Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

1974. Január 27. • PrföFI NÉPE • 2 BESZÉLIK HOGY... Nyakunkon a farsang Az ipar és a kereskedelem a gyermekellátás javításáért U egfigyeltem. hogy némelyik ember farsang táján, sőt már azt megelőzően is szemmel- láthatólag megváltozik. Gondter­heltebben jár-kel, hosszadalmas telefonokat bonyolít le részint barátokkal és ismerősökkel részint pedig a varrónőkkel, szabókkal, minden idegszálával a bálra, rósz- szabb esetben a bálokra összpon­tosít Amennyire meg tudom ítél­ni. az utóbbi néhány évben mind több a bál-mániákus, furcsállom is. hogv az új jelenségekre egyéb­ként érzékeny szociográíusok eb­ben a témakörben még egyetlen oknyomozó felmérést sem végez­tek. Másfelől észrevettem, hogy ha­tározottan növekszik a bálozás ellenzőinek tábora is. Így aztán nemcsak a szmoking, a nagyesté­lyi és a báli belépő lett sikk, ha­nem a szmokingosok, nagyesté- lyisek és báli belépősök fitymálá- sa is. Előbb azonban egy ellen­kező példa: Kedvenc lépcsőhá­zamban, ahonnan lakásom ajtaja nyílik, az egyik este megszólított a második szomszéd, idős hölgy, aki eddig éppen csak fogadta a köszönésemet. Most viszont meg­kérdezte, hogy ott leszek-e az új- sági ró bálon. Nemleges választ adtam, mire némi habozás után arra kért. hogy ez esetben kérjek a nevemre meghívót, amelyet ő majd átvesz tőlem. Megvallom, kissé zavarba jöttem, mert úgy tudtam, hogy a néni, idős férjé­vel együtt szerény nyuga 'b A él, ugyan miért vágyik éppen az új­ságíróbálra. Magától is megindo­kolta: úgy tudja, hogy ott csupa ismert ember szokott megjelenni és ő szeretné őket közelről, sze­mélyesen is látni. Valamit morog" tam, hogy majd megpróbálok meghívót szerezni, azzal elkö­szöntem. Nem sokkal később, máshol és mástól viszont határozottan gú" nyos hanghordozásban kaptam a kérdést, miszerint remélhetőleg van annyi eszem, hogy nem me­gyek el arra a flancos újságíró­bálra. És — tette hozzá az illető — különben is véget kellene vet­ni ennek az egész farsangi cir­kusznak, s visszatérni az ötvenes évek egészséges üzemi báljaihoz. Azokon bezzeg nem volt szmoking meg nagyestélyi, ellenben virult a kollektív szellem, az igazgató és a munkáslány együtt ropta a /táncot, nem úgy mint mostaná­ban az Intercontinentál vagy a Gellért különtermeiben. rj szintén szólva nem tudom, hogy kiknek adjak igazat, a farsang pártolóinak vagy az el­lenzőinek? Mert ha meggondo­lom, hát semmi kivetnivalót sem találok abban, hogy az év leghi­degebb szakában táncolni és iszo­gatni gyűlnek össze az emberek, az ilyesmitől csakugyan ki lehet melegedni. Továbbá önmagában attól, hogy egy-egy alkalomra ki­öltöznek a báli vendégek, egy­mást múlják felül eleganciában, százforintosokat húznak a prímás vonójába, még nem tér vissza a régi dzsentri-világ, azért a szo­cializmus tovább épülhet, ha tör­ténetesen nem is a fényes bálter­mekben. Más kérdés, hogy magam is jó érzésekkel emlékezem vissza azokra a régi üzemi bálokra, amelyeken csakugyan nem pom­páztunk kihívó öltözékben, a fér­fiak jobbára típusöltönyben, a hölgyek — mennyire megsértőd­tek volna, ha akkoriban valaki hölgynek szólítja őket! — legin­kább szürke szoknyában, piros pulóverben, lapossarkú cipőben járták a divatos társastáncot, vagyis zakatoltak és énekelték hozzá, hogy hegyek között, völ­gyek között zakatol a vonat, meg hogy kerek! a káposzta, csipkés a levele. Lehet, hogy azért is olyan kedves emlékek ezek. mert vagy húsz évv^l fiatalabbak voltunk? ]U égsem illik visszasírni a Vi; múltat, sem az ötvenes éveket, sem az ötven esztendővel ezelőttieket. Azt hiszem, butaság volna elvárni bármelyik igazgató­tól, hogy előkeresse azt a régi tí­pusöltönyt és végigtáncoltassa a munkáslányokat. Manapság nem ettől lesz jó igazgató valaki, in­kább attól, ha farsangkor és más­kor is hozzáértően és embersége­sen irányítja a gyárat, ismeri, számontartja és orvosolja mun­kásai gondját-baját. De azt sem tartanám helyesnek, ha megren­deznék külön a szocialista igazga­tók bálját — tényleg, ilyen még nincs, csak nehogy valakinek öt­letet adjak — amelyen zártkörű rongyrázás folyna és ahova sikk volna meghívót szerezni. Különben, ha véletlenül kíván­csiak a magánvéleményemre, hát szerintem nem az a mi legfőbb gondunk, hogy rendeznek-e autós­bált a Gellértben és miképpen le­het arra meghívót szerezni. Aki­nek kedve és pénze van hozzá, az mulasson és költse. Akinek pedig nincs, az nyugodtan maradjon otthon, vagy menjen moziba, szín­házba. Szeretném hinni, hogy ná­lunk nem az számít, ki melyik bálon jelenik meg és hogy far­sangkor milyen jelmezt visel. A magam részéről már a vé­gén tartok a farsangnak, afnely köztudomásúlag vízkereszttel kez­dődik, vigalommal folytatódik és böjttel fejeződik be. A fizetése­met ugyanis még december vé­gén megkaptam és a legfrissebb kalkuláció szerint a maradékból legfeljebb böjti ételekre futja. Árkus József A népesedéspolitikai intézke­dések nyomán az ipar és a ke­reskedelem programot dolgozott ki a gyermekellátás javítására. A tervek végrehajtása már az idén érezteti hatását. Az ipar és a kereskedelem számol azzal, hogy a gyermekes családok a kor­mányintézkedések nyomán az idén 1,3—1,4 milliárd forint több­letbevételhez jutnak, gyorsuló ütemben nő a gyermekholmik iránti kereslet. Robébi, Roboluct, Linolac A legkisebbek számára több új­fajta tápszert hoznak fogalom­ba. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár körmendi gyárában már megkezdték a Robébi nevű új tápszer két változatának gyár­tását. A zsírban szegény, de fe­hérjékben, vitaminokban és csonterősítő szerekben gazdag Robébi A-t a három hónaposnál fiatalabb csecsemőknek szánják, míg a Robébi B-t négyhónap­tól egyéves korig ajánlják. Az utóbbi bizonyos mennyiségű zsírt, ezenkívül növényi olajat is tar­talmaz. amely az emésztést se­gíti elő. A kétféle tápszerből je­lenleg naponta 6000 dobozzal készül, s a gyártást fokozatosan növelik. A gyár további újdon­ságát a Roboluct elnevezésű gyógy tápszert koraszülötteknek, vagy gyomorrontásból kilábalt egy-két hónapos kicsinyeknek ajánlják. Dán licenc alapján a Linolac nevű tápszer próbagyár­tása is megkezdődött. Az új tápszereknek nemcsak az összetétele kedvezőbb, hanem kezelésük is egyszerűbb. A közis­mert Laktorizánt, Maltiront és a többi gyermektápszert főzni kell, míg az új tápszerek egyszerűen meleg vízhez adagolva „tálalha­tók”. Egyelőre a hagyományos szereket is gyártják, az újak azonban minden bizonnyal foko­zatosan kiszorítják a régieket. Egyébkét az újdonságok előre­láthatólag februárban vagy már­ciusban jelennek meg a gyógy­szertárakban. 12—15 százalékkal több gyermekruha A gyermekek valamennyi kor­osztálya számára ruházkodási cikkekből is többet hoznak for­galomba. mint a korábbi évek­ben. Csecsemő- és gyermekru­hából a tavalyinál 12—15 száza­lékkal több készül, s mindenek­előtt a 6—12 évesek ellátását kí­vánják javítani, megszüntetni a korábbi hiányokat: Nagy gond­dal ügyel arra valamennyi ille­tékes szerv, hogy a stabilizált árú gyermekruhákból is jó legyen az ellátás, legyen elegendő azok­ból a cikkekből is. amelyeknek az árát tavaly leszállították, pél­dául orkánból, bakfis jersey-ter- mékekből, kötött és hurkolt fe­hérneműkből. 17 százalékkal több fiúing és kabát, 15 százalékkal több ballon, 27 százalékkal több felsőkötöttáru kerül forgalomba gyermekek részére, iskolaköpeny­ből 12 százalékkal többet szerez be a kereskedelem. A tárcaközi ár- és termékfor­galmazási bizottság a napokban arról döntött, hogy újabb anyagi támogatással ösztönzik az ipart csecsemőruhák és gyermekcipők gyártására. A Békéscsabai Kö­töttárugyár például tetemes tá­mogatást kap a pamut és szin- tétikus bébiholmik nagyobb tö­megű előállítására. A legkisebbeknek szállító Győ­ri Textilipari Vállalat több mint 2 millió 100 ezer négyzetméter pelenkát gyárt, mintegy 130 ezer négyzetméterrel többet, mint ta­valy. Cipőből teljesebb méretválaszték A cipőgyárak és szövetkezetek az idén mintegy 7,3 millió pár gyermekcipőt bocsátanak ki, ezen belül csupán a gyárak 2Ó0 ezer párral növelik termelésüket. Az ipar a kereskedelemnek kifejez­te azt a készségét, hogy az elő­relátható igényeket is igyekszik kielégíteni. Igen sok panasz hang­zott el a korábbi években amiatt, hogy a gyermekcipők bizonyos méreteihez nehéz hozzájutni, ezért különösen a 19—22 közötti méretekből növelik erőteljesen a gyártást. A nagy méretekből is több lesz, mint korábban. A nyír­bátori Auróra Cipőgyár, amely eddig csupán 23—30-as méretű gyermekcipőket állított elő, a mi­nisztérium anyagi támogatásával bővíti kapacitását és a második félévtől 23—38-ig mindenféle nagyságú, jó minőségű tetszetős gyermekcipőt gyárt több színben és fazonban. A 19—30-as mére­tekből a kecskeméti Híroske Szövetkezet és az Első Szegedi Járási Ipari Szövetkezet bővíti termelését. - A Duna Cipőgyár a közkedvelt Fröcsi cipő leány- változatának gyártását is meg­kezdte. A kereskedelem tervei A boltok zsúfoltságának csök­kentésére is intézkedéseket tesz­nek. Felülvizsgálják például az Üttörő Áruház termékösszetéte­lét. s az oda nem való cikkeket kivonják az áruházból, hogy az Úttörő Áruház valóban, a gyer­mekek ellátását szolgálja!. Illetékesek foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy az áruhá­zakban, vagy azok. egy részében gyermekruházati osztályokat ala­kítanak ki. (MTI) A bakon Bódi Jani büsz- kén pattogtatta az ostort. Mögötte, ponyvával letakarva a szekér rakterében ott rejtőzkö­dött Wenkheim minden magával hurcolt ingósága. Értékes és ha­szontalan holmik, amik nélkül még a front viszontagságai köze­pette sem tudta volna elképzelni az életét. Egyesek számára furcsának tűnt, miért szekér fuvarozza mindezt. Először az alezredes hallani sem akart róla. — Van elég autónk! De Frank Róbert tisztelettelje­sen elmagyarázta neki, hogy az autó nagyon kényes jószág ám. Mindjárt leáll, ha nincsen ben­zin. De akkor se hajlandó elin­dulni, ha kipukkad valamelyik kereke. Nem beszélve a motorról, amelyet ezer és ezer baj érhet. S honnan szereznek majd ben­zint, új gumit', s honnan pótal­katrészt? Ezzel szemben két jó ló na­gyon sokáig „nem romlik, el”, öreg katonák mesélték, hogy nem is egy szekér lovastól végig­verekedte magát a Dontól egé­szen a Kárpátokig a nagy vissza­vonuláskor. A lónak mindig lehet eleséget szerezni. Sőt, lovat is lehet sze­rezni akármelyik tanyában. Nem úgy, print autót. A szekeret pe­dig akármelyik falusi kovács megreparálhatja néhány órányi idő alatt. Wenkheim végül engedett. Tu­lajdonképpen ezért szerette ezt a Frank Robit, ezt a tejfelesszá­jú karpaszományost, mert kifogy­hatatlan volt az ötletekben, amel­lett mindent olyan meggyőzően tudott megindokolni. Ezért is vette maga mellé. Mert vele a diszkrétebb ügyeket is elintézet­hette. Hiszen rangban mélysé­gesen alatta állt. De azért mégis csak karpaszományos, érettségi­zett gyerek, akinek nem kellett mindent hússzor elmagyarázni. Elég volt egy-egy szó. Néha csak egy szemvillanás, és ő már futott is,' hogy intézkedjen. Azzal a csicskással, azzal a Bódi Janival remek kettőst al­kottak. Az meg parasztgyerek volt, aki tán még írni meg ol­vasni se tudott. Hanem furfang- gal bőven megáldotta a teremtő. Mindent kiszimatolt. Szerzett csirkét, vajat, gyümölcsöt. Meg tudott mindent javítani. Az alezredes el is határozta, ha egyszer vége lesz a háború­nak, és ő szerencsésen hazaver­gődik, ezt a két embert békében sem engedi el maga mellől. A grófi kastélyban különben teljes volt a fölfordulás. Kétség- beesett lakájok rohangállak le­iül a lépcsőn, egymásnak ütköz­tek a végeláthatatlan hosszúsá­gúnak tűnő folyosókon. Mindenki csomagolt. Patinás történelmi név tulaj­donosáé volt ez a kastély, amit évtizedeken át nem használt a család. Tudomásul vették, hogy egyik embergyűlölő ősük el akart vonulni a világ elől, és >tt, ebben az alföldi porfészekben építtettett magának egy százhúsz szobás hatalmas épületet, amelyhez ma­gas kőfallal övezett tizenöt hol­das, fa-, növény- és virágritka- ságokkal benépesített park tar­tozott Csak amikor elkezdődtek a nagy budapesti bombázások, ak­kor döbbentek rá e félreeső hely tagadhatatlan előnyeire' Hiszen itt aztán tényleg a legteljesebb biztonságban lehettek. Már ami a repülőtámadásokat illeti.' Hi­szen nagyon át kéne alakulnia ennek a háborúnak, hogy egy ilyen jelentéktelen község, ahol e kastély is feküdt, hadicélponttá váljék. Le is hordtak ide mindert el­mozdítható értéket a budai villá­ból csakúgy, mint az Andrássy úti palotából! Bútorokat, festmé­nyeket, szőnyegeket, étkészlete­ket, pénzt, ékszereket, családi ira­tokat ruhatárakat. És persze a személyzetet Dehogy is gondolták még ak­kor — hiszen az oroszok ebben az időben nem érték el még a Kárpátokat sem —, hogy egyszer majd innen is menekülni kell. Méghozzá sebesen. Ráadásul nem is a levegőből fogja őket veszély fenyegetni — ami elől a főváros­ból elmenekültek —, hanem szin­te testközelbe ér hozzájuk a front. Hogy idáig maradtak, annak egy hamis illúzió volt az oka. Azt remélték, hogy a német és a magyar csapatok a sebesvizű folyón túl elterülő várost a vég-' sókig védeni fogják. És hogy a folyónál nemcsak föltartóztatják az előrenyomuló ellenséget, ha­nem vissza is verik egy jól sike­rült ellentámadással. Amikor aztán — a tények kényszerítő hatására — rájöttek végzetes tévedésükre, a korábbi ballépést sietséggel, sőt. kapko­dással igyekeztek ellensúlyozni. Valóságos bolondokházává vált egyik napról a másikra a grófi kastély, melyben sok-sok évtize­den át mindig rend és némaság honolt. Lakájok futottak végig kétség- beesetten a hosszú folyosókon. Mindegyikük cipelt valamit, fon­tos, vagy lényegtelen dolgot, no­ha sejteni lehetett, hogy az ud­varra hurcolt értékeknek csak egy kis töredékét tudják, majd elszállítani, mert nagyon-nagyon kevés jármű állt rendelkezésükre. Mikor az alezredes hóci-móci- ját szállító szekér is bekanyaro­dott a kastély udvarára, Bódi odaszólt Frankhoz: — Szakaszvezető úr, alázatosan javaslom, hogy szét kellene nézni. (Folytatjuk) Kecskeméti kirakatok ­színek, hangulatok A kirakatnézés szórakozás is. (Tóth Sándor felvétele.) Megnézzük délutánonként ha­zafelé menet az útbaeső kiraka­tokat, miközben talán azon gon­dolkozunk, hogy vegyünk-e va­lamit. A kirakatok: tükrösek, van mikor szépek, ízlésesek, figyelem­felhívók. Máskor ügyetlenek, su­ták, megszokottak. Kirakatok. Az üzletek arcai. Néha patta­násosak, néha jólápoltak. Eldönt­hetik, hogy betérünk-e a boltba. A „tálalástól” sok függ. A rek­lámszakemberek négy jelszava: figyelem, érdeklődés, elhatározás, cselekvés (tehát a vásárlás) — az üvegablakokkal kezdődik. Boltok esetében persze. A hir­detéssel foglalkozók megegyez­nek abban, hogy a kirakatok fi­gyelemfelhívó hatása a bemuta­tástól számított három napig a legnagyobb aztán. az érdeklő­dés fokozatosan csökken. Bizto­san nem veszünk olyan szövetet, amely felett három éve lóg a tábla: ez a divat. Három évig tartó szövetdivat nincs. Csak rossz kirakatok vannak... Lényegesek a színek is. A szür­ke beleolvad a környezetbe, unal­mat sugall. A narancssárga oda­vonzza a tekintetet. Természete­sen, ha évekig narancssárga szí­nű hirdetéseket látunk, megszok­juk, és akkor a szürke lesz ser­kentő szín. □ □□ Ki mire gondol, miköz­ben egy kirakatot néz? Az áruhézvezetők is kíváncsiak er­re. Néha reprezentatív felméré­seket készítenek — emberek tu­catjait kérdezik meg szóban, írás­ban: nekik mi tetszik. Utána igyekeznek változtatni. Felbosszant-e, ha a kirakatban meglátok egy olyan fényképező­gépet, melyre még a közeli jö­vőben sem lesz pénzem. Nem biztos. Inkább örülök, hogy — ha a kirakatban is ugyan — de megnézhetem magamnak a cso­damasinát. S szemem megpihen az olcsóbb gépen: minden forté­lyát ismerem, nekem is olyan van. □ □□ Kecskemét boltjainak üvegfa­lai közepesek. Talán két-három olyan érdemel említést ötletével, árukínálatával, amely több, jobb mint a többi szokvány. Kará­csony előtt néhány bolt kirakatá­ra fehérrel fújtak reklámszöve­geket. Nagyon szép volt. Aztán — mi módon? — majdnem mindegyik bolt hasonlót kreált. Eltűnt az újdonság varázsa. Mini közvéleménykutatásom szerint a járókelőknek legjobban az Alföld és a Centrum Áruház kirakatai tetszenék. Miért? . — Sok szép mindent látok itt. Néha csak azért is erre járok, hogy gyönyörködjem bennük. A másik boltnak nincs ilyen szép elrendezése — mondta Horváth Istvánná, foglalkozására nézve konyhai dolgozó — az Alföld Áruház előtt. Kováts Jenő gépkocsivezetőt más is érdekli. — Nézze, én megmondom őszintén, engem az érdekel, hogy bent mi van. Ami itt kint lát­ható, az most már leginkább a polcokon, pultokon is megtalál­ható. Szinte már az utcán kivá­lasztom az árut. — Kevés cipőt kínálnak, ahogy ez kitűnik sétálás-nézelődés köz­ben. Viszont a szövetek nagyon szépek — foglalta össze vélemé­nyét röviden Fehér Istvánná előadó. — Minden kirakatnak „hangu­lata” van. Vagy jó vagy rossz. Csábítja az embert a többféle szín — válaszolt kérdésemre Be rente Lászlóné anyagvizsgáló. □ □ □* Többen arra panaszkodtak, hogy nem cserélik rendszeresen az árut a kirakatokban. Sokszor hetekig ugyanazt látják, és ezért az esti sétálások — mert a kira­katnézés egyfajta szórakozás is — unalomba fulladnak. A két áruház szép kirakatainak példája serkenthetné a többieket. Hiszen ez elsősorban a boltok érdeke. B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents