Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-10 / 263. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. november 10. I Mp ­Lépésváltás előtt a szakszövetkezetek Az elmúlt években a borúlátásra való különösebb hajlam nélkül is szembetűnővé váltak a szakszövetkezeti gazdálkodás válságtünetei. Az ezek alapján megállapítható diagnózis riasz­tó következtetésekre adott alkalmat: úgy látszott, a parcellás szőlőművelés hanyatlása visszafordíthatatlan folyamat. Ma már, szerencsére, okunk van a probléma árnyaltabb megfogalmazására. Nem mintha a válságtünetek megszűntek, vagy akárcsak számottevően mérséklődtek volna... De mun­kálnak és-hatnak már az ellenkező előjelű tendenciák is. A legbeszédesebb bizonyíték: az átlagtermés lassú, de egyenletes emelkedése. A tagsági szülőföldeken 1968- ban holdanként 24, az idén vi­szont már csaknem 33 mázsás át­lagtermést takarítottak be. A nö­vekedés megközelítőleg 40u/o-os. Az adatok a kiskőrösi területi szövetséghez tartozó 26 szakszö­vetkezetre vonatkoznak, ponto­sabban ezek mintegy 17 ezer holdnyi tagsági szőlőterületére. A termésnövekedésben valamelyes szerepet játszik az is, hogy a mű­velt terület évenként 2—3 ezer holddal apad, ám törvényszerűen a leggyengébben termő parcellák iktatódnak ki, kerülnek „leírás­ra.” Döntően azonban az intenzi­vebb termesztés javára írandó az átlagnövekedés. A korszerűbb technológia alkalmazása, szolid becslések szerint is, a művelésben levő területek háromnegyed ré­szére terjed ki. Ennek mutatói ugyancsak kézzelfoghatóak: a szakszövetkezeti tagság az idén már tizenötször (!) annyi műtrá­gyát használt fel, mint öt évvel ezelőtt. Sokkal gyakoribbá vált a szervestrágyázás. Nagyfokú egyé­ni leleményesség tapasztalható a permetezés, a talajmunkák gé­pesítésének házilagos megoldá­saiban. A nagyobb szőlőterülettel rendelkező gazdákat erre kifeje­zetten ösztönzi is a napszámos bérmunka megdrágulása, sőt egy­szerűen az ilyen munkára jelent­kezők hiánya. Mindebből következik, hogy a tagsági parcellákon nemcsak a ho­zam növekedett, hanem a terme­lékenység is. Következményeiben ez rendkívül sokatmondó ered­mény! Nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a hagyományos alapokon megújított tagsági bor­termelés — jövedelmező foglal­kozássá vált. Kiszámolták azt is, hogy egy hold szőlő megművelé­sében egy gazda átlagosan — li­terenként tíz forintos átlagárat számítva — napi 98 forintos ke­resetre tes? szert. Három hold szőlő tehát — egy átlagos nagy­ságú család számára — közepes megélhetést nyújt. S ezen a ponton már le kell vonnunk a következtetést: az a korábbi vélekedés, miszerint a hagyományos szőlőkultúra lassú, de biztos pusztulásra van ítélve, érvényéből mit sem veszített, ám a tagsági szőlőművelés ma már nem azonos a hagyományossal, vagyis képes a megújulásra, a Nem „unatkoznak“ A várossá nyilvánítás egy esz­tendős évfordulójához közeledve, más témák közt. szinte csak öt­letszerűen tettem fel a kérdést kiskőrösi vezető embereknek. — Miről érzik leginkább, hogy most már igazán városi az élét Kiskőrösön? Oláh Pál tanácselnök: — Az ellátás ... Igen izgalmas problé­ma. A jelenlegi színvonal nem kielégítő. Főleg az élelmiszerrel, napi cikkekkel, húsáruval — el­sősorban töltelékáruval — való ellátás okoz gondot. Megoldásá­val, a szükséges tennivalókkal a tanácsi testület külön is foglal­kozott. / Hálózatfejlesztés és többcsa­tornás ellátás a továbblépés két fő feltétele. — Mit értenek a több csatorna alatt? Oláh Pál: — Azt, hogy az ÁFÉSZ mellett kívánatos most már a Kisker belépése is a ke­reskedelmi ellátásba. Az Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 2 ÁBC-áruházat épít, az egyiket már jövőre, a Kisker is ilyet tervez 1974-ben. A törekvés tehát megvan. Dr. Szabó György vb-titkár: — Terven felül létesítünk állan­dó elárusítóhelveket a piacon, mezőgazdasági üzemek, halászati szövetkezetek cikkeinek. Oláh Pál: — Egyetlen sütőipa­ri szaküzlet van a városban. Ez maga is tarthatatlan, de a bolt korszerűtlensége is. A több mint tizennégyezer lakosú városban igen időszerű már egy új, mo­dern üzlet felállítása. Látnák, milyen sorállás van kint az ut­tradícióktól való eltávolodása. E jelenség mögött a tagsági át- rétegeződés roppant izgalmas fo­lyamata játszódik le. Ahogyan a régi parcellák kiöregednek a termelésből, úgy csökken rohamo­san a csak szőlőtermesztésből élő, változatlan életvitelű családok száma is. Helyüket mindinkább a kettős foglalkozású szakszövetke­zeti tagok foglalják el. Olyanok, akiknek a főállásuk az ipari vagy alkalmazotti munkakörben 'van, de korántsem bizonyos, hogy a fő megélhetésük is onnan szár­mazik. Annál is inkább nem, mert gyakori eset, hogy a „kétla- kiak” a havi bérüket mintegy befektetik szőlőföldjük moderni­zálásába, s azt kamatostól veszik onnan vissza. Az egyéni pénzesz­közök ilyetén „megforgatása,, gyakorta zavarba hozza az adóhi­vatalokat, s csak a végeredmény alapján történő adóztatás — hogy kellő körültekintéssel fogai- mazzurfk — nem minden esetben rendelkezik a szükséges méltá­nyossággal. Leegyszerűsítenénk a folyamat lényegét, ha mindebből azt álla­pítanánk meg, hogy a hagyomá­nyos gazdálkodást a kedvtelésből űzött szőlőművelés szorítja ki. Jóval többről van szó, mint hobby-ról: egy sajátos, többnyire pozitív emberi értékeket hordo­zó, az urbanizációval is jól meg­férő életforma alapjai bontakoz­nak ki a Kiskőrös környéki sző­lővidéken. Minthogy a rekonstrukció hí­vei, illetve az arra vállalkozók is mindinkább a kettős foglalkozó-- súak közül kerülnek ki, újból és újból felvetődik a szakszövetke­zeti közösnek a tagság részére nyújtott szolgáltatás mértéke, sokoldalúsága. Az igényeket ugyanis mind magasabb színvo­nalon kell kielégíteni. Méghozzá úgy, hogy ez a közös alapok fejlesztését se fékezze. Az érde­kek súrlódása mindmáig itt ta­pasztalható leginkább. Csak egyetlen példa: a permetezési sze­zonban a tagsági igény a közös gépkapacitásának mintegy a há­romnegyed részét „köti le”. Ez Utóbbival függ össze az a legfrissebb elhatározás., hogy Kis­kőrös, Soltvadkert, Kecel, Kas­kan tyú szakszövetkezetei — tár­sulásos alapon — permetező he­likopter vásárlását (esetleg bér­bevételét) tervezik. E legkorsze­cán, munkaidő végén. S most már itt vannak a hideg napok is. — Mennyi töltelékárut kap­nak ? Olály Pál: — A megyei szer­vek io belátásának is köszönhe­tő, hogy a változásokra való te­kintettel — .várossá alakulás, a Petőfi-évfordulóval együtt járó fokozott érdeklődés és idegen- forgalom — felemelték a heti kontingenst tizenhat mázsára. Előtte tizenkettő volt ... De még nem kielégítő. Dr. Szabó György: — Nagy az átmenő forgalom. Hetipiackor jönnek a környékbeliek. Olyan­kor szinte fél óra alatt elfogy minden húskészítmény az üzle­tekben. — Eszébe jut valami, a telefonhoz megy, az illetékes előadót hívja fel. Tisztázza, nem a tőkehúsellátmánv terhére emel­ték- e a töltelékáru-kontingenst. Nem. Azt is megtudja, hogy meg­kapja ugyan a város az árut, de a leszállítás rendszertelen. Meg­történik. hogy csak fele érkezik annak, amit vártak. Oláh Pál: — Az ÁFÉSZ is tár­gyal mezőgazdasági üzemekkel, hogy onnét érkező ilyen készít­ményekkel is javuljon az ellátás. rűbb légi növényvédő eszköz ha­tékonyságát tanulmányozták az idén a szakszövetkezetek vezetői a Kiskunhalasi Állami Gazdaság­ban, az eger—gyöngyösi, vala­mint a badacsonyi szőlővidéken. A megújulás nemcsak a tag­sági szőlő- és gyümölcstermesz­tésre hat jótékonyan, hanem a szántóföldi gazdálkodósra és az állattartásra is. Ez azért is ér­demel figyelmet, mert az elmúlt évtized közepén létrehozott közös állattenyésztő telepek fejlődésük­ben többnyire megrekedtek. A tagság által az elmúlt évben ér­tékesített 35 ezer hízott sertés vi­szont hatszorosa a nyolc évvel korábbinak. A kormány által meghirdetett sertésprogram ezen a vidéken tagsági akcióvá telje­sedett ki. A várható újabb kormányintéz­kedés, amely a szakszövetkezetek­nek is megadja az ártámogatást a tagság által értékesített szán­tóföldi és állati termékek után, bizonyára új alapokat teremt a szolgáltatás további fejlesztésé­hez. Mert ezáltal fonódik szoro­sabbra a közös és a tagsági ter­melés közötti kölcsönös érdekelt­ség. Az idén először — feltehetően — a Kiskőrös környéki 26 szak- szövetkezet egyike sem zárja az évet alaphiánnyal. Ebből azon­ban messzemenő következtetése­ket nem lehet levonni. A biztató folyamatok sajnos korántsem jel­lemzőek mindegyik közös gazda­ságra. A 26 közül legalább tízre nem . . . Ezek perspektívája to­vábbra is kilátástalan. Csene- vésznek is alig nevezhető közös alapokkal rendelkeznek, 2—3 ré­gi traktorral, szőlőt és gyümöl­csöst nem, legfeljebb néhány hek­tárnyi erdőt telepítettek. A tag­sági befizetés oly csekély, hogy többnyire egy új traktor megvá­sárlását sem fedezi, sőt olykor még az elnök bérét sem. Ilyen helyen a szakember alkalmazása is az elérhetetlen álmok sorába tartozik. Ez az állapot 25—30 ezer hold- nyi terület csaknem négyezer csa­ládjának sorsát érinti. Bizonyos, hogy ebben a tíz szakszövetkezetben is elérkezett a lépésváltás ideje. Annyi követ­keztetés nyilvánvaló, hogy önnön elszigeteltségükben továbbra sem boldogulnak, tehát a szomszédos szilárdabb szakszövetkezetekkel — esetleg tsz-ekkel, állami gaz­daságokkal — kell vállalniuk a társulást. Ha Bocsa, Tázlár, Pirtó vidékén is sikerül megtalálni a szakosodásnak valamely járható útját, akkor remélhető, hogy a mostani távlatnélküliséget a kö­zös és tagsági gyarapodás váltja fel. Rejtőzik annyi erő a szakszö­vetkezeti mozgalomban, hogy a különböző adottságok között mű­ködő társas gazdaságok közötti távolság ne növekedjék, hanem csökkenjen. Hatvani Dániel — Hogyan alakult az idegen­forgalom? Oláh Pál: — Eddig nyolcvan- ezren keresték fel városunkat, a korábbi évek húszegynéhány ezer látogatójával szemben. Dr. Szabó György: — Hány külföldi delegáció jött a Petőfi- ház. a múzeum megtekintésére! S hozzászoktunk, hogy itt, a ta­nácsházán fogadjuk őket. Oláh Pál: — Mert még ha ará­nyosan oszlott volna meg a ven- dégjárás... De volt úgy, hogy szállodahelvben is kimerültünk. Ezt előre senki se tudía volna kiszámítani. — Nyilván szükség lenne a jövőben az idegenforgalom üte­mének egyenletesebb elosztására. Dr. Szabó György: — Már jó­váhagyták a tervet idegenforgal­mi hivatal felállítására. Kiskőrös tehát városi lendület­be jött. Megállás nincs, napról napra, hónapról hónapra új, nemvárt igények, feladatok me­rülnek fel. Az úi város párt- és tanácsi vezetői aligha jutnak el mostanában olvan helyzetekig, hogy „unatkozni” volna idejük. Nedró Mihály művelődési osz­tályvezető: — Nagy vonzereje van az úi művelődési központ­nak. Színielőadós. hangverseny, Vizsgázik a kalocsai fűszerpaprika Raktár ponyvából A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat jutaárugyára a Mező­gazdasági Gépkísérleti Intézet mérnöki irodájának tervei alap­ján új típusú mezőgazdasági rak­tárakat készít ponyvából. A le­hetséges, sokféle méretű és típu­sú ponyvaraktárak közül a leg­nagyobbat és legkorszerűbbet a kiskunfélegyházi^ Vörös Csillag Tsz-nek készítik. A 24 méter át­mérőjű, 12 méter magas, 150 köb­méter befogadó képességű „pony­vacsarnokot” a megtöltés előtt ventillátorokkal felfújják, majd a csarnok tetején betöltik a ga­bonát. Miután a raktár megtelt, feleslegessé válik a légfúvó rend­szer működtetése. A tároló tete­jét egyszerűen ráengedik a be­töltött terményre. kiállítás, kórus és szimfoniku­sok, nők klubja, ifjúmunkás klub. Hány olyan rendezvényünk volt, hogy „falig” telt házzal ment a műsor. — Tehát ritka az olyan nap, mikor nincs forgalom? — Nincs is olvan nap. Ha csu­pán ezt számítjuk, húsz kör, klub működik a házban. A szó szoros értelmében órarend sze­rint foglalatoskodnak, hogy min­denkinek legyen módja egy kis foglalkozásra a maga szakköré­ben. klubjában. S jönnek Szolnok megyei mű- velődésiház-igazgatók: „Hogy tudtátok ezt elérni?” Nedró Mi­hály visszakérdez: „Nálatok hol volnának hasonló lehetőségek?” — Mire egy elhirtelenkedett fe­lelet: „Talán Szarvason.” — Az­tán a korrigálás: „De hát az Bé- kés m®Rve... A martfűi Tisza Cipőgyár művelődési házában van ilven eleven kultúráiét.” Máskor a budapesti V. kerület népfrontbizottsága kíváncsi erre az élénk mozgásra, majd keszt­helyiek jönnek tapasztalatcseré­re. A kiskőrösiek tudják, érzik, hogy a városi rang kötelez. Áll­ják is örömmel a sarat. Tóth István A Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fűszerpaprika Kutató Ál­lomásán, Kalocsán az utóbbi években korai érésű, bőtermő, a korszerű termesztés igényeinek megfelelő új fűszerpaprika-fajtá­kat állítottak elő és kidolgozták e fajták új termesztéstechnikai módszereit. Felső képünkön: az intézet üvegházában a keresztezéshez szükséges vadalanyokról termést szednek, melyek az új fajtatípu­sok előállításának alapanyagát adják. Balra: a laboráns műszeren vizsgálja a fűszerpaprika festék­tartalmát. (MTI foto: Fehérváry Ferenc felvételei—KS.) Lapunk október 6-1 számában szóvá tettük, hogy Kecskeméten, a Bethlen körút 18. szám alatt „Régóta áll a ház, szünetel az építése ..s ezért igen szoron­gatott helyzetben néz a tél elé a magánszervezésű társasépítkezés­ben érdekelt 16 lakásváromá­nyos. Cikkünk megjelenését kö­vető napokban levél útján jelent­kezett az egyik érdekelt: Gulyás Gabriella, általános iskolai taní­tónő, akinek panaszos sorait la­punk október 27-i számában tet­tük közzé. Pár nappal ezután Centgráf András személyében újabb érdekelt jelentkezett levél­ben és hozzászólt Gulyás Gab­riella panaszához a . DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatója is. Mindkét levelet — a lakásgond­juk megoldására összefogott kis közösség sorsának nyomonköve- téséért és kicsit tanulságként is — ugyancsak közreadjuk. Meggyorsult a munka Íme: Centgráf András sorai: „Örömmel olvastuk mind az október 6-i, mind az október 27- én megjelent, társasházunk prob­lémájával foglalkozó cikket. Kö­szönjük a segítséget, amely jó­kor érkezett. Felrázta „téli ál­mukból a kivitelezőket, meggyor­sult a munka üteme. A tanácsot, melyben a szövet­kezés gondolatát vetik fel, kö­szönjük. Az erre való törekvést szorgalmazzuk lakótársaink köré­ben és reméljük, eredményesen. Igaz, a ház már jórészt elkészült, így a szövetkezés a jövőre, első­sorban a karbantartásra lenne hasznos. Most már látjuk, hogy a további, még meglevő gondja­ink gyorsabban megoldódtak vol­na szövetkezés útján. Mint pél­dául a DÉMÁSZ villamosítási kérdése, melynek határideje szeptember 25-e völt; vagy a gáz­ellátás, amely csak a jövő évben fog rpegvalósulni, s mindezek költségeit tanácsi hozzájárulás nélkül kellett fedeznünk. Most főképpen a gázellátással» van problémánk, mert- a lakások fűtése, illetve melegvízellátása teljesen vezetékes gázra van sze- relvényezve. A gáz bekötésének határideje 1974. első negyedév vége, vagyis tavaszra.” A DÉMÁSZ méltányolt A Dél-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemigazgatója, Monostori József a következőket válaszolta: ,'Mivel megítélésünk szerint az „Egy érdekelt panasza” téves in­formációkat tartalmazott, szeret­nénk ahhoz hozzászólni. 1970 de­cemberében kereste fel üzemigaz­gatóságunkat az épület villamos A HÉT KÖNYVEI Szépirodalom Tóth Árpád összes művei. 5. kö­tet: levelek. Szerk.: Kardos László— Sz. Lukács Imre: Elveszett sze­génység. Regény — Ágh István: A madar visszajár, önéletrajzi és szo­ciográfiai írások — Gyurkovics Ti­bor: Isten nem szerencsejátékos. Re­gény — Kárász József: Pörben. Re­gény — Kiss Dénes: Kék, kék, kék. Versek — Mesterházi Lajos: A Pro- metheusz-rejtély. Regény — Moldova György A sötét angyal. Regény — Nagy Lajos válogatott művei. • — — Nemes László: Hosszú út. Regeny — Toldalagi Pál: A vissza­hívott tenger. Vérsek — Balázs Béla: Az álmok köntöse. Mesék és játé­kok — Eötvös József: A nővérek. Regény — Dumas: A fekete tulipán. Regény — Balzac: Elveszett illúziók. Regény — Geraszimov: A repülőtér nem fogad. Regény — Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia. Regény —s Marek: Bűnözők panoptikuma. — — Siskov: Zord folyó. Regény — Heinrich Heine versei. Vál.: Eörsi István—Alvarez de Toledo: A sztrájk. Regény — Norton: Sargasso a világűrben. Regény. Ifjúsági művek Varga Katalin—Boór Vera: Vadál- állatok. Verses képeskönyv — Ko­lozsvári Grandpierre Emil: A lóvá- tett sárkány. Vidám népmesék — Fekete István: Rózsakunyhó.' Elbe­szélések és karcolatok — Kiss Dé­nes: Sólyomidő. Regény — Luzanec: Három arany nyílvessző. Népmesék — Tudorán: Dagadó vitorlákkal. Re­gény —Tüskés Tibor: Így élt Zrínyi Miklós. Életrajz. Politika, társadalomtudomány Mead: A pszichikum, az én és a társadalom szociálbehaviorista szem­pontból — Balázs Béla: Életünk. Dokumentumok — Butlickij: Onasz- szisz és milliárdjai — Évfordulók. Irta és összeállította Gárdos Miklós — Láncos János: Szakszervezetek Magyarországon — A nemzetközi munkásmozgalom története — Orosz internacionalisták a Magyar Tanács- köztársaságért. Dokumentumgyűjte­mény Művelődés, művészet, történelem Hopp Lajos: A Rákóczi-emigráció Lengyelországban — Mályusz Ele­mér: Királyi kancellária és krónika- írás a középkori Magyarországon — A holnap meséi. írások a sci-firől. Szerk.: Kuczka Péter — Jordáky Lajos: A szocialista irodalom útján. Esszék, tanulmányok — Gross Ar­nold. Reprodukciók tervezője, akivel közöltük a mű­szaki megoldást. A villamos terv 1971 februárjában készült el, te­hát a költség nagysága ekkor is­mertté vált az építtetők előtt. Az építő közösség 1972. május 23-án fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy a kö. 180 ezer fo­rintos csatlakozási költséget mér­sékeljük. Az ügy a központi igaz­gatóságunkhoz került, ahonnan 1973. február 2-án kelt levélben 120 ezer forintra lett a villamosí­tás költsége csökkentve azzal, hogy a további költségeket válla­latunk fogja biztosítani, méltá­nyolva a lakásépítés nagy anyagi megterhelését. Ezután az építő közösség lépéseket tett a költsé­gek további csökkentése céljából. Ez azonban nem járt eredmény­nyel. 1973. július 13-án ugyanis megrendelték egy műszakilag egyszerűbbnek látszó terv kivite­lezését, amelyhez 50 ezer forintos költségvetést mellékeltek. A terv műszakilag elfogadhatatlan volt, mert kb. 20 ezer forint szükséges munkát nem tartalmazott és fi­gyelmen kívül hagyta az E5-ös út átfúrásának költségét. Ha ezt ki­vitelezzük, a költségek megha­ladták volna az eredetileg meg­adott 180 ezer forintot. A megrendelést ebben a for­mában nem fogadtuk el, de a központi igazgatóságunk az általa jóváhagyott 120 ezer forintos, fix­áras szerződést elküldte 1973. augusztus 31-én. Ebben szeptem­ber 30-i teljesítésre határidőt vál­lalt, azzal a kikötéssel, hogy aka­dályoztatás esetén ideiglenes meg­oldással is, de biztosítja az épü­let bekapcsolását. Az ideiglenes megoldásra azonban nem került sor, mivel az épület a cikk meg­jelenésének időpontjában sem volt alkalmas a csatlakozó kábel­fogadására. (A kábelt az épület­be befűzni nem lehet, mert a vé­dőcső nincs beépítve.) A DÉMÁSZ által kivitelezett munkák már a jelen készültségi állapotban is meghaladják az épí­tő közösség által befizetett 120 ezer forintot, de a többlet költ­séget vállalatunk biztosítani fog­ja. Kecskemét belterületén azon­ban sok hasonló ház épül és a DÉMÁSZ nem lesz képes minden épülethez hasonló kedvezményt nyújtani. Megítélésünk szerint a felmerült problémák megoldásá­ban kellő segítséget adtunk az építő közösségnek.” * Ezek tehát a Bethlen körúton már régen késznek hitt házzal kapcsolatos újabb fejlemények. A közösség tagjainak tél előtti szo­rongatott helyzete változatlan. P. I. CIKKÜNK NYOMÁN Üjabb fejlemények a társasház körül

Next

/
Thumbnails
Contents