Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

1974. január 24. • PETŐFI NÉPE • 5 PÁRTSZERVEZÉS - PÁRTIRÁN YÍTÁS Az új falu új ifjúsága Még 1969-ben írta Erdei Ferenc, a falu nagy politikus tudósa, hogy a magyar falvakban gyökeres átalakulásnak vagyunk tanúi és részesei. „Egyszerre mennek végbe olyan történeti folyamatok, amelyek hovatovább értelmetlenné te­szik a hagyományos falu elnevezést. Megszokásból, hagyo­mányból továbbra is használhatjuk a szót, de legyünk tisz­tában vele, hogy már csak jelkép értékű — amit jelez, az lényegbevágóan megváltozott”. Valóban, kivétel nélkül minden falu kimozdult hagyományos ál­lapotából. A mezőgazdasági ter­melés döntő részének nagyüzemi­vé válása, az ipartelepítés, az ur­banizáció mélyreható változáso­kat okozott a falusi lakosság fog­lalkozási és életviszonyaiban. Amíg 1949-ben az összes kereső fele dolgozott a mezőgazdaságban, addig ma már csupán 23 százalé­kuk végzi itt munkáját főfoglal­kozásként. A huszonhat év alatti keresőknek pedig már csak 16—17 százalékát foglalkoztatja a mező- gazdaság. Az előjelzések szerint 1985-ig a mezőgazdasági népesség további 400—500, ezer fővel csök­ken. A közelmúltban szakmai körök­ben egy érdekes összehasonlításra került sor. A mezőgazdasági kere­sők létszámából levonták azokat, >• akik a mezőgazdaságban ipari, építőipari és más hasonló jellegű munkát végeznek, és így számítva a mezőgazdasági keresők részará­nya már ma sem 23. hanem csak 15 százalék. Ugyanígy számítják egyébként a mezőgazdasági dolgo­zók arányát többek között Dá­niában. Hollandiában és az USA- ban. amely országokban ez 5—9 százalékot tesz ki. A falusi lakosság átrétegezedő- dését jól mutatja, hogy 1970-ben a községekben élt az összes ipari keresők 42 százaléka (kb. 753 000 fő). S ami még figyelemremél­tóbb: á községekben levő ipari munkahelyeken dolgozott a ma­gyar munkásság 20 százaléka (kb. 350 000 fő!). 1961—70 között az új ipartelepítés miatti létszámnöve­kedés egyharmada a községekben valósult meg. Ma már az ország­ban több mint 200 olyan község van. ahol a szocialista iparban foglalkoztatottak száma megha­ladja az ezer főt. Ezek kisebb ipari, kereskedelmi központok, íGüÉrffgfl' (égy. Jtöiülük kulturális cent­ÖlÖSüfUm iSi MKMÍteV Miként tudjuk pótolni, helyet­tesíteni a következő 10—12 évben kieső 400—500 ezer mezőgazdasá­gi dolgozót7 Mindenekelőtt to­vább kell folytatnunk a mezőgaz­dasági nagyüzemek korszerűsíté­sét, a munkafolyamatok gépesíté­sét. A mezőgazdasági munka gé­pesítésének, a terméshozamok növelésének új. minden túlzás nélkül forradalminak nevezhető fejlődési szakasza bontakozik ki az iparszerű termelési rendszerek meghonosításával. A szocialista átszervezés, a nagyüzemek kiala­kulása óta az iparszerű termelé­si rendszerek alkalmazása a leg­jelentősebb előrelépés a magyar mezőgazdaságban. Ez elsőként a baromfihús- és a tojástermelésben, azt követően a sertéshús-, majd a kukoricaterme­lésben hódított teret. Napjainkban már mind szélesebb körben alkal­mazzák a cukorrépa, a zöldség, a burgonya, a szőlő, a rizs és más növényi kultúrák termesztésében is. 1974-ben várhatóan így kerül termesztésre a nagyüzemi kukori­ca fele, a cukorrépa egyharmada. Az iparszerű termelés lényege abban van. hogy a biológiai, a technikai, a kémiai és az emberi tényezők gondosan megtervezett egyesítésével, ésszerű kombinálá­sával, a lehető legnagyobb biz­tonsággal, nagy területeken, ma­ximális terméshozamokat elérni. Ez merőben úi követelményeket támaszt a dolgozó emberrel szem­ben. Az iDarszerű termelési rend­szerekben jelenleg részt vevő több mint 500 üzem dolgozóinak nemcsak magasabb szakképesí­téssel kell rendelkezniük, hanem vállalniuk kell a korábbinál na­gyobb kötöttséget a szigorú tech­nológiai fegyelem betartását. Eh­hez pedig mágasfokú öntudatra, új fajta szemléletre van szükség. Mindezek a változások érthe­tően az új iránt leginkább fogé­kony ifjúságot érintik a leginten­zívebben. Az urbanizáció és az ipartelepítés, a mezőgazdasági üzemek műszaki-technikai fejlő­dése, az iparszerű termelés ki­bontakozása a fiatalok rétegező- dése, foglalkozási viszonyaira erő­teljes hatást gyakorol. Jól tükrö­zi ezt a falun lakó 1 millió 200 ezer 26 év alatti fiatal (a kor­osztály 54 százalékának) foglalko­zás szerinti összetétele. Közülük 200 ezren dolgoznak az élelmi­szer- és fagazdaság, valamint a vízgazdálkodás területén, továbbá az ÁFÉSZ-ekben. Ugyanekkor 553 ezer ifjúmunkás. 312 ezer közép­iskolai és szakmunkástanuló la­kik a községekben és a tanyákon. (A felsorolásban nem szereplők vagy alkalmazottak, vagy háztar­tásbeliek.) A legszerényebb számítás sze­rint is több mint félmillió fiatal — nagy része naponta — eljár a községből dolgozni, tanulni. Igen meglepő adat. hogy például a Bács megyei ipari munkások kö­zött minden ötödik tanyán lakik. A napi ingázás mértéke az ipari körzetiekben nagyobb, ahol ez már szinte természetes velejárója az életformának, míg a hetenkénti ingázók az iparban szegényebb körzetekben élnek. Az ingázás valamilyen formája azonban min­den magyar falut érint. S minden bizonnyal hosszú ideig fennma­rad hiszen nem lehet minden faluba ipari üzemet, középiskolát telepíteni. Arra azonban számít­hatunk. hogy a falusi ipartelepí­tés folytatódásával, a mezőgazda- sági termékek helyi feldolgozásá­val. élelmiszerinari és más koope­rációk megvalósításával csökken majd az ingázók száma. A falusi lakosságnak tehát a kisebbik részét alkotják a mező- gazdaságban dolgozók. A demog­ráfiai hullámvölgy és a mezőgaz­dasági keresők sziámának mérsék­lődése a további csökkenés irá­nyába hat. Ezzel párhuzamosan azonban — és ez a dolog másik oldala — a fiatalok egyre fonto­sabb szerepet töltenek be az élel­miszer-gazdaságban. A termelő­szövetkezeti mérnökök, techniku­sok átlagos életkora 35 év alatt van. Növekszik a fiatalok rész­aránya a szakmunkások között, s ez ma a tsz-ekben 46. a mezőgép­iparban 45. az élelmiszeriparban 39, az állami gazdaságokban 32 százaléköt tesz ki. De más Oldal­ról is vizsgálhatjuk ezt az össze­függést. s akkor azt látjuk, hogy a tsz-ekben. az állami gazdasá­gokban az élelmiszeriparban je­lenleg dolgozó fiatalok egvharma- da szakképzett. A továbbiak során is fontos fel­adat a fiatalok szakmai tudásá­nak fejlesztése. De az már régen nem igaz. hogy csak a rosszul tanuló fiatalok maradnak a me­zőgazdaságban. Kétségtelenül vannak ilvenek is. hiszen az élel­miszer-gazdasáat>nn 30 *>zer olvan fiatal dolgozik, aki nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztálvát. Am. ha valaki kitűnő bizonvítvánnval gimnáziumba megv tanulni, az sem biztos, hogv végleg elhagyja a mezőgazdasá­got. mert könnven lehet, hogv agrármérnökként tér oda vissza. 1968 óta 150 ezer 26 év alatti fiatal lépett be a termelőszövet­kezetekbe. Számuk ielenleg meg­közelíti a 100 ezer főt. ami azt je- lenti. hogv minden ötödik aktí­van dolgozó tsz-tag 26 év alatti! A korosztály kisebbik része — 38 ezer fő — az alkalmazott. Igen érdekes, hogv a mezőgaz­daságban dolgozó ötvenötezer fia­tal szakmunkás közül több mint harmincnégvezer valamilyen ipa­ri szakmában tevékenvkedik. Az inari szakmunkástanulónak je­lentkezett ió és közepes tanulmá­nyi előmenetelő falusi fiatalok közül sem szakít, tehát mindenki a mezőgazdasággal. Egv részük ipari szakmunkásként tér vissza, s nem kényszerűségből, nem azért, mintha nem lenne más vá­lasztásuk hanem elsősorban hi­vatástudatból. A falusi ifiúsáe helyzetét tehát csak akkor értékelhetjük és lát­hatjuk reálisan, ha rendszeres időközönként áttekintjük társa­dalmi rétegeződésl viszonyait, elhelyezkedését a társadalmi munkamegosztás rendiében. A fejlődés olv dinamikus, hogv a korábban kialakult kén mindun­talan kiigazításra szorul. Ha a községi, és a mezőgazdasági üze­mek pártszervezetei eredménye­sen akarják a párt ifjúságpoliti­káját végrehajtani, saját viszo­nyaikra adaptálni: ha politikai tevékenységük során nem csak a mai. hanem a távlati célokat is körvonalazni, követni akarják, akkor nem mellőzhetik, hogv te­rületükön időről időre megvizs­gálják az ifiúsá» helyzetének, ré- tegeződésének alakulását az úi helyzet igényelte munkanroeram kimunkálását. Cs. Cs. OLVASÓNAPLÓ Könyvek között TIZENHÉT ÉVE A TANYÁN Akiről gátat neveztek el • A gát esőben és hóban la járható. Nyárlőrincen, a IV. számú is« kólában Lója Györoy már tizen« hét éve tanít. Felesége szeptem­berben ment nyugdíjba. Az isko­la osztatlan — két teremben al­só- és felsőtagozat működik. Mi­lyen eredménnyel? A járási tanulmányi versenye­ken évek óta első, második he­lyezéseket érnek el a tanyai diá­kok: számtanból, magyar nyelv­ből. A megyei vetélkedőkön is jól szerepelnek. — Hányán jelentkeznek tovább­tanulásra évente? — Addig, amíg mi ide nem jöt­tünk, senki sem tanult tovább. Most. az évenként végző 5—6 nyolcadikosból átlagosan egy je­lentkezik gimnáziumba, vagy szakközépiskolába, a többiek szakmunkástanulónak szerződnek — feleli Lója György. — Hogyan állják meg a he­lyüket másutt? — Nincs okunk panaszra. Ered­ményük mindig a négyes és az ötös között van. Pedagógusi büszkeséggel emlí­ti tanítványát: Rózsa Istvánt, aki a Budapest Körszálló építésénél is részt vett. olyan jól dolgozott, hogy fél évvel előbb kapott szak­munkás-bizonyítványt, mint a többiek. A kitűnőre érettségizett Kőrös Lajos elvégezte az egyete­met. jelenleg vezető agronómus. — Milyen eszközök segítik a munkájában? — Két éva patronálja az isko­lát a Dunai Vasmű egyik szocia­lista brigádja, ők ajándékoztak nekünk egy aggregátort, hozzá egy televíziót. A megyei műve­lődésügyi osztály film- és diavetí­tőt, fizikai, kémiai és biológiai kísérlet eszközöket adott. * Lója György harminchárom éve tanító. Kiváló oktató-neyelő munkájáért sokszor kapott jutal­mat. Kétszer kapta meg a Bács- Kiskun megyei Tanács által ala­pított „Településfejlesztésért” emlékérmet. 1972. november he­tedikén a művelődésügyi minisz­ter dicsérő oklevéllel jutalmazta. Két évig a Hazafias Népfront elnöke volt Nyárlőrincen. Most a HNF tanyai csoportjának veze­tője. Második turnus óta tanács­tag. Mint mondja, olyan orgonis­ta ő, aki négy manuálon játszik egyszejTf. Tegyük csak. hpzzá; .kiválóan! — Meddig lesz még iskola ta­nyán? — Sokáig. — A válasz csak azért rövid, hogy pillanatnyi gon- dolkozcszünet után folytatódjék. — De, hogy itt meddig, azt nem tudom. Még hat-hét évig bizto­san. Akik itt kint laknak, las­sanként eladják tanyáikat és el­költöznek olyan helyre, ahol van villany. A tanyák egy darabig állnak, aztán vagy lebontják őket, vagy maguktól omlanak össze. Mikor nem volt gát, a fa­luba be sem lehetett menni. — Hogy készült el a népnyelv által Lója-gátnak hívott út? — Két évvel ezelőtt lett ké­szen. Az úttörőcsapat tagjai, és azok. akik itt a közelben laktak, rengeteg társadalmi munkával, közel négy kilométer hosszú, nyolcvan centi magas gátat épí­tettek. Óriási mennyiségű földet mozgattunk meg. Eleinte nevet­tek is rajtunk. Ma már védik. A hó nem marad meg rajta, mert az állandó szél lefújja, a víz meg lecsurog. Ezt a részt úgy is hív­ják, hogy Semlyék-dűlő. Nos: a Semlyék-dűlőt ez a gát kapcsol­ta össze a kultúrával. Mert a kultúrát itt elsősorban a falu: Nyárlőrinc képviseli. * — Hány testvéred van? — kérdezem Könyves Kálmánt. — Egy. Apám gyalogmunkás a téeszben. — Melyik a kedvenc tantár­gyad? — Az élővilág, a földrajz. Meg a számtan. Arany János verseit is szeretem. — Mi akarsz lenni? — Kisállattenyésztő. Szintén hetedikes Hajagos Mik­lós, aki szándéka szerint laka­tos, vagy épületburkoló lesz. Ta­nulmányi eredménye négyes. A nagyobb városok közül járt már Kecskeméten, Nagykőrösön, Ceg­léden és Pesten. Egyszer nyáron a Balatonnál üdült. Kisrádióján meghallgatja a rádiójátékokat, a •Szabó családot, szereti Tatay Sándor könyveit, eddig a Puskák és galambokat olvasta. * Újabb kérdés a tanítóhoz: — Mennyire „fogják be” a szü­lők segíteni a gyerekeket a ház körüL Más szóval: mennyit ta­nulnak otthon? — Amit tanulnak, azt legna­gyobb részben itt tanulják. Itt kell elmondani nekik mindent, mert otthon nagyon meg sem kérdezhetik. A szülők közül olyan is van, aki nem végezte el a nyolc osztályt. Minden ház­ban van tehén, vagy bika, serté­seket, aprójószágokat tartanak. Vannak olyanok, akik azért nem mennek be a faluba, mert itt anyagilag jobban kijönnek. Elte­lik az életük, dolgoznak a töb­bért, s mire összegyűlik: meg­öregszenek. Hogy nem érdekli őket egy regény? Ez természe­tes. Nem volt módjuk megtanul­ni, hogy miért szép az, hogy az 9 — Jártam már Pesten is. Lakatos vagy épületburkoló leszek — mondja Hajagos Miklós. élethez az is hozzátartozik. Es­ténként elmennek kártyázni, iszo­gatni — ezt módjával. A gyere­kek otthon maradnak. Legtöbb, tanyába a Szabad Földön: kívül nem jár újság.. Apró dolgokon hosszan gondolkoznak. A városi gyerek kimegy az utcára, éls ta­pasztalja. látja azt. amit nekik tanulni kell. * Tizenhét évvel ezelőtt még hatvan-hetven kisebb-nagyobb tanya élte a maga életét a IV. számú iskola körül. Ma alig húsz. Tizenhét éve nem volt ritka do­log, hogy az alsó- és felsőtago­zatban összesen száz gyerek is tanult. Akkor nem volt se tévé, se rá­dió. Sötétedéskor villany helyett petróleum vagy gyertya világí­tott. Tizenhét év óta most fordult elő először, hogy nem jelentke­zett egyetlen elsőosztályos tanuló sem. Az első eset volt, de nem az utolsó. Ballal József 17 gy mostoha műfaj fejlődé- sét tárja elénk nagy köny­vében Mezei József: a magyar re­gény útját követi nyomon a kez­detektől a közelmúltig. A magyar irodalom legjelentősebb, legrep­rezentatívabb műfaja a líra. Ezért foglalkoznak legtöbbet a lírai al­kotásokkal. (Pl. Tamás Attila: A költői műalkotás sajátságai.) Ha a műelemzés kérdését vizsgáljuk, abban az esetben is gyakoribb a lírai művek elemzése (pl. Forma­teremtő elvek a költői alkotás­ban). Ritka a prózaelemzés (pl. A novellaelemzés új módszerei). Most a magyar regény fejlődési vonalát figyelhetjük meg Mezei József vaskos könyvében. Mezei először a regény műfajá­val foglalkozik. Majd a „Ráció és érzelem” című íeiezetben a XVIII. század regényirodalmát vizsgálja. Itt elemzi Bessenyei életművét. Aztán a romantikus regény kor­szakát tárgyalja, középpontban Eötvössel. Ezt részben kérdésesnek érezzük: nem lenne indokolt a kritikai realizmus útkeresését ész­revenni Eötvös A falu jegyzője című regényében? Hasonlóképpen elgondolkoztató, hogy miért veszi Mezei egyértelműen ..romantikus­nak” a lélektani realizmussal al­kotó Kemény Zsigmondot? A „Realizmus és dezilluzió” jobban fedi a következő korszak lénye­gét. Itt elemzi például Mikszáth életművét. Jól különül el a szá­zadvég regény- és novellairodal­ma (pl. Bródy). A XX. század elejének regényirodalmát a pszi­chológiai ember ábrázolása jel­lemzi. Itt talán jobban ki lehetett volna emelni az egymástól meg­különböztető jegyeket (Kaffka, impresszionizmus). Ebben a fejezetben számomra meglepő alcímekkel dolgozik a szerző: Babits Mihály izgalmas Gólyakalifájáról írva ..Biomemó­riáról” szól __ Az 1920-as évek m agyar regényirodalmát külön fejezetben tárgyalja: „A lelkiis­mereti és a megszerkesztett vi­lág.” De az ide sorolt művek annyira ezerarcúak. hogy szinte lehetetlen egységesnek tekinte­nünk ezt az időszakot. (Szabó De­zső. Kosztolányi. Krúdy stb.) A harmincas években az írástudók felelősségét állítja középpontba. A szociográfiáról szól. de mintha épp az sikkadna el e fejezetben. Majd a felszabadulás utáni ma­gyar regényt „A szociális ember” .és. ^.Kitekintés” című fejezetek­ig . zsúfgliá. Az idegen. szavakat -halmozó -alcímek L.Etikai1-“avant­gárd”, ..pszichiátriai kísérletek”, „neurózisok”, „komplexusok” stb.) között eltűnik az alkotó és az al­kotás. Nagy terjedelmű. hatalmas anyagot feldolgozó mű Mezei Jó­zsef munkája. Mindenre figyel: műfajra, világirodalmi környezet­re. pszichológiai vonatkozásokra stb. De a legnagyobb hiányérze­tünk ez.- hogy eltűnik elmosódik benne egy-egy kiemelkedő élet­mű. Töredékek, bekezdésnyi rész­letek. rövid vallomások, mozai­kok nem pótolnák pl. egy Kosz­tolányi-. Móricz-. Krúdy-, vagy Németh László-regénypályaké- pért. Elsikkad a sok megfigyelés, megállapítás közt a lényeg. Me­zei könyvében nem lehet észre­venni. hogy például Móricz Er­délye Kosztolányi Nérója, vagy Németh László Iszonya világiro­dalmi jelentőségű alkotás. Pedig — azt hisszük: — így kellett volna. Szekér Endre C sigalakáskérdés (Tóth Sándor felvétele.) Csiga: — Ki mászkál itt a háztetőmön? Biga: — En vagyok, öreg Csi. Csiga: — Mit akarsz Bi öcsém? Big 1: — Hajlandó lennél- egy minőségi lakáscserére? Hallom hamarosan nyugdíjba vonulsz. Mi a csudának fizetnéd a marha- nagy havi törlesztési részleteket továbbra is ezért a hatalmas gyöngyházvilláért. Luxus az már neked ilyen idős korodban. Na — gilt? Csiga: — Bolond vagy te, Bi... Hogy képzeled? Azt hiszed olyan könnyű csak úgy ukmukfuk át­állni, mikor az emb ... izé ... a csiga hozzászokik egy bizonyos magas színvonalhoz? Csigaköz­életi súlyomnál fogva sem enged­hetnék a nívóból. Engem ezzel a tágas luxuslakással szoktak meg a csigák. Mondhatnám ösz- szenőtt velem, mint rangom, stá­tusom szim'tóluTta. Biga: — Te item vagy észnél, Csi bátyám. Nyugdíjban már nem számíthatsz kiadós pré­miumokra, jutalékokra, nyereség- részesedésekre. Csak a nyugdíj- pénzre támaszkodhatsz. Inkább vállalod a szűkösködést, csak hogy ne kelljen lemondanod a minőségi lakásról. Tudod, meny­nyire megcsapol az téged havon­ta? ... Minek neked ez a rongy­rázás? Tisztára amolyan — Fenn az ernyő, nincsen kas ez a te állapotod. Csiga: — Ne dühíts, Biga! Hát neked mi a fenének kellene még ekkora lakás? Hol tartasz még a csigalétrán hozzám képest? Te bírnád bukszával? ... Ne röhög­te sd már ki magad! Biga: — Nem tudsz szabadulni attól a vacak státus-öntudattól. Nem hencegésből szeretnék a te nagy lakásodba költözni, ha­nem ... Emlékezz csak rá, már három éve is kapacitáltalak er­re a cserére. Akkor született az ötödik Bigucink. Nagy a család, Csiga szaktárs. A nyolcadikat várjuk. Nekünk ezért kellene a te nagy lakásod ... Naa! Legyél megértő, Csiga! Csiga: — Megértő, megértő! Mindig ezzel jöttök. Türelmetle­nek vagytok. Tudod, meddig kel­lett nekem gürcölnöm, míg ezt az általad annyira irigyelt lakást kiizzadtam? Ne akarjatok egyik napról a másikra, küzdelem nél­kül kánaánba jutni. Biga: — Merő hegyibeszéd, amit hangoztatsz. Nem tudom, mit tennél a helyzetünkben, ha­marosan nyolc Bigukával... Vén, önfő salabakter vagy... Micso­da ráncos, bibircsókos, izzadt a tarkód, hallod-e! Csiga: — Nem szeretem, mikor személyeskednek ... Szállj le ró­lam, jó?!... De hogy ne úgy menj el, mintha egy virtigli csi­gakispolgárral tárgyaltál volna, adok egy jó tanácsot... Azt mondod, nyolc gyereketek van. Biga fiam, akkor szüret! Rohanj a csigaelnökhöz, csigatakarékhoz. Ennyi gyerek után oly sok ked­vezményt kapsz megfelelő lakás beszerzéséhez hogy a maradékot játszva letörleszted ... Biga: — Jártam én a nyakukra eleget. Szóba se állnak már ve­lem ... Csiga: — Ne beszélj. Ez azért csigatalanság! Ne hagyd annyi­ba... Mivel érvelnek; miért kül­denek el; miért nem kapsz la­kást? Biga: — Csak hagyd! Mindig azt vágják a fejemhez, hogy min­denben olyan lassú vagyok, mint a csiga. Tóth István /

Next

/
Thumbnails
Contents