Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-05 / 284. szám

1973. december 5. • PETŐFI NÉPE i 5

LAPOK EGY TANÁR NOTESZÉBŐL

Vallomás az irodalmi szakkörről

I960 óta. tizenhárom éve tanítok a kecskeméti Katona József Gimnáziumban. S azóta vezetek irodalmi szakkört, önképzőkört, filmesztétikai szakkört. Néhányszor talán elkeseredhettem volna: abba kellene hagyni. A diákokat más érdekli:- sport, természettudományok beat-zene. Olykor kevesen ültünk a szokott kis teremben. De nem hagytam abba. Szerencsére újra .iöttek irodalom- és művészetszerető gyerekek az iskolába. Idén óira több az érdeklődő.

Csak félig érezném magam igazi tanárnak, ha csupán a tanítási óra érdekelne (bár ez a legfontosabb!). Bevallom, boldog vagyok, ha jön a szakkör ideje. S olykor még azt is érzi az ember, hogy nem dolgozott hiába: néha eljön egy-egy régi diák, beül a szakkörre. levezeti a foglalkozást, filmelemzést hallunk tőle.

Azt hiszem a kötetlenség a szakkör egyik legvonzóbb tulajdonsága. Nem lehet és nem szabad teljesen előre rögzített program szerint dolgozni. Mindig van új film, új könyv, aktualitás. S mindig meg kell hallgatni, hogy ők, a diákok miről szeretnének hallani. Most épp a francia szimbolista költők vonzottak több látogatót a szakkörre. (S talán az is fontos, hogy ne követeljük meg a részvételt... Az jöjjön, aki akar.)

Az önálló munka egyik legeredetibb színfoltja a szakkörnek. Ezért keveredik a régi református kollégiumban szokásos „önképzőkör” jelleggel. Verseket írnak, pályázatokat írnak ki. A KISZ■szel közösen. És a magyartanárok elbírálják. Egy tavaly érettségizett lánytól olyan előadást, műhelyvallomást hallottam, hogy máig él bennem, s a hallgatóságban is. Valaki szereti Apollinaire-t: róla tart beszámolót. Egy film elemzésére (a filmelemzés vezetésére) egy tanuló készül fel. S most. ebben az évben megújult faliújságunk. Egy lány önként vállalva csodaszép reprodukcióit nem sajnálva, képzőművészeti cikksorozatot ír.

A művészet mélyebb rétegeibe is bepillantást nyerhetnek olykor a diákok a szakkör tagjai. Egyegv filmet összevetettünk a filmforgatókönyvvel (Rubljov), máskor a forgatókönyv alapjául szolgáló irodalmi művel, (Szerelem). Vagy a televízió műsora segítséget adhat egyéb összefüggések megfigyeltetésére (Wajda-filmsorozat).

Irodalom- és filmcentrikus a szakkör. Figyelünk a legújabb irodalmi alkotásokra (pl. Illyés: Minden lehet), filmekre (Szabó István: Tűzoltó utca 25.), kitekintünk a képzőművészet területére (Borsos Miklós. Barcsay Jenő), kisfilmeket vetítünk (pl. Huszárik Zoltán: Amerigo Tot) - stb.

Egyszer diákkoromban Khoor Miklós tanár úr szakkörébe jártam. Nem voltunk sokan. Legtöbbször csak négyen. De a tanár úgy tartotta a foglalkozást, mintha negyvenen lennénk. Most sem tudom elfelejteni, hogyan elemeztük Ady Margita élni akar című verses regényét.

Szeretném megőrizni magamban ezt vagy az ehhez hasonló lelkesedést. Mert csak így lehet dolgozni, tanítani.

Szekér Endre

Elnyerték a rendezés nagydíját

Kecskeméten, a Kaszap utca végében levő klubhelyiségben találkoznak időnként a siketek és nagyothallók. Itt dolgozik az érdekeiket képviselő csoport is. Helyiségük szűk, alig-alig férnek el az összejöveteleken. Pedig szeretnek együtt lenni. így nem érzik hátrányos helyzetüket.

Próbálnak önerejükből dolgozni, szórakozni. A munkahelyi problémákon és a beilleszkedés gondjain egyedül nem tudnak segíteni. Debrecenben felmérést készítettek azokban az üzemekben, ahol nagyobb számban dolgoznak hallássérültek. Kiderült, hogy az azonos munkakörben dolgozó siketnémák és a hallók közül az utóbbiak jobb fizetést, több juttatást kapnak.

MOSZKVAI

Moszkva legnagyobb tere a Vörös tér, körülbelül 75 000 négyzetméter nagyságú. A legkisebb tér — az innen 200 méternyire levő Kujbisev tér — területe harmincad része a Vörös térnek.

*

A szovjet főváros legszélesebb sugárútja a Leningrad sugárút. Szélessége 120 méter.

•

Moszkva leghosszabb utcája a 14 kilométeres Lenin sugárút. A legrövidebb — a Venyecianov

A siketek és nagyothallók kecskeméti színjátszó csoportja tízéves múltra tekint vissza. Évről évre részt vettek a számukra rendezett országos fesztiválon. Ebben az évben is kitűnően szerepeltek. Megkapták a rendezés nagydíját a legjobb női alakítás és a legjobb epizódszereplő díjat is. A szövetség országos főtitkára külön is kiemelte a kecskeméti csoport jó teljesítményét.

Érdemes lenne itt is készíteni egy debrecenihez hasonló felmérést. Egyáltalán több figyelmet, támogatást érdemelnének a Siketek és Nagyotthallók Szövetségének kecskeméti tagjai

Köves Zsuzsanna

„LEG”-EK

utca — mindössze 48 méter hoszszú.

*

Moszkva legnagyobb szállodája a Rosszija. Egyszerre 6000 vendég befogadására alkalmas.

t

A metró leghosszabb föld alatti csarnoka az Arbatszkaja állomás, — hosszúsága 250 méter.

*

Moszkva leghosszabb hídja a Moszkva folyót átívelő kétszintes Metró-híd, amely Luzsnyikit.köti össze a Leninheggyel. A híd hossza 2 kilométer.

MAI TÉMÁK

Igény

és igényesség

Az újságolvasóéi gyakran ta^ pasztaihat ja,'hogy a lapok szerkesztői, s munkatársai szóvá tesznek hibákat, visszáságokat. Fölfogás, látásmód, s vérmérséklet dolga, hogy ki-ki hogyan fogadja az ilyen cikkeket: tetszéssel vagy ellenérzéssel, vállvonogatva vagy éppen „Végre, hogy ezt is megírták már!” felkiáltással.

Ám az újságokat lapozgatok egyre népesebb tábora arra is felfigyelhet, hogy dicsérni való, követendő jó példákat is népszerűsítenek a lapok, elsősorban a figyelemfelkeltés, az ösztönzés szándékával. Nem lehet tagadni, hogy mindkettőre egyformán szükség van. A jót, s az elvetni valót egyformán észre kell venni.

Mostanában sok szó esik arról, hogy baj van az igényességgel; hogy közművelődési intézményeinkben kevés az igazán színvonalas, szórakoztatva tanító, s neve. lő rendezvény. A szervezők gyakorta hangoztatják: nincs igény az ilyesmire, a közönség mást akar. Vannak, akik így fogalmazzák meg ezt: „A nagyközönségnek nem kell a komoly, művészi értékű műsor; csak a Szabó család és a Csárdáskirálynő.”

Az e kérdést sötéten látók meggyőzésének szándékával leírjuk most legfrissebb bajai tapasztalatainkat. Abbap reménykedünk, hogy az alább felsorolt példák majd beszédesen bizonyítják: van igény a művészi értékű műsorokra. Nem fogadnak el akármit. S a kulturális élet irányítói ennek tudatában készítik a havi műsorterveket. Nézzük a legutóbbi napok követendő példáit:

A Szabadkai Népszínház együttese színvonalas előadással kedveskedett Baja és a környék szerv-horvát nyelvű lakosainak. Azok, akik anyanyelvükön bizony ritkán hallhatnak színészeket a színpadon, hálásak voltak ezért a József Attila Művelődési Központnak.

Alig telt cl néhány nap, s máris újabb három kiemelkedő irodalmi, illetve zenei rendezvény gazdagította a bajai művelődési programot. A Magyar Rádió Gyermekkórusa „Népek dalai” címmel adta elő műsorát. A világszerte ismert énekkart Botka Valéria és Csányi László vezényelte. A Budapesti Irodalmi Színpad is aznap este lépett közönség elé; Mesterházi Lajos összekötő szövegével A Duna két partján című összeállítást mutatták be a zsúfolt színházteremben.

A Jovember 16-án a KISZ Köz-I ’ ponti Művész Együttes zenekara szerepelt a Tanítóképző Intézet dísztermében. Huszadik századi szerzők műveit hallhatták a modern muzsikát kedvelő bajaiak. A műsorban Kocsis Zoltán zongoraművész is közreműködött; a lelkes közönség hatalmas tapssal jutalmazta játékát.

Meghívták a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart is. Kemény Endre karnagy vezetésével december 10-én kerül sor az együttes hangversenyére, Dagmar Balogova csehszlovák zongoraművész közreműködésével.

Egy hétre rá ezután a művészi igényességéről ismert Pécsi Balett lép a színpadra Baján. Két előadásban mutatták be Mezítláb című új kamaraösszeállítást.

A/fit is tehetnénk hozzá a fent elmondottakhoz? Ezek a tények önmagukért beszélnek. S e néhány sor — mint e cikk elején irtuk — válasz a közönség igényét, s a kulturális szervek igényességét sötéten látóknak.

Varga Mihály

Mihalikék nagy családja

„Ahol bárányka van, majd csak lesz legelő is”

Mihalik Feri, Jancsi, Rozika, Erzsi, Gyuri* Marika, Imre — hét testvér. Feri a legidősebb: 18, és Imre a legkisebb: 8 éves. Közülük még ketten keresnek: Feri és a 16 éves Jancsi — a többiek iskolások.

Szép házuk van

Mihalik Ferenc segédmunkás, hét gyermek apja, tiszakécskei lakos, arra a kérdésre „hogyan élnek?” tömören így válaszolt:

— Megvagyunk... — majd kis idő múlva hozzátette még — jól megvagyunk.

Markáns arcú ember. Napszámok, hórukk-munkák, beton- és malterkeverések — edzették meg. A gondok arcára ráncokat véstek; mert hét szájat kell etetnie, hét embert kell felnevelnie a jövőnek.

— Itt, a MEZŐGÉP üzemegységében 8.70-es órabérért dolgozom — mondja érces, mély hangján. — Ezerhétszáz körül keresek. a családi pótlék csak száz forinttal kevesebb, mint a fizetésem. A János fiam is velem dolgozik — mindent megcsinál, ami fizikai munka, de tanulni, azt nem szeret — hiába! Persze, valakinek ezt is el kell végezni, mert nem lehet mindenki mérnök. de az az igazság, hogy szerettük volna, ha legalább szakmát tanul, mint a legnagyobb, a Feri.

— Szép házuk van — mondom.

— Az — válaszolja — nekünk megfelel. Tudja milyen körülmények között laktunk még ezelőtt öt éve? Nádtetős házban, nagyon rossz állapotban volt. A mostanit a helyére építettük. Hét gyerek mellett csak annyi pénzt tudtunk összegyűjteni, hogy az átalakításra futotta volna, de azt nem engedélyezte a tanács. Mentünk mindenhová, de sikertelenül. írtam a párt Központi Bizottságához egy levelet végső elkeseredésemben, s így kaphattunk 50 ezer forint hosszú lejáratú hitelt. Ügy építettük fel a mostani házat.

Ledolgozták a gyerekek

Ebédhez készül a család. A 18 éves Feri délutáni műszakos, Marika és Imre pedig iskolába ment. Négy gyerek van itthon.

— Erzsiké, sajnos beteges mostanában; a veséjével volt baj — mondja az anyja, de a többiek makk egészségesek, ő már tavaly is sokat hiányzott emiatt, a bizonyítványán is meglátszott, mert a tanulmányi eredménye közepes.

— Segítenek itthon a gyerekek? — kérdezem.

— Sokat. Van ez a kis kertünk a ház végében, ott, az állatok körül, de még vállaltunk felesben 600 öl szőlőt... A nagyobbak minden paraszti munkát tudnak, sőt az apjukkal eljárnak nyáron kőműves mellé is, amikor szabadságon vannak.

— A Feri első keresetéből vettünk rádiót, utána gyűjtöttünk mosógépre — mert ennyi ember után nagyon sokat kell mosni. Vettünk a Matuz Gyusziéktói kéz alól egy tévét is. Ennek az árát ledolgozták a gyerekek — folytatja az apa. — Az az igazság, hogy nem igen szeretnek tanulni, inkább dolgoznak. Jancsit elvitte az anyja Szolnokra kőművestanulónak. Még kollégiumi elhelyezést is kapott, de amikor eljött az idő, hogy menni kell, azt mondta, nem megy, mert úgyis megbukik, kivágják. Inkább itthon marad és odajön mellém az üzembe. Mit csinálhattam? Majd

0 Ebédel a Mihalik család.

megbánja, de akkor már késő lesz... Én szerettem volna tanulni annak idején, de napszámosok voltunk és az apám nem engedett.

Rozika, aki most nyolcadikos, még nem tudja mi szeretne lenni:

— Nálunk, a mi osztályunkban nincsenek jó tanulók, — magyarázza — mert azokat egy másik osztályba gyűjtik össze.

— Miért? — kérdezem a kislányt.

— Azért — veszi át a szót az anya —, hogy ne fogják vissza az előrehaladásbán a többieket. Rozika sem akar tanulni, de szorgalmas, nagyon ügyes.

A védőnők mondták

A nagy családok többsége öszszetartó. Azért is, mert mindenből több kell, mint ott, ahol csak egy gyerek van — talán emiatt is kezdenek el korábban segíteni a szülőknek — meg azért is, mert a régi szemlélet ellen így lehet védekezni a sok gyerek szégyen, szegénység stb., egyszóval, nem kívánatos.

— Kaptak támogatást a tanácstól? — kérdezem az anyát.

— Kaptunk egyszer 3 ezer forintot, amikor megszületett a hatodik gyerek — a védőnők mondták. hogy jár — de azzal is annyi bürokrácia volt, hogy inkább ne adták volna ... Na, meg egyszer a nőtanácsban — azt hiszem — úgy döntöttek, hogy adnak valami pénzt bútorra, de valaki azt mondta: Mihalikéknak mindenük megvan. Aztán nem lett belőle semmi. Pedig dehogy van, de nem baj — legyint. — Nem panaszkodunk.

— Megbántották valaha Mihalik nénit a sok gyerek miatt?

— Sajnos. Tudja, itt Tiszakécskén az a mondás járja, ahol sok gyerek van, nem esznek jót. Hát mindennap nem is eszünk csirkepörköltet az biztos, de nem vagyunk kódisok. Amikor néhány éve napközibe adtam a gyerekeket — éppen az ebédpénzt fizettük be — nekünk egy forintba került naponta; megjegyezte a hátam mögött egy asszony, áld négy forintot fizetett a gyerekéért, hogy én azért adtam be őket, mert otthon nincs mit enniök. Ez annyira rosszul esett, hogy elsírtam magam, s másnap kivettem mindegyiket a napköziből. Nekünk nem kell a könyörado(Tóth Sándor felvétele.)

mány mondtam, pedig ezt a kedvezményt az állam adta. Mi minden évben legalább két disznót vágtunk, de volt amikor hármat. Nincs mindennap hús, de mi nagyon szeretjük a tésztát. Most is gölödinlevest főztem, meg szilvalekváros gombócot...

— Én színesebben eszem egy tányér tésztát, mint egy tányér húst — mondja az apa. — Nagyon tésztás vagyok.,

Nem terveztünk ...

— Nemrégen bevezettük a villanyt is. Az üzem segített, adtak egy dúcot. Tudja erről is mit mondtak? Jóságos isten, hét gyerek van, miből telik ezeknek villanyra? Az a baj, — azért beszélnek így az" emberek — mert erre, de azt hiszem másutt is, az egyke a divat, s még mindig él az .a régi hiedelem, hogy ahol sok gyerek van, ott megoszlik a va. gyón, elszegényednek. Ez,.minket nem érdekel, nekünk sohasem volt földünk, de állítom, hogy becsületes munkával felneveljük a gyerekeket.

— Amikor összeházasodtak gondoltak arra, hogy majd hány gyerekük lesz?

— Nem terveztünk mi. Születtek. Amikor már négy volt — nagyon haragudott rám az anyósom — a feleségem azt mondta, ő nem megy el orvoshoz. Föl tudjuk mi nevelni őket. Miért, a gyerek szégyen? Hát nem! Sok gondja, baja van az embernek, de boldog, higgye el nekem! Feleségem nagyanyja — özvegy Tóth Pálnénak hívták — mondta, ne törődj azzal fiam, hogy mit mondanak az emberek, „ahol bárányka van, majd csak lesz iegelő is”. Az élet a lényeg a család. /.lei dolgozik az megél, pláne ma!

Nagy család. A rossz előítéletek amelyek meg ma is élnek, néha megkeserítik a szülők és a gyermekek életét, de a társadalmi gondoskodás kiterjedésével háttérbe szorulnak. Máról, holnapra azonban nem változik meg minden. Ez sem. A társadalom a törvényein keresztül nyújtja kezét a nagycsaládosoknak. A gazdagság, (az öncélú gazdagság), a jólét önmagában semmi ha nem az embert szolgálja, a jövő emberét. a gyermekeket.

Csató Károly

KÖNYVESPOLC

Szatmári Gábor: Moszkva

Bőrvékonyodási időpótlék

övőnk egén újabb munkaidő-rövidülés kecsegtet, kedves borotválkozó férfitársak. Hogy miként jön ez össze: munkaidő és szőrtelenítés? Ez is jellemző korunk bonyolultságára. Habár nem is' olyan komplikált ez az ügy.

Azzal az orvosi felfedezéssel kezdem, miszerint napjainkban bukott felszínre, hogy a legtöbb férfi rosszul, illetve rosszkor borotválkozik.

Nemde, számosán tapasztalták már — akár istenhívők, akár ateisták —, hogy egy-egy reggeli borotválkozás után cifrán „faragott képet” szemlélhetett az ember — en-orcájáról. Adódott olyan eset, hogy negyedkiló timsót kenegettünk szét a kés vagy önborotvapenge okozta nyiszálásokon, a szép piros vér csak tovább buzogott. Antül csillogóbban, minél inkább vetette a szikrát szemünk a timsó csípésétől.

De a jó pap is holtig tanul. Én is most tudtam meg „vérmes” borotválkozásaim hiteles okát. Kitekintettem a nagyvilágba, így értesültem dr. T. A. Lincoln amerikai orvos, az Oak Ridgeben működő National Laboratory munkatársa tanításáról. Eszerint.

Az a baj, borostás sorstársaim, hogy rögtön felkelés után borotválkozunk. Márpedig — egyébkor is csúnya dolog, de — ilyenkor legvastagabb a bőr a képünkön. Nem morális aspektusból, dehogy! Éjszaka folyamán tudniillik sok nedv gyűlik össze a hámszövetekben, amitől dagadtabb arcunk „magába húzza” szőrszálainkat. Mármost, ha ágyból ugrás után ukmukfuk nekiesünk a képünknek, a borotvakés vagy penge éle nem tud mit aratni. Csak a szőrszálak leghegyét hasogatja. De mivel meg akar dolgozni a pénzéért, szőrszál híján a bőrünket nyesegeti.

Ha azonban felkelés után várunk egy órácskát, a nehézségi erő jóvoltából az említett nedv lehúzódik arcunkból, a pofika bőre vékonyabbá válik, minek következtében a szőrzet is jobban, hosszabban kiáll.

Az orvos ajánlata. Akik villanyborotvát használnak, várjanak a szépítkezéssel egy órácskát az ágyból szökés után. Ha meg pengével borotválkozik a választópolgár, sósvizet használjon az ecseteléshez, mert ez „kihúzza” a nedvességet a bőréből.

Ccc! Várjon az ember egy óra hosszát! Hogy aztán ugyanannyi késéssel érkezzen a munkahelyére?! Keljen fel egy órával előbb, mint ahogy beléidegződött? Hát még mit nem! A három 8-asból nem engedünk! Annál inkább se, mert miként ugyancsak orvoskutató — bizonyos philadelphiai fiziológus — bebizonyította kísérletei során, nemhogy 8, de egyenesen tízórai alvásra van szüksége az egészséges szervezetnek. Mert a szervezet biológiai egyensúlya csak ennyi idő alatt áll helyre.

Persze, ugyancsak az ő kísérletei során derült ki az is, hogy tíz óránál többet se lehel aludni. Akik ezt tették, másnap éjjel álmatlansággal küzdöttek.

No teliát. Ha már most a sebzésmentes borotválkozáshoz 'egy órával előbb kellene feltápászkodnunk, az ugye a három 8-as megsértésén túl roppant egészségtelen lenne. Mint láttuk, a köztudattal ellentétben tízórai alvásra kellene ráadni a fejünket.

Nincs más hátra tehát. Hogy „korszerűen” ki is aludjuk magunkat, továbbá, hogy ne ,faragott képpel” vonuljunk be reggelenként a társadalomba, a szabad szombatok rutinná, megszokássá válása után indíthatjuk az új mozgalmat. A tízórai alvás, egyórai borotválkozási bőrvékonyodási időpótlék bevezetéséért.

Honnan lehet ezt átcsoportosítani a három 8-ason belül? Nyilván nem a szabad időből. Hiszen arra olyan büszkék vagyunk, hogy még sokáig fogjuk tanulni, miként is használjuk ki legértelmesebben.

Tóth István

A sorozat jól bevált hagyományait követve a szerző nem városnéző sétákat ajánl, hanem az egyes városrészek szerint csoportosítja a látnivalókat.

Az Ismerkedés Moszkvával című első fejezetben történelmi Visszapillantást ad, majd a sorszámmal és betűjellel elkülönített fejezetekben (melyek a fejezet élén levő átnézeti térkép jeleire utalnak) a Részletes kalauz következik, mely a város szívétől kifelé haladva ismertet meg a nevezetességekkel, megadva az épületek, műemlékek leírását, történelmi háttérrel és művészettörténeti adatokkal színesítve. A zárófejezet minden lényeges kérdésre választ adó Gyakorlati tudnivalót, a Turisták ábécéjét foglalja magába. Az alapos városismertetőt 68 lap fekete-fehér fotómelléklet, valamint számos térképkivágat és részletes névmutató egészíti ki.