Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

1973. október 4. • PETŐFI NÉPE • 3 SÁGVÁRI ENDRE hatvanadik születésnapjára Sokan élnek közöttünk, akik még személyesen ismerték Ság- vári Endrét, a fiatal forradal­márt, a magyar munkásmozga­lom kiemelkedő harcosát, a már­tírhalált halt kommunistát. Akik ismerték, emlékeznek mo­solyára. Azt mondják, Ságvári Endrét még a legnehezebb hely­zetekben is valami egészen mély­ről jövő, belső derű jellemezte. Rendíthetetlenül hitt a jövőben, a szocialista Magyarországban. A munkásosztály hatalmáért harcolt, ezért áldozta éleiét, jól­lehet ő maga nem volt munkás. Egyetemet végzett, Budapest szé­kesfőváros elöljáróságán tisztvi­selőként dolgozott. Sorsát akár úgy is alakíthatta volna, mint tisztvi­selőtársai, őt azonban már egye­temi tanulmányai idején szenve­délyesen érdekelték a forradalmi eszmék és ezek hatása az elnyo­mott néprétegekre. Nehézségek árán, marxista könyvekhez ju­tott, s a kellő elméleti felkészü­lés után kapcsolatot keresett és talált a gyakorlati munkásmoz­galommal, az ifjúmunkásokkal. Röviddel az egyetem elvégzése után már előadásokat tartott, szemináriumokat vezetett a he­tedik kerületi ifiknek. Később a szociáldemokrata párt Országos Ifjúsági Bizottsá­gának munkatársa, s itt mindjárt bemutatkozásként nevéhez fűző­dik egy jelentős fegyvertény meg­szervezése. Abban az időben az erősödő fasizmus jeleként egy­más után érték a nyilas támadá­sok az ifjúmunkások különböző csoportjait. Ságvári Endre veze­tésével 1936 őszén, több száz if­júmunkás szétverte a Tompa utcai nyilasgyűlést, s ebben az akcióban kiderült, hogy Ságvári Endre — nemcsak a szavak em­bere, mert a harcban kiemelke­dő személyes bátorságáról is ta­núbizonyságot tett. A rendőrség több ifivel együtt őt is letartóz­tatta. Nyolc hónapra ítélték. A börtön még inkább megerősítette elveiben. Szüleinek így írt erről: „A megpróbáltatások megértőb­bé tesznek, de könyörtelenebbé is. Megérteni csak a szenvedőket és az elnyomottakat szabad, s minél inkább megértjük őket, annál keményebben és ellágyu- lás nélkül kell folytatni a har­cot minden szenvedés okai el­len.” Kiszabadulása után Kulich Gyula közvetlen munkatársaként irányította tovább az Országos Ifjúsági Bizottság munkáját, elő­adásokat, vitákat szervezett és vezetett, kereste a kapcsolatot a kommunistákkal. Ekkor már vi­lágosan látta, hogy csakis a kom­munistákkal együtt lehet ered­ményesen harcolni a fokozódó fasiszta veszély és a fenyegető háború ellen. Felvételét kérte a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Mint kommunista szer­vezte meg az első nagyszabású béketüntetést 1941. október 6-án a Batthyány-emlékmécsesnél, majd a Kossuth-mauzóleumnál és a Petőfi téren. A nagy vissz­hangot keltő demonstrációk nem­csak a háború, hanem a német és magyar fasizmus elleni tilta­kozást is jelképezték, erőt adtak a további harchoz. Fél évvel ez­után, 1942 májusában, amikor be­tiltották az Országos Ifjúsági Bi­zottságot, Ságvári Endre illega­litásba vonult, ezer veszély kö­zepette nyomdákat szervezett, itt készültek a párt mozgósító felhí­vásai, röplapjai, újságjai. A szer­kesztésében megjelenő Béke és Szabadság egyik utolsó cikkében arról irt, hogy már nincs messze a szabadság, minden haladó erő­nek össze kell fognia tt demok­ratikus Magyarországért, amely­nek kivívása a küszöbön áll. Igaza volt, de az új kort már nem érhette meg. 1944 nyarán egy besúgó nyomára vezette a detektíveket. A csendőrnyomozók egy cukrászdában törtek rá Ságvári Endrére, aki illegális ta­lálkozóra érkezett. Ságvári nem adta meg magát, fegyverrel vé­dekezett, két pribéket is leterí­tett már, amikor halálos sebet kapott. Hősként, harcban halt meg. Az életéről készült film címe szerint harminckét neve volt. Lehetsé­ges. De szive csak egy volt, és az mindvégig a szabad Magyar- országért, a munkáshatalomért dobogott. A. J. Újságolvasók a tanyán Megyénkben a napilapok elterjedtsége más megyékhez viszonyítva is alacsony. Ezért is indokolt, hogy évenként visszatérően szervez­zünk előfizetési akciót a párt két napilapjára, a Népszabadságra és a 'Petőfi Népére. Ezek sikere is arra a reményre jogosít, hogy pár éven belül elkerülhetünk az újságot kevésbé •olvasók zónájából. Szeretnénk elérni, hogy 2 év múltán ez legyen a magunk elé tartott tükörben: a szóló szőlő, csengő barack és mo­solygó alma hazájában minden második csa­lád olvas politikai napilapot. Az idei terjesztési akció október 1-ével kezdődött és december 1-ig tart. Miután a postások valamivel előbb indultak az előfizetők gyűjtésével,! először az ő házuktájára látogattunk el. MÉH IV szervező brigád A megyei hírlapiroda négytagú szervező brigád­ja a kiskunfélegyházi tanyavilágnak vágott neki. Szantner György piackutató vezetésével több mint hatvan családot keresett fel Szabó István, Ormódi József és Rapcsák József. Párosával jártak tanyáról tanyára — úgyszólván reggeltől estig — két na­pon át. Augusztus óta a félegyházi határban is 2900 ta­nyai levélszekrénybe kézbesítik a postai küldemé­nyeket. A beszélgetések során erre is kitértek az elő­fizetés-szervezők. — Hogy vannak megelégedve a postaládákkal? — Jó lesz — vélekedtek legtöbb helyen. — A kül- kézbesítőnek nagyon nehéz dolga volt már. Nem is kívánhattuk, hogy naponta kijusson a postával. A gépkocsi most már mindennap jön. Pár helyen, ahol csak öregek élnek, megjegyezték. — Jó ez nagyon, de ha sár lesz, havazik, nekünk a levélszekrényekig se lesz könnyű elbotorkálni. Na, de majd elhozza a postát a fiunk, mikor hozzánk jön. Ilyenkor fordult erre a szó. — Az újságot megkapják rendesen? — Csak ki kelL nyitni a postaládát, benne van — felelték, akik már előfizetők. — Nekünk már jár napilap — válaszolták bizony sok helyen. f — Pedig most már jönnek a hosszú- téli esték. Látjuk, villanyunk is van, lehetne olvasni. — Nem érünk mi arra rá ... Ahol szabódtak az előfizetéstől, legtöbbször ezzel „védekeztek”. Voltak esetek, amikor a nagyobbacs­ka gyerek kérte: — Fizessen már elő, édesanyám. — Minek, hiszen te se érsz rá ... Azért szoktunk mi olvasni. A szomszédból elkérjük időnként a Ké­pes Üjságot, Szabad Földet. — Áz már mind öreg újság akkorra — kötötte magát a fiú vagy kislány. S ha ilyen családban kitartó volt a fiatal, végül csak előfizetők lettek. Az új Petőfi Népe egészen más — Ismerik-e az új formájú Petőfi Népé-t? — Ismerjük. Mikor piacra megyünk, megvesze- getjük. — Ismerték-e a régi külsejűt is? — Igen... Ö, ez a mostani egészen más. Olyan tiszták benne a képek. Látja az ember, fiút néz-e, vagy lányt. Így került sorra a villany, televízió, rádió orvén az újságban rendszeresen közölt műsor. A szép ter­jedelmű sportrovat. Az anyakönyvi hírek, a szak- tanácsadók, receptek. — Elbírok én tanácsadás nélkül is ezzel a kis szőlővel. — Nincs pénz újságra. Tízezret tavaly adtunk ki a villanyért. Tévét vettünk... — Na, azért azt a húsz forintot még kibírnák ha­vonta. — Hát — tönkre nem tenne bennünket. Vagy egy öreg mama. — A fiam szépen keres a téeszben, mégsihcs pénz újságra. Megissza.­— Mit gondol, ha az elnök beszélne a fiával, hogy a szövetkezet előlegezi az előfizetési díjat, aztán majd levonják fizetéskor ... — Látják, az nagyon jó lenne. Járna az újság, és tán a gyerek is megemberelné magát. Akiktől elvárják a tájékozottságot Az egyik téesz párttitkárával azt vették számba, kinek „illenék” éppen beosztása, felelőssége folytán rendszeresen olvasni a pártsajtót. Beszélgettek ve­lük, megállapodtak, hogy a téesz nekik is előlegezi a díjat. Tízen lettek új pártlap-előfizetők. Summa summárum, a MEHIV-brigád a két nap alatt 16 Népszabadság- és 49 Petőfi Népe-előfizetőt szervezett. Negyedévre. Emellett 3 fmsz-boltban 25 pártlapot vállaltak példányonkénti árusításra a bolt­vezetők. Megértették, hegy a külterületi postai kéz­besítő gépkocsi számukra is friss lapokat szállít na­ponta. — Nehéz, de szép feladat volt. Jó érzés tapasztalni, hogy a tanyai embereket is ki lehet mozdítani lát­szólagos érdektelenségükből. Külön öröm a fiatalok kíváncsisága ... Minden attól függ, megatálja-e ve­lük a hangot valaki — összegezte Szantner György. 20 és 60 forintokon ritkán múlik, lesz-e valakiből pártlap-előfizető, újságolvasó a tanyán. Annak a „nem érünk mi arra rá”-nak a burkát kell okosan és barátságosan feltörni. Legközelebb: Községi postások útján. (Kecel, Izsák, Drágszél.) Tóth István A REALISTA PORTRÉK MESTERE Helyreigazítás, örömmel Galina Kalcsenko asszony Uk­rajna legismertebb szobrászainak egyike. Művészetét tiszteletre­méltó cél szolgálatába állította: márványba, bronzba, gránitba vésni erős lelkű, hős honfitársai­nak vonásait, kiknek élete pél­daként áll az őket követő nem­zedékek előtt. Művei már 1954-ben helyet kaptak az ukrán és össz-szövet- ségi képzőművészeti kiállításo­kon. Alig tízéves alkotó munká­val érdemelte ki az USZSZK ér­demes művésze megtisztelő cí­met. Ezt az elismerést újabbak követték: Ukrajna népi művésze lett. 1970-ben pedig a Nyikolaj Osztrovszkij díjat kapta meg. öt pályaművel jelentkezett a nagy ukrán forradalmár költőnő, Lesz- ja Ukrainka emlékművének pá­lyázatára. Az igényes zsűri mind az ötöt elfogadta. A realista művészet legneme­sebb hagyományain nevelkedett Kalcsenko mindig tartja magát azok alapvető elveihez. Minde­nekelőtt. a jellemvonások, az áb­rázolt ember temperamentumá­nak érzékeltetésére törekszik. Művészetében kerüli a hatásvadá­szatot. az erőltetettséget, a fölös­leges dinamizmust. Művészi hit­vallása: az emberi szépség ábrá­zolása. Fordította: Sávolt Béla „Munkaegészségügy! vizsgálat Kecskeméten” címmel lapunk október 18-i számában cikket közöltünk. A téma közérdekű. Fontosságát és aktualitását az is megerősítette, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága október 5-i ülésén megtárgyalta a KÖJÁL jelentését a megyeszékhely közegészségügyi és járványügyi helyzetéről. A jelentés külön fejezetben foglalkozott a válla­latok, üzemek munkaegészségügyi helyzetével, s a Fémmunkás Vállalat kecs­keméti gyárát a következőkben marasztalta el: „ . . . a Fémmunkás Vállalat új műhelycsarnoka már két éve üzemel, azon­ban a festődolgozók részére rendeletileg, és így általunk is előírt külön szo­ciális helyiségek még nem készültek el . . .” A végrehajtó bizottság elé ter­jesztett jelentés tényei időközben módosultak, ugyanis Horyáth János, a vállalat igazgatója a hő- vetkezőket írta helyreigazítást ké­rő levelében: „Másolatban mellékeljük a Bács megyei KÖJÁL 1973. szep­tember 10-én készült jegyző­könyvét, mely szerint a Fém­munkás Vállalat kecskeméti gyá­rában végzett ellenőrzés során többek között megállapították, hogy a festőműhely dolgozói ré­szére a nagy műhely mellett az üzem épített egy kézmosó és ét­kező helyiséget is, amit 1973 jú­liusában a dolgozóknak átadott. Tekintettel arra, hogy a cikk­ben foglaltak a jelenlegi, tény­leges állapottal nem egyeznek, kérjük a cikk helyreigazítását.’’ Szívesen és örömmel teszünk eleget a helyreigazítási kérelem­nek. Mindezt még azzal is ki­egészítjük, hogy a festőműhely dolgozóinak új szociális létesít­ménye a legmesszebbmenőkig megfelel a követelményeknek, s munkatársunknak erről elisme­réssel beszéltek a dolgozók. MEGÁLL AZ IDŐ... Napok óta ez a régi sláger Jut eszembe, ha a város központ­jában visz el az utam. Mióta elvesztettem a karórámat, ki­csit magaménak éreztem a nagy­templom tornyán az öreg órát. Hosszú ideig nem is hagyott cserben. Napközben számtalan­szor kinéztem az ablakon: meny­nyi az idő a (torony)órámon. Tudtam, mikor lehet ebédelni, mikor ér véget a munkaidő ... Néhány nap óta azonban meg­állt az idő Pedig biztosan akad a hírős városban rajtam kívül sok olyan ember, aki hosszú ide­je erre a vén szerkezetre bízta magát, kényszerből, vagy csupán megszokásból is felpillantott rá. Ennek hangjára indultak a bu­s mintegy versenyezve a mutatók járásával, vissza a központba. A nagytemplom órája hozzátarto­zott a város hangulatához, élet­ritmusához. Most azonban, mint a legtöbb- városban — megbénul­tak a mutatók ... Nincs orvos, aki meggyógyítaná a „bete­get . . ? Erről érdeklődtünk a ka­tolikus plébánián. Kovács István plébános kész­séggel tájékoztatott: — A toronyórát Hanga István, kecskeméti órásmester leszerelte, ugyanis felújítják a szerkezetet. Karácsonyra az óra ismét mu­tatja az időt, az újévet pedig már hangosan köszönti: ütni fog­ja a negyedet, felet és az egész órát is ... November 4. A 17 évvel ezelőtti gyalá­zatos ellenforradalmi meg­mozdulás végére tett pon­tot a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása. Akkor is va­sárnapra esett november 4., s hajnaltájt kutatva a vi­lág különböző rádióállomá­sairól sugárzott híreket, Szolnok hullámhosszán töb­bek között a következőket hallottuk: „Az ellenforra­dalmárok egyre arcátlanab­bak. Kegyetlenül üldözik a demokrácia híveit, a nyi­lasok és más vadállatok gyilkolják a becsületes ha­zafiakat, legjobb elvtársain­kat.” A híradást a magyar dolgozó néphez intézett nyílt levél kísérte. „Alulí- oottak: Apró Antal, Kádár János. Kossá István és Miinnich Ferenc miniszte­rek, Nagy Imre kormányá­nak volt tagjai, bejelentjük, hogy 1956. november 1-én megszakítva ezzel a kor­mánnyal minden kapcsola­tunkat. kiléptünk a kor­mányból és kezdeményez­tük a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítását.” Mindezeket megelőzve, a Népszabadság november 2-án megjelent első száma közölte Kádár János rádió­beszédét. amelyben bejelen­tette a Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulását. „Népünk és hazánk jövője és sorsa fölötti aggodalom arra int bennünket, hogy mindent megtegyünk e sú­lyos veszély elhárítására, eloltsuk az ellenforradalom, a reakció tűzfészkeit, vég­legesen megszilárdítsuk de­mokratikus rendünket és biztosítsuk a normális ter­melő munkát, a normális élet feltételét: a békét, a rendet cs a nyugalmat.” A nagy jelentőségű, s az ellenforradalom ellen fel­lépő események közepette 1956. november 2-án Kecs­keméten is megalakult a Magyar Szocialista Mun­káspárt és nyomban meg­választotta megyei, s Kecs­kemét városi intézőbizott­ságát. Sőt. másnap szom baton a megyei intéző bi­zottság már megtartotta első ülését és olyan lépése­ket határozott el. amelyek akkor — bár nehéz felté­telek között — reális fel adatokat jelöltek meg a rend helyreállítására. Az ellenforradalom azon­ban még tobzódott. A Kecs­keméti Lapok november 4-én még az Üj utak felé című vezércikkében gyaláz- va szocialista építésünket, az ellenforradalmi resta­urációban bízik. Volt szol­gabírók, jegyzők, csendőrök, horthysta katonatisztek egyre inkább hangot adtak véleményüknek és különfé­le ellenforradalmi szerve­zeteket hoztak létre. Be hazánk szerencséjére ren­deződtek a demokratikus erők sorai, s a szovjet ha­talom segítségével rövid idő alatt felszámolhattuk az ellenforradalom gyilkos terrorját és féktelen tításra ösztönző agitációját. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Köz­ponti Bizottságának 1956. december 5-iki határozata után megindult a konszoli­dáció folyamata és a párt előretekintő, helyes politi­kája folyamán népünk nagy többségének támogatásával erőteljesebbé vált a szoci­alista építés. Az azóta eltelt időszak alatt pártunknak összesen négy kongresszusa zajlott le. amelyek nyomán manapság azt mondhatjuk, hogy magasabb szinten épül a szocializmus. Nincs statisztikai ada­tunk arra vonatkozóan, hogy összehasonlítsuk mai helyzetünket a 17 évvel előttivel. Be nem is kelle­nek adatok, vagy számok annak bizonvitására, hogy milyen hatalmas léptékű a fejlődés, hogy szüntelenül építünk, hogy erősödik az egész népünk tettvágyát segítő szocialista demokra­tizmus. hogy nagy a biza­lom a párt mindennapos, vagy a jövőt formáló po­litikája iránt. A Magyar Szocialista Munkáspárt tehát jó. a nép által ismert úton jár és minden biztosíték megvan arra. hogy a további helyes politika megye- és ország­szerte sikerről sikerre jus­son. W. B. • Kihallgatás után. 1957. Gipsz. • Petr Gulak-Artyomovszkij ukrán költő. szók a város külső területeire, M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents