Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-25 / 20. szám

1 1974. január 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Rögös az út... Beszélgetés a kalocsai ifjúsági és sportklubról Megnyitásakor nem volt különösebb csinnadratta: szépen, csendben, szerényen nyitotta meg kapuit a város fiataljai előtt a Kalocsai Városi Ifjúsági Sportklub 1972 novemberében. A városi tanács kezdeményezésére és jelentős anyagi segítségé­vel létrehozott intézmény nagyon is aktuális célt tűzött ma­ga elé: otthont adni a város diák- és munkásfiataljainak, s megteremteni számukra a szórakozva művelődés alapvető feltételeit. Grafikon lefelé A kulturált környezet, a szó­rakozási lehetőségek egész sora a fiatalok nagy tömegeit vonzot­ta. Már az első hónapban 135-en jelentkeztek tagnak és akkor úgy látszott: minden rendben van. Esténként jó hangulatú, vidám programokat rendeztek és igen hamar népszerűvé vált az új klub. A „nyitott ajtókon” azon­ban nemcsak szórakozni, műve­lődni vágyó fiatalok jöttek, ha­nem Kalocsa „fenegyerekei” is. Egymást érték a rendbontások, a kisebb-nagyobb botrányok és nem csodálható, hogy a klub látoga­tottsági grafikonja meredeken zu­hanni kezdett. A szülők, a peda­gógusok távoltartották a fiatalo­kat a „rosszhírű háztól”, s akkor úgy látszott: megpecsételődött a jobb sorsra érdemes klub jövője. Az érdektelen vezetés és az ér­dektelen ellenőrzés megbosszulta magát! Igényes programok, igényes végrehajtás Mégis: hogyan sikerült megáll­ni a lejtőn? — erről beszélget­tünk Kovács Ilonával, a klub ve­zetőiével. — Amikor tavaly májusban megbíztak a klub vezetésével, két alapvető feladat megoldása várt rám — mondta Kovács Ilona. — Legfontosabb -feladat volt kiszűr­ni a tagság közül a közösségelle­nes magatartásé fiatalokat, ugyanakkor igényes programok igényes végrehajtásával kellett el­érnünk azt. hogy tagjaink job­ban kötődjenek hozzánk. Megbir­kózni a „nehéz fiúkkal”, akik né­ha még az én kezemet is meg­csavargatták dühükben, amikor tisztességes viselkedésre igyekez­tünk rábírni. őket, vagy igényes programot adni egy igénytelen tagságnak. Idegölő munka volt mind a kettő. Ráadásul ebben az időszakban nagyon kevés szak­mai-erkölcsi támogatást kaptunk, rá voltunk szorulva saját találé­konyságunkra és erőnkre — és ez nemegyszer kevésnek bizonyult. Csituló hullámok A művelődési központ vezetési gondjainak megoldása jótékonyan hatott a klub működésére is. Meg­tudtuk Kovács Ilonától, hogy gya­koribbá váltak az ellenőrzések, hatékonvabb módszertani segítsé­get kaptak. Lassan elcsitultak a klub körül felvert hullámok és ebben a nyugodtabb légkörben már átgondoltabb tervezésre is futotta az erőből. Stabilizálták a klubtagságot, s jelenleg közel 30 aktív fiatal vesz részt a közös munkában. Igaz. a városban még a régi kép él: a szülők és peda­gógusok még vonakodva engedik el a fiatalokat. De azt. hogy a „jégzajlás” megindult, bizonyítja az is, hogy esténként egyre töb­ben látogatják a klub rendezvé­nyeit. Unatkozás helyett művelődés — Idei elképzeléseink között a klub szervezeti életének megszi­lárdítása szerepel az első helyen. Űj vezetőséget hívtunk életre, megszilárdítottuk a tagfelvételt— mondta Kovács Hona. S hogy a klubéletünk ne csak abban merül­jön ki, amit az egyik tagunk úgy fogalmazott meg. hogy „el-elunat- kozgatunk a melegben”, érdekes, színes sorozatműsorokat terve­zünk. Ízelítőül néhány: útibeszá­molók. egymás szakmájának meg­ismerése. filmvetítések, a „Miénk a pódium” című műsorban pedig ki-ki bebizonyíthatja tehetségét. Szeretnénk kapcsolatba lépni a városban működő üzemi klubok­kal is. ezenkívül kirándulások szervezésével kívánjuk tagságun­kat még jobban összekovácsolni. Az évi 20 ezer forintos támo­gatásból új játékokat és felszere­lési tárgyakat vásárolunk, hogy méginkább vonzóvá tegyük a klu­bot. Rögös volt a klub útja idáig. De a negatív tapasztalatok egyút­tal hasznosak is voltak: megmu­tatták, hogy miképpen kell elke­rülni a klubélet buktatóit, s me­lyek azok a módszerek, melyek alkalmazásával a városi ifjúsági és sportklub betöltheti majd azt a szerepet, melyet neki a város közművelődésében szántak. Mert ez a szerep — egyike a főszerepeknek! Csapai Lajos Jól megtérülő beruházás A művelődés Rémen Rémen, a kiskunhalasi járás 1700 lakosú községében a ter­melőszövetkezet tartja fenn a művelődési házat. Nem egyedi eset ez, Bács-Kiskun megyében több helyen is találkozha­tunk ezzel a megoldással. A megoldás itt szó szerint értendő. Miért? ban mindenki talál magának munkát. Nemcsak a jövedelem tartja itt az embereket, hanem a jó közérzet — s ebben igen nagy része van a művelődés, a szórakozás színvonalának. Nem titok, hogy a községi ta­nácsok költségvetése a helyi mű­velődési otthon működésének ál­talában csak a legminimálisabb feltételeit teremti meg. Sőt, több faluban is hallani lehet az ille­tékesektől, hogy a tanácsi pénz még a fűtésre, világításra is csak szűkösen futja. A változatos, szí­nes, hasznos és vonzó program pedig csak terv marad. A termelőszövetkezetek rendel­keznek olyan anyagi erővel, ami ezeket a terveket valóra válthat­ja. Persze, a pénz a közművelő­désben sem mindenható, bár nél­külözhetetlen. Egy község kultu­rális arculatát együtt formálják a gazdasági és a szellemi ténye­zők. És ez a kettő Rémen sze­rencsés összhangban van. A Dózsa Termelőszövetkezet vezetősége, a szövetkezet tagsá­ga nem egyszerűen csak „fenn­tartja” a művelődési házat, és főképpen nem látszatművelődést, falusi szintű szórakoztatást tá­mogat. A túlzás stilisztikai esz­közét használva leírhatjuk: a ré­mi termelőszövetkezet hasznot akar húzni ebből a „vállalkozás­ból”. Ritkán mondják a közművelő­dés intenzív anyagi támogatásá­ra, hogy az nem más mint beru­házás, sőt kissé bizarrnak hat, ha „jól megtérülő” beruházásnak ne­vezik a művelődést. Azt termé­szetesnek vesszük, hogy az állam, a gyárak, vállalatok tetemes költ­séget fordítanak a jövő, s a jelen dolgozóinak kiképzésére, de ugyanakkor hajlamosak vagyunk a bizonyítvány, szakképzettség megszerzése utáni művelődést „•magánügynek” tekinteni. Pedig nem teljesen az. Rémen felismerték, hogy a szövetkezet érdeke" a dolgozók minél maga­sabb szakmai és általános mű­veltsége, szélesebb látóköre. És ez az érdek egybeesik a másik fél, a szövetkezeti tag, dolgozó érde­kével. Gazdasági, anyagi érde­keltségről van szó, de felesleges lenne bizonygatni, hogy a tudat állandó formálódása sokkal na­gyobb távlatokat nyit az egyén életében. Nem véletlen tehát, hogy azok is lassan-lassan visszajönnek dol­gozni Rémre, akik Baján, vagy a környező községekben keresték eddig kenyerüket. Ebben a falu­Miben nyilvánul meg az emlí­tett, falusi viszonylatban jó szín­vonal? Rendkívül fontos, hogy a szö­vetkezet vezetői állandóan figye­lemmel kísérik a falu kulturális életét, a művelődési ház tevé­kenységét. Az sem közömbös, hogy jól képzett — és megfele­lően fizetett — szakember irá­nyítja a rémi művelődési házat. Ennek a törődésnek szembetűnd jele a községnek az élettel és az igényekkel lépést tartó közműve­lődési programja, a „kiváló” cí­met kétszer is elnyert ifjúsági klub működése, a fiatalság szó­rakozóhelyének megteremtése, a szaktanfolyamok, a kihelyezett zeneiskolai tagozat, a hetenként többször nyitva tartó könyvtár, a művelődési ház bővítésének ter­ve. A művelődéspolitika szorosan összefügg a gazdaságpolitikával. Nem a pillanatnyi érdekek, nem a felröppenő ötletek alakítják a közművelődés hétköznapját, s könnyen belátható az is, hogy a művelődés társadalmi fontosságú ügy. Ezt bizonyítja egy 1700 lakosú falu példája. Kontra György FINN IPARMŰVÉSZNŐ „KÍSÉRLETE” Kirsti Rantanen neves finn iparművésznő szívesen nevezi I munkásságát „kísérleti jellegűnek”. Ez azonban nem rettenti el az érdeklődőket* akik az új formák mellett felfedezik a finn hagyományok töretlen folytatását is. Képünkön: Kirsti Rantanen egyik érdekesen újszerű; kalászokkal díszített gyékény faliszőnyege előtt. (Fotó—LEHTTKUVA- MTI—KS) Varsói levél Petőfihez A napokban kaptuk meg a Ku­rier Polski szilveszteri számát. Első oldalán hosszú cikk, List do Sandora Petőfiego, vagyis Le­vél Petőfi Sándorhoz1 címmel. Szerzője a magyar—lengyel ba­rátság nagykövete, Csorba Tibor. A lap bevezetésként ismerteti a kiskunhalasi kötődésű festőmű­vész-író rövid életrajzát, aki most „Petőfi a színész” című nagyobb tanulmányon dolgozik. Lassan-lassan köz/eledik Ady Endre születésének századik év­fordulója. A lengyelek sajnála­tosan keveset tudnak a modem magyar literaturáról, elsősorban az ihletett fordítások hiánya mi­att. Szerencsére mind több a jól felkészült műfordító. Hogy így van, az Csorba Tibornak is kö­szönhető. Máris több előadást tervez Ady Endre népszerűsíté­sére. Üj filmek a tévében Chrudinák Alajos nevével az egész ország megismerkedett a legutóbbi közel-keleti háború ide­jén: ő tudósította televíziónkat, gyakran életét is kockáztatva. Megesett például. Damuszkusz- ban, hogy egy izraeli bombázást követően azonnal megjelentek a magyar tv-sek. Chrudinák most több filmen is dolgozik. Két munkájáról mond­ja: „Elkészült már és bemutatás­ra vár az Olajemirátusok című két­részes filmünk a Perzsa-öböl mel­lett elterülő hét emirátusról. Csaknem kész Kuvait. az olaj­oázis című. 40—50 perces terve­zett munkánk. Érdekes emberek­kel találkozhatnak majd a né­zők, köztük egy milliárdossal, aki 17 esztendeje még kecskepásztor volt. De szó lesz a monarchiáról, amelyben mégis van parlament, aztán persze az iszlámról, amely­ről nemrég kitűnő sorozatot lát­hattunk. Nekünk mée nagyobb szerencsénk volt. mint e film ké­szítőinek: miniszteri engedéllyel a „legtilosabb” mecsetben is for­gathattunk.” OLVASÓNAPLÓ Könyvek között Bevallom, a népköltészet nem egyszerre, nem állandóan, nem folyamatosan hatott rám. A gye­rekkori élmények, a hagyomá­nyos mesehallgatás mellett azon­nal készen kaptam otthonról a „magasabb” irodalmat: Arany Já­nost. Azt hiszem, ez a gyerekko­ri olvasmányélmény alapvetően befolyásolta későbbi irodalmi ér­deklődésemet is. Egyrészt közel hozott a népköltészethez, más­részt a legigényesebb és egyik legmagyarabb költőhöz: Arany Jánoshoz. Azóta sokszor „meg­kísértett” a népköltészet: hol a Kalevala sorai kápráztattak el, hol a Kanteletár finn népdalai. De olykor „elhagytam”. Elcsá­bított a modem nyugati iroda­lom. például Camus-t olvastam és Dürrenmattot. Aztán sokszor Babitsot. Majd irodalomtörténe­tet és esszét: Halász Gábort és ülés Endrét, Schöpflin Aladárt és Németh Lászlót, Kosztolányit és Illyés Gyulát. És-minden visz- szavezetett a forrásokhoz. Illyés Gyula szavával élve: a hajszál- gyökerekhez. Elővettem a régi székely népballadák gyűjtemé­nyét. Ortutay Gyula összeállítá- tás Buday György fametszetei­vel. Családi örökségként jutott hozzám „A magyar népköltés gyöngyei”, melyet Benedek Elek állított össze (1896-ban jelent meg). Meg az „Ezeregy legnép­szerűbb, legszebb magyar népdal” című kis kötet, melyet Cserjés László szerkesztett és Méhner Vilmos adott ki 1888-ban. Múltak az évek, újabb és újabb népköltészeti kötetek kerültek a kezembe, és jutottak közel a szí­vemhez. Kolozsvárt találkoztunk az Utunk szerkesztőségében Hor­váth Istvánnal, aki a Magyaróz­di torony alj a című kötetében „írói falurajzot” ad. Horváth Ist­ván így vallott: „Én vagyok ez a könyv. De nemcsak én. Az a nép is, amelyhez tartozom, amely- lyel — vagy amelyekkel — ösz- szefűznek a borzongató hiedel­mek, varázslások, szokások, já­tékok, a népköltészet gazdag csillagos ege, s a nyelv, melynek egyes szavai a ködös ősidőkből visszhangzanak ide.” Csodás kin­cset őrzött meg e kötetében Hor­váth István, szülőfaluja népi gyógymódjait, játékait, siratóéne­keit, népmeséit, közmondásait stb. közreadva. Boldog vagyok — a szerkesztőség több tagjával együtt —, hogy a Forrás 1973­4—5. számában közölhettünk Horváth István magyarózdi gyűj­téséből. Például e játékos kedvű, találós kérdést: A hegyek közt Erdély népe, ha nem volna, szűkén élne, kádba teszik sírjába, be jó disznó zsírjában. (káposzta) Aztán szlovák betyárdajokat olvastam Tőzsér Árpád fordítá­sában. Szabadkáról kaptam az Idő, idő. tavaszidő című kötetet, mely a jugoszláviai magyar nép- költészetből nyújt válogatást, Bo­ri Imre jegyzeteivel. „Tisza part­ján elaludtam, / Jaj, de szomorút álmodtam, / Megálmodtam azt az egyet,/ Hogy a rózsám mást is szeret” — mondja a Horgoson gyűjtött magyar népdal. Kallós Zoltán összegyűjtötte a ma is élő népballadákat a mold­vai Klézsétől a kalotaszegi Ma- gyarvistáig. Az első kiadás 1971- ben jelent meg a Kriterion ki­adásában, melynek borítólapján gyönyörködhetünk a magyarka­pusi asszonyok által varrt kalo­taszegi írásos mintában. • Kallós kötete óriási felfedezés: az ismert népballadák sok változatán túl számos újat őrzött meg, jegyzett le. Most Kallós Balladák köny­vét, az élő erdélyi és moldvai magyar népballadák könyvét gyö­nyörű kiállításban jelentette meg Magyarországon a Magyar Heli­kon. Gyönyörűség e kötetet ol­vasni, kézbe venni, forgatni. A népművészeti alkotásokkal díszí­tett könyvben (pl. egy szép zila­hi bokály képét láthatjuk) leme­zek is vannak. Ismerős, feledhe­tetlen népballadánkkal, a Kőmí­ves Kelemennével kezdődik e kötet: Összetanakodék tizenkét kőműves, Az tizenharmadik Kelemen kőműves. Magas Déva várát hogy felépítenék, Félvéka ezüstért, félvéka aranyért. (Visa, Mezőség) Szekér Endre LOVASISKOLA GYERMEKEKNEK Kirgiziában, Csolpon-Atában gyermek-lovasiskola nyílt. A falu méneséből 40 lovat bocsátottak az ifjú sportolók rendelkezésére. A gyermekek tapasztalt edzők irányításával sajátítják el a sportlovaglás fortélyait, az idő­sebbeknek lovasjátékokat, sport­versenyeket rendeznek és hegyi portyákon vesznek részt. A lovaglás kiváló pihenés az iskoláskorban levő gyermekek számára. Nyáron több mint 120 gyermek sajátítja el a lovaglás legfontosabb tudnivalóit. (APN—KS) ÚTTÖRŐÉLET Kecskemét egyik külterületi is­kolájának úttörőcsapatát mu­tatjuk be ezen a héten. A körzetesített ménteleki álta­lános iskolába a tanulók egy ré­sze autóbusszal jár, illetve indul haza a késő délutáni órákban. Ez nagyon pontos időbeosztást követel valamennyi úttörőtől és kisdobostól. Gondosan elkészített munkatervük is tükrözi a fegyel­mezett munkára való felkészü­lést. Bemutatásukat az elmúlt nyá­ri táborozás történetével kezd­jük. A 10 napos dömösi túra mindössze hatvan forintba ke­rült a részt vevő pajtásoknak! A közeli Kossuth és Aranyhomok Termelőszövetkezet élelmiszer­rel, szállítással, pénzzel támogat­ta ezt a kirándulást. Természete­sen a ménteleki pajtások igye­keztek a segítséget viszonozni; szüreteltek a tsz-ekben. Ennek a táborozásnak az emlékével kezd­ték friss erővel az 1973—74-es tanévet. A ..Nem térkép e táj” akció keretében jobbnál-jobb ötletek­kel alakították ki környékük és hazánk megismerésének terveit. Az elmúlt ősszel közös kirándu­láson ismerkedtek a kecskeméti Katona József Múzeummal, a me­gyeszékhely szobraival, nevezetes épületeivel. A továbbiakban a különböző feladatokat a rajok vállalták. A másodikos kisdobosok „A mi er­dőnk kincsei” elnevezésű kutató­munkába fogtak. A harmadiko­sok Felsőméníelekkel ismerked­nek, folyamatosan felkeresik a Vízgazdálkodási Kutató Intéze­tet is. Izgalmas feladatot tűzött ma­ga elé a 4-es raj: feldolgozza Méntelek történetét. Magneto­fonnal (!) keresik fel az idős em­bereket, hogy a tőlük hallott tör­téneteket, régi históriákat össze- gyűjlsék. A felsőtagozatosok a Kossuth Termelőszövetkezet történetét, az iskola krónikáját, illetve a környék népművészetét dolgoz- zák-kutatják fel. A csapat tagjai a Bakony meg­ismerését tűzték ki célul. Közös tavaszi kirándulásukon Nagyvá- zsonyba indulnak. Ügy tervezik, hogy Székesfehérvár, Veszprém, Zirc útvonalon haladnak, ismer­kednek a régi magyar városok építészeti, történelmi emlékeivel. A nagyvázsonyi úttörőcsapattal már most felveszik a kapcsola­tot, kérik segítségüket a híres Kinizsi-vár meglátogatásához, a szakszerű kalauzoláshoz. Hazafe­lé ellátogatnak Tapolcára, Keszt­helyre, Tihanyba. Komppal kel­nek át a Balatonon, hogy Duna- földváron keresztül hazaérjenek. A tervet bizonyára sikerül a tavaszi szünetben megvalósítani, hogy minél többen megismerjék hazánk e szép vidékét. A munka természetesen addig sem szünetel. A ménteleki pajtá­sok most is gyűjtik a népdalokat és a népi használati tárgyakat. Padlásokat, pincéket járnak, ke­resik a már használaton kívüli edényeket, szerszámokat, eszkö­zöket. Azt tervezik, hogy egye­lőre egy szekrényben, később esetleg egy kisebb helyiségben ál­landó kiállítás formájában mu­tatják be a legszebb darabokat. A százötven ménteleki pajtás most a kulturális szemlére ké­szül, jut idejük a februári far­sangi karnevál közös megren­dezésére is. Értelmesen, jól osztják be ide­jüket, energiájukat a bejárók éppen úgy, mint a helyben la­kók. Terveik — és azok pontos végrehajtása — jó tanulmányi eredményeik példaképpen állhat­nak valamennyi megyénkben élő •úttörő és kisdobos előtt. Rejtvényfejtőknek Pajtások! Úttörőknek közlünk most kétfordulós rejtvényt. Ja­nuár 25-én és február 1-én köz­zétett úttörőrejtvények megfej­téseit egyszerre küldjétek be le­velezőlapon február 5-ig. A most közölt rejtvényhez jó fejtörést kívánunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents