Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-22 / 17. szám

1974. január 22. 0 PETŐFI NÉPE • 9 Egy ballada a színpadon Feljegyzések „A halálra táncoltatott lány” próbáiról — Akasztó, 1973. szeptember—december Lehet, nem jutnak el az akasz­tói lányok és fiúk az országos döntőig, lehet: még a megyei be­mutatókig sem. Munkájuk még sem'volt haszontalan; s nemcsak azért nem, mert végül már közös­ségi munkával; kétségeiket, ötle­teiket elmondva és kidolgozva maguk formálták az est, a bemu­tató anyagát, maguk sürgették és tették gyakoribbá a próbákat, készítették a jelzésdíszleteket. Munkánk elsődleges haszna az A balladát, „A halálra táncol­tatott lány” kiskunsági változatát Réthey Prikkél Miklós tanár gyűj­tötte" 1973-ban az 5Í éves Maráczi Istvánnétól. A változat meglehetősen töre­dékes és a magyar nyelvterületen felgyűlt 200-nál több variáns kö­zül Berze Nagy János Baranya megyei, hosszúhetényi gyűjtésével mutat a legtöbb rokonságot. A balladakörrel Vargyas Lajos és Kriza Ildikó foglalkozott be­hatóan. Sajnos, még a témát ösz- szegező igénnyel tárt'”-’* Kriza Ildikó munkája sem elemzi a bal­lada ősköltészetünkre utaló motí­volt inkább, hogy a népművészet, a népköltés visszatalált azokhoz a fiatalokhoz, akiknek szülei kö­rében még elevenen él és alakul. Faragott tálasok, rokkák, fazekas termékek, népi munkák-munka- szokások eszközei, népi építészeti emlékek ma is szép számmal ta­lálhatók a községben, s már gyűj­ti is ezeket — a földrajzinév* gyűjtéssel párhuzamosan — a he­lyi honismereti kör. vumait, holótt néhány változat elolvasása után nyilvánvaló hogy egy, a szótagszámlálást megelőző korból, talán az Ó-magyar Mária siralom korából származó alko­tással találkoztunk, ami jó ideig lejegyzés nélkül szájról szájra hagyományozódott. A további vizsgálat újabb érvekkel bizo­nyítja felismerésünket. A ballada üteme, dallama a kanásztánc ütemtagolásával, dallamvonalával rokon, csak jóval lassúbb, a cse­lekményhez igazodó. Mindezt elmondom a „gyere­keknek”. ... Megtanuljuk a szö­vegét, beszélgetünk. Ügy terveztük Csabai Eszterrel, az irodalmi színpad vezetőjével és a Réthey P. Miklóssal, hogy a magnetofonról elhangzó balladát az ifjak megnyilvánulásai köve­tik, a ballada „eljátszásának” próbája. Elszólásaik, karikírozó mozgásuk, a rémtörténet hatásá­nak megnyilvánulásai. Le kellett mondanunk róla, nekiláttunk a forgatókönyv megírásának. A Bíróné házát egy léckerítés jelzi. A színpad hátsó fészén négy szál égő gyertya; azok fénye ve­títi a halálos táncot. A négy szál gyertyát végül a halott lány lá­bához, fejéhez teszik. Fölkel a lány, „föltámad”, eloltja a gyer­tyákat. a színpad elejére fekteti, kivilágosul a színpad, közösen éneklik a szereplők a balladát. Zenész kellene. Volt egy citerás fiú, de nem jön többet. Durván szóltam rá? Vagy más dolga van? Gyurka énekelve. Rózsa hadarva mondja a szöveget. A ruhák! A fiúknak fekete nadrág, fehér ing, esetleg fekete mellény. De a lá­nyok?! A lány fehérben legyen. A népviselet nem illik a jelzett díszletekhez, a montázshoz, a... Nadrágban nem lehetnek. Szok­nya. De milyen? És a jövő héten nem lesz szabad a színpad. Sokan késnek. Erzsi a lábát tör­te, Jancsi dolgozik. Játsszunk! fis játsszunk: gyerekjátékokat. Haza­felé hógolyózunk. Ketten elsza­ladnak. de a többiek kitartanak becsülettel. Az előadás első két perce üres. Szól a ballada és a szereplők sü­keten állnak. Várjunk csak!: meg­van. Ponyva és vásári képmuto­gatás. így terjedtek a rémtörté­netek. A balladák rémtörténetei is. Valaki megfesti majd 7—8 ké­pen a balladát. Az utolsó a halál­ra táncoltatott lány. Fekszik. Ha elfordítjuk a képet: „föltámad”. A képmutogatás, pantomim. A montázs végszavát, Józsei Attila „Fiatalságunk és a népmű. vészét” című írásának részleté kórus mondja: „A népművészet < felgyülemlett, jelenlevő múlt, ha­tékony emlék, mely irányítja a jövőt.” S az igazi végszó a játék előtt az idézet folytatása: „De azét, akinek van jövője.” A környező községekbe, váro­sokba készültünk: munkánk igazi próbája az lesz. Lehet, hogy nem jutnak el a. „Szóljatok regölők,, játszók” or­szágos dötőjéig. De felfedezték maguknak és megszerették a nép­művészetet. Most már mindig sze­retni fogják. ízes Mihály Felújítják a kiskunhalasi múzeumot Az Alföld nagymúltú régiség­tára. a kiskunhalasi Thorma Já­nos Múzeum az idén 100 éves. Révész György helybeli kovács­mester régészeti magángyűjtemé­nyéből alapították 1874-ben. A Thorma-múzeurn bronzkori anya­gát jórészt ma is a Révész-gyűj­temény alkotja. Azóta 12 000-re gyarapodott a vidéki múzeum tel­jes — régészeti, néprajzi, hely- történeti, numizmatikai, képző- és iparművészeti — anyaga. Hí­ressé vált a névadó festőművész, Thorma János 10 éve alapított múzeumi képtára, amelyet állan­dóan gyarapítanak. Értékes az in­tézmény kerámiagyűjteménye. aranyleletei, amelyek 1961-ben egy honfoglaláskori női sírból ke­rültek elő. Tavaly több mint 270 újabb néprajzi és régészeti anyag került a múzeum birtokába. A Thorma-múzeurn kincseinek reprezentáns jubileumi bemutatá­sa, az új állandó jellegű város-/ történeti kiállítás megnyitása az idén elmarad, mert halaszthatat­lan az öreg múzeumi épület tel­jes felújítása. A vizes falak, a raktározási elégtelenségek veszé­lyeztetik a nagyértékű múzeális kincseket. Bács-Kiskun megye Ta­nácsa az idei költségvetésben biz­tosította a felújításra szükséges pénzösszeget. Filmszínészek Színháza Moszkvában működik a világ egyetlen olyan .színháza, amely­nek színpadán "csak filmszíné­szek lépnek fel. A forgatások szünetében a művészek önálló dalestekkel lépnek fel, próbákra gyűlnek össze, megvitatják alko­tói problémáikat. A színházban nem csupán játszanak, de ta­pasztalt tanárok vezetésével tö­kéletesítik filmszínészi tudásukat is. Különösen nagy jelentősége van a színháznak a fiatal, pálya­kezdő filmszínészek számára. Az idősebb nemzedék tapasztalt művészeivel való találkozás se­gíti őket a filmművészet terén tett első lépéseikben. A társulatnak jelenleg 260 tag­ja van. A színház plakátjainak érde­kes sajátja, hogy minden szerep­lő mellett négy-öt, néha még több név is szerepel. Ez azzal magyarázható, hogy a filmszí­nészeket bármikor igénybe vehe­tik film forgatásakor, és akkor helyettesíteni kell őket.. Az előadások közül azonban még egy sem maradt el. 9 A Filmszínészek Színházában Gorkij: Var vara című darabját adják elő. Balról jobbra N. Gicerot és E. Melnyikova színésznők. 9 Sz. Martyinszon, az OSZSZK népművésze és N. Kuszlyinszkaja filmszínésznő egy színpadi próbán. (APN) Sárközi György* Hazatérés Mint amikor szülőföldjére Tér meg a régen elvet'ődött, Hol minden talpalatnyi földnek Színe-szaga beléevődött, Melyet ismer a templomdombig A híd alatti görbe fűztől, S melynek egy-egy sötét kéménye Leikébe most is visszafüstöl, Ügy térek vissza végre hozzád, Esők, havak, hévségek múltán, S boldog-ismerŐ9en merengve Szerelmünk ködfutotta múltján Fölfedezem minden vonásod, Mely még a régi s mégis más már. S ráismerek elmúlt magamra Sok emlékgyújtó villanásnál. Rámismerek — rádismerek — Mosolyogva és meghatóiban Nézek körül a kedves tájon, Melyben annyi emlék-halottam Van eltemetve s félénk csókkal Hajolok a gyengéd halomra, Mely minden tévedt vándorútról Visszahí csöndes nyugalomra. •A verset a mártírhalált halt költő születésének 75. évfordulója alkalmá­ból közöljük. NYELVŐR Jenő és Eugén A keresztnevek jelentős része hasonló hangzású az egyes nyel­vekben a kereszténység egész műveltségi területén. Nem úgy, mint pl. a kenyér szó, amely­nek megfelelői csak a nyelvcsa­ládokon belül hasonlók hang­alakjukban. A férfinevek női párja általában közelebb van a nevek idegen megfelelőihez. Pl.: János — Johanna, Ferenc — Franciska, István - Stefánia. A neveket tehát azonosítjuk az idegen nevekkel. Néha azonban semmi alapja sincs az azonosításnak. A régi magyar Fodor (göndör hajú) csak hangzásban hasonlít az orosz Fedorhoz. A Fedor görög eredetű, jelentése „Isten ajándé­ka”. A latin eredetű Ármin sem kapcsolódik a német Hermann névhez, ahogyan a szász erede­tű régi magyar Geréb sem a származásra germán, de más je­lentésű Herbert névvel. Nagyon feltűnő és természete­sen helytelen a régi magyar ne­veknek a hasonló hangzású ide­gen nevekkel való azonosítása. A Gyula nem kapcsolódhat a latin Julius nemzetségnévhez, ta­lán a hangzásban közel álló olasz Giulio volt az oka az azo­nosításnak. A Jenő egy honfog­laló magyar törzs neve, így nem kapcsolhatjuk a görög eredetű Eugénhez. Ugyanezt mondhatjuk a Béla és Kálmán, valamint a német Adalbert és Koloman névről. A héber eredetű Mihály régi magyar Mikhál alakjából lett Miksa nem kapcsolódhat a Maximilian hoz. A nyelvújítók alkotta Soma nevet is csak ön­kényesen lehet a Samu és Sá­muel helyettesítésére használni. A héber eredetű" Salamon sem azonosítható a régi magyar Só- lom (ma: Sólyom) névvel. A női nevek közül a török eredetű régi magyar „fehér me­nyét” jelentésű Sarolta nevet a Charlotte francia név megfele­lőjének tartják. A Virág nevet a Flóra női név magyarítására újí­tották fel. De pl. azért sem szabad a Virág nevet idegenre Flórának fordítani, mert az kü­lön név is lehet. Nagyon tanulságos Kolos ne­vünk ismertetése. Ma férfinév. Régen a latin eredetű Skolaszti­ka, régi magyar Kolostika vál­tozatának rövidült alakja volt. A latin név jelentése: az isko­lához tartozó tanító, illetve ta­nuló. A Kolos egy időben egy­aránt volt a Claudius férfinév és a Skolasztika magyar megfele­lője. Amikor a Kolos névnek a Skolasztika női névvel való kap­csolata feledésbe merült, egy ideig a német Claus (Miklós), később a Claudius névvel azono­sították. A Kolos névnek külön­ben a Kolozsvár helynév elő­tagjával semmi kapcsolata sincs. Egyébként nem a Kolos az egyetlen, amely női és férfinév is volt. A Józsa pl. eredetileg a József és a János régi Jovános alakjának volt a becézője. (Eb­ből a Jovánosból keletkezett a régi magyar Iván név a Jová­nos, Jován változatokon át.) A Józsa később lett női név, ami­kor a nevek -a végződése a női nevek jellegzetes végződése lett. Kiss István Kínálat és óhaj Öreg paraszt • Pólyák Ferenc fafaragása. 0 A falusj népművelő panasz­kodik: már a szombat—vasárnapi mozielőadásokat sem érdemes megtartani. Az emberek elkerülik az öreg művelődési házat. Annál élénk.ebb a forgalom a szomszé­dos italboltban. „Hiába szervezek érdekes előadásokat, vetítettképes útibeszámolót, mindig csak az a három-négy ember jön el, köztük a nyugdíjazott iskolaigazgató, aki ráadásul az orrom alá dörgöli, hogy bezzeg, amikor ő volt a „kultúros”, húsz évvel ezelőtt, sokszor pótszékeket kellett a te­rembe tenni. Nem érti meg, hogy nem rajta múlt a .dolog, és ma sem énraj tam múlik. Az embe­rekből kihalt az érdeklődés. Min­denki csak hajtja magát a pén­zért, új házért, kocsiért.” A dunántúli kisváros nagyüze­mének fiatal könyvtárosnője ha­sonlóképpen kesereg. „Itt ez a szép olvasóterem, nem a gyáriak használják, hanem a technikum diákjai. A szakszervezetnél sike­rült elintéznem, hogy meghívhas­sunk egy-egy írót. irodalmi folyó­irat szerkesztőit, az ilyesmi von­zó és kedvet csinál az olvasáshoz. Másutt. Mert nálunk ezekre az ankétokra is inkább a diákok jöt­tek. az üzemből egy-egy szocialis­ta brigádtag, az persze mindjárt magával hozza a brigád naplóját is. ‘ Aláíratja a vendégekkel, ezzel tanúsítja, hogy a brigád részt vett az ankéton. Pedig csak ő jött el. A következőre egy másik. Van olyan, aki meg úgy jön, mintha nekem tenne yele szívességet. Én viszont éppenhogy nekik szeret­nék valamit adni a munkámmal. Rávezetni őket a műveltség, az olvasás örömére. Fütyülnek rá. Dolgoznak, túlóráznak, maszekol- nak, aztán nézik a tv-t.” • Valóban ilyen lesújtó a hely­zet? Megbutultunk, megsüketül- tünk, megromlott a látásunk? Tu­datlanul ragaszkodunk a tudat­lansághoz? Ha így volna, vajon mi magya­rázza, hogy az újságok apróhir­detései között mind több a kü­lönböző oktatást kínáló hirdetés? „Gépírást tanítok.” „Helyesírást tanítok.” „Nyelvvizsgára előké­szítem.” S mi az oka annak, hogy akadt iskola, ahol fegyelmi eljá­rást kellett indítani azok ellen a pedagógusok ellen, akik saját sza­kállukra afféle gyorsoktató mun­kaközösséget szerveztek, olyan felnőttek számára, akiknek mun­kabeosztása változó, s ezért a dolgozók iskoláját rendszeresen látogatni nem tudják? Meglehet, hogy a széplelkű és türelmetlen könyvtárosnő csak légy intene: ugyan mit bizonyít, hogy mind több munkás végzi el az egykor elmulasztott hetedik-nyolcadik osztályt és mind többen törik magukat az érettségi bizonyítvá­nyért? Ezt is csak érdekből te­szik. több pénzért, talán csak jobb besorolásért a könnyebb, kel­lemesebb munka reményében. De hát voltaképpen miféle em­bereket akarunk mi elvezetni a kultúrához, a tudáshoz, a szép­hez? Ma született kisbárányok- ról ábrándozunk, akiket terelünk, erre-arra, képzőművészeti elő­adásra. könyvankétra. koncertre, útibeszámolóra? A felnőtt ember nem kisbárány. Húsz évvel ez­előtt. amikor abban a bizonyos faluban az igazgató terelgette őt, akkor sem volt kisbárány. Miért ment mégis? Ment, mert ment mindenki. Mert nem volt televí­ziója. ahol most öveges profesz- szor ismeretterjesztő előadását hallgat ja-nézi, ahol Leonhard Bernstein magyarázza a zenét, miniszterek a politikát, s ahol kényelmesen nézheti a filmet, ahelyett, hogy abban az Öreg te­remben nézné, melyben még ma is ugyanazok a nyikorgó, kemény székek várják és ugyanaz a rossz vetítőgép. Húsz esztendeje se érdek nél­kül szaladt vitára, előadásra, an- kétra. Igaz, nem magasabb beso­rolásért. nem nyelvpótlékot re­mélt. de „jó pontot” —, politikai aktivitásának igazolását — igen. Ma pedig nem fél, hogy megszól­ják. de inkább szaktanfolyamra jár, s az iskolai anyagot kiegé­szítő ismeretekre kiváncsi. Követ­ni óhajtja a technika forradal­mát, melyet csak saját tudásának forradalmasításával, bővítésével követhet, „önző”, mert nehezen viseli eL ha az új automata gép­hez egy magasabb képesítésű újonc kerül, Ő maga pedig tovább kínlódhat a régivel. • Közömbösek lettek az embe­rek? Talán soha ilyen érdeklő­dőek nem voltak! S bár meglehet, hogy valaki a munkásakadémiát pusztán anyagi érdekből végzi el, miközben végzi, az egyetemes kultúrával kerül kapcsolatba. Az értelemre, a szépre, az olvasásra, az új ismeretek szerzésére éppen úgy rászokik az ember, mint a dohányzásra. Csak jusson el en­nek az egészséges szenvedélynek első „slukkjáig”! Ha a művelő­dési ház., a könyvtár nem veszi tudomásul, hogy ma mit igényel­nek az emberek, s holmi elvont feltételezések alapján ontja a ste­ril kultúrát, szép szándék ide, jó­akarat oda, -szegény „népművélt- ből” kitör a nikotinmérgezés. ­Egy TIT-kiadvánv előadáskíná­latát lapozgatom. Érdekes, sokfé­le. Csaknem bizonyos, hogy pilla­natnyilag a „Miért szép?” című esztétikai előadáson azok a szo­cialista brigádtagok, akikre a könyvtárosnő haragszik, megint csak egy fővel és a naplóval fog­ják képviseltetni magukat. De valamennyin ott lesznek „A vál­lalati részesedési alap elosztásá­nak új módja” című előadáson. Az vesse rájuk az első követ, aki nem az ábécétől jutott el Thomas Mannig. M. J. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents