeg, amelyben a gyermekek ismerkedhetnek a szüleik által beszélt nyelvvel. Ám a családon belüli nyelvtanulás nem vezethet teljes eredményre, Mert más-más vidékről szárma­zás, a többszöri keveredés és sok­féle hatás következtében szinte valamennyi községben másként beszélik a nyelvet. Gyakran két szomszédos falu ugyanazon nem­zetiséghez tartozó lakosai anya­nyelvükön alig értik meg egy­mást. Éppen a fentiek miatt vált fon­tossá a szervezett és intézményes nyelvoktatás. Ezt legjobb a ki­csiknél elkezdeni. Bácsalmáson 1948 óta működik szerb-horvát nyelvű óvoda; s egy ideje né­met is. Hercegszántón, Garán, Vaskúton, s tavaly óta Hartán és Katymáron is a legapróbbak szintén ismerkedhetnek saját nemzetiségi nyelvükkeL Igazi értelme, haszna az óvo­dai nyelvtanulásnak csakis ak­kor lehet, ha irodalmi nyelven folyik az. De egyelőre még kevés a nemzetiségek nyelvét elfogad­hatóan beszélő, képzett óvónő. Éppen ezért az állam gondos­kodik arról, hogy az óvónőjelöl­tek anyanyelvükön végezzék el a képzőt. 0 Bács-Kiskun megye nem­zetiségi községeiben, városaiban mintegy másfél ezer diák folytat­ja tanulmányait szerb-horvát, né­met, illetve szlovák nyelven. Or­szágosan felfigyelték a katymári kísérleti nyelvoktatásra, s bajai német nyelvű Frankel Leó Gim­názium eredményeire. Csátalján, Hercegszántón már 1946, illetve 1949 óta. Hartán 1953-tól kezdve, Vaskúton, Bács­almáson a hatvanas illetve a hetvenes évektől folyik nemze­tiségi nyelven a tanítás. Bátyán régebben húsz-harminc tanuló végezte tanulmányait nemzetisé­gi anyanyelvén; s jelenleg csak­nem hetven. A létszám legtöbb iskolában ingadozik. Azt sem szabad tagadni, hogy nem egy helyen meg-megcsappan az ér­deklődés. Sokszor biztatni kell a szülőket, hogy írassák be gyer­mekeiket a nemzetiségi nyelvű iskolába, osztályba. Nagyon eltérő tapasztalataink vannak arról, hogy az egyes nem­zetiségekhez tartozók mennyire tekintik fontos feladatuknak anyanyelvűk ápolását. Egyik községünkben például becslések szerint a lakosság nyolcvan szá­zaléka nemzetiségi. És a saját nyelven történő oktatást senki sem igényli. Egy másik helyen a falugyűlésen parázs vita ke­rekedett az anyanyelvi oktatás sürgető fontosságáról. 9 Egy aprónak látszó miskei példa jól mutatja a leginkább járható utat. A férj német, a fe­leség szlovák származású. Két és fél éves kislányuk a magyarral együtt mindhárom nyelvet tanul­ja otthon, részben a nagyszülők­től. Azt tervezik, hogy az iskolá­ban ugyanazt folytatja majd. Ok felismerték: a saját érdekük és a társadalomé is, hogy a jövő embere több nyelven beszéljen. Kapcsolatunk a világgal többek között ezzel is erősödik. Éppúgy, mint barátságunk a szomszédos államokkal. Varga Mihály Újjászületett az Aquincumi Porcelángyár 1853-ban alapították a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Aquincumi Porcelángyárát. A gyár kézi korongozású és festé­sű díszműárukat készít • kis so. rozatban. A gyár rekonstrukció­ja 4 éve kezdődött és 1972 végén fejeződött be. Két új körkemen­cét, nyersgyártó műhelyt, masz- szagyártó részleget és új festő­műhelyt építettek. 0 Pillanatkép az új festőműhelyből. Időszakos műszaki vizsgálatra szakszerűen felkészítjük gépkocsiját Wartburg 353, Moszkvics 408 és 412, Polski Fiat, Trabant 601, Volga, Nisa, Zsuk, Gaz 69, Zaporozsec, Skoda S 100 és MB 1000 típusok Javítását rövid határidővel garanciával vállaljuk SZEKSZÁRDI VASIPARI VÁLLALAT SZERSZÁM), HESELYÜSI U. 1-8. 211 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents