Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-13 / 240. szám
Az átszervezések időszaka 1 Az összes mezőgazdasági gépek garanciális javítását a kiskunmajsai gyáregységben végzik. Az idő teltével a szocialista mezőgazdaság térhódításával azonban másként merült fel a két szocialista szervezet viszonya. A termelőszövetkezetek azon voltak, hogy a gép sajáit tulajdonukba kerüljön, hiszen maguk dolgoznak vele és az üzemszervezés szempontjából is ez a megoldás mindenképpen előnyösebb. Ennek következtében olyan jellegű folyamat indult meg, hogy a gépek zöme ütemesen a termelő üzemek kezébe került, ami a gépállomások számára annyit jelentett, hogy elsősorban azok javításával, karbantartásával szükséges foglalkozniuk. *A mezőgazdaság szocialista átszervezésének teljes befejeztével azonban még ez a funkció is módosult, hiszen a termelőszövetkezetek közben saját szakembereket képeztek, javítóműhelyeket állítottak fel, ami még egyszerűbbé és olcsóbbá is tette a gépek felhasználását és a termelékenység javulását. Tehát a gépállomásokból időközben gépjavító állomással módosult üzemek újabb dilemma elé kerültek. Mit csináljanak? Mivel foglalkozzanak? Miként lehetnek hasznosak a népgazdaság, s ezen belül is elsősorban a mezőgazdaság számára? Igaz, hogy időközben a szövetkezetekbe tömörült parasztság számára rendkívül nagy -segítséget adtak azzal is, hogy háromezer traktoros és ezer különféle színvonalon végzett szakember a szövetkezeteik keretei közé került. Különböző vezető beosztásokba háromszáz, a -gépállomásokon nevelődött vezető került, akik közül számosán még ma is a közös gazdaságok élén állnak és nagy megbecsülésnek őr- - vendenék. • A tiszakécskei özemben javítják a motor o* targoncákat. Nehéz, de biztató indulás A címkép bal oldalán: Megmaradt gépállomási iroda az 50-es évekből. Nem szükséges bizonyítani, hogy valaha milyen nyomorúságos volt a parasztember élete. A kenyéren, hagymán szerzett mindennapos erőmegújulás, együtt a társadalmi számkivetettséggel, korán a keresetképtelenség, az öregedés sorsára juttatta a föld munkásait. Sok költő megénekelte, sok író regénybe foglalta, számtalan tudós tanulmányokban elemezte az ország eme koldusrétegének életét. Megoldás azonban hosszú ideig még csák a láthatáron sem volt. Az 1919-es forradalom emléke gyorsan elhomályosúlt és csák negyedszázad múltán világított ismét a paraszti sorsforduló nagy állomásán^ a földreformkor. De ez még csak a földet jelentette. Nem volt az ekét mozgásba hozó iga, a gépek hiányáról nem is beszélve. Egyébként is az úri Magyarország nagybirtokai is a legolcsóbb „gépi” erővel, az emberrel dolgoztattak. A felszabadulás után a párt különböző dokumentumai sok helyen emlékeztetnek ezekre az időkre, de nemcsak rögzítik a múltat, hanem jelzik a megoldás módját is. A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán (1946.) elfogadott programtervezet a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és a dolgozó parasztság helyzetének megjavítása érdekében kimondja: „Ha a magyar rpezőgazdasági termelés nemcsak a kisparaszti birtokokon, hanem a nagy kiterjedésű latifundiumokon és mammut hitbizományokon is elmaradt, ósdi, primitív volt, annak egyik legfőbb oka az volt, hogy a gépek alkalmazása messze elmaradt a követelmények mögött. Ebből adódik viszont, hogy ha be akarjuk hozni lemaradásunkat, és a termelést nagy lépésékkel tovább akarjuk előre vinni, a mezőgazdaság gépesítését minden eszközzel elő kell segíteni.” A Magyar Kommunista Párt hároméves tervjavaslata (1947) már határozottabban fogalmaz:, „Az intenzív talajművelés emeli a termésátlagokat. Intenzív talaljműveléshez gépesítés, traktorok és szerszámok kellenek. A hároméves terv végén traktorállományuk 1938- hoz képest megkétszereződik, ugyanis 153 millió forint beruházásával — 9 ezer traktorral, 200 modem cséplőgéppel, 1800 szelektorral és más szükséges gépekkel felszerelten — 200 járási géptelep létesítését irányoztuk elő.” A Magyar Kommunista Párt szövetkezeti irányelvei (1948) ismételten hangsúlyozzák: „Az iga hiányát szenvedő szegényparasztság szövetkezeti mozgalmának fejlesztése az egész mezőgazdaság új technikai bázisának megteremtése szempontjából a legdöntőbb feladat az állami mezőgazdasági gépüzemek felállítása.” A Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozata, amelyet az egyesülési kongreszszus fogadott el, nagyon határozottan kijelenti: „ ... a Magyar Dolgozók Pártja síkraszáll a mezőgazdaság gépesítéséért, állami, mezőgazdasági gépüzemek széles hálózatának létesítéséért, e célból a traktor- és mezőgazdasági gépgyártás nagyarányú fejlesztéséért. Az állami mezőgazdasági gépüzemék feladata: a mezőgazdaság gépesítésén túl a dolgozó parasztságnak támogatást kell nyújtani a szakszerű és tudományos gazdálkodásban.” Az említett néhány idézet meggyőző erővel bizonyítja, hogy mit jelentett a magyar parasztság számára a mezőgazdaság gépesítésére való céltudatos törékvés. Manapság, amikor az emberi kéznek és fizikai erőkifejtésnek egyre csökkenő szerepe van, ugyan kinek is jutna eszébe az a nagy feltűnést keltett hír, hogy 1948 januárjában Kisszálláson — az országban másodikként — tíz erőgéppel gépállomás létesült. A környékbeli parasztok csodájára jártak a földet könnyen forgató ekének, és az elejében fülsértőnek érzett tráktorropogás mihamarabb megszokottá vált. Egyre több és nagyobb volt az igény a kisparaszti parcellákon is. Szerencsére a gépálloihások hálózatát elhatározó program tovább folytatódott, és 1949— 50-ben már 30 gépállomással számolhattunk a megyében. A dübörgő traktorok százai hálózták be Bács-Kiskun valamennyi térségét, Kunszentmiiklóstól Vaskútig, Kerekegyházától Mélykútig, Hartától Kiskunmajsáig. És mindjárt az első években hatalmas munkát végeztek. Az 1954. évi feljegyzés szerint a termelőszövetkezetek részére 260 ezer, az egyéni gazdák részére pedig-165 ezer normálholdat szántottak. Ez az utóbbi adat is azt bizonyítja, hogy az akkor még magángazdálkodók is megkedvelték a gépet, hiszen a technikailag magasabb színvonalú földmunka gazdagabb termésbe takarítást tett lehetővé. Az 1950- es évek közepéig, ami a gépállomások hálózata teljes kifejlődésének szakasza volt, a megyében 5430 traktorral és a régebben a gabonabetakarításban teljesen ismeretlen 400 darab kombájnnal számolhattunk. • Október 26-án avatják a Bajai Állami Gazdaság részére épített, elektromos vezérlésű szemestakarmány-szárító. (címképünk jobb oldalán látható) A 18-as típusú szénaszárító. A tiszakécskei üzem készítménye. Huszonöt év a mezőgazdaság szolgálatában A GÉPÁLLOMÁSOKTÓL A MEZÖGÉP-IG
