Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-08 / 287. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 8. • Ezek az asszonyok több száz dolgozónak és családtagjának a mindennapi ebédjét készítik el. Emberek - ételhordóval 1. Az életforma változása „Reggel hatkor, már talpon vagyok. Elkészítem a reggelit, a férjem felöltözteti a gyerekeiket. Maga is elkészül és eszünk. A gyerekek mennek az iskolába, mi a munkahelyünkre. Délután a gyerek fogja iaz ételhordót és hoz három ebédet, mert a mama is velünk van. A munkából jövet bevásárolom a vacsorának, meg a másnapi reggelinek valót. Amire hazaérek hat, fed hét van. Nekiállok főzni, amire elkészül a vacsora nyolc óra. Mosok néhány darabot, nézem a tévét és elalszom” — foglalta össze egy átlagos napját egy családanya. Építsünk társasházat? Egy gondolat kálváriája Baján Az alábbiakban némi rövidítéssel közöljük a bajai Árpádtéri lakásépítkezéssel kapcsolatos egyik feljegyzést, amely az ügy vaskos iratanyaga közül csupán egyetlen, de amely tömören összefoglalja egy egészséges törekvés kálváriáját. Tudjuk, hogy az ügy bizonyos értelmében speciális, viszont számtalan olyan elemet tartalmaz, amely úgyszólván minden társasház építkezésre jellemző. Íme a tájékoztató szövege: Nem hiszem, hogy túlzottan általánosítanék, ha azt mondom; manapság városon, de a nagyobb lélekszámú nagyközségekben is így zajlik le egy átlagos család átlagos napja. A családokon belüli teljes foglalkoztatottság (mindkét szülő évre szélesedő folyamat. Ennek egyenes következménye a csadolgozik) társadalmi tény, évről, Iádon belüli életforma változása, ami úgy jellemezhető; igazodás a munkaviszonnyal járó lekötöttséghez. Ennek meghatározó a szerepe a szabad idő hasznos eltöltésében éppen úgy, mint a család ellátásában, élelmezésében. A régi szokások átalakulnak, új igények jelentkeznek. A család ellátása, élelmezése kapcsán arról beszélhetünk, hogy az ebédfőzés gondja a munkahelyi lekötöttség miatt már nem a családanyára hárul, hanem a közellátásra, elsősorban pedig a közétkeztetésre. A társadalmi fejlődéssel együtt változó életvitel, az ezzel megteremthető új igények a szolgáltatások rohamos terjedését eredményezték az élet más területein is. Nem kell különösebben bizonyítani, hogy tíz év alatt például a mosás, vegytisztítás, mint szolgáltatási ág, vagy az óvodai, bölcsődei hálózat mekkorát fejlődött. Az igényeket még ma sem tudjuk megfelelő színvonalon kielégíteni, a fejlesztés tehát fontos gazdasági, társadalmi, politikai feladatként marad fenn még jó ideig. Bács-Kiskun megyében az alföldi ipartélepítés, a mezőgazdaság nagy fokú gépesítése, az • iparszerű állattartás nem csak a dolgozók szociális-kommunális ellátottságának a javulását jelentette, hanem azt is, hogy olyan társadalmi rétegekben is megszületett a különböző szolgáltatások iránti igény, amelyek korábban — ha családokat veszünk figyelembe — az önellátásra rendezkedtek be. Az üzemi étkeztetésre vonatkoztatva például azt elmondhatjuk, hogy kevés olyan termelőszövetkezet van a megyében, ahol valamilyen formában nincs üzemi étkezési lehetőség, mert ha máskor nem, aratáskor, vagy egyéb fontos mezőgazdasági munkák időszakában megszervezik. Közismert tények ezek, s hogy a közétkeztetés, különösen pedig az előfizetéses étkeztetés jellemző problémáival részletesebben foglalkozunk annak több oka van. A legfontosabb, hogy főként a városokban olyan szolgáltatási terület, amely bizonyos fokig meghatározza a munkáscsaládok életszínvonalának alakulását, de meghatározza az értelmiségiekét, és a hivatali dolgozókét is. A megyei tanács kereskedelmi osztályának egy jelentéséből idézek, amelyet a Belkereskedelmi Minisztérium részére készítettek: „Az előfizetéses étkezés iránt továbbra is nagy az érdeklődés. A beérkezett információk szerint a szövetkezeti területen mintegy 3—4 ,a vendéglátóipar viszonylatában 6—7 százalékkal nőtt az étkezők száma.” — mindez egy évre visszatekintve. (Következik: Igények és korlátok.) Csató Károly „A BAJAI ÁRPÁD TÉRI társasház szervezési munkái 1969 tavaszán indultak meg. amikor az akkori szervező bizottság elhatározta, hogy megvásárolja D. T-né és M. J. örököseitől lakóházaikat, azokat lebontatja és helyükre egy hatszintes társasházat építtet, a földszinten üzletekkel és irodákkal, az emeleteken összesen harminchat lakással. A szervezést a városi tanács messzemenően támogatta. Ennek megfelelően a szervező bizottság munkához látott és az egyes lakásokra, üzletekre és irodákra belépési ajánlatokat tett amelyek eredményre is vezettek. Már ezt megelőzően a bizottság tárgyalt Mezős Mihály okleveles építészmérnökkel, volt bajai lakossal aki vállalta, hogy erre a területre építendő üzletek, irodák és lakások terveit elkészíti. Ilyen előzmények után 1969. augusztus 27. napján jött létre az építőközösség tagjai között az a szerződés, amelyet akkor 38 belépő írt alá. s amelyben vállalták, hogy az építkezésben részt vesznek. a lakásokat felépítik. Az intéző bizottság még ebben a hónapban megkötötte a tervezői szerződést Mezős Mihállyal, aki vállalta, hogy a teljes tervdokumentációt 1969. október 20. napjáig elkészíti és az intéző bizottságnak átadja. Ez azonban a fenti időpontra nem történt meg. A bizottság csak 1969 decemberében kapta kézhez az engedélyezési terveket. míg a kiviteli terveket a következő év tavaszán. A tervező vállalta azt is. hogy az összes engedélyeket. így különösen az építési engedélyt az építőközösségnek megszerzi. A kérelem a városi tanács építési osztályához be is futott, azt azonban elutasították. Indoklásként megemlítette az elutasító határozat, hogy a tervező nem tartotta be azokat az előírásokat, amelyek erre a telekre a városrendezési terv szerint érvényesek. Az elutasítás 1970. nyarán történt. Közben az intéző bizottság kivitelezőt is talált: a Csávolyi Vegyes és Építőipari Szövetkezetei. Köztudott, hogy ebben az időben kivitelezőt rendkívül nehéz volt találni és ez a szövetkezet is csak úgy volt hajlandó vállalni a munkát, ha az építőközösség a teljes saját anyagi erőt a szövetkezet számlájára befizeti. A közösség kénytelen volt ennek eleget tenni és átutalt a szövetkezetnek 2 millió 300 ezer forintot. DE MERT NEM VOLT építési engedély a szövetkezet a szerződést 1970 szeptemberében felmondta és a kapott építési előlegből visszafizetett 1 millió 900 ezer forintot. 400 ezer forintot pedig azon a címen tartott vissza, hogy neki a felvonulással költségei merültek fel és kötbérigénye is van. A 7. építőközösség kénytelen volt az ügyet bírói útra terelni. A megyei bíróság 1972-ben kötelezte a szövetkezetét, hogy fizessen meg az építőközösségnek — 354 ezer 156 forintot, annak 1970. október 1-től a kifizetés napjáig járó évi 5 százalékos kamatát és 30 ezer forint perköltséget az államnak. A csávolvi szövetkezet azonban az ítélet ellen a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett... Sajnos, időközben az építtetők egy része a közösségből kilépett, a szervezést útra kellett indítani, ami rendkívül nehéz volt de az ötödik emeleti három- és kétszobás lakásokra jelentkező így sem akadt. VISSZATÉRVE Mezős Mihály tervezőre: neki a közösség 50 ezer forint tervezői díjat fizetett ki előlegképpen. Kérte, hogy terveit a városrendezési előírásoknak megfelelően dolgozza át és az építési engedélyt szerezze be. Erre Mezős nem volt hajlandó, a tervekkel tovább nem foglalkozott, így az intéző bizottság arra kényszerült, hogy más tervezőt keressen. Hosszas eljárás után Budapesten sikerült egy olyan tervezőt találni. • aki vállalta a tervek elkészítését és az építési engedély megszerzését. Vele 1970. nyarán létrejött a szerződés. Végül is az építési engedélyt a közösség 1970. december 23-án kézhez kapta. Mezős Mihály ellen pedig az előleg visszafizetése érdekében pert kellett indítani. Ez a per a bajai járásbíróság előtt folyamatban van. Újabb rendkívüli gondot jelentett kivitelezőt találni. Az intéző bizottság tagjai jártak Szekszárdon. Kecskeméten. Bátaszéken, Budapesten, de Bajára kivitelezőt nem találtak. A Bajai Lakberendező és Építő Szövetkezet akkor még Mezős Mihály elnöki irányítása alatt állt. ott tehát meg sem lehetett kísérelni. Többszöri kérésre a Jánoshalmi Bácska Ktsz vállalta, hogy az épületet a tervek szerint felépíti. A szövetkezet vállalt kötelezettségének eleget tett és 1970 decemberében hozzá fogott a nagyarányú földmunkáknak. a következő év tavaszán pedig az alapozásnak. Ekkor azonban már az építtetőknek csaknem teljes létszáma kicserélődött, mert látták, hogy az építkezés körül milyen nehézségek vannak. Az OTP-kölcsönnel történő építkezésnek pedig legfontosabb feltétele, hogy az összes lakásra meg legyen az építtető, saját anyagi erővel rendelkezzék. A hitelkérelmet ilyen és egvéb feltételek mellett lehet az OTP-hez benyújtani. A létszámot azonban már nem lehetett biztosítani. Az elkészült új költségvetés 18 millió forint körüli összeg volt. szemben a Mezős-féle 13 millióval. A különbözet meghaladta minden egyes építtető anyagi erejét. A munka viszont haladt, a kivitelezőnek pedig pénzt kellett adni, hogy az építkezés ne álljon le. A negyedik szintnél azonban az építési előleg elfogyott, s a kivitelező közölte, hogy tovább nem dolgozhat, amíg az építtetők OTP-hitelt nem folyósíttatnak számára. Az OTP viszont ragaszkodott ahhoz, hogy mindenkinél meglegyen a saját anyagi erő. ami a kétszobás, hallos lakásoknál 250 ezer forint, a háromszobásoknál pedig 400 ezer forint lenne. A TÁRSASHÁZ építőközössége 1973 márciusában Bajai Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetté alakult át. a szövetkezet alapszabályát a városi tanács vb elfogadta és így a szövetkezet, mint jogi személy működik. Ez tette lehetővé, hogy az építőközösség tagjai a nagyobb összegű hittelt kapják. A szövetkezet igazgatósága mintegy másfél hónappal ezelőtt beadta az OTP-hez a műszaki tervdokumentációt felülvizsgálat végett, amelyet nem számottevő módosítással el is fogadott. Kikötése azonban az OTP-nek. hogy a közületi építtetők: a KIOSZ és a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat köteles a ráeső teljes építési költséget zárolt számlára helyezni. Ez a mai napig sem történt meg ... Az építkezés eddigi menete alatt még számtalan akadállyal kellett megküzdeni. így többek között a villanyhálózat- a gáz-, a telefonáthelyezéssel. A telek az építőanyag tárolására nem elegendő. Külön építési depóniát kellett a kivitelezőnek biztosítani, útelzárást kérni és a mindennap felmerülő problémákat intézni, ami meghaladta egy dolgozónak a napi nyolc órát. Az iratok levelek, szerződések, már több kilót tesznek ki. Ha Mezős Mihály vállalt kötelezettségeinek pontosan és időben eleget tesz. ma már minden építtető kényelmes lakásban lakhatna és az épület díszéül szolgálna a városnak is. Tény. hogy a jelenlegi tervező is késett, de ha figyelembe veszszük, hogy ilyen magas építmény Baján még nincs (liftes ház) és a kivitelezés nem szokványos, akkor bizonyos mértékig érthető, hogy a kivitelező is hosszabb befejezési határidőt kötött ki. Ezt igazolja a tervező konzulensének. Finta Józsefnek — az Interkontinentál és a Volga Szállók tervezőjének — a véleménye is .. .” A témával ielenleg a bajai járási NEB is foglalkozik. * A tájékoztató 1973. július 10- én kelt. Azóta, sajnos, semmi sem változott, noha az „épület díszéül szolgálna a városnak”. Bevezetőnkben azért írtunk, hogy az ügynek általános jellemzői is vannak, mert gyakori tapasztalat a tervezők késedelme, felületessége, a pereskedések. Ügyszólván valamennyi társasház-építkezésnek velejárói ezek. De szükséges velejárói? Aligha. összeállította: Gál Sándor Lánc-lánc - hűtőlánc • Megkérdeztem egyszer egy dán farmert, aki évente százezer darab rántani való csirkét szállít le, hogy milyen sűrűn szoktak csirkét vágni saját fogyasztásra. Szinte megdöbbenve nézett rám: ugyan kérem, az én feleségemnek ilyesmire nincs ideje, betelefonálok a' szövetkezetbe. Azzal kinyitott egy hűtőszekrényt, ami akkora volt, hogy akár besétálhattam volna az ajtaján. Ott sorakoztak tucatszám a csirkék, a húsok és minden, ami a háztartásban kell. Később azután a részleteket is megtudtam. A tanyákon lakó farmereknek háztáji gazdaságuk nincs. A saját fogyasztási szövetkezetük látja el őket minden szükségessel, mégpedig úgy. hogy a tanyák, között kígyózó országúton időnként végigmegy egy kocsi. amely mindenhová leadja a megrendelt tételeket. Ahhoz, hogy ..be lehessen telefonálni’’ a következők szükségesek: szakosított nagy hűtőházak, ahol a feldolgozó üzemből kikerült árut tárolják. Kisebb hűtőházak. ahol már „keverik” az árut. Hűtőautók a szállításhoz és mélyhűtő szekrények a háztartásokban. Ezt az egészet nevezik hűtőláncnak. Arra törekszik minden civilizált nép. hogy ezt a láncot kiépítse. Hogy állunk vele mi pillanatnyilag? Hangsúlyozom, hogy pillanatnyilag, mert hazánkban a fejlődés rendkívül erőteljes, a helyzet szinte hónapról hónapra javul. A hűtőlánc legerősebb szeme nálunk a legelső láncszem. Egységes vállalati kezelésben van tíz hatalmas hűtőházunk nagyobbrészt újak. modernek. Tavaly például kettő készült el. A mélyhűtésre váró áruk nagyüzemi előállítása erőteljes. Természetesen van sok kisebb hűtőház is, közvetlenül a feldolgozó üzemek, a kereskedelem, sőt állami gazdaságok, termelőszövetkezetek kezén. 0 Sajnos, azonban a hűtőházak fejlődését a lánc többi szemei nem követték azonos ütemben. A gond már a második lépcsőben kezdődik a szállításnál. Országutakon látni magyar rendszámmal modern hűtőkamionokat, ezek azonban többnyire az exportcikkeket szállítják. Mert a hazai fogyasztásra szánt árukat szállító hűtőautópark kicsi. Sajnos előfordul, hogy még húsárut is ponyvás teherautón szállítanak, gondolván, hogy majd csak kibírja azt a kevés időt. A már csomagolt tejről jobb nem is beszélni. Az üzletek közötti szállítást úgynevezett termoszgépkocsik végzik. A név is kifejezi, hogy ez egy hatalmas doboz, kitűnő hőszigeteléssel de hűtőberendezése nincs. Ha megrakják a dobozt hűtött áruval, az elméletileg hidegen marad addig, amíg az üzletbe ér. Csakhogy közben legalább húsz üzletnél megáll. Minden helven kinyitják az ajtót, és az út végén a kocsiban levő, meg a külső levegő hőmérséklete alig különbözik. Ez a megoldás tehát nem tökéletes. Harmadik láncszem maga az üzlet, ahol a hűtött árut a vevőknek felkínálják. Itt a fejlődés valóban óriási. 1956-ban a boltokban még csak mintegy ezer darab hűtőszekrény volt — nem számolva persze azokat, amelyeket darabos jéggel kellett megrakni. Ma már 50 ezer darab úgynevezett hűtőpult működik a boltokban, a tízköbméteres hűtőkamrától a 600 ' literes hűtőszekrényig. Az üzletek felében a helyzet kielégítőnek mondható: egy alapos vizsgálat is csak 3 százaléknyi olyan boltot talált, ahol semmiféle hűtőgép nem volt. • A helyzet mégsem megnyugtató. A KÖJÁL igen szigorúan előírja, hogy például a húst és a tejet nem szabad ugyanabban a hűtőszekrényben tartani. Igen ám, de nincs mindenütt kettő. Az újabb hűtőszekrények beszerzésére a kereskedelemnek kevés a pénze Ha pedig lenne, gyakran nincs hely az üzletben, ahová beállítsák. Vagy — különösen vidéken — kimarad az áramszolgáltatás. s akkor bemelegszik a hűtőszekrény. Sokféle problémát kell még megoldanunk. 0 Az utolsó láncszem a „frizsider”. a háztartási hűtőszekrény. Könnyű, szép számokkal dobálózni. mert ma már hazánkban 100 konyha közül 46-ban ott áll valamiféle hűtőszerkezet. Évente negyedmillió újat vásárolnak. Ismerkedjünk tneg azonban néhány alapfogalommal. Nemzetközi megállapodás alapján ma már csillagokkal jelölik a hűtőszekrényeket. Egycsillagos, amelynek mélyhűtő részében mínusz, hat fok a hőmérséklet, kétcsillagos, ahol 12 fok. és háromcsillagos, amely mínusz 18 fok alá hűt. Ez az igazi. A háromcsillagos rekeszben a mirelit-áru hónapokig eltartható, sőt ha a háziasszony júniusban berakja a kertben szedett málnát, akkor azt karácsonykor is feltálalhatja a családnak. A szakemberek panaszkodnak, hogy a vevők általában a kisebb frizsidereket veszik meg. mert arra gondolnak, hogy azt az egy zacskó tejet, csomag vajat. 20 deka parizert. vagy fél kilogramm húst el tudják helyezni a 40 literes szekrényben is. Igen ám, de a hűtőgép új igényeket támaszt. A családfő például rájön, milyen kellemes dolog az, hogy vacsora után. odahaza kinyit egy ajtót és kiszedi a finomra hűtött üveg söröket. És alig telik el egy kis idő, bebizonyosodik, hogy a hűtőszekrény kicsi. Azután arra is panaszkodnak a szakemberek, hogy minálunk a háziasszonyok nem takarékoskodnak az idejükkel. Minden aprócseprő holmiért, mindennap leszaladnak a boltba. Ahelyett, hogy egész hétre bevásárolnának és ezt a hűtőszekrényekben tárolnák. Ez kétségkívül igaz. És erről megint eszembe jut a dán paraszt. Ugyanis. A két és fél. három ezer forintos hűtőszekrényeken csillagot általában hiába keresnénk. Ezek legföljebb arra alkalmasak. hogy egyik napról a, másikra tárolják az ételt. Régebben lehetett kapni háromcsillagos hűtőszekrényt kevesebb mint ötezer forintért. Igaz. ennek a mélyhűtőrésze csak 12 és fél literes, de az is jó volna, ha lenne. Ám ennek gyártását beszüntették. 0 Van tehát javítanivalónk a hűtőlánc minden szemén. Örülünk az elért eredményeknek és bízunk a további haladásban. F. B. Üzlet? —Kulturális intézmény ? — Vetélkedő a Homokban, bemutató a szakmunkástanulóknál — A hangversenyek és a lemezvásárlás Muzsikáló bolt ten-hatan állnak a pará^ nyi kecskeméti Gramopresszó pultjánál. Vásárlók, érdeklődők, törzstagok. Míg rám kerül a sor szétnézek a hangulatos üzletben. Lemezborítók, művészfotók díszítik a tenyérnyi szabad falfelületet. A rekesze« polcokon ezernyi hanglemez békés egyetértésben. Mi lenne — játszom egy pillanatra a gondolattal —, ha egyszerre kiszabadulnának az apró barázdákban megbúvó dallamok és teret követelnének maguknak. Mielőtt belefeledkeznék az ötletbe Beethoven IX. szimfóniájának sejtelmesen lebegő kezdő-akkordjai töltik be a helyiséget. Dr. Deák Zoltán főorvos kérésére került a forgó korongra a Karajan által dirigált mű. Vizsgázik a masina és a lemez is. Régóta gyűjti a lemezeket, de eddig nem volt lemezjátszójuk. Karácsonyra ezzel lepik meg magukat feleségével, dr. Fára Zsófiával. A IX. szimfónia a férj külön kedveskedése. (Ha' tudná — újságolta távozása után Szekér József né helyettes üzletvezető —, hogy délelőtt az asszony járt itt hasonló szándékkal...) Mindketten tagjai a hanglemez gyűjtők klubjának. És rajtuk kívül oly sokan még. Nézem a kartonokat, Ágoston Ildikó, az MTESZ titkára. Baksa János szedő, a Petőfi Nyomda dolgozója, Kertész Gábor építész, Balogh Andrásné női szabó. Vidékről is be-betérnek a zenekedvelők. Vásárlóik köre Nagykőröstől Hajósig terjed. A tagsággal járó kedvezmények úgy látszik vonzóak, mert idén is sokan befizették az „induló” összeget. Kérdezem Szekérnét, hogy milyen volt a napi forgalom. Eddig 11 ezer forint — mondja és hozzáteszi —, de még van két óra a zárásig. December elején sem rossz! Az ünnepek előtt ugyanis növekszik az üzlet látogatottsága. — Mit tesznek a lemezgyűjtők számának gyarapítása, s közvetve a zenekultúra terjesztése érdekében — tudakolom Szabó Veronika üzletvezetőtől, aki helyettesével példás egyetértésben és lelkesedéssel serénykedik régóta a ' Gramopresszóban. — Az utóbbi évtizedben rendszeressé váltak Kecskeméten a koncertek s ennek jótékony hatását mi is érezzük. Vásárlóink közül sokan a Kodály-iskolába jártak. Az Állami Zeneiskola volt növendékei közül is jó néhányan ismerősként mozognak nálunk. Feladatunknak nemcsak a meglevő igények kielégítését tekintjük, hanem új emberek megnyerését is. Két kezdeményezésünkről szeretnék beszámolni. Az elsőhöz éppen a Petőfi Népe egy korábbi cikke adta az ötle! et. November végén vetélkedőt és hanglemez-ismertetést rendeztünk az Arany homokban. Kevesebben jöttek el a vártnál, de akik ott voltak nagyszerűen érezték magukat. A játékot Körber Tivadar, az Állami Zeneiskola igazgatója vezette körültekintően. Hárman értékes jutalmat kaptak. Azon nem csodálkoztam, hogy Karsai Imre a műszaki főiskola tanára pontos feleleteket adott. Régi vásárlónk. Zalányi Sámuel gyakorló orvos ideiglenesen tartózkodik Kecskeméten. Ö itt helyben gyönyörködik a vásárolt vagy neki tetsző müvekben, mert nincs lemezjátszója. Meglepett Márkus Szilvia középiskolás diák felkészültsége. Mondanom sem kell, hogy A hallgatók is sokat tanultak, jól szórakoztak, mert Körber Tivadar tematikusán építette fel a vetélkedőt és még a jó válaszokat is megtetézte egyegy érdekes adattal, megjegyzéssel. Szekér Józsefné veszi at a szót. — Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani a 607-es Szakmunkásképző Intézettel. Olykor lemezbemutatót rendezünk ott, megküldjük az új művek jegyzekét. Egyelőre kevesen vásárolnák és inkább a könnyed, szórakoztató muzsika, tánczene a kelendő. Bízunk abban, hogv néhány tucat fiatalban sikerül felébreszteni a tartós érdeklődést. A gyárban. a műhelyekben ők majd újabb híveket szereznek az igényes muzsikában. Elég. ha Baksa János példájára hivatkozom. A vasárnapi vetélkedőn is több fiatal nyomdászlány figvelte a muzsikát, a kérdéseket, feleleteket. Közben a postás is megjelenik. Karácsonyi újdonságok érkeztek, köztük több Indiában készített lemez. A csomagban „képviselve van” a kortárs muzsika. a klasszikus zene és a könnyű műfaj. A Gramopresszó nemcsak „üzlet”, hanem kulturális intézmény is. Vállalja egyre inkább az ebből a felismerésből adódó tennivalókat. Heltai Nándor
