Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-05 / 284. szám

Z-1973. december 5. • PETŐFI NÉPE • 3 MERLEGEN: a kommunisták munkája Baján, a Ganz Villamossági Művek mun­kásklubjában tanácskoztak a gyár I. számú pártalapszervezetének kommunistái. Az egész évi munkáról számot adó beszámoló elhang­zása előtt, tagfelvételi és fegyelmi kérdések­ben döntöttek. Az eredmény: három fiatal fi­zikai dolgozóval gyarapodott a taglétszám, és ugyanakkor néhány párttag komoly figyel­meztetésben részesült a taggyűlések rend­szertelén látogatása miatt. E rendkívüli napirend kap­csán a tagság mintegy harminc százaléka mondott véleményt, kérdeztek és bíráltak. Berényi József, az alapszervezet titkára jogosan mondhatta, hogy a tag­ság alaposan „bemelegített” a beszámolót követő vitához. De előbb tallózzunk a vezetőség ál­tal készített értékelésben. A X. kongresszus szellemében A beszámolási időszak alatt megvizsgálták az üzem és mun­kaszervezés helyzetét, a vezetés színvonalát és hatékonyságát. Tapasztalataikat továbbították a csúcsvezetőséghez, illetve né­hány dologban saját maguk in­tézkedtek. A szocialista közgon­dolkodás erősödését jelzi, hogy sikerült a pártszervezetnek pár­­tonkívüli vezetőket, fizikai dol­gozókat* is bevonni e vizsgála­tokba. E gyakorlat nyomán ki­derült, hogy nagyon is fokozható a közösségért megnyilvánuló se­gítő szándék. És persze az is, hogy ebben a kommunistáknak vitathatatlanul fontos kezdemé­nyező szerepük van. Az eredmények közé sorolha­tók a gazdasági munka pártirá­­nyítását szolgáló intézkedéseik legtöbbje is. Például a beszámol­tatás. Az alapszervezet működési területéhez tartozó felelős gaz­dasági vezetők a pártvezetőség­nek adtak számot a korábbi ha­tározatok végrehajtásáról, sze­mélyes irányító munkájuk haté­konyságáról. Egyes üzemegysé­gek vezetői a párttagság előtt is beszámoltak tevékenységükről. Berényi József a hangsúly ked­véért hozzáfűzte: — a vezetők­kel folytatott közös tanácskozá­saink nem „kis termelési érte­kezletek” voltak, hanem párt­­szervezetünk jogait, a hatáskörét gyakorolta. Értékelés személy szerint Nagy figyelmet fordítottak a tisztségviselők munkájának mér­legelésére, a pártmegbízatások teljesítésének értékelésére. Tu­lajdonképpen ez a téma állt a beszámoló középpontjában: ki hogyan tevékenykedett a párt politikájának érvényesítése te­rén? Mennyire példamutaó a kommunisták munkája? Először a pártcsoportokról. Az esztergályosok szűkebb közössé­génél új bizalmit kellett válasz­tani „menetközben”, s ez némi­leg hátráltatta a munkájukat. A marósok és fúrósok pártcsoport­ja, valamint a lakatos műhely­beliek jól dolgoznak. Igaz, — utóbbi közösségnél néhányan el­elmaradoztak a pártrendezvé­nyekről. Az öntő és présműhely kommunistáinak tevékenységé­ben a nevelő munka fokozását jelölte feladatként a beszámoló. Szinte valamennyi pártcsoport­nál gondot okozott a helyi véle­mények, kritikai megjegyzések összegyűjtése és gyors továbbítá­sa a vezetőséghez. Hasonlókép­pen javítaniuk kell a sajtóter­jesztést, a propagandamunkát. A vezetőségben dolgozó re­szortfelelősök munkájáról külön­­külön is szóltak. Ezúttal nem­csak a pártszervezetben végzett tevékenységükről mondtak véle­ményt, hanem arról is, hogy mi­ként dolgoznak a felsőbb párt­testületekben a társadalmi és tö­megszervezetekben. Bohner Zoltán elvtárs például igen eredményesen dolgozott a városi pártbizottságban, vala­mint korábban a KISZ-végrehaj­tó bizottságban is. Ezúttal a tag­gyűlés arra kérte, hogy a helyi KISZ-eseket támogassa, segítse. Csöttönyi István is tagja a vá­rosi pártbizottságnak, ahol időn­ként beszámol a gyári tapaszta­latokról. A taggyűléseken, párt­csoporti megbeszéléseken viszont a felsőbb pártszerv határozatai­ról tájékoztatja a közösséget. Érvelni, vitázni minden nap A vitában felszólaló kommu­nisták tulajdonképpen folytatták a beszámolóból kirajzolódó gon­dolatmenetet: hol kell erősíteni a politikai munkát, mit kell ten­ni a hiányosságok kiküszöbölé­séért. Íme néhány vélemény. Rácz Pál, a szakszervezeti mű­helybizottság titkára a brigád­mozgalom kérdéseivel foglalko­zott. Létrehozzuk a brigádokat — mondta — de azzal már ke­vesebbet törődünk, hogy jól is működjenek. Ha csak a szám­szerűséget nézzük, aligha jutunk előbbre ezen a téren. A gyár főmérnöke, Kovács István, elismerőleg beszélt a kö­zépvezetők közös beszámoltatá­sának tapasztalatairól. Sok hasz­nos információhoz jutott, s több kérdést közelebbről „egy- az egyben” megismert. A pártirá­nyításnak ezt módszerét a jö­vőben is alkalmazni kell, ez a kommunisták, a pártonkívüli dolgozók, s a gyár közös érdeke. A csúcsvezetőség minősítő vé­leményét az elnöki asztalnál he­lyet foglaló Csanyik László elv­társ ismertette. (A csúcstitkár Nebojsza Gyula, ezúttal a tagság soraiban ült, mivel ő is az I. Zsuffa István szervezőtitkár, munkájáról , is elismerőleg be­széltek, de azért hozzátették, a szakszervezeti műhelybizottság­nak a jövőben több segítséget nyújtson. Bejelentették: január­ban 5 hónapos pártiskolára megy. Jó alkalom a politikai is­meretek felfrissítésére, bővítésé­re. A termelési felelős munkáját is eredményesnek ítélték. Javas­lat: jövőre a marxista középis­kolán tanuljon. A pártmegbízatások között rangos helye van a munkásőri tevékenységnek. Az alapszerve­zetből hat kommunista tagja a járási-városi munkásőr zászló­aljnak, közöttük van az alap­­szervezet párttitkára is. Fegyel­mezetten teljesítették feladatai­kat. Hogy mennyire? Legutóbb a fegyveres erők napján egyikük a Haza szolgálatáért érdemérem arany fokozata kitüntetést is megkapta, s a többiek dicséret­ben, pénzjutalomban részesültek. Még egy dolog a beszámolóból: a pártoktatás különböző formái­ra a tagság 60 százaléka jelent­kezett. Ez tíz százalékkal több, mint legutóbb volt. Mégsem elégedettek — hiszen a legfris­sebb tapasztalatok szerint majd­nem 20 százalékos a lemorzsoló­dás. alapszervezet tagja) Néhány fon­tosabb megállapítás. Javítani kell a műhelyekben, pártcsopor­tokban zajló napi politikai mun­kát. Bátrabban érveljenek, vi­tázzanak a párt politikájának jobb megértéséért, elfogadásáért, az üzemi demokrácia teljesebb érvényesüléséért. Csöttönyi István felszólalása aféle kisebb összefoglaló is volt. Nem a hozzászólás terjedelme miatt, hanem azért, amit mon­dott: — A beszámolóban főként a kritikai oldalt, a hiányosságo­kat szerepeltettük. Ez talán hi­bánk is, mert a jóról sem sza­bad hallgatni. Igen ám, de mit mondanának rólunk,* ha csak azokon a bizonyos babérokon pi­hennénk? A taggyűlés felelősséggel ta­nácskozott az elvégzett munká­ról, dg sokoldalúan megvitatták a következő tennivalókat is. Űj feladatokat nem szabtak önma­guknak — hiszen a X. kongresz­­szus határozataiból és a Közpon­ti Bizottság múlt évi és idei no­vemberi állásfoglalásaiból vilá­gosan következeik a hogyan to­vább. Szabó Attila Magyar kiállítások Berlintől Delhiig Az év utolsó hónapjában szá­mos jelentős kiállítás megrende­zésére kerül sor a Kulturális Kapcsolatok Intézetének szerve­zésében hazánkban és határain­kon túl. December második felé­ben a Dél-vietnami Nemzeti Fel_ szabadítási Front megalakulásá­nak 13. évfordulója alkalmából kiállítás nyílik a Fővárosi Mű­velődési Házban, amelyen több mint 100 fotó szemlélteti a sza­badságukért küzdők hősi harcait. A magyar—indiai diplomáciai kapcáolatok fennállásának 25 éves évfordulóján, deceifiber 5- től Delhiben reprezentatív ma­gyar népművészeti bemutató ío­­fogadja a nyilvánosságot. A tár­laton mintegy 300 népművészeti alkotás ad átfogó képet hazánk sokszínű népművészetéről. Ugyan­itt egy másik kiállítás az elmúlt két és fél évtized legjelentősebb politikai, gazdasági és kulturális eseményeit tárja 83 riportfotó közvetítésével az indiai közönség elé. A hónap elején az osztrák fő­városban nemzetközi éremkiállí­tás nyílik, amelyen hazánk is részt vesz. A berlini Magyar Kultúra Há­zában december 6-án Madách­­emlékest lesz. Ugyancsak a ber­lini Magyar Kultúra Házában december 7. és január 4. között Balázs Irén textiltervező alkotá­sait láthatják az érdeklődők. De­cember 17-én a berlini Komische Operben a Kodály-vonósnégyes ad hangversenyt. December 12-én a magyar—török kulturális cse­­remegállapodás alapján nagysza­bású kerámiakiállítás nyílik Isz­tambulban. Régi muzsika A magyar zenei életben új utakat tört a néhány éve alakult kamarazene-társaság. Arra vállalkoztak, hogy a korábban csak zenetörténeti érdekességnek számító, szűk körben ismert régi, XV—XVII. századi muzsikát állandó hangversenymuzsi­kává, a zenekedvelők közkincsévé tegyék. Stílushű, lehetőleg eredeti, illetve korhű hangszerekkel megvalósított előadásra törekedtek első perctől kezdve. Hétfői hangversenyük meg­győzhette a kecskeméti zeneked­velőket arról, hogy ma is élvez­hető muzsikát játszanak szépen, ízlésesen. Nem esnek sem a túl­zott múzeumjelleg. sem az illú­zióromboló modernizálás hibájá­ba. Előadásmódjukban van vala­mi családiasság, amint ez a fajta zene azt meg is kívánja. Czidra László, az együttes művészeti ve­zetője keresetlen közvetlenséggel ismerteti a műsort, olykor mu­zsikustársai segítségével. Mit is játszik hát a Camerata Hungarica? Amint az együttes neve is mutatja, társas muzsikát, s főként magyart vagy magyar vonatkozásút, elsősorban a rene­szánsz korból. Olyasfajta zenét, mely mai fogalmaink szerint a maga korában „könnyű” zene, a szórakoztató táncmuzsika és dal­irodalom, mindenképpen a nép­szerű művészet kategóriájába so­rolható. Ez azonban semmikép­pen nem jelent igénytelenséget! Sőt kiváló hangszeres-technikai és muzikális felkészültséget kíván; akkoriban nem volt hangzásvi­lágban, stílusban oly nagy a kü­lönbség „komoly” és „könnyű” zene közt. mint korunkban. Kü­lönösen nagy szerepet kap — mint ma például az igényes dzsesszmuzsikában — a díszítő­­variáló rögtönzés. Ennek kiváló értője a nagyszerű blockflőtés (fu­­rulyás) Czidra László. Az együttes vezetője mellett igen fontos szerep jutott szólista­ként és kísérőként is Benkő Dá­niel lantművésznek. Valóban mes­tere hangszerének, ritmikusan és igen színesen játszik. A dalokkal közreműködő Csajbók Terézia énekművésznő azok közé tarto­zik. akik hivatásuknak érzik a régebbi és az újabb magyar dal­irodalom ápolását. Előadását ki­tűnő anyag- és stílusismeret a zenére koncentráló póztalanság jellemzi. A Stark- és Kájoni gyűjtemény darabjaitól a híres Gréens-leeves-dal variációin át a virágénekekig terjedő műsor előadásában még közreműködtek Virágh László, Újházi László blockflőtén és Keszler György fagotton. , A hétfői nagysikerű hangver­seny azt a vágyat kelti a hallga­tóban, hogy mihamarabb ismét hallhassa a Camerata Hungaricat Kecskeméten. Ittzés Mihály Hol van az utca és hol van a ház?” 5 ha már a múltnál tartunk, csupán olvasói időtöltésül rójunk ide pár mondatos bérkocsitörté­netet. A bérelhető kocsit a XVII. század végén, Párizsban „találta fel” Sauvage Miklós. A St. Mar­tin utcában lakott, s házának homlokzatán állt a kertészek védőszentjének, St Fiacriusnak a szob­ra. Ezt használta a vállalkozó* mestersége cégé­rének. Egy kis nyelvi ficamitással erről nyerte nemzetközi nevét a kétlovas bérkocsi, a fiáker. Az egylovas bérkocsi nevét — megkülönbözteté­sül — az angol confortabla szó után a pesti zsar­gon alakította ki konflisnak. Mielőtt azonban a felvételünkön látható konflis is végkép kivonulna a forgalom,ból, ugyancsak em­lékezetfrissítésül „megidézzük” azt a nem is olyan nagyon egykori utat, ahol konflisunk halad, és azt az utcarészt, amelynek helyén a 288 lakásos sza­lagház épült. „Hol van az utca és hol van a ház...?” Tóth István—Tóth Sándor I Mutatom a fenti képét ismerősömnek. Azonnal hangosan ámuldozik. — Ni, fiáker a kecskeméti szalagház előtt! Érde­kes kontraszt. I. Ami az ellentétet illeti, igaza van. Abban is, hogy felfedezte a felvétel különös hangulatát. Ám a jármű megnevezésében pontatlan volt. No, nem megrovásképpen mondjuk ezt. Nem is lenne valós követelmény egy mai tizenévestől, hogy tudja: a képen látható egylovas bérkocsit konflis nak nevezik. A kétlovas volt a f iák er. Az idősebb nemzedék sem megbízhatóan emlék­szik már ilyen árnyalatokra, hiszen tőle is messze jár az az idő, amikor még Kecskeméten is élénken virágzott a bérkocsiipar. Rendelet a terhességmegszakítás elbírálásának új rendjéről Megjelent az egészségügyi miniszter rendelete, amely janu­ár 14 hatállyal az eddigiektől eltérő módon szabályozza a ter­hesség művi megszakításának engedélyezését és a kérelem elbírálásának módját. A rendelet értelmében aki ter­hessége megszakítását kéri, an­nak részletes tájékoztatást kell adnia egészségi állapotáról, ko­rábbi szülészeti-nőgyógyászati eseményeiről, családi, szociális helyzetéről és lakáskörülményei­ről. Ezeket — szükség esetén — hivatalos dokumentumokkal kell igazolnia. A jelentkezők kérel­mét először — a járásokban, a városokban, illetve a fővárosban és a megyei városokban kerüle­tenként — háromtagú bizottsá­gok bírálják el. Az, akinek kérel­mét a bizottság elutasítja, a fő­városban és a megyeszékhelyen működő öttagú feli ebbvitéli bi­zottságnál fellebbezhet. A bizott­ságok — amelyek élére a taná­csok orvos vezetőket neveztek ki — egészségügyi és szociális szem­pontok alapján végzik munká­jukat. Ezért a bizottságok — az orvos vezetők mellett — olyan tagokból állnak, akik kellő ér­zékkel és tapasztalattal rendel­keznek a jelentkezők szociális helyzetének megítélésében, s egészségügyi és jogi tájékozottsá­guk is megfelelő. A rendelet részletesen felsorol­ja azokat az eseteket, amelyek­ben az illetékes bizottságok a terhesség megszakítását engedé­lyezik. Ilyen, ha a megszakítást a szülők, vagy a születendő gyer­mek egészségi állapota orvosilag indokolja; ha a terhes nő nem él házasságban, vagy legalább fél éve külön él: ha a terhesség bűncselekmény következménye; ha terhes «lőnek, illetve házastár­sának nincs saját tulajdonú, be­költözhető, vagy önálló bérlaká­sa, ha terhesnek három vagy több gyermeke van (illetve szülése volt), vagy két élő gyermeke van és legalább egy további szülésze­ti esemény (spontán vetélés, hal­va születés, méhen kívüli terhes­ség) történt. Engedélyezik a ter­hesség megszakítását, ha terhes 40 éves, vagy annál idősebb. 1978. végéig azonban ez a 35 éves vagy annál idősebb nőkre is vonatko­zik. Az említetteken kívül a jogsza­bály — egyéni mérlegelés alap­ján — lehetővé teszi az engedély megadását akkor is, ha a terhes nőnek két élő gyermeke van, és harmadik terhessége a születen­dő magzat életképessége, fejlődé­se szempontjából veszélyeztetett; ha a férj tartós sorkatonai, vagy különleges szolgálatot teljesít a fegyveres erőknél és szolgálatá­ból a kérelem benyújtásakor leg­alább hat hónap még hátra van; ha a terhes nő vagy férje leg­alább fél évig terjedő szabadság­­vesztéses büntetését tölti, vagy a terhesség megszakítását további szociális okok nyomatékosan alá­támasztják. Ha a jelentkezőnek nincs olyan oka a terhesség meg­szakítására, amely a rendeletben szerepel, a bizottság általában el­utasítja a kérelmet. A rendelet egyebek között meg­határozza azt is, hogy a bizott­ság a terhesség megszakítását csak akkor engedélyezheti, ha a terhesség nem haladta meg a 12. hetet. Kiskorú kérelmezők ter­hességének megszakítására a ter­hesség 18. hetéig adható enge­dély. A korlátozás azonban nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor a terhesség megszakítását egészségügyi okok teszik szüksé­gessé. A terhességmegszakítást elbí­ráló első és másodfokú bizottsá­gok egészségügyi intézmények­ben — a helyi körülményektől függően — család- és nővédelmi tanácsadókban, a rendelőintéze­tekben, kórházakban végzik mun­kájukat, s üléseiket szükség sze­rint, de hetenként legalább két alkalommal tartják. Ä terhesség megszakítása iránti kérelmet a terhes nők állandó, vagy ideiglenes lakhelye szerint illetékes első fokú bizottsághoz külön erre a célra rendszeresített nyomtatványon két példányban kell benyújtani. A nyomtatvány a terhességet megállapító egész­ségügyi intézményekben szerez­hető be. A terhes nő a lakóhelye szerint illetékes bizottságtól el­térő más bizottsághoz csak akkor nyújthatja be kérelmét, ha ugyan­annak a terhességének a megsza­kítását az állandó lakóhelye sze­rint illetékes bizottságtól még nem kérte. A terhes nő tartós különélését, illetőleg a lakás hiányát személyi igazolvánnyal, vagy büntetőjogi felelőssége tudatában tett nyilat­kozatával igazolhatja. Ha a ter­hesség bűncselekmény következ­ménye, a bűncselekmény elköve­tését, illetve annak alapos gya­núját a bűnüldöző szervek iga­zolják. Ha terhes nő azért kéri terhes­sége megszakítását, mert két élő gyermeke van, s ezenkívül leg­alább egy szülészeti eseménye volt, a kérelmezőnek — személyi igazolványával együtt — a szü­lészeti eseményt igazoló orvosi iratot is be kell mutatnia. A sze­mélyi igazolvánnyal is bizonyít­ható adatok igazolására más ok­irat nem szükséges. A bizottságok a kérelem elbí­rálásakor — szükség esetén — a bizonyítási eljárást is elrendel­hetik. A kérelem elutasítása ese­tén a bizottság a kérelmezőt a fellebbezés lehetőségéről tájékoz­tatja. A fellebbezés szándékát azonban a bizottság előtt a dön­tést követően azonnal be kell jelenteni. Ha az eljárás — a terhes nő hibáján kívüli okokból — elhúzódik, éssa terhesség ide­je a 12. hetet meghaladja, de a terhesség ideje a 16. hetet nem éri el, a másodfokú bizottság en­gedélyt adhat a terhesség művi megszakítására. Ez a rendelkezés azonban kiskorú terhesekre nem vonatkozik. A másodfokú bizott­ság döntése azonban végleges. A terhesség megszakításáért 600 forint térítési díjat kell fizet­ni — ha a terhes önálló kereset­tel nem rendelkezik és kiskorú, ha 40. életévét betöltötte, vágy ha a terhes nőnek legalább há­lom gyermeke van (illetve szü­lése volt) vagy két élő gyermeke van és ezenkívül legalább égy szülészeti eseménye volt. Egyéb esetekben a kérelmezők 1000 fo­rint térítési díjat fizetnek. A bi­zottság a terhes nő indokolt ké­résére a térítési díjat — szociális okok alapján — mérsékelheti vagy elengedheti. A rendelet értelmében a ter­hesség megszakításáért nem kell térítési díjat fizetni, ha a műtét egészségügyi okokból válik szük­ségessé; ha a terhesség bűncse­lekmény következménye, vagy ha a terhes nő házastársa a. fegyve­res erőknél sorállományú vgßy különleges szolgálatot teljesít és a terhes nő katonai családi se­gélyből él. A terhességmegszakítást elbí­ráló bizottságok elnökei és tag­jai orvosi titoktartásra kötelezet­tek. A terhességmegszakítással kapcsolatos orvosi, egészségügyi tevékenységért az önként fel­ajánlott juttatást is tilos elfogad­ni. Azt az időt, amelyet a terhes nő terhessége megszakítása érde­kében orvosi vizsgálaton vagy a bizottság ülésén tölti el, munka­helyéről való igazolt távolmara­dásnak kell tekinteni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents