Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-21 / 298. szám

1973. december 21. • PETŐFI NÉPE • 5

ÚTTÖRŐÉLET

Pajtások! Tudósítóink leveleiből készítettünk összeállítást részetekre. Azok az úttörők és kisdobosok akik vállalták a krónikásfeladatok elvégzését, szinte kivétel nélkül jelentkeztek, küldtek néhány soros tudósítást. De jelentkeztek új tudósítók is, őszinte örömünkre.

Először hadd köszöntsük Bács- Kiskun megye legújabb, — első háromnyelvű — úttörőújságját, a Barátság-ot. A 12 oldalas stencil technikával készült újság a katymári nemzetiségi általános iskola 666-os Ságvári Endre Úttörőcsapatának kiadványa. A negyedévenként megjelenő lap első példánya már nagyon jól sikerült! Tartalmilag és technikailag egyaránt.

Az iskola igazgatója köszöntőjében az útjára bocsátott lap névválasztását indokolja meg, tömören, egyértelműen: „Legyen a BARÁTSÁG alapvető célja és feladata nemzeti, nemzetiségi kultúránk, hagyományaink és nyelvünk ápolása. Tegye színesebbé iskolánk életét és erősítse barátságunkat.”

Az újságban a magyar, szerbhorvát és német nyelvű írásokat színes ' linómetszetekkel illusztrálták, díszítették. Jutott hely a kisdobosoknak, a virágkedvelőknek, a kézilabdacsapatról szóló írásnak, sőt, még rejtvénynek is.

Egyetlen kívánsággal köszöntjük a katymári pajtások újságját: ilyen tartalmas és szép maradjon valamennyi száma!

*

A Kecskemét belső-ballószögi általános iskolából küldött levelet Balogh Teréz, rajtitkár. Arról ad hírt, hogy elkészült a zsibongó a hetedikes, nyolcadikos pajtások tantermei előtt. A közeli Új Tavasz Tsz építőbrigádja építette részükre. Igazán nagyszerű, hogy még a téli asztalitenisz-edzéseket is itt tudják megoldani, és a szünetek idején nem

fáznak az udvaron!

*

Üj tudósítót köszöntünk Magyar Ágnes őrsvezető személyében. Ági Felsőszentivánról küldött levelet, érdeklődik, hogy a nyolca•dikosok Vándor Örse küldhet-e rendszeresen tudósítást? Hát persze, hogy küldhet, jelentkezzetek mielőbb újra!

*

Irodalmi vetélkedőt rendeztek a kiskunhalasi Ady Endre Úttörőcsapatnál a közelmúltban — adja hírül levelében Kismók Margit csapattitkár. Minden osztályt hattagú csoport képviselt. A kisdobosoknak 1—1 Ady-vers elmondása volt a feladat, az úttörőknek ismeretlen népi játékokat, illetve Ady Endre kortársainak életrajzát kellett feldolgozni, bemutatni. A nehéz feladatok után villámkérdések következtek, amelyeket valamenynyien nagyon jól oldottak meg. Süteményt és colát kaptak a helyezettek — fejezi be levelét Margitka.

*

Csapatvetélkedőről ír Kutyifa .Zsuzsi is, Kiskörösről Áz úttörőzsebkönyv anyagából tartottak vetélkedőt. A pajtások írásban és szóban adtak számot térképismeretükről, az ifjúsági és az úttörőtörvény ismeretéből. Az ügyességi feladatok, egészségügyi tudnivalók sem hiányoztak. Az első három helyezettet könyvjutalomban részesítették, a résztvevők csokoládét kaptak.

*

Pajtások! Kérünk benneteket, hogy leveleitekre mindig írjatok dátumot.

BESZÉLGETÉS RUSZT JÓZSEF FŐRENDEZŐVEL

„Politikus színházat kell csinálnunk”

A színház kollektív művészet. Az előadásokon közreműködők szerepe egyaránt fontos. A főrendezői poszt jelentőségének a hangsúlyozása csak látszólagos, felületes vizsgálódásra mond ellent megállapításunknak. Egyénisége, felkészültsége, szemlélete, tehetsége az együttes arculatának hatékony formálója.

Az igazgatótól és a főrendezőtől függ a társulat kialakítása, programja, az együttes légköre, a közös munka legkedvezőbb feltételeinek a megteremtése. Tisztük az egyéni adottságok és a közösségi érdekek egyeztetése, érvényesítése. Alkalmas vezetők megtalálják a közös nevezőt. A nagy egyéniségek teszik lehetővé méltó feladatok vállalását, szinte húzzák maguk után a többieket. Az együttes munka felelőssége példaadásra, erejük megfeszítésére készteti a legjobbakat.

Természetesen csak hosszabb idő után dől el, hogy az új kecskeméti igazgató és főrendező beváltja-e a működésükhöz fűzött reményeket. Annyi mindenesetre megállapítható. Bács- Kiskun megyében szokatlan érdeklődéssel, örömmel és korábbi munkásságukon alapuló várakozással fogadták mindkettőjüket. Miszlay Istvánnal az évad elején készítettünk interjút, most Ruszt Józsefet mutatjuk be olvasóinknak.

Az új munkakörből adódó tennivalók sokasága, a debreceni Csokonai-, a kecskeméti Shakespeare-rendezés, a költözködés, alaposan lefoglalta, és ezért csak most kértük, hogy szakítson néhány órát egy kis beszélgetéshez.

*

— Fogalmazza meg az új kecskeméti főrendező elképzeléseit, programját — így kezdtük, a dolgok közepébe vágva, az interjút.

— A színház élő művészet. Tehát érzékelhetően, tapasztalhatóan élnie kell annak a színháznak is, melyet mi csinálunk, csinálni fogunk, méghozzá közösen. A színház-centrikus színházban hiszek, mert az a feladata, hogy „tükröt tartson”. Ebből újfent az következik, hogy politikus színházat kell csinálnunk. Nem a napi politika szintjén, hanem úgy,, hogy mindaz, amit teszünk, az aktív társadalmi tuzop. ösztönözzön,,

színház-irnhidfg'pőiitrkua intézmény volt, s azt hiszem, hogy a szocialista színház fogalmához akkor járunk a legközelebb, ha azt elsősorban úgy fogalmazzuk meg, hogy aktív közéletiséget teremtő színházat játszunk. Amikor felmegy a függöny és a színész kiáll 500—600. lényegében és elvileg ismeretlen ember elé, akkor nemcsak azon kell elgondolkozni, hogy vajon milyen jogon teszi ezt, hanem azon is, hogy amit innen fentről mondunk és mutatunk, azt szükségszerűen társadalmi közegben tesszük. Tehát mindig az igazat és csakis az igazat... idézhetném a klasszikus eskü szövegét.

Nem a formákat kell keresgélnünk. hanem az igazságot: az

igazságnak mindig nagy formálóereje volt.

— Egyes szakemberek éppen kísérletező hajlamát, honi színpadainkon szokatlan formai elemek alkalmazását emlegetik rendezői munkásságáról szólva. Nincs szavai és eddigi tevékenysége között némi ellentmondás?

— Az úgynevezett kegyetlen színházra gondol?

— Arra is. Ügy tartják, hogy Ruszt József az Antonin Artaud által megfogalmazott nézetek legfőbb magyar képviselője, noha a francia tudós 1938-ban közzétett elvei és az ön felfogása között lényeges különbségek észlelhetők. A'-laud és követői, elsősorban Grotowski, az emberi lét végső, tragikus konfliktusait hangsúlyozzák. A színháznak — hirdetik — a sors kegyetlenségét kell szembesíteni a nézőkkel, méghozzá sokkoló, fiziai mozgáselemeken, jelképes gesztusrendszeren alapuló nyelvezettel, kifejezési eszközökkel. Sokan azért mentek és mennek a színházba, hogy ezüstös álmokban rigatódzanak. A kegyetlen színháznak az a dolga, hogy a hely.es emberi magatartás, a megszokott életmód megváltoztatása, a cselekvés érdekében, az igazság felmutatásával megfossza a káros és lefegyverző illúzióktól az embereket. Ruszt Józsefnél a humánus motívumok kerülnek a középpontba; mintha átértékelné ennek az irányzatnak a tét,eleit. Jól okoskodom?

— A Színház augusztusi számában már kifejtettem a témára vonatkozó nézeteimet. Néhány, lényegesnek érzett mondatot idézek ebből., Alapvető tévedés, hogy a kegyetlen színház abban az értelemben kegyetlen, hogy kegyetlen dolgokat mutat, művel. Ez a színháztípus elsősorban önmagához kegyetlen. őszinte, tiszta, meztelen színház. Nagyfokú szembesítésre törekszik; provokálja a közönséget. Arra törekszik, hogy kis közösségekké formálja a közönséget. Ilyen hatás csak kis teremben képzelhető el. amikor az emberek szinte karnyújtásnyi közelségbe kerülnek egymáshoz. a játéktérhez, amikor a cselekménytől szinte semmi

sem választja-,

—- Fiatal korabap sokat dolgozott öntpvékéhv' csoportokkal, egyetemista műkedvelőkkel, kis színpadokon, többnyire intellektuális közönségnek. A nagyszínházakban sokszor 500—700 ember ül a nézőtéren, méghozzá eltérő műveltséggel, ízlésvilággal, érzékelőképességgel. A ^kegyetlen színpad nem riasztja o közönség egy részét?

— Nvilvánvaló. hogy a körülmények a meghatározók. A művésznek tudnia kell, hogy hol. mit. mikor, hogyan. Nem is az a célom — mint ez Mészáros Tamásnak, a Színház munkatársának is elmondtam —. hogy ezt a faita színházat va’ahol végső formájában létrehozzam. A kísérletezés eredményeit feltétlenül hasznosítom a nagyszínházi előadásokon. Újabb módszereket, eszközöket kapok ahhoz, hogy segítsek, segítsünk az embereknek a helyes életforma megteremtésében, a tájékozódásban. az önismertben, a társadalmi haladás gyorsításában.

— Mégis milyen színházat

kellen,e játszani Kecskeméten?

— Á kérdés utolsó szavával, mint lényeges tényezővel kell kezdeni. Horváth Árpád, amikor átvette a debreceni színház igazgatását, így jelölte meg célját: „Magyarnak és egyszerre európainak lenni!” Azt hiszem, hogy az idő mit sem változtatott a koncepció érvényességén. Továbbá: csak abban a kollektív művészetben hiszek, mely hisz önmagában, hasznosságában és ezért egymást a maximális művészi teljesítőképességig tudjuk gyötörni, szeretni.

— A kamaraszínházat milyen meggondolásokból hozták létrp?

— Szűk az a horizont, amit vidéki városban egy színház egy évi műsorával, egy teremből adni tud. A Kelemen László Színpad tehát a nagyobb választékot, a kitekintést is szolgálja. A kamaraszínház a megújulást segítő műhelymunka bemutató fórumává is válhat. Itt teljesen új kompozíciós elemekkel dolgozhatunk, amelyeket a domborműszerűen, perspektivikusan építkező nagyszínházban nem próbálhatunk ki, nem alkalmazhatunk. Itt más közegben történik a játék. Tapasztalhatták a nézők a Savonarola és barátai című elődáson, hogy a formai változtatások, a nézőtér közelsége mennyire befolyásolta a mondandó hatását.

— Köszönöm a beszélgetést. Kerem, hogy befejezésül tájékoztassa, -olyaspin}<g,ü, igh pá lyafutásáról.

— Fiatalabb éveimben a- festészet vonzott, azután egy furcsa fordulattal, érettségi után pénzügyi revizor lettem. Később egy könyvtárba kerültem, majd öntevékeny csoportot rendeztem, vezettem. Hároméves kitérő után vettek föl a főiskolára, ahol Nádasdy Kálmán volt az egyik kedves tanárom. akitől különösen sokat 'tanultam. Talán tőle ered a zene iránti rajongásom, tiszteletem.

Debrecenben operát is rendeztem. Szívesen emlékezem az Egyetemi Színpadnál töltött évekre. Külön öröm számomra, hogy — úgy érzem — három kecskeméti Shakespéare-rendezésemben sikerült ötvözni eddigi tapasztalataimat.

Ismerem a konvencionális igényeket, de azzal is tisztában vagyok, hogy amikor percenként születnek új színházi ideálok, módszerek, a remekművekhez való viszony ma nem kizárólag a tisztelet viszonya, hanem a kínlódásé. Heltai Nándor

Négyszázezer gyümölcsfa pusztulása Móricz Zsigmond parcellája Kisnyírben

Egy régi kecskeméti naptárt lapozgatva

A napokban olvasgattam egy sárguló lapokkal teli, gyűrött könyvecskét. A címlapján ez áll: „Kecskeméti Közlöny naptára 1936”. Az efféle kiadványokban szokásos hasznos tudnivalók, közérdekű témák mellett színes olvasmányok találhatók benne. Az év története című részben sok érdekes dolgot tudunk meg az akkori Kecskemét sok arcú életéről.

Olvasom, hogy „vidáman töltötte Kecskemét a szilvesztert” Elhiszem. De vajon az abban az időben hivatalosan nyilvántartott ezerháromszáz koldus is vidáman szilveszterezett?

„Betörtek a polgári leányiskola igazgatói irodájába”, 3-án. Szegény betörők! Ugyanis csupán hatvan fillért találtak a kasszában. Nyolcadikén megnyitották a korcsolyapályát, autóbalesetet szenvedett Nemes Anna grófnő. És hogy teljes legyen arról a napról a beszámoló, íme még ■ egy mondat a naptárból: „Életveszélyesen összeszurkálta 20 éves Pali fia Berente Gergely ágasegyházi földbirtokost, aki pár nap múlva sérüléseibe belehalt.”

Négy napra rá a szenzáció erejével hatott a hír, hogy 200 éves sírokra bukkantak a Batthyány ut-f cában. Január közepén viszont már szomorúbb dologról tudósított az újság: a kanyarójárvány négyszáz embert vett le a lábáról.

Február elsején jubileumi ünnepség volt a zeneiskolában: Bodon Pál huszonöt éve munkálkodott az intézmény élén, mint igazgató. E hónap tizenkettedik napjan a hírős városban volt a leghidegebb Magyarországon. Csaknem harminc fok. Február közepén „kecskeméti barackpálinkával várták az angol trónörököst.” S íme egy cseppet sem hízelgő statisztikai adat a városról: „Kecskeméten minden tizedik házasságnak válás a vége.”

Nem vet éppen jó fényt — ám nagyon is jellemző — az akkori időkre a következő hír, február h c szó n ny olc a íliká z -dasági Egyesület előadássorozatában Rácz Beía cir. a szellemi munkások döbbenetes válságáról tartott előadást."

Március tizedikén — ez a város rokonszenvesebb, másik arcát mutatja — „diadalmas sikert aratott” a Kecskeméti Dalárda, a budapesti Zeneakadémián. Kodály Zoltán is beszédet mondott ez alkalommal. Az is Kecskemét város jobbik oldalát mutatja, hogy a szikrai szőlőgazdaság aranyoklevelet kapott az Országos Mezőgazdasági Kiállításon.

Régészeti leletek — a

Az isztambuli archeológiái múzeum igazgatósága már régóta szerette volna a múzeum területét megnövelni. A munkások hozzákezdtek az új épület alapozásához. Már az első napon az ásó kövekben ütközött. Ezek a kövek értékes archeológiái leleteknek bizonyultak. Először felfedezték egy bizánci korból való

A szeszélyes április is tartogat a késői olvasónak érdekességeket. „Megállapítható, hogy semmi értelme a szesztilalomnak Kecskeméten. Minden második magánháznál kapni bort. Árulkodó a következő mondat is: „3750 ingyenebédet juttatott a szegényeknek a helyőrség”. (Nemde ők töltötték „vidáman” a szilvesztert néhány hónappal ezelőtt?)

Nem csak szeszélyes, de kegyetlen is volt az akkori április: „Pisztollyal agyonlőtte magát Ballószögben egy szerelmespár” — olvasom. És a „demokratizmusra” is egy példa: „Megkezdődtek a törvényszéken és a járásbíróságon a választási bűnügyek tárgyalásai.” Április végén nyerte meg Imre Gábor, a ma is körünkben élő szobrászművész az akkori Hírős Hét plakátpályázatát. Májusban egy hírt azt adta tudtul, hogy egymillió-egyszáznegyvennyolcezer gyümölcsfa van Kecskeméten. Ezt örömmel olvasom. Ám azt már kevésbé, hogy „szaporodik az ínségmunkások száma”.

Júniusban „frenetikus sikerrel” szerepelt a Városi Dalárda — Vásárhelyi Zoltán vezetésével — a budapesti Operaházban. A jégverés pár napra rá elpusztított négyszázezer • gyümölcsfát. Éjs egy mosolyogni való hírecske: „24 órán át üres volt a rendőrségi fogda.” Egy lehangoló adat: július végén negyevennégyen haltak meg Kecskeméten vérhasban és bélhurutban.

Ezerkilencszázharminchat szeptemberében arról olvashattak a Kecskeméti Közlöny olvasói, hogy a későbbi Kossuth-díjas Kocsis Pál új szőlőfajtát kísérletezett ki. Az október viszont sötétebb tudósításokkal kezdődött: „Rigó öngyilkos akart lenni a fogdában”. „Revolveres őrség hozta vissza Budapestről a zálogházból ellopott ötezer-tizenkilenc darab ékszert, amely negyven kilót nyomott”. Ugyanebben a hónapan elítéltek huszonöt szaharincsenji^zt; s a lúyjjilt vérhas járványról értesítettek a ■lakosságot. • iír»6i

Novemberben a város ajándékkal kedveskedett a walesi hercegnek ; s Móricz Zsigmond parcellát vásárolt a kisnyíri határban. Ekkor jelent meg a Hornyikemlékkönyv, s Sántha György verseskönyve, az Aranyhomokon, nomád felhők alatt. Decemberben öngyilkos lett egy tizennégyéves diák, az intő miatt — ezzel a szomorú hírrel zárult a Kecskeméti Közlöny 1936-os krónikája. V. M.

múzeum alatt

palota alapjait. Tovább ástak és egy raktárt találtak, amelyben 1500 éves aranyékszerek rejtőztek, majd a templom alapjait tárták fel, ahol egy gyöngyökkel és aranyszálakkal gazdagon díszített papi palástra bukkantak. Kora 1300 év. A leletek most a múzeum új helyiségeinek termeit díszítik.

Rejtvényfejtőknek

Miska bácsi emlékezik...

Kisdobosok! A két héttel ezelőtt közölt kisdobosoknak szánt rejtvények helyes megfejtői közül könyvjutalmat nyertek: Szabó János Csávoly, Kossuth Lajos u. 25: Csillag

Eszter Kecskemét, Benczúr Gyula u. 7; Nagy Éva Helvécia. Szélesköz 8. (A rejtvény helyes megfejtése: A—2, C—4.) A könyvjutalmakat a nyerteseknek postán küldtük el.

Az elmúlt héten közölt rejtvény megfejtését már sok pajtástól megkapuk. Most a második részét közöljük, ha ennek a megfejtését bekülditek. meghívót kaptok január 4-én a kecskeméti úttörőházban sorra kerülő rejtvénydélutánra. (A két megfejtést egyszerre is beküldhetitek.)

A betűoszlopokat rakjátok egymás mellé helyes sorrendben, hogy egy versrészletet kapjatok. Beküldendő a költő neve és a vers elme. december 27-ig, levelezőlapon. A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Úttörőiéitől ő II. (A szerkesztőség címe: Petőfi Népe Szerkesztősége 8001 Kecskemét Szabadság tér 1/a.)

Miska bácsit, teljes nevén Erdélyi Mihályt, bizonyára ma sem felejtették el azok a nézők, akik az 1920-as években jártak a kecskeméti színház előadásaira.

Ö maga is szívesen emlékezik vissza ezekre a felejthetetlen évekre, s vonzalmát még inkább erősíti, hogy felesége, Dudás Ilona színésznő is kecskeméti születésű. Találkozásunkkor azonban nem nagyon jutott idő, a régi, nagyszerű kecskeméti emlékek felelevenítésére, hiszen Miska bácsi, mint első számú ünnepelt vett részt, azon a bensőséges ünnepségen, amelyet a Józsefvárosi Színház 40. születésnapja alkalmából rendeztek, a Déryné Színházban. A hajdani épület ugyanis, amelyben negyven éve Erdélyi Mihály filléres színházat alapított a kerület szegény lakóinak, — ma a Déryné Színház otthona.

Az ünnepség lelke, motorja a J 78 esztendős Miska bácsi volt, aki egyszerre lepte meg vendégeit hallatlanul jó emlékezetével és örvendeztette meg őket töretlen, friss humorával. Vidám történeteket mesélt, hogy leplezze meghatódottságát. Rég nem járt ebben a színházban, s most örömmel látta, milyen szép lett, mennyire megváltozott. Neki, az

alapítónak, bizony nem volt könnyű dolga annak idején.

— Tengerész voltam. Sok vihart láttam, megedzódtem már az előző kültelek! színházaim alapításakor. Angyalföldön, majd Kőbányán, ezt megelőzően pedig a városligeti, volt Feld-színházból alapítottam filléres'színházat, Téli műszínkör névvel. Nem kisebb név volt ott a primadonnám, mint Bodán Margit, az akkori leghíresebb magyarnóta-énekesnő, a rádióhallgatók kedvence.

A hatóságok egyáltalán nem ujjongtak a gyönyörűségtől, amikor Erdélyi Mihály éppen Józsefvárost szemelte ki színházalapításra. Az elszánt színigazgató bizony nehéz fába vágta a fejszéjét, mert egyik oldalon a hatóság ellenszenve, a másikon pedig a szegény józsefvárosiak üres zsebe fenyegetett csőddel, de Miska bácsi nem az az ember volt, aki megijedt a vihartól.

— Személyesen felkerestem a főváros legkitűnőbb művészeit, Dayka Margitot, Tolnav Klárit, Honthy Hannát, Fejes Terit, Somogyi Nusit, Csortos Gyulát Somlay Artúrt, Rátkay Mártont, Rózsahegyi Kálmánt, Jávor Pált, Király Ernőt, Ráday Imrét és

• Ketten a „hőskorból” — középen Fejes Teri — mellette fehér bottal, mert bizony már rosszul lát, Miska bácsi — a kép bal oldalán dr. Váradi György, a televízió színházi rovatának vezetője, aki interjúi készített a jubileum alkalmából.

(Foto: Lippay

Ágnes.)

még sorolhatnám, el is jöttek mind valamennyien, a józsefvárosi nép pedig filléres helyárakon láthatta, élvezhette művészetüket.

A színház élt, virult, erősödött, s 40. születésnapján, fiatalabb, mint valaha volt. Hatóköre is szélesebb, hiszen a Déryné

Színház nemcsak a józsefvárosiaké, hanem az egész országé, művészeinek nagy része van abban, hogy ma már a legtávolabbi kis településeken is ismerik, szeretik, várják a színházat. Ismerik és szeretik a magyar- és a világirodalom színpadi remekeit. Hozzánk még közelebb áll

Józsefváros azért is, mert testvérkerületünk. A színház, aranyos humorú, „örökifjú” alapítója, egykori híres-nevezetes színigazgatója pedig hajdanában mint színész szerzett sok, kellemes vidám percet a kecske, méti színház „nagyérdemű” közönségének. —vadas—