Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
A kórusok és a közművelődés • Hol tart ma a kórusmozaalom Bács-Kiskun megyében? A kecskeméti Kodály-iskola •énekkaráról felsőfokban írtak zürichi fellépéseik után a svájci újságok. A napokban több aláírással nyomatékosított levelet kaptunk a megyeszékhely egvik általános iskolájából. Hatodikos diákok írták. Kötelezhetik-e őket arra, hogy eljárjanak az énekkar próbáira. Hozzátették: semmi kedvük hozzá. A Repülj páva-mozgalom, a népzenei találkozók hatására eévre-másra alakultak megyénkben is a termelőszövetkezeti kórusok. Több közös gazdaság méltó gazdája a fiatal együtteseknek. A kunszentmiklósi Egyetértés Szövetkezet énekkarát országosan is számontartják. Itt a férfiak, Lakiteleken a lányok, asszonyok tanúsítják. hogy szeretnek és tudnak énekelni. A Szikra Termelőszövetkezet női kara évről évre fejlődik. Az ipartelepítés, iparfejlesztés ellenére egyetlen minősített üzemi kórus nincs Bács-Kiskun megyében. Nagyon kevés a városi, falusi énekkarokban is a munkás. A megyeszékhelyen rendezett nemzetközi szemináriumokon iapán, amerikai, dán. finn. svájci szakemberek ismerkednek a legkorszerűbb zeneoktatással. Kiváló kórusvezetőktől tanulhatnak. A szűkebb hazánkban nyilvántartott 60 kórus közül mindössze h°tet irányít Zeneművészeti Főiskolát végzett karnagy. Harmincán pedagógiai főiskolán szerezték képesítésüket. A többiek felsőfokú diploma nélkül dolgoznak, noha a követelmények szüntelenül növekednek. A pedagógus kórusvezetők szervezett továbbképzése a szabad idő egyeztetési gondok miatt megszűnt. Az «országos felsőfokú tanfolyamot mindössze ketten végezték el. Jelenleg öten tanulnak a Zeneművészeti Főiskola és a Népművelési Intézet irányításával működő továbbképzésen. • Űjabban szinte hónaponként kapunk hírt új kórusok alakulásáról, szervezkedésről. Szerd i esténként próbál a leendő kecskeméti városi énekkar. Nincs „hi-„ vatálos megbízatásuk” csak a közös cél, az éneklés szeretető tartja össze őket. A kecskeméti fi07-es Szakmunkásképző Intézetben is újjáalakul az énekkar. Az 1972— 73-as tanévben a Magvar Rádió által kezdeményezett Éneklő ifjúság kórusfelvételekre megyénkből húsz gyermekkar jelentkezett. Az idei tanévben kétszeri felszólításra mindössze három. A gyulai Erkel Ferenc-diákünnepségeken Bács-Kiskun megye középiskolás énekkarai szerepeltek a legjobban. A Katona József Gimnázium, a Kodály-iskola kórusa valóságos aranyérem-gvűjteménnyei rendelkezik. Gyakran tapasztaltuk ugyanakkor, hogy jó'hangú, jó hallású diákok tudatosan rosszul énekelnek az év elejei meghallgatáson, mert nem akarnak a kórus munkájában részt venni. Áldozatkész, kitűnő emberek fáradoznak a nagy hagyományokkal rendelkező és a köze'múltban alakult kórusok sikeres tevékenysége érdekében. A hangversenyek előtt felkeresik ismerőseiket, tudatják a műsort a sajtóval a társ művelődési szerve,'-'"'l. Mégis ritka eset. hogy dalostalálkozókon megteljen a nézőtér. 1969. október 28-án az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs-Propaganda Bizottsága behatóan elemezte, vizsgálta a kórusmozgalmat. Javaslataira, ajánlásaira alakult meg — többek között — a Kórusok Országos Tanácsa. A Művelődésügyi Minisztérium mind nagyobb figyelemmel foglalkozik az énekkarokkal. Bács-Kiskun megyében is létrejött a ,KÖTA megyei szervezete. Tapasztalhattuk, hogy vezetői, aktívái ügyesen, lelkesen dolgoznak és rövid „fennállásuk” alatt elismerésre méltó sikereket értek el. Az erőfeszítések ellenére vitathatatlan, hogy az énekkarok az eddiginél jelentősebb zenei és társadalmi feladatok ellátására alkalmasak. Közművelődésünk nem használja ki maradéktalanul a kórushagyományokban és nevelésügyünk mai rendszerében rejlő lehetőségeket. A kórusok többsége öregszik, kevés fiatalt látni az énekkarokban. 0 Negyven esztendeje a Vásárhelyi Zoltán irányításával működő Kecskeméti Városi Dalárda Kodály-. Bartók-művek magas színvonalú bemutatásával sokai tett az egyetemes magyar zenekultúráért. Hazai és külföld) szakemberek utaztak Kecskemétre a Dalárda hangversenyeire Napjainkban nincs Bács-Kiskur megyei énekkar a legjobb haza: kórusok között. Még az évek óta kiemelkedően szereplő bajai Liszt Ferenc-kórus sem éri el a veszprémi városi énekkar, a debreceni Kodály-kórus (még sorolhatnánk néhány nevet) klasszisát örvendetes, hogy az utóbbi időben — néhány kórus mind következetesebben keresi a kapcsolatot a kortárs zeneszerzőkkel. A Kecskeméti Városi Művelődési Központ női kara — például — évente két-három új magyar művet mutat be. Dicséretes, hogy a megyében tevékenykedő énekkarok műsorán gyakran szerepelnek eredeti népdalok, feldolgozások. (Elegendő, ha a kecskeméti Kodály-kórus legutóbbi koncertjére utalunk.) Sokan felfigyeltek dr. Kálmán Lajos kezdeményezésére. A Kecskeméti Óvónőképző Intézet növendékei hangulatosan összeállított — néptáncot, szólóéneket, olykor hangszeres muzsikát tartalmazó — csokrokat vagv eredeti népszokásokat mutatnak be. Hasonló elvek szerint éníti fel műsorát a tiszakécskei művelődési központ kitűnő együttese. • Nem adhatunk tehát egyértelmű választ a cikk elején feltett kérdésre: hol tart ma a kórusmozgalom Bács-Kiskun megyé_beij:? ;A. kialakult és a fentiekben vázolt összkép ellentmondásos. Biztató tapaáM^fóföróL'éí lehangoló, olykor érthetetlen, megmagyarázhatatlan visszaesésről, sikertelenségekről egyaránt beszámoltunk. Az is bizonyos, kórusaink helyzete általában kedvezőbb, mint öt-hat esztendeje. A magyar énekkari mozgalom lövőjét pedig sokkal biztatóbbnak látjuk, mint bármikor korábban. Meggyőződésünk, hogv érzékelhető társadalmi igéi1'’ mutatkozik falun és városon a karéneklés iránt, a kórusmozgalom tömegbázisa gyorsan szélesíthető. Mindehhez az akadályozó körülmények elhárítására és a támogatásra szánt, fordítható anyagi és erkölcsi energiák összehangolt, tervszerű felhasználására van szükség. 0 A Kórusok Országos Tanácsának tegnap Budapesten tartott ülése és az ott elfogadott határozatok azt tanúsítják, hogy a magyar művelődésügy vezetői, a párt- és állami irányító testületek jól látják, hogy az énekkarok a közösségi neveié^ hatékony műhelyei, a kultúra demokratizáló’ sának fontos fóruma. A közeljövőben a Bács-Kiskun megyei KÓTA vezetői, társadéiTM,- munkásai is összegyűlnek a tm-Sbhi teendők megvitatására, ök is az országoshoz hasonló alapossággal mérték fel eddigi tevékenységüket. összegezték a megye sokszínű kóruséletének jó és kevésbé örvendetes tapasztalatait. További munkáinkban számíthatnak a megveí párt- és tanácsvezetés messzemenő támogatására. A kórusok a közművelődés fontos tényezői. Heltai Nándor 0 Mészáros Erzsébet: Balatonarács (linómetszet). Baloghné Boros Ilona 0 Bozsó János. 0 Madarász László. 0 Major Pál. Vígh László. Megyei művészeti díjasok legbüszkébbek: szakkörük négy tagjának ítélték oda eddig Nehrudíjat, s egy tanulójuk magáénak mondhatja az indiai köztársasági elnök aranyérmét. Kezdetben pasztell- és olajképeket festett. Később egyre inkább a batik, s az utóbbi három esztendőben kizárólag a varrott falikárpit érdekli. Művel fantáziadúsak. Az anyaság, a gyermekélet, a család állandóan viszszatérő témái. A tavalyi Téli tárlat első díját nyerte. A MAFILM legutóbb portréfilmet készített róla. Vígh László A bajai Liszt Ferenc énekkar karnagya. Negyvenöt éves, tizenhét év óta Baján él; a tanítóképző intézet tanszékvezető tanára. A száztizenkét éves múltra visszatekintő kórust másfél évtizede vezeti. Az ötventagú együttesben fizikai munkás, pedagógus, mérnök, adminisztrátor egyaránt található. Az énekkar repertoárjában százhatvan mű szerepel; népdal, kantáta, tömegdal; s barokk vagy romantikus muzsika épp úgy, mint a mai magyar zeneszerzők alkotásai. Kodály) Bartók,: Bach t mfc n veivski« ?iHer;t,gráfnak a -köftjOr^ ség előtt. Kiskőrösön, Kiskunhalason, Kecskeméten, Budapesten és másutt szerepeltek és több alkalommal külföldön is: az NDK-ban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. Kilenc hónap alatt tizenkilencszer léptek színpadra. Sikereikért keményen megdolgoznak. A heti két próba bizony fárasztó. Ám az éneklés öröme és a jó közösségi élet feledteti ezt velük. Legfőbb törekvésük: tartani a már elért színvonalat. Rászolgáltak: „aranykoszorú, diplomával” minősítéssel rendelkeznek. Bozsó János A tanyák, dűlőutak, erdők és mezők világának avatott festője. Több mint két évtizede már, hogy nevét olvashatjuk a plakátokon és kiállítási katalógusokban. Azóta szinte minden csoportos tárlaton szerepel Bács-Kiskun megyében. önálló kiállításait alig lehetne felsorolni. Szegedtől Budapestig, Kiskunhalastól Tatáig és Gyöngyösig sok városban láthatta a közönség alkotásait. Bemutatkozott külföldön is; antwerpeni és prágai kiállítótermekben kerültek falra művei. Termékeny művész. Az egykori tanyai parasztgyerek rendkívüli szorgalommal küzdötte fel magát a művészek sorába. Közben nem lazult kapcsolata az egyszerű emberekkel, a külvárosok és tanyák népével, akiknek életét végtelen szeretettel figyeli és ábrázolja. Ellesi a természet rejtett szépségeit. Olajképein a száraz ág, korhadt fatörzs vagy porfelhő éppúgy élővé válik, mint a diiledező tanya vagy a városszéli utca. Festészete mellett külön figyelmet érdemel különös gyűjtőszenvedélye. Népi kerámiákból; üvegekből, bútorokból „s egygb rpúl-, tat idéző eszközökből valóságos múzeummá kialakított műtermében sok ezer olyan tárgy fogadja a látogatót, melyek együttes hatásukban lenyűgözőek, s messzi földre elviszik a gyűjtő nevét. így, e kettős szerepben: festészetével és a „múzeumalapítással” vált Bozsó János neve nemcsak népszerűvé, de egy kicsit fogalommá is. A hagyományőrzésben és a művészi ízlésfejlesztésben betöltött szerepét nehéz lenne eltúlozni. Ha valaki feláll a dobogóra, s énekkart vagy zenekart vezényel, s ha szoborba, versbe faraghatja, írhatja búját, örömét : elsősorban önmagát gazdagítja. Mégis nagyon tud örUlni, ha e tevékenységét mások elismerik, azt érzi, hogy nem dolgozott hiába. További munkájához kedvet ad az elismerés. Mint azoknak például, akik a napokban átvették a megyei tanács által adományozott művészeti díjakat. Kulturális, művészeti tevékenységükkel érdemelték ki e megbecsülést. Baloghné Boros Ilona Kecskeméti származású. Gyermekkorát Katonatelepen töltötte. A Mátis Kálmán vezette képzőművészeti szakkörben ismerkedett az alkotómunka mesterségbeli oldalával. Még ma is szeretettel beszél a feledhetetlen emlékű Kálmán bácsiról. Gál Sándor, a Kunszentmiklóson élő festőművész emberségével, s művészi elhivatottságával nagyon hatott rá. A tanítóképző elvégzése után Kecelre került. Azóta ott tanítja, neveli a fiatal nemzedéket. Időközben elvégezte a pedagógiai főiskolát is. Nem elégszik meg a tanterv szerinti oktatással. Az iskolán, s az órákon kívül is foglalkozik azokkal, akiknek tehetségük van a rajzoláshoz, a festészethez. A harmincötéves tanárnő szakköreiben jelenleg is nyolcvanan szorgoskodnak. A rajzolással, faliszőnyeg-készítéssel és batikolással ismerkednek. Odaadó, lelkes munkája meghozta gyümölcsét. Tíz év alatt a különböző hazai és nemzetközi kiállításokon, pályázatokon hetvennél több első és második díjat kaptak tanítványai. Amire a Vígh László — akinek a felesége is karnagy — munkájával eddig is kiérdemelte az elismerést: miniszteri dicséret, s a Szocialista kultúráért kitüntetés bizonyítja ezt többek között. A város vezetői anyagilag és erkölcsileg egyaránt segítik az énekkart. Major Pál Egy évtizeddel ezelőtt a debreceni és békéscsabai évek után szerződött a Katona József Színházhoz. Itteni évei alatt sok-sok szerepet játszott. Ezekért az elmúlt évben Viktor-díjjal, és „ Szocialista kultúráért” kitüntetéssel jutalmazták. Jellemszínészi és epizódalakításai különösen figyelmet érdemeltek Brecht Koldusoperájában, Raffai Egy szál magam című darabjában, s Katona Bánk bánjában. Ezekben a napokban Kertész Ákos Névnap című vígjátékában ő az asztalos. A következő színdarabban (Kleist: Heibronni Katica) a császár szerepét kapta. Azt vallja, hogy a művész ne csak színpadon találkozzon a közönségével. Mint a színház párttitkára, állandóan azon van, hogy kulturális politikánk a mindennapokban egyre jobban megvalósuljon. Évek óta rendszeresen szerepel a drámatörténeti előadássorozatokban, részt vesz színész—diák találkozókon, ellátogat művésztársaival együtt a falusi művelődési otthonokba. Neki is köszönhető, hogy az utóbbi időben az üzemi dolgozók érdeklődése megnőtt a színház iránt. Madarász László Eredeti foglalkozása tanár; 1958-ig különböző oktatási, népművelési munkakörökben dolgozott. Azóta a megyei tanács elnökhelyettese. A kulturális élet egyik irányítójaként az irodalmi és művészeti élet fellendítésén fáradozik. A Kiskunság, majd később a Forrás című folyóirat egyik életresegítője, áldok atkész munkása, aki éveken keresztül részt vett a szerkesztés nehéz munkájában is. Sokat tett a kultúra igazi értékeinek közkinccsé tételében. Azon volt, hogy Bács-Kiskun megye művészeti életét messzeföldön megismerjék. Idézünk a díjat odaítélő határozatból : „A színházi kultúra fejlesztésében, a helyes műsorpolitikai arányok kialakításában és a tájelőadások szervezésében kezdeményező. Másfél évtizedes vezetői munkájával tevékenyen járult hozzá a megye művészetpolitikai irányításához és művészeti közéletének gazdagabbá tételéhez.” Varga Mihály BÉR ANGER PETŐFI SÁNDORRÓL ÉS VAJDA JÁNOSRÓL Sokak által ismert tény, hogy Petőfi mennyire tisztelte és nagyra tartotta 'Pierre Jean de Béranger francia költőt — (néhány versét le is fordította magyarra —, de erről már lényegesen kevesebben hallottak, hogy maga Béranger is tudott Petőfiről és sejtelme volt a „világszabadság” költőjének nagyságáról és jelentőségéről. Mezei András Tájképek i. Két hete a tóra nézek, elaludtam, s befagyott. Jöttek a német zenészek, trombita szólt és fagott. Léptek a három jegenyék amíg a jég kövéredett. Fordult a tó és lett az ég az irtózatos mennyezet. Mint akit egy más égitest magához rántott, pihenek. Kiléphetek akárhová, már nem leszek idegenebb. II. Jaj a fákon a görcsök, Az esős tél, a madarak. Szétázott arc az agyagon, németországi nap. Ez már az örök csütörtök: facipő, lágerruha. Ez már az örök csütörtök: facipő, lágerruha. Erről a francia—magyar irodalmi kapcsolatok szempontjából is igen érdekes körülményről a „Hölgyfutár” című lap 1856-os évfolyamából értesülünk. Ugyanis Bérangernek Kertbeny Károlyhoz. a korabeli neves műfordítóhoz írott egyik levelét közzétette a lap Kertbenv Petőfi első fordítói közé tartozott és nagymértékben igyekezett a nagy költő verseit népszerűsíteni elsősorban a német. de a francia nyelvterületen is. Ezúttal azonban Vajda Jánosnak egyik Béranger-hoz írott költeményét franciára lefordítva küldte el az akkor már idős francia költőnek. Béranger Kertbenynek erre a megnyilvánulására vallott egyben Petőfiről is. Íme néhány részlet Béranger leveléből: „Bocsásson meg, hogy kissé késtem megköszönni önnek a magyar írók albumát, és Vajda költeményét. Valóban mélyen megilletődve érzem magam hogy ilyen figyelemtárgy vagyok: de higgye el uram. nem a mai naptól kezdődik becsülésem a hős magyar nemzet iránt, melynek nagy költője, Petőfi Sándor fájdalom még ismeretlen Franciaországban. Azt hallottam, hogy Valmor az 6 műveit magyar nyelvből fordítja. Nem kétlem miszerint dicső hontársa megnyeri á hírnevet, melyet érdemel, mind lángesze, mind sorsa által. Bemard Thales barátom beszélte, hogy éppen most Pesten, az ön gondoskodása alatt, tőle néhány költemény jelent meg Magyarhon tiszteletére. Szabad legyen kívánnom azoknak jó fogadtatását, mind az olvasók, mind az Ítészek előtt... Szíveskedjék adandó alkalommal köszönetemet jelenteni Vajda Jánosnak, s higgye el, hogy én minden jót kívánok a magyar nemzet jeles szellemi tevékenységének. Bár részesülne a jövőben előttünk azon népszerűségben, melyet érdemel. Fogadja őszinte hálámat, s meskülönböztető tiszteletemet, Páris. dec. 11. 1855. Béranger” A „Hölgyfutár”-nak még ugyanez a száma ír Petőfinek a kedvező franciaországi fogadtatásáról. Nem látszik érdektelennek ebből a közleményből is idézni néhány sort: „A Journal de la noblesse folyóirat egyik múlt évi száma szinte Kertbenv ismertetése után, igen lelkesen ír Petőfiről, s tőle és Lisznvaitól verseket közöl prózai fordításban. „Petőfi — írja a lap — midőn Európában művei el lesznek terjedve. Petrarca mellett foglaland helyet. Körülbelül háromezer verset írt melynek számára biztosítják a halhatatlanságot ...” Ilv lelkesen ír irodalmunkról a művelt külföld, minek azt hisszük, minden magyar szivéből örvend” Batári Gyula
