Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-25 / 20. szám

1974. január 25. • PETŐFI NfiPE • 3 Teli tarsollyal mentek haza A népfrontvezetők tanfolyamának néhány tanulsága A fából faragott pásztor Cs. Kovács László műtermében Az új esztendő első hetében — mint arról lapunkban is beszámoltunk — lezajlott a községi, városi, járási népfront­vezetők részére rendezett 3 napos tanfolyam. Ennek célja — rövidre fogva — a múlt évi munka értékelése, az 1974. évi feladatok meghatározása. Ez a tanfolyam jelenti évenként azt a fórumot, ahol a népfront megyei elnöksége és bizottsá­ga a legtöbb segítséget nyújthatja a helyi népfrontszervek­nek. Napjainkban ez a támogatás mindenekelőtt arra irá­nyul, hogy a népfront V. kongresszusa határozatainak gya­korlati megvalósításában a mozgalom a párt X. kongresszu­sán támasztott követelményeknek megfelelően, az eddiginél magasabb színvonalon tudjon eleget tenni. Feladat van. bőven, s mivel a népfrontmozgalom tevékenységi tere rendkívül kiszélesedett, természetes, hogy a népfront­vezetők felkészülésének is ehhez kell igazodnia mind a tájékozta­tás alaposságát, mind ennek szín­vonalát tekintve. Akár a felsza­badulás 30. évfordulójának elő­készítésére gondolunk — me­gyénkben már ez év vége felé javában benne leszünk a jubileu­mi megemlékezésekben —, akár az 1973-ban választott tanácsok munkájának segítésére a nép­front társadalmi befolyásának lat- bavételével, látjuk, érezzük a ten­nivalók súlyát. Ezt szűrhetjük le a közélet szüntelen élénkülésé­ből, a népfront közreműködése iránti növekvő igényből egyaránt. Ezekről a kérdésekről beszél­getve Farkas József megyei nép­fronttitkárral, aziránt is érdek­lődtünk, hogyan értékelte a me­gyei bizottság a tanfolyam mun­káját. Farkas elvtárs — többek kö­zött — a következőket emelte ki. A tanfolyam gazdag programja nemcsak a népfrontmunka vál­tozatoságának, sokrétűségének tu­datát mélyítette el a résztvevők­ben, hanem ösztönzött arra is, hogy egyúttal sokoldalú tapasz­talatcsere bontakozzék ki. En­nek során — a gyakorlati mód­szerek kölcsönös megismerése mellett — nyilvánvalóvá vált a népfrontvezetők előtt, hogy a mozgalmi munka ma már nem időszaki, „kampányszerű”, alkal­manként egy-egy akcióhoz kö­tött, hanem folyamatos te­vékenység. Ez abból is követke­zik, hogy a népfrontmunka mind több kérdésre — város- és községpolitika, gazdaságpolitika, ifjúsági mozgalom, művelődés, nőbizottsági munka vagy szociál­politika is legyen az — és egyre több társadalmi rétegre kiterjed. Mindez össznépi ügy, össztársa­dalmi érdek, és a megvalósítás­ban ezért sem lehetnek „szüne­tek”. Másik fontos tapasztalatként csapódott le a tanfolyam hallga­tóinak részéről, hogy a helyi párt-, tanács- és társadalmi szer­vek i g én y 1 i k a népfront közreműködését. Mindinkább jellemző, hogy a lakosság egészét vagy jelentős részét érdeklő kér­déseket a lakossággal — a nép­front beiktatásával tárgyalják meg. Hogy a mozgalom benne él a tömegekben, ismerője, jó köz­vetítője a lakosság okos javasla­tainak helyes bírálatainak, a köz­véleménynek, igazolta a tanfolya­mot záró fórum is. A megyei párt-, tanácsi, tömegszervezeti vezetőknek sok olyan kérdést tettek fel a résztvevők, amelyek­ben konkrét intézkedést kértek. Igen jelentős politikai követ­keztetésekre jutottak a népfront lakóterületi munkájával össze­függésben. A szocialista demok­ratizmus helyi érvényesülése to­vábbfejlesztésének útja, hogy a lakosság minél nagyobb része működjön közre a helyi társa­dalmi viszonyok alakításában. Mindenekelőtt a munkások szerepét, cselekvő részvételét kell növelni a lakóterületi, közéleti munkában. Kívánatos volna, ha egyre többször találkoznának a munkások a gazdasági vezetők­kel — lakóhelyükön — körze­tükben is. Ez nemcsak a lakó­hely és az üzem közötti kapcso­latot tenné szorosabbá, hanem emelné a munkahelyen annak a társadalmi, közéleti munkának a becsületét is. amit például a népfrontban tevékenykedő mun­kásemberek végeznek. Az adott gyár vezetői így mélyebben tá­jékozódnának azokról a lakóhe­lyi körülményekről, gondokról, melyek a külterületekről, közeli községekből bejáró dolgozók éle­tét, közérzetét, munkakedvét be­folyásolják. Ugyancsak tovább erősödött a tanfolyamon az a vélemény, hogy a fiatalok, nőik közéleti bevoná­sára azért is fokozott gondot kell fordítani, mert ez a két ré­teg nemcsak legérzékenyebben reagál olyan nagy feladataink problémáira, mint a bölcsődék, óvodák, napközik, iskolák, játszó­terek. sportpályák ügye, hanem cselekvésre is mozgósítható. Az elmondottak csupán kiraga­dott témakörök a tanfolyam sokrétű véleménycseréjéből. Így is érzékeltetik azonban hogy a népfrontvezetők nem üres tar­sollyal mentek haza az .idei tennivalók elvégzéséhez. Tóth István Ahogy a klubvezető látja Egy ifjúsági klub gondjai és örömei Kiskunfélegyházán Az Apollo — most már Móra Ferenc — ifjúsági klubba a kiskunfélegyházi fiatalság minden rétege jár szórakozni, mű­velődni. A művelődési központ három termében zajlik a klubélet, sajnos ezeket a helyiségeket közösen, felváltva kell használnia a munkásklubnak és az ifjúsági klubnak. De hát a félegyházi helyiséggondok közismertek... Az utóbbi két évben négy klub­vezető adta át egymásnak a ki­lincset, szubjektív és objektív okoktól vezérelve. December óta Girasek Károly irányítja az ifjú­sági klub életét. Nem könnyű ez a feladat. Vonzó program, sok­sok ötlet kell, hogy a klub visz- szahódítsa az időközben elpártolt fiúkat, lányokat. — Szeretnék új színeket vinni a klub életébe — mondja az új klubvezető —, sok zenét, tán­cot, játékot, vetélkedőt, előadást, filmvetítést. A zenekarunk most alakul újjá, ők is sokat segítenek a klubélet'' fellendítésében. Januárban négy vetélkedőt ren­dezünk. A komolyzenei versen­gést először némi fenntartással fogadta a tagság, végül is olyan sikere volt, hogy folytatását kí­vánták a fiatalok. Érdeklődéssel hallgatták Szabó Sándor zenepe­dagógus előadását is, amelyet az időnként felcsendülő zenei beté­tek tettek még élvezetesebbé. Az eddigi legsikeresebb programnak a szellemi vetélkedő bizonyult. Nagyon fontos, hogy a klub­vezető mindig „ébrentartsa” a fiatalokat, hogy mindig legyen a programban valami új, érdekes, vonzó amiért eljönnék a. követ­kező nap is. Nertirég kezdtük^ el a képzőművészeti élőadássórofca- tot ennek a fogadtatása hasonló volt a komolyzenei műsorhoz. Sajnos, szűkösek az anyagi le­hetőségeink, ezért patrónusokra van szükségünk. Kapcsolatokat keresünk a társadalmi, az ifjúsá­gi szervekkel és az üzemekkel. A fotelek huzata kopott, nem eléggé igényes a felszerelés, nem bensőséges a berendezés. Kevés a játék, égető szükségünk van egy magnóra — és még másra is... Tél vagy nyár — a fiatalok mindig igénylik az ifjúsági klu­bok fesztelen, szórakoztató lég­körét. Ahhoz, hogy a klubok be­tölthessék hivatásukat, kell a tá­mogatás — még több támogatás kell. Nagy Mária A nagycsaládok érdekében Az SZMT Társadalombiztosítási Munkabizott­sága a közelmúltban vizsgálta meg, nagy számú társadalmi aktivista — többek közt vöröskereszte­sek, szociálpolitikai vezetők — bevonásával, hogy milyen formában és mértékben valósultak meg megyénkben a nagycsaládosok fokozott megbecsü­lését célzó korábbi határozatok. Bács-Kiskun megyében több mint 33 ezer csa­lád részesül családi pótlékban. A gyermekgondo­zási segélyt csaknem 8800 kismama veszi igénybe. A hat, vagy ennél is több gyermeket nevelő csa­ládok száma meghaladja az 1200-at. Épp ezért vizsgálták különös gonddal, nagy körültekintéssel és kellő alapossággal az említett témát az ezzel megbízottak. Hat városban, 40 üzemben és 94 családnál tettek* látogatást, s ennek első megállapítása az volt, hogy a tanácsok és a szakszervezetek rendszeresen fi­gyelemmel kísérik a nagycsaládosok helyzetét, s esetenként anyagi segéllyel, jutalmakkal is támo­gatják őket. így például tavaly 166 sokgyermekes anyának juttattak összesen 222 ezer forintot kitevő jutalmat. A szakszervezetek némelyike ' emellett külön keretet létesített a kiemelt segélyezés cél­jaira. A meglátogatott családok 13 százaléka kapott lakást, 14 százaléka pedig lakásépítési vagy átala­kítási kölcsönt.­Kiterjedt a felmérés a jövedelmek mértékének az ellenőrzésére is. Míg korábban 500 forint alatt maradt az egy családtagra jutó összeg, jelenleg — az utóbbi évek állami intézkedéseinek, s a társa­dalom segitőkészségének köszönthetően — az ese­tek átlagában eléri a 790 forintot. A jelenleginél több törődésre van szükség annak érdekében, hogy e népes családok gyermekei fel­tétlenül helyet kapjanak az óvodában, napköziben. Ezzel kapcsolatban 4 fennálló rendelkezések még következetesebb alkalmazását kell számon kérni. Kétségkívül első helyen áll a gondok sorában a nagycsaládosok lakásproblémája. A meglátogatott családoknak mintegy a felét találta az ellenőrzés elavult, egészségtelen lakásban. Legtöbb helyen a berendezés is hiányos, szűkös. Ennek az állapot­nak a felszámolására a munkaadó üzemek, válla­latok is sokat tehetnek. Akár kölcsönnel, akár pe­dig — ami még jólesőbb és eredményesebb — tár­sadalmi összefogással. Hiszen akad már olyan pél­da is, hogy a munkásgárda, a szocialista brigádok tagiai a “rászorulóknak bútorokat készítettek, be­rendezési tárgyakat juttattak. Éppen az említettek miatt fokozottan előtérbe kell. hogy kerüljön a nagy családok egészségügyi ellátása. Mindenképp el kell érni. hogy a család­tagok rendszeres megelőző, gondozást kapjanak. A családtervezési felvilágosító mimkára is jelentős és sajátos tennivalók várnak. Nemrégiben írtunk már arról — s bővebben ezért is nem fejtegetjük —. hogy a szakszervezeti és vállalati üdültetések alkalmával is indokolt és jogos előnvben részesí­teni a nagycsaládosokat mindenekelőtt gyerme­keiket. Alkalom és mód bőven van tehát a nagycsalá­dosok és hozzátartozóik sokrétű támogatására. Ez­zel kapcsolatban azonban elengedhetetlen köve­telmény, hogy tettekben nyilvánuljon meg és le­gyen rendszeres. A bevezetőnkben említett mun­kabizottság a jövőben is folyamatosan ellátja maid érdekvédő feladatát, figyelemmel kíséri a gondok­kal többszörösen küszködő családok helyzetét, bol-‘ dogulásukat a társadalomban. J. T. Találkoztam a Pásztorral. Nagy kertben állt. lombjukat vesztett fák között, magányosan, némán és súlyosan. Háta mögé végte­len pusztát varázsolt a képzelet, az Alföldet hozta ide, a budai hegyoldalba. Ezért is csöngettem be Cs. Kovács László műtermé­be. Kíváncsi voltam a fából fara­gott pásztor „teremtőjére”, azt hittem, odavalósi, ahová a szobor eleven modellje. Mikor kiderült, hogy csak „vendégségben” járt az Alföldön. azon csodálkoztam, ho­gyan.-tudta, a sík, inkább a szí­neiben kifejező tájat szoborban, figurában meglátni? — Mindig a táj karaktere ha­tározza meg az embert — ma­gyaráz lelkesen. — A pásztor mö­gött a horizont a csizmás zárnál van. A nagy ég ráborul, s a ma­gányos alak annyira kiemelkedik a földből, hogy körülötte a tájat csak végtelen dimenziójában le­het érzékelni. Más tájra, más vi­dékre ez nem érvényes, ezért van az, hogy ha valaki meglátja, rög­tön az Alföldet képzeli mögéje. A szobor kint áll a szabad ég alatt. Furcsa, hogy egészen más­nak. szinte élőnek lát az ember egy szobrot, ha nem hideg kőből faragták, vagy merev ércből ön­tötték. A fa „holtában” is megőr­• A Nemzeti Galéria gyűjtemé­nyében kapott helyet ez a szép cédrusfából készített szobor. zi az élet fényeit és melegét. Va­lósággal új életre képes kelni, az avatott kezű szobrász vésője alatt. De vajon az időjárás, a hó, az eső, a fagy és a hőség nem tesz kárt benne? f­— Miért tenne? Bazaltkövön áll. ami alulról nem engedi át a vizet, s ez a fényes, sötét meggy­színű pác pedig védi. óvja, telje­sen átjárja, olyan ellenállóvá teszi, mintha kőből lenne. Pedig fából van. Jártam Alaszkában és láttam, hogyan csinálják fenyő­fából totemoszlopaikat, az indiá­nok. Egy ilyen oszlop 300 évig is „él”. Ugyanez a titka a több száz éves székely kapuknak is Erdély­ben. De. aki fához nyúl, annak különösen vigyázni kell arra. amit Moore valahogy így fogalmazott, meg: „A szobroknak saját életük kell. hogy legyen.” Vagyis a néző szinte ne is ve­gye észre a szobrász beavatkozá­sát. Ügy érezze, hogy az, amit lát, ilyenné nőtt. Hogy Gauguin fana­tikus erőt sugárzó vonásait Ta­hiti különös fényei érlelték, a di­dergő parasztasszonyban pedig a táj, a görcsbe húzódó fák tiltako­zása testesül meg, a zord hideg ellen. Felfedezek egy talányos kis remekművet, a szobrász Mito­lógiának nevezte el. olyan titok­zatos és bármerre fordítom, vál­toztatja az arcát, a jelentését. Ezt tényleg a természet alkotta, az ember „csak” meglátta benne a művet és kiemelte. — Ez a fa. 10—15 ezer éves. Vas megyében, a Rába folyó med­réből emelték ki. A rárakódó iszap légmentesen elzárta, konzer­válta, s ki tudja. meddig maradt volna elrejtve előlünk, ha a fo- lyamszabálvozók rá nem bukkan­nak. Olyan kemény és szilárd, mint a fém és varázslatosan „ki­munkált”. érett: tízezer évig dol­gozott rajta az idő. Senkinek nem adná. a lakásán őrzi. mint a szívéhez különösen hozzánőtt szobrait, kisplasztikáit. Csak azzal foglalkozik, amivel közölni szeretne valamit. SoksÄor hónapokig hozzá sem nyúl áz anyaghoz, amíg a formát ott nem érzi az ujjaiban. De előbb raj­zokban leírja „kibeszéli” magá­ból. Plasztikus rajzok ezek — szobrász rajzok — szinte fékezni kell őket. hogy szét ne vessék a papírt. Nyugtalan, kereső alkat. Ha más nincs kéznél, önmagával száll vitába, rajzok, fellobbanó ötletek seregén át keresi a meg­oldást. a végleges formát. Az ér­zelmek. megfigyelések széles hul­lámhosszán jut el. a lényeget sű­rítő. tömör közlésig. Az idén kiállítást rendeznek műveiből Budapesten, most erre • Szobor és alkotója: Cs. Kovács László. • Íme. a Pásztor. készül. Szobraival sokfelé talál­kozhatunk az országban —, Der- kovits Gyuláról és Fürst Sándor­ról készített portréival például Szombathelyen. BúcSúzáskor ar­ra gondoltam, milyen jó lenne, ha a Pásztor „hazatalálna”. Az Al­földre. Esetileg éppen a Bugacon létesülő néprajzi múzeumba. .. Vadas Zsuzsa Menő Fej a buszon Az egyik megállónál felszállt, az autóbuszra Menő Fej is. Csu­pa lezserség, csupa eleganciai látszott, hagy ad magára a fiú. És micsoda „fellépés”! Ügy lépett fel a buszra, hogy jegyet is elfe­lejtett váltani. A kalauznő, mi­után a persely előtti zölykölődő, imbolygó tömeg elrendeződött., figyelmes left Menő Fejre. Az ifjú, titáni tartással, a semmibe nézve igyekezett meggyőzni a körülötte állókat kivételes lény voltáról. Ám a jegyszedőnő, aki­nek jó memóriája lehet, minden csodálata ellenére udvariasan odaszólt hozzá: Fiatalember! megváltottuk már a jegyet? Bér­letem van — hangzott foghegy­ről a válasz. Megállt a busz, utasok szálltak le és fel. Azután folytatódott a párbeszéd. Mutassa meg kérem a bérletét! Mutattam már —> szólt, pontosabban, hazudott Menő Fej, és a szeme sem rebbent, színe sem változott. Lassítás, kikerülés, majd kanyar következett. A ka­lauznő most már szigorúbban, ismételten felszólította: Mutassa meg mégegyszer! A játékban ilyenkor már azt szokták mondani: tűz, tűz, tűz... A „nemmindennapi”, a feléje forduló tekintetekkel mit sem törődő fickó kinézett az ablakon, majd lassan elindult a kalauz- nő irányába. Mégiscsak fizetni fog, vagy előadja a bérletét, ha van — gondoltam. De amint az újabb megállónál_ az ajtó kinyílt, Menő Fej hirtelen lepattant a kocsiról, enyhén mosolyogva, s szapora léptekkel eltűnt a leszál­ló szürkületben. Nem kétséges, Menő Fej a „bliccelőfélék” csa­ládjába tartozik, amelynek egye- dei velünk akarnak „utazni”, él­vezni akarják mindazt, ami a becsületes emberek munkájának eredménye, de minden részvétel, ellenszolgáltatás nélkül. Kimúlásra ítélt mentalitás az övék, társadalmunk klímája ked­vezőtlen a számukra. Mégis töb­ben vannak, mint kellenének. És ha az utasoknak az esethez váló viszonyulására gondolok, nem is tudok ezen csodálkozni. Közöm­bös nézői, mi több, szereplői, statisztái voltunk ennek a pimasz színjátéknak, amely a szélhámos hős számára szerencsésen vég­ződött. Elégedettek lehetünk-e vajon ilyen esetben azzal, hogy „megvan róla a véleményünk”? Aligha. Valljuk be tehát, nem álltunk a helyzet magaslatán. Mert nem szabad, hogy „kényel­metlen”, „nemazénasztalom” do­lognak érezzük, ha fel kell lép­nünk az olyanok ellen, akik va­lamiféle erkölcsi szemétdombról felszedett életelvpk alapján „po­tyautasként” akarnak velünk jönni. Még akkor sem, ha a tét csupán 2 forint. A. T. S. H A 10—15 ezer éves ősfából „kiszabadított” mltolóeia. Foto: Kotroczó István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents