Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. január 2«. Az AEROFLOT szibériai ! ' ( útvonalai Az AEROFLOT ke­let-szibériai kiren­deltsége 1975-re az 1973. évihez viszo­nyítva csaknem más­félszeresére bővíti a lééi teherszállítást Ez Szibéria nagy üte­mű fejlődésével függ össze, amire a kilen­cedik ötéves tervben több mint 100 mil­liárd rubelt irányoz­tak elő. A teherszállító re­pülőgépek Szibéria legnehezebben meg­közelíthető és legtá­volabbi területeit is felkeresik. Ellátják a iakutföldi gyémánt­kutatókat és arany­ásókat Építőanyago­kat szállítanak az ipari létesítmények­hez és a villamoserő­művekhez. ÍAPN — KS) • AN—12 típusú teherszállító repülőgép berendezéseket szállít a csukotkal atomerőmű építőinek. Uj termékek, új szakmák Viták — és elemzések — középpontjában áll a szakokta­tás. Nem csoda, hiszen a munkaerőkérdés gazdasági életünk egyik legfontosabb problémájává vált, ráadásul teljes sebes­ségre kapcsoltak a távlati munkaerőhelyzettel — annak ter­vezésével — foglalkozó szakemberek is. Munkájuk nyomán sűrűsödnek a jelzések és figyelmeztetések: a következő más­fél évtizedben nemcsak a szakember-utánpótlás mennyiségé­vel, hanem szakmák szerinti összetételével is baj lesz, ha menet közben — és minél gyorsabban — nem változtatnak a szakképzés eddig kialakult rendjén. 9 A demográfusok szerint a munkaképes korú népesség száma 1970 és 1985 között stagnál, tehát jelentősebb munkaerő-tartalékokra nem számíthatunk. A jelzett idő­szakban. tehát tizenöt év alatt legjobb esetben is mindössze 400 ezer fővel növekedhet a munka­erőkínálat. (Összehasonlításként: a harmadik ötéves terv időszaká­ban 200 ezer úi munkavállaló volt, a jelenlegi. tervidőszakban már csak alig százezerrel lehet számolni.) Ilyen körülmények között kell felkészülni a műszaki-technikai fejlődés minden eddigit meghala­dó felgyorsulására az új technoló­giai eljárások bevezetésére, gyá­rak, sőt egész ágazatok termék­struktúrájának megváltoztatására, új szakmák, új foglalkozások megjelenésére stb. Vagyis: a kö­vetkező másfél évtizedben előt­tünk álló roppant gazdasági fel­adatokat szinte teljes egészében a meglevő munkaerővel kell meg­oldani. s ez már az oktatás — nemcsak az iskolai hanem a munkahelyi oktatás — nagy fel­adata. Arra még senki sem vállalko­zott — megoldhatatlan feladat is lenne —, hogy a szükséges pon­tossággal megmondja: 1980-ban, vagy 1985-ben. melyik iparágban, milyen úi szakmák, foglalkozások jelennek majd meg. vagy hogy egves szakmákban mekkora lesz a létszámigény? De a szakma- struktúra változásainak főbb vo­nalai. fontosabb tendenciái teljes biztonsággal felvázolhatók, s ezekből már következtetni lehet arra. hogy nagvobb távlatban mi­lyen feladatokat kell megoldani. Ma már szinte közhely, hogy a segédmunkásigény — éppen a kí­nálat minimumra zsugorodásával — alaposan lecsökkent. Elképzel­hetetlen, hogy az iskolázottság, valamint az életszínvonal állandó emelkedése esetén továbbra is nagy tömegek vállalják a külö­nösebb képzettséget nem igénylő nehéz testi munkát, vagy akár a könnyebb kisegítő munkát. Felte­hetően javulnak majd a segéd­munka . felszabadításának anyagi, technikai feltételei is, a későbbi középtávú tervekbe beépíthető gazdasági szabályozók pedig a maihoz képest drágítják majd az élő munka felhasználásának költ­ségeit, és kiemelten előnyben ré­szesítik a nehéz fizikai munkafo­lyamatok gépesítését. t Másfajta változások várhatók a betanított munkások esetében. Feltételezve, hogy módosulni fog a középfokú oktatási rendszerhez kapcsolódó munkaerő-elosztás, va­lamint. hogy a vállalatok bérgaz­dálkodása — de egész magatartá­sa is — érzékenyebben reagál majd a gazdasági hatékonyságra, a távlati tervezéssel foglalkozó szakemberek joggal állítják, hogy változtatni lehet és kell a szak- és betanított munkások foglalkoz­tatási lehetőségein. Vagyis: egyre több munkakörben lehet majd a betanított munkásokat — persze megfelelő átképzés után — a szakmunkások helyettesítésére felhasználni. A szakmunkások esetében — az ismeretek mennyiségét illetően — túlképzéssel kell számolni, ha a szakmunkásképzésben nem tör­ténne a jövőben metodikai válto­zás. Á jelenlegi szakmunkásisko­la már ma is jóval többet nyújt a tanulóknak mint amennyi a szakmunka elvégzéséhez feltétle­nül szükséges. Ügy is mondhat­nánk: sokat akar. sokat markol ez az iskola, ami voltaképpen po­zitív dolog, de ez nem jelenti a szakmunka hatékonyságának auto­matikus növekedését. A következő évtizedben a szakmunka már most is jól észrevehető differen­ciálódásának és specializálódásá­nak felgyorsulásával lehet szá­molni. s mivel az iskola csak a tudás alapjait adhatja, ezt az igényt a munkahelyi továbbkép­zéssel kell kielégíteni. 9 Persze fel kell készülni arra — s ez a folyamat lényegében már megkezdődött a tanítható szakmák nomenklatúrájának né­hány évvel ezelőtti átrendezésé­vel —, hogy egy sor szakma alap­vetően megváltozik majd. A komplex gépesítési folyamatok, az automatizált berendezések térhó­dításával szakmák tűnnek el és újak jelennek majd meg; az al­kalmazott technológia forradal­masítása is egyre nagyobb terhe­ket jelent majd a továbbképzés számára. De ezekkel a változá­sokkal szükséges számolni az if­júsági képzésben is. mindenek­előtt abból a szempontból, hogy jól konzerválható többféle szak­ma elsajátításához alapot adó, és jól továbbfejleszthető alapisme­reteket adjanak a tanulóknak. Mindez csak néhány példa an­nak érzékeltetésére, hogy a nem is olyan távoli jövőben alapve­tően megváltozik, a munkaerő szakmai összetétele; pontosabban: meg kell. hogy változzék! S amit nem lehet eléeeé hangsúlyozni: a változás gyorsasága és mértéke jórészt a vállalatokon múlik. 9 Azon, hogy képesek-e felis­merni végre a megváltozhatatlan tényt: elsősorban saját erejükből — igaz, nem magukra hagyva — kell megoldaniuk munkaerő-állo­mányuk a gyorsan változó tech­nikai és gazdasági feltételeihez igazodó átformálását, átképzését. V. Cs. Egyszerűbb kitölteni, gyorsabb az ügyintézés Az új rendszerű gépjármű felelősségbiztosításról Januárban esedékes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosí­tás évi díjának befizetése. Tudja ezt minden gépjármű-tulaj­donos, de ha mégis valaki elfelejtette volna, figyelmeztetett rá a postán ^érkező csekk. Az idén a borítékból más nyom­tatványok is előkerültek, egy tájékoztató és az új gépjármű- kárbejelentő nyomtatvány. Tar Jenüt, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának vezető­jét kereste fel lapunk fűmunka­társa Géme» Gábor, s arra kért választ, mit várhatnak a káro­sultak ettól az új rendszertől? — Ismeretes, hogy az Állami Biztositó a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása alapján azt a kárt téríti a biztosított helyett, amelyért mint üzembentartó fe­lelősséggel tartozik. — Válaszolta kérdésünkre Tar Jenő. A rendelet előírja, hogy mind­két gépjármű vezetője, tehát a károkozó és a károkozott egy­formán köteles a káreseményt a következő munkanapon az Álla­mi Biztosítónál bejelenteni, s a kárrendezéshez szükséges adato­kat megadni. Milyen adatokra van szük­ség ahhoz, hogy az Állami Biztosító rendezhessen egy- egy gépjármű által okozott kárt? — Az új gépjármű-kárbejelen- tő lap mindén szükséges adatot tartalmaz, ha minden kérdésre pontos választ adnak. Ezt a tá­jékoztatót és a bejelentőlapot minden gépjármű-tulajdonosnak a jármű okmányai között kell tartania. Az a kérésünk, hogy az új gépjármű-kárbejelentő lap baloldali „A” jármű jelzésű kék részén a tulajdonos töltse ki sze­mélyére és járművére vonatkozó adatokat. Ha a gépkocsit, vagy motorkerékpárt maga vezeti, a vezetőre vonatkozó kérdésekre is választ adhat. A tájékoztató utol­só lapja egy biztosítási lap. I Mi a teendő karambol ese­tén? — Ha két gépkocsi ütközik, le­hetőleg még a helyszínen együt­tesen töltsenek ki egy gépjármű- kárbejelentő lapot Mindegy, hogy melyikük veszi elő a nyom­tatványt. Ezután a másik jármű vezetője egészítse ki a maga ada­taival a jobboldali „B”-jelzésű sárga részen. A személyi és a gépjárműre vonatkozó adatok pontos megadásán, a balesetek helyének, idejének feltüntetésén kívül fontos a lap alján található Nyilatkozatok valamelyikének az elfogadása, a felelősség rögzíté­se és aláírása. Az így kitöltött űrlapot a balesetért felelős a helyszínen adja át annak, aki a kárt elszenvedte. A károkozó ez­zel tulajdonképpen bejelentési kötelezettségének eleget tett, nem kell a biztosítóhoz személyesen elmennie. Egy—egy baleset alkalmá­val mindenki ideges, izga­tott. Még ha személyi sérülés nem is történt, egyáltalán nem biztos, hogy bárki ki tudná tölteni helyszínen a nyomtatványt. — Ilyenkor elég, ha a „B” jár­műre vonatkozó adatok kitöltése helyett' a másik jármű vezetője átnyújt egy előre kitöltött, a helyszínen kiegészített és aláírt biztosítási lapot, amely ugyan­azokat a kérdéseket tartalmazza, mint a sárga rovatok. Kiegészí­tésképpen a károsult nevét, rend­számát, a baleset helyét és idő­pontját kell még feltüntetni és aláírni. Ez egyébként egy-két percet igényel. Előfordulhat, hogy egyiküknél sincs gépjármű-kár­bejelentő lap. Ilyenkor kölcsö­nösen adjanak át egymásnak egy-egy biztosítást igazoló lapot, amelyen a károkozó elismerheti a felelősségét és aláírásával azt igazolja, hogy köteles a legkö­zelebbi munkanapon a megfele­lően kitöltött gépjármű-kárbeje­lentő lapot az Állami Biztosító­nak elküldeni. I Mit tegyen a járművezető, ha összekoccan egy várakozó gépkocsival vagy ha mind a két fél a másikat hibáztatja az ütközésért? — Ha valaki várakozó gépko­csiban okozott kárt, saját ada­taival ellátott biztosítási igazoló­lapot hagyja hátra a megsérült gépkocsin, a gépjármű-kárbeje­lentő lap kék oldalát töltse ki, Írja alá és küldje be az Állami Biztosító fiókjához. Ha mindkét fél ártatlannak érzi magát, ak­kor kölcsönösen adjanak egy- egy kitöltött kárbejelentő lapot, nézetük szerint megfelelő nyi­latkozattal. I A közületi gépjárművezetők kitölthetik-e az új gépjármű- kárbejelentő lapot? — Ha a kárt a közületi gép- járművezető okozta, ő is kitölt­heti a lap sárga rovatait, ame­lyen a felelősségről is nyilatko­zik. A biztosító ezt ugyanúgy el­fogadja, mint a magángépjármű­vezetőket. Ezúttal a károsultnak már nem kell várnia, amíg a munkaadó vállalat hivatalosan is elismeri felelősségét. Sok gép- járművezetőt visszatart a kár be­jelentésétől, hogy fél a következ­ményektől. Ezek számára szeret­ném elmondani, hogy mi csak biztosítási szempontból vizsgáljuk a felelősség kérdését. A károko­zónak tehát sem kellemetlensége, sem költsége nem származik ab­ból, hogy felelősségét elismerte. Ha ellenben jogos ok nélkül el­zárkózik a kár bejelentésétől, a károsult pert indíthat és ebben az esetben felelősségre vonhat­ják. Végezetül szeretném meg­kérni a gépjárművezetőket, szán­janak rá egy kis időt, olvassák el figyelmesen a tájékoztatót, töltsék ki előre a megfelelő nyomtatványrészt, s ha balesetet okoznak, vagy szenvednek, járja­nak el az előírások szerint. — fejezte be nyilatkozatát Tar Je­nő, az Állami Biztosító igazgató­ságának vezetője. Színházbarát kör Tiszakécskén Négy hónapja működik Tisza­kécskén a színházbarát kör, amelyet a Művelődési Központ szervezett. E kezdeményezés meg­érdemli, hogy szót ejtsünk róla, mert értékei mind szembetűnőb­bek. A műsort, a baráti találkozó­kat Udvaros Béla rendező ve­zeti. Az évad felénél megállapít­ható, hogy a találkozók milyen nagy élményt nyújtanak a részt­vevőknek. Szeptemberben Ma- dáchra emlékeztek, novemberben Brecht életművével ismerkedtek, decemberben Garcia Lorca-est volt. Minden esetben kiváló mű­vészek adták elő az életutat, a műveket idéző részleteket, sze­melvényeket. Kiss Ferenc, Dévay Camilla, Felvinczy Viktor kétszer- kétszer, Árva János, Bara Mar­git, Sólyom Ildikó és mások. Udvaros Béla így foglalta ősz­sze kérésemre a rendezvénysoro­zat lényegét: — Tulajdonképpen iskola ez, a szinházbajárás iskolája. Legna­gyobb értéke, hogy a két-három tagú társulat a jellemző színda­rabrészletek, müvek bemutatá­sával növeli az előadás hatását. Az előadás utáni beszélgetéseken néha heves viták alakulnak ki, amelyek azt bizonyítják, hogy a közönség elmélyedt a hallottak­ban és ismeri á drámairodalom nagyjait. A második félévben a mai ma­gyar drámairodalom néhány ki­tűnőségét mutatjuk be. A műsor­ban Sarkadi Imre: Az elveszett paradicsom, Ráffai Sarolta: Egy- szál magam című műve szerepel a többi között. Az évadzáró elő­adás: Örkény István Macskajá­ték című, immár világhírű alko­tása. Verebély Sándor 9 A Nehézipari Minisztérium Sikondai Egészségügyi Intéze­tében mozgószervi betegség­ben szenvedő bányászokat gyógyítanak. Képünkön: víz- sugármasszázs. (MTI foto: Bojkor Józtef fel­vétele — KS) Szeptember végén. 1944- ben hirtelen meglódult a front. *A szovjet csapatdk egyik napról a másikra teljes szélesség­ben frontális támadást indítottak. — És az egészben az a legbor­zasztóbb — sopánkodott Wenk- heim alezredes - a zászlóalj pa­rancsnoka. hogy kiszorítottak ben­nünket az Alföldre. Ezen az is­tenverte síkságon képtelenek le­szünk huzamosabb időn át véde­kezni. Az alezredes nem volt valami nagy stratégia, ezt már számta­lan alkalommal sikerült bebizo­nyítania. de ebben az esetben ki­vételesen igaza volt. Naponta hallgatták a budapesti irádió adásait, s a valóságos hely­zet tüzetes ismeretében némi módjuk nyílt a híreket összevetni a tényekkel. így aztán akaratla­nul is ízelítőt kaptak abból, amit hivatalosan — bár nem sűrűn emlegetve — propagandának ne­veztek. Szeptember végén kénytelenek voltak úgyszólván harc nélkül fel­adni az első magyar várost. — Ha nem sietünk, még a vé­gén harapófogóba kerülünk — töprengett Wenkheim. Különösen a németek magatar­tása aggasztotta. Akik őket meg­előzve vonultak vissza, harcra buzdítva eközben a magyar egy­ségeket, amelyeknek az utóvéd szerepét szánták. De azzal már nem nagyon tö­rődtek, hogy ezek a csapatok mi­lyen intenzitással hajtják végre ezt a feladatot. Amiből az alez­redes arra következtetett, hogy védelmi állásaikat a mögöttes te­rületen. a mostani frontvonaltól mintegy harminc kilométerre el­terülő nagy folyó túlpartján kí­vánják kiépíteni. — Esetleg időnek előtte fel­robbantják a vasúti és a közúti hidat. Akkor aztán megnézhet­jük magunkat — futott át az al­ezredes agyán a fölismerés, ami­nek — meg kell hagyni —. volt némi reális alapja. Már pedig Wenkheim egy do­logtól rettegett leginkább. Attól, hogy netán orosz fogságba kerül­het. A sok szörnyűség után. amit a bolsevistákról halott, úgy érezte, hogy ebben az esetben a fogság majdani szörnyű megpróbáltatá­sai helvett inkább a halált kell választania. Az alezredes viszont iavakora- beli, pirospozsgás arcú férfi volt. aki egyáltalán nem vetette meg a hívságos örömöket. A jónak, a jó ételeknek és italoknak meg a csi­nos nőknek nemcsak kedvelője, hanem messze földön ismert szak­értője is volt. Így hát érthető, ha minden áron életben szeretett, volna ma­radni. Kiadott tehát egy szigorúan bi­zalmas jellegű ' utasítást, amely lényegében azt szorgalmazta, hogy lehetőleg kerülni kell minden ösz- szecsapást az oroszokkal. Azért, hogy ezzel meg lehessen könnyí­teni a gyorsított ütemű visszavo­nulást. Afféle látszathadjáratot folytat­tak ettől a pillanattól kezdve az alezredes egységei. Főképp este amikor már be­állt a teljes sötétség. Ilyenkor tü­zérségi össztüzet produkáltak. S aki csak mozogni tudptt, szorgal­masan elsütögette egymás után több alkalommal is kézifegyverét. Azt a látszatot kívánták kelte­ni az ellenfélben, hogy az éjszaka leple alatt ellentámadást készül­nek indítani. S a megtévesztés lényegében sikerült is. Igaz. hogy a tüzelés egy idő után alábbhagyott, maid egészen elhalgattak a fegyverek. Ám az ellenfél most már óvatosságra kényszerült. Cselt gyanított. Egy1 kissé vissza is húzódott, sőt még másnap reggel is csak nagyon kö­rültekintően és lassított ütemben látott neki a további előrenyo­muláshoz. Miközben Wenkheim egységei jókora egérutat nyertek. Hiszen talán mondanunk sem kell. hogy a vaktában való tüzelés beszün­tetését követően, szinte percek­kel később már menekülésnek eredt az egész regiment, és gyor­sított ütemben próbált mentői tá­volabbra ..rugalmasan elszakadni” üldözőitől. Amikor az első magyar várost harc nélkül feladták, ugyanezt tették. Hogy biztonságba helyezzék magukat, át kellett kelni egy kis mellékfolyón amely gyors sodrá­sáról. sebes vizéről volt igen is­mert. Aztán levegőbe röpítették a hi­dat. S amikor a robbanás zaja elült,' megpihentek, hogy kissé kifújhassák magukat. Egy négy kilométernyi hosszú­ságú szakaszon száz méterenként őrszemeket állítottak, akik jól be­álcázták magukat. Az volt a fel­adatuk, hogy bármilyen mozgást látnak, azonnal tüzeljenek. A tisztikar pedig a rendelkezé­sére álló iárműveken behajtatott a közeli nagyközségbe, amelynek szélén — mintegy oázisként eb­ben a nagy alföldi szürkeségben — egy grófi kastély, állt. Az autók után a szekerek kö­vetkeztek. Közülük azonban csak egy haladhatott át a főkapu tor­kán. Amelyben az alezredes csics- kása. Bódi Jani. valamint Wenk­heim balkézről való jelképes szárnysegédje, a nagyon fiatalos arcú, jóképű karpaszományos szakaszvezető. Frank Róbert ülfc (Folytatjuk) *

Next

/
Thumbnails
Contents