Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

I

1973. november 16. • PETŐFI NÉPE # 5

Csokonai és Kecskemét

A nagy költők mindig időszerűek,- van mondandójuk az egymást váltó nemzedékeknek. A kétszáz esztendeje született Csokonai Vitéz Mihály versekbe foglalt üzenetei minket is gyönyörködtetnek, elgondolkoztatnak. Jól látta, hitte Ady Endre: „Te örök, ó új hunn poétaság, — Óh ébredj, valahányszor ébresztünk.” Igaza van Fodor Andrásnak: „Csokonai, korai tüneményes érettsége, köztes helyzetének máig jóváírat- lan nyomorúságai miatt talán még Berzsenyinél is szerencsétlenebb csillagzatú ősünk”. Saját jövendölését, reménységét is teljesítette a múló idő: „Ha írok is, aminthogy már én anélkül nem tarthatom fenn létemet, írok a boldogabb maradéknak, írok a XX. vagy XXI. századnak...” Költészetének rejtett aranybányája nélkülözhetetlen élményekkel gazdagítja a hozzá fordulókat.

KÖLTÉSZETÉNEK JELENTŐSÉGE

Az évfordulón beszélhetnénk felfogásának, szemléletének modernségéről. A terjedő bádogcivilizáció napjaiban is csodáljuk, ahogyan legugyorodott a tűzpiros mályvákhoz, az illatozó rózsákhoz, ahogyan élvezte a természet adományait. Csodáljuk és kedvünk támad követésére. Az elsők között figyelt föl a régibb és újabb magyar népbeli dalok értékeire. „összveszedegetett mintegy 300—450-et”. Köteteket írhatnánk Csokonai szabadságszere- tetéről, napestig idézhetnénk tőle a társadalmi haladást sürgető, az elnyomottakért pörlekedő sorokat.

A magyar költészet és az emberiség igaz barátait most a jubileum ürügyén költeményeinek olvasására buzdítjuk. Érdemes időzni csörgő patakjainál, citerás dalainál, forgatni a lét és nemlét döbbenetével viaskodó írásait.

BARÁTSÁGA MÁTYÁSIVAL

DOROTTYA,

T A O T I •

A’ DAMA1T DIADALMA A* FARSANGON.

FURTSA VITÉZI.VEBSRZRT W, KÖNYVBEN CS VITÉZ MIHÁLY Által.

Nagy-Váradon, ér VSuon, ■«r.m.roii C.ttllá Aalaf koliiroL

l 8 o a.

A róla. sorsáról kialakilott képet Kecskeméthez fűződő kapcsolatainak vázlatos ismertetésével szeretnénk néhánv vonással gazdagítani. Az itt látottak, hallottak, tapasztaltak többet jelentenek Csokonai számára, mint általában gondolják.

Baksav Sándor feljegyzései szerint 1794 decemberében járt először a debreceni poéta vidékünkön. Feltehetően ekkor ismerkedett meg Mátyási Józseffel, akinek versben is nyújtotta „az örökös barátságnak szent kézfogását!” Közösen keresték fel a mai Belsőballószög területén élő Lisztes ..uramat”. Megcsodálták életmódját. A jeles kecskeméti polgár Rousseau meggyőző- déses híveként. a teljes önellátásra rendezkedett be. Maga szőtte ruháit, főzte, sütötte ételeit, fabrikálta házát, bútorát.

Mátyási költészetéről megoszlanak a vélemények. Mind általánosabb azonban az a felfogás,

hogy ő volt a magyar polgári felvilágosodás egyik legelső, legjellegzetesebb alakja. Gróf Fekete János generális titoknokaként közelebbről megismerkedhetett Voltaire, s a francia felvilágosodás más gondolkodóinak a tanaival.

Kiss István részletesen foglalkozik Mátyási József haladó nézeteivel. Ír ^arról. hogy a kecskeméti költő a ..rendkívül nagy el- ‘ méjű'* Rousseau eszméiből a „vissza a természethez” gondolatkört emelte ki. Átvette ugyanakkor a fejlődésre vonatkozó nézeteit és a magántulajdont bíráló vélekedéseket. Ezek a gondolatok 1794-től markánsabban jelentkeznek Csokonai költészetében. Valószínűsíthető. hogy világnézetére a Mátyásival és az ő baráti körével folytatott beszélgetések is hatottak. Szinte bizonyos, hogy Csokonai találkozott a filozófiai elmélyedésre hajló, művel Göböl Gáspárral. Ismerte a kecskeméti sarjadék Szomor Máté színészt és írót.

LEGÁCIÓ A KISKUNSÁGBAN

A költő életében, is sorsforduia- tot jelentő 1795-ös évben Kiskunhalason, Szabadszálláson járt legá- cióban. Kecskeméten 72 forintot gyűjtött a debreceni kollégium alumnus diákjai részére. Nyilvánvaló, hogy itteni elvbarátaival megvitatta a Martinovics-fé- le szervezkedés ügyeit, a francia forradalom eszméi honi alkalmazásának módozatait, lehetséges útjait. Levéltári adatok bizonyítják, hogy a magyar jakobinus mozgalom hívei, szimpatizánsai közül többen a Kiskunságban éltek. (Az egyik kecskeméti tekintélyes polgárembert várbörtönre ítélték a császár és a vallás szidalmazása miatt.)

Kecskemétről ment fel Pestre 1795 májusában, ahol tanúja volt az első köztársasági mozgalom vérbefojtásának. Látta Martinovics és társai elveszejté- sét.

Érdekességként említjük meg, hogy pesti tartózkodása során néhány napig Kecskemét város ottani házában lakott. Végül Kecskemétről küldetett el az a T. I. által szövegezett levél, amely dónA DOROTTYÁBÓL

A következő év decemberében hosszú levélben számol be fáradó- zásairól Szeles József. Írja. hogy „vettem mind a' két betses Levelét Barátom Uramnak” (vajon hol rejtőzhetnek az értékes dokumentumok?!) Biztatja a költőt, hogy „azon betses munkáinak világeleiben való iövését: menyeknek híre e mi Tájékunkon is á, Sajtót régért megelőzte; minden hízelkedés nélkül mondhatom ohájtva váriák ezen Darabokat is nálunk; és arrul bizonyossá tehetem Barátom Uramat, hogy mindenikből 10. 10 Exemplár

könnyen el fog kelni'... Én pedig mindenkor nyereségemnek fogom tartani, ha nem is a lOik Exemplárért; (nyilván ez volt a jutalék) hanem azom Barattságátő jogcíme volt a költő elleni' fegyelmi eljárásnak.

Földi Jánostól tudjuk, hogy az egész Kiskun megyében egyetlen vevőt sikerült szereznie a Kassai Magyar Múzeumra. Csokonai volt az első olyan magyar költő, aki kizárólag irodalmi tevékenységgel akarta magát fenntartani. A költőnek tehát sokszorosan szüksége volt „múzsájának léteit adó” támogatókra, köteteinek vásárlóira. Cimborák, iskolatársak buzgólkodtak az általa írt könyvek terjesztésében.

1302-ben Szeles József, a városi tanács jegyzője, aki 1791-től a debreceni kollégiumban tanult néhány esztendeig, az alábbi levelet küldte egykori barátjának, „Minapában hozzám küldött ba- rattságos Levele meg ujjitván bennem hajdani barátságunk emlékezetét; feledte lekötelezet egyszersmind arra is. hogy az abban reá bízott dolgokat végrehajtván; a minthogy az 100 Exemplarokat az ahhoz kaptsolt Levéllel edjütt Debrecenbe ment Latinustol; mint az ide zárt bizonyító Levele erősíti el is küldöttem... Igaz Magyar Szívű Barátja Szeles József.*’ *

10 PÉLDÁNY

é’rt valamiben szolgálhatok; mely- ivei Barátom Uramnak bennem helvheztetett bizodalmát meg nyerhetem;... Fiscalis Szomori Máté Ur. és az én kedves Feleségem szíves Köszöntését Barátom Uramnak kedvesen vévén, mindezek. mind munkáinál fogva friss emlékezetben vagyon szívessen tisztellik.’'

Az idézett dokumentumokat a Magyar Tudományos Akadémia által 1960-ban kiadott Csokonai emlékek című kötetéből vettük. Itt olvashatunk további kecskeméti vonatkozású levelekről is Kitudódik ezekből, hogy Szeles Józsefnek minden igyekezete ellenére csak 10 példányt sikerült eladni a Dorottyából.

Heltai Nándor

A tehetséges munkásokért

IV. Csináld öregem...

— Jó napot kívánok. Grámán Jánost keresem.

— Melyiket? Az öreget vagy a fiatalt.

— A fiatalt.

— Kedvesem, nincs még itthon. Félegyházán dolgozik, most jön haza a délutáni vonattal. Jöjjön vissza úgy fél hat—hat óra között, akkor már biztosan itthon lesz, mert tanul, nem megy sehova.

— Köszönöm, majd visszajövök.

Gyerekzsivaj. Grámán János bevezet a szobába, ahol a középre terített szőnyegen játszik két kislánya. Az apa markáns, szakállas arcú fiatalember. Ahogy találkozik tekintetünk az ismerkedés első perceiben, az a gondolat fogan meg bennem, hogy ez az ember sokat tud az életről.

— Nézd. így élünk. Apárhék- tól kaptuk ajándékba ezt a két szobát, s ezzel azt akarom mondani, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Ügy ahogy bebútoroztuk, amint látod, de már harmincéves vagyok. Nekem ez az utolsó lehetőségem, mert jövőre már nem jelentkezhetnék a korom miatt. Amikor kijártam a nyolcat, sajnos, elcsibészkedtem a dolgokat Nem vettem komolyan az életet! Tanulnom kellett volna, de akkor az istenért nem akartam. És teltek-múltak az évek. lakatos lettem, dolgoztam, és azt hittem, nekem áll a világ. A munka azonban megtanítja az embert, megtanítja becsülni a valóságot, a társait, a keresetét, meg mindent...

— Itt a vállalatnál hatvannyolctól vagyok! Míjst Kiskunfélegyházán dolgozunk az alagútzsalus módszerrel. Van egy komplex brigádunk, a villanyszerelőtől kezdve a gépkezelőig. Andrássy Ákos mérnök a főnököm, ő javasolt engem, ami nagyon jólesett. Meg tudunk is dolgozni együtt. A munkatársaim mindennap érdeklődnek, hogy mi van, bejutottál? Elmondtam nekik, hogy mi volt a pszichológiai vizsgálaton. Mondták, hogy csináld öregem, csináld, neked érdemes.

— Szóval megjött az eszem. Már nem most, régebben, de most nyílott ez a lehetőség, hogy én is megpróbálhatom. Megbeszéltük itthon a feleségemmel az egészet. Ö asszisztensként dolgozik egy körzeti orvosi rendelőben. Nem lesz könnyű, tudom: távol a gyerekektől, harmincéves fejjel kollégistának lenhi. De ha egyszer elkezdtem, be is fejezem, ha van hozzá képességem. Akaratom az van! Szerencsés vagyok, mert a feleségein is megérti. Vállalja az áldozatot öt évig, hogy hetente, vagy havonta egyszer jövök haza. Az egyetemen az idő pénz, nekem meg tanulni kell, ha azt akarom, hogy ne érje nagy anyagi veszteség a családomat. Csak könyvekre, meg menzára, szállásra költők, ezt elhatároztam.

— Épületgépész-mérnök szeretnék lenni. Úgy érzem, ismerem a szakmát, mert ott dolgozom a közelében, mint lakatos. A jövő héttől már megkezdődik itt bent a vállalat központjában heti két alkalommal a konzultáció. Amit a főiskolán tanulunk pénteken, azt átismételjük, megbeszéljük. Hát én most ebben élek. Megtanultam dolgozni, tudom mi a munka. Aki kikerül az egyetemről, annak évek kellenek, amíg a konkrét munkában és feladatokban megszerzi a biztonságot. Talán ennyi az előnyöm, semmi más. Tanulni kell. Nézd meg. most is a fel• „Tudom, mi a munka...”

adatokat bütyköljem, és ez így megy minden nap éjfélig.

— Ha nem vesznek fel? Visz- saamegyek dolgozni, és kész. Megpróbáltam. Persze még minden a jövő zenéje, de addig is csinálni, csinálni,. csinálni...

Csató Károly

(Következik: A gépműhelyben elmondták ...)

%

ÉRDEMES MEGNÉZNI

Száz politikai plakát

a Szépművészeti

Korunk történelmének fontos díszlete az utca, benne freskó a plakát, amely visszaadja, kifejezi, egyetlen kiáltásba sűríti a kor emberének hangulatát, politikai állásfoglalását. Plakátok erdejében rohanunk napi dolgaink utón, nyílként nekünk szegeződő jelszavak sűrűiében törünk utat a holnap felé, s holnapután már új freskók jeleit böngészi a régieken felnőtt s megizmosodott tekintetünk. Mert hiába tagadnánk, a plakátoknak rendkívül nagy szerepük van aban, hogy milyen képi fogalmakban, szimbólumokban él bennünk egv korszak. Be- rény Róbert rohanó, harcba hívó matróza a Magyar Tanácsköztársaságot, Bíró Mihály híres vörös kalapácsos embere pedig a munkáserőt személyesíti meg azoknak is. akik csak a történelemkönyvből ismerik a magyar munkás- osztály megerősödésének mozgalmas időszakát.

Milyen furcsa és megható érzés : egymás társaságában látni elmúlt évtizedek és napjaink beszédes plakátjait. Bíró Mihály 1911-es kalapácsos vörös emberével indul a száz magyar politikai plakátot bemutató kiállítás. A'z első nagy fellendülésnek lehetünk tanúi, amikor gyors egymásutánban születtek az érett forradalmi alkotások amikor viMúzeumban

világosak lettek a politikai célok és egyértelmű az agitáció tartalma. A legkitűnőbb magyar művészek: Uitz Béla. Pór Bertalan,

Berénv Róbert vállalkoztak arra, hogy a munkáshatalom művészagitátorai legyenek.

Fenyegetően súlyosak, lelkesítőén mozgalmasak, sodróerejűek ezek a régi plakátok, szülei nk, nagyszüleink utcáinak, házainak hajdan egyetlen ékei, fiatalságuk lángtorkú krónikásai. Ma is megmozgatják a vért aban. aki nézi őket. Az 1945 utáni plakátok sok mindenben igyekeznek követni a Tanácsköztársaság falragaszainak nemes hagyományait, de természetesen megváltozott a szerepük, a tematikájuk. Ezekre a plakátokra már többen emlékeznek: az egyik az újjáépítés forró hangulatát idézi fel. a másik derűs biztonsággal, vörös téglából építi magasra a hároméves terv hármas számát. Az ötvenes évek plakátjaiban elhanvvánvúlt ez a kezdeti lendület, friss élmények helyett meglehetősen sablonos kép fogadta az utcákon a • járó-kelőket.

A legújabb plakátok láttán viszont elmondhatjuk: ma ismét új, nagy korszakát, valósággal reneszánszát éli nálunk a politikai plakát. A kiállításon bemutatott anyag jól szemlélteti hogy napjainkban nemcsak a jelszavak és

0 Ez a falragasz 1949-ben került a házak falára. Tervezte: Macskásy Gyula.

jelképek változtak meg, hanem a plajcát „nyelve” is egyszerűsödött. tömören, hatásosan, és gyorsan tájkoztat ünnepeinkről, az eseményekről.

Ezt követeli az utcai forgalom. a mindennapi élet meggyorsult ritmusa.

Ha a száz plakát nem '• is ad teljes képet az utóbbi évtizedek falragaszainak terméséből. arról igen erőteljesen meggyőz, hogy a politikai agitációban a művészi plakát rendkívül fontos szerepet játszik, és nemcsak a forradalmi helyzetekben, hanem a szocializmus építésének bé-‘ kés jelenében is nélkülözhetetlen a magas színvonalú, a fáradt gondolatokat talpraállító agitáció.

V. Zs.

0 Uitz Béla híres 1919-es plakátja.

Félek a kopár falaktól

A z ember beköltözik az új, festék- és parkettaszagú lakásba, a fal mellé tolja a szekrényét, ágyát, kikeresi az ülő- garnitúra számára legmegfelelőbb helyet, benépesíti könyvekkel a polcot, képet akaszt a falra, virágot tesz a vázába, naponta gyönyörködik egy kirakatban elhelyezett kerámiában, mígnem megvásárolja és hazaviszi.

Különféle módszerekkel próbálkozik, hogyan lehet még fényesebbé tenni a parkettát. Sűrűn szellőztet és kiüríti a hamutálat. Az ajtó előtt lábat töröl és naponta kiporszívózza a szőnyeget. Az ember szereti a tisztaságot. Az ember szereti az otthonát, melyben a nap felét tölti, igaz, ennek nagyobb részét alvással. Az otthonteremtés vágya bennünk él. Minden emberben. (

Reggel bezárjuk lakásunk ajtaját, és ... és bezárjuk a négy fal közé ezt a vágyat.

öregcsertő, művelődési ház. Egyéves, modern külsejű épület. Délután kettő körül kinyit az itt levő presszó, aki betér ide egy Colára, vagy egy kisfröccsre, beülhetne akár a klubhelyiségbe is, hiszen nyitva az ajtó. Beülhetne, mert a klub arra való, hogy az emberek beszélgessenek egymással. Mindenki tudja, olvashatott róla, hogy például a ködös Albion konzervatív klubjaiba milyen nehéz volt bejutni.

Az öregcsertői klubba minden nehézség nélkül bemehet az ember. Amikor beteszi maga mögött az ajtót, szétnéz, és gyorsan sarkon fordul. Miért?

Mert a szobában cigarettabűz van, az öblös hamutartók csikkekkel tele, a padló szemetes, a falak kopárak.

Igaz. hallom az ellenvetést, amikor klubfoglalkozás van, ragyog minden. Tudom azt is, hogy a takarítószemélyzet hiánya és a takarítók alacsony bére országos gond. Egy éve hallottam, hogy Budapesten, a Keleti pályaudvaron három (!) takarító gondoskodik a vasúti kocsik tisztaságáról. Szinte emberfeletti munkát kell végezniük, mondta a három asszony egyike, hogy a kedves utasok megelégedjenek a kocsik belsejével. Gondolhatja az olvasó, hogy a „kedves” jelző nem éppen jelentésének megfelelő nyomatékül kapott... Teljes joggal. Mert végtére is hol -van előírva, hogy az utasnak a

■padlóra kell szórnia a gyufaszálai, a hamut, a csikket, a szalámihéjat, az alr.mcsutkát; és hogy a műbőrülésre cipőstül kell feküdni?

1/isszakanyarodta a riasztó

' klubhelyiséghez, hadd kérdezzem meg, hogy a klub vendégei miért nem ürítették ki a hamutartót? Miért nem nyitották ki távozásuk előtt néhány percre az. ablakokat? Miért szemeteltek a padlóra, és ha már így történt, miért nem szedték föl az eldobált papírdarubkákat?

Nem tudom elképzelni egyes klubok tagjairól, hogy saját otthonukban megengednék mindezt maguknak vagy másnak. Mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy a klubtagok lakásában üres legyen a fal, hogy a szükséges bútorzaton kívül egy szál virág, egy kerámia se legyen a szobában.

— Honnan van nekünk erre pénzünk? — tárják szét karjukat a művelődési otthonok vezetői. Hadd tegyek ismét egy kis kitérői. Az egyik iskolaigazgató egy látogatás alkalmával megjegyezte egy intézmény vezetőjének: hallottam, hogy új szőnyegeket vettetek, és izgat, hogy mi lesz a régiekkel. — Mi lenne? — csodálkozott a megkérdezett. — Mennek a MÉH-be, ha valaki elviszi őket. Mire az iskolaigazgató: — Ezen az alapon nekünk is adhatnád a szőnyegeket, természetesen fizetünk 'any- nyit, mint a MÉH. És elvitte a hét szőnyeget.

Egy magyartanár a Tanító című lap hátoldalán megjelent írói arcképeket gyűjtötte albumba. Találkoztam olyan pedagógussal, aki az MTI képes híradójának „lejárt” fotóit kérte el a tanácsházán. örömmel adták, mert a szemétbe kerültek volna a képek.

Az ötletek tárháza kimeríthetetlen. Szinte aggasztó tünetnek érzem, hogy sok helyen még a legegyszerűbb ötletek sem jutnak senkinek eszébe. Elszomorító, hogy családjukban rendszerete- tükről, tisztaságukról ismert dolgozó háziasszonyok éveken keresztül tűrik, hogy a rossz kávéfőző a hivatali szoba falára fröcskölje tartalmát. És van valami groteszkség abban, hogy például a rajztanár egy puszta fal előtt tölti a tanáriban délutánjait.

S

ajnos, az iskolákat, müve- vélödési házakat járva gyakran talál az ember ürességtől kongó folyosókat, rendetlen, elhanyagolt, piszkos helyiségeket, kopár, dísztelen falakat. Lehet, hogy mindennek eltúlzom a jelentőségét, de félek. Félek, hogy ez a ridegség megbosszulja magát. Kontra György