Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

1973. december 23. • PETŐI'I NÉPE • 9 • A tanulószobában. Gondtalan, vidám gyermekek Egy nap a felsőszentiváni nevelőotthonban A község központjában épült szép, tágas, modem nevelőotthon­ba tavaly szeptemberben költöz­tek a gyerekek. Az előcsarnokot, ahol vendégeiket, látogatóikat fo­gadhatják az intézet lakói, ízlése­sen berendezték. Szobanövénye­ket, kis ülőgarnitúrákat helyez­tek el. Mi is itt beszélgettünk né­hány gyerekkel. Közülük Andó Julika volt a legbátrabb, ő kezdte:­— Először szokatlan volt az in­tézeti élet. De aztán ... szeretnek bennünket nevelőink a pajtá­sainkkal pedig összebarátkoztunk. — Szigorúak a nevelőitek? So­kat kell tanulni? — Hát... elég sokat. Megéri. Egy év alatt 1,3-mal jobb lett a tanulmányi eredményem. Nyolca­dikos vagyok, pályaválasztás előtt állok. Már határoztam: óvónő le­szek. — És utána? — Vissza szeretnék jönni Fel­­sőszentivánra a nevelőotthonba. Az itteni óvodásokat szeret­néd nevelni? — Egyrészt igen, másrészt pe­dig a szeretetet, gondoskodást, amiben részesülök, tovább sze­retném adni. Itt talán visszahá­lálhatnék egy keveset abból, amit mi. négyen, Alpárról érkezett Andó-gyerekek kaptunk. — Te vagy a legidősebb? — Én. De éppen itt jön Ilonka húgom is. Most is nevet, vidám. Mindig ilyen. Harmadik osztá­lyos. Arca gödröcskéiben mosoly buj­kál. Odaszalad Julikéhoz, s lete­lepszik mellé a bőrkanapéra. — Szép ruhában járunk, jó az ennivaló — ered meg Ilonkából a szó. — A tanulásban segítenek nevelőink. Lehet játszani is. — Most télen, mit csináltok? — Szabad időnkben a klubszo­bában társasiátékozunk, tv-t né­zünk. babázunk. — És a szünetek, hogy télnek? — Nekem van patronáló szü­lőm. Rakota Lenke néni. Baján, a Férfi Fehérneműgyárban a 3-as szalag vezetője. A nyári szünidő­ben egy hónapot, egy hetet és egy napot töltöttem náluk. Nagyon jó volt. Sokat jártunk kirándulni, még Harkányba is elmentünk. A karácsonyi szünidőt is nála töl­töm. Ti négyen Andó-testvérek, a nevelőotthonban is összetartotok? — Olyan itt. mintha mindamy­­nyian testvérek lennénk. Mi per­sze. mindennap találkozunk be­szélgetünk. Én szeretnék olyan lenni, mint Julika . .. Tetszik tud­ni. ő már kultúrfelelős az otthon­tanácsban és úttörőösszekötő is. A Petőfi-szavalóversenyen pedig különdíjat nyert... örültem ám!... Gyermekszavak, őszinte vallo­mások. A két testvéren kívül so­kan mondták el. hogy jó itt Fel-9 Andó Ilonka egy új mesés­­könyvet mutat a szobatársának. (Pásztor Zoltán felvételei! sőszentivánon a nevelőotthonban, Százöt gyermek tölti napjait az intézetben, óvodások és általános iskolások. Többen közülük állami gondozottak, s vannak olyanok, akik a nem megfelelő családi kö­rülmények miatt kerültek ide. Amint tapasztaltuk, a gyerekek megszerették és ragaszkodnak az otthonhoz. Az intézet másfél éves „múltjá­ról” beszélgettünk Váci Dezső igazgatóval. — Jól felkészült lelkiismeretes nevelők foglalkoznak naponta a gyermekekkel — mondotta. A ta­valy ősszel idekerült kisdiákok hiányos ismereteit igyekeztünk sok korrepetálással pótolni. Segí­teni, hogy utolérjék az iskolai tananyagban is a hasonló korúa­­kat. Több szakkörünk működik, ahol többek között a sütés, főzés, kézimunkázás és fényképezés tu­dományát is elsajátíthatják. A mintegy ötszáz kötetes könyvtá­runkból meséket, ifjúsági köny­veket kölcsönöznek az otthon la­kói. A pedagógusok eredményes munkáját mutatja, hogy a tanul­mányi átlag az elmúlt tanév vé­gén már közepes volt. A nevelőotthonban mindenütt nagy a rend és tisztaság. A szo­bák kényelmesek, csinosak. A gyerekek fényképekkel kis kaba­lajátékokkal díszítették. — Arra törekszünk, hogy való­di otthont teremtsünk a gyere­keknek. de a család melegét, va­rázsát nem tudjuk idehozni. Ezért úgynevezett patronáló, nevelőszü­lőket kerestünk. A Bajai Fehér­neműgyárral vettük fel a kapcso­latot. Több dolgozójuk szívesen vállalkozott arra, hogy patronáló szülője legyen, egy-egy gyermek­nek. Meglátogatják az otthon la­kóit. ajándékokat is hoznak, le­veleznek velük, s a szünidőkben rövidebb-hosszabb időre ottho­nukba viszik őket. A gyermekek így megismerik a jobb családi körülményeket, a családi otthon ízét. s a munkáshétköznapokat is. A gyárral más szempontból is hasznos a kapcsolatunk. A felső­söket üzemlátogatásra vittük a gyárba, ahol a nyolcadik osztály elvégzése után dolgozhatnak, akik megszeretik a szabás-varrást. A gyár a szakmunkássá képzésükről gondoskodik. Felsőszentiván lakói is meg­szerették a nevelőotthon lakóit. A község, iskolájában együtt ta­nulnak gyermekeikkel. Az osz­tálytársak szülei szombat, vasár, nap vendégül látják őket. Né­­hányuknak a községben van a patronáló szülője is. A Mikulás­esten a nevelőotthon lakói hív­ták meg az osztálytársaik szü­leit. Énekeltek, verseket mond­tak, színdarabot játszottak ... — Az ittlevő gyermekeknek, szeretnénk ezután jobb lehető­séget teremteni a sportolásra. Jövőre úszómedencét és sport­pályát akarunk építeni. Van azonban egy nagy gondunk. A nevelőotthonban három pedagó­gus család lakik ideiglenesen. Már tavaly ősszel el kellett vol­na készülnie az otthonnal szem­ben épülő kisáruháznak és az emeleti részén a lakásoknak. Itt kapnának ugyanis helyet a pe­dagógus családok. Azonban máig sem kész. Azt sem tudjuk, mi­kor számíthatunk arra, hogy át­adják a lakásokat. Sok huza­vona van e körül, pedig nem­csak a pedagógusoknak kellene a megfelelő elhelyezés, hanem tizen­öt gyermekkel többen lehetnének az intézetben. A lakások mielőb­bi átadásával ezen segíthetne a sok „illetékes”. Búcsúzunk a nevelőotthontól a gondtalan vidám gyerekektől. S a pedagógusoktól is akik napon­ta sokat fáradoznak azért, hogy a nemrégen rossz családi körül­mények között volt kicsinyekből, és iskolásokból művelt, tanult embereket neveljenek. Csabai István A DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁLRÓL Összegezés és előretekintés Ai közeli hetekben elkészül az 1975-ben tartandó V. Duna menti folklórfesztivál tervezete. A végleges program kialakí­tására, elfogadására 1974 tavaszán kerül sor. Nemzetközi ese­ményről lévén szó, szinte az utolsó pillanatban, de mégis ko­rábban, mint bármikor ezelőtt. Több idő jut a felkészülésre, a külföldiek meghívására és a rendezvénysorozat népszerűsíté­sére. A nemzetközi kulturális kapcsolatokkal foglalkozó intéz­mények, az idegenforgalmi hi­vatalok általában ugyanis egy— három évre elkészített tervek szerint dolgoznak. Minél na­gyobb, fontosabb egy esemény, annál szélesebb körben kell az időpontokat, a meghívásokat, a tartalmi ' kérdéseket egyeztetni. A kulturális egyezmények meg­kötésekor az illetékes állami testületek csak pontos, konkrét, részletes programokat vesznek figyelembe. Az V. fesztivál előkészítését — nagyon helyesen — az idei találkozó tanulságainak az elem­zésével kezdik, összegyűjtik a hazai és külföldi véleményeket, keresik a sikeres megmozdulá­sok és előfordult zökkenők okait. A jó tervkészítést szeretnénk ez­zel az írással is segíteni. Számok, adatok Mi is történt 1973. augusztus 16—21-e között a IV. Duna men­ti folklórfeszti válón? Mintegy négyezer táncos, énekes és hang­szeres népművész, kórustag, közművelődési szakember, nép­rajzkutató, faragó- és díszítőmű­vész vett részt. Kilenc ország­ból utaztak ide a népművészet őrzői és tudósai, hogy alkotói és tanúi legyenek a Duna menti népek ünnepének. A tánccsopor­tok hozzávetőlegesen 3200 per­cet töltöttek pódiumon. Kalo­csán, Baján és a Szelidi-tó part­ján 20 előadást rendeztek. Ellá­togattak a vendégegyüttesek Bácsalmásra, Kiskunhalasra, Kiskőrösre, felléptek a Margit­szigeten. A kecskeméti népzenei találkozó során a színházban, az üzemekben, termelőszövetkeze­tekben a tábortűznél és az Aranyhomok előtt összesen ki­lenc műsor hangzott el. A folklór tudósai és a program- „ bán szereplő témák iránt érdek­lődők számára tíz tanácskozást rendeztek. Huszonhárom kiállí­tást számoltunk össze. Kilenc helységben, Bajától Hartáig, Soltvadkerttől Kecskemétig szál­lásolták el a fesztivál vendégeit. A kalocsai menettáncverseny iránt nyilvánult meg a legna­gyobb érdeklődés. Óvatos becs­lések szerint 12—15 ezren néz­ték végig a táncos felvonulást. A különböző kiállítások, rendez­vények látogatóinak száma fölö­zi a százezret. A jegyet váltók, belépődíjas nézők száma el­enyésző. A minisztériumi osztályvezető véleménye Az ügy fontosságát mutatja, hogy a Művelődési Minisztérium külön is összegezi a tapasz­talatokat. Még a tanácskozás előtt beszéltünk Takács Kálmán­nal. a közművelődési főosztály vezetőjével. — A folklórt a szocialista kul­túra szerves részének tekintjük, ápolása valamennyi közművelő­dési intézmény kötelessége. A minisztérium kezdettől fogva tá­mogatta Bács-Kiskun megye kezdeményezését. Erkölcsileg és valamelyest anyagilag is. Ügy hiszem, hogy az ilyen jellegű rendezvénynek önmagának kell a maga tekintélyét, helyét ki­vívnia, azzal, amit ad a közön­ségnek, a csoportoknak. Az idei fesztivál színvonala­sabb volt a korábbiaknál. Vitat­hatatlan a fejlődés. Mindegyik színhelynek sajátos arculata volt. A minisztérium hivatalos értékelése még nem készült el, de munkatársaim jó híreket hoz­tak. Kedvezőek személyes ta­pasztalataim is. Vonzó tényező­nek bizonyult a. sokszínű prog­ram. A komplex rendezvényso­rozat nemcsak a folklór külön­böző megnyilvánulásainak az áttekintését tette lehetővé, ha­nem könnyített az anyagi gon­dokon. Így ugyanis több szerv támogatta a fesztivált. A jövőben még következete­sebben kell kialakítani a prog­ramot. Le kell nyesegetni a vad­hajtásokat. Nem szabad min­dent a színpadra vinni. Úgy gondolom, hogy pontatlan és az adott tartalmat sem tükrözi a „fesztivál” megnevezés. Kezdettől fogva féltünk a sze­gényes adottságok miatt. Csak ott rendezhető nagyszabású ki­állítás — például —. ahol van­nak arra alkalmas helyiségek. A négy fesztiválon előforduló ké­nyelmetlenségek, nehézségek bi­zonyították, hogy aggodalmunk nem volt alaptalan, bár a taná­csi vezetőknek és a közművelő­désben dolgozó szakembereknek sikerült a tárgyi feltételek bizo­nyos hiányait feledtetni. Dr. Gajdócsi István, á megyei ta­nács elnöke közölte, hogy szá­molhatunk a körülmények folya­matos javulásával. Bízom a nemzetközi folklór­találkozó jövőjében, ha a ren­dezők nem feledik, hogy az ün­nepet dolgos hétköznapoknak kell megelőzniök. Hiba lenne, ha a találkozó előkészítését, szervezését tekintenék fő felada­tuknak a Bács-Kiskun megyei kulturális intézmények, ha emiatt elhanyagolnák a minden­napi apró munkát, az emberek művelődésének segítését. Csak akkor lehet jó — maradjunk meg ennél a kifejezésnél, míg nincs jobb — a fesztivál, ha van mit odavinni, ha a „hétközna­pokon” is jól dolgoznak a nép­művelők. Azért is hangsúlyozom ezt a kívánalmat, mert többen kizárólag a., látványos megmoz­dulásokon mérik a közművelő­dés színvonalát. # A fesztivál idején tanácskoztak a néprajzi és nyelvjárási gyűjtők Ortutay Gyula elnökletével. Hogyan tovább? A Duna menti folklórfesztivál annyi szállal kötődik a hagyo­mányokhoz, művelődéspolitikai céljainkhoz, annyira megerősö­dött, hogy további sorsa nem szubjektív elhatározások, szán­dékok, helyi lehetőségek függ­vénye. . Az idén véglegesen be­bizonyosodott, hogy érdemes a támogatásra. A hogyanon azon­ban megoszlanak a vélemények. Ezért az eddigiek, az adottságok és a reálisan támasztható igé­nyek elemzésén alapuló, a kul­turális rendezvénysorozat jelle­gét, méreteit meghatározó távla­ti terv készítése látszik a leg­sürgetőbbnek. A fesztivál még mindig keresi a helyét, prog­ramja lehetne merészebb, mar­kánsabb. A nagy európai fesztiválok mindig egy-egy erős, tekintélyes egyéniség körül szerveződtek. Példaként a Salzburgi Ünnepi Játékokra, a debreceni kórus­fesztiválra, a dijoni néptánc­bemutatóra hivatkozunk. A Du­na menti folklórfesztivál még nem találta meg azt a tudóst, • Műsor az Aranyhomok előtt. művészt, akinek a neve önma­gában is jelzi a fesztivál arcu­latát. megadja tekintélyét. Kevés jót mondhatunk a pro­pagandáról. A falragaszok, meg­hívók, programfüzetek ízlésesek ugyan és nagy példányszámban készültek, de nem a célnak meg­felelő módon és időben. Diffe­renciálni kellett yblna' a propa­gandát. Csak akkor várható na­gyobb külföldi érdeklődés, ha az esemény előtt 14—11! hónap­pal szétküldik a legfontosabb rendezvények vonzó ismerteté­sét. Másként fogalmazott tájé­koztatót kellene postázni a szak­embereknek, és másfajtát a leendő turistáknak. A fesztiválokra tódulnak az újságírók, a filmesek: a Duna menti találkozóra alig néhányan voltak kíváncsiak. (A jóval ki­sebb ljubljanai folklórünnepsé­gen százharminc újságírót és fotóriportert látott vendégül a rendezőség 3—6 napra. Száz­számra jelentek meg a vjlág legkülönbözőbb országaiban a bemutatóról tudósító cikkek, fényképek, televíziós tudósítá­sok.) .Még a kecskeméti népze­nei találkozó, a zenei anyanyel­vi konferencia visszhangja volt a legerősebb, mert a korábbi gyakorlatnak megfelelően több írót is meghívtak a szervezők. Ha az eddigiekhez viszonyí­tunk, akkor az idei publicitás­sal sem lehetünk elégedetlenek. A tévé bekapcsolódása nagy nyeresége az ügynek. A mércét azonban a fesztivál méreteihez, jelentőségéhez és lehetőségeihez kell igazítanunk. Szó ami szó, az idegenforgalmi szervezetek sem álltak feladatuk magasla­tán. Elismerés a rendezőnek A rendezők hallatlanul sokat dolgoztak. Dicséret illeti őket. A szervezés is körültekintő volt. Az esetenként tapasztalható zök­kenőket egy-két ember felelőt­lensége okozta. Csupán a tájé­koztatást kifogásoljuk. Pontosab­ban, a rendszeres tájékoztatás hiányát. Az újságírók és a résztvevők olykor késve érte­sültek lényeges eseményekről. ' Hála a fellépő csoportok által bemutatott, a népművészet tisz­ta forrásaiból összeállított mű­soroknak, gyorsan túltettük ma­gunkat az apró bosszúságokon. Egyetértünk a Népművelés című folyóirattal: „Negyedik forduló­jára szépen virágba borult ez az 1968-ban még csak közepes mé­retűnek ígérkező kezdeménye­zés. A művészeti programok, a mennyiségi emelkedés mellett színvonalukban is jelentősen gyarapodtak. Köszönet illeti a rendező megyét, a vendégorszá­gok csoportjait és a hazai együt­teseket, hogy ennyi széphez jut­tattak bennünket a IV. Duna menti folklórfesztivál feledhe­tetlen napjaiban.” Biztató távlatok A megyei tanács művelődés­­ügyi osztálya, a fesztivált irá­nyító testület is látja a fentebb említett hibákat é^ a tartalmi gazdagítás lehetőségeit. Tervbe vették a kiállítások számának csökkentését. (Valljuk be, az idén egyik-másik anyagában is méltatlan volt a fesztiválhoz.) A népzenei találkozót és a feszti­vált más-más időpontban rende­zik. hogy az érdeklődők a kecs­keméti, kalocsai, bajai esemé­nyeket egyaránt megtekinthes­sék. Szó van arról, hogy a ké­sőbbiekben Baja jugoszláviai testvérvárosát is bevonják a rendező szeryek közé. Az is re­mélhető, hogy a jövőben a mű­velődésügyi kormányzat bizonyí­tott jelentőségéhez méltóan tá­mogatja a Bács-Kiskun me-Joggal elvárható, hogy az or­szágos kulturális alapokból erre a célra is megfelelő összegeket juttassanak. A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei is ér­zik, tudják, hogy az eddigi né­hány tízezer . forintos segítség kevés. Más, hasonlóan fontos ügyeket százezrekkel, milliókkal támogatnak. Azt is reméljük, hogy a megye országgyűlési kép­viselői megfelelő fórumon han­got adnak a jogos igényeknek. így lehet, így lesz a Duna menti találkozó — mint Ortutay Gyula megállapította — nem­csak „vissza-visszatérő jelképe a nemzetközi együttműködés­nek, hanem eleven, egyre szer­vesebbé, egyre gazdagabbá váló része nemzeteink életének, része a szocialista jövendőnek”. • Menettánc a kalocsai utcán. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents