Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-30 / 280. szám

T' 19*3. november 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Módszertani foglalkozáson A munkásőrség megyei pa­rancsnoksága minden év novem­berében a megyei törzs tagjai és .az alegységparancsnokok számá­ra módszertani .foglalkozást ren­dez Baján a Petőfi-szigeti KISZ- táborban. A módszertani foglal­kozások célja nyilvánvaló: nem­csak megismerni azokat a tenni­valókat, amelyek a következő ki­képzési évben szükségesek, de olyan módszereket, tapasztalato­kat szerezni, amellyel könnyeb­ben. hatékonyabban lehet megis­mertetni a munkásőrökkel a kü­lönböző harcászati. tereptani, fegyverismereti, lőelméleti és más tantárgyakat. Ezek a módszertani továbbképzések, mint az elmúlt nagygyakorlat is bizonyította, hasznosak, célravezetők. A szak­ismeretek megszerzésén túl ez az összevonás természetesen arra is jó, hogy az alparancsnokok, a törzsek tagjai szoros kapcsolato­kat teremtsenek egymással, s el­mondják a kiképzésben, a párt­munkában szerzett tapasztalatai­kat. A legfontosabb most a fegyver- ismereti foglalkozás, hiszen mun­kásőreink a közelmúltban modern kézi fegyvert kaptak, amelynek működését, a vele való tüzelést, harcot még kell tanulni. Végh Lajos a foglalkozás vezetője ott- j áriunkkor éppen számonkérte az anyagot. Pólyák Imre a megyei törzs tagja az elsütőszerkezet ma­kettjén mutatta be. annak mű­ködését. — A foglalkozás célja — mond­ta Végh Lajos — az eddig meg­szerzett ismeretalapok elmélyíté­se, rögzítése. Szerencsére a részt­vevők aktívak, figyelmesek, való­ban meg akarják jól ismerni fegyverüket. A karhatalmi harcászat különö­sen fontos a munkásőrök gyakor­latában. Ennek keretén belül Bo- zó István foglalkozásvezető az ob­jektum őrzéséről és védelméről adott tájékoztatást a terepasztal segítségével. A terepasztalon a csátaljai gépállomás kicsinyített, de arányos mását készítették el, ahol végre kellett hajtani annak őrzését, védelmének megszerve­zését. — Jó a terepasztalon módszer­tani foglalkozást tartani — jelen­tette ki Bozó István —. mert az alparancsnokok így áttekinthetik a feladat teljes végrehajtását, plasztikusan láthatják, érzékelhe­tik. hova. miért kell őrt állítani. Kmetovics György a bácsboko- di alegység parancsnoka — aki itt az objektum őrzésével, védel­mével megbízott parancsnok volt — a szabályzatban rögzítettek sze­rint igazította el az őröket, fel­vezetőket. s vázlatában ellenőriz-- te annak helyes végrehajtását. Roboz Sándor az egyik felvezető — a garai alegység parancsnok­helyettese — a műanyag katoná­kat helyezte el a terepasztalon, ö és Kmetovics György, akárcsak többi társaik érdekesnek, hasz­nosnak tartották ezt a foglalko­zást. hiszen mint mondták, a va­lóságban is így kell ennek tör­ténnie. Gémes Gábor 4 Végh Lajos foglalkozásvezető fegyverismereioől kérdezi a ballgatókat. • Az oktatás módszertanával ismerkednek a hallgatók. • Hogyan kell felállítani az őröket. Ezt el­lenőrzi Kmeto­vics György. • Roboz Sán­dor felállítási helyére teszi az őrt. Javult az élelmiszer-ellátás Két esztendővei ezelőtt folytatott vizsgálatot a megyei népi ellenőrzési bizottság az élelmiszer ellátásáról, különös tekin­tettel arra, hogy a városok munkásnegyedeiben működő üzle­tek vásárlói megtalálják-e a nap különböző szakában az alap­vető (élelmezési cikkeket? Akkor azt kellett megállapítaniuk az ellenőröknek, hogy komoly fogyatékosságok vannak éppen a peremkerületek lakóinak ellátásánál. Most újra megvizsgálta a témát a NEB, s elsősorban arra a kérdésre (kerestek választ az ellenőrök, hogy az alapvizsgá­lat alkalmával {észlelt hiányosságok megszűntetése érdekében történt-e intézkedés, annak milyen eredménye van. Elöljáróban megállapítja az utóid asgálatról készített ösze- foglaló jelentés, hogy az 1970. évihez képest 17,7 százalékkal nőtt az élelmiszer-forgalom Bács- Kiskun megyében, ezen belül az állami kereskedelemé 8,4 száza­lékkal. a szövetkezeti kereskede­lemé 24,1 százalékkal a magán­kereskedelemé pedig 8,3 százalék­kal. Különösen figyelemre méltó a szövetkezetek szerepe, hiszen ez arra utal, hogy a vizsgált pe­remkerületek ellátása javult., mert — köztudott — a szövetke­zeti üzletek zömmel itt helyez­kednek el. Ugyancsak gyarapo­dott az élelmiszerüzletek száma, az 1970. évihez képest 51-gyel. Az úí üzletek nagyobb hányada munkáslakta területeken, új la­kótelepeken, a peremkerületek ben épült. Az élelmiszerüzletek alapterü­lete csaknem 3000 négyzetméter­rel nagyobbodott az elmúlt két esztendőben. A területnöveke­dés magába foglalja az új létesít­ményeken túl a bővítéseket és korszerűsítéseket is. Az említett két év alatt épült például Kecs­keméten a Széchenyi, és a Mű­kertvárosban két kis ÁBC-áru- ház, Bajaszentistvánon új önki- szolgáló élelmiszerbolt. Baján az úgynevezett Homokvárosban új húsbolt. stb. Figyelmeztet azon­ban a vizsgálati anyag arra, hogy a kis alapterületű élelmiszerüz­letek építését, kialakítását nem szabad gyakorlattá tenni, mert ezekben a boltokban igen napy a zsúfoltság. Ugyancsak örvendetesen javult készletek alakulása és összeté­tele az 1970-es évhez képest. A két év alatti 12 százalékos emel­kedés jó, közgazdaságilag is meg­felelő. Az állami kereskedelem­ben valamivel gyorsabban növe­kedtek a készletek, s ez a növe­kedés elsősorban a korábbi vizs­gálat szerint gyengén ellátott új lakótelepek, munkáskerületek és á városok peremrészein lakók igénveinek jobb kielégítését szolgálta, az ottani üzletek áru- választékát gazdagította. Javulást állapított meg a néni ellenőrzés az áruk minőségének védelmével összefüggésben is: az élelmiszerüzletekben jobban be­tartják az egészségügyi követel­ményeket. s ez elsősorban a bolt­vezetők jobb munkájának a kö­telességtudat, a szemlélet javu­lásának eredménye. Bizonyára köze van az elmon­dottakhoz annak a téhynek is. hogy a NEB által vizsgált 27 holt. egységnél, a megyei élelmiszer­kereskedelmi vállalatnál és két kirendeltségénél, valamint nyolc ÁFÉSZ központban ma már több a szakképzett dolgozó, mint az alapvizsgálat idején és csökkenés tapasztalható a munkaerő-ván­dorlásban is. A megye élelmiszer­kereskedelmében dolgozóknak kétharmad része rendelkezik szakképzettséggel, s hogy az em­berek nem „vándorolnak” az a nagyobb gazdasági eredménnyel, a jobb anyagi megbecsüléssel, szakmaszeretettel magyarázható. Az elmondottakból tévedés volna arra következtetni, hogy már minden tökéletesen rendben van Bács-Kiskun megye lakóinak élelmiszer-ellátásában. Vannak fogyatékosságok például az elle­nőrzések hatékonyságát, a szállí­tási késedelmeket, a boltok tech­nikai felszereltségét, a fogyasztói érdekvédelmet illetően. Szándé­kunk azonban elsősorban az volt, hogy a fejlődést érzékeltessük ol­vasóinkkal, azokról a pozitív vál­tozásokról szóljunk, amelyek töb­bek között a népi ellenőrök két évvel ezelőtti vizsgálata, a sajtó elmarasztaló bírálata alapján szü­lettek meg. G. S. NYITÁS: 1974 ÁPRILIS Kertészeti múzeum létesül Miklóstelepen Hírt adtunk róla. hogy Kecs­kemét határában. Miklóstelepen ^kertészeti múzeum létesül. Az -épületet a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet bocsátotta a Mező- gazdasági Múzeum rendelkezésé­re. amelyhez tartozni fog ez az új létesítmény. A cél. bemutatni a homoki szőlőtermesztés törté­netét, a szőlőnemesítés óriásainak, Katona Zsigmondnak. Mathiász Jánosnak és Kocsis Pálnak a munkásságát. Az anyag nagyobb része már rendelkezésre áll. Hel­vécián. a gazdaság fennállásának 80. évfordulóján rendezett bemu­tató magját képezi a kertészeti múzeum állandó anyagának. Az állami gazdaságok szőlésze­ti szakbizottsága egymillió forin­tot szavazott meg a kertészeti múzeum létrehozásának támoga­tására. Félmillió forintot már rendelkezésre is bocsátottak az előkészítés céljaira. Az összeg másik felét a jövő év elején utal­ják át. A kertészeti múzeum előrelát­hatólag 1974. áprilisában nyílik meg. Számvetés közben Kiskunfélegyházán Kiskunfélegyháza város és a hozzá tartozó négy község 84 pártszervezetében zajlanak ezekben a napokban az éves be­számoló taggyűlések. A városi pártbizottság mellett egy üzemi bizottság és 11 csúcsvezetőség ,segíti a 'fontos rendezvények tervszerű lebonyolítását. A párt függetlenített apparátusának dolgozói és a pártbizottság tagjai mint instruktorok, közvetle­nül vesznek .részt az alapszervezetekvfelkészülésében. Ott van­nak már a vezetőségi üléseken is, majd elmennek a taggyűlé­sekre és az év közben szerzett (tapasztalataik közreadásával javaslataikkal segítik az érdemi munkát. Mint ismeretes, a X. kongresszus döntött úgy, hogy minden esztendőben beszámoló taggyűlést kell {tartani az egész évi pártmunka eredményeiről. Ezúttal (harmadszor kerül erre (sor. Az elmúlt két év tapasztalatai jogalapul 'szolgálnak a mostani taggyűlések -megtartásához. Az is ;világossá vált, hogy ezeket a pártrendezvényeket nem /lehet rutinmunkával megszervezni, s hogy a beszámolókat a legnagyobb gondossággal kell 'előké­szíteni. Vagyis ez nem „egy” taggyűlés a többi között, hiszen összegezik a párttagság 'tapasztalatait, számot adnak a KB 1972. novemberi határozatának végrehajtásáról, s megszabják a következő év főbb tennivalóit. Máris megállapíthatjuk, hogy a pártvezetőségek és a párttagok politikai felelősségük tudatában készülnek ezekre a taggyűlések­re, és az eddiginél nagyobb akti­vitással vesznek részt a vitában. A megjelenés 85—90 százalékos, általában 5—15-en szólalnak fel, a légkör őszinte, s a kritikával sem igen fukarkodnak. Ez abból fakad, hogy a beszámolók több­sége sokoldalúan elemző, nincs híján a névreszóló dicséreteknek, de nem mennek el szó nélkül a hibák, hiányosságok mellett sem. Találkoztunk viszont olyan ese­tekkel is. amikor a beszámolók és a felszólalók a kritikai meg­jegyzéseket — egzisztenciális okok miatt — név nélkül mondták el. Érdemes megemlíteni a Vegy­ipari Gépgyár I.. az Alföldi Ci­pőgyár kiskunfélegyházi gyárá­nak I-es, az Egyesült Lenin Tsz III-as, a Húsipari Vállalat I-es számú pártalapszervezetének, va­lamint a kunszállási községi párt- szervezetnek beszámolóit. Ezek mindegyike a kollektív munka eredményét tükrözi. Tartalmazzák a taggyűlést megelőző pártcsopcrt- ülések észrevételeit, javaslatait, a vezetőség reszortfelelőseinek te­vékenységét, értékelését, s szinte ösztönözték a tagságot a vitára. Egyébként a beszámolók többsé­gében megfelelő súllyal szerepelt a Politikai Bizottság 1972. decem- . bér 14-i állásfoglalásában sze­replő feladatok végrehajtásának értékelése, amely az alapszerve­zeti munka helyzetéről, színvo­nalának fejlesztéséről szólt. A gazdaság és politika ÖsSzéfüggé- seit, a termelés pártirányítását, a pártdemokrácia, az üzemi és munkahelyi demokrácia kérdéseit működési területük közegében vizsgálták. A húsipari vállalat­nál például szóvá tették, hogy a vezetők és a dolgozók között túl­zott mértékben dominálnak a hi­vatali érintkezési formák, s em­beri kapcsolatok alig alakultak ki. Változtatni kellene ezen, ál­lapították meg a kommunisták. A legélénkebb vitát természe­tesen a párttagságot közvetlenül érintő községi, üzemi, munkahe­lyi kérdések váltották ki. Több és pontosabb információt, gyor­sabb és hatékonyabb intézkedést várnak a vezetőktől a munkahe­lyükkel, környezetükkel össze­függő kérdésekben. Kunszálláson például jobb élelmiszer-ellátás, korszerűbb úthálózat és közleke­dés megteremtését, a minimális szolgáltatások létrehozását sür­gették. A Vegyipari Gépgyárban a kommunisták a termelést gátló okok megszüntetését, a munka- szervezés megjavítását kérték számon, hogy elkerülhető legyen az év végi hajrá. A Kiskunsági Ruhaipari Vállalat kommunistái néhány közép- és alsó szintű gazdasági vezetőt bíráltak, akik szűk szakmái szemléletük miatt a gépek mögött nem látják az embert. — A gazdasági vezetők igé­nyeljék határozottabban a dol­gozók véleményét — hangsúlyoz­ták a félegyházi BRK áruház kommunista dolgozói. — Foglal­kozzon nagyobb mértékben a gazdasági kérdésekkel a pártve­zetőség — hallottuk a Volánnál. Ugyanitt szóvátették, hogy rosz- szak a dolgozók munkahelyi kö­rülményei, s a megnövekedett feladatoknak ilyen körülmények között nem tudnak megfelelően eleget tenni. A párttagság politikai felelős­ségét úgy fogalmazták meg tö- - mören a cipőgyári kommunisták taggyűlésén: a termelést nem le-;- hét elnapolni, mint a taggyűlést, azzal, hogy nem jöttek be az em­berek. Hasson felelősséggel kör­nyezetére minden párttag, legyen az vezető, vagy egyszerű mun­kás. A termelés kommunista pél­damutatást követel. A hozzászólások értékét növeli, hogy a kritikai megjegyzések mellett megfelelő hangsúlyt ka­pott a segítő szándék, az egyén felelőssége, a párttagok tenni­akarása. így válnak a párttagok a politika megvalósításának köz­vetlen részeseivé, a szó igaz ér­telmében az élcsapat tagjaivá. Megfelelő teret kaptak a beszá­molókban és a hozzászólásokban is a pártélet kérdései. Szóltak a tagfelvételi munkában tapasztal­ható kezdeti bizonytalanságokról, a felvételi követelmények alkal­mazásának merevségéről. A Po­litikai Bizottság 1972. november 21-i határozatát szemléletbeli okok miatt sokhelyen attól eltérő módon értelmezték, illetve alkal­mazták. Keményen bírálták azo­kat, akik nem tesznek eleget a szervezeti szabályzat követelmé­nyeinek. Vannak, akik elfogad­ható indok nélkül távolmaxadnak a párt rendezvényeiről. Az Egye­sült Lenin Tsz III-as számú alap­szervezetében például a vezető­ség nem vizsgálja a távolmara­dások okait. Ezt a párttagság most a vezetőség feladatává tet­te. Néhányan magatartásuk miatt méltatlanná váltak a párttagság­ra, mert fegyelmezetlenek a mun­kában, magánéletben egyaránt. A pártegység megszilárdítására külön feladatokat jelöltek meg a vezetőség és a párttagság részére. Értékelték a taggyűlések a tö­megszervezetekben dolgozó kom­munisták tevékenységét is. Nagy többségük eredményesen hajtja végre megbízatását. Van azonban javítanivaló, s ezt több helyen — amint azt a húsipari vállalatnál, Kunszálláson és a ruhaipari vál­lalatnál — konkrét példákkal alátámasztva fogalmazták meg a párttagok. A beszámolók — néhány kivé­tellel — keveset vagy alig fog­lalkoztak a párt kulturális poli­tikájának kérdéseivel. A politikai agitáció és a propagandamunka terén is elsősorban a pártoktatás- ról, a könyvterjésztésről esett szó. A munkások közös művelő­désére, a szabad idő kulturált el­töltésére csak utaltak. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy az alapszervezetek tevékenységé­ben ezeket a kérdéseket a párt­munka perifériájáról közelebb kell hozni. pnnepélvés eseményei a tag­gyűléseknek, a megyei pártbi­zottság által alapított Kiváló Pártmunkás oklevelek átadása. A pártmunkában hosszú évek óta töretlen lendülettel, hűséggel te­vékenykedő kommunisták erköl­csi elismerése növeli a kollektí­vák erejét, s újabb sikerek eléré­sére buzdítja a párttagok szá?aU. Az év végi beszámoló taggyű­lések tovább folynak- A végleges összegezés elkészítése a városi pártbizottság feladata lesz Kis­kunfélegyházán is. Az eddigi ta­pasztalatok alapján azonban már­is megállapítható, hogy a párt­tagság döntő többsége öntudato­san, fegyelmezetten hajtja végre feladatát. A dolgozó tömegeket szolgálva érvényesíti a párt ve­zető, irányító szerepét az élet minden területén. Pogány Károly A közelmúltban egy rendkívül érdekes monog­ráfia jelent meg „A fogyasztási szövetkezeti moz­galom kialakulása és fejlődése Bács-Kiskun megyé­ben (1945—1970.)’’ címmel. A könyv elsősorban azért nagy figyelmet érdemlő, mert a szerző (Ber­csényi József) feldolgozza valamennyi fogyasztási és értékesítő szövetkezet történetét, hosszan foglal­kozik a takarékszövetkezetekkel és nemkülönben a lakásszövetkezetekkel. A négyvenhárom ív terje­delemben megjelent munka tehát nemcsak megyei, hanem helyi érdeklődést is kiválthat és mondhatni, hogy ki is elégíti azt,' hiszen jelentős (5000) pél­dányban kerül az olvasók kezébe. Azok, akik részt vettek a felszabadulást közvet­len követő politikai életben, nagyon jól emlékez­nek arra, hogy az új úton járni akaró és megúj- hódó szövetkezetek nemcsak beszerzési, ellátási, kereskedelmi funkciót töltöttek be, hanem komoly hátteret biztosítottak annak a politikának, amelyet a Magyar Kommunista Párt képviselt. Egyik bá­zisa volt az előrelátó és haladó törekvéseknek, amely már létével is azt hirdette, hogy a szövetke­zés előtt nagy jövő áll, és az összefogás nagy erőt képvisel. Á csaknem három évtizeddel ezelőtti emlékek bizony már elmosódóban vannak. Az akkor tör­téntekre emlékezők sokat felejtettek, vág/ elhal­tak, s a dokumentumok jelentős része is elenyé­szett. Éppen ezért jelentős vállalkozás volt ennek a könyvnek a megírása, amely temérdek dokumen­tummal és sok-sok képpel idézi fel a kezdetet, de helyet ad a jelennek is, sőt érzékelteti a tovább­lépés körvonalait is. Az előszó azt mondja: „Emléket akarunk állítani azoknak, akik elkezdték, becsületes munkával to­vább vitték az ügyet és az egész dokumentumok alapján rekonstruálható megtett út hiteles képét akartuk felrajzolni. Hiteles képét egy pionír kor­szaknak a maga tévelygéseivel, hibáival, de egy­ben nagyszerű tetteivel és helytállásával. Világosan érzékeltetni azt a hatalmas távot, melyet a tanács­talan földhöz jutottak, pártunk és állami vezetésünk féltő, gondoskodó irányítása mellett a modern de­mokratikus-vállalati formáig megtettek a történe­lemben alig számottevő idő alatt.’’ A vállalkozás mindenképpen sikeresnek mond­ható. Nagyon találó az a periodizáció, amely érzé­kelteti a szövetkezeti mozgalom fejlődésének min­dig minőségi változást jelentő állomásait. Ha egy­általán megjegyezhető valami, az talán az, hogy valamivel több helyet kellett volna biztosítani a felszabadulást megelőző időszak különféle szövet­kezeti mozgalmainak, amelynek ugyan a haszon- élvezői elsősorban a tőkések, bankosok és nagy­gazdák voltak, de mivel sok kisembert is maguk mögé sorakoztattak, ezek mégis valamiféle harci terepei voltak a kizsákmányolással szembeni küz­delemnek. Befejezésül még annyit, hogy nagyon esztétikus a könyv kiállítása, színes és érdekes a tipográfiája és nagyon szorgos lektori munkát is feltételez. Bi­zonyosan sokan forgatják majd lapjait, nemcsak azok. akik ott voltak a kezdetnél, de azok is, akik már fiatalabban, és manapság harcosai a szövetke­zeti mozgalomnak. A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETI MOZGALOM KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSI BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN (1945-1970)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents