Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-29 / 303. szám
1973. december 29. • PETŐFI NÉPE 9 3 • Milan Konjovic. KECSKEMÉT-BAJA-ZOMBOR Kiállítások Velünk együtt tér vissza ifjúkorába. az El Greehot és Oscar Kokoschkát idéző rajzokhoz. Az első világháborút követő években Prágában, majd Ausztriában és a drezdai akadémián alapozta meg tudását, az ifjúság mohóságával igyekezett tá jékozódni az új irányzatok között. Az expresszionizmus után a kubizmus vonzotta. Majd Párizs következett kilenc feledhetetlen esztendő. Poussain, a heorikus tájképfestészet megteremtője. és Derain. a szilárd konstrukció mestere. Íme. művészetének évszázadokon átívelő pillérei. Az alap: az ezerszer áldott szülőföld. „Művészetem nagy témája” • Holpert Jóska. Az esti szürkületben hatalmas üvegtáblák világítanak a zombori autóbuszállomást és a múlt századi hangulatot árasztó főteret összekötő utcában. Modern üzlet? Kereskedelmi ügynökség? Galéria! Jó arányú, a célnak megfelelően kialakított, szép fal- és padlóburkolattal. GaléHa a centrumban Belépve rejtett hangszóróból csordogáló zene és Kocsis Jenő szobrai fogadják a látogatókat Megérdemli a város, a bácskai képzőművészet egyik kisugárzó fókusza ezt a pompás fórumot. Itt határozták el néhány esztendeje, hogy minden év őszén önálló kiállításokon mutatják be a Vajdaságban élő művészeket. A kezdeményezés azóta mozgalommá terebélyesedett. A tavaly, ötvenéves korában elhunyt szobrász 30 alkotása tisztes mestert idéz. Főként portréi sikerültek. alapos felkészültségre, jellemző erőre vallanak. Megmintázta a magyar és szerb irodalom, történelem több nagyságát. Petőfi Sándor és Laza Kostic, Milan Konjovic mutatja — többek között — Kocsis Jenő sokirányú érdeklődését. A bácskai városban élő festőművész: Konjovic markáns vonásait szemlélve, a szobrok között egyikünk sem gondolta. hogy hamarost személyesen köszönthetjük Jugoszlávia nagy festő-poétáját. Festő-poéta és az ő városa A Milan Konjovic Galerija földszintjén maga a mester fogadja a magyar színészeket, kulturális vezetőket. Pillanatokig se tudja elviselni a hivatalos formaságokat. Magyarul üdvözöl minket. Néhány közvetlen mondat, gesztus, kérdés és máris szívesen fogadott vendégeknek érezzük magunkat. Egyéniségéből ugyanaz az elpusztíthatatlan jókedv, temperamentum, vitalitás sugárzik. mint az egyemeletes épület termeit megtöltő alkotásokról. Vidám fények bújkálnak a 75 éves mester szemeiben. Mozdulataiból. szavaiból: sugárzik az élet olthatatlan szórnia, tisztelete, az érzékeny, fürkésző figyelem. Zombor és környéke, művészetének kiapadhatatlan forrása. Nézzük a topolyai, bezdáni utcákról készült festményeket, 'a hullámzó gabonamezőket, a hókarú nyárfákat, a böjti szeleket, a nehéz járású embereket és hallgatjuk a mestert. „Íme. művészetemnek nagy témája, itt lobban el életem, itt születtem, érlelődött emberségem.” Az egymásba nyíló szobák falain vad színek vágtatnak, balladás karmazsinok, lobogó zöldek torlódnak, égő arany ömlik a házakra. böjti szelek sziszegnek a dűlőkön, szénákuoacok virítanak, kékek, sárgák égőbarnák küzdenek a vásznakon. Nincs egy nyugodt folt. A kolorit ünnepének vagyunk a tanúi. Más ez a bácskai táj. amilyennek eddig ismertük. Annál nagyobb egy művész — tartják — minél nagyobb szeletét láttatja úgy a világnak, ahogyan előtte senki se. Konjovic elveti a romantikus enyelgést, a pipacsos, búzavirágos idealizálást, az „álmuk a zsíros semmi" kiábrándultságot. Az ő tájain ott feszül ennek a tájnak évszázados nehéz históriája. Nyomasztja az egymásnak feszülő indulatok mérhetetlen tragédiája, és az egymásra találás öröme fényesíti. Hiteles ábrázolás, igenli a jelen és biztatja a jövő. Joggal minősítik a zombori festő stílusát expresszív. a benső világot nyomatékosan kivetítő realizmusnak. A közvetlen látvány természetesen csak elindítója, kiváltója az alkotói folyamatnak. Felfokozott érzelmekkel köszönti a művész a barna szántást, az eperfás utakat, a roppant eget, a dúsidomú falusi Vénuszokat. Konjovic műveinek izzó ujjongásáfcan. zaklatott foltritmusaiban eggyéolvad szín. vonal, a táj, az ember, a természet. Az életmű megbecsülése Festményei, grafikái idegen múzeumokban, gyűjtőknél idézik szülővárosát és környékét. Zombori festőként tartják őt nyilván a nagyvilágban, de odahaza is „próféta”. Járhatott bármerre, soha sem feledte, hová tartozik, mi a küldetése. A termékeny zombori csendességben, olykor kínzó elszigeteltségben Európára tágított horizonttal alkotott. Szüntelenül jelen volt a kortárs művészetben, a vidéki lét éber nyitottságra késztette. Űjult a változó világgal, szövetségben adottságaival és a nehezen moccanó, majd meglóduló Bácskával. Vajdasággal. Sokaktól tanult, ám közvetlen hatás csak elvétve, halványabb művein érződik, öntörvényű, nagy formátumú művész, aki a festészet némely újabb vívmányait szervesen illesztette életművébe. Sok mindent ki- és megpróbált anélkül, hogy egy rezdülésig is alkalmazkodna. Vállalja az újabb áramlatok kihívásait, de a divatért, a pillanatnyi sikerért semmit sem ad fel a megharcolt értékekből. A mester a közművelődésben is példásan, áldozatoktól sem riadva dolgozott. A legnagyobb adományt akkor juttatta szülővárosának, amikor ötszáz művét felajánlotta közösségnek. A gyűjteményt Zombor egyik patinás épületében helyezték el és megalapították a tekintélyes művészettörténész irányításával működő Milan Konjovic Galeriját. Itt gyűjtik a munkásságára vonatkozó dokumentumokat, kiadványokat szerkesztenek, reprodukciókat adnak ki. Az intézmény igazgatójával, sajnos, nem beszélhettünk: nagy Konjovickiállítást rendezett Prágában ottjártunkkor. Búcsúzáskor a szerb festő Korda Vincére, Diener-Dénes Rudolfra hivatkozik. Tudja, hogy mindketten a kecskeméti művésztelepen dolgoztak. A bajaiak közül Nagy Istvánt, Rudnay Gyulát és Weintrager Adolfot említi. — A viszontlátásra, tavasszal Kecskeméten és Baján — így köszönjük fáradozását. Belehunyorít a téli szürkeségbe. — Ha megérjük, és ha süt a nap. Üjabb, bölcs derűt és el* apaszthatatlan reményt tükröző szemvillanás. — Addig használja ki az ember az időt, míg telve van fiatalos alkotókedvvel, kíváncsisággal. * Távozóban arról beszélgettünk, hogy lesz-e a nyolcvanötezer lakosú Kecskeméten képtár és Baján mikor lel méltó otthonra a Nagy István-hagyaték. Negyvenezren élnek Zomborban, és két galéria szolgálja a képzőművészetet. A kulturális cserék olykor itthoni sürgető kötelességeinkre figyelmeztetnek. Heltai Nándor Hatékonyabb politikai munka a Fémmunkásnál Újjászervezték a pártcsoportokat A pártaiapszervezetek tevékenységében kiemelkedő helyet foglal el az éves munka értékelése, illetve az elkövetkező feladatok meghatározása. Az MSZMP Központi Bizottsága, a megyei és városi bizottságok időről időre kitűzik az alapvető célokat, amelyek a különböző alapszervezetek sajátos körülményei között valósulnak meg. A helyi adottságokat elsősorban a belső szervezeti rendszer és a_ munkamódszerek kialakításánál kell figyelembe venni. Lényeges követelmény, hogy a közös célok elérését olyan eszközök szolgálják, amelyek minden elemükben emberközpontúak. Ügy véljük, hogy érdemes közelebbről is megismerkedni a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának kezdeményezésével, amelyből jó gyakorlat vált. Újjászervezték a pártcsoportokat, amit a megfelelő módszerek kialakítása kísért. A gyár három alapszervezetének munkáját a csúcsvezetőség hangolja össze. Nálunk ötven munkás és műszaki dolgozó tartozik az alapstervezetbe. A kommunista munkások négy műhelyben találhatók meg. amelyek az üzem termelésének körülbelül a felét adják. A brigádok egyedi acélszerkezeteket, állandóan változó felépítésű és rendeltetésű gyártmányokat készítenek. Műhelyenként a munkások négy—tizenöt százaléka tartozik az MSZMP-hez. Az időközben - bevált, sajátos rendszerünk megértéséhez érdemes áttekinteni az összetételt. Tagjaink húsz százaléka befejezte a pártiskolát, tizennyolc százalék egyetemen vagy főiskolán szerzett diplomát, ugyan^nynyien jutottak középfokú szakvégzettséghez. A létszám felét szakmunkások teszik ki. összesen tízen sincsenek azok, akik nem mutathatnak fel semmiféle szakmát. Nagyobb feladatok előtt Az alapszervi vezetőség egy éve mérlegelte az eddigi eredményeket és elemezte a továbblépés lehetőségeit. A tagság legfontosabb feladatul a pártszervezet politikai erősítését szabta meg, amihez hozzátartozik a tudatosság növelése és a munkásjelleg további fokozása. A következő célt úgy fogalmaztuk meg, hogy segítsük elő a munkásosztály szemléletének térhódítását a különböző szintű gazdasági vezetők, a fiatalok körében és a tömegszervezeteknél. Gondoskodni kellett arról js, hogy folyamatosan érvényesüljön a párt szervező és ellenőrző szerepe a gazdasági munkában. Nem utolsósorban pedig az jelentett tennivalót, hogy fejlesszük a szocialista demokráciát, kialakítsuk az üzemi demokratizmus helyes gyakorlatát. Ugyanakkor elérkezett a továbblépés ideje, hogy növekedjen a pártszervezet önálló kezdeményező képessége, társadalmi vezető ereje és tekintélye. A műhelyekhez kapcsolódnak Nem kis feladatokról volt szó. Arra a következtetésre jutottunk, hogy csupán az erők hatékonyabb felhasználásával tudunk helytállni. Alapszervezetünk végül pártcsoportck újjászervezése mellett döntött. A létrejött közösségek a termelő tevékenységhez kapcsolódnak, az ott dolgozó munkásokat tömörítik. Hozzájuk osztottuk be a műszaki és alkalmazotti munkakörben tevékenykedő párttagokat is oly módon, hogy minden csoportba több, ideológiailag és szakmailag jól képzett társunk került. Ahol kevesebb munkás volt. ott műszakiakkal egészítettük ki a létszámot. Minden csoporthoz jutott egy-egy vezetőségi tag. A pártcsoportok megválasztották a bizalmit és annak hélyettesét. Äz „újjászületés” márciusra esett. A következő, második negyedévben közös munkastílust igyekeztünk kialakítani, amihez jó alkalmat kínált az egyes műhelyek termelésének segítése. A tapasztalatok alapján rögzítettük a főbb teendőket. A • pártcsoportok értekezletet tartanak minden hónap elején. A megbeszélésre meghívják a műhelyből mindazokat, akiknek szavuk van az irányításban, függetlenül attól, hogy párttagok-e. A csoport- és brigádvezetők, a diszpécser, műszaki ellenőr jelenlétében beszámoltatják a művezetőt a feladatokról, az esetleges akadályozó tényezőkről, valamint a megoldási elképzelésekről. Az elemzésnek ki Rfell terjednie egészen a brigádok szerepéig. Természetesen az előző hónap eredményeinek értékelése sem marad ki a programból. Együtt a munkások és vezetők Ez a napirendi pont állandóan nagy aktivitást vált ki. A gondok megszüntetésére konkrét javaslatok hangzanak el. A felvetődő problémák mindenki számára megközelíthetők, hiszen azok vitatkoznak róluk alkotó módon, akik a legközelebbről ismerik a műhely helyzetét. Ugyanakkor — érthetően —nagyobb szerephez jutnak a szakmailag jobban képzett párttagok. A megoldások keresésének minden mozzanatában az MSZMP politikája érvényesül, s így közvetlen hatást gyakorolhatunk a termelés irányítóira. A mun- t kások és a vezetők között az együttlét során kialakulnak, továbbfejlődnek az emberi kapcsolatok. Mivel a munka eredménye már a következő hónap elején értékelhető, ez fokozza a tekintélyt. A pártcsoportok tagjai eszmei, ideológiai továbbképzéseken vettek részt. Egyebek között felfrissítettük a szervezeti szabályzat ismeretét, és „testközelbe” hoztuk az újabb követelményeket. A felvetődött kérdések megválaszolásában az ideológiailag magasabb fokon álló párttagok segítettek. Miként gondoltunk az utánpótlásra? A csoportokhoz tartozó dolgozók rendszeresen figyelemmel kísérik a munkásfiatalok szakmai és ideológiai fejlődését, bevonjuk őket a tanácskozásokba, ami a leendő párttagok és a munkásőrök felnevelését, kiválasztódását szolgálja. Úgy látjuk, hogy az újjászervezett csoportok érzékelhetően növelték a politikai munka hatékonyságát. Az MSZMP gyári csúcsvezetőségének határozata szerint azóta már a másik két alapszervezetnél is lezajlott az átszervezés. Elmondta: Tóth András alapszervi titkár Lejegyezte: Halász Ferenc Történelmünk nagyjai farönkön Szigetváron csatornázás közben találtak rá egy 5 méter hosszú és fél méter széles farönkre, amely valamikor az óváros kapujának volt darabja. Zágon Gyula nyugdíjas szigetvári rajztanár történelmünk nagyjainak arcképeit faragja ki c ritka barnás-feketére „érett” fából. (MTI foto — Bajkor József felv. — KS.) 1 Először mindenütt a személyzet költözködött be, hogy aztán legyen, aki segítsen a hurcolkodásnál, meg a ház rendbehozaitalánál. Valamennyi helyen házaspárokat alkalmaztak — persze gyermekteleneket —, mert egy ekkora házhoz, meg a hozzája tartozó kerthez, teniszpályához, úszó medencéhez bizony nem volt elég egy ember. Még az urak megkövetelte feszített, látástól-vakulásig tartó* munka tempója mellett is legalább kettő kellett. Egy férfi a nehéz fogdmegmunkához, meg egy nő a házi foglalatosságokhoz. Az ő otthonuk lett az a bizonyos személyzeti szoba, melynek leleményes elrendezésén az ötletektől duzzadó ifjú kultúrtanácsnok még Angliában olyannyira elcsodálkozott. Ajitaja az emeletre vezető falépcső mellől nyílt. A lépcső és a fal között így kis előszoba képződött, amely szinte légmen tesen el volt zárva a halitól. A szoba különben elég tágas volt, négyszer négy négyzetméteres. Igaz, a hasznos területből, vagy jó másfél négyzetméternyit elvett a lépcsőfeljáró korláttal elkerített kis szigete. A lépcsőé, mely az alagsorba vezetett. Sose látták még ilyen megoldást. Nem csoda hát, ha anynyira fölkeltette az érdeklődésüket. Szinte minden házban azzal kezdték, hogy fölhajtották a tapétázott csapóajtót, fölgyújtották a villanyt, és lebotorkáltak az alagsorba. A pincét rabitzfalakkal rekeszekre osztották. Ahány ablak, annyi rekesz. Az egyik szerszámoskamra volt, a másik lomtár, a .harmadik fás-, míg a negyedik szenespdnce. Mikor az érdeklődő személyzetiek lebotorkáltak az alagsorba, dohszag és nedves párájú levegő fogadta őket. Hiszen csak a tervekben volt ez alagsor. Minthogy a panamázók kispórolták padozatából a cementet, inkább pincének lehetett, kellett volna nevezni. De hát egy előkelő villának nem lehet pincéje még akkor sem, ha csupasz föld van mindenütt a betonpadló helyén. így lett aztán a pincéből: alagsor. A személyzet tagjai pedig minden házban elhatározták, hogy a lépcső aljában levő ajtót mindennap jól becsukják, és ugyanilyen gondossággal hajtják majd le a csapóajtót is, nehogy kis szobájukba felszüremeljen a dohszag és a nedvesség. De hát annak bizony az efféle ajtók nem igen tudták útját állni. Ezért aztán szegény cselédek,csak úgy magukban, vagy amikor kettesben voltak, esetleg hangos szóval is szinte naponként elátkozták azt, aki ezt az istenverte megoldást kitalálta. a lépcsőt az alagsorba. Persze senki nem törődött az ő bajukkal. A házak lakói — ott fönt — élték a maguk gazdag, jól berendezett életét, amely lényegében rafináltan kiagyalt szórakozások véget nem érő sorozatából állott. A városlakók egy ideig némi gúnnyal „Panama dűlőnek” emlegették az újdonsült utcát. De nem sokkal később — elvégre minden csoda három napig tart — napirendre tértek a történtek fölött. Olyannyira, hogy a kis, bár ebbeliségében igen féloldalas utcácska rövidesen hivatalosan is nevet kapott. At kormányzó mómenéről keresztelték el — a hivatalos rend nagyobb dicsőségére. Az elkövetkezendő évtizedben némelyik ház gazdát cserélt. De csak a tulajdonos neve változott. A falak közt zajló élet ugyanaz maradt. Jöttek olyan emberek, akiknek másmilyen volt az ízlésük, mint elődjeiké, ök kisebb változtatásokat eszközöltettek egyikmásik házon. Volt, aki a csupaszon hagyott gerendákat mázoltatta be valami élénk színre. Akadt olyan is, aki megszüntette az előkertet és helyére szökőkutat építtetett, amelyben aranyhalak úszkáltak. Dé a személyzeti szobához senki nem nyúlhatott. így aztán mindenütt háborítatlanul megmaradt a lépcső is. A lépcső, amely az alagsorba vezetett. A személyzet pedig naponta végiglépkedett annak fokain. . összeszedték a szobákban fölöslegessé vált kacatokat, és lehordták a lomkamrába. Amikor beköszöntött az ősz, lementek fát hasogatni. Púposra rakták a szenesvödröt brikettel, aztán megindultak nehéz terhükkel a szobák felé, amelyekben falba épített hatalmas cserépkályhák várták, hogy meggyújtsák bennük a tüzet. A tulajdonosokat tekintve egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy azokban a napokban, amikor a szovjet csapatok a város alá értek, már valamennyi házban csak a személyzet tartózkodott. A fönt lakók közül kettőt elhurcoltak a németek, a többi pedig szedte a sátorfáját, és elindult Nyugatra. Úgyhogy a város fölszabaduljísával egy időben a házak élétében is új szakasz kezdődött. (Folytatjuk.) ■ Papp ^ Zpltán ^3 Lépcső az alagsorba
