Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-06 / 285. szám
1973. december 6. • PSEÖFI NÉPE • C Hetven esztendeje adták ki a Kecskeméti Munkást ,,Elégeljétek meg a nyomorúságot” A polgári Kecskeméti Lapok munkatársát nyilván az önálló marxista pártok fellépése késztette 1878-ban aggodalmaskodó vezércikkének a megírására: „El fogjuk-e kerülni a szociáldemokratia veszélyes tanait, ha egyszer munkásaink lesznek, azt bajos volna eldönteni, minden esetre azon kell lennünk, hogy idején útját álljuk.” Tekintélyes tömegbefolyáshoz jutott három esztendő alatt az egységes német párt, tömörültek az Egyesült Államokban, a Dániában, a Franciaországban, spanyol földön élő szociáldemokraták. Hazánkban 1869-ben bontották ki a vörös zászlót, vidéki egyleteket alakítottak, gyűléseket tartottak. Munkásírók a polgári lapokban „E tárgyban még lesz közleményünk” — így fejezte be írását a névtelen szerző. Az utolsó mondat kettős értelmű. Jelezte, hogy a következő számban visszatér a témára, de arra is utalt, hogy ez az „ügy” mindinkább foglalkoztatja az embereket. A társadalmi kérdések iránt érdeklődő cikkíró még úgy látta, hogy a viszonyok egyelőre kedvezőtlenek a szociáldemokráciára nézve. Jól ítélte meg a helyzetet, de alig sejthette, hogy két évtized múltán már Kecskeméten is összefognak a beteg társadalom gyógyítására a helybeli szocialisták. A tekintetes városi tanács nemhogy „útját állta” volna a mozgalom terjedésének, de közvetve, akaratlanul is gyorsította az ipartelepítés támogatásával a munkásmozgalmat. A Kecskeméti Lapok hasábjain a szociáldemokrácia megállítását, kitiltását sugalmazó szerző arra sem számíthatott, hogy az itteni szocialisták és pártfogóik, szövetségeseik éppen ebben az újságban publikálják először írásaikat. Itt jelentek meg, közvetlenül a századforduló után, Hajnal József, Horváth Ambrus első cikkei. 1903-ban a Kecskeméti Ellenőr is közölt tudósításokat a munkásgyűlésekről, helyt adott a kétkeziek panaszainak, az egyleti híreknek. „Most minden szakma megmozdult, hogy nyomasztó helyzetén segítsen...” — így tükrözte a munkásság hangulatát 1903. június 28-i számának egyik cikke. Szerkeszti: Benedek József Mind nagyobb szükség lett volna a szociáldemokrácia eszméit, a mozgalmi híreket fenntartás nélkül hirdető újságra. A liberális lapok csak alkalmilag tudósították olvasóikat a szervezkedésről, és visszariadtak forradalmi hangvételű cikkek közlésétől. A társadalmi ellentétek éleződésével arányosan adták föl szabadelvű nézeteiket. Cselekedni kellett. Hetven esztendeje, annak az esztendőnek utolsó hónapjában, amikor országszerte hallhatóvá vált az Ady által óhajtott, sürgetett „új szelek” zúgása, Kecskeméten megjelent az első szociáldemokrata újság. Nagyot néztek a város maradi hangadói, de meglepődött a szociáldemokrata pártközpont is. Akkoriban elhanyagolták a vidéki szervezkedést és nem ismerték el a munkásság helyi érdekeit, ellenezték az önkormányzati testületekben való részvételt. Az első vidéki szociáldemokrata orgánum 1902-ben jelent meg, Győrben. A következő esztendőben újabb négy lapot indítottak az ország nagyvárosaiban. A XL szociáldemokrata pártkongresszuson Garami Ernő rosszallta némely vidéki újság tevékenységét. (Egyik-másik valóban silány volt, s cikkeit, magatartását jogosan kritizálták.) Az 1903 decemberében kiadott Kecskeméti Munkást csak jó példaként emlegethették. A Benedek József kiadásában és szerkesztésében minden hó első vasárnapján megjelent újság rövid fennállása alatt ügyesen védte az élet kisemmizettjeinek érdekeit A Beköszöntőben így fogalmazták meg céljaikat: „Kecskemét munkásnéoe! Sok lapot láttatok már, olvastatok, egynémelyikben meg is mondtatok egy csekély igazságot, de még olyan lap nem jelent meg Kecskeméten, amely azt mondta volna, hogy elégeljétek már meg a nyomorúságot, álljatok össze mindahányan vagytok, teremtsétek meg egymás között a régen várt összetartást és akárkinek is fájduljon meg a feje tőle, vívjátok ki a jobblétet... Bizonyára velünk lesz az igazságos küzdelemben Kecskemét város összes fölvilágosodott földmíves és iparos népe, akik elhatározták. hogy nem tűrik tovább a méltatlan nyomorúságot. . .. A kecskeméti nép immár megmozdult. Hiába tiltotta be gyűléseinket a polgármester, hiába uszította ránk a rendőröket a kapitányság ... mégis tartottunk hatalmas gyűléseket és alakítottunk számos egyletet és itt lobog már a mi jelvényünk, a sokszor legyalázott , de annál szentebb vörös lobogó.” Érdekes rovatok 1904 májusában került az olvasókhoz a Kecskeméti Munkás utolsó száma. Hét évtized távlatából megállapíthatjuk. hogy a szerkesztő és munkatársai mindvégig kitartottak a vállalt program mellett. A vezércikkekben a törvénytelenségek megszüntetéséről, a munkásságnak tett ígéretek beváltásáról, az általános, titkos, egyenlő választójogról, május elseje méltó megünnepléséről írtak. A Munka és tőke rovatban szervezkedésekről, a szakegyletek életéről és mind erőteljesebb bérmozgalmakról olvashatunk. A Szemle rovat leleplezte a kizsákmányolást, a Tárca rovatban pedig munkások közölték verseiket, elbeszéléseiket. A Forradalmi NaDtárban a külföldi szervezkedésekről tudósítottak. Az olvasók megbecsülését, a lap tömegkapcsolatainak erősödését szolgálta a Szerkesztői üzenetek rovat. Ezt a „műfajt” ők honosították meg Kecskeméten. Egy-egy beküldött levél ürügyén általános érvényű tanulságokat fogalmaztak meg. Kiváló forradalmárok, tehetséges, művelt emberek írták a Kecskeméti Munkást, egy fillér fizetség nélkül. Horváth Ambrus hangja hallatszott a legmeszszebbre, de hatékonyan fejezte ki gondolatait Hajnal József, Berényi Pál, Váczi József és maga a szerkesztő is. A munkásmozgalom erősödésétől megrettent kormányzat a vidéki lapok elhallgattatására törekedett. 1904. május 15-én az Országos Ellenőrben már gúnyosan lelkendezett Somogyi János uram, a politikai többnejűség bajnoka. „Benedek Józsefet letartóztatták, szocialistának a hazában nincs helye.” Megbecsüljük-e emléküket? A Kecskeméti Munkást elhallgattatták. Munkatársai más eszközökkel folytatták a megkezdett harcot. Megbecsüljük-e emléküket? Horváth Ambrus szobrot kapott, Hajnal József köztiszteletben élte le öreg napjait. Szép tett volna a városi tanácstól, ha emléktábla hirdetné a Kecskeméti Munkás és a későbbi Magyar Alföld munkatársainak érdemeit, külön is kiemelve Benedek József munkásságát. A felszabadulás után a helyi vezetők tájékozatlansága miatt sok keserűségben volt része. Előbb-utóbb talán arra is lesz mód, hogy újra kiadják a két munkáslapban megjelent fontosabb cikkeket. Sokan meggyőződhetnek majd arról, hogy a Kecskeméti Munkás és a Magyar Alföld munkatársai milyen nagyszerű emberek, következetes forradalmárok és jó újságírók voltak. Heltai Nándor KÖNYVESPOLC Bertha Bulcsú: Balatoni évtizedek A könyv témájának megközelítésében szociográfiai, de e műfajon belül is egyéni változatot teremt. A mai valóság ábrázolását legszemélyesebb emlékeivel, önéletrajzi elemekkel ötvözi. Bertha Bulcsú novellista és regényíró, erőteljes epikus alkat, a Balatonról. annak is leginkább északnyugati csücskéről, a keszthelyi öbölről, mint gyerekkorának és diákéveinek színhelyéről beszél. Könyve nem riportok vagy interjúk gyűjteménye, nem is eszszé. Gazdagon és áradóan mesél, véleményét és ítéletét a valóságról színesen, eleven emberi sorsokban s személyes emlékein átszűrve közli. Figyelme főként a jelenre koncentrál, de az elbeszélésből az elmúlt húsz év Balatontörténete is kirajzolódik. Azt a folyamatot vizsgálja, melynek során a régi parasztfalvakkal körülszórt tó a hazai és nemzetközi idegenforgalom egyik legkeresettebb helyévé vált. Megmutatja a táj szépségét az évszakok változásában, s megmutatja egy-egy jellemző sors fölvillantásával a tó partján élő embereket. Elmondja, hogy miből és hogyan élnek, részletesen szól a szövetkezetekben, a gyárakban folyó munkákról, a balatoni szőlőművelésről, a npíózásról, a halászatról. A valóság elemeinek megragadásához képzeletének színező erejét is hozzáadja. A valóság nyers leírásába költészetet és lírát kever. Az anyaggal való teljes azonosulása a könyv legszebb lapjain maradandó művészi hatást kelt. Színház falak nélkül Kísérletek a méhszurokkal Színházba még ma sem jut el minden ember. A tv-be meg pláne nem!... így aztán, gondoltam, helyettük is szétnézek az I-es stúdió tájékán, ahol ezekben a napokban rögzítették a Színház falak nélkül — c. nagy, készülő sorozatnak azt a részét, amelynek Szász Péter a rendezője. A diszpécserirodán sikerült megtudnom, hogy a felvételek este kezdődnek és hajnalban fejeződnek be, mert a színészek napközben nem érnek rá. Jó, megyek este — döntöttem el, legalább tanúja lehetek, milyen lelkesedéssel lépnek át színészeink színházuk falai közül, a fal nélküli színház világába, vagyis a tévébe. Este tízkor bevonultam a stúdióba, ahol javában tologatták a kamerákat, s majdnem a fejemre ejtettek egy lámpát, ezzel is tapintatosan jelezve, hogy útban vagyok. Amikor kipakoltam a jegyzetfüzetemet, meglepődést, meg valami kaján mosoly-félét láttam átsuhanni az arcokon. Nem kis érdeklődéssel lesték, hogy mit fogok kisütni a körülöttem kavargó zűrzavarból. Nem adtam fel a reményt. A folyosón sikerült elcsípnem a valahonnét valahová száguldó rendezőt, aki bűbájos mosollyal „fékezett” és szellemesen bátorított, hogy írjak csak nyugodtan, amit akarok, ehhez az újságírók úgyis jobban értenek; mint a rendezők. Tapasztalatból tudja, még újságíró korából. Mielőtt visszatarthatatlanul tovaszáguldott volna, annyit, mindenesetre sikerült megtudnom, hogy a Színház falak nélkül c. sorozatban ő három szerzőt mutat be; vagyis Brecht. Tennesse Williams és a chilei Alonso Alegria egy-egy darabját. Hangosan tűnődöm, hogy mi lehet a közös a három szerző három művében: szerelem gyűlölet, halál! — Úgy van, eltalálta — buzdít szeretettel a rendező —, mivel nemcsak a stílus tartja össze ezt a három darabot, hanem a mondanivalója is. Ezeket az alapvető kérdéseket tárgyaljuk három darabon keresztül, díszletek nélkül, ugyanazokkal a színészekkel, akik egy általános kosztümöt viselnek s ez variálódik minden jelenetben. Nagyon izgat ebben a munkában az elektronikus technikának, mint dramaturgiai tényezőnek a kipróbálása. Játszom én is, de egyelőre még színészek nélkül. Közben a színészek is befutnak. Pogány Judit Kaposvárról — fergeteges hóviharban —, Kern András a filmgyárból, Margittay Ági és Sinkovits Imre a színpadról. Még ki sem fújták magukat, máris akcióba lép a sminkes, az öltöztető, rohanni kell, mindjárt kezdődik a felvétel! A stúdióban már minden kész: beálltak a kamerák, felgyulladtak a lámpák, a kellékes elhelyezte az útbaigazító „jelzéseit”: az ágyat, whiskys-üveget, jegespoharat. megjelenik Pogány Ju-Dilinós divat incs rosszabb — és jobb — érzés, mint amikor egyoldalúságon kapja magát az ember. Rosszabb, mert nem hízelgő magára nézve, hogy féligazságot hirdetett. Jobb, mert ha ezt észrevette, s van bátorsága hozzá, mód nyílik a korrekcióra, az igazság egyéb „oldalának” megmutatására. A múltkoriban némely fiatal elanyátlankodottságát, roskatag testtartását, pacuha megjelenését egyoldalúan annak tudtam be, hogy keveset tornáztak. A tornaórák csekély száma miatt nem is lehetett idejük a testedzés megszerelésére. Nos, ebben is van valami. De abban is, amire a legutóbbi párizsi orvoskongresszus nyitotta rá újságolvasó szememet. Értesültem tudniillik, hogy ez a tekintélyes tanácskozás valóságos vészkiáltványt intézett a fiatalsághoz. Mondván „Ne engedelmeskedjetek az egészségetekre káros divatnak!” Az volt a kongresszus véleménye, hogy elsősorban a magastalpú és -sarkú cipők, a szűk ingek, a testhez tapadó nadrágok ártalmasak az egészségre. A tapadó nadrágban például csak görnyedten lehet járni — hangzik az orvosi vélemény —, s ez áll a szűk ingre is, amely a légzést akadályozza és elernyeszti a vállat. Mindezek, a már említett cipőtorzulatokkal összejátszva, akadályozzák a mozgást, térdízületi bántalmakat, gerincferdülést okoznak. Tehát deformálódik a fiatal teste, alakja, satnyul tüdeje, sínylik a szíve az egészségtelen divat okozta gátló megterhelés miatt. És most tessék összeadni a hatást, ha a hóbortos divatholmik ráadásul olyan testre kerülnek, amely az edzés, a tornáztatás hiánya következtében amúgy is „gyenge lábon áll”. Vagy egyiknek, vagy másiknak, vagy mind a kettőnek tessék betudni tehát, ha ezekben a könnyfacsaró hidegekben annyi, de annyi fázósan öszehúzózkodó, téli felső gúnyájába görnyedő fiatalt tetszenek látni. Ámbár érdemesek-e ezek a cuccok a „téli” minősítésre, mikor kigombolp a viselik őket! Miért is ne,, mikor kalapot, sapkát se hordanak, akik ekként divatoznak. De engedjenek meg, akik ennek hódolnak. Mit akarnak ilyen divattal kifejezni? Edzettségüket? De kezicsókolom: visszhangzik az utca — engedelmet a kifjezésért — szörtyögésüktöl! Orruk romlásnak indult piros csövespaprikaként játssza a jégcsapot, áprilisi olvadásra emlékeztetve. Netán az elhanyagoltságot mímelő, hazudó, fitogtató lezserség a „szép” ebben a divatban? Lehet. Mínusz kilenc fok mellet így vallott erről egy hajadonfős, kigombolkozott fiú. — Dekeb deccik. Básdag bég bi köze hozzá... Ebben meg neki van igaza. Minden eshetőségre számítva mielőbbi gyógyulást kívántam neki. Tóth István • Egy igazi, Tennesse Williams-hangulatot árasztó jelenet Sinkovits Imrével és Kern Andrással. • Szász Péter rendezd itt most éppen azt beszéli meg a színészekkel; hogy mi történik a következő percekben... dit: bundában, nagy szélű csipkekalapban, nyaka körül röpdöső, tarka tollboával. Az amerikai irodalomban tájékozottabbak, mindebből máris kitalálták, hogy csakis Tennesse Williams „szelleme” jelenhetett meg a kamerák előtt. A darab sem ismeretlen az olvasók körében: címe: Kötélen a Niagara felett. Hogy milyen lesz? Nem vártam hajnalig. Majd megnézzük együtt a tv-ben ... Vadas Zsuzsa A méh bolygónk egyik legősibb lakója és az egyetlen háziasított rovar. A méhek nemcsak a csemegének számító mézzel vonzották mindig az embert, hanem az általuk termelt sok értékes vitamint tartalmazó anyaggal is. A méhkaptár — valódi természetes patika. A méhek tejet, mérget, viaszt és méhszurkot termelnek. Ezt az aromás, kátrányos anyagot a méhek építőanyagként használják: a rések betömésére, az egyenetlenségek elsimítására és kaptár bejárati nyílásának kisebbítésére. A tudósok már régóta tanulmányozzák a méhszurok tulajdonságait és megállapították, hogy anyaga igen erős mikrobairtó anyag. A kísérletek során egy darab nyers húst vontak be méhszurokkal és az a hőségben is több hónapon át friss maradt. Ez a méhek termelte ragasztóanyag bőrbetegségeket, mindenféle fekélyt, a műtét után nem gyógyuló sebeket orvosol és megszünteti a fogfájást. Sajnos nagyon kevés van belőle. A méhcsalád a nyár végéig nem több, mint 20 grammot termel. Felmerül a kérdés: növelhető-e a méhek termelékenysége és hogyan? A. Likácsov leningrádi biológus megállapította, ha a kaptár teteje alatt mesterséges úton további réseket nyitnak, a méhek igyekeznek azt a lehető leggyorsabban eltömni. A méhek így kétszer több méhszurkot termeltek a korábbinál. (APN—KS) • Pogány Judit és Sinkovits Imre mellett még ez a bábu is komoly szerepet kapott. • A képernyőn majd csak a gitáros Balázs Béla alakja látszik... (Foto: Komáromy Gábor.) _
