Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-20 / 271. szám
1973. november 20. • PETŐFI NÉPE • 3 két haldia Savonarola A dominikánus szerzetes először önmagát szakítja ki a társadalom megújulásáért folytatott küzdelemből, az események folyamatából, amikor meghátrál a döntő harctól, a cselekvéstől és „átkozott, undorító, büdös állatoknak” tekinti volt szövetségeseit a firenzei népet. Seregeket toborzó szavai immár üresen konganak, legfeljebb asszonyokat és gyermekeket rí- katnak. Nem tényező többé. Második halála, elégettetése a nevével indult forradalom számára érdektelen epizód, mert az igazságot koldussá változtatta. Egyik híve, a barátai közül legokosabbnak tartott Malatesta, szinte maga küldi a máglyára, a félholt szerzetest. A mártírra valóban tisztító lángoszlopként tekintenek, mert az utókornak „nem a húsára van szüksége, hanem az igazságára”. A dráma 1498 tavaszán, Savonarola két halála között játszódik. Azt vizsgálja a szerb író. hogy miként viselkedett Savonarola az erkölcsi és a fizikai megsemmisülés között, a gyökeres politikái fordulat hatására, miért és hogyan váltottak színt barátai, miért állt meg félúton a népi mozgalom, milyen természetű a Hatalom, mit tehet egy adott korban az egyes ember, mekkorák választási lehetőségei. A téma, a helyszín, ha úgy tetszik, a mese, a história csak keret Hristic számára általános érvényű mondandójának kifejtésére. Valóságos remeklés a színmű indítása. Az első mondatok fenekestül felfordult világba viszik a nézőt. Űj emberek ülnek a hatalomban és rossznak minősül, ami tegnap még jó volt, aki korábban mások felett ítélkezett, üldözöttként búvik, lapul. Kifulladt a négy esztendeje kirobbant Nép és szabadság mozgalom, a tömegek megcsömörlöt- telc a részben teljesített ígéretektől. Az ékszereket, értékes kéziratokat, dísztárgyakat, a földi élet „átkos cifraságait” elhamvasztó máglyákat újra szítják, de most már „a város lelkiismeretének” szánva a lángokat. Az erkölcsi megtisztulás programja nem szüntette meg a munkanélküliséget, a szegénységet, az osztályellentéteket. Csalódtak az emberek, mert a köztársaság élére került Savonarola kitartott az egyház és a feudális rend mellett. Fancia zsoldosoktól, idegenektől várja hatalmának fenntartását, a szociális vívmányok védelmét. Még nem dőlt el véglegesen a harc, de barátai sietve felülvizsgálják magatartásukat. Többen közülük már a köpönyegforgatást magyarázó indokokat, a korábbi vezér szolgálatában elkövetett erőszakos, csalárd vagy a várható új rend érdekeivel ellentétes tetteik mentségét keresik. Szembe kell nézniök a riasztó kérdéssel: hogyan éljünk, mihez igazodjunk a szüntelenül változó világban, hogyan kell szolgálnunk egy ügyet. Névadójához méltó módon döntöttek a színpad vezetői, amikor a jeles szerb író művével nyitották meg a szocialista kultúra új fórumát. A teátrumok a nemzet tanító oskolái — hirdette ugyanis Kelemen László. E feladatuknak csak akkor tehetnek eleget, ha napjaink fontos társadalmi kérdéseit állítják a nézők elé, megfelelő művészi színvona. Ion. A forradalmi társadalomnak szembe kell nézni létkérdéseivel, mélyrehatóan meg kell ismerni az emberi természetet, a társadalmi mechanizmusokat. Előrehaladásunk nemcsak történelmi szükségszerűség következménye, hanem öntudatos, átgondolt emberi erőfeszítés, akarat eredménye. A közös, a célszerű, hatékony cselekvést a maguk sajátos eszközeivel a művészetek is hathatósan segítik. A Savonarola és barátai fiatal rendezője. Szőke István szinte percenként jelzi: rólunk is szó van. Meg az előttünk járt és az utánunk következő nemzedékekről. A nézőknek részt kell venniük a játékban, az együttes gondolkodásban, a katarzisban sugallja. Igyekszik a porond és a nézőtér, a játék és .,a mindennapi élet” közötti választóvonalakat eltüntetni. Nincs függöny, rögzített nézőtér. A művészek a nézőkkel érkeznek, a kezdés előtt a széksorok között, a porondon sétálgatnak, beszélgetnek, gyakorolnak. Lassan felerősödő, felgyorsuló ritmikus dobogás figyelmeztet, hogy a következő órákban fontos dolgok történnek. Savonarola kezdettől ott ül az első sorban és szenvedélyes véd- és vádbeszéde után, a máglyától a súgólyuk mellé lépve figyeli a játékot, miközben a rendező letörli homlokáról az izzadságot. Szőke István elveti az illúziók és a díszletek, kellékek mankóit. Fölfogásában, eszközeiben, stílusában könnyen kimutathatnék az angol Peter Brook hatását. (A sokkoló törekvésekre, a játéktér kialakítására, a közönség alkotó bevonásának a szándékára, a színészek előadás előtti magatartására gondolunk elsősorban.) A „mit, honnan” földerítése most tévútra vezetne, felesleges buzgalom. Az előadás ugyanis azt példázza, hogy tehetséges rendező mások leleményét is ügyesen felhasználva, a színházművészet korszerű törekvéseire ráérezve milyen eredetinek tűnő hatást érhet el, ha alkotó módon, az adott szertartáshoz illő formában alkalmaz másutt olykor divattá, üres formai játékká, modoros külsőségekké silányuló elemeket, megoldásokat. A kecskeméti Savonarola és barátai előadása után nehezen tudjuk elképzelni Hristic művét hagyományos, kukucskáló dobozszínpadon, pedig erre írta a részletes utasításokkal ellátott drámát. Most valódi madárcsicsergés nélkül is éreztük a firenzei tavasz kellemét és füst, máglya nélkül az inkvizíció rettenetéi. Új utakat kereső, a langyos középszert elvető fiatal rendezőtől mindez tiszteletreméltó szándék és teljesítmény. Az elismerés indokolt, mégha egyes részleteken vitatkozhatnánk. Olykor túl hangosak a színészek és ezzel az eredeti koncepcióval feleselnek: gyengítik a dialógusokban, monológokban megfogalmazott mondandó hatását. A stilizált színpadon a „naturális” megoldások — például a cica „simogatása” — szeplősítik az előadás egységes arculatát. A lényeg azonban az, hogy a mű lényegét hitelesen tolmácsolta a Szőke István által irányított munkaközösség, bekapcsolta a nézőket a darab áramköreibe. Nem volt könnyű dolguk, mert Hristic tézisdrámája nem mentes vázlatos, felszínes részletektől, filozófiájában is találhatunk zavaros pontokat (például a történelem körforgására vonatkozó elfogadhatatlan utalások). Végül is azzal távoztunk a volt megyei tanács; nagyterméből, hogy cél, hit ‘nélkül éhen halnak az emberek, szükség van az eszméink és a valóság állandó egyeztetésére, mert az emberi gyarlóságok a legtisztább gondolatokat is eltorzíthatják a megvalósítás során, szükség van hitre, célra és légióként: amelyik vezető nem vállalja a néppel és a népért vívott harcot, elveszett. A színészi teljesítményekről szólván először a nagyszerű előadás rendezőjét kell dicsérnünk. Elsősorban neki, a lelkes alkotó légkör megteremtőjének tulajdonítható, hogy egyik-másik művész nem úgy játszott, ahogy tud, hanem jobban. Tolnai Miklós Savonarolaja fizikailag és szellemileg is kiemelkedő alakítás. Elmélkedő, csendes pillanatai, a közönséggel folytatott hangtalan párbeszéde, extázisos lobogása sokáig emlékezetünkben marad. Talán-talán csak azt nem éreztük eléggé, hogy korábban miért követték gondolkodás nélkül ezrek, tízezrek, mi volt lényének különleges varázsa. A „két halál” között, a végső döntések előtti tusakodás, a remény és a kétség közötti tépelődés bemutatása — ismételjük — magas hőfokú teljesítmény. Biluska Annamária, Hetényi Pál, Székhelyi József, Torma István, Trokán Péter, úri István, Varsa Mátyás egyenrangú részesei a vitathatatlan sikernek. Horváth Árpád, a színházi zenekar szólamvezetője kísérő trombitásként jeleskedett. Poós Éva jelmezei jól szolgálták a rendezői elképzeléseket. A Belg- rádban 1965-ben bemutatott színművet Vujisics D. Sztoján és Csuka Zoltán fordította. Remélhető, hogy a Savonarola és barátai még jó néhányszor színre kerül Kecskeméten, a megyében. és előbb-utóbb megismerkedhet vele a tv-közönség is. H. N. • Forog, föl, s le emelkedik a jelképes hinta. A két szerzetes (Malatesta: Űri István és Alberti: Hetényi Pál) elmélkedését a háttérben az ülő Savonarola (Tolnai Miklós) és a hóhér (Székhelyi József) figyeli. (Szilágyi Miklós felvétele.) Huszonöt éves a Párttörténeti Intézet • Negyedszázaddal ezelőtt, 1948. november 20-án alapították meg a Párttörténeti Intézet elődjét. a Magyar Munkásmozgalmi Intézetet. A munkásmozgalom-történet viszonylag új tudományág, mégis tekintélyes múltra tekinthet visz- sza, szinte egyidős a munkásosztállyal. a szocialista mozgalommal. Már az első munkásszervezkedések vezetői közül többen hazánkban is rögzítették emlékeiket. tapasztalataikat — tanulságul az utókornak. Később a történészek is mindinkább figyelemmel kísérték az úi. feltörekvő társadalmi osztálv küzdelmeit — politikai felfogásuknak megfelelően különböző szempontból. 1918—19-ben. kiváltképpen a Tanácsköztársaság idején a munkásmozgalom történetének kutatása is fellendülőben volt. A két világháború közötti ellenforradalmi korszak azonban nem kedvezett az ilyen iránvú kutatásoknak. Akik alkalmasak lettek volna rá, többnyire maguk is elnyomottak, üldözöttek voltak. A felszabadulással ezen a területen is új korszak kezdődött. A munkásosztály a nemzet vezető erejévé, a fordulat évével uralkodó osztály- lyá vált. története iránt is mindinkább fokozódott az érdeklődés. • A Munkásmozgalmi Intézet megalakulásával a történettudománynak ez a fontos ágazata országos jellegű szervezeti bázist kapott. Bizonyos megalapozó munkára már az intézet fennállásának első éveiben sor került, de a tulajdonképpeni tudományos munka csak 1957-ben indulhatott meg. Ma már a Párttörténeti Intézet megbecsült tudományos műhely. amelynek munkája a magyar történettudomány fontos alkotóeleme. / A szakemberek, a pártmunkások. írók. újságírók, de a munkásmozgalom múltja iránt érdeklődő közönség is érintkezésbe került az intézet és a vele összeköttetésben levő. különböző tudományos intézményekben dolgozó kutatók — munkájával. Több sorozat keretében — az intézet 14 vaskos kötetben bocsátotta közre a magvar munkás- mozgalom történetének fontos dokumentumait maid az 1848-tól szinte napjainkig terjedő időszakot felölelve. Számosán ismerik a Magyar Munkásmozgalom Története Válogatott Dokumentumainak, csakúgy, mint a népi demokratikus periódus párthatározatainak köteteit. Sokan az intézet különböző kiadványaiból ismerkedtek meg a magyar, sőt — bizonvo% mértékben — a nemzetközi munkásmozgalom történetével. A magyar forradalmi munkásmozgalom története című mű köteteit a legkülönbözőbb oktatási intézményekben használják. Hasonló a helyzet a „válogatott írások’’ (Szabó Ervin. Alpári Gyula. Kun Béla. Landler Jenő stb.) köteteivel is. • A magyar munkásmozgalom történetének sok fontos eseményéről problémájáról készült monografikus munka. Így, a szocialista mozgalom kezdeteiről, a szociáldemokrata párt megalakulásáról, az agrárszocialista mozgalmakról. a szakszervezeti mozgalom kialakulásáról, a század- forduló szocialista mozgalmáról, az 1918-as ..őszirózsás forrada- lom”-ról. a Magyar Tanácsköztársaságról. a kommunisták két világháború közötti küzdelméről, a magyar antifasiszta, ellenállási mozgalomról. Számos mű vizsgálja olyan nagy jelentőségű, történelemformáló események hazai visszhangját, mint a Párizsi Kom- műn, vagy — kiváltképpen — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az utóbbi években örvendetesen fellendült a néni demokratikus időszak kutatása is. Monográfiák jelentek meg a felszabadulásról. a néni demokratikus rendszer létrejöttéről. írások készültek az 1956-os ellenforradalmi támadás okairól és tanulságairól. • Számos tanulmány foglalkozik a magyar kommunista mozgalom megújhodásával a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységével. A munkásmozgalom-történeti tanulmányok zöme az intézet folyóiratának. a Párttörténeti Közleményeknek hasábjain jelenik meg. Az irodalomban való tájékozódást. a problémák megértését megkönnyíti az egyik legnépszerűbb kiadvány: a közelmúltban megjelent Munkásmozgalomtörténeti Lexikon. A Párttörténeti Intézetnek nagy része van az utóbbi években — gondoljunk a kimagasló történeti évfordulókra — fellendülő hely- történeti munkálatokban is. Az intézet könyvtárát és harchívumát viszonylag nagy számban keresik fel vidéki kutatók, akik nemegyszer konzultációs és lektori segítséget is igénybe vesznek, örvendetes jelenség, hogy számos megyében jelentek, illetve jelennek meg színvonalas forráskiadványok, különböző fontos eseményeket tárgyaló helytörténeti dolgozatok. A Párttörténeti Intézetben jelenleg is sokoldalú tudományos munka folyik. Készül a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveinek pártalakító küzdelmeiről szóló monográfiája, s számos szerző foglalkozik a magyar szociáldemokrata párt történetének különböző időszakaival. Tovább folytatódik a szakszervezeti mozgalom történetének feldolgozása. Ennek kapcsán irányult a figyelem munkásosztályunk kulturális mozgalmainak történetére. • Az intézet — a maga feladatkörének megfelelően — bekapcsolódott a magyar munkás- osztály rétegződésének életviszonyainak. s minden politikai vetü- letének kutatásába; a történeti fejlődést kívánja ebben a tekintetben is felvázolni. Új téma a szomszédos országok munkásmozgalma és a magyar munkásmozgalom közötti kapcsolatok tudományos elemzése. Különböző formában folynak azok az eszmetörténeti munkálatod amelyek a magyar munkásmozgalom ideológiai fejlődésének átfogó bemutatását célozzák. Nem feledkezett meg az intézet a jelentős és tanulságos életrajzok kidolgozásáról sem. Rövidesen — kisebb terjedelemben — életrajzi munka jelenik meg olyan személyiségekről, mint pl. Kun Béla. Szabó Ervin, Landler Jenő. Kunfi Zsigmond, Szamuely Tibor. Ralk László. Kun Béláról és Károlyi Mihályról terjedelmesebb életrajzi mű is készül. Befejezésül még csak egy nagy vállalkozást említünk meg: az intézet — számos tematikus kötet megjelentetése után több kötetben jelenteti meg a munkásmozgalmi visszaemlékezések kronologikus gyűjteményét. • A Párttörténeti Intézet kollektívája és mindazok a történészek. akik országszerte a magyar munkásmozgalom történetével foglalkoznak, úgy tartják, hogy terveik megvalósulása nemcsak teljesebbé, szakszerűbbé, hanem sokoldalúan felhasználhatóbbá, a jelen küzdelmeiben jobban hasz- nosíthatóbbá is teszi a munkás- mozgalom történetét. E. T. Csengőd... Ez az én otthonom! Budapesten született, s élete nagyobbik része is a fővárosban telt el. Itt végezte az egyetemet, majd gondolt merészet és nagyot: elvállalta Csengődön a rendelőintézeti fogszakorvosi állást. Idestova négy esztendeje már, hogy a falu — sőt Csengődön kívül Tabdi is — dr. Ágotái Attila lelküsmeretesen végzett hivatásának színterévé vált. Az emberek megbecsülik, szeretik, ő és családja pedig — pedagógus felesége és két kislánya — jó] érzik itt magukat, s lassacskán már-már „benszülöttekké” válnak. Legalábbis nem kívánkoznak máshová. — Mi késztet egy vérbeli pesti fiatalembert, hogy a zajos körutat, a neonfényekkel csillogó várost odahagyva, egy isten háta mögötti faluba jöjjön dolgozni? — Ha azt mondanám: a hivatástudat, a nép egészségügyért szolgálata, talán frázisnak hangoznék. Ha az anyagi oldalt, az egyéni boldogulást állítanám előtérbe, nem mondanék valót. Ebbőt is, abból is akad valamelyes az indítóokok közt. Aki a diploma után szinte semmivel rajtol, az Pesten aligha jut ötről a hatra. Itt viszont lakás és jól berendezett rendelő várt. S várták a község első fogorvosát az emberek is, akikhez egyre közelebb kerülök, s ma már az értük dolgozás reggeltől estig valóban életelemem. — Nem hátrányos a falun praktizálás szakmai szempontból? — Korántsem, sőt óriási előnyei vannak. Nagyobb» önállóságra késztet, szélesebb körű ismeretek elsajátítására sarkall. Ha egy komplikált eset akad, nem küldhetem odébb két szobával a beteget. Nekem kell ellátnom legjobb tudásom szerint. S ezért kell állandóan és mind többet tanulni. Bács-Kiskun megyében jó alkalmunk van erre: a havonkénti rendszeres szakmai továbbképzés. Emellett persze magánszorgalomból is lépést tartok a korszerű tudománnyal, a szakma fejlődésével. — S az általános művelődés? — Vannak helyben is kulturális lehetőségek, de érthetően szűkebb keretek között. És itt említem meg a gépkocsit, mint nélkülözhetetlen „segédeszközt”. így jutok el gyorsan és kényelmesen például Kiskőrösre hivatali ügyekben, Pestre műszerbeszerzés végett, olykor Kecskemétre vagy Szegedre egy-egy színházi előadásra. No és ott a kis könyvtáram, meg a lemezjátszó! — A kedvencei? — A szépirodal^ból főként a történelmi művek/ De híve vagyok a változatosságnak: Rejtőtől a sci-fín át az elvont, komolyabb munkákig. A zeneirodalomból Chopint és Mozartot, a modernek közül Ravelt és Debussyt teszem az első helyre. Az egyik legutóbbi szép élményem egy zeneakadémiai hangverseny, műsorán a Boleróval, meg a Rhapsody in Blue-val... — Végeredményben tehát a szellem igényeiről falun sem kell lemondani? — Aki nem akar, nem szűkűl be. Persze fennáll ennek a veszélye, épp ezért „nagyon oda kell figyelni”. Harmincegy esztendős, tele vidámsággal, energiával, élet- és munkakedvvel. A szakmájáról szólva azt is megemlítette, hogy nem szereti a sablonos megoldásokat, szívesen alkalmaz bonyolultabb, de korszerű eljárásokat a munkája során. Ágotái doktor otthonra talált Csengődön, s a csengődiek is jól választottak vele. Jóba TiUor Kell vagy nem kell? A kérdéssel foglalkoznak mindazok a gazdaságok, vállalatok, irányító- és feügyeleti szervek, akiknek a szőlőtermesztéshez bármi köze van. Bács-Kiskunban is napirendi téma volt jó ideig, hogy kell még bortároló, avagy nem. Jó néhány gazdaságban sokáig kintmaradt kisebb területeken a szőlő az idén. Szerencsére az er'is lehűlést nem követte eső. így a termést megmentették. Ha esőt kapott volna, a szőlő megrothad, s bizony nem kis összeget veszítenek a gazdaságok. A szürettel azért késtek meg. mert nem volt hová tenni a termést. Az ország borának csaknem 40 százalékát Bács-Kiskun megye adja. Az idén 3 millió 10i) ezer mázsa szőlőt dolgoztak fel. A tárolótér a Köponti Statisztikai Hivatal adatai szerint 1972. december 31-én 1 millió 453 ezer hektoliter volt. Azóta csaknem 130 ezer hektoliterrel növelték. Legtöbbet az állami gazdaságok fordítottak erre a célra, összesen 120 ezer hektoliter bor befogadására alkalmas tartályt vásároltak, részben saját erőből, részben pedig a szövetkezetekkel összefogva. A több, mint másfél millió hektoliter tárolótér mégsem volt elég. Az a vélemény, hogy ekkora termés csak tízévenként van — nem helytálló. Elég a józan gondolkodás, s némi számolni tudás ahhoz, hogy kitűnjön: tárolótérre mindenképpen szükség van. Bács-Kiskun megyében 59 ezer hektáron terem a szőlő. Az ágazat — különösen, ha nem társul hozzá feldolgozás, borászat — gazdaságtalan, amennyiben nem terem meg hektáronként legalább 60 mázsa. Igaz ugyan, hogy elég nagymértékű az ültetvények kiöregedése, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a korszerű, egyre többet termő ültetvényeket sem. A szőlőtermesztő szakemberek és -közgazdászok többségének a a véleménye, hogy a mt gyében ezután is számolni kell évente 3 millió mázsa szőlő feldolgozásával. Ehhez pedig több, mint 2 millió hektoliteres tárolótér kell. Hacsak elemi csapás, jég vagy fagy nem éri az ültetvényeket. Mert ez esetben elég lenne a meglevő tárolótér is. Természeti csapásra alapozva azért mégsem lehet tervezni. És arra sem, hogy majd az ország más részein jóval kevesebb terem, mint az idén, és a Bács- Kiskun beli gazdaságok megyén kívül el tudják helyezni a bort. A biztonságos termeléshez feltétlenül szükség van még legalább 400 ezer hektoliter befogadóképességű tárolótér kialakítására. A legutóbbi tárgyalások után várható, hogy a Közép-magyarországi Pincegazdaság 200 ezer hektoliterrel növeli a tárolóterét, és az állami gazdaságoknál is változatlan a bővítésre való törekvés. Ahhoz, hogy ne ismétlődjenek meg az idei problémák, a termelő és szakszövetkezeteknek is gondolkodni kell, miként tudnák az ágazatot fejleszteni, újabb tartályokat beszerezni. v
