Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

1973. december 12. • PETŐFI NÉPE • 8 Pinceklub Bátmonostoron A kétszeres kiváló Kossuth if­júsági klub tagjai elhatározták, hogy a művelődési ház épülete alatt levő pincehelyiséget klubbá alakítják át. Az elgondolást tett követte. A kőműves- és villany­­szerelő munkát szombaton be­fejezték a fiatalok, most az asz­talos- és festési munkák követ­keznek. Ha a lelkesedés megma­rad, akkor a karácsonyi ünnepe­ket Bátmonostor szórakozni vá­gyó fiataljai a pinceklubban tölthetik. A községi tanács hatékonyan segíti a vállalkozást. Oláh Imre tanácselnök nap mint nap meg­látogatja a leendő klubot, a napi 4—5 óra társadalmi munkát vég­ző ifjakat. ígéretet tett a beren­dezéshez Szükséges tárgyak be­szerzésére. A művelődési ház kulturális bizottsága reméli, hogy a jobb körülmények között még változatosabb programot alakít ki az ifjúsági klub vezetősége. Kiss József Szilády Galéria Andreas Papachristos és Klimó Károly kiállítása A kiskunhalasi gimnázium könyvtárában otthonra lelt Szi­lády Galéria három lelkes ember, dr. Láng Mátyás, Szemerédi Lász­ló és Hajdú Béláné kezdeménye­zésére született ebben az eszten­dőben. A Szilády Áron Gimná­zium, a II. Rákóczi Ferenc Me­zőgazdasági Szakközépiskola, va­lamint a Szakmaközi Bizottság fogott össze. A két halasi iskola és a szakmaközi bizottság kezde­ményezésére egyszeriben seregnyi kiváló képzőművészünk szív­ügyévé vált. Így kerülhettek köz­vetlenül a művészek műtermé­ből, saját válogatásukkal a halasi gimnázium kiállítására többek között Barcsay Jenő, Czóbel Bé­la képei és Kovács Margit kerá­miái. Andreas Papachristos szobrász­­művész és Klimó Károly Mun­­kácsy-díjas festőművész közös kiállítását a napokban Bedécs Sándor Ybl- és Munkácsy-díjas építész nyitotta meg. A tárlatve­zetést dr. Bereczky Loránd mű­vészettörténész, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tudományos, közoktatási s kulturális osztályá­nak munkatársa vállalta. Papachristos Görögországban született. A görög polgárháború idején menekült Magyarországra szüleivel. Itt képzőművészeti gim­náziumot és főiskolát végzett. Klimó Károly seregnyi vázlatá­val nemrég tért haza görögor­szági tanulmányútjáról. így a ki­állított műalkotások puszta fel­sorakoztatása is a görög nép fel­újuló szabadságharca melletti de­monstrációvá vált. Andreas Papachristos azok kö­zé a ritka adottságú és felkészült­ségű művészek közé tartozik, akik az önmaguk által kötelezően vál­lalt klasszicitást mai életünk tar­talmaival töltik meg: rólunk, hozzánk, korunk formanyelvén szólnak. Csak így válhattak vé­sője nyomán Albert Schweitzer, Albert Einstein, Bertrand Rüssel portréi a felelősséget, a szellemet, a humánumot megszemélyesítő modern héroszokká. Női portré­ja az időtlen, múlhatatlan női szépség hirdetője. Anyaság és Pieta című szobrai öröknek elfo­gadott eszmények megvallásai Homérosza égboltnyi homlokával, oroszlánysörényével, befelé fene­ketlen kútként mélyülő üres szemgödreivel, zengedező ajkával maga a görög ősköltészet. Klimó Károly vonal-, szín-, fény harmóniái a legmagasabb igénnyel mondanak le tételes és részletes közlésről. Klimó a Látott élményt a művész felelősségével szűri, s abból a lényeget igyek­szik képben visszaadni. Kép is, líra is, zene is, amit ak varelljem elénk tár. Lírája olykor lágy, nyugtató, máskor kemény, fele­lősségre vonó. A Szilády Galéria látogatott­sága talán már többet is jelent­het. mint sikeres társadalmi vál­lalást. Mutatja, hogy a halasi kö­zönség igényli, jelentőségében ér­tékeli, s mivel szükségét is érzi, hát meg is keresi a jó és igaz művészi alkotást. Vorák József Anyagbeszerzést anyagot, gépet, berendezést stb. közületek és lakosság részére, speciális szállítóeszközökkel fuvarozást vÁllal a TEMPÓ KSZ anyagbeszerző részlege. 1054 Bp. V., Bajcsy-Zs. út 56. Tel.: 310-188, 121-556, 117-428 1997 • A könyvtár mennyezete.., Kommentár nem szükséges. Érdemes lenne kideríteni, miért nem vonz még úgy a tiszta, szép környezet, mint az ilyen — eny­hén szólva — elhanyagolt presszó. A mozipénztárak előtt A Központi mozi előcsarnoká­ban ezen az estén nem állt hosz­­szú sor a pénztár előtt. Jó félóra múlva kezdődik az előadás. — Hány jegy kelt el eddig? — kérdem Maros Istvánná pénztá­rost. — Huszonegynéhányat adtam el. Ma megy először ez a film, meg aztán a csütörtök általában a „gyenge” nap. Az Androméda törzs. Magyarul beszélő színes amerikai tudomá­nyos—fantasztikus film — hirde­ti a plakát a 466 személyes Központi mozi december 6—7-i műsorát. Néhányszáz méterrel arrébb, az Uránia moziban az Álljon meg a menet című színes magyar fil­met adják, öt fiú vár a pénztár előtt, lehetnek úgy tizenhat-ti­zenhét évesek. — Mit vártok ettől a filmtől? — érdeklődöm. — Biztosan sokat lehet nevet­ni rajta — mondja az egyik fia­talember. — Mi majdnem min­den filmet megnézünk. — Melyik iskolába jártok? — A szakmunkásképzőbe. Néhány perc múlva kezdődik az előadás. Márton Sándorné pénztáros sebtiben mérleget ké­szít: az első eladásra hatvanhé­tén váltottak jegyet, a második­ra valamivel kevesebben. Ügy látszik, a csütörtök az Urániában is gyenge nap. Örömhír A múzeum előtt dr. Sólymos Ede igazgató száll ki egy autó­ból. Budapestről jött. — Most már véglegessé vált — mondja nagy örömmel —, hogy 1974 júniusának utolsó nap­jaiban nemzetközi halászati kon­ferencián tanácskoznak a népi halászat kutatói. Ebből az alka­lomból nagyszabású kiállítást is rendeznek. * Az úton hazafelé a bajai de­cemberi műsorfüzetet lapozgat­juk. Bosszankodva állapítjuk meg, hogy bármennyire is igye­keztünk nem jutottunk el min­denhova. A legjobban azt saj­náljuk, hogy nem vehettünk részt a szakmaközi művelődési otthonban rendezett ankéton, amelyen a szerelemről cserélték ki gondolataikat a fiatalok és a meghívott felnőttek. A progra­mot tartalmazó kiadvány sze­rint a Fegyveres Erők Klubjá­ban is vonzó műsor várta az érdeklődőket. Délután a KISZ Központi Bizottsága Rajkó-zene­kara és a KISZ KB Ki miit tud klubja adott műsort. Heltai Nándor— Kontra György— Varga Mihály LÁTOGATÁS KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEKBEN Téli este Baján # Ifjú könyvkölcsönzök többen benéznek hozzájuk, hogy köszöntsék Vígh László karna­gyot. Kézszorítással, szíves sza­vakkal gratulálnak a megyei művészeti díjhoz, amit a napok­ban vett át. A kórus, a nagy család stílu­sosan énekszóval köszönti mes­terét. Most is itt van a két ki­tűnő szólista, a Kodály Zoltán­én ekversenyen kitűnően szerepelt Sasi Géza és Bárdos Erzsiké. Most is jókedvű az Arnold-fa­­mília. Arnold Ernő és felesége régóta aktív tagja a kórusnak. Az asszony édesapja, Farkas Ist­ván az énekkar örökös elnöke. Természetes, hogy lányuk sem hiányzik egyetlen próbáról. Nagymamája jó példáját követi. Három nemzedék egy kórusban, íme a Liszt Ferenc-énekkar si­kereinek egyik titka. Három nemzedék a kórusban Szabadfoglalkozás van a mű­velődési központ ifjúsági klub­jában. A tágas teremben szinte élvész a huszonegynéhány fiú és lány, akik két csoportban játsza­nak, illetve beszélgetnek. Este fél kilenc van, tízkor zár a klub. Kellő hangerővel pop­zene szól a magnóról. Nem táncol senki, ilyenkor nem szokás. Az egyetlen valamirevaló játékot, az asztali focit nyolcán állják kö­rül, a fiatalok másik csoportja nevetve beszélget, úgy érzem, már közel vannak az unatkozáshoz. Mi vonz és mi nem ? A klubvezető, Steiner Ágnes egyetért. — Nagyon kevés a já­ték — mondja. — A focin kívül vagy négy sakk-készletünk, egy doboz dominónk. Jövőre talán kapunk újabbakat. A falon plakátok, rajtuk a de­cemberi klubprogram. Néhány méterrel odébb tömve a presszó fiatalokkal, fogy a sör, a rövid­ital, szinte vágni lehet a füstöt. Szabadfoglalkozás itt, és sza­badfoglalkozás ott. A helyzet ma­gaslatán egyelőre a vendéglátó vállalat áll. A sör és a konyak vonzóbb, mint az ifjúsági klub egyszem asztali focija. A felnőttklub két egymásba nyíló. ízlésesen berendezett szo­bája csaknem üres. Mellette a „lerongyolódott”, cseppet sem vonzó presszó zsúfolásig telt. (Szabó Ferenc felvételei) A tél eleji alkony még gyürkőzött a nappali fényekkel, amikor gépkocsink a bajai tanács­háza elé kanyarodott. Hárman ültünk az autó­ban, háromfelé indultunk sietve. Minél több időt akartunk eltölteni a város művelődési in­tézményeiben, minél több esti kulturális programot megnézni, minél több helyen tájé­kozódni: mi történt 1973. december 6-án a ba­jai művelődési központban, múzeumban, könyvtárban, klubokban. Éjszaka hazafelé indulva összegeztük ta­pasztalatainkat. Mindhárman úgy véltük, hogy érdekes, változatos műsorról, választék­ról gondoskodtak erre a napra a közművelő­dés munkásai. „Magamtól rajzolgattam” Ezren a tárlaton A József Attila Művelődési Központ földszinti kiállító ter­mében a Rudnay Gyula Képző­művész Kör tárlata fogadja a lá­togatókat. Festmények, akvarel­­lek, faintarziák. Nagy gyakorlat­ra, erős tehetségre valló és még a kezdeti küszködést tükröző al­kotások vegyest. A bemutatott 56 kép 18 szakköri tag munká­ja. Jelzi, hogy folyamatos, kö­vetkezetes tevékenység folyik a körben. A vendégkönyv pedig azt tanúsítja, hogy a lakosság ér­deklődéssel figyeli az amatőrö­ket. Csaknem ezren látogattak el idáig a kiállításra. Most sem üres a terem. Két véleményt jegyeztünk fel távo­zóban : — A bajai festők hatását ér­zem mindegyiken. B. MikLét, Éberét, Weintragerét. Nincs még önálló látásuk, stüusuk. Persze, nem is lehet még. — Bevallom, nem tudok kü­lönbséget tenni egyik-másik ama­tőr és a hivatásos művészek al­kotásai között. Vetélkedő A városi tanács elnöki emel­vényén most színművészek, a ha­zai könyvterjesztés vezetői ül­nek. Középen Juhász Ferenc két­szeres Ko.ssuth-díjas költő, egyik élő klasszikusunk, ö vállalta a téli könyvvásár alkalmából ren­dezett Üdvözlet az olvasónak iro­dalmi rejtvényműsor bíráló bi­zottságában az elnöki tisztet. A teremben annyian vannak, hogy — mint mondani szokás — még egy gombostűt sem lehetne leejteni. A mellettem szorongó középiskolás diákhoz fordulok. — Tudja-e, hogy ezt a napot feljegyzik Baja művelődéstörté­netében, mint ahogyan számon tartják: mikor, merre járt Babits Mihály. Arany János, Tóth Ár­pád. Bólint. Tudja. Sokan azért jöt­tek, hogy személyesen is láthas­sák a felszabadulás utáni magvar irodalom egyik nagy egyéniségét. A műsort „hazai ember ’, Rap­­csányi László vezeti, ö teszi fel a most megjelent könyvekkel kapcsolatos kérdéseket. Nem tit­kolja, hogy drukkol a bajaiak­­nak. szeretné, ha jól szerepelné­nek. hiszen száz- és százezer rádióhallgatónak szól a műsor. Elnézésre, túlzott jóindulatra nincs szükség, mert a résztve­vők nagy többsége felkészült a vetélkedőre. Jól megfogalmazott válaszokat hallani. Néha annyian jelentkeznek, hogy Rapcsányi kénytelen gyorsvonati sebesség­gel száguldozni egyik sarokból a másikba. Még a nagy sietség köz­ben is jut ideje arra, hogy egy­­egy adattal gazdagítsa a jelen­levők ismereteit, nyugtázza a szellemes feleleteket és minden módon gondoskodjék a jó han­gulatról. A közönség lelkes és hálás. Elismerő taps köszönti Kőhegyi Mihályt, aki tudományos kutatá­sairól ad számot, és a közremű­ködő művészeket egyaránt. Olyan élvezetes volt a rádióvetélkedő, hogy szinte sajnálta mindenki az utolsó szám bejelentését. — A jelenlevők között — mon­dotta Onódy Miklós, a Magyar Könyvterjesztők Egyesületének elnöke — egy táskarádiót sor­solnak ki. — Egy éve tanulok itt rajzol­ni, 'festeni. Kellemes a közösség — mondja Bényi Gábor lakatos —, s persze rengeteg hasznos ta­nácsot kapok. — Vannak régebbi tagok is? — kérdezem B. Mikii Ferenc festő­művészt. — Bálint Attila tíz, Marosvá­sárhelyi Attila nyolc és Lakatos József hat éve tagja a körnek. Csendben távozom a jól fűtött teremből, nem akarom zavarni az elmélyült foglalkozást. A legkisebbik tamburás Jólesik a rövid séta a friss, kicsit hűvös levegőn. Teljesen besötétedett. A József Attila Mű­velődési Központ szinte vala­mennyi ablaka világos. A lépcső­házban festékszag létrák, szer­számok, zsákok: szépítik a kul­turális intézményt. A felnőtt­klub már új ruhába öltözve vár­ja a látogatókat. Jól haladnak a munkálatok a többi teremben is, újságolja örömmel Bánáti Tibor igazgató. Zeneszóra figyelünk fel. A legifjabb tamburások próbál­nak. A nyolcéves Demeter Gábor mindössze két hónapja jár a pró­bákra. Kedvünkre elpengeti a „Látod édesanyám...” kezdetű népdalt. Ujjai még akadoznak kissé, de azért szépen formálódik a dallam. Ígéri, hogy szorgalmas tagja lesz a gyermekegyüttesnek. — Mit csinálnak jelenleg? — kérdezem Szabó Gyula zenekar­­vezetőt. Ö irányítja a tizenhárom tagú ifjúsági együttes munká­ját is. — Kecskeméti szereplésre készü­lünk mindkét csoporttal. Magyar és délszláv népdalokat adunk elő. A kétezer­háromszáztizenhetedik olvasó A zárás előtti pillanatokban kerestem fel a városi könyvtá­rat, amikor az igazgatói irodá­ban rögtönzött megbeszélést tar­tottak. A sikeres irodalmi dél­után tanulságait elemezték. A közös kulturális érdek felismeré­sét bizonyítja, hogy a könyvtár dolgozói egy emberként segítet­ték a könyvterjesztőket. Úgy vélik — helyesen —. hogy mi­nél többen vásárolnak könyve­ket, annál nagyobb lesz a könyv­tári forgalom is. Indokoltan dicsérte munkatár­sait Tóth Pál Zoltán igazgató. Időben szétküldték a meghívó­kat. Már hetekkel ezelőtt könyv­kiállítást rendeztek a téli könyv­vásárra kiadott kötetekből. A si­ker szép jutalma fáradozásaik­nak. Ha már így együtt vagyunk, a napi események után érdeklő­döm. G. Moretti Gemma gyer­mekkönyvtáros szerint a forga­lom valamivel kisebb volt a szo­kásosnál. Negyvenkét gyerek ke­reste fel az ifjúsági részleget. Dr. Nagy Józsefné és Gira Kata­lin az újonnan beszerzett köny­vek raktári katalóguslapjait ren­dezték és az elemző katalógust bővítették. A kölcsönzők sem unatkoztak. Négyszáznyolcvan kötetet vittek haza a könyvtár mai látogatói. Négyen most irat­koztak be. A felnőttrészleg J2314. olvasója Deli Lászlóné mezőgaz­dasági mérnök, a 2317. Pataki Ottó nyomdász. Az igazgató közbeszól: — Ha tudni akarja a városi könyvtár teljes forgalmát, akkor keresse fel ma nyitvatartó köl­csönző állomásunkat. (Sajnos, nem volt időm a fiókok meglátogatásá­ra, de utólag megtudtam, hogy mindegyikben megtartották a kölcsönzési órákat.) Szeretném kihasználni a Petőfi Népe nyil­vánosságát — folytatja Tóth Pál Zoltán — egy kis panaszkodás­ra. Nagyon nehéz körülmények között dolgozunk. Nincs hely az állandóan bővülő állomány cél­szerű tárolására. Könyvespolcok­ra lenne szükség. Az épületet is rendbe kellene hozni, állandóan hullik a vakolat. Reméljük, hogy a tanács előbb-utóbb a segítsé­günkre siet. Annál is inkább, mert mind népszerűbbé válik ol­vasótermünk és hírlaptárunk. Ma például tizenhét féle napilap és folyóirat érkezett, köztük német és délszláv nyelvűek. Búcsúzunk, nem tartóztatjuk tovább a könyvtárosokat, akik ma igazán rászolgáltak a pihe­nésre. Az Alsóvárosban azt olvasom az egyik ház falán: „Donjograd­­sak Citanoica”. S alatta: „Leseve. rein”. Harmadiknak ott a ma­gyar felírás: „Hazafias Népfront Alsóvárosi Kör”. A nagyobbik szobában délszláv nemzetiségi néptánccsoport készül jugoszlá­viai vendégszereplésre. Csillics Sándor, az együttes vezetője időn­ként megállítja a kéttagú zene­kart, hogy bemutathasson egy lé­pést, egy mozdulatot. A szünetig alaposan megizzadtak mindany­­nyian. Nem is bánták, hogy rövid beszélgetésre hívtam őket. Azt kérdeztem, hogy miért vállalják a napi munka után pihentető­­nek semmiképp nem nevezhető próbákat. Kasza István, aki két éve tagja az együttesnek, ezt mondja: „Kedvelem a zenét, a táncot, ennyi az egész. Legkedve­sebb szórakozásom.” A többiek helyeslőén bólogatnak. Bekukkantunk a könyvtárhe­lyiségbe is. A polcokon 1700 kö­tet, ebből háromszáz szerb-hor­­vát, húsz német nyelvű. Most várnak újabb könyveket, főként német nyelvűeket. Néptáncosok Kilenc óra tájban már csen­desebb a József Attila Művelő­dési Központ, így messze hallat­szik a Liszt Ferenc-énekkar jó­kedvű próbája. Az elnéptelenedő szobákból, szakköri helyiségekből távozóban Húszán ülnek félkörben a ba­jai alkotóházban. Ma is pontosan megkezdődött a Rudnay Gyula Képzőművész Kör foglalkozása. Középen Siska Mihálvné modell ül szótlanul. A program: alak­rajz. — Hány éves? — kérdezem az idős nénit. —■_ Mindig elfelejtem ... Ott há­tul a könyvem, a kabátomban. B. Mikii Ferenc körvezető megnézi, s mondja: — Nyolcvan. A szociális otthonból jár ide, jól jön neki ez a kis mellékes. A körvezető figyeli a rajzoló­kat. Véleményét, tanácsait tömö­ren fogalmazva közli. „Vigyázzon a fej szerkezetére.” „Ügyeljen ar­ra. hogyan jelenik meg a lát­vány a környezetben!” „Mindig az egész felületet nézze.” Faggatom a tagokat: ki. mióta, s miért jár a képzőművész körbe. Peller Fálné vegyésztechnikus: — Az idén kezdtem, azelőtt csak úgy magamtól rajzolgattam ott­hon. Itt jó, a tanár úr kijavítja a hibákat. • Kilencvenen keresték, fel a múzeum állandó kiállítását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents